Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

OELMOGTORORSZUG Vasárnap, 1955. július 24. K ardos Péter a pelyvával megrakott kocsi tetején gubbasztott és egyre suhogtatta a lovak felett az ostort. Törte a fejét, hogy mit csináljon. Még idáig nem lett szegényebb, sőt tollasodott. Megreno­váltatta a házat, vett egy szecskavágót, minden évben adott el borjút meg disznó­kat. De, hogy most mi lesz... ? A nagy darab fekete ember tán most érezte először, hogy milyen kopasz és csúnya az élete. Hatalmas állkapcsát annyira összeszorította, hogy belefehére­dett az arcbőre. Kelletlenül gondolt szép gangos házra, a rég kihűlt családi fé­• szekre, ahol Eszti egy teljesen külön vi­lágban él. Annyi meleget se áraszt ma­gából, mint a körme feketéje. Mi mindent odaadott volna most egy igaz baráti szó­ért. egy okos indítványért. Egyhangúan nyikorgott alatta a ko­csi. Tehéncsorda kolompolt, bőgött körü­. lőtte a széles Petőfi-utcán, de ö nem hallott, nem látott semmit a délutáni mozgolódásból. Nem érezte, hogy van ke­ze, lába, gyomra, csak az agya dolgozott lázasan. Miért is van őneki Ilyen semmirevaló, . haszontalan felesége? Legalább egy gye­reket hozott volna a világra, vagy szerel­met adott volna néhanapján, dehát csú­nya és ehetetlen, mint a kukacos alma. • p sztl olyan volt csakugyan, mint a száraz fájdalom. Ha evés közben ránézett az ura. a falat kl akart fordulni a szájából. Száraz, deszkamellű fehérnép­pé aszalodott, akiből kiszikkadt minden puha asszonyiság. Keskeny, fonnyadt ar­cáról mór messziről lesírt a meddőség bá­gyadt szomorúsága, mosoly nem fakadt azon vagy tíz esztendeje. Beesett szürke szeme tétova közönnyel és fénytelenül ült gödrében. Csak a templombajárósnak meg a kuporgatásnak élt. Buzgón rakosgatta a szomszédoktól naponta befolyt tej- és tojás árát — ebben lelte örömét. Mozdulatai kimértek voltak és ösztönösek. Az urához csak muszájképpen szólt egy-egy kurta nemet, vagy Jólvant és Péter is ugyanígy vakkantott neki vissza. Amikor az ura hazaért a kisrétről és kinyitotta neki a nagykaput, meglepődött. Csak egyet pislantott sötét, szőrbozontos arcóra s rögtön látta, hogy baj van. Baj. baj. Péter még le sem kászálódott a poly­va tetejéről, mindjárt hangosan kezdett szitkozódni: — Hogy mért nem hagynak nekem békét ezek a rühesek. Már az utcán is elébem állnak és mondják, mondják, ahogy a szájukon kifér. Dühében akkorát vágott az istráng bunkójával a Keselyre, hogy az megugrott » toporzékolni kezdett. Eszti a gangdeszka mellett mintegy parancsszóra zárta össze inas ujjait és alig h&Úhatóan suttogta: — Legyen meg a te akaratod... . — Ehh — böffent ki Péterből a fel­gyülemlett méreg. Egyebet se tudsz te csak azt az undok imádkozást. De. hogy mon­danál valamilyet.... Az asszony eltűnt a konyhaajtó homá­. lyos szögletében némán, mint az árnyék. Péter gyűlölettel .nézett keszeg alakja után. A lovakat odaengedte az itatóvá­lyúhoz és húzott, nekik vagy három vödör hideg vizet. Máskor nem engedte, hogy ilyen hőségben sokat igyanak, de most máshol járt' az esze. A Kerekes Mórtonék házhátulját bámulta: vájjon Márton el van-e úgy anyátlanodva, mint ő? A mult­kor hoztak neki egy nagy kocsi búzát. Most megint kineveti vele őtet. Nem, ő­neki akkor $em,.keH a szövetkezet.' A Kesely, meg-a Gidra nagyokat, bó­** biskolt már az üres vályú előtt. Az­tán meggondolták és egymásután elindul­tak az istálló ajtónak, Péter észre sem, vette, hogy otthagyták. Száját