Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

Vasárnap. 1955. augusztus t. OÉLMIGYRRORSZIG Fejlesszük tovább termelőszövetkezetein kben a takarékossági mozga Imat Naponta olvashatunk ar­ról, hogy ipari üzemeink milyen szép eredményeket ér­nek el az önköltség csökken­tésével és a fokozott anyag­takarékossággal. A legtöbb helyen ez már valóságos moz­galommá fejlődött. Nekünk, termelőszövetkezeti tagoknak kötelességünk, hogy a taka­rékosság és az önköltség­csökkentés munkájában is kövessünk üzemi dolgozótár­saink példáját. Sok termelőszövetkezeti tag azt kérdezhetné talán: mi, szövetkezeteiek. mivel taka­rékoskodjunk, hiszen nálunk a mezőgazdaságban egész másként megy a munka, mint az üzemben. Csak körül kell tekinteni, máris láthatjuk, hogy szö­vetkezeteinken belül is mi­lyen nagy lehetőség van a takarékosság és önköltség­csökkentési mozgalom kifej­lesztésére. Kezdjük talán a takarmányozásnál. Száz jó­szág etetésénél naponta a kazaltól az istállóig kis gon­datlanság mellett is köny­nyen elszóródik, betaposódik a sárba tíz kiló széna. Vi­szont, ha takarmányozáskor vigyázunk arra, hogy egy szál se menjen veszendőbe, száz darab állatnál egy év alatt csak a takarmányelhul­lás csökkentésével mintegy 9 —10 ezer forint megtakarí­tást érhetünk el. Gyakran előfordul, hogy a kukoricaszáirat ősszel nem megfelelő időben, később vágjuk le a kelleténél. Ha ezt a munkát is időben vé­gezzük, szintén a takarékos­ság. önköltségcsökkentés ügyét segítjük elő. Nem hord­hatja szét a száradó leveleket a szél, nem sütheti a nap, nem áztathatja az eső, jobb takarmányul szolgál állataink részére s azok a jobb takar­mánytól nagyobb hasznot ad­nak, i , ' ' Neíii egy szövetkezetben láttuk, hogy a korpás, darás zsákokon, melyekkel a serté­sek napi adagját mérik, imitt­amott kis lyukak vannak. Nem is nagyon veszik figyelembe ezeket, mondják, pici az egész, Tiem sok szóródhat ki rajta. Ez igaz, azonban sok kicsi egy •— 25 darab telefonkészü­'év alatt is nagyon sokra megy. léket szereltek fel a Szegedi A szállítás után mindig rázzuk Cipőgyár központi üzemének fei jól a zsákokat is. Hiszen i műhelyeibe. Így könnyebbé csak napi tíz deka korpa és [válik az üzemrészek közötti dara megtakarításával is egy együttműködés, gyorsabban év alatt mintegy kétezer fo- tudnak kapcsolatot teremte­rint önköltségcsökkentést ér-'ni egymással. hetünk el. rÁz önköltségcsök­kentésben sokat jelent a szer­számok, gépek tökéletes kar­bantartása is. Ha mezőgazda­sági gépeinket jól kezeljük, he­tenkint legalább egyszer át­nézzük, megolajozzuk azokat, sok száz és ezer forintot lehet megtakarítani a javíttatások­nál. Lehet takarékoskodni a petróleummal, a villannyal és más gazdaságainkban haszná­latos üzemanyaggal is. Vetés közben, ha rosszul szabályozzuk be a gépet, s 3—4 kilóval többet szórunk el egy katasztrális hold földbe, mint amennyi szükséges, száz hol­don már ez 3—4 mázsa gabo­na elpocsékolást jelent. A rosszul kezelt raktárak­ban hamar elszaporodnak az egerek, patkányok és más kár­tevők. Ezek évente, ha nem irtjuk őket rendszeresen, sok száz és ezer forint értékű ter­ményünket pusztíthatnak el, s ez csak növeli kiadásainkat. Szólhatnánk itt még a gazda­sági épületek karbantartásáról is. Gyakran megtörténik, hogy a tetőről leesik egy cserép, s már csak akkor vesszük észre, mikor beázott, vagy éppen már be is szakadt a mennyezet. Sok pénzbe kerül a kijavítása. Szövetkezeteinkben komoly ön­költségcsökkentést lehet bizto­sítani a szérűskertek rendben­tartásával is. Tetejezzük be jól a kazlakat, sok alomszalmát értékes takarmányt mentünk meg a penészedéstől, rothadás­tól. Termelőszövetkezeteinkben, ha körültekintünk, a felsoroltakon kívül még számtalan lehetősé­get találunk az önköltségcsök­kentés, a takarékossági moz­galom kiszélesítésére. Minél többet, s minél olcsóbban ter­melünk, annál több jut zár­számadáskor szétosztásra és a közös gazdaság fejleszté­sére is. Nagy Sándor, a baktói Alkotmány TSZ elnöke — Dér Endre szegedi író •"Az első próba* című regé­nye az elmúlt napokban megjelent és már kapható a könyvesboltokban. Ncray Pál: — HIREK= — Filmvetítések lesznek ma este a hiroshimai atom­robbanás 10. évfordulója al­kalmából Mihályteleken, a hattyastelepi iskolában és Alsóvároson a Kolozsvári téren. — A városnéző séták ke­retében — melyeket az Is­meretterjesztő Társulat és a városi tanács népműve­lési osztálya közösein rendez — *Utazás Vadvízországban« címmel fehértói kirándulás lesz ma, vasárnap délelőtt 9-től este 7 óráig. A sétát dr. Beretzk Péter, a biológiai tudományok kandidátusa ve­zeti. A városi tanács népmű­velési osztályán jelentkezett résztvevők reggel 9 órakor gyülekeznek a MÁV igazga­tóság nyugati oldalán. — A II. kerületi tanács vb. szabálysértési előadója Csűri János Vásárhelyi sugárút 111. szám alatt lakó kulákot 300 forint, Török Lajos Vá­sárhelyi sugárút 75. szám alatti lakos, volt csendőrt 300 forint, Révész Antalné Pető­fitelep 34/1003. szám alatti lakos, középparasztot 150 fo­rint pénzbirsággal sújtotta, mert a M. T. rendeletben előírt tarlóhántási és keresz­tek körüli tűzvédő szántást nem végezték el, Balogh Zoltán vb. elnök. A »jelző« atomok segítségével A z acélszalag nagy sebes­^ seggel halai át a 12 hengerből álló hengersoron. Az operátor tekintete az irányítóasztal készülékein nyugszik, s ugyanekkor ébe­ren figyeli a hengerész szag­gatott rendelkezéseit is. Az irányítóasztalon kigyul­lad egy vörös lámpa. Ebben a pillanatban kilendül az egyik Riport a szovjet hétköznapokról gisztrálókészülék, amelyet a leningrádi „Krasznaja Zarja"­gyár kollektívája dolgozott ki, szintén rögzíti a meg­munkálás alatt álló acélte­kercs minőségét. Ma már a hideghengerdé­Nem lehetne az acélszalag márkázását tökéletesíteni? Már régen gondoltak erre a gyárban. S lám, nemrég el­zőlap elveszett (hiszen az egyes tekercseket húszszor iz­zították), akkor laboratóriumi vegyi-vizsgálatra volt szük­ség. Csupán a gyár egyik mű­helyében évente 350—500 000 rubel ment el erre a célra. műszer mutatója is, majd | határozták, hogy az acélsza­megállapodik a skála egyik beosztásánál, amely mellett ez olvasható: „Armko". Ez azt jelenti, hogy a hengerso­ron „Armko" márkájú acél­szalagtekercs halad át. Bár­milyen márkájú tekercs is kerüljön a hengersorra, a műszer feltétlenül és ponto­san jelzi az acél márkáját. A különféle minőségű acél­szalagok számos műveleten mennek át: izzitáson, henger­lésen, maratáson, stb. Ugyan­ekkor a különböző minőségű szalagok gyártásának folya­mata szigorúan megszabott technológiát követel meg. A leningrádi M olotov-henger dé­ben és drótkötélgyárban a szalagok márkázása a leg­utóbbi időkig még egyáltalán nem volt tökéletes. Minden tekercsre külön jelzőlapot erősítettek, amely az acélfaj­tát jelezte. Ha azonban a jel­lagok márkázására rádioak­tiv izotopokat alkalmaznak. A különleges elektród el­készítéséhez a foszfor rádioaktív izotopja szolgál ki­induló anyagként. Az acélsza­lag felületén, amelyet villa­mosszikra alkalmazásával tisztítanak meg a revétől, rá­dioaktív jelzéseket eszközöl­nek még a maratás előtt. A különféle márkájú acélteker­cseken szigorúan meghatáro­zót számú rádioaktív jelzést végeznek: egyet, kettőt, hár­mat, négyet, stb. A szalagról ezeket a jelzéseket sem a ma­ratás, sem az izzítás nem ké­pes „letörölni". A rádioaktív jelzéseket kü­lönleges műszerek, a henger­sorokon elhelyezett számláló­gépek fogják fel, függetlenül attól, hogy az acélszalag mi­lyen sebességgel halad. A számlálógépek jelzéseit az irányitóasztalra továbbítják. Ezzel egyidejűleg egy re­íéntyiU a \/U&lidá*i.,. JlakadaL&m ~ a Qa ta ávaqíjárh att A kultúrteremben Laci, sötétkék ru- megölelte, megcsókol- pabos kendőt kötöttek csend lett. A virágba- hójában elérzékenyül- ta őket. A gyár dolgo- a szövőnők a fejére, s rította színpadi fűg- ten állt menyasszonya zói vettek nekik rá- úgy megforgatták egy­göny előtt felállt egy mellett. Hasonló ér- diót, edényeket, nagy más után, hogy csoda, öszhajú, kedves arcú zése volt nemrégen lavórt, evőeszközöket . , , , , férfi és magára öltötte májusban, amikor tag- étkészletet. Ott dísze'- ..,. Oaboskendo lfke, a széles nemzetiszínű jelöltnek vették fel. legtek egy kis asztal- rm a menyecsne Jeín­szalagot. Az anyakönyv Milyen nagy dolgok kán, amely felett egy wl: s(a tadc. . v/,,1 kinyitva ott feküdt történnek vele mosta- papírlapra piros be- s.2cfz lonnto} öntöttek előtte a leterített asz- nában... tűkkel volt odakanya- be'e: f^f™ a nas/' talon. Ünnepélyesen — Kérdem a völe- rintva: „Köszönjük az "tra Mert bizony_oda­f elálltak az anya- gényt, Komáromi ajándékot". Laci deko- í^í , V., par a könyvvezetővel szem- Lászlót, aki 1932-ben rációs—felirattal vála- lakodalomból egyejie­ben ülők: Nagygyörgy született... — hang- szolt a kedvességre. sen". P^atonfoldvar/a Imre. Nyilasi Zoltán zott fel az anyakönyv- A fiatalok alig tud- " , cstl gyorssal, násznagyok, S a két fia- vezető szava, s Laci lak kibontakozni az u,a-,,ert kaptak a tat. Laci és Annuska, meleghangon válaszolt ölelésekből. Mily nagy- „?}?„?}• a ...J'.L Egymásra néztek, arra a kérdésre, hogy szerű dolog ilyen nagy ua"lole0e. "['költség­Zavartan, szerelemmel, akarja-e, hogy 'Annus- családban élni, ahol pel ef8yu,,°. . mf& Annuska fején a mir- ka felesége, hitvestár- ennyire szeretik őket. - Roltopenzt is tuszkoszorú úgy ékes- sa legyen. Ez az érzés futkározott !uttatott "ek'k az kedett, mint egy dia- — Igen... bennük. Munkatársaik uzcm­dém. Körülölelte sötét Török Anna, az árva körülvették Laci édes- Aki nem látta ezt haját, mosolygó arcát, lány is a boldog em- apját, édesanyját. An- a riagyon megható, a fekete selyemruha fe- ber hangján ejtette ki nuska testvéreit, gra- szép lakodalmat a Ju­szült karcsú alakján, az igent. találtak nekik, köszön- taárugyárban, — azok­„Szép menyasszony" — Aztán életében elő- tölték őket. A zenekar npk irtuk most meg. mondogatták a padok szőr hivatalosan leírta talpaló valót játszott, üj életünk egyik ra­között az üzem dolgo- az asszonynevét, — az enni, inni való került gyogó megnyilvánulá­zói, akik közül bizony anyakönyvbe. az asztalokra, — az sa volt Eaci és Annus­többnek egy-egy kis Az üzem zenekara üzem gonabskodott a k" esküvője, akiknek csillogó könnycsepp tust húzott: Laci és fiatalok lakodalmáról. ez "lon is kívánunk sok ielent meg a szeme Annuska házasok. Mily Táncra perdült öreg és sikert, szerencsét az sarkában. Hát hogyne, szeretettel köszöntöt- fiatal. Valaki elkiáltot- életben, boldogulást, A kis Annuska, a mi te őket a párttitkár, a ta magát: „Eladó a rneghitt családi életet ügyes szövőlányunk DlSZ-titkár a gyár menyasszony". Hej, és nászútjukhoz — jó esküszik. Asszony összes fiataljai nevé- volt itt kapkodás az új id°t. lesz belőle..i ben, az üb.-elnök is asszony után. Piros- Markcrvits Tibor ben egész láncolatát látjuk ezeknek az ellenőrző beren­dezéseknek, amelyek a sza­lag technológiai megmunká­lásának egész folyamán mu­tatják az acél minőségét. A nagy irányváltó hengermű­ben, a sokhengeres gyorshen­gerművekben, valamint ott. ahol a szalagokat vágják — egyszóval mindenütt automa­tikusan és hibátlanul ellenőr­zik az acél minőségét. A gyári mérnökök azonban tovább mennek, új feladat megoldásán dolgoznak. Beve­zetik a hengerlés alatt álló acélszalag vastagságának mé­rését rádioaktív izotopok se­gítségével. Ezt a mérésmód­szert a Szovjetunió vaskohá­szati minisztériuma központi automatizálási laboratóriiumá­ban dolgozták ki. A gyakor­lati szakemberek a Lett SZSZK Tudományos Akadé­miája fizikai intézetének tu­dósaival együtt arra töreksze­nek, hogy a „jelző" atomokat más technológiai célokra is felhasználják. Igy például je­lenleg a nagyteljesítményű szakadatlanul működő lemez­hengersorokon rendszerint igen hosszú szalagokat hen­gerelnek. Ennek érdekében több tekercset összehegeszte­nek. A hegesztés helyén azon­ban elkerülhetetlenül bizo­nyos vastagodás képződik, s ez a nagy sebességgel végzett munka közepette lökésekre vezet. A hengerésznek idejé­ben csökkentenie kell a hen­gersor sebességét, nehogy a hengerek megsérüljenek. Ezt a pillanatot csak úgy „talá­lomra" elkapni igen nehéz. J? Ihatározták, hogy itt is a „jelző" atomok nagy­szerű tulajdonságait használ­ják ki. A rádioaktív jelzések a szalagon pontosan jelzik a tekercsek hegesztésének he­lyét. A regisztráló műszerek lehetővé teszik, hogy a hen­gersor a hegesztés közeledté­vel automatikusan csökkent­se sebességét. E feladat megoldására a berendezés elkészült. — Gazdag lehetőségeket igér nekünk a munka ezen az új területen — mondják a gyárban. — A „jelző" atomok felhasználásával kapcsolatos technikai újítások alkalma­zása lehetővé teszi, hogy fo­kozzuk a berendezés megter­helését, és a munkatermelé­kenységet. UTIJEGYZET 37 Kétórás út a Balti-tengeren Csendes este Ígérkezett, nem kellett különö­sebb meglepetéstől tartanunk. A móló képe válto­zatlan volt. A megszokott emberfolyam, az érke­zők és távozók hosszú sorai úgy hullámzottak a harminc méter széles mólón, mint a tenger vize a gyenge szélben. A víz és az égbolt közti végtelen térben felhangzott a "Panna Vodna«, a többi el­indulásra váró hajók motorjainak dohogása. Osz­szevegyült ez a hang a hajók oldalára, a móló lá­bára fel-felszaladó hullámok csobogásával. Ez a zaj és a lemenő, búcsút intő nap fénye harmonikusan folyt össze a mólón sétáló, a hajókirándulásra me­nők vidámságával, kavargásával, életörömével. Csak elnéztem, mily boldogok az emberek, de talán a nap is, hisz oly örömteli ragyogással nézett vissza a sopoti hegyek felől. S nemkülönben boldog volt a tenger, hogy ezt a derűt visszasugározhatta. A legboldogabbnak azonban magamat éreztem: első­ízben szálltam tengeri hajóra, hogy kétórás útra induljak a Ealti-tengeren. Még alig hagytuk el a mólót, már is fehér­szárnyú sirályok szegődtek nyomunkba. Szüntele­nül a hajó körül repkedtek éhes hurrogással für­készték a vizet, s időnként lecsaptak a víz tükrére. Mögöttünk távolodtak és egyre szürkébbek lettek Sopot házai, a móló töredező vonalai. Előttünk pedig a víz végtelen kék síksága. Csak kinn a ten­geren, amikor eltűnik a szárazföld, a hajó, a víz láthatárának szabályos gyűrűjébe zárult, veszi ész­re az ember: dolgos tenger a Balti. Tucatjával köz­lekedtek a szállító hajók, árbocaikon különböző országok zászlóit lengette a szél. A távolból ha­lászhajók pontjai integettek felénk. Apró sárga tes­tükkel mint ludak mellett a kis kacsák, úszkáltak FÉNYEK A VISZTULÁN 38 a nagy hajók mellett, szántották a tenger vizét a gdyniai kikötő felé. Ez nem mindennapi látvány, de egy év múlva mint a gdanski kikötőben me­sélték, még ritkábban járnak majd haza a tenge­rekről Lengyelország halászai. Most készítik az első halfeldolgozó hajót, amely a nyílt tengeren készíti majd a halkonzerveket, a hallisztet, egy való­ságos úszó gyár lesz. A halászoknak csak féléven­kint kell hazajárniok kikötőjükbe. A dolgos tenger vitte hátán a sok hajót, a munka hajóit és vitte a mienket, a szórakozókét, a Panna Vodnát. Nem is a „Víz Leánya« nevet kellett volna ennek a hajónak adni, én máskép nevezném; a mosoly hajója. Elnéztem a népes társaságot, min­denki mosolygott. A lányok arca, a legények tekin­tete, a lemenő nap sugarai, mintha még maga a ten­ger is mosolygott volna. Minden arc, a zene, az egész hajó, az emberek boldogságáról, a békéről be­szélt. Ez a mindent átölelő vidámság átragadt va­lamennyi utasra, öregre, fiatalra egyaránt. Szeretik az életet, ezt mosolyogta itt mindenki és minden. Még a halottaiból feltámadott hajó is, mert alig másfél éve emelték ki a Panna Vodnát a ten­gerből. Az életet úgy szeretni mint ott szeretik az emberek, csak azok képesek, akik új módon éreznek, gondolkodnak, akik bátrak és nem félnek semmitől és senkitől. »A nevetés, az erő édestestvére" — tartja egy Lengyelországban is ismert orosz közmondás. Még végére sem jutottam gondolataimnak, megláttam a vidámságnak ezt a testvérét is: lökhajtásos re­pülőgépek rajai húztak el fejünk fölött. A zene szólt, táncoltak mulattak, vigadtak békésen. Fia­talok, szépek voltak itt lányok és legények. Igen, az egészség, fiatalság, jókedv, ez lesz egyre inkább a lengyel élet szimbóluma. Gondtalanul szórakoz­hattak s talán ezekben a percekben nem is gon­UTTJEGYZET 39 doltak arra, hogy valahol más tengereken ismét ácsolják a halálhajókat. Nem is gondoltak talán arra, hogy miért is vannak itt kinn a tengeren a furcsa kis jelzőbólyák. Én magam első pillanatra nem is tudtam mik lehetnek, kísérőim mesélték el, tőlük tudtam meg, hogy a háború nyomaival ta­lálkoztunk itt kinn a tengeren. Fejfák ezek a ten­geren, az elsüllyedt hajók fejfái. A korlatra könyökölve néztem, hogyan fo­lyik szét a hajó oldalán fehér csipkeként a hab, ringatózva a hullámokon. S arra gondoltam, a föl­dön tűzzel folytották a népet, itt vízzel, s most más, még ismeretlen öldöklő eszközeket készítenek. De tudom, nem lesz idejük ránk szórni a pusztulást, mert előbb csavarjuk ki azt a kezet, mely ránk akarja hinteni a bajt. Ebben a hiben erősítette meg másnap a tengeri napok alkalmával a gdyniai ki­kötőben megtartott hajók seregszemléje is. Ezt az érzést erősítették bennem a lengyel hadiflotta egy­ségei és legénységei a tenger fölött keringő lök­hajtásos örgépek rajai. Éberen vigyáznak a ten­gerpart őrei, vigyáznak a Panna Vodna és a többi kiránduló hajó táncoló, vigadó fiataljaira, a ke­reskedelmi és halász hajókra, a romjaiból felépült Gdanskra, Varsóra, Lengyelországra, a béketáborra, ránk is magyarokra. Mire ismét kikötöttünk, kialudt a lenyugvó nap festette halvány bíboszínű láthatár. Lassan elsötétült a táj és megfeketedett a tenger. Gdansk felől, a Visztula torkolatánál szabályos időközben kigyúltak a jelzőlámpák vörös fényei, s egy-egy pillanatra csodálatos színű keretet kölcsönöztek a Visztulának, a tengernek, a nagy lengyel folyó és a Balti-tenger összeölelkezésének. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom