Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-30 / 178. szám

OELMAGYflRORSZAG Szombat, 1955. július 39. Boldogan láttuk, hogy a genfi értekezleten új szellem uralkodott Tito elnök beszéde a karlováci gyűlésen Belgrád (TASZSZ) Július 27-én Karlovácban, mintegy 200.000 ember részvételével nagygyűlést tartottak a horvátországi felkelés napja és Horvátország népei felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság elnöke nagy beszédet mondott. Tito beszéde elején emlékeztetett arra a harcra, amelyet Jugoszlávia népei a hitleri hadsereg ellen vívtak és kiemelte az azóta elért nagy sikereket. Tito elmondotta ezután, hogy Jugoszlávia az ország iparosítása és a gépbehozatal .végett kénytelen volt külföldi kölcsönökhöz folyamodni és adóssása ma meghaladja a 400 millió dollárt. Ez az adósság lényegesen 1 kisebb lenne, ha a békeszerződés aláírásakor figyelembe vették volna azt 1 a kárt, amelyet Jugoszlá' vla a háború alatt szenvedett és ha Nyugat-Némct1 ország a londoni szerződésnek megfelelően, kifizette volna a háború előtti években és a liáború alatt keletkezett nagyösszegű adósságalt. Nyugat-Németország adósságáról szólva Tito kijelentette: -Követelnünk keli és követeljük is, nem mondunk le arról, amihez jogunk van, mert nézetünk szerint mi elég engedményt tettünk. Nem a maximumot, hanem a minimumot követeljük. Követeljük ennek az adósságnak a megfizetését, mert szükségünk van rá .., Kijelentem Itt, hogy kénytelenek leszünk valamilyen más lehetséges módon megvédeni érdekeinket. Elvárjuk, hogy ők pozitívan oldják meg ezt a kérdést-. Tito elnök ennek kapcsán beszélt a Szovjetunióról, amely példát mutatott az adósság-kérdés megoldására. A belgrádi tárgyalások során »a szovjet vezetők nemcsak visszavonták a régi vádat, hanem előrelátást is tanúsítottak a nekünk okozott anyagi kárt illetően ... megértették gazdasági nehézségeinket, kiegyenlítettnek vették több mint 90 milliós dolláros adósságunkat ... Ez hatalmas összeg kis országunk, gazdasági életünk számára-, Tito kijelentette, reméli, hogy a többi keleti ország is ugyanezen az úton halad, mivel a Szovjetunió példát mutatott, hogyan kell kezelni azt az országot, amelyet mind adóst, rehabilitáltak. Az ország további gazdasági fejlesztéséről szólva Tito elnök megjegyezte, hogy ezen a téren nagyok a nehézségek: hiány van nyersanyagban, valutában, villamosenergiában stb. Ez arra kényszerít, hogy csökkentsék a nagyipar fejlesztésének ütemét, hamarabb befejezzék a kulcsfontosságú objektumok építését, újjáalakítsák a működő vállalatokat és elsősorban az exportra dolgozó ipart fejlesszék Mindez — mondotta — lehetővé teszi h dolgozók életszínvonalának emelését és a fizetési mérleg egyensúlyának megteremtését. A nemzetközi helyzet jellemzésére áttérve. Tito mindenekelőtt r genfi értekezletről szólott. A genfi tárgyalásokon áj szellem uralkodott -Meg kell mondanom '— hangoztatta —, hogy elégedett vagyok ennek az értekezletnek az eredményeivel. Megértük azt a pillanatot, amelyre mindig törekedtünk, amelyről mindig beszéltünk — zöld-asztal mellett, a legmagasabb szinten tárgyalni arról, hogy jobb a zöld-asztalnál harcolni és veszekedni, ha szükség van erre, mint puskával, ágyúval és egyéb fegyverekkel harcolni. Szerencsére láttuk, hogy a genfi értekezleten nem volt civódás és aránylag könnyen megtalálták a közös nyelvet és hogy ezeken a tárgyalásokon új szellem uralkodott. Nem mondom, hogy egyszersmindenkorra felszámolták azt, ami volt, és hogy soha többet nem lesznek véleményeltérések. Lesznek, de a kezdet jó». Tito ezután kiemelte, ez a szellem azért alakulhatott ki, mert a népek nem akarnak háborút. Megismételte, hogy véleménye szerint -a genfi eredmények jók. Én többet nem Is vártam. Sőt kissé meg is leptek az elért eredmények — és ez jó. Most csak az a feladat, hogy a genfi értekezlet javaslatait módosítsák, végérvényesen összehangolják a Nyugat-és a Kelet között Májusban olvastunk a Szovjetunió leszerelési javaslatairól. Az értekezleten is erről volt szó», Tito elnök érintette ezzel kapcsolatban Eisenhowernek azt a javaslatát, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok cserélje kl a katonai információkat. "Szeretném megmondani ezzel kapcsolatban — hangoztatta —, hogy külföldön egyes elemek megpróbálják propaganda célokra felhasználni ezeket a javaslatokat a Szovjetunió ellen. Ezek a zavarosban akarnak halászni és alá akarják ásni a Genfben létrejött megegyezést Kijelentik, hogy Eisenhower beterjesztette légi-fényképe zésl javaslatát, de az oroszok mégcsak válaszolni sem akarnak rá. ez pedig szerintük azt jelenti, hogy az oroszok nem akarnak békét. Ez ostobaság, ez rosszindulatai propaganda. Mély meggyőződésem. hogy ennek semmi köze ahhoz, amit az oroszok valóban akarnak. Meggyőződésem, hogy az oroszok nem kevésbé óhajtják a béllét, mint az amerikaiak, nem kevésbé, mint az angol nép, nem kevésbé, mint a francia nép cs Európa minden népe, valamint a világ minden népe». házi és más reakciós elemek ürügyként használták fel, hogy támadást intézzenek ellenünk, ürügyként arra az állításra, hogy mi átálltunk a szovjet, vagyis a kommunista táborba. Mi kommunisták vagyunk, de nem óhajtunk egyik táborban sem lenni, független ország akarunk lenni, amely a szocializmust építi és amely példájával megmutatja, a szocializmus építésének melyik útja jobb — a mienk, vagy az övék. Ha a Szovjetunióban, vagy más keleti országokban valami jobb van, mi szívesen felhasználjuk, ők pedig, ha akarják tanulhatnak egyet-mást tőlünk. Saját maguk is elmondták ezt é3 ezzel maradéktalanul egyetértünk. Mi természetesen nem vehetjük figyelembe a nyugati reakciós körök különböző íecsegéseit. Senkinek az óhajából nem harcolhatunk még a propagandában sem olyan óriási erő ellen, mint a Szovjetunió és a többi keleti ország ... Miért harcolnánk a továbbiakban velük, ha ők maguk nem akarnak harcolni... Ezek új emberek, akik reálisan nézik a világ fejlődését és akik azt óhajtják, hogy a különböző eltévelygések és különböző hibás lépések és cselekedetek ne ismétlődjenek meg, olyan emberek, akik más úton akarnak haladni, mivel mind saját országuk érdekében, mind az egész világ érdekében, a világ dolgozóinak érdekében meg akarják mutatni, hogy ők nem azok, amivel a Nyugat vádolja őket, meg akarják mutatni, hogy országuk szocialista ország. Nincs semmi okunk arra, hogy ne haladjunk együtt mindezekben a kérdésekben, amelyek hasznosak az emberiMi történi a külpolitikában? Edgár Faure francia miniszterelnök kedvezően nyilatkozott több nemzetközi kérdésről ügy héttel a genfi kormányfői értekezlet befejezése után megállapítható, hogy a külpolitikai helyzet alakulása ibíztató és a nemzetközi feszültség további csökkenését ígéri. E kilátások reális alapját a négy kormányfő közös záróközleményén és nyilatkozatain kívül elsősorban a közeljövőben nagyköveti síkon. megkezdődő kínai—amerikai tanácskozások jelentik. Kedvezően ható tényezőként kell megemlíteni továbbá, hogy a nyugati sajtóban megjelent legtöbb cikk hangja lényegesen mérsékeltebb, mint a genfi értekezletet megelőző hetekben volt. A z angol alsóház e napokban vitatja " meg a „négy nagy" genfi tanácskozásairól szóló Eden-beszámolót. Ennek során a munkáspárti képviselők egy csoportja határozati javaslatot terjesztett elő. A határozati javaslat öfömmel üdvözli a nemzetközi kapcsolatokban a genfi értekezlet által létrehozott javulást, helyesli az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság képviselőinek tervezett találkozóját, valamint Bulganyin és Hruscsov angliai látogatásának tervét. A javaslat ezenkívül sürgeti az angol kormányt, használja fel befolyását a genfi értekezlet mintáját követő újabb értekezlet összehívására, amelyen a Kínai Népköztársaság és India képviselői is résztvennének és amely a sürgős ázsiai ügyekkel foglalkoznék. Ide tartozik még a rendes kapcsolatok helyreállítása a Kínai Népköztársasággal, valamint bebocsátása az ENSZ-be. üdgar Faure francia miniszterelnök július 27-én nyilatkozatot adott a United (kiejtve: Junájted) Press párizsi tudósítójának. A francia miniszterelnök általánosan jellemezve a genfi négyhatalmi kormányfői értekezletet, azt a véleményét fejezte ki, hogy „ez az értekezlet a hidegháború megszűnésének útját jelöli meg, mert megmutatta a nemzetközi problémák békés úton való rendezésére irányuló általános törekvést. Arra a kérdésre válaszolva, hogy kedvező-e most az időpont a távol-keleti kérdésekkel kapcsolatos öthatalmi értekezletre a Kínai Népköztársaság részvételével, Faure ezeket mondotta: „Hivatalos nyilatkozatot erről a kérdésről nem adhatok, annyit azonban megállapíthatok, hogy általában mindig hasznosnak tartottam a közvetlen érintkezést. rA! genfi tapasztalatok igazolják véleményemet". A négy nagyhatalom külügyminiszterének októberi értekezletével kapcsolatban Faure kijelentette: „ügy gondolom, hogy igen könynyen érhetnek el sikert a negyedik kérdésben, a Kelet és Nyugat közötti kapcsolatok kérdésében és eléggé könnyen lehet számítani sikerre a leszerelés kérdésében, ha ezzel kapcsolatban minden tárgyalófél jóindulatot tanúsít. Véleményem szerint nehezebben érhető el eredmény a másik két egymással öszszefüggö kérdésben, nevezetesen Németország újraegyesítésének és az európai biztonság megszervezésének kérdésében". psütörtökőn a francia nemzetgyűlés ^ külügyi bizottsága ülést tartott. Ezen az ülésen — amelyen Edgár Faure miniszterelnök is résztvett —, a bizottság meghallgatta Pierre July-t, a tuniszi és marokkói ügyek miniszterét, aki ismertette a marokkói helyzetet az ott legutóbb történt véres események megvilágításában. A miniszter beismerte, hogy ottani francia telepesekből alakult terrorcsapatok Ismételten provokálták a bennszülött lakosságot és alapos gyanú merült. fel, hogy a marokkói francia rendőrség egyes tagjai is megszegték kötelességüket. A miniszter azonban ezekből az eseményekből nem vonta le a szükséges következtetéseket és nem ismertette a francia kormány jövőbeni marokkói politikáját sem. A francia nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Edgár Faure miniszterelnök sem volt hajlandó részletesen megvilágítani a kormány által követendő marokkói és egész északafrikai politikáját. A francia Kommunista Párt nevében Francois Billoux vllaszt kért a kormánytól: milyen politikát kíván követni Marokkóban és hogy hajlandó-e tárgyalásokba bocsátkozni a lakosság hivatott képviselőivel, beleértve természetesen az ottani munkásosztályt is. ségre, a világ békéjére és sa- vefzet felhasználása felett koját magunkra nézve. E tekintetben velük megyünk és csak beszéljenek, amit akarnak. Jugoszlávia jó viszonyt akar teremteni minden országgal A szovjet— jugoszláv viszonyról Tito elnök beszédében behatóan foglalkozott a szovjet— jugoszláv viszony rendezésével. „A Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának rendezése és javulása sikeresen fejlődik — mondotta. — Amikor a szovjet vezetők Belgrádban voltak, a helyszínen ismerkedtek meg a dolgok tényleges állásával, -látták, hogy nem vagyunk holmi eladott ország, hogy országunkban nincs alapja a kapitalizmusnak, nincs alapja az imperializmusnak, hogy nem áruiluk el Marx, Engels, Lenin eszméit, hogy országunkban magunk módján építjük a szocializmust, hogy békeszerető omág vagyunk és megvannak saját nézeteink a nemzetközi problémákról. Ezek a nézetek valószerűek, reálisak, békeszeretők és előmozdítják a különböző háború-apostolok megbékítését. Meggyőződtek arról, hogy Jugoszlávia független orság és hogy független akar maradni mind a Nyugattól, mind a Kelettől, hogy Jugoszláviának megvan a maga fejlődési útja. és hogy senkinek nem enged meg beavatkozást belügyeibe. Mindezt látták, egyetértettek ezzel és ezért megtaláltuk a közös nyelvet, könnyebben láttunk hozzá további gazdasági és más területen való együttműködésünk megoldásához. Nyugaton egyes emberek kü lönböző módon értelmezik ezt a látogatást. Különböző egy Megjegyezve továbbá, hogy egyes keleti országokban még mindig vannak olyanok, akiknek nem tetszik a Jugoszláviával való viszony rendezése, Tito kijelentette: „Ez nem vonhatja maga után országunk és az illető országok közötti viszony megromlását... nagy gazdasági lehetőségeink és jó együttműködési kilátásaink vannak ezekkel az országokkal, s ezek a lehetőségek és kilátások hasznosak lesznek mind az egyikre, mind a másikra nézve. Mi exportálhatunk hozzájuk, ők pedig hozzánk. Kicserélhetjük kulturális és egyéb eredményeinket. Egy szóval, bármit mondjanak is Nyugaton, bátran, lépésről lépére haladunk a viszony rendezése és a baráti kapcsolatok megteremtése irányában Kelet minden országával és ugyanakkor egyetlen lépésnyire sem távolodunk el a nyugati országokkal fenntartott baráti kapcsolatainktól. Jó viszonyt óhajtunk a nyugati országokkal és semmilyen ok sincs arra. hogy ott valaki attól tartson, hogy mi keresztet vethetünk mindarra, megsemmisíthetjük mindazt, ami volt, hogy megváltoztathatjuk szavunkat és megfeledkezhetünk arról a segítségről, amelyet nekünk nyújtottak, és hátat fordíthatunk nekik. Ez nem állna összhangban külpolitikai felfogásunkkal, amelyet zászlónkra Írtunk, és mindenekelőtt azokkal az elvekkel, amelyek az egymás mellett élést és az egyenjogú együttműködést hirdetik mindazokkal a népekkel, amelyek ezt óhajtják. Mi javítani, nem pedig megrontani akarjuk jóviszonyunkat az Egyesült Államokkal, Angliával és az öszszes többi országgal. Magától értetődő módon nem engedhetjük meg. hogy valaki is beavatkozzék belügyeinkbe." Tito ezután azzal foglalkozott, hogy Nyugaton egyesek Jugoszláviát nemcsak abból a szemszögből értékelik, hogyan rendezi viszonyát a Szovjetunióval, hanem abból is, hogy elutasítja a Nyugat különböző követeléseit," mint például a csatlakozást az atlanti tömbbel összefüggő valamilyen katonai egyezményhez, vagy a balkáni egyezmény erősítését katonai vonatkozásban. Hangoztatta, hogy a balkáni egyezményt nemcsak katonai célokra alakították, hanem azzal a céllal is, hogy biztosítsa a békés együttműködést a korábban feszült viszonyban élt balkáni országokkal. A balkáni tanácskozó testület megalakulását azért határozták el, hogy katonai jellege ideiglenes legyen és kidomborítsák a gazdasági, kulturális és más kapcsolatok továbbfejlesztésének szükségességét. Ha Jugoszlávia erősíteni kezdte volna a balkáni paktum katonai oldalát, ezzel eltért volna elvi külpolitikájától. „Kijelentjük — mondotta —, hogy a háborús veszély elhárult, kijelentjük, hogy nem fenyeget háború bennünket a Szovjetunió részéről. Ez őszinte meggyőződésem. Minek hát fegyvert csörtetni? Nekünk erre nincs szükségünk. Ezzel nemcsak hogy nem biztosítanánk a helyzet stabilizálódását a világnak ebben a részében, hanem az állandó nyugtalanság elemét keltenénk életre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azért nem akarjuk ezt. mert új táborba megyünk át. Mi óhajtjuk. hogy a balkáni tömb fennáljon, katonai oldala azonban elesik, mihelyt megszűnik a ma meglévő többi katonai szervezet, vagyis az atlanti és a varsói paktum." rábban alkalmazott ellenőrzést. Igen. kaptunk fegyvert és elfogadtuk a feltételeket, amelyek értelmében nekik joguk van ellenőrizni, hogyan tartjuk ezt a fegyverzetet, nem adjuk-e el, nem adjuk-e át valaki másnak, stb. Mindezeket a feltételeket teljesitettük, de ők mindent ellenőrizni akarnak. Mi azonban nem engedjük meg. hogy azokat a katonai egységeket is ellenőrizzék, amelyek nem az ő fegyvereikkel, hanem a mieinkkel vannak ellátva. Ezt semmiesetre nem engedjük meg és az ő dolguk, adnak-e továbbra is fegyvert, vagy sem, ha akarják, beszüntethetik a fegyverszállítást. Ez nem tőlünk függ. De fegyvert továbbra is csak a korábbi feltételek mellett fogadhatunk el, semmiképpen sem új feltételek mellett, alapuljon ez akár valamelyik új törvényükön. Nem mehetünk bele ezekbe az új feltételekbe, mivel reánk a mi törvényeink érvényesek, nem pedig az övék. Egyszersmind hangsúlyozni akarom, hogy akár kapunk segélyt, akár nem (a gazdasági segélyre szükségünk van és hálásak lennénk érte, ha kapnánk), nem óhajtjuk, hogy olyan feltételek mellett nyújtsák, amelyek számunkA külföldi segélyek kérdéséről Beszéde végén Tito a Jugoszláviának nyújtott segélyekkel foglalkozott. ..Az idén — jelentette ki Tito — csak Amerika igért Jugoszláviának segélyt. Kaptunk és még kapunk Amerikától katonai segélyt. Ezen a téren azonban az utóbbi időben nézeteitéré' sek támadtak, amiről igen SO' kat ír az amerikai sajtó. Azt róják fel nekünk, hogy nem akarjuk meghosszabbítani á rendelkezésre bocsátott ícgv- hez. ra elfogadhatatlanok. Akár kapunk gazdasági, vagy katonai segélyt, akár nem, az utóbbi években az amerikai néppel, általában a nyugati országokkal fenntartott kapcsolataink nem változnak. Nem fordíthatunk nekik most hátat csak azért, mert nem nyújtanak többé segítséget. Ez az ő dolguk. Ha ők azt gondolják, hogy nem kell fegyvert adniok nekünk, mert mi azt mondjuk, hogy nem lesz háború és nekünk akkor nincs szükségünk fegyverre — tegyenek, ahogy akarnak. Ebben van némi logika. Annak a körülménynek azonban van jelentősége, hogy erős lesz-e egy olyan ország, mint Jugoszlávia, amelynek jelentős súlya van a nemzetközi téren. Ám a döntés őket illeti meg. Hangsúlyozom, hogy politikánk a nyugati országokkal kapcsolatban semmi esetre sem fog megváltozni és hogy jóviszonyt óhajtunk mind a Nyugattal, mind a Kelettel. Ez a viszony természetesen függ mind azoktól; mind ezektől. Ez a viszony lehet egyesekkel jó, másokkal különösen szoros. De egy dolog világos; az. hogy nem léphetjük át azt a határt, amely ellenséges viszonyba hozhatná országunkat bárkivel." Rövid külpolitikai hírek Párizs (MTI) Marcel Pellenc, a francia Radikális Tömörüléshez tartozó főelőadó csütörtökön beterjesztette a francia köztársasági tanács pénzügyi bizottságában a pénzügyi helyzetről szóló jelentést. A jelentés ismertetése és néhány felszólalás után a pénzügyi bizottság nem fogadta el az 1955. évi költségvetés jelenlegi alakban való átvételét az 1956. évre. A határozat indokolása megállapítja: ez azt jelentené, hogy az állam 1956-ban legalább 650 milliárd frank deficittel találná magát szemben. Ennek az lehet a következménye, hogy a kormánynak vagy át kell dolgoznia az egész költségvetést, vagy pedig vissza kell küldeni új tárgyalásra a nemzetgyűlésNew York (TASZSZ) A Daily Worker jelentése szerint Paul Robeson július 25-én nagyszabású hangversenyt adott a Washintonállambeli Blaineben. A hangversenyen több mint 15.000 ember vett részt. Az ércbányaipari munkások független szakszervezete által rendezett hangversenyen Paul Robeson kijelentette: "Rövidesen győzelmet várok hoszszú harcomban, amelyet azért vívtam, hogy a föld sok országába ellátogathassak és találkozhassak hallgatóimmal, megismertessem őket nemzeti kultúránkkal. Hamarosan minden sorompó megnyílik és minden országban dalolhatok a békéről és a testvériségről, az ember győzelméről".