Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-04 / 182. szám

.._ —— "W" V/MG 'PROLETÁRJA! EGYESÜLJEM! JF AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 182. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. augusztus 4. ( ff MAI SZAMUNKBÓL: ; i TÜNTETÉSEK OLASZORSZÁGBAN AZ AMERIKAI CSAPATOK OLASZORSZÁGI ELHELYEZÉSE ELLEN (2. oldal) ÉRDEKES ESETEK A LEVEGŐBEN (2. oldal) HOGYAN SIKERÜLT A KULTÜROTTHONOK FESZTIVÁLJA? (3. oldal) MIT TERVEZ A FILHARMÓNIA? (5. oldal) Realitáső^ a fdenlegi nemzetközi politikában Nem egészen két hét telt el azóta, hogy a négy nagyhatalom miniszterelnökei Genfben a kormányfői értekezlet záróülésén elmondották nyilatkozataikat és közzétették az értekezlet záróközleményét. Bár sem a nyilatkozatok, sem a záróközlemény nem tartalmaztak, bejelentést arra vonatkozóan, hogy a kormányfők a tárgyalások során felvetődött kérdésekben végleges megegyezést értek el, világszerte az az általános vélemény alakúit ki, hogy a -négy nagy- tárgyalásai jelentős mértékben csökkentették a nemzetközi feszültséget és megteremtették a konkrét megoldásokra irányuló tanácskozások lehetőségét. Nem nyernénk hű képet a nemzetközi — így a magyar — közvéleménynek a genfi értekezlettel kapcsolatban kialakult- álláspontjáról, ha nem állapítanánk meg, hogy egyesekben a genfi értekezlet záróközleménye, pontosabban az a tény, hogy a kormányfőknek egyetlen kérdésben sem sikerült végleges megoldást találniok, csalódást és lehangoltságót idézett elő. Ezek az emberek ugyanis hitték és remélték, hogy a négy kormányfő legalább egy-két kérdésben meg tud egyezni. A -négy nagy» azóta elhangzott nyilatkozatai, a világ legismertebb és legtekintélyesebb lapjainak eddig megjelent cikkei és kommentárjai viszont rámutattak arra, hogy a kormányfők' tanácskozásának egy hete alatt nem lehetett szó az elmúlt 10 év során felgyülemlett nagy problémák, vagy azok legtöbbjének megoldásáról. Rámutattak arra is, hogy a tárgyalások napirendjén szereplő kérdések mindegyike sokkal több összetevőből áll, semhogy hat nap alatt közülük akár csak egyet is általános megelégedésre meg lehetett volna oldani. A nyilatkozatok és kommentárok igazolták: az értekezletnek, mindenek előtt az volt a célja, hogy a résztvevő és a világ sorsáért felelős államférfiak megismerjék egymás nézeteit, összhangba hozzák megvalósítandó célkitűzéseiket és — mindenek előtt — személyes tanácskozásaik során kialakítsák a bizalomnak és az őszinteségnek azt a fokát, amely nélkül érdemleges tárgyalásokról nem lehet szó. Kétségtelen viszont, hogy a négy kormányfőnek sikerült ezeket, a további tárgyalássorozat szempontjából annyira döntő jelentőségű célkitűzéseket elérniök. Röviden: ez a genfi kormányfői értekezlet nagy eredménye, Az. amit a közvélemény említett, jelentős része a genfi értekezlet előtt — vagy azóta sem — nem vett számításba, az a fokozatosság elve, az, hogy az egyes nemzetközi kérdéseket is csak lépésről lépésre lehet megoldani. E felfogás helyességét már a genfi értekezlet óta eltelt pár nap eseményei is kétséget kizáróan igazolták. Gondolunk itt mindenek előtt azokra a fejleményekre, amelyek lehetővé tették azt, hogy a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok képviselői — egyelőre nagyköveti síkon — Genfben összeüljenek és megtárgyalják a két ország közötti ellentétek felszámolásának lehetőségeit. Ezek a tanácskozások nagyjelentőségűek a béke további fenntartása szempontjából. Tudvalévő, hogy Ázsiában — mindenek előtt a tajvani kérdésből kifolyólag — igen feszült a nemzetközi helyzet. Nyilvánvaló, hogy a feszültség csökkentését elsősorban a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok közötti tárgyalások révén lehet és kell elérni. Elsősorban a genfi kormányfői értekezleten kialakult kedvező légkör tette lehetővé, hogy a népi Kína és az amerikai kormány képviselői megkezdjék tanácskozásaikat, amelyek során már az első napon is nagyjelentőségű esemény történt: a Kínai Népköztársaság képviselője bejelentette, hogy kormánya büntetésük letöltése előtt szabadonbocsátotta a kémkedésért elítélt 11 amerikai pilótát. De nemcsak ez történt a genfi kormányfői értekezlet óta a világpolitikában. A négy nagyhatalom miniszterelnökei — mindenek előtt Bulganyin és Eden — további erőfeszítéseket tettek a kormányfők közötti jó viszony elmélyítése érdekében Bulganyin és Hruscsov elvtársak ezért fogadták el Eden meghívását, hogy a jövő év tavaszán Angliába látogassanak. Hasenlóképpen a barátság elmélyítését célozzák a négy nagyhatalom közötti kulturális, gazdasági, technikai és más szakküldöttségek tervezett és programba vett meghívásai is. A Genfben elért eredmények lebecsülése ellen folytatandó harcunk közepette küzdenünk kell egy nem kevésbé veszélyes és következményeiben legalább ilyen súlyos megnyilvánulás ellen is, amelynek lényege, hogy most már minden rendben van, Genfben a kormányfők tárgyalásam kialakult az a légkör és viszony, amely egyenesen vezet a végső megegyezéshez, és amelyből következik, hogy a négy kormányfő együttműködésének most már mi sem áll útjában. Ez a túlzott és minden tekintetben tarthatatlan optimizmus jelentősen akadályozza annak az egészséges, reális álláspontnak a kialakulását, amely számot vet a tényekkel, többek között azzal is, hogy a szocializmust építő békeszerető államok továbbra is a kapitalista államok környezetében élnek, következésképpen változatlanul ébereknek kell lenniök. Ezután is érvényes az az igazság, hogy minden ígéret annyit ér, amennyi tett követi. Ezért a Nyugat részéről megnyilvánuló tárgyalási és megegyezési készséget továbbra is csak kellő, tényekkel történt alátámasztás esetén lehet készpénznek venni. Nyilvánvaló, hogy a megoldás útja csakis a türelmes, következetes, hosszabb ideig folyó tanácskozásokon át vezet a béke fenntartásához és az emberiség emberibb jövőjének kialakításához. A termelékenyebb, gazdaságosabb munkáért A selejt néhány kérdése a Vasöntödében A Szegedi Vasöntödében jelentős javulás tapasztalható az öntvények előállítási költségénél. Nem is olyan régen száz forint értékű öntvény előállítása 117 forintba került, tehát komoly ráfizetéssel dolgoztak. Az 1955-ös év második negyedében száz forint értékű öntvény előállítása 99 forint néhány fillérbe került. Nem ráfizetésesek már és a megkezdett helyes úlen kell tovább haladniok, mert az elért eredmények korántsem mondhatók kielégítőnek. Van néhány olyan kérdés az öntödében, amelynek helyes elintézése után termelékenyebb, gazdaságosabb lenne a munka. A selejt — bár csökkenés itt is mutatkozik — többször még mindig ijesztően magas. Selejt az az öntvény, amelyik homokos. A homokos öntvény olyan, mint a szivacs és nem lehet hasznosítani, újra be kell olvasztani. Homokos öntvény különböző munkafolyamatoknál — formázásnál, összerakásnál stb. — keletkezhet. De selejtbe megy az az öntvény is, amelyik "-meghízik". Ez azt jelenti, hogy az öntvény egy részének fala jóval vastagabb. Következik ez abból is. hogy nem egyforma erősen döngölik el az öntőhomokot, egyik helyen lazább, másik helyen' sűrűbb. Az öntöde a Budapesti Dinamó- és Villamosgépgyárnak is küld különféle típusú dinamó motorházakat. Ezeket a budapesti üzemben megmunkálják és belőlük műszaki intézkedésekkel együtt tovább kell folytatni a munkát a selejt lehetőség szerinti legkisebb leszorítására. Az öntödében a különböző öntvények súlyánál is vannak bizonyos eltérések. Ha nem nagy ez az eltérés, akkor nincs hiba, mert ez az öntés velejárója. De megtörténik az is, hogy a hiányos ellenőrzés és a nem eléggé gondos munka miatt egyikmásik öntvény súlya igen megnő. Bekövetkezik ez a minta kiemeléséi *jz szükséges lazításnál, ha" nem megfelelő gondossággal járnak el. Ez az öntvény nem selejt, de sokkal több anyag van benne, mint amennyi kellene. Ez azután a megmunkálásnál, a forgácsolásnál több munkát jelent. Ez a többlet munka drágítja a termelést. Az öntvények súlyára helyes és szükséges gondot fordítani a Vasöntöde vezetőinek, dolgozóinak. A technológiai fegyelem megtartásánál is hibák mutatkoznak. Ennek következménye szintén a selejt, a termelékenység káros befolyásolása, a termelés drágítása. A technológiai fegyelem megtartásáért a műszaki és fizikai dolgozóknak egyaránt van teendőjük. Elsősorban a műszakiak alapvető kötelessége. hogy a technológiai előírásokat egy-egy öntvényre vonatkozóan eljuttassák a dolgozókhoz, s aztán ügyeljenek arra, hogy valóban az előírás szerint haladjon a munka. Sajnos, többször maguk a tént, hogy a keletkezett selejtet a2 öntöbrigádtól vonták te. Helyes, ha a selejtgyártóknál az előírt levonást megteszik, de az adott esetben nem az öntőbrigádot, hanem a technológiai utasítás ki nem adásáért felelős műszakit, vagy műszakiakat kell a selejt megfizetésére ítélni. A Vasöntödében a termelés alaposabb, gondosabb megszervezésével, mindig céltudatos és célravezető műszaki intézkedésekkel, a jó munka feltételeinek további biztosításával eredményesebben dolgozhatnak. Ennek párosulni kell minden munkás fegyelmezettebb, lelkiismeretesebb tevékenységével. Bizonyos, hogy ezen az úton a Vasöntöde nehéz és megbecsült munkát végző dolgozói az előrehaladás újabb mérföldkövéhez érnek. (m. s.) Braziliába is kerül exportra, j műszakiak sem törődnek a A 12.490 sz. kerek motorház fajtát mmdössze tíz napig készítették és nyolc darab lett belőle a selejt. A különböző típusú kerek motorfajtáknál egy hónap alatt együttvéve 350 darab lett a selejt; a homokos öntésű és a meghízott. A 350 darab selejtes motorház azt is jelenti, hogy 3743 kiló öntvényt újra fel kellett olvasztani, mert ilyen súlyú volt a selejt. Egv kiló öntvény átlagosan számítva 3 forint 25 fillért ér. A selejt anyagának — a rossz öntvénvnek. amelyet újra kell olvasztani — kilónkénti ára 21 fillér. Könnyen kiszámítható, hogy a selejtes öntvény milyen kárt okoz. Igaz, a rossz öntvényt újra fel lehet olvasztani és használni, de veszendőbe megy vele együtt sok munkaidő, s visszahúzza a termelékenységet, drágítja a teremlést. Ezzel együtt pedig a rossz öntvény újraolvasztásánál 10 százalék vasveszteség is következik. Ez is arra figyelmeztet, hogy a technológiai fegyelemmel és egyik-másik esetben ezzel kapcsolatban felelőtlenül járnak el. A bordás motorházak formázásánál az úgynevezett felső lábat ki kellett volna szúrni, hogy a gáz eltávozhasson. Csonka János, Tari László és Nagy János nem végezték el ezt a műveletet, és így — a technológia be nem tartása miatt — bizony jócskán lett selejt. Ezek a dolgozók arra hivatkoztak, hogy nem kapták meg a gyártási eljárásra vonatkozó előírást. A G. 7396. típusú motorpajzs formázásánál a beömlő nyílás méretei aránytalanok volt és ez salakosságot okozott az öntvénynél. A beömlő nyílás aránytalansága miatt volt olyan nap, hogy az öntvények nyolcvan százaléka selejt lett. Nem hibás itt sem a formázó. sem az öntőbrigád, mert nem kaptak technológiai előírást. Műszaki hibáról — a műszakiak felelősségéről van itt szó. S igen helytelenül megtör1797 méter vízvezeték A Vízművek dolgozói az elmúlt hónapban is nagy erőfeszítéseket tettek a lakosság vízellátásának biztosításáért. Szerelő-brigádjaink 1797 folyóméter vízvezetéket fektettek le az elmúlt négy hét alatt. Bekapcsolódott a vízellátásba Üjszegeden a Déryné utca, a Jobbfasor, Felsővároson a Malom utca, Hattyú utca, Szilléri-sor, ŰjPetőfitelepen a Mokrini-sor és a Homok utca. összesen tíz kifolyót építettek és az előirányzott tervet 114.6 százalékra teljesítették. A munkában kitűnt Heim Géza és Török József szerelő-brigádja és Szécsi József kőműves-brigádja. Sok segítséget adott a munkához a lakosság is, lelkesen segítettek a vezeték lefektetéséhez szükséges árkok ásásában és betemetésében. Kováts István Ahol a takarékosság mindenki ügye A Szegedi Közlekedési Vállalat műhelyében sok lehetőség adódik az anyaggal, szerszámmal való takarékosságra. Zombori Ferenc elvtárs, aki időelemző és a Gazda-mozgalommal is törődik, ismeretlen dolognak tartja a műhelyben a selejtet. Nagy érdeme a műhely dolgozóinak, hogy minden használható anyagot hasznossá tesznek. A tekercselőknél például mágneshuzalból évente ezelőtt több mázsát átadtak a MÉH-nek. Bánkuti Albin sztahánovista tekercselő javaslatára most Debrecenbe küldik az elhasználódott mágneshuzalt s ott újra szigetelik. Éppen most érkezett vissza egy 375 kilogrammos tétel és szállítási költséggel együtt alig haladta meg az ötezer forintot. Egészen pontosan kiszámítva, a mágneshuzal újraszigetelés ulán évente 23.490 forint megtakarítást eredményez. Más színes fémeknél és az importanyagokkal való takarékosságnál is a tekercselő műhely vezet a gazdaságosságban. A lakatosok sem kérnek minden esetben új lemezt a kocsi javításához. Ahol lehet, a régit használják. Egyik esetben 120 kilogramm 3 milliméteres vaslemezt írtak a lakatos-brigád nevére megtakarításként. Ez értékben 324 forintnak felel meg. — Az apróságokat nem is írjuk — mondja Zombori elvtárs —, pedig sok kicsi sokra megy. Természetes dolognak tartjuk, hogy nemcsak a drágább és nagy megtakarítást eredményező anya Sokkal gazdálkodunk helyesen, hanem a kicsikkel is. Üj anyagot keveset visznek ki a raktárból. Ez Antali Sándor raktáros véleménye. — A csapszegeket újra felhasználják és a csavarmeneteket is újra vágják, így hasznosítják a régieket — magyarázza a raktáros. Csavar-árukból fogy a legkevesebb — ez biztos. Vasanyagból sem visznek azonban a dolgozók sokat, de ha mégis összehasonlítanánk, a múlt évben három-négyszeresét vitték el a raktárból a mostaninak. Szögvasból 100 —120 kilogrammot igényeltek még 1954-ben a műhely részére egy kocsihoz, most elég 45 kilogramm is. A takarékosság a Közlekedési Vállalatnál a műhelyben mindenki ügye. Így van ez rendjén. Nemcsak az idővel, anyaggal, hanem minden rendelkezésükre álló segédanyaggal és szerszámmal a gondos gazda módjára bánnak. Pazarlás a Konzervgyárban A Szegedi Konzervgyár pártirodájában örhalmi Sándorné, a nagykonyha egyik dolgozója ezeket mondja Dóczi elvtársnőnek, a párttitkárnak: — Reggel óta nagy bajban vagyunk. Akármit csinálunk, törik az üveg. Lakatos is volt a gépnél, de hiába. Legyen segítségünkre az elvtársnő, mert selejtet nem akarunk csinálni. Ma alig haladtunk a munkával. Valóban így van. S a nagykonyhában, ahol a literes és félliteres üvegekbe barack-dzsem is kerül, a zárógépnél törnek az üvegek. Egy roppanás hallatszik csak, s az üveg mehet szemétbe, a benne lévő drága gyümölcsöt pedig a cefrébe öntik. így megy ez reggel óta. Intézkedés tőrtént, az üvegeket átválogatták, a gumigyűrűket kicserélték — az üveg mégis törik. — Ez már a negyedik láda üveg, amit kiviszünk, — méltatlankodnak a dolgozók. Csak az üvegről beszélnek, de a tartalmáról nem. Pedig azt is meg lehet találni az asztalok alatt, vagy a cefrében. Az asztal alatt lévő egyik láda már tele barack-dzsemmel, de a másiknak sem sok híja van. Ez a körülbelül ötven kiló dzsem is a cefrébe kerül. Es ki tudja mennyi került eddig a cefrébe?! Az egyik zárógépnél reggel óta küszködnek, mert törik az üveg. A gép naponta, ha minden jól megy, 7—8 ezer üveget zár le. Kedden reggeltől délelőtt 10 óráig négy „sterillel" lettek kész. (Egy sterilbe 308 darab literes üveg fér). Közben azonban négy ládára való törött üveget kivittek, tartalma is kárba veszett. Egy ládába 28—30 üveget raknak. A literes üveg darabonként 2 forint 36 fillérbe kerül az üzemnek. De nemcsak az üveg ment kárba, hanem a benne lévő is. amiből cefre lesz a pálinkafőzéshez. Egy üveg barack-dzsem fogyasztási ára pedig az üzletben 12 forint 60 fillér. Nagy hiba, hogy az üzemben természetesnek tartják az üvegtörést, s azt, hogy az eltört üvegek tartalma cefrébe kerül. A többi zárógépnél is gyakori az üvegtörés és mindennek megszüntetéséért hatékony intézkedést nem tettek az üzem vezetői. Ezzel mulasztást követtek el! Feltétlenül fontos, hogy a Konzervgyárban végre kellő intézkedéseket tegyenek a pazarlás megakadályozásáért. »