Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-27 / 201. szám

Szombat. 1955. augusztus 27. OELMAGYARORSZtG A Szegeden készült perionhálók ott lesznek az Országos Mezőgazdasági Kiállításon A SZEGEDI HALÖGYAK — hazánk egyetlen háló­gyára — egyik világos mun­katermében asszonyok, lá­nyok fürge ujjakkal kötik a hálót. Kezükben meg-meg­villan a hosszú és különös íormájú hálókötő tű. Szapo­rodnak a hálószemek, s köz­ben szárnyal a nóta. Mert énekelnek a hálókötőnők. A gyárban — mint már a Délmagyarország jelentette is — perionból, e kőszénkát­rányból készült műanyagból kézzel és géppel halászháló­kat is kötöttek. A perlőin így hát tért hódított magánajk itt is. Ügy néz ki, hogy a per­Ioné a jövő a hálókészítésnél is, szemben a kenderrel. A Balatoni Halászati Szövetke­zetnek te már többféle per­lonhálót készítettek. Most küldenek majd egy újabbat el. A balatoni halászoknak küldött húzóhálóhoz a köte­let is perionból gyártották. S a Szegedi Hálógyár is készül a nemsokára meg­nyíló Országos Mezőgazda­sági Kiállításra és Vásárra, Elküldik gyártmányaikat, amelyeket a halászat pavi­lonjában helyeznek el. Be­mutatják a többi között a kenderből és perionból ké­szített hálókat, merítőszáko­kat. Dobóhálót és szegedi varsát is visznek: egyet ken­derből, egyet perionból. Per­sze nemcsak így külsőleg mutatják meg a különbséget, hanem a perionháló nagy előnyeinek jelentőségére is rávilágítanak. KÜLÖNÖSEN ODAADÓAN készítették a munkásnők a Budapesti Mezőgazdasági Ki­állításra és Vásárra kerülő különféle hálókat, mind ken­derből, mind perionból. Az igazi szegedi varsákat Varga Ida, Halász Mária és örhal­rai Pálné kötötte, kézzel. Varga Ida — aki különben csoportvezető —< elmon­dotta: — Bizony valamennyiünk­nek örömére szolgál, hogy munkánk elkerül a kiállítás­ra. Nagyon megadtuk a mód­ját, hogy szépek legyenek a hálók. Halász Mária arról beszél, jó érzés tudni, hogy kétke­zük munkáját Pesten is so­kan megnézik majd. Igaz, nagyon szép hálót kötött. De érti is jól a mesterségét, amelyhez bizony kézügyesség is kell. Nagyon szép dobóhálót is kötöttek a kiállításra. A do­bóháló 1 méter 25 centi ma­gas és alsó szélessége 7.5 méter. A dobóhálón alul ólomgolyók sorakoznak. Var­ga Ida meséli el, hogy a do­bóháló ólomgolyóit megszé­pítették. ezüstfestékkel von­ták be. „Szépen csillog ám, majdnem úgy, mint a per­lonfonál". A PERLONBÓL KÉSZÜLT valamennyi hálót ott, ahol a fonálnál kötések vannak, meg kell "hegeszteni* Ez azt jelenti, hogy az összekö­tött perionszálakat villany segítségével összeolvasztják. A perlonfonál könnyen ösz­szeolvad. Azért szükséges a "hegesztést* elvégezni, hogy ne bomoljon ki a kötés. A perlonszál cérnázását — fonállá való egyesítését — is az üzemben végzik. A kiállí­tásra kerülő hálókhoz szük­séges perlonfonalat Bóka Jú­lia és Csiszár Ilona cérnáz­ta. Bóka Júlia most végzett textiltechnikus. Jelenleg gya­korlati munkát végez a cér­názógépnél. Hallott a perion­ról, de a gyakorlatban az üzemben ismerkedett meg vele. Az első napon kicsit furcsa volt a rendkívül csú­szós, sima felületű perion­nal dolgozni, de aztán meg­szokta. Már kedvvel dolgo­zik a perionnal a cérnázó­gépen. AZ ÜZEM DOLGOZÖI közül többen elutaznak Bu­dapestre és megnézik a me­zőgazdasági kiállítást és ter­mészetesen saját gyártmá­nyaikat is. Például Nagy Já­nosné is elutazik a főváros­ba. "Megnézem a Szegeden, gyárunkban készült hálókat, kíváncsi vagyok ón is a vé­leményekre*. s.. Szárnyal a dal, fürgén járnak a munkásnők ujjal. Készülnek a hálók. Hangszórós autóval a megyében A rádió világában is meny­nyire nagy esemény falun egy hangszórós kocsi megje­lenése, azt legutóbb tapasztal­tam a megyében tett körút alkalmával. A hangszóró messzi elröpíti a zene dalla­mait, a hallatára kinyílnak az ablakok, emberek állnak ki a kiskapuba. Minden falu új színt jelent, de míg egyik községből átérünk a másikba, az országút is szolgáltat érde­kességeket. SÖVÉNYHÁZÁN már fogytán volt az akku­mulátor töltése. Kölcsönkérni mentünk be a gépállomásra. Szombat van, mégis helytáll­nak a gépműhely dolgozói. Böszörményi Lászlónak — ahogyan a gépállomáson mondják; az „öreg pipás"­nak és Béreczki Sándor fiatal műhelyvezetőnek egy-egy szép nóta a köszönet a segít­ségért, s máris robog tovább a hangszórós kocsi KISTELEK felé. Á szövetkezeti áruház előtti utcasarok most ls for­galmas. Szabadságos katonák várnak egy-egy alkalmi fu­varra, ami beviszi őket Sze­gedre. Itt is hálás közönségre akadtunk, de nem csoda, ni­szen sokan kedvelik a nép­szerű slágereket, operettdalo­kat, népdalokat; Balástya, majd SZATYMAZ a következő állomás. — A szatymazi kiváló őszi­barack-termelők is résztvesz­nek az őszi Országos Mező­gazdasági Kiállításon — hal­latszik a hangszóróból, s mire arra kerül a 60r, hogy el­mondjuk: 50 százalékos uta­zási kedvezményt kapnak az elővételben megváltott kiállí­tási belépőjegy tulajdonosai, már itt is takaros embercso­port tömörül az autó köré. S így következik község község után. SÁNDORFALVÁN nemcsak a pesti kiállítást propagálja a hangszórós autó, de sürgeti a behordás, csép­lés meggyorsítását is. felhív­ja a figyelmet, hogy szép a másodvetésű kukorica, de ka­pálni kellene, s egy-egy vér­pezsdítő nóta következik ser­kentőnek. Szeged után a tiszaparti TÁPÉ az utolsó állomás. Sorra ró­juk az utcákat. A községi csorda most tart hazafelé és elég nagy riadalmat okoz a bömbölő hangszóró. Közben minden kiskapuban megjele­nik valaki. Az egyik téren megállunk, néhány tápékör­nyéki nóta következik. A ház előtti lócán fiatal asszony ringatja a nóta taktusára ki­csinyét. Megnézzük a ház­számot: Dózsa György utca 70. Kicsit csalódottak az ar­cok, mikor elindul a kocsi. Szívesen elhallgatták volna a nótákat késő estig. Táncoslábú, dalosajkú nép lakja Tápét:,, Már a szeged—vásárhelyi betonúton robog a kocsi. Az algyői hídnál az őrszemek is kapnak egy^gy nótát, majd itt a végállomás: HÓDMEZŐVÁSÁRHELY FŐTERE. Szombat este van. A sétá­lók zöme már ünneplőbe öltö­zött. Utoljára szólal meg a hangszóró: — Halló! Halló! Figye­lem! ::: — s ezzel befejező­dött a hangszórós autó egy napja. Bizonyos, hogy — mi­után ezrek és ezrek értesül­tek róla — az idén a tavalyi­nak kétszerese, legalább 20 — 22 ezer ember utazik majd Budapestre a „nagy tapaszta­latcserére", az Országos Me­zőgazdasági Kiállításra. (rácz) „Világürhajózás" címmel Szöl­lősy László egyetemi adjunktus tart vetítettképes előadást ma este 7 órai kezdettel az egye­tem Béke-épületében. Az elő­adásra minden érdeklődőt sze­retettel hív és vár a TTIT. Be­lépődíj 1 Ft. Temesvári József három és félholdas dolgozó paraszt is hátat fordított az egyéni gazdálkodásnak Temesvári József három és fél holdas gazda a rókusi szé­rűskertekben lakik. A gazda­ságában való munkák elvégzé­se mellett ő látja el a szérűs­kert őrzését is. Lovai, kocsija van neki, amikor a földön nincs munka, fuvarozgatni jár. Egyszóval szép jövedelme volt eddig is, kényelmesen megélt belőle. Pár héttel ezelőtt még­is úgy határozott; hátat fordít ennek a régi életmódnak. Nyomban el is ment a közeli Dózsa Termelőszövetkezetbe, s megkérdezte a szövetkezet tag­jaitól: „Vissza vennélek-e magatok közé?" így mondta, mert néhány év­vel ezelőtt ő is tagja volt en­nek a közösségnek, de akkor úgy látta jobb, ha visszatér az egyéni életmódhoz. Dehogy gondolta akkor, hogy ezekből az ezer bajjal, szegénységgel küszködő emberektől pár év múlva a rókusi határ legmódo­sabb, leggazdagabb emberei lesznek. Temesvári József búzával számol. Kiszámolta, hogy így az egyéni munkából, a fuvaro­zásból és egyebekből mintegy harminc mázsa búza érték tisz­ta jövedelme volt eddig egy­egy esztendőben. Számítást tett arról is, hogy egy átlago­san dolgozó szövetkezeti tag mennyivel kap többet ennél a közösből. Kiderült, hogy bi­zony az ő tiszta jövedelme a kétharmadát sem teszi ki a szövetkezeti tagokénak. ~ A kö­zös gazdaságból száz- meg százféle kedvezményben, töb­bek között ingyenes orvosi ke­Gyüjfsük a mákgubót A Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár minden év­ben több száz mázsa mák­gubót dolgoz fel. A mákgu­bóból különböző eljárások­kal fontos gyógyszer készül (ópium, morphin) és ezeket a gyógyszereket a gyár ex­portálja, mellyel népgazda­ságunknak jelentős valutát biztosít. Az Országos Gyógynö­vényforgalmi Szövetkezeti Vállalat felhívja az állami gazdaságok, termelőszövet­kezetek, egyéni termelők, háztáji termelők figyelmét, hogy learatott mákgubójukat ne tüzeljék el, ne dobják el, hanem adják el a helyi föld­művesszövetkezetnek. A földművesszövetkezet min­den mennyiségben száraz ál­lapotban átveszi a mákgubót mázsánkint 90 forintos áron. A gyűjtésbe kapcsolódja­nak be a szegedi és környéki úttörő-csapatok. Azok az út­törők, akik a mákgubó gyűj­tésben kiemelkedő ered­ményt érnek el, jutalomban részesülnek. Dinnyés Ferenc Fel­szabadulás utcai mű­termében vagyunk. Az ablakon át a délutáni napfény az SZTK vizs­gálóintézet ablakain, s a kisebb, nagyobb há­zak tetőin játszik, a háttérből szivárványo­san emelkedik ki a Honvéd téri reformá­tus templom vaskos tornya. A falakat, s a szoba sarkában felállí­tott két állványt ké­pek takarják; egyik festmény éppen az ab­lakból mutatkozó vá­rosrészletet eleveníti meg egy havas téli na­pon. De most nyár van, a színek viríta­nak, a napsugarak vib­rálnak bennük. A nap­fényes képeket nézzük: az űjszegedi parkrész­leteket, az Oroszlán ut­cát, vagy a Kelemen utcát a Fekete-házzal, Mély, gazdag színek. Egv lát körülvilágít a nap, hogy körvonalai a szivárvány minden szí­nében játsszanak. A színekből derű, egyéni íz, a város egy-egy han­gulata árad. Nem is tojnám megmendaai Látogatás egy szegedi festő műtermében hányféle szín, milyen színek ezek. Ezért mon­dom csak egyszerűen a szivárványt. Ki meny­nyi szint lát meg be­lőle, annyit képzel el magának- Dinnyés Fe­renc a színek festője, mindent — majdnem mindent — a színekkel fejez ki. Néha elpihenő nyugalommal nézi a tájat, ilyenkor egy-egy tónus, barnás vagy ké­kesszürke skála érvé­nyesül az egész képen. A tárgyak, a hegyek, a fák, a házak alig vál­nak el egymástól, kör­vonalaik halványak, fá­tyolosak. Máskor meg hadakozó vidámsággal szivárványoznak vá­lasztó vonalaik, elkülö­nítve egy-egv nagyfe­lületű tónust, amely be­IUI "VCY IIV'I NÉHOL egészen egyszerű ez a látás felfokozottságá­ban, pedig észrevétlen bonyolultságokat rejt. Nemcsak az árnyalatok színeiben, a fény sok­színű játékaiban, de — s talán még inkább — egy-egy arc lélekkife­jezö színeiben is. Néha pedig a népművészet stilizáló egyszerűségét juttatja eszünkbe — s tatán nem is véletle­nül, még ha tiltakozik is ez ellen a művész — pedig mégis más művészet ez. Igen érdekes készü­lő képnél köt ki tekin­tetünk. Otthonában ta­nuló kémikus lányt áb­rázol a kép. A lány kis asztalkánál ül, előtte lámpa. Ebben a meg­világításban a körvo­nala^ 410111 °lyan éle­sek, mint például az említett utca- és park­részleteken, s a képen elömlő rozsdás vörö­ses tónus egészen ter­mészetes, mégis foko­zott, sajátos hangula­tot ád. — A gyűjteményes kiállításomra készü­lök vele. amely tavasz­szal lesz. Körülbelül ötven-nyolcvan képet szeretnék bemutatni ott. Még néhány figu­rális kompozíciót is készítek majd, többek között egy kovácsmű­hely munkáját akarom megfesteni. De készü­lök az őszi tárlatra is, — meséli a művész. Az a benyomásunk, hogy igen érdekes, színgazdag művészet Dinnyés Ferencé. Fur­csáivá értesülünk te­hát arról, hogy az utób­bi években úgyszólván egyáltalán nem vásá­roltak képeiből. Ezek a képek persze nem egyszer gondolkodásra késztetik a nézőt — s ez persze Jó is — bizo­nyos azonban, hogy igen festőiek, a színek rengetegéből táplál­koznak. Dinnyés Fe­renc mindent a színek­kel fejez ki, szereti a fény játékait megörö­kíteni, s különösen ked­veli a háttérből való megvilágítást, mely sajátosan szétválasztja s káprázatos színek­ben fürdeti a tárgyakat. Bizonyos, hogy gazdag színskálája, amely az árnyalatok kifejezésé­ben is igen sajátosan érvényesül, és a szín­hatásokra épülő kom­ponálása érdekes, egyé­ni vonásokkal gazda­gítja művészetünket, emellett pedig tanul­ságos is. Tiszteletet érdemel a művész sze­retete és érzékenysége a szinek iránt. . Németh Ferenc zelésben is részesülnek. A Dózsa TSZ tagjai vissza fogadták maguk közé Temes­vári Józsefet is. Ismerik, tud­ják róla szorgalmas ember, most már biztosan jó tagja lesz a nagy családnak. Temesvári József örült is na­gyon, amikor megtudta a kö­zösség döntését. Vissza lépése óta még nem dolgozott ugyan szö­vetkezetben, de már készül rá nagyon. így mondja: „Jöjjön csak mihamarabb az ősz, hogy legyek rendben az egyéni dol­gaimmal, s azután megyek én is. A rizsaratáson én is ott le­szek". Ennél a témánál elidőzik egy kicsit, s a szövetkezet nagy rizstáblájáról szeretettel be­szél, úgy, mint a saját lováról, földjéről, melyet maga ápolt, müveit eddig. — Olyan rizse, mint a Dózsa Termelőszövetkezetnek, senki­nek sincs a megyében. Szá­molom, hogy a 40 holdon lesz vagy tíz vagon termés, ha nem több. Micsoda pénz lesz ez. Olyan, hogy egyéni gazda egyéni munkával, melyet a két kezével végez, soha sem érhet el. Jobban, kevesebb gonddal élni azonban mindenki szeret. Ehhez ma minden becsületes, egyénileg dolgozó parasztnak megvan a módja, lehetősége. Ellenőrizzék hát minél többen jó volt-e Temesvári J 6má számadása. A rizsaratásra na­gyon sok rókusi dolgozó pa­rasztot várnak, szívesen fogad­nak maguk közé a Dőzsa TSZ tagjai. Munkájuk után osztoz­nak velük a gazdag termésen és az árán. I Minisztertanács haiározare burgonyabogár elleni védekezés fekozásárél A Minisztertanács határo­zatot hozott a burgonyabo­gár elleni védekezés fokozá­sára. A határozat megálla­pítja: az évről évre végre­hajtott rendszeres kerestetés és vegyszeres irtás eddig megakadályozta a burgonya­bogár kártételét, ezért a me­zőgazdasági dolgozók hajla­mosalt arra, hogy a fertőzési gócok felkutatásának rend­kívüli fontosságát lebecsül­jék. Az utóbbi évek időjá­rása kedvező a burgonyabo­gár nagyarányú elszaporodá­sára. A viharos, szeles Idő­járás következtében a bogár rajokban, vagy egyenkint re­pülve, vagy a szél által so­dorva, 40—100 kilométer tá­volságra ls eljuthat és fer­tőzési gócokat képezhet. A burgonyabogár vegysze­res irtását az állam minden termelő földjén, a góc felfe­dezése után azonnal díjmen­tesen végrehajtja. A védeke­zés eredményesen csak ad­dig biztosítható, amíg a bur­gonyabogár nem szaporodott cl. Ezért a gócok felkuta­tása és megsemmisítése ez idő szerint rendkívül fontos feladat. Az előző rendelkezéseknek megfelelően minden termelő köteles hetenkint egy alka­lommal lelkiismeretesen át­vizsgálni burgonyaültetvé­nyét és ha burgonyabogarat (vagy annak fejlődési alttk­ját: tojást, lárvát, bábot) ta­lál, azt haladéktalanul jelen­tenie kell a községi tanács­nak és a megtalált bogarakat petróleumos folyadékban el­pusztítva be kell szolgál­tatni. Minden termelő köteles ezenkívül a helyi tanács ál­tal meghatározott időben a társadalmi úton szervezett ellenőrző burgonyabogár ke­resésében részt venni és a vadonnőtt burgonya- és pa­radicsomtöveket kiirtani, mert a tapasztalat szerint ezek kellő ellenőrzés és meg­figyelés hiányában, nagyban elősegítik a fertőzés tovább­terjedését. A termelő által hetenkint végzett egyéni keresésen kí­vül az alábbi időpontokban kell társadalmi úton szerve­zett kerestetést végrehaj­tani: A Dunántúltői keletre eső területeken augusztus 25—30, szeptember 10—15 és szep­tember 25—30 között. Azok a termelők, akik a védekezési kötelességüket el­mulasztják. a 154/1951 /VIII. 12./MT. számú rendelet ér­telmében büntetendő cselek­ményt követnek el. Mi újság a piacon ? Azt mondják, minden rossz­ban van valami jó. Az elmúlt hetek esőzései után a mostani jó, meleg napos idö igen gaz­dag termést ígér például a ku­koricából, a burgonyából, több gyümölcsfajtából: ezek az áruk lényegesebben olcsóbbak lesz­nek az elkövetkezendő hetek­ben. Enneik a ténynek az elő­jelei máris mutatkoznak, hisz például már gyönyörű szép al­mát lehet 1.50-től 2.50-ig kap­ni, s az üzletekben, a piacon, a szép körték ára 2—3 forint, s szép őszibarackot lehet már kapni 3—4 forintért. Alaposan leesett pár hét alatt a 8 forin­tos uborka ára — 40 fillérre, a húsos zöldpaprikának is már 2.40—2.80 kilója, a főzőtöké 50 —60 fillér, a paradicsomé pe­dig 60—80 fillér. Joggal mondhatjuk, hogy Igen olcsóság uralkodik a pia­con az elmúlt évekhez viszo­nyítva is. Például a kedvező Időjárás nyomán a Juliska­zöldbab kilója 1.40—1.50. A burgonya 1 forint 50 fillér az üzletekben, s rövidesen olyan mennyiség kerül a piacra is, amely biztosítja a burgonya több áru kerüljön a piacra, mi­állandó olcsó árát. A szilvából (nél olcsóbban vásárolhassanak is nagy termés várható, — te-'a városi dolgozók. hát olcsó lesz, hasonló képpen a téli alma, amelyből az utób­bi évek egyik legjobb termése várható az idén. Néhány adat jellemzi a sze­gedi piacok forgalmát: a leg­utóbbi hetipiacos napon példá­ul kétezer liter tejet hoztak be a parasztok. Egy piaci napon száz mázsa almát, 46 mázsa körtét, 30 mázsa őszibarackot adtak el. Augusztusban 30 má­zsa túró, 80 mázsa csirke, 70 mázsa kacsa került a piacra a megfigyelők szerint. Igen jelentős dolog, hogy sikerült kiszorítani a kupece­ket, az árdrágítókat a szegedi piacról. Azonban az úgyneve­zett „kis kupecek" még mindig akadnak igen szép számmal. Olyanok, akik reggel a Marx téren kisebb tételekben (példá­ul 20, 30 kiló paradicsomot stb.) a beérkező kocsikról fel­vásárolják az árut, aztán elvi­szik a Szent István térre, ott eladják drágábban: engedély nélkül kofáskodnak, kupecked­nek, árdrágítanak. Ezek ellen is fel kell lépniök az illetékes szerveknek, hisz mindnyájunk­nak az a feladata, hogy minél Bukarest (TASZSZ). N. Sz. tatásban részesítették Hrus­Hruscsov, a Szovjetunió Kom- csov elvtársat. N. Sz. Hrus­munista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára felke­reste a bukaresti területen lévő „Lenin útja" elnevezésű kollek­tív gazdaságot. A gazdaság tag­jai rendkívül szívélyes fogad­csov sok értékes tanácsot adott a kukoricatermesztésre vonat­kozóan, beszélt a szovjet kol­hozisták e téren szerzett ta­pasztalatairól,

Next

/
Oldalképek
Tartalom