Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

Vasárnap, 1955. július 24. DELMQGYflRORSZBG A kuliúronhonok fesztiváljának zárómüsora A szegedi kultűrotthonok négynapos fesztiválja — mely nagy sikert araáolt a város közönsége előtt — ma este ér véget. Este 8-kor a szegedi Nemzeti Színház­ban a Juhász Gyula, Móra Ferenc és a Petőfi Sándor Kultúrotthon művészeti csoportjai, valamint a Városi Ba­lettiskola növendékei lépnek fel. Előadják Dunajevszkij Szabad szél fantáziáját, Rachmanov "Viharos alkonyat* című drámájának harmadik felvonását, a "Sétálni megy Panka* című balett-mesejátékot és Bocaccio—Füsy "Certaldoi vásár« című zenés vígjátékát. A Szegedi Erőmű életéből AZ ERÖMO KAPCSOLÖ HELYISÉGÉBEN megszólalt a vészjelző csengő. Munkába léptek a vezérlő terem diszpé­cserei, a kapcsolótábla elektro­technikusai, a szolgálatvezető gépész irányításával. A vezérlő teremben Zsiga Sándor fődisz­pécser telefonon vezette a kap­csolásokat. Egyik teleíoncsen­gés a másikat érte. A Felemez­gyár jelentkezett, hogy nincs áram. Azután egy másik tele­fonjelentés azt jelezte, hogy az űjszegedi—szőregi vezeté­ket a vihar széttépte. Hódme­zővásárhelyről az a hír jött, hogy az egyik trafóba becsapott a villám. Az egyre cikázó villámok nem akartak alábbhagyni. Ujabb zavarok keletkeztek a távvezetékeken, amelyeket ha nehezen is, de sikerült az Erőműben dolgozóknak elhá­rítani. Az üzemzavart jelentő könyvlapjai egymás után tel­tek meg. s mindenhova a za­var okaként villámcsapást ír­tak. Hosszú idő után az áram­szolgáltatás rendbejött. Az Erőmű vezérlő termében a te­lefon is egyre ritkábban csen­gett. Zsiga Sándor és a többi diszpécserek megtettek min­den tőlük telhetőt és ha mun­kájuk eredményét értékelnék, túlhaladná a 300 százalékot, így álltak helyt a vihar al­kalmával. A KARBANTARTÓ RÉSZ­LEG dolgozói már az augusz­tus 20-i verseny előkészítésén dolgoznak. Felajánlásokat tet­tek és a mostani dekáderedmé­nyek is igazolják, hogy újabb sikereket akarnak elérni. Az 5. számú kazán falazatának szét­bontásánál dolgozik Majzik Imre. aki 122 százalékot telje­sít, Nyári Ernő pedig 125-öt. A kazáncső kiszerelésnél Ko­mócsin Balázs, az üzem párt­titkára 123 százalékot ért el. A lakatosmunkákban Kovács Mihály szakmunkás 117, az esztergályozásnál Edelényi János 120 százalékos teljesít­ménnyel dolgozott. A szénbe­hordó brigádok közül az éjjeli műszakban dolgozó Kiss Pé­ter Ferenc brigádja lett az első. Közvetlen mögötte halad Szécsi István háromtagú bri­gádja. A MUNKA TÖRVÉNY­KÖNYVE szerint az olyan munkakörben, ahol az egész­ség szempontjából káros gá­zok, vagy nagyobb hőség van, a városi tanács egészségvédel­mi szerveinek jóváhagyása és meghatározása folytán a dol­gozókat védőital illeti meg. Hosszas huza-vona után a védőitalként kiielölt konyhasó oldatot az Erőmű dobjozói megkapták. azonban mégis 'hiba csúszott be az. intézke­désbe, mert rendszertelenül jutnak hozzá a munkások. Megtörtént nem is egyszer, a hőmérő meghaladta a megha­tározott Celsius fokott, amikor jogos a védőital fogyasztása, mégis az erre hivatottak elfe­ledkeztek a védőitalt meg­hozatni. Előfordult az is az egyik szombati napon, hogy. kevés védőitalról gondoskod- i tak és így a vasárnap déluJa­ni műszaknak már nem jutott. A szakszervezeti bizottság­nak többször megemlítették ezt a dolgozók, de semmi javulás nem mutatkozik. Helyes lenne, ha a szakszervezet és a védő­ital beszerzésével megbízottak nem arra hivatkoznának, hogy kevés a cserélnivaló üveg, ha­nem beszereznék a tartaléko­kat is és idejében gondoskod­nának mindig a védőitalról. Misán György — NYILASSY SÁNDOR címmel megjelent Szelesi Zoltán muzeológus több ké­pet közlő, rövid tanulmánya a szegedi festőről a Csong­rádmegyei Füzetek sorozat­ban. A szép kiállítású füzet 3 forintos áron kapható. — AZ MSZT FÉNYKÉP­PALYAZATÁRA beérkezett képeket átnézte a bíráló bi­zottság és két amatőr felvé­teleit díjazásra alkalmasnak találta. Dr. Pórszász János és Somogyi Jenő már át is vet­ték a díjakat. — SZJEGpEM SIíSTaIK ­ZSUZSA A HOMOKBAN Csöpp szőke csoda. A haja fürtös, a szeme kék, kurta, kövér lábacskáin mostanában kezdi koptatni a világ útjait. Ilyen gyereket álmodnak maguknak a mamák. Ilyen gyereket képzeltek maguk elé, gondo­lom, azok is, akik elhatározták, hogy gyermek-homo­kozó legyen a Roosvelt-téri park közepén. Ezért lett szép a park, ezért finom a homokja. Zsuzsa is ott játszott valamelyik nap. Négykézláb mászkált ide-oda, kis kövér kezével szórta, gyúrta a homokot. Tökéletes összhangban ragyogott körülötte a világ: a pompás nyári ég, a fák, virágok — a béke rendje. Jó volt nézni. Derűsebb lett, aki látta — én is. Es továbbmenve éppen ezért zavart, talán a kelle­ténél jobban, a park szélén, a Tiszaparton néhány ott­felejtett kavicsrakás. Nem nagy dolog, tudom. A szunyogcsípés sem az, mégis kellemetlen. Kik hagyták ott a kavicsdombot, miért, minek? összhangbontó, apró gondatlanság, a mellette ásító szemétládával együtt. A Zsuzskák szeme még nem veszi észre, de mégis értük van, ha eltakarítják. (cs. m.) LEPKE-LESEN Sok szó esett már a szövőlepkékről, nagyon sok nyomdafesték is fogyott miattuk. S most mégis újra szükséges írni róluk, mert levél érkezett a szerkesz­tósegbe, hogy a villamos mentén tele van velük a liget. Hogy eszik a fákat, bokrokat s undok hálóikkal összekötözik a leveleket. Elindultunk hát, hogy megnézzük őket, kicsit mér­gesen, harapós kedvvel. Azért mérgesen, mert hiszen pár hete plakátok hirdettek hadat ellenük. Eredmény­telen lett volna a szétszórt méreg, vagy talán nem is permetezték a felhívás ellenére? A liget sáros a lehullott rengeteg eső nyomán, a Főfasor olyan mint a csatatér a csatornázás és a ké­szülő járda miatt, de hálónak, hernyónak, lepkének, — a tanács és a méreg dicséretére mondhatjuk — nyoma sincs. Azaz csak nyoma van. Itt-ott megsárgult, lyukas­ra rágott levelek zörögnek a vén platánokon, csak az ereKet hagytak meg belőlük a falank fergek. Ezek azonban már a kezelés utáni gyógyuló sebek. A lep­keveszély elmúlt az Űjszegedi Ligetben. (—> s — a) A SZOV3ET FLOTTA NAPJA Irla: Sz. Zaharov admirális Megrongált kerítés — LEVÉL — A Szakszervezeti Székház hála mögött, a Béke utca és a Jósika utca sarkán van egy telek, mely úgy tudom, a szakszervezet tulajdona. Be is kerítették fenyőfadcszka kerí­téssel. Megfigyeltem mostaná­ban mindig több és több desz­ka hiányzik onnan. Meggon­dolatlan egyének rongálják a | nép vagyonát, nem gondolnak , arra. hogy annak minden egyes I darabja a dolgozók tagdíjai­nak összegéből tevődik össze. | Helyes volna, ha a telek fel­I ügyeletét végző szerv törődne ' ezzel és azon lenne, hogy az igen költséges deszkakerítést ne rongálják. Pogány László Érdekes Olhello előadási rendeznek Szegeden IVJa ünnepli a szovjet nép •"• az immár hagyományos­sá vált haditengerészeti flotta napját. A Szovjetunió nemcsak hatalmas szárazföldi, hanem etős tengeri hatalom is. Hatá­rainak kétharmadát folyón, tengerek és oceánok övezik: partjait 14 tenger vize mossa. A haditengerészeti flotta ugyanúgy, mint valamennyi szovjet fegyveres erő, a népből nőtt ki és magába szívta a ha­talmas nép legyőzhetetlen ere­jét, -hősies szellemét és évszá­zados katonai hagyományait. A történelem még sohasem is­mert olyan hadsereget és flot­tát, amely olyan hatalmas tá­maszra talált volna a néptöme­gekben, amelyet annyira tisz­telt és becsült volna a nép. mint a Szovjet Hadsereget és a Haditengerészeti Flottát. A dolgozókkal való elszakítha­tatlan kapcsolatának 'előfelté­teleit a szovjet fegyveres erők természete, jellege és rendel­tetése határozza meg. A szov­jet fegyveres erők új típusú hadsereg, amely az Októberi Forradalom vívmányainak, a szovjet nép függetlenségének (és érdekeinek megvédésére hi­I vatott. A szovjet haditengeré­szek a marxizmus-leniniz­I mus nagy eszméinek, a szovjet hazafiasság és a népek közötti barátság a proletár nemzetköziség és más népek függetlenségének és sza­badságának tiszteletben tartá­sa szellemében nevelkednek, roszország tengeri hata­lomként való elismeré­séért vívott kemény és hosz­szadalmas harcban, az orosz kutatók és tengeri utazók nagyszámú utazásaiban és ex­pedícióiban kovácsolódlak ki a szovjet nép kiváló tengeri hagyományai. Az orosz ten­geri eexpedíciók a tengerek és óceánok ismeretlen tájait szel­ték keresztül és földrajztudo­mányt sok nagyjelentőségű fel­fedezéssel gazdagították. Csu­pán a Csendes Óceánon a XVIII. század második felében 85 orosz expedíciót indítottak útnak. Az Északi Jegestenger és a Csendes Öceán több mint harmincezer kilométeres part­vidékét, a két óceán több szi­getét és szigetcsoportját, az amerikai kontinens jelentős részét, Ázsia több körzetét, a délísark szárazföldjét orosz tengerészek és tengeri kutatók derítették fel és írták le. A Naav Pál: ía l/imhdáto.,. A Filharmónia rendezéséhen igen érdekes Othelló előadás lesz Szegeden július 27-én, szerdán este 6 és 9 órakor a Nemzeti Színházban, illetőleg ió idő esetén esie 8 órakor az újszegedi szabadtéri színpa­don. Párhuzamos drámai és opera-részletekben mutatják be az Othellót budapesti művé­szek. A drámai részleteket Bessenyei Ferenc kétszeres Kossuth-díjas érdemes művész, Szörényi Éva Kossuth-díjas érdemes művész, továbbá Olthy M^gda és Ungvári László Kossuth-díjas művészek, az opcrarészleteket pedig Jovicz­ky József, Czanik Zsófja, Rad­nai György és Kürthy Eta. az Állami Operaház tagjai adják elő. A debreceni MAV filhar­monikus zenekar működik közre, Lukács Miklós, az Ál­lami Operaház karnagya ve­zénylésével. földgömb több mint 500 folyó­ja, tengere, szorosa, szigetcso­portja és szigete kiváló orosz tengerészek nevét viseli. A flottának a hadsereggel együtt sokszor kellett az ellen­séggel vívott forró ütközetben megvédeni hazáját. A nép szí­vében örökké él Usakov és La­zarev, Nohimov és Kornyilov orosz tengerész-parancsnokok dicső emléke. Halhatatlan dicsőségre tet­tek szert a haditengerészek I polgárháborúban. Két flotta, több mint húsz folyami és tavi flottilla mért csapásokat a kül­földi intervenciósokra és a fe­hérgárdistákra. Több mint hat­vanezer tengerész harcolt a szárazföldön a Vörös Hadsereg soraiban. A haditengerészek « szocialista haza ellenségei el­len vívott harcban tanúsított hősiességükkel a szovjet nép szeretetét és elismerését érde­melték ki. , A Nagy Honvédő Háború során a haditengerészek a Szovjet Hadsereg csapataival együtt állhatatosan és szilár­dan védelmezték a hős városo­kat. hősiesen védelmezte az ellenséges támadások elöl a szárazföldi csapatok tenger­menti szárnyait, csapásokat mért az ellenség tengeri köz­lekedési útjaira és ezzel aka­dályozta az ellenséges hadse­reg utánpótlását, pusztította az ellenség eló'erejét és tech­nikáját. A Nagy Honvédő Há­ború évei alatt a szovjettenge­részek mintegy 3000 különböző ellenséges hadihajót és szállí­tóhajót süllyesztettek el. A Kommunista Párt nevelte haditengerészek nem ismerték a félelmet. A harcban tanúsí­tott bátorságért és hősiesség­ért 513 tengerész és tengerész­, repülő kapta meg a Szovjet­j unió Hőse címet. A háború ; évei alatt a tengerészek több mint 350 ezer kitüntetést kap­' tak. v Szovjetunió haditengeré­szeti flottája — a szov­jet nép gyermeke, a szovjet haditengerészek, akik nap mint | nap érzik a néppel való kap­csolatukat, a nép gondoskodá­sát, éberen örködnek hazájuk tengeri határai felett és őrzik kommunista társadalmat építő szovjet emberek alkotó mun­káját. Kiváló munka a VIT műszakban A Szeged: Kendergyár kö­tél.őnó üzemrészében elhatá­rozták a fiatalok, hogy a Vi­lágifjúsági Találkozó tisztele­tére miiszakot tartanak. A műszak eddigi ideje alatt Szekeres Péter fiatal eredmé­nye 156 százalék lett. A Mol­nár kötélszálazó csoport, amelynek minden tagja Díszes 100 százalékos minőségi mun­kát végzett és 128 százalékot ért el. Jó munkát végzett Bakó Margit fonós, akinek az ered­ménye elérte a 112 százalékot. Az üzem minden dolgozója követi a fiatalok példáját. Papdi István ÜTIJEGYZET 13 Vannak olyan emberek, akiket megszeretünk anélkül, hogy hangjukat hallottuk volna, anélkül, hogy betekintettünk volna a szemükbe, mielőtt még be­szélgettünk velük. Ugyanezt elmondhatjuk a városok­ról, falvakról is. Ez történt velem is. Még Magyaror­szágon voltam sokszáz kilométerre Lodz városától, csak egy lengye! újságíró barátom beszélt róla, de megszerettem a várost és népét. Ezért gyötört fokozott kíváncsiság, mikor Varsóból a gyorsjárású elektromos hajtású vonattal Lodz felé utaztam. Valósággal szívtam magamba a táj szépségét, amerre elhaladtunk. Nemrit­kán olyan érzés töltött el: valami szép tájképbe roha­nunk százkilométeres sebességgel. A szépen megmun­kált földek megnyugtaló ígérete, a hajladozó rozstáb­lák mintha hívogatóan integettek volna. Gondolataim már messze előttünk jártak Lodzban. Két-három napos tartózkodás egy ismeretlen vá­rosban. a baráti lengyel nép országában, de másutt is nem elégíti ki egy újságíró kíváncsiságát. Én pedig nemcsak azt akartam látni, amire magam voltam kí­váncsi, hanem a szegedi textilmunkások, dolgozó pa­rasztok kérdéseire is választ kellett kapnom. Hogyan dolgozik és él a lengyel nép, különösen a textilmun­kások? Szépek-e a tsz gazdaságok? stb. A nép életéről, a városról, üzemekről írni rövid látogatás alatt csak hiányosan, felületesen lehet. A futó látogatás is azonban feltűnő és megcáfolhatatlan té­nyek rorát tárta elém. Olyan szembeötlőket, amelyek mellett nem tudtam szó nélkül elmenni és nem észre­venni. Lodzban is, mint Varsóban vagy később Gdansk­ban és másutt utam során szerte Lengyelországban az építő daruk gólyapyakait még a városon kívül járva észrevettem. Az "első látvány gondolataimat a szegedi FENYEK A VISZTULÁN 14 épülő házak daruihoz. Szegedre vándoroltatta. A lodzi építkezés minden szegedi képzeletet meghaladó, s va­lóban az óriás érzetét keltő az építkezés iít is. Az én — szegedi építkezés méreteihez szokott — szememnek úgy érzem igen jót tett, hogy láthattam, tanulmányoz­hattam ezeket a méreteket. Mások elbeszéléseiből hal­lottam már az itteni építkezés lenyűgöző méreteiről, nem tagadom, az első látásra álmékodásba estem, nem tudtam betelni nézésével. Láttam a lodzi nagy operaház építését, jártam épülő óriás nézőterén, ahol majd 1500 ember gyönyör­ködhet az előadásban. Ez lesz a harmadik opera Lodz­ban. A színpadot négy oldalról vas- és vizfüggöny zárja majd el a tűzesetén a nézőtértől és az öltözőktől. Szinte lehetetlennek látszik, hogy egy esetleges tüz továbbterjedhessen. Színpadi felszerelése a legmoder­nebb. Amikor Plaza Valerian mérnök, az építésvezetője mesélte, szinte magam előtt láttam, hogyan esik majd a hó a színpadon. Nyáron a közönséget nem zavarja majd a meleg, hisz a székek alatt elhelyezett szellőző berendezésen keresztül észrevétlenül hűtik, télen pedig majd, ha erre szükség lesz, melegíük és tisztítják a nézőtér levegőjét. Az új nagyopera csak egy gyöngy­szeme a tervnek, amit most valósítanak meg. Mit tár elém a jelen Lodzban? Kétségtelen, ez is érdekelt. Ez a legérdekesebbek egyike volt szá­momra, de a valóságot megismerni és helyesen bemu­tatni, ahhoz vissza is kell tekinteni. így lesz a kép he­ljes, így ismerhetjük meg igazán ami ma valóság. Saj­nos különösen nálunk sűrűn előfordul, hogy egyesek elfelejtenek visszanézni, csak a jelent vizsgálgatják, bírálgatják, sokszor szapulják. Nem szeretnek egyesek ÜTIJEGYZET 15 tiszta szemüveggel nézni. Én Lodzban megpróbáltam tiszta szemüvegen keresztül nézni a valóságot. Min­denről írni természetesen lehetetlen. De néhány tényt megemlítek. Munkásváros Lodz, a textilmunkások városa volt és most is az. Igaz, más arculata, új köntöse van a vá­rosnak és ezt az új ruhát tíz év alatt öltötte magára. Hatszázezer ember lakta ezt az óriás várost, amelvhe/ hasonlót Magyarországon, vidéken nem találunk. Múlt­béli kultúrájára jellemző, hogy két színháza, néhány mozija és egy főiskolája volt, de ez is magánkézben. Ma nem kevesebb, mint kilenc színházzal, két operával ós egy gyönyörű hangverseny teremmel dicsekedhetnem Moziból valamennyi kerületre jut három-négy. Igen ér­dekesen tárja elénk a színházlátogatók száma a múltat és a jelent. Tíz évvel ezelőtt két színház volt, a nézők száma egy-egy napra átlagosan 186 fő volt. Ma kilene színháza és két opera napi látogatottsága egyenkérit is meghaladja az ötszázat. Mindennél beszédesebben bi­zonyítja ez a számadat: a kultúra Lengyelországban is a népé. Vajon a múltban nem szerettek járni a szín­házba? De igen, csak nem volt rávaló. A főiskola sem egyedül árválkodik már ebben a városban, jelenleg tíz van belőle és most újabbat is építenek. Minél jobban ismerkedtem Lodzzal, annál inkább gyökerezett meg bennem az a meggyőződés, hogy töb­bet és talán jobban is építenek mint mi. Magyaror­szágon. Az új városrészek építését talán Miskolc köze­líti meg legjobban. De ott is csak a lakások építésében. Olyan épületet keveset találunk, mint Lodz belvárosá­ban a 14 emeletes magas épülő palota, amely előtt jó­érzés, sőt gyönyörűség megállni. Büszkén mesélik a lodziak, a jövőévben e ház tetején helyezik el a tele­víziós adóállomást. (Folyt, kőv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom