Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

2 Csütörtök, 1955, június Vi. Előre a mezőgazdaság szocialista ál szervezésének meggyorsításáért és a mezőgazdasági termelés fellendítéséért Minden szektorban növelni kell a terméshozamot T (Folytatás az 1 oldalról.) párthatározat lehetővé teszi, hogy a szükséges állami se­gítséget elsősorban az újon­nan alakult termelőszövetke­zeti csoportok kapják meg. Véget kell vetni annak az állapotnak, hogy párt és ta­nács funkcionáriusaink nem tudták szövetkezeteinkkel megértetni, hogy szocialista fejlődésünket akadályozza az elzárkózás, a közömbös ma­gatartás. Másképpen nem bi­zonyítható be a szövetkezeti gazdálkodós helyes volta az egyéniek felé, ha maguk a termelőszövetkezetek tagjai nem igyekeznek erről meg­győzni a még kívülállókat. Termelőszövetkezeteink sok esetben tessék-lássék módra végzik ezt a feladatot és i,nem ereszkednek le" az egyéni gazdálkodókhoz. Indo­kolatlan gőg nyilvánul meg magatartásukban, elfeledkez­nek arról, hogy néhány évvel ezelőtt ők maguk is egyéniek voltak. Különösen megnyilvá­nul ez a tsz-ekből kilépettek­kel szembeni magatartásban. Halaszthatatlan feladat, hogy a tsz-ek hívják egybe a kilé­pett tagokat, beszélgessenek el velük, hogy lépjenek visz­sza a tsz-be, vagy meglevő előkészítő bizottságokhoz csatlakozva újból tsz-ek tag­jai legyenek. Megyénkben 62 az l-es és II­es típusú tsz-eknek a száma, amelyek már két vagy több éve ebben a formában gaz­dálkodnak. Dolgozó paraszt­ságunknak a szövetkezés gyakorlatának megismerte­tése érdekében nagyon fontos a fokozatosság elvének betar­tása, azért a jelenben sem szabad mellőzni az I. típusú csoportoknak a megalakítá­sát, szem előtt tartva a párt­határozatot, hogy túlnyomó­an dolgozó parasztságunk ál­Á szövetkezeti gazdálkodás fejlesztése során egy pilla­natra sem szabad megfeled­keznünk a lenini elvről, hogy elsősorban a szegényparaszt­ságot megnyerve, szilárdan a szegényparasztságra támasz­kodva, a párt vezetésével az eddiginél nagyobb mértékben megnyerjük a középparaszt­ságot is a szövetkezés gondo­latának. Növeljük meglevő termelőszövetkezeteinkben a középparasztok számát és so­kan vegyenek részt közülük az alakuló új termelőcsopor­tokban és szövetkezetekben. Ezúton érjük el, hogy mind szilárdabban álljon a haladó gondolat és cselekvés terüle­tén is a még ingadozó szövet­séges, pártunk, kormányunk célkitűzései mellett, azok végrehajtásában. A középpa­rasztság megnyerésének ér­dekében méginkább szüksé­ges az őszi hónapokban is az előkészítő munka. A gyakor­latban kell bebizonyítani, hogy termelőszövetkezeteink túlnyomó többsége a megyé­ben biztosítja tagjainak ke­vesebb gonddal és nehézség­gel — ugyanazt, sőt nagyobb jövedelmet