kicsit eltá­totta és nem mozgott a szempillája se. A kocsiszín lodálál nézte, hogy lemarta róla az idő a meszet. A góré oldalán i9 lóg egy c'somó léc, de nincs egy rozsdás szeg a háznál, amivel odaüsse. Az aprójószág mind a kertben bilangol. piszkolja, tapossa a ta­karmányt, mert kidűlt a kerítés végig, meg­csinálni meg nincs ideje. De megint oda lyukadt kl. ahová nem akart- Nem, isten őrizz a közöstől. Nem azért védte ő meg a vagyont a háború előtt is mindenféle huncutsággal, hogy most csak úgy odavesse a szövetkezetnek. Olyan, nincs. Egész éjjel nem aludt, elszívott majd­nem egy pakli dohányt, mire újra meg újra számbavette berekedt életének min­den aprólék jót. A múltkor kizavarta a borbélynak áz asszonyát, aki azért jött, hogy lépjen be a Táncsicsba. Abból ugyan nem esznek, hogy őt elbolondítsák. Másnap reggel rámordult Esztire: — Szólj imán valamit te is, mit csinál­jak, nekimenjek a Tiszának? Az asszony nagyhasú mázatlan köcsö­gökbe szűrte a habos tejet. Lassan, körül­ményesen csorgatta, mércsikélte. majd alázatos szemeit ráemelte Péterre, aki a nyitott konyhaajtóban állt öles termeté­vel. Sötét arcán mohó várakozás feszült, mintha a felesége tanácsától várna valami megoldást. — Te tudod — volt a szomorú válasz és tovább tett-vett. Eszti keskeny válla alig észrevehetően megrándult, mintegy kifejezéseként fásult közönyének. —, Ehh! — csapott bele Péter a leve­gőbe. Felfordul az ember gyomra, ha rád­néz, te szenttazék. Eredj már innen há­zul, ne ls lássalak. K iment hátra, hogy árpaszalmát visz a lovak elé. A nap még alig-alig ka­paszkodott az eltikkadt akácfáik koronája félé, de máris perzselő meleg lövell* A R konokság elmúlik ELBESZÉLÉS tyúkok egyrésze szédelegve kárált az ól körül, némelyik meg a kocsiszín előtt a porban fürdött. A lompos kuvasz lustán, lógó nyelvvel odasétált a kútihoz. két mellsőlábát feltette a cementvályú szélére és lefetyelt néhányat. Aztán elódalgott, ásítva kinyújtózott a góré árnyékában és sárga szemét elégedetten hunyorgatta, — Micsoda jó módod van te bitang dög — förmedt rá Péter és oldalba rúgta. A kutya ezt sem vette túlságosan zokon. Kettőt vaukolt és behúzott farokkal má­sik hűvös után nézett. A lovak elé vetette a porciót, ledobta a ganét, felseperte a placcot. Ment volna befelé, amikor a gangajtóban beleütközött Kerekesbe. Meglepődni sem volt ideje, a villogószemű, pörgebajuszű ember már mondta: — Átléptem mán na, hogy csapjunk egymás tenyerébe; mire való ez a vaca­kolás, hiszen szomszédok vagyunk.., — Ha megdöglök éhen és nem terem a földem koshomloknál egyebet, akkor se mék közétek — vágott a szavába Péter és hátatfordítva buzgón kereskedni kezdett az eresz alatt. Kerekes akkorát nevetett, hogy Eszti is előbújt. — Látod szomszédasszonyt. — méltat­lankodott huncutul. — Még mindig orrol rám ez a te fafejű embered. Mintha máris cipelném magammal a szövetkezetbe. Esztinek egy arcizma sem rándult meg. Kezében imádságoskönyvet szorongatott, vézna alakjón rosszulszabott fekete kar­tonruha fityegett. A kismisére indult és csak annyit mondott csendes alázattal: — Én nem szólok bele Márton. R ecsukódott utána a kiskapu. Kerekes elkomolyodott, vért egy darabig, nézte, hogy Péter még mindig a tetőcse­rép alatt kalamol, aztán odalépett hozzá és megbökte a lapockáját: — Mond, hát csakugyan ennyire marha vagy te, hogy nem látsz tovább az orrodnál? — Hiába erőlködtök, nem mék a kö­zösbe — mondta aránylag nyugodt han­gon Péter és összehúzott szemmel buzgón fürkészte az eresz alját. — Nem lelek egy darab drótot, a fene egyen bele. Nem azért gürcöltem én. hogy .., Kerekes közbevágott. — Gürcöltél, gürcöltél, egyéb se jön belőled. Más is gürcölt, de éppen azért ért meg az esze. Nem tudom elhinni, hogy te olyan ostoba volnál, hogy magad alatt vágod a fát. Csak az a förtelmes gőg be­szél már tebelőled, máskülönben magad is látod, hogy ml többet kihozunk a földből. Péter szembefordult a nyugodthangú emberrel, aki már egy sámlin ülve fújta a füstöt. — Majd meglátjuk, hogy melyikőnk győzi. Még a két kezem birom mozgatni, addig nem félek. — Csücsülj mán le. értsük meg egy­mást. Majd hozok én ót neked egy kis drótot, ne keresd. Nesze, gyújts rá! Kellemetlenül, de elfogadta Péter a dóznlt. Most nézett először szomszédja ne­vetős szeme közé. Dülhös volt, amiért nem tudott rá haragudni. Mégsem ült le. ha­nem nekitámaszkodott az ajtófélfának és szuszogva nyálazta a dohányt. Kerekes nem nézett fel ré, úgy kezdett el beszélni, mintha a földnek mondta volna, amit mondott: — Ismersz, hiszen együtt rugtuk a port a Kisközben. Hát olyan tökkelütött hülyének nézel te engem, hogy pártolnám a szövetkezetet, ha nem jönnék ki vele? Megcsörrent a kiskapu fölé akasztott csengő és betoppant egy asszony, utána meg egy ember. A házigazda nyomban támadásba helyezkedett. Megismerte Sis­cik Annust, akit már egyszer elkergetett. Most Varga Sándor kommunista csoport­tag jött vele. Kedden békenagygyűlés lesz Szegeden Nagyszabású békegyűlést rendez július 26-án, ked­den este 6 órai kezdettel a Fáklya filmszínház kerthe­lyiségében a Városi Békebizottság. Péter János reformá­tus püspök, a Béke-Világtanács tagja tart beszámolót a nagygyűlésen a helsinki bcke-világtalálkozóról, a világ­találkozó jelentőségéről és tevékenységéről és a béke­harc soron következő felada tairóL Kutrucz Erzsébet, az Anyák Világkongresszusán résztvett egyik magyar küldött is felszólal a nagygyűlé­sen, és beszámol a világkongresszuson szerzett benyo­másairól, tapasztalatairól, valamint a világ asszonyainak, anyáinak a békéért vívott harcáról emlékezik meg. Csüítfrtükün ülést tart a III. kerülali tanács A, Szeged városi 111, kerü­leti tanács július 28-án, csü­törtökön délután 2 órakor rendes tanácsülést tart az Egyetemi Diákotthon (Tol­buchin sugárút 41. szám) társalgójában. A tanácsülés nyilvános. A végrehajtó bi­zottság beszámol a község­politikai terv állásáról, va­lamint a mezőgazdasági munkákról. GYERMEKEKNEK Most így is jó! ? Az ablakrésen vé­kony napsugár kan­dikál be. Borzas fej emelkedik fel a pár­náról. Palkó , feléb­redt. A lakásban csönd van. Ránéz az órára: 9 óra. Anyu, Apu mór régen elmentek dolgozni. Palkó tű­nődik egy kicsit, visz­szabujjon-e még >a párnák közé, de eszé­be jut, hogy a többi negyedikes már biz­tosan lenn focizik az udvaron. Erre aztán kiugrik az ágyból. Egy pilla­natig a fürdőszoba felé pislog, de meg­gondolja a dolgot, gyorsan magárakapja a ruháját és pár perc múlva már robog le a lépcsőn — mosdás és fogmosás nélkül. ­Amikor iskolába megy, a felkelés után az első út a fürdőszobába vezet. Anyu mindig ellen­őrzi a mosdást, i s az iskolában is ellenőr­zik néha. S micsoda szégyen lenne, ha egyszer azt kellene A farkas és a gólya Jean de La Fontaine Falánk népség a farkasnép. Tort ült egy farkas egyszer éppen s mondják, oly gyorsan falt, akkép habzsolt, hogy majd .megfúlt az étken: torkában fennakadt egy hosszú [csontszilánk. S mikor kiáltani sem tud már/csak szája [ráng, egy gólyát lót a kis patakban. Jelt ád; a gólya fut felé. Rögtön műtétre kész, sebészi csőre [kattan. A csont végül kijött s megérdemelte-é? illő jutalmat kér a gólya. "Jutalmat? szól az, ó nagy ég! Komámasszony tán fel is rójja? Tréfál? Hát mondja, . nem elég, hogy csőröstül feje nincs még bendőmbe [rég? Hálátlan nőszemély! parancsom: takarodjék! S rettegje mancsom!* t Radnóti Miklós fordítása hallania: Palkó, pisz­kos a nyakad! Most viszont nyár van — vakáció. Nincs Anyu reggeli ellen­őrzése, nincs itt az iskolából a tisztaság­felelős. Most jó ez így is — gondolja Palkó. Ugye tudjátok paj­tások, hogy a külön­ben okos, rendes Pal­kó azzal, hogy nem mosdott, ném mosott fogat, félt a friss hi­deg víztől — hibá­zott. Hiszen nem azért mosdunk, hogy mások tisztának lás­sanak. A tisztaságot önmagunkért kell szeretnünk, Anyu és a tisztaságfelelős el­lenőrzésétől függet­lenül. Ha találkoztok Pal­kóval, pajtások, ma­gyarázzátok ezt meg neki! Két találatos kérdés Hányan mentek Piripócsra? Fajankó ment Piripócsra, Találkozott három sráccal. Három srácnak három zsákja, Három zsákban három macska. Hányan mentek Piripócsra? (ipttftf aq -utazs M-ttqqo) e Waui 'evirefej inpaíSa) Egy kis matematika Egy tóba bedobnak egy szál rózsát. A ró­zsa szaporodni kezd, s minden nap két­szer annyi lesz a tó­ban, mint előzőleg. 30 nap alatt teljesen telo lesz rózsával a tó. Hányadik napon telik meg félig? (•aiaj tpi I»A?S -AJAZSJASI E VJÍIKUSVUI jjaui 'uoduu (j? V) "Titkán te&et áltatni a (aten? Két pajtás találko­zik az utcán. Azt mondja az egyik: — Fogadjunk egy almában, hogy átlá­tok a falon. A másik azt fe­leli: —. Lehetetlen, hír szen kőfal van előt­tünk! Ha csak nem fúrsz lyukat, pam látsz át rajta. Erre az a pajtás, aki a fogadást aján­lotta, odavezeti ba­rátját a kőfal egyik részéhez, ahol egy nagy A betű van a falon. A fogadást tehát megnyerte, mert va­lóban A-t látott a fatnn " —' , — Na. kl küldött benneteket már me­gint — förmedt rájuk Péter. Tisztára vé­letlenül beszélt többes számban, mert Varga Sándort még tisztelte is közismert szorgalma miatt, de már nem szívhatott vissza semmit. A feltornyozott hajú, puderesképű fe­hércseléd előre lépett gangosan s kerepelni kezdett: — Agitálni jöttünk, én a községi alap­szervezettől, Varga elvtárs a téeszcsé pártszervezetétől, szeretnénk, ha Balogh gazda mégiscsak rálépne a szocialista nagyüzemű gazdálkodás útjára, amely a dolgozó parasztság számára az egyetlen járható út a gondtalan élet felé. Mindezt egyszuszra csiripolta el. mint a veréb. Közben riszálta, billegette magát ide-oda és a balkarján lógó neylon sza­tyorban kotorászott. Az ötven év körüli Varga Sándor többször is szóra nyitotta a száját, hogy nem jól beszélsz te mafla, de aztán ráhagyta. Kerekest meg annyira váratlanul érte a dolog ott a sámlin, hogv felállt és kettőt lépett hátrafelé. Péter csak annyit tudott erről a fel­cicomázott, fehérnépről, hogy Fux Ignác borbélynak a felesége, úgy hozta magával valahonnan. Pest környékéről. Különösen a beszédjén lehetett ezt észrevenni. Az ö betűt oda rakta, ahova éppen nem illett sehogy se. Ügy érezte, hogy torkában ir­galmatlan nagy gombóc gyúródik össze, amit nem bír lenyelni semmiképpen. El­lenállhatatlan vagy fogta el, hogy selyem­kacabályánál fogva kipenderítse az ut­cára és minden erejét össze kellett szed­nie, hogy uralkodjék magán. Csak annyit mondott, fojtott, emelkedő hangon. — Hurcolkodj kifelé a házamból te.,» te, mert ha én kiteszlek,... — Micsoda? — adta a megsértette! a menyecske és mindkét kezét csípőre kapta. — Hát így fogadja maga a népne­velőket? Vegye tudomásul.., — Takarodj — bődült el Péter és elő­relépve kivágta öklét az utca irányába. Az asszony sikítva menekült, de a ka­pun kívül még lármázott egy darabig, Pé­ter nagyot fújt, majd váratlanul elmoso­lyodott. — Nem birom ki nevetés nélkül. A múltkor is ugyanezt darálta el, tán szóról szóra ugyanezt. Az ünneplősen öltözött, ragyásképű Varga elszántan pislogott a nála jóval magasabb emberre, amint nevetve csóválta a fejét. — Énrám hallgass, ne arra a haszon­talanra, Én nem hívtam, jóhiszeműen ad­ták mellém, mivel önként kínálkozott... — Máskor ne engedjék magukkal az Ilyet, többet árt. mint használ — taná­csolta megbékélten Péter és odanyújtotta Vargának a dóznit. A két ember hallgatott egy jódarablg. Azon gondolkodtak, melyik oldalról köze­lítsék meg Pétert, aki rettentően konok és egyszerűen nem hallgatja meg őket. Végül Kerekesnek villant egyet a fürge szeme, ami nála valamilyen okosnak vélt indítvány születését jelentette. Meg­szólalt: — Eszti miatt ne fájjon a fejed. Az nem bánja, úgy látom, aztán meg ha ne­ked megjön a kedved nálunk, ő se lesz olyan keserű .. > Péter, mint akinek a legérzékenyebb pontját érintik, nagyokat kezdett lépkedni ide-oda a gangon és közbevágott: — Ne beszélj! Nem szólna semmit* aztán meg... — elharapta a végét, de a szövetkezetbeliek tudták, mire gondolt. Szőri Eszti módos lány volt, de a szépséget szűken mérték ki a számára. Kardos Péter meg nyalka barna legény, akinek minden vágya az volt, hogy földes gazda legyen. Amikor megnősült, az a szóbeszéd járta, hogy nem Eszti, hanem a vagyon kellett neki. Most is minden az asszonyé itt úgyszólván, kettesben alig ragasztottak a gazdasághoz valamit. Tehát Péter azt nem akarja. hogy a felesége földjével lépjen be, nehogy azután szu­tyongassa érte. — Értsd meg. hogy Eszti nem bánja — mondta újra Kerekes. — A múltkori­ban odaát volt nálunk és úgy tett. hogy nem bánja ő. csak az ura ne lenne már annyira ideges bolond. péter felkapta a fejét, de mivel a szomszédja nagyon egyenesen né­zett rá, ismét tovább járkált, kezével csapva egyet. — Eh, megélek én magamban ls. Annyifajta ember van ott nálatok, kín­lódjon velük a vénisten, ha nem muszáj. Az öreg Varga most megfeszegette a nyakát a szorosra gombolt fehér ingben és odament Péterhez. — Csak mindig azt mond jóöcsém, amit gondolsz. Ne hazudj sajátmagadnak is. mert végkép berekedsz ezen a vakvá­gányon. Mert láthatod már. te. aki min­dig azzal voltál nagyra, hogy milyen sokat hozol ki a földből, alulmaradtál. Nálunk meg korlátlanul lehet termelni. — De van ott egy pár agyonütnivalö >— ellenkezett Péter. — Az emberek jók Péter öcsém, csak értetlenek még egy kicsit. Dehát az értet­lenséget úgy hozták magukkal, majd le­vetik egyszer, mint a rossz gúnyát. Hosszú, nagyon hosszú csend következett. A sűrű cigarettafüst kéken úszott kifelé az ereszkoszorú alatt a szabadba. Péter nézte egy Ideig, aztán hirtelen elnevette magát, mint amikor Siszik Annust kiza­varta. Kerekes meg Varga is nevetni kez­dett, tán megint az jutott az eszükbe, ho­gyan takarodott kifelé az a darálógép. Tán még soha nem nevettek üyert jóízűt, . , _ ^ _ xfA umi Eíftiáa * i -i

Next

/
Oldalképek
Tartalom