Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

Vasárnap. 1955. július 24. DELMAGYRRORSZfIG. Az elszabadult tutaj Szegedre sötétség borult, csak a csil­lagok hunyorogtak az égen, s fürdették fé­nyüket a Tisza vizében. Az áradó öreg folyó partján — ott ahol a Gözfűrész áll — elbó­biskolt a jó öreg Szép Lajos bácsi, a fatu­tajok őre. ö vigyázza éjjel, nappal az ösz­szekötözött és tutajjá alakított gömbfákat, amelyeket a Gőzfűrészben s a Falemezgyár­ban is feldolgoznak. Amíg Lajos bácsi aludt, az áradó és roppant erejű víz elszabadította az egyik kikötött tutajt és sodorni kezdte. Éjszaka egy óra 10 perc volt, amikor a Szabadság Fürdőház gondnokai robajra riadtak. A tu­taj ütközött a fürdőháznak. A fürdőházban lévők megnézték, hogy miért a zaj, s akkor látták, hogy valamit visz a víz. Szóltak a révkapitányságnak, hogy az áradó és hara­gos, tajtékos hullámokat vető Tisza sodorja a tutajt. A révkapitányságról csónakkal ül­dözőbe vettek, de nem sikerült elérniök. A tutaj elhagyta a Boszorkány szigetet, majd e Tisza jugoszláv szakaszához érkezett. Szép Lajos bácsi felébredve nyomban 'észre vette, hogy baj van, „megugrott" a tutaj. Lelkiismeretes ember lévén, rohanni kezdett a Tisza parton végig, hogy tán majd csak nyomára bukkan a fának. De nem találta meg. Később aztán kiderült az egész tu­'taj elszabadulásának körülménye. Ezzel azonban a történetnek korántsincs vége. Még aznap, amikor újból napszállta kezdő­dött, a jugoszláv határőrök értesítették a magyar határőröket, hogy a tutajt, a 250 köbméter gömbfát kifogták, a Tisza marto­nosi szakaszánál. Igen gyors és eredményes intézkedések történtek a két szomszédos ország illetékes hatóságai között azügyben, hogy a tutaj visszakerüljön Magyarországra, közelebbről fzegedre. Jóformán alig néhány óra multá­val megvolt a döntés: a Gőfűrész dolgozói |jugoszláv területre mehetnek, s hazahúzat­tathatják az elszabadult tutajt. A következő nap délelőttjén azután már az volt a kérdés, hogy kik menjenek a Gőzfűrész dolgozói közül a tutajért. Persze önkéntes jelentkezőkről volt szó. önként jelentkezett legelsőnek Szeles György elv­társ gatteres, a Gőzfűrész üzemi pártszerve­zetének titkára, aztán Lebák Sándor és Oravecz István elvtárs, ugyancsak gattere­sek. Hozzájuk csatlakozott Bozóki György elvtárs, a Ládagyár művezetője, aki jó „tu­lajos szakember" is. Elindult a kis csapat. Néhány magyar határőr tiszttel, vontató hajón. Hasította a vizet a vontatóhajó. Áthaladtak a közúti híd alatt, majd elhagyták a Boszorkány-szige­tet. Közeledtek a jugoszláv föld felé. Vajon hogy' lesz ott? Miképpen fogadják őket? — ilyen kérdések is fel-felbukkantak a kis­csapat tagjaiban. Egyesek azt fontolgatták, hogy vajon milyen a jugoszláv föld, s kis izgalom is volt bennük, amikor elgondol­ták, hogyan találkoznak a jugoszláv em­berekkel. De már ott vannak a Tisza jugoszláv szakaszánál. Persze útlevelük dehogy is volt a Gőzfűrész dolgozóinak, dehát ilyes­mire egyáltalán nem is volt szükség. A jugoszláv határörök udvariasan, és barát­ságosan fogadták a magyar csoportot. A magyarok viszont üdvözölték a jugoszlá­vokat. Megkezdődött a mnnka, hogy a tu­tajt a vontatóhajó után akasszák. Kellett még kötél, meg más is. A jugoszlávok hoz­tak azt is, segédkeztek a munkánál. Teltek a percek, múlott az idő. Barátkoztak a ma­gyarok és a jugoszlávok. Végülis rendben i volt minden a tutaj és a vontatóhajó kö­rül. A magyar csoport indult visszafelé. Szelte a vizet a vontató, úszott a tutaj utána. A magyarok búcsút intettek, a jugo­szlávok hasonlóan. Majd egyre távolodott a vontató, s aztán magyar vízre ért... Morvay Sándor A ponyvaimpregnálás új módja I Hetekkel ezelőtt levél ér­kezett az Űjszegedi Kender­Lenszövőbe. Lényege az