Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

OÉIMBGTBRORSZBG Vasárnap, 1955. augusztus 1. Mi történt q külpolitikában ? Bulganyin, Eisenhower és Faure nyilatkozataikban ked vezoen foglalnak állást a négy nagyhatalom előtt álló további leiadatokra vonatkozóan pénteken — mint arról lapunk tegnapi számában beszáimollunk — véget ért a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik ülésszaka. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke záróbeszédében leszögezte: a Szovjetunió kormánya továbbra is következetesen olyan külpolitikát folytat, amely a nemzetközi feszültség további enyhítésére, az államok közötti bizalom megszilárdítására, a tartós és szilárd béke és biztonság biztosítására irányul. Beszéde további részében Bulganyin elvtárs összegezte a genfi értekezlet pozitívumait és megállapította, hogy e pozitív eredmények elérése az értekezlet valamennyi résztvevője együttes erőfeszítésének eredménye. — „A szovjet kormány nevében — mondotta ezután Bulganyin — kifejezésre kívánom juttatni nagy megelégedésünket azzal kapcsolatban is, hogy a genfi kormányfői értekezlet befejezése utáni elhangzott nyilatkozatában és felszólalásában D. Eisenhower. az Egyesült Államok elnöke, A. Eden, Anglia miniszterelnöke és E. Faure, Franciaország miniszterelnöke azt az óhaját juttatta kifejezésre, hogy további tárgyalások során is őrizzük meg az együttműködés és a kölcsönös megértés szellemét, amely a genfi értekezlet légkörét jellemezte." Bulganyin ezzel kapcsolatban kifejezte reményét, hogy a négy külügyminiszter októberi tanácskozása újabb pozitív eredményeket biztosit majd a fentos nemzetközi kérdések megvitatása. és rendezése ügyében. Bulganyin beszéde végén foglalkozott Eisenhower-nek, az Egyesült Államok elnökének a leszereléssel kapcsolatban előterjesztett javaslataival és kijelentette, hogy a Szovjetunió minden, a fegyverkezés csökkentésével kapcsolatos javaslatot komolyan megvizsgál, ha e javaslatokat az a törekvés hatja át, hogy megtalálják a probléma megoldásához vezető utat. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezután határozatot fogadott el Bulganyin elvtársnak a genfi értekezletről előterjesztett beszámolójával kapcsolatban, E határozat megállapítja, hogy a Legfelső Tanács a legteljesebb mértékben helyesli a szovjet kormányküldöttségnek a genfi értekezleten kifejtett tevékenységét. A világsajtó továbbra is vezetőhelyen foglalkozik Bulganyin-nak a Legfelső Tanács ülésén elmondott beszédével. — „Az első pillanatra úgy tűnik — állapítja meg a Times című angol lap —, hogy Bulganyin marsall és Eden elgondolásai az európai biztonsági egyezményre vonatkozóan mind jobban közelednek egymáshoz," A lap ezután röviden összefoglalja az európai biztonság biztosítására vonatkozó angol és szovjet tervek lényegét, majd ezt a következtetést vonja le: biztosra várható, hogy október eredménye kompromisszum lesz, hiszen a kompromisszum valóban lehetséges, mindenkinek remélnie kell és elő kell mozdítania ezt. Az egyezmény megalapozná Európában a nagyobb stabilitást és bizalmat. A Times végül megállapítja, hogy vannak még nézeteltérések a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között. „Eltérnek véleményeik mind abban a kérdésben, mi előzze meg, mind abban a kérdésben, hogy mi kövesse az egyezményt." A jugoszláv sajtó is nagy teret szentel Bulganyin beszédének ismertetésére. „A lefegyverzés kérdését illetően — írja a Politika című lap — Bulganyin kijelentette, hogy a május 10-én tett szovjet javaslatok reálisak és megvalósíthatók, míg Eisenhoivernek a légi fényképezésről szóló javaslata nem számol valamennyi reális tényezővel A cikk befejezésül rámutat, hogy Bulganyin beszédének nagy részét a genfi konferencia után létrejött helyzet elemzésének szentelte és hangsúlyozta, hogy együttes erőfeszítésekkel új eredményeket érhetnek el. „Noha a négy állam képviselői Genfben nem foglaltak el egységes álláspontot — állapítja meg a lap — mindazonáltal kifejezésre juttatták a kölcsönös megértésre és pozitív eredmények elérésére irányuló törekvésüket Franciaország égető problémái Marokkóban Francia-Marokkóról . amelynek lényege, hogy Maegy idö óta sok cikket és je- rokkó mielőbb nyerje vissza lentést közöl a világsajtó. Ezek j függetlenségét, hogy Így azuA genfi leszerelési javaslat csak kezdet volt — állapította meg sajtónyilatkozatában Eisenhower — Washington (TASZSZ). Eisenhower elnök augusztus 4-1 sajtóértekezletét azzal kezdte, hogy röviden foglalkozott a kongresszus ülésszakának munkájával. Eisenhower kijelentette, a kongresszus megmutatta, hogy mindenben támogatja a külpolitikai problémák kétpárti kezelését. Amikor kérték, nyilatkozzék arról, amit N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának harmadik ülésszakán a katonai tervek kicseréléséről szóló Eisenhower-féle javaslatról mondott, Eisenhower kijelentette: amennyire tudja, Bulganyin miniszterelnök csak azt mondta, hogy véleménye szerint a május 10-i szovjet leszerelési javaslatok reálisabbak. Eisenhower elnök kijelentette: „ügy gondolom, hogy pontos kifejezéseiből ítélve, véleménye szerint a május 10-i javaslat az ellenőrzésről szóló tételeivel reálisabb volna, mint az én javaslatom. Genjben nemhivatalos beszélgetésben rámutattam, hogy ha bíznak az ilyen felügyeleti rendszerben. ez nékünk tetszik, egyetértünk ezzel is, azzal is és javasoltam, jogadjuk el ezt is azt is. Eisenhower elnök kijelentette, hogy N. A. Bulganyin nyilatkozata szerinte nem azt bizonyítja, hogy Bulganyin becsapta az ajtót és nem hagyott l"hetöséget az erről szóló tárgyalásra. Hozzátette, hogy a genfi értekezleten csak megkezdték ennek a problémának a megvitatását. Egy Bulganyin-beszédre vonatkozó kérdésre válaszolva Ittsenhower elnök kijelentette, hogy a négyhatalom genfi értekezletének résztvevői többéle vésbé széles kérdéscsoportot tárgyaltak meg; ezeket a négy külügyminiszternek októberben meg kell vitatnia. Újból megkmételte, hogy Bulganyin mi niszterelnök nyilatkozata nem zárja ki a leszerelés ellenőrzése tivábbi megvitatásának leheió ségét. Arra a kérdésre, megerősítheti -c. azokat a híreket, amelyek szerint az Egyesült A1 lamok teljesen új leszerelési r n gramot akar előterjeszteni, Eisenhower kijelentette, hogy a kormány állandóan íofilkjfcfe zik ezzel a problémával és hogy ezen a területen állandóan új eszmék támadnak. Hozzátette, hogy a genfi javaslat csak kezdet volt és várni lehet, hogy valamilyen úf javaslatokat tesznek. de egyiket sem kell véglegesnek tekinteni. Arra a kérdésre, hogy értékelje a jelenlegi genfi kínai— amerikai tárgyalások jellegét, Eisenhower azt mondotta, hogy ezek a tárgyalások az állampolgárok kiszabadításával foglalkoznak és az Egyesült Államok nem szándékozik megvitatni barátait érintő kérdéseket e barátok távollétében. Arra a kérdésre, hogy lehetségesek e tárgyalások Kína és az Egyesült Államok között a legmagasabb szinten, Eisenhower kijelentette, hogy jelenleg túl korai a legmagasabbszintű tárgyalásról, valamint a genfi kínai—amerikai tárgyalások következményeiről beszélni. Eisenhower megjegyezte, hogy amint Dulles külügyminiszter rámutatott, a jelenlegi kínai— amerikai tárgyalások a miniszterek tanácskozására vezethetnek, de a legmagasabbszintű tanácskozásra nem. „A genfi értekezlet más szinten folytatódni fog" Edgár Faure nyilatkozata a francia nemzetgyűlésen Párizs (TASZSZ). Edgár Faure francia kormányfő augusztus 5-én a nemzetgyűlés ülésén nyilatkozott az általános politikai kérdésekről. Faure foglalkozott a genfi értekezlet eredményeivel. Az első tárgyalások eredményeit nemcsak a külügyminisztereknek adott irányelvek fejezik ki — mondotta Faure. Haladást értek el a genfi értekezlet napirendjének minden pontjában. „Többek között kivonatosnak ismerték el az Európára, vagy Európa egy részére vonatkozó biztonsági tervet, amely feltételezi azt a kötelezettséget, hogy nem alkalmaznak erőszakot. Elismerték a német újraegyesítés és a biztonság közötti 'kapcsolatot, azt a szükségességet, hogy hozzá kell fogni ehhez az újraegyesítéshez, elismerték a négy hatalom felelősségét e kérdésben. Kifejezésre juttatták azt a kívánságot, hogy olyan leszerelési programot kell kidolgozni amely lehetővé tonné, hogy a felszabadult erőforrásokat az elmaradott térségek gazdasági és szociális fejlesztésére használják fel. Elismerték, hogy a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatokat fejleszteni kell, megkönnyítve az emberek közötti érintkezést Kétségtelen — folytatta Faure —. hogy mindezeket a kérdéseket nem oldották meg. de egyetlen problémát sem. hanjagoítedc eL A^ tekezlet másszinten folytatódni fog, hogy konkrét hatá rozatokat hozzanak ezekről a különféle pontokról. Az értekezlet már folytatódik. Jelenleg tárgyal az amerikai kormány és a Kínai Népköztársaság képviselője. Bulganyin marsallt és Hruscsovot hivatalosan meghívták NagyBritanniába és a szovjet kormány Pinayt és engem meghívott, vegyünk részt Moszkvában tárgyalásokon. Elfogadtuk ezt a meghívást és október elején elindulunk. a cikkek és jelentések szinte ki vétel nélkül arról számolnak be, hogy ebben az észak-afrikai francia protektorátusban egymást követik a véres tüntetések, zavargások, amelyeknek ez év július 14-töl augusztus l-ig — francia hivatalos jelentés szerint — 76 emberélet, közöttük 56 marokkói — és 259 sebesült —, akik közül 206 marokkói — esett áldozatul. Napjainkban világszerte a genfi kormányfői értekezletet követő és várható politikai fejlemények kialakulását kíséri a legnagyobb figyelem. Ugyanakkor azonban többé-kevésbé helytállónak kell tekinteni azt a délkelet-ázsiai politikai körökben általánosan elterjedt véleményt is, hogy a világpolitika legérzékenyebb pontjait napjainkban Indokína. Algír és Marokkó jelentik. Ilyen körülmények között érdeklődésre tarthat számot, hogy e területek egyikén — Francia-Marokkóban — mi az oka annak, hogy a franciák, akik egyébként mindhárom, előbb említett országban a megszálló és „rendfenntartó" szerepét töltik bo. a legnagyobb erőfeszítés mellett sem képesek biztosítani a rendet és nyugalmat? A franciák 1912-ben szerezték meg Marokkót a maguk számára. A csaknem 400 ezer négyzetkilométer kiterjedésű ország, amely 'Afrika északnyugati csücskében terül el, négyszer akkora, mint hazánk. Területét az itt-ott 4000 méter magasságot is meghaladó Atlasz-hegység nyúlványai ágazzák be. Lakóinak száma 8 millió, akik közül 300 ezer a franciák száma. A francia kormányzat székhelye a 161 ezer lakosú Rabat-ban van. míg a szultán Fez-ben székel. E városnak 200 ezer lakosa van. Az ország legnagyobb városa és egyben a legfontosabb kikötője az Atlanti-óceán partján fekvő Casablanca, lakóinak száma 680 ezer. Marokkó mezőgazdaságilag és iparilag is igen fontos terület. Különösen termékeny és sűrűn lakott az Atlanti-óceán partvidéke, ahol nagymennyiségű déligyümölcs és szőlő terem. Az ásványok közül különösen sok foszfátot termelnek itt ki, továbbá nagymennyiségű vasat, mangánt és antimónt Erősen fejlett halfeldolgozó ipara van. Mint látható, Francia-Marokkó gazdasági szempontból igen fontos része a Francia Uniónak. Legalább ennyire nagy a stratégiai jelentősége is: az Atlanti-óceán és a Földközitenger találkozásánál fekszik. Már a második világháború alatt is fontos francia—amerikai támaszpont volt. Franciaország több mint 40 éves uralma alatt sem tudta elérni, hogy hatalmát megszilárdítsa Marokkóban. 'Az 1912. évi fezi szerződés értelmében a franciák ugyanis azt vállalták, hogy modernizálják az elmaradt Marokkót és felügyeletet gyakorolnak a reformok megvalósítása felett. Ehelyett Marokkó francia gyarmattá vált, bár, hivatalosan, mint protektorátus tagja a Francia Uniónak. A Szovjetunió kormánya augusztus 3-i jegyzékében javasolja a bonni kormánynak, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között javasolt tárgyalásokat Moszkvában tartsák meg ez év augusztusának végén, vagy szeptember elején. Napirendként a szovjet kormány a következő három pontot javasolja: A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság közötti diplomáciai viszony megteremtése és a megfelelő dokumentumok kicserélése. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kereskedelmi kapcsolatainak megte remtése és egy kereskedelmi szerződés megkötése. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kulturális kapcsolatainak megte remtése és fejlesztése és e célból megjelelő egyezmény kő - 7 19,7.7 auganxiusa óta Francia-Marokkóban napirenden vannak a zavargások. Ekkor történt, hogy a francia kormány Szidi Mohammed ben lusszef szultánt El Glaui marakesi pasa segítségével megfosztotta trónjától és két fiával együtt Korzika-szigetére deportálta, ahol jelenleg is tartózkodik. A francia kormány eljárása óriási felháborodást váltott ki Marokkóban. A volt szultán, az ország első hűbérura, azoknak a feudális burzsoá csoportoknak volt a legfőbb képviselője, amelyek ra gaszkodtak ugyan az elavult társadalmi viszonyokhoz, de a legteljesebben ellenezték franciák uralmát. A franciák politikája ugyanis csak a bevándorolt francia telepesek ér dekeit tartotta szem előtt. Az Isztiklal-párt, a marokkói burzsoázia pártja ilyen körűimé nyek között nagy tömegeket 'nyert m^j poljükája szántára, tán saját maga dönthessen az ország gazdasági érdekei felett. A volt szultán az amerikaiak segítségével vélte elérni az ország függetlenségét, azok azonban a döntő pillanatban cserbenhagyták. Francia-Marokkóban lényegében két erő küzd egymással szemben: a marokkói nacionalisták, akik 1 változatlanul a trónfosztott szultánt tartják uralkodójuknak és vallási vezetőjüknek és a francia ellenterroristák, akik az úgynevezett OZM7"-szervezethez tartoznak. A nacionalisták továbbra is követelik az ország függetlenségét. a volt visszahelyezését és egymásután gyilkolják meg azokat a franciákat, akikről úgy vélik, hogy szembenállnak követeléseikkel, továbbá azokat a bennszülötteket is, akiket francia barátsággal vádolnak. Az ODAT-rohamszervezetbe tömörült franciák pedig nemcsak a benszülöttek ellen követnek el merényleteket, de végeznek azokkal a honfitársaikkal is, akik a marokkóiakkal való együttműködést hirdetik. A francia ellenterroristáknak cinkosaik vannak a casablancai rendőrségen is és ebből adódik, hogy ez a rendőrség nem lép fel a merénylők ellen, sőt több gyilkosság elkövetői — mint utóbb kiderült — maguk is rendőrök voltak. A francia ellen terroristákat -nemcsak a rendőrség támogatja, de a marokkói közigazgatásban vezető szerepet játszó francia tisztviselők nagy része is. így történhetett meg, hogy a francia ellenterroristák többszáz fegyveres merényletet követtek el anélkül, hogy azért akárcsak felelősségre is vonták volna őket. A francia ellenterroríslék garázdálkodása következtében előállt helyzet egyre tarthatatlanabbá vált a francia kormány számára is. Hogy elejét vegye a polgárháború kitörésének, Faure miniszterelnök úgy határozott, hogy leváltja Lacoste marokkói főkormányzót és Gilbert Grandval-1 nevezi ki helyére. Erre ez év júniusában került sor. A sűrűn változó francia kormányok északafrikai politikájának egyik alapelve — mint a Tagesspiegel című berlini lap megállapítja — az, hogy gyakran cserélgetik a marokkói főkormányzókat és minden ilyen alkalommal reformterveket terjesztenek elő, E módszernek az az előnye, hogy az új embertől minden esetben a tarthatatlanná vált helyzet megváltozását remélik, anélkül, hogy ezért Párizsnak is tennie kellene valamit. Amikor azután az új főkormányzó iránti bizalom szű nőben van, Marokkóban is, Párizsban is hetekig tartó kötélhúzás kezdődik az új helytartó személyének kijelölése körül. A teljesség kedvéért azt is meg kell állapítani, hogy a marokkói főkormányzóság és párizsi minisztériumok között állandóak a súrlódások. Ha — állapítja meg a Journal de Geneve című svájci lap — Rabatban néhány rendőr j nem siet végrehajtani a küliigyminisztérimtól kapott utasításokat, Párizsban gyakran lefékezik azokat a kezdeményezéseket, amelyeket Franciaország marokkói képviselője végre akar hajtani. A hatalmas magánérdekeltségek állandóan keresztezik a kormány intézkedéseit. — „A hatóság tétlensége folytán — szögezi le cikke befejező részében a Journal de Geneve — állandósul a tespedés, amely jelenleg már rothadássá fajuk" Grandval, akiről az a hír járja, hogy erélyeskezű, de ugyanakkor „mérsékelt" is, a közigazgatás tizenegy legmagasabb rangú tisztviselője közül kilencet leváltott, és több marokkói nacionalista politidR ikB" I internólását megszüntette szultán a francia nemzeli ünnep alkalmából, Maga Pierre July, a tuniszi és marokkói ügyek minisztere is beismerte, hogy marokkói francia telepesekből álló terrorcsoportok ismételten provokálták a bennszülött lakosságot. Így kezdődött el a július 14-i casablancai tüntetés is. amely oly sok áldozatot követelt a bennszülött és a francia lakosság részéről egyaránt. A marokkói helrxetbcn mindaddig nem várható javulás, ameddig a francia kormány el nem szánja magát azokra a döntő lépésekre, amelyek leglényegesebbikének a marokkói önkormányzat biztosításának kell lennie. Ennek elérése azonban csak úgy lehetséges, ha előzően teljesen kiküszöböli úgy a külügyminisztériumból, mint a tuniszi és a marokkói ügyek minisztériumából, de több más párizsi minisztériumból is azokat a ma még jelentős szerepet játszó személyeket, és érdekcsoportokat, akik és amelyek még ma is csupán a profitszerzési lehetőséget látják Marokkóban. A francia kormány, mivel egyelőre a szembenálló felek egyike sem hajlandó kompromisszumra, úgy képzeli el az áthidaló megoldást, hogy nem akarja visszahelyezni trónjára a száműzött szultánt, viszont a jelenlegi uralkodót, Muley ben Arafa szultánt is lemondásra akarja bírni, hogy azután egy régens-tanács lássa el az uralkodói teendőket addig, amíg a „nép maga nem dönt végérvényesen" ebben a kérdésben. Ennek az elgondolásnak csak az a hátránya, hogy egyetlen érdekelt fél sem akarja elfogadni. A marokkói burzsoázia és a városi lakosság a régi szultán visszahelyezését követeli. El Glaui pasa és a franciák érdekeit támogató más földesurak viszont hallani sem akarnak az új szultán lemondatásáról. A franciák a régens-tanács megalakítására vonatkozó terve sem valósítható meg azért, mert a Korán előírása értelmében a szultán nemcsak uralkodó, de a marokkói mohamedán vallás és egyház feje is. Egy bizonyos: a francia kormánynak azonnal cselekednie kell, meg kell kezdenie a marokkói nép vezetőivel a tárgyalásokat. Nemcsak azért, mert e problémák felszínen maradása a Faurekormány bukását okozhatja, de azért is, mert FranciaorI szág csak e problémák gyors megoldásával kerülheti el a polgárháborút Marokkóban is. Petrovics István Gabonabeadásban Szolnok, az állat és állati termékek begyűjtésében Győr megye vezet A Begyűjtési Minisztérium értékelése szerint az alkotmány ünnepének tiszteletére indított begyűjtési versenyben a következő sorrend alakult ki: Gabonabegyűjtésben az első: Szolnok megye. Csongrád megye a 10. helyen áll. Az állat- és állati termék begyűjtésében első: Győr megye. Csongrád megye a harmadik telvén áU*T_ Az élelmiszeripar Csongrád megyei éliizemei Az élelmiszeriparban második negyedévi munkájuk alapján a következő Csongrád megyei vállalatok nyerték el az élüzem kitüntetést; Szegedi Sertéstenyésztő és Hizlaló Vállalat, Szegedi Szalámigyár, Csongrádmegyei Allatforgalmi Vállalat, Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat, Csongrád—Békésmegyei. BorfOTjgalmi .Vállalat, u