Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-04 / 182. szám

Csütörtök, 1955. augusztus 4. DElMSGYIRORSZIG A számadó juhász r X kéverakók lekászolód­tak az asztag tetejéről, a ko­csisok kifogták lovaikat. A kanász is éppen az imént hajtotta be a kondát a mező­ről, a vályúba moslékot ön­tött a jószágoknak s aztán ő is delelőre ment. Szabó Dudrai Ferenc bá­csi, a számadó juhász is ép­pen ebédhez készülődött, amikor egészen véletlenül összetalálkoztunk vele. Be­szélgettünk erről is, arról is, míg végül aztán a szövetke­zeti tagok munkája, boldo­gulása került szóba. így moindja: valamikor én is egyéni gazda voltam. Kilenc holdon dolgoztam. Be­csülöm az eszemet, hogy én már öt évvel ezelőtt meglát­tam azt, amit sokan még most vesznek észre, vagy még nem is látják igazán: a szövetkezet az mégis csak más. őszinte, paraszti becsü­letemre mondom, nem bán­tam meg, hogy szövetkezeti tag lettem, sőt ez az egy do­log, aminek legjobban örü­lök. Szabó Dudrai Ferencet Felsővárostól Sándorfalváig talán mindenki ismeri. Jól megtermett, középkorú, ízig­vérig parasztember. Taka­ros pörge bajuszáról, szemé­re húzott, begyűrt-tetejű ka­lapjáról nem nehéz megálla­pítani a mesterségét — hi­szen arcára van írva: juhász. A Felszabadulás Termelőszö­vetkezet közel 800 darabból álló nyájának számadója. Régen legelt már a baktói határban ilyen szép nagy birkanyáj, s ennek számadó­jának lenni külön tisztesség, megbecsülés dolga. Miközben az ebéd készül, a múltról, ismert nagy juhász­famíliákról is szó esett kö­zöttünk.1'0'" " 'fi — Már azt gondoltam, ilyen emberekre, mint még azok voltak, ezután már nem is lesz szükség —. Nem folytatja tovább Szabó bácsi megkezdett témáját, hiszen a többit már amúgy is érteni lehet. Arra gondolt, hogy ta­lán már sohasem lesz szük­ség az ő tudományára, a bir­katenyésztés, a juhászat mes­terségére, amit őrá hagytak örökségül az ősei, hiszen nin­csenek már olyan nagygaz­dák, akik külön számadókat tartsanak, felosztották, szét­parcellázták a baktói legelők jórészét is. A felszabadulás után né­hány évig még juhászkodott, saját kis falkáját őrizgette, csak ebből azonban nem le­hetett megélni. Még 9 hold földet is művelt a juhászat mellett. Amikor híre ment Baktón, hogy megalakult a termelőszövetkezet, Szabó bácsiban kezdett ébredezni a remény. Talán, talán mégis csak lesz szükség egyszer az én tudományomra. És nem számított rosszul. A második évben, ahogy kimondták a szövetkezet megalakulását, az alapító tagok egy jó falka, összesen 200 darab birkát is vásároltak. Már akkor vala­mennyien tudták, jobb kezekre nem is lehetne bízni a falkát, mint a Szabóéra. Olyan juhászember ő, akire még azt is rá lehetne mon­dani, hogy a nyáj mellett született. Három év telt el azóta, hogy ez történt s a gyorsan szárnyaló idő szép eredmé­nyeket hagyott maga után. A kétszázas kis birkanyáj Sza­bó Dudrai Ferenc keze alatt jól megszaporodott, most már nem kevesebb, mint 742-őt tart számon. Az ő tudománya aranyat ér, vallják valamennyien a szövetkezetben. Mert bizony a birkatenyészet a szövetke­zet egyik nagy, kiapadhatat­lan aranybányája. A tava­szon, amikor leválasztották a bárányokat, sokáig száz li­terszám szállították naponta a tejet. Summa-summára ed­dig mór, nem számítva a szaporulat értékét, tavasztól idáig nem kevesebb, mint 85 ezer forintot hozott a közös konyhára a juhállomány. A múlt évben sem volt sokkal kisebb a haszon, s a gazdag jövedelemből szépen jutott a számadónak is. Az őszi zár­számadáskor Szabó D. Fe­renc 817 munkaegységért tar­totta a zsákot. Annyi min­dent kapott, hogy a szövet­kezet igái a sok terményt alig győzték haza-szekerezni a házához. 15 mázsa 93 kiló búza, 57 mázsa 19 kiló ta­karmányrépa, 776 kiló árpa és zab, 46 mázsa 57 kiló — nem sok híján egy fél va­gon — kukorica, 645 kiló lu­cernaszéna. 891 kiló burgo­nya. 163 kiló 40 deka cukor, 21 liter étolaj, 817 kéve ku­koricaszár, 16 mázsa 34 kiló alomszalma, 4 mázsa 90 kiló polyva és még 49 kiló cirok­mag is esett a munkaegysé­gekre. A készpénz 4779 forint és még hozzá 1150 forint pré­mium. Rengeteg sok minden ez. Még így felsorolni is igen hosszúnak tűnik. Ezek után csak arra gondolhat az em­ber, milyen jó dolog is lehet ennyi terménynek, pénznek a gazdája lenni. Nem ok nél­kül mondta Szabó D. Ferenc beszélgetésünk kezdetén: be­csülöm az eszemet, hogy én már öt évvel ezelőtt meglát­tam. amit sokan még csak most vesznek észre. Búcsú­zóul még annyit mond: — A szövetkezeti munkát, mint a boldogulás legjobb módját ajánlhatom minden embernek. Akár meddig él­nék is, sohasem kívánnék jobbat magamnak, mint ahogy most élek. Valamikor sajnáltam a múltat, a régi juhászéietet, de most már nem bánom, mert a mi jö­vőnk sokkal szebb ennél. Néhány szót még a jövőről, az ő egyéni terveiről mond, s ezek a tervek a szövetke­zeté is: javaslom majd a tag­ságnak. 200 anyabirkával nö­velhetnénk még az állo­mányt. Vállalom értük a fe­lelősséget, hiszen azok — éppúgy, mint ez a hétszáz egynéhány darab — az enyé­mek is lesznek. NdCTY Pál: fétitytU a l/Uzkdán.,, [e HIUEK= — A Szegedi Falemezgyár napközi otthonának aprósá­gai három heti üdülésre in­dultak Gyopároera. — Az első és második ne­gyedévben két darab szer­számgéppel szaporodott a karbantartó gépek száma a Szegedi Erőműben. Az egyik egy univerzális fúrógép, a másik egy modern hegesztő trafó, — Az újszegedi MNDSZ­csoport augusztus 5-én 7 óra­kor nőnapot rendez, melyre mindenkit szeretettel elvár­nak. — Az alsóvárosi MNDSZ augusztus 5-én délután 7 óra­kor orvosi előadást tart Há­mán Kató utca 5. szám alatti helyiségében. Előadó dr. Ber­kes Pál, j ,( — Vidám vasárnapot ren­deznek augusztus 14-én a Szegedi Kenderfonógyár MNDSZ-asszonyai. Itt virág­gal köszöntik a termelés élenjáróit és azokat, akik 25 éve az üzemben dolgoznak. Hogyan sikerült a kultúrotthonok fesztiválja ? — Beszámoló a Juhász Gyula Kultúrotthonban — Tegnap este a Juhász Gyula Kultúrotthonban a szegedi kultúrotthonok fesztiválján résztvett kultúrmunkások előtt Korek. József, a városi tanács népművelési osztályának veze­tője beszámolót tartott a fesz­tivál eredményeiről és hibáiról. Slőadásában megállapította, hogy a fesztivlál jelentőségét aláhúzza az a tény, hogy „ez városunk kulturális életében, sőt országos viszonylatban is első, sikeres kezdeményezés volt, amelyen a város minden kultúrotthona egy akarattal vett részt. A kultúrotthonveze­t'ók szoros összefogása, a szak­szervezetek és a tanács együtt­működésének megszilárdítása jegyében került megrendezésre a fesztivál, amely további ered­ményes, hasonló és egyébirá­nyú akciók kiindulópontját ké­pezi". S a továbbiakban: „a kultúrotthonvezetök együttmű­ködése biztosítéka annak, hogy a kultúrotthonok müsorpoliti­káia mentes lesz az értéktelen, pártunk politikájával ellentétes daraboktól". Majd a fesztivál általános értékelése után el­mondotta Korek elvtárs, hogy a fesztiválnak több értékes kö­vetkezménye is lett. Ezek kö­zött az egyik az ősszel megva­lósítandó munkásszínpad, mely a rókusi kultúrotthonban fog működni. Foglalkozott azokkal a problémákkal is, amelyekkel a fesztivál műsorának össze­állítása és az előadások meg­rendezése előtt meg kellett küzdeni, majd rátért az egyes előadásokra. Elsőnek a Postás Kultúrotthon Katona József Bánk bán-ja harmadik felvo­násának előadásával foglalko­zott.„A csoport — mondotta — helyes rendezői felfogásban, egyszerű eszközökkel, sallang­mentesen adta elő a nehéz és elmélyült munkát igénylő fel­vonást". Az előadás hiányos­ságai közül a szereplők bi­zonytalan színpadi mozgását és egyes szereplőknél az át­élés hiányát említette. „He lyesnek tartanám — mondotta a továbbiakban—,'ha a kul­túrotthon színjátszói az egész darab bemutatására is gondol­nának". A KPDSZ színjátszók viltámiréfáiról megállapította, hogy a rendezés és az előadás 1 dicséretet érdemel, egyben ja­vasolta, hogy a csoport képes­ségeinek megfelelően nagyobb terjedelmű, fokozottabb elmé­lyülést igénylő darabokkal is foglalkozzék. A Juhász Gyula ! Kultúrotthon színjátszóinak Moliere: Kénytelen házasság előadását ériékelve kiemelte az értékes rendezői munkát ésj a szereplők közül különösen a tudósokat alakító színjátszókat. Megemlítette, hogy törekedni kell a csoportnak a még töké­letesebb artikulációra. A No­vember 7. Kultúrotthon Bú­jócska előadása nagyjában és egészében sikeres volt. Az elő­adás hiányosságai között azt emlííette, meg, hogy a szerep­lök némelyike nem találta meg a kontaktust egymással és a közönséggel, és szerepüket in­kább elmondták, mintsem elő­adták. Hiányolta az előadás pergő ütemét is. A Móra Fe­renc Kultúrotthon színjátszói Rachmanov: Viharos alkonyat című drámájának III. felvo­násával léptek a közönség elé. A műsorválasztás helyes volt, s az előadásban is voltak pozi­tívumok azonban az előadás­nak jobban meg kellett volna érnie a bemutatás előtt. A MAV Petőfi Kultúrotthon színjátszócsoportjának Bocca­ccio—Füsi: Certaldoi vásár előadását úgy értékelte, mint amely a fesztivál élvonalbeli teljesítményei közé tartozott. Helyes volt a szereplők kivá­lasztása, s a darab rendezői felfogása is. f. A fesztiválon két zenekar szerepelt, a Juhász Gvula Kul­túrotthoné és a MAV Petőfi Kultúrházé. Mindkét zenekar szereplése gazdagította a mű­sort, a zenei program széles skálájú és igen változatos volt. A Juhász Gyula Kultúrotthon zenekara összhaíásában az énekkísérethez szokott, szín­házi hatásokkal ddlgöíik és a szimfonikus futamok tolmácso­lásához szükséges hatások kis­sé elhalványultak, játékában. A MAV szimfonikus zenekar Boldizsár Kálmán vezetésével ugyancsak jó képességekről tett tanúságot. „!A kiváló ki­rA November 7. Kultúrotthon „Bújócska" bemutatójából: Tóth Gáspár, ifj. Héger Károly és Stumpf Károly. Jelenet a MAV Kultúrott­hon színjátszóinak „Certaldoi vásár" előadásából. Vajda Bé­láné és Kiss Gyula a darab egyik jelenetében. séret rövid idő alatt történt be­tanulása és előadása — mon­dotta — reménnyel tölt el bennünket a zenekar további fejlődését és szereplését ille­tően. Reméljük, hogy a MAV kulturális veietöi is egyetér­tenek ebben velünk, és a zene­kar részére biztosítják a szük­séges támogatást. Szeretnénk, ha legközelebbi előadásainkon a MA V zenekar nemcsak kísé­rőként, hanem önálló műsorral is szerepelne". A fesztiválon szereplő há­rom énekkar szintén sikeresen szerepeli: a Móra Ferenc Kul­túrotthoné Becsky Balázs ve­zetésével, a MAV „Szocialista kultúráért" jelvénnyel kitünte­tett „Hazánk" énekkara VC'cld­menn" József vezetésével és a Juhász Gyula Kultúrotthon énekkara Kertész Lajos veze­tésével. A Móra Ferenc Kul­túrotthon énekkarának műso­ra igen széles skálájú volt, a kar munkásmozgalmi tömeg­daltól az operakórusig több­féle müvet adott elő. Bántó, hogy az előadás összhatását néha kihangzások zavarták meg. A MAV énekkar kitün­tetése óta első alkalommal szerepelt nyilvánosan, precíz, mértéktartó előadásban. Kár, hogy létszáma hiányos volt. A Juhász Gyula Kultúrotthon énekkara igen kellemes össz­hatást ért el. bár a szólószá­mok néhol kifagásolhatók vol­tak- A tánccsoportok munkáját illetően a Városi Balettiskola szereplése méltó volt előbbi sikereihez. A népi tánccsopor­tok közül a KPDSZ leánycso­port nyújtott jobb teljesítményt, A Móra Ferenc Kultúrotthon táncosai kissé elfogódottan lép­tek első nyilvános szereplésük­kel a közönség elé. A műsorból hiányzott a sza­valat. Egyedül Bárány Pá'.né kiváló népdalballada előadásá­ról számolhatunk be, remélve, hogy az ő sikere e fontos terü­letre is felhívja a kultúrottho­nok figyelmét. CT1JEGYZET 31 Nálunk ugyan ez nem újság, nem valami rend­kívüli esemény, hogy kukoricát termel a tsz. De itt igen nagyjelentőségű dolog, hogy a takarmányfélesé­gek termelésében bevezetik a kukoricatermelést. Amerre a szem ellát, ritkán akad egy-egy szál kukorica, de a mezőgazdaság úttörői, a szövetkezetek itt is kezdemé­nyezők. Fő takarmánynövényük a krumpli és répa. Ez­zel hizlalják errefelé a sertéseket. Az idén vették tervbe első ízben, hogy kísérleti parcellát állítanak be, igaz, nem nagyobb területen, mint egy hektáron. így rögzí­tették le papíron, de mikor ott jártam, már zöldéit a négyzetesen vetett kukorica tíz hektár területen. Kröl Jozef, az elnök nagy lelkesedéssel mesélte, mit mondott nekik Hruscsov elvtárs. S még ekkor is elpirult, mi­kor arra terelte a szót, hogy Bierut elvtárs megDiron­gatta, hogy olyan kevés kukoricavetést terveztek. — Szégyenkezve vallottam be, hogy nem szerez­tünk be több vetőmagot és ennyivel is megelégszünk. — Vessenek csak tíz hektárt — javasolta Hrus­csov elvtárs. — Ha vetőmagjuk nincs, majd lesz az is — tette hozzá, és elmondotta, hogyan, miként készítsék elő a talajt, hogyan vessék el a kukoricát, hogy jó ter­mést hozzon és példamutató legyen e téren is a terme­lőszövetkezet nemcsak a környékben, hanem egész Lengyelországban. — Még tíz nap sem múlt el — újságolta a tsz­elnök, — máris levelet kaptunk Varsóból, amelyben ér­tesítettek, hogy vegyük át a lovicsi állomáson a Szov­jetunióból repülőgépen érkezett kukoricavetömagot. — Hruscsov elvtárs küldte — mondták többen is egyszerre. — De jött egy agronómus Is Moszkvából, hogy megmutassa, miként kell termelni ezt a takarmánynö­vényt. Négy hétig volt itt, segített nekünk nemcsak a kukoricaterrnelés mesterségének elsajátításában, ha­FÉNYEK A VISZTULÁN 32 A tsz büszkesége az 5800 liter tejet adó tehén nem hasznos tanácsokkal látott el bennünket, amely­nek igen sok hasznát vettük — magyarázta az elnök. Ezért is érkezett gazdagabban ez a nyár, mert új tapasztalatokkal a tarsolyban, az eddiginél jobban végezték munkájukat a jackowicei termelőszövetkezet tagjai. Az elmúlt évben 25 mázsa kenyérgabonát ter­meltek egy hektáron. Az idén már ennél is többet várnak. Nem csoda, ha naponta keresik fel egyéni dol­gozók, de más termelőszövetkezeti tagok is ezt a szö­vetkezetet. Nemcsak a gabonatermés büszkeségük, ha­nem a jószágállomány is. A fehér-fekete-tarka tehenek közül nem egy 5800 liter, 5600, 5400 liter tejet ad évente. Kiállításon is nyertek már díjat, övék szekott lenni szinte minden évben az elsőség. A sok íekete­tarka tehén közül kiválik egy vörös-tarka. Nem álltam ÜTIJEGYZET 33 szó nélkül, meg ne kérdezzem, hogyan csöppent a faj­tiszta tenyésztörzsbe ez a tehén miért nem szelektál­ják ki? — Díjnyertes tehén ez — mondják a tsz-tagok. Már olyanformán, hogy egyik kiállításon ezt nyertük az első díjban. Az oklevelet is megőrizzük az iroda felán, ezért meghagytuk ezt a tehenet is a többiek közölt. A szép, tiszta, nagytőgyü tehenek arról tanús­kodnak, gondos ápolásban részesülnek. Vajon hány munkaegységet teljesít ebben a termelőszövetkezetben egy állatgondozó? Az elmúlt esztendőben közülük a legjobb 900 munkaegységet teljesített, ez ugyan nagy ritkaság, de általában 450 munkaegység a szövetkezett tagok átlaga. Az asszonyok sem maradnak le. s nem ritka az olyan családtag sem, aki csak a legsürgősebb munkák idején segít a termelőszövetkezetben, mint a tsz-elnök lánya, ő közel 200 munkaegységet teljesített. Ma még azonban van gondjuk a termelőszövet­kezet tagjainak, de a 16 új családi házat, a négy új istállót, a kultúrházat és napközi otthont látva, arról győződhet meg az ember, gyorsan emelkedik ki a jackowicei termelőszövetkezet a dombok közül. A nap már a tsz-udvar másik sarka felöl tekin­tett ránk, mikor búcsúzásra nyújtottam kezem, mintha ő is vizsgálódott volna, mit látni még vajon itt a termelőszövetkezetben. Nem győztem betelni a látni­valók nézésével, örültem, hogy szemtanúja lehettem a lengyel parasztok jobb életét megteremtő szövetke­zeti gazdálkodásnak, a jackowicei termelőszövetkezet eredményeinek. Jobb élet után vágytak ezek a lengyel parasztok, keresték és futottak a jobb után. Most "jó úlon haladnak. Gazdasági épületeiket, lakóházaikat, ígérkező termésüket látva úgy gondolom, itt is kikel: már a magja a dolgozó parasztok óhajának... (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom