Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-02 / 180. szám

Kedd, 1955. augusztus t. OÉLMfSGYBRORSZBO Az atomfegyver betiltásáért, a béke megőrzéséért Levél Japánba Augusztus 6-án lesz tíz esztendeje, hogy az amerikaiak Hiroshima városára ledobták az első atombombát. A robbanás sok tízezer gyermek, férfi, nő halálát okozta. Ezen a napon az egész békét akaró emberiség tiltakozik a háború ellen és követeli az atombomba gyártásának betiltását, az atomerő békés felhasználását. Szegeden is eZ* alkalommal — szombaton és vasárnap békegyúlések, filmvetítések lesznek. Városunk dolgozói ezekben a napokban már több helyről levelet is küldtek Japánba a különböző békeharcosoknak. A MAV Szegedi Igazgatósága dolgozóinak békebizottsága nevében Hódi Sándor és Szélpál István a következőket írták Kojima Jasuchirenek, a Japán Béketanács titkárának; idézve a hiroshimai borzalmakat; «...Ennek a robbanásnak emlékei még most is élnek világszerte, elevenek a katasztrófát túlélt hiroshimai japán embertársaink és gy ermekeik szívében, akik közül többen az atombomba okozta különféle betegségekben szenvednek. A népek százmilliói szerte a világon borzadva gondolnak erre a szörnyű emlékre és minden erejükkel küzdenek azért, hogy ez ne ismétlődhessen meg. A békeszerető emberek százmilliói emelik fei tiltakozó szavukat az atom háborús célokra való felhasználása ellen. Ezek közé tartozunk mi is. magyar vasutasok. a Szegedi Igazgatóság dolgozói. Jól emlékszünk Hiroshimára és amikor részvéttel gondolunk a tíz évvel ezelőtt ott elpusztult japán embertársainkra, a leghatározottabban követeljük az atomfegyverek gyártásának betiltását, hogy a hiroshimai szörnyűségekhez hasonló soha többé ne fordulhasson elő. Kérjük önöket, japán békcharcosokat és Önökön keresztül az egész japán népet, folytassák tovább bátor harcukat a fegyverkezés csökkentéséért, az atomfegyver betiltásáért, a béke megőrzéséért". Visszakaptam elveszettnek hiti száz forintom Július 23-án ka üzletben voltaim vásárolni és csak hazaérve vettem észre, hogy valahol elfizettem, vagy elvesztettem száz forintot. Elfoglaltságom miatt nem tudtam 30-a előtt bemenni a Lenin utcai Bőröndös KSZ üzletbe. Beérve elmondtam panaszom. A kiszolgáló kartárs azonnal megkérte a pénztárost, hogy vegye elő a 23-i pénztárblokkokat. Valóban túlfizetés történt és én azonnal visszakaptam a már elveszettnek hitt száz forintot. Ezúton mondok köszönetet a Bőröndös KSZ kiszolgáló személyzetének, figyelmes, előzékeny, beísületes munkájukért. Alexy 'Arthur Orvosiműszer KSZ dolgozója Ilona napra virágzik a ciklámen és a primula Vállalatunk ez évben tovább fejlődött, 50 hektárral nőtt megművelt területünk. Szükség is volt erre, mert egyre nagyobb követelményeket támasztanak városunk lakói vállalatunk elé. Példa erre, hogy júliusban 20-ig 7700 szál gladióluszt, 14.500 szál rózsát, 8200 szál szegfűt, 6000 szál margarétát és több mint 1100 cserép virágot adtak el virágárus üzleteink. A kertészet dolgozói készülnek a következő névnapokra, amikor méginkább növekszik a kereslet. Üj agrotechnikai eljárások bevezetésével előrehozták a ciklámen és a primula virágzásának idejét. Ilona napra már vásárolhatók ezek is. Dolgozóink mindent megtesznek azért, hogy több és olcsóbb virág jusson Szeged lakóinak otthonába/ Koha Róbertné Vidám este Pitvaroson Szombat este 7 óra felé nagy, ponyvával fedett teherautó állt meg a pitvarosi kultúrház előtt/ Jókedvű társaság ugrált le a kocsiról ruhákkal, jelmezekkel: a Szegedi Kenderfonógyár kultúragitációs brigádja. Vacsoraidőben érkeztek, vacsorával fogadták őket, hogy jobban menjen a tánc, a színjáték, s a zene. A friss, zsíros disznópörkölt krumplival és uborkával megtette a magáét, a kétórás út után „megöblösödtek" a torkok. Erre szükség is volt, mert a pitvarosiak sokat vártak a szegediektől. Legény András bácsi — a pitvarosi népiegyüttes hatvankét esztendős táncosa — elmondotta, hogy néhány hete szerepeltek a faluban a szegedi színészek is nagy sikerrel. Felbuzdult a kultúresoport, s készülődni kezdett, hogy minden jelmez és maszk pontos legyen. Mire elérkezett kilenc óra, zsúfolásig telt a nagyterem. Szétnyílt a függöny, egymásután pörögtek a komoly és vidám számok." Elsőnek Bartha Lajos „Tavaszi mámor" című egyfelvonásosát mutatták be a színjátszók, azután magyar és orosz népitáncok, ének- és zeneszámok, vidám jelenetek következtek. A zeneszámokat a konferáló Jároli Jenóné Czödör Istvánnak, Forró Ignácnak, Körömi Istvánnak, Nagy György Sándornak, Tölgyes Jánosnak és a többi, a gabonasertés-, baromfi- és tojásbeadást jól, előre teljesítő gazdának ajánlotta. 'A. műsor lekötötte a közönséget és „föloldotta' a tenyereket, amelyek ugyancsak sűrűn verődtek tapsra. Sikerült az előadás. A kultúrbrigád vidáman szállt fel az autóra és nótázva indult haza Szegedre.. * (németh) Miért maradt el Szeged az országos mezőgazdasági kiállításra való felkészülésben? Szeptember 3-án nyitja meg kapuit az Országos Mezőgazdasági Kiállítás. Ekkor ad számot mezőgazdaságunk a dolgozó nép és az egész világ előtt arról, miként élt az ,adott lehetőségekkel. Milyen sikerrel gyümölcsöztette a mezőgazdasági gépek tíz- és százezreit, a sok tízezer vagon műtrágyát, a haladó tudomány, a korszerű agrotechnika eredményeit, a nagyüzemű gazdálkodás lehetőségeit, a szovjet mezőgazdaság példáját, a Szovjetunió segítségét s nem utolsósorban a szakemberek és egyszerű mezőgazdasági dolgozók odaadó, lelkes munkáját. Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás arról ad vizsgabizonyitváfiyt, hogy egy esztendő alatt milyen eredménnyel építettük a szocializmust falun. Egész népünk, barátaink és az idegenek is, itt győződhetnek meg arról saját szemükkel, kézzelfoghatóan, hogy mennyit mentünk előre. A munkásosztály itt látja meg, hogy milyen eredményesek voltak a mezőgazdaság gépesítéséért, korszerűsítéséért hozott hatalmas erőfeszítései. A dolgozó parasztság itt ismeri meg az ország minden, tájának mezőgazdaságát és legszemléletesebben itt tanulja meg a bő termésre vezető módszereket. A testvéri országokból érkezők jóleső érzéssel láthatják majd fejlődésünk eredményeit, s az idegen országokból jövők a látottdk alapján itt dönthetik el, hogy mennyivel életerősebb rend a mienk az övékénél. Hatalmas jelentőségű ügy tehát a kiállítás ügye. Éppen ezért előzi meg az egész országban lázas és lelkes készülődés. A termelőszövetkezetek, gépállomások, állami gazdaságok már a múlt év Az esős idő ellenére is jól halad a cséplés Mórahalmon Naav Pál: fétitytU a l/Uzhdán... A mórahalmi és a környékbeli dolgozó parasztok a gabonabehordás nagy munkáját eddig már több mint ötven százalékig elvégezték. A behordáshoz a falu minden igaerejét felhasználták. Eddig 355 gazda csépelt el s csaknem valamennyien már a géptől teljesítették beadási kötelezettségeiket. A legjobbak között vannak Nógrádi Mihály, Mórahalom 176. és Paplógó József, Nagyszéksós 357. szám alatt lakó gazdák, akik most 14 mázsás átlagot csépeltek el búzából. A beadási kötelezettségeik teljesítése mellett maradt nekik szépen állami felvásárlásra is. A mórahalmi dolgozó parasztok lendületes cséplési munkájához nagy segítséget nyújtanak a cséplő-munkacsapatok. A munkacsapatok között állandó verseny van. Az elmúlt héten Bogdán Illés munkacsapata volt az első, R. Molcsán Olga őszén elkezdték a készülődést, hiszen csak az egész évben végzett jó munka hozhat olyan eredményt, ami méltó lehet a kiállításra; mert a jók közül a legjobbak seregszemléje lesz ez. A kiállítás sikerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a résztvenni akarók száma sokszorosa a résztvevők számának, s a pályázók tömege mind olyan termelési eredményt ért el, amely általánosságban győzelmesen felülmúlja a rosszemlékű múlt nagybirtokosainak termelési eredményeit. Csak egy példát erre a sok közül. Ezrével pályáznak termelőszövetkezetek és gazdaságok húsz mázsán felüli őszi árpa terméssel. Ezek között igen sok a 25—28 mázsás termésátlagú, de természetesen a kiállításon ebben a terményben az az állami gazdaság viszi el az első helyet, amelynek a holdankénti átlaga 35 mázsa volt. És ugyanez- a helyzet minden tekintetben. De hogyan áll a kiállítás ügye Szegeden? Hány pályázó és mivel jelentkezett eddig a kiállításra? Meglepő és nagyfokú hanyagságot tapasztaltunk ezen a téren. Lássuk, mivel mehetne Szeged a kiállításra és mivel megy, s mit tettek a siker érdekében az illetékesek? Nem nevezett be a Táncsics TSZ a két mázsa 30 kilogramm átlagsúlyú fiatal anyakocáival, melyeknek fialási átlaga 11—12 darab között volt. Az Üthalmi Állami Gazdaság országos viszonylatban párját ritkító olajlenével, a zsombói kísérleti gazdaság homoki vetésforgójával és az egy vegetációs idő alatt két termést hoz* burgonyájával. Hiányzik közülük a Felszabadulás TSZ a baktói sziken termesztett rizsével és cseni honol arról is, hogy a magyar rizst Szegeden honosították meg és ezt termesztjük ma az egész országban. Nem szerepel a palántanevelés nélküli paprikatermesztés sem, és egyáltalán a világhírű szegedi paprika szereplése körül súlyosak a mulasztások. Hiányozni fognak például a jelen felkészülés szerint a paprikatermesztés kitűnő mesterei, mint Gyuris János, aki 89 mázsa paprikatermést ért el másfel holdon a 25—30 mázsás átlagterméssel szemben. E sorok írásakor három munkaóra alatt egy tanácsi előadó közreműködésével a jelentkezési határidő után néhány perccel folyik a szegediek benevezése, amely szerint: a kiállításra javasolja a tanács illetékes osztálya az újszeged! Haladás TSZ törzskönyvezett gyümölcsfáit és az Üj Élet TSZ paprikáját, ahol természetesen palántanevelés nélküli paprikatermesztés nincs. Mindössze ennyi volna az, amivel Szeged és környéke szerepelni akar az Országos Mezőgazdasági Kiállításon. Nyilvánvaló, hogy sem a termelőszövetkezetek, sem az állami gazdaságok, sem az egyéniek nem kaptak megfelelő segítséget a kiállításra való felkészüléshez a tanács részéről. Bizony keveset segíthet az utolsó órák felületes kapkodása. De tény az, hogy jobban átgondolt munkával lehet még a bajokon segíteni. ' Kovács Attila fl gyálaréti dolgozó parasztok e!sók között akarnak lenni a gabonabegyüjtési versenyben Gyálarét külterületein lakó gazdák már befejezték a cséplést. A gyálarétiek eddig is arról voltak ismertek, hogy állandóan az elsők között jártak a megyében az állam iránti kötelezettségeik teljesítésében. Erre valamenynyien büszkék is voltak. Ezt a jó hírnevüket most is megtartották. Csaknem valamennyien már a cséplőgéptől átadták az államnak járó gabonát a feleslegeikkel együtt. Szalma János 480, Sebők Lajos 330, Takács István 195 kiló kenyérgabonát adott be értékesítési szerződésre. Bende Kálmán 12 holdas középparaszt 17 mázsa búzabeadási kötelezettségén felül még U mázsát adott a hazának. — Helyesnek tartom kormányunk rendelkezését a felesleges gabona állami felvásárlásáról — mondta az átadáskor Bende Kálmán.— Így biztosítva vagyok afelől, hogy fáradságos munkával megtermelt gabonánk nem szivárog el az üzérkedők, spekulánsok fekete csatornáin. Tokody Béla ÜTIJEGYZET ' 25 Az oswincimi múzeum termeiben az emberi szenvedés százezres városa lakóinak emléktárgyai előtt sokáig álltam megrendülve. A többezer lábbeli, kitaposott munkásbakancsok, katona csizmák, sokszínű női cipők között, mint valami frissen kibuggyant vérfoltocskát egy piros gyermekpapucsot láttam. Vajon kié lehetett? Melyik papucsos, szegedi vagy egri készítette? Esetleg valahol más országban gyártották, nem tudom, de ez a kis gyermekpapucs magyar és szegedi is, ha a gazdája magyat volt, vagy román, belga, vagy szlovák. Auschwitzbóí nemcsak a 32-es blokk, ahol azok a barakok álltak, ahová a magyarokat zsúfolták, hanem a többi is magyar és szegedi ügy is. Valamennyi néppel, aki a békéért küzd, egy az ügyünk, együtt haladunk, hogy soha ne fordulhasson elő mégogyszer ilyen, ne Megmaradt barakok a birkenaui táborban FÉNYEK A VISZTULÁN 26 támadhasson fel a fasizmus. Hitler örökösei ne támaszthassák fel a whermachtot. Mikor e sorokat írom és a sok gyermekholmira gondolok, amelyek kőzött az anyák, az apák keresnek emléktárgyat fiaik, lányaik után, eszembe jutnak Jan Kochanovszki versének szomorú sorai: ... Gyászos ruhácskát az én drága kislányomnak, miért vonjátok magatokra tekintetemet? Cs'ak bánatomat növelitek Kicsiny tagjaira fel nem ölt benneteket. Hányan siratják hozzátartozóikat ki tudja? Sokan azt sem tudják, hogy itt Oswincimben, a fasizmus poklában a fürdőknek álcázott gázkamrákban lelték halálukat gyermekeik, szüleik, vagy, a kivégző udvar deszkafalánál golyóval oltották ki életüket. A megmaradt fényképek több termet betöltő hosszú sorai, mintha felvonulnának vádló menetben. Elnéztem a fényképeket, olvastam a neveiket. Volt itt lengyel, orosz, német és sokféle nemzet fia, de mind a mi halottaink is, éppen úgy, mint Papp Ágoston, Kőszegi Károly, vagy Tarka János ipari tanuló, vagy az a szép arcú fiatal lány, Márkus Zsófia, akik ott pusztultak el a gázkamrában. Ott vannak az ő fényképeik ls,- a magyaroké, a többi nemzetiségiekével együtt. Kiáltó figyelmeztetés ez a több épületre kiterjedő fényképcsarnok: „Soha többé Oswincim-t!" A múzeum csak egy része a hirhedt nevű Auschwitznak. Néhány kilométerre innen a vasútállomás másik oldalán terül el Birkenau. Több kilométeres szakaszon át húzódtak itt a barakok. Június utolsó napjaiban jártam itt, langyos nyári szél borzolta a füszálaOTIJEGYZET 27 kat, amelyek mintha sírtak volna, gyenge ernyedt hangon. Talán így sírlak itt az emberek, miközben verítékükkel, vérükkel öntözték ezt a földet. Ködös, nyirkos, mocsaras vidék ez, a természet mostoha gyermeke. Erre még a víz sem alkalmas ivásra. A fű most térdig ér a tábor földjén. A foglyok vére, az elégett emberi csont hamuja tette termékennyé ezt a földet.'Dús szénatermést ígér ez a föld, de még sem a bőterméstől terhes, hanem az itt elpusztult emberek százezres tömegeinek szenvedésétől. Ez év tavaszán emlékművet állított itt fel a lengyel nép. Eljöttek ide messzi földekről az emberek, vonattal érkeztei;. Ott állt meg a szerelvény, ahol most az emlékoszlop áll, azon a helven, ahol százezrek szálltak ki egy évtizeddel ezelőtt, s hajtották őket a sínpár két oldala mellett lévő gázkamrákba, krematóriumokba. Akik ezen a napon érkeztek, nem a 'halálért jöttek ide, hanem ellenkezőleg, azért, hogy a halál ellen harcoljanak. Nem azért jöttek ide, hogy maguk elé idézzék a meggyötörtek emlékét, hogy szomorú karavánjuk mégegyszer elvonuljon előttük, hogy kínoktól égő szemüket mégegyszer rájuk emeljék, hanem azért jöttek hogv kegyelettel adózzanak az ő emléküknek. Oswincimben én is némán tisztelegtem, megrendülve álltam emlékeik előtt szenvedéseikre, halálukra emlékeztem. Az emlékoszlop az oswincimi tábor barakjai között, a rom és az építés, amit Lengyelországban láttam, egyre figyelmeztet. A rom és az oswincimi múzeum, a háború, a fasizmus arcát az új és az építés az élet derűs arcát tárja elénk. Egyik is, másik is arra int: „Vigyázzatok, ne ismétlődjék meg újra a pusztítás, a háború!" (Folyt köv.)