volt, hogy a külföldi, messzi or­szágoknak az a kívánságuk: ezután olyan ponyvát szállít­sanak oda, amely fehér az impregnálás tói, • A levélben a budapesti Sparigazgatóság arról is érte­sítette az újszegedieket, hogy húszezer forint üti a markát annak, vagy azoknak, akik kidolgozzák azt az eljárást, amellyel fehérre lehet im­pregnálni a ponyvát. -Érdekes és furcsa ez a kérdés- — így gondolkodtak a Tisza-parti üzemben. "De, ha o külföldi megrendelőnek fehérre impregnált ponyva kell, megcsináljuk azt is*- — határozták el. A Magyarországon gyártott ponyvák általában sárga szí­nűek — sárga színűre im­pregnáltak. Az újszegediek­nek tehát a ponyva impreg­nálásrrál úttörő munkához kellett fogni. Mondhatná va­laki, egyszerű dolog a fe­hérre való impregnálás. Per­sze, ez nem így van. Annyi azonban igaz, hogy lényegé­ben minden "egyszerűen megy", ha megvan a megol­dás, a "titok" nyitja. Csakhamar tettek követ­keztek. Héttagú brigád ala­kult. hogy megleljék a meg­felelő "receptet". A brigád tagjai: Sugár Miklós főmér­nök, vegyész, Bakó László, a festőde vezetője, Korim György. Hürkecz László, Ko­csis Pál művezetők. K'ssIII. Ferenc és Faragó László technikusok. összeültek a brigád tagjai és ki-ki elmondta a vélemé­nyét; hogyan, miképpen is lenne jó. Amikor egy "re­ceptben" megállapodtak, kö­vetkezett a próba. A festődei laboratóriumban vizsgálták nézték, hogy milyen az új módon impregnált ponyva. Az első kísérlet nem járt si­kerrel. Uiabb próba, kitartó munka következett. Közben kide­rült, hogy a masszában a vi­aszféleség nem volt megfe­lelő. Sugár Miklós, a gyár fő­mérnöke és a kutatóbrigád vezetője egy kékfedelű füze­tet vesz elő íróasztala fiók­jából, s abban feljegyzéseket néz. Most pontosan nyilván­tartja, mikor, milyen kísérr letet végeztek, Aztán meg­állapítja: — A hetedik kísérlet ered­ménnyel járt, sikerült az új ponyvaimpregnálási eljárás. Aztán nevetve arról beszél, úgylátszik a hetes számhoz van szerencséjük. A brigád is héttagú, s a hetedik kí­sérlet volt az eredményes. Az új impregnálási eljá­rással kapcsolatban több kér­désre kell válaszolni. Ezek közül a két leglényegesebb: olcsóbb, vagy drágább-e az új eljárás és mi a szerepe a minőség javításánál. A ponyva fehérre való im­pregnálása drágább, mint a sárgára való impregnálás. Űj vegyszereket is kell alkal­mazni, nevezetesen lithopont és cerofilt. A 'sárga színűre való impregnálásnál kétszer kell kezelni és szárítani a ponyvát. Az új impregnálás­nál a ponyvát ötször kezelik és ötször szárítják. Az új gyártási mód feltét­lenül javítja a ponyva mi­nőségét. Még jobb lesz, mint a sárgára impregnált pony­va. A fehér impregnálású anyag — ponyva — nem tör­hető ki és magasabb vízosz­lopot is bir. A főmérnök megmutatja a fehérre impregnált ponyva mintadarabját. Jó és tetszetős. A mintadarabból Budapestre is elkerült az iparigazgatósághoz és a kül­kereskedelmi vállalathoz. Ott ellenőrzik ismét a mi­nőséget. Joggal mondhatjuk, hogy ott is kiállja a próbát. Eredményes kísérlet az Űjszegedi Kender­lenszövőben Várják a végleges döntést az újszegedi gyárban. Ha megérkezik a jóváhagyás, akkor megkezdik a ponyvák új impregnálással való ké­szítését. Még ebben a ne­gyedévben akarnak külföldre szállítani fehér impregnálású anyagot. Természetesen a kutatóbrigád tagjai a sike­res munka után megkapják a húszezer forintot, amelyet meg is érdemelnek. Jó és örvendetes dolog az, hogy az új eljárást Szegeden állapították meg, s a segít­ségével készült ponyva kül­földön is öregbíti a magyar ipar — az újszegedi gyár — hírnevét. (m. s.) = hlkEK= Könyvespolc az utcán Napok óta áll már egy kis pavilon a Lenin utcán, pon­tosabban a Klauzál téren, polcain reggel több. estejelé kevesebb könyvvel. A járóke­lők. sétálgatok napi gond­jaikba, örömeikbe, vagy a szemlélődésbe merüllen már majdnem elhaladnak mellet­te.'anélkül. hogy észreven­nék. De a könyvespavilon — könyvesbolt, amely kiment az utca, sőt a tér kellős keze­pére — nem hagyja magát: az emberek jigyelmétbe tolak­szik, megállítja őket egy kis szemlélődésre, vagy vásár­lásra. kínálva könyveit, egy­szóval: tüntet jelenlétével. S az ember mit tehet? Meg­áll, tekintetét végiigfuttatja d polcokon, s ha nem stet nagyon eszébe jut. hogy va­lamilyen könyvet meg sze­retne vásárolni. — Ejnye, mit is? — tűnődik. Pedig szászor elhatározta már, csak a könyvesbolt előtt nem gondolt rá soha. S amint így szemlélődik, egyszeresek eszébe jut — eszébe juttatja az utcára sétált könyvesbolt. Es ilyenkor mit mondhat áz ember? — No lám, milyen jó: ha Mahomet nem megy a hegyhez, a hegy megy Maho­methez ... - nf ­SCHÖNHERZ ZOLTÁN (1905-1942) Eisenhower elnök hazautazott Genf (MTI). Eisenhower el­nök felesége és fia kíséreté­ben magyar idő szerint 21.09 órakor útnak indult a genfi repülőtérről, hogy hazatérjen Washingtonba — jelenti a Reuter hírügynökség. — Eisenhower 40 perccel az ér­tekezlet záróülésének befeje­zése után utazott eL INOSZTR'ANNAJA Lityera­tura (Külföldi Irodalom) cím­mel új irodalmi, szépművé­szeti és társadalmi-politikai folyóirat jelent meg Moszkvá­ban. A lap feladatául tűzte ki, hogy segítséget nyújt a szov­jet olvasóknak más országok haladó irodalmának megisme­résében. — Városnéző sétákat ren­dez az Ismeretterjesztő Tár­sulat és a városi tanács nép­művelési osztálya, hogy a la­kosság és az itt tartózkodó, vagy átutazó idegenek meg­ismerjék Szeged nevezetessé­geit. Az első séta ma, vasár­nap délelőtt 10 órakor indul a múzeum elől dr. Bálint Alajos múzeumigazgató ve­zetésével, és délig tart. Célja Szeged műemlékeinek is­mertetése és bemutatása. — Mesedélelőtt lesz ma, vasárnap 10 órakor a Juhász Gyula kultúrotthonban "Nyirségl parasztmesék" címmel, — »Sándorfalvi disznóto­ros" címmel új népi-játékot tanultak be a Konzervgyár népi tánccsoportjának tag­jai. Az új táncjátékot szom­baton délután mutatták be az üzem dolgozóinak, s rövide­sen a nagyközönség előtt is fellépnek vele. — Elektromos berendezésű függönyt kapott a Szabadság­, filmszínház. A mozivászon előtt elhelyezett függöny csak az előadás idejére nyílik széjjel és így az előadás előtt és után keletkező portól meg­védi a vásznat, miáltal tisz­tábban látható a vetített kép. ORSZÁGOS állat- és kira­kodóvásárt rendeznek ma, va­sárnap Kisteleken. Apátfalván július 26-án, kedden tartjak meg az országos vásárt. HATVAN dolgozó végezte el a vöröskeresztes tanfolyamot dr. Vereczkei Ernő orvos veze­tésével a Sövényházi Gépállo­máson. MOST TÖLTENÉ BE éle­tének ötvenedik évét, ha nem jut a rendőrök kezére. El­árulták, elfogták s — miután a kínvallatásokon sem árulta el a pártot — 1942. október 9-én kivégezték a Margit kör­úti fogház udvarán. Így most nélküle emlékezünk ötvene­dik születésnapján rá, aki élete után kínszenvedésével és halálával is példát muta­tott minden kommunistának. S ha születésnapján rá emlé­kezünk, idéznünk kell búcsú­leveléből a sorokat: „...ab­ban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Tu­dom, hogy munkám nem volt hiábavaló. Ha még egyszer születnék és újból élnék, ak­kor sem tudnék másképpen élni. Én magam töretlenül ál­lok itt, mint egész életem­ben és úgy is halok meg..." E mondatok — melyeket hosszú kínzatása után a ha­lálos Ítélet ismeretében írt le — azt a rendíthetetlen hitet és hűséget, az igaz ügy tel­jes átélését fejezik ki, amely a legjobb kommunistáknak és hazafiaknak sajátja. Kommunistáknak és haza­fiaknak. Hiszen a fasiszta bí­róság a hazaárulás vádját tá­masztotta ellene, mert az il­legális kommunista párt egyik vezetője volt. De ezt a vádat nagyszerű helytállása megdöntötte. A bíróság előtt mondott szavai így tanúskod­tak erről: „Nem az a magyar és nem az a hazafi, aki feléli a nép verejtékes munkájának gyü­mölcsét... vagy aki százez­reket küld halálba az ezer­holdak, a nagybankok védel­mében — hanem az, aki meg­érzi a nép baját, segíteni akar azon, fel akarja emelni a ma­gyar népet a kultúrnemzetek sorába..," A HAZAFISÁG ÉS A NEMZETKÖZISÉG eszméjé­nek egysége valóság volt az ö életében. Kassán született s élt hosszú éveket, Csehszlo­vákiában lett a kommunista párt tagja, s dolgozott a moz­galomban. A szlovák dolgo­zók éppen úgy szerették és követték őt, mint a magya­rok. Mindenütt a szabadság­ért és a függetlenségért küz­dött. Vértanú halála két fel­szabadult nép szövetségét erő­síti. Vegyészmérnök volt. Le­tartóztatása után Sombor­Schweinitzer József rendőrfő­tanácsos épp ezt használta fel indokul ajánlatához, melyben „szövetségre" — magyarul árulásra szólította fel öt. mondván: nem proletár, te­hát nem lesz osztályárulóvá. Tudjuk mi volt Schönherz Zoltán válasza, aki tudta, •hogy az értelmiségnek a nép mellett a helye. Többet nem tettek neki „ajánlatot". De a kínzás középkorit felülmúló módszerei sem bírták szóra. Politikai állásfoglalása és ennek megfelelő magatartása mellett — ha egyáltalán el­választhatjuk — magánélete is a kommunistát példázza. Az új humanizmus, a kom­munista világnézet érezhető fiának s feleségének írott bú­csúlevelében is. Fiához igy írt: „Ép azon a napon halok meg, amikor édesanyád kín­ban megszült... A természet és az élet örök törvénye ez. Minden, ami keletkezik, el­múlik. Én meghalok és ben­ned új erő keletkezik, amely tovább viszi az életet.. Feleségéhez pedig így for­dult: „Természetesnek találom, hogy ha úgy találod, férjhez mész. Remélem, hogy Gyuri­nak olyan apja lesz, aki őt szeretni fogja és nem neveli rosszul. Törekedni kell arra, hogy Gyuri önállóságra le­gyen nevelve ...Ne egyolda­lúan, entelektüelesen. Kemé­nyen állja meg helyét az élet­ben. Kívánom Neked, hogy he­lyes úton haladj és még sok boldogság érjen az életben..." Ezek a halála előtti napon írott sorok olyan rendíthetet­len nyugalmat és mélységes humanizmust árasztanak, mely már önmagában is cso­dálatot és tiszteletet ébreszt, és amely az új emberség es emberiség, a — Sztálin sza­vai szerint — „különös fából faragott" emberek, az igazi kommunisták sajátja. MOST. SZÜLETÉSE ÖT­VENEDIK évfordulóján egyéniségének és harcos éle­tének éppen e nagyszerű vo­násaira kell emlékeznünk s merítenünk a magunk szá­mára belőlük életünkhöz pél­dát. bizakodást, bátorságot és elvhű szilárdságot. Emléke — a magyarországi kommunista mozgalom sokszéz vértanújá­nak egyik legnagyobbjáé — erre kötelez bennünket. Az újjászületés napjának megünneplése Lengyelországban Varsó (TASZSZ). Száz­ezer varsói lakos gyűlt ösz­sze pénteken a J. V. Sztálin Kultúra és Tudomány Palo­tája előtti téren és a kör­nyező utcákban, hogy részt­vegyen a Lengyelország új­jászületése napjával kapcso­latos ünnepségeken. A teret és a környező ut­cákat zászlókkal, színes transzparensekkel díszítet­ték fel, a házak falán elhe­lyezték a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a népi Len­gyelország kormánya veze­tőinek arcképeit. Pontosan 10 órakor a kor­mány számára fenntartott emelvényen az egybegyűltek lelkes tapsától kísérve meg­jelent Boleslaw Bierut, a Lengyel Egyesült Munkás­párt első titkára, A. Zawádz­ki, az államtanács elnöke, J. Cyrankiewicz, a miniszterta­nács elnöke és a lengyel ál­lam más vezetői, a szovjet kormányküldöttség tagjai M. A. Szuszlovnak, az SZKP Központi Bizottsága titkárá­nak vezetésével, az ünnepsé­gekre a népi demokratikus országokból érkezett kor­mányküldöttségek tagjai és több varsói diplomáciai kép­viselet vezetői. Miután S. Poplawski ve­zérezredes, nemzetvédelmi miniszterhelyettes megszem­lélte a téren katonai dísz­szemléié felsorakozott csapa­tokat, az egybegyűltek előtt Boleslav Bierut beszélt. Miért hallgatott sokáig a Hazafias Népfront Szeged járási bizottsága? A legnagyobb hiba az voit, hogy rövid időközönként egyik elnököt' a másik kö­vette. Fél év alatt két elnöke volt a Hazafias Népfront Szeged járási bizottságának. Tavaly októberben Sántha Imrét választották meg el­nöknek. Nem volt egészséges megoldás ez azért, mert Sántha Imre nem Szegeden lakott, hanem Mórahalmon, — tehát természetes dolog volt, hogy a népfront-bizott­ság ügyeit nem tudta úgy in­tézni, ahogyan kellett volna. Bizony csak hébe-hóba lát­ták Szegeden. Ezt az bizo­nyítja talán a legjobban, hogy tavaly október óta az új elnök megválasztásáig, te­hát április 15-ig ülést egy­általán nem tartottak. Ekkor választották meg dr. Völ­gyesi János járási főorvost a népfront-bizottság elnökévé. Persze, dr. Völgyesi János azután töprenghetett azon, vajon hogyan hozza helyre azt, amit elődje — bár sa­ját hibáján kívül — elha­nyagolt. Mindenesetre az új elnöknek már volt segítsége: a népfront-bizottság keretén belül megalakult a pártcso­port. Egy ide g a pártcsoport tagjai keresték a lehetőséget arra, hogy valamilyen mun­kát végezzenek a Hazafias Népfront járási bizottságá­ban, de hiába volt az igye­kezet, ha nem volt, aki ösz­szefogja őket. így azután a kezdeti lelkesedés az utóbbi időben alábbhagyott. Ez nem csoda, hiszen előbb-utóbb mindenki elunja a hosszú várakozást s különösen ide­genné válik az a szervezet, ahol nem talál munkát, el­foglaltságot, lekötöttséget az ember. Dr. Völgyesi János ezt észrevette és igyekezett segí­teni rajta. Néhány heti pan­gás után sorrajárta a közsé­geket s elbeszélgetett a nép­front-bizottságok elnökeivel. Körútja alatt sok szép do­logra jött rá; például Üllé­sen az "egy marék toll«­mozgalom a Hazafias Nép­front községi bizottságának kezdeményezése volt, ami abban állott, hogy minden családból egy-egy marék tol­lat adtak össze a községi szü­lőotthon ágynemű ellátására. A tollat megfosztották s ab­ból párnákat, takarókat ké­szítettek, Ez nagyon értékes és hasznos kezdeményezés volt az üllési népfront-ta­goktól. Miután a községeket sor­rajárta, megállapította dr. Völgyesi János azt, hogy rendszertelenül nem lehet alapos munkát végezni. Ezért az az elhatározás érlelődött meg benne, hogy feltétlenül munkatervet kell készítenie, amit azután a vezetőséggel megbeszél. Azt is látta, hogy a népfront-bizottság járási szervezetének egészen széles területre kiterjedő munka­tervre Van szüksége, vagyis: a dolgozó parasztságot és a szegedi munkásságot köze­lebb kell vinni egymáshoz. A harmadik negyedévi mun­katervben benne is van dol­gozó parasztok üzemi láto­gatása, valamint üzemi mun­kások látogatása tsz és egyé­ni dolgozó parasztoknál. Ezek a látogatások nagyon hasznosak lesznek! A nép­front-bizottság ezeket a lá­togatásokat a harmadik ne­gyedévben megszervezi s így a munkásság és a dolgozó parasztság, az egyéni gaz­dálkodók és a termelőszövét­kezet dolgozói közelebbről megismerik egymás munká­ját. A munkatervben még szerepel szakelőadások meg­tartása is. A Hazafias Népfront já­rási bizottsága Szegeden így találta meg a feladatok vég­rehajtásának megoldását, s így találja meg helyét a többi tömegmozgalom közön. Természetesen ehhez nagyon fontos, hogy a járási bizott­ságban iól és rendszeresen működjék a pártcsoport! Csak a pártcsoport aktivitá­sa biztosíthatja a Hazafias Népfront Szeged járási bi­zottságának jó munkáját! Vi (dyos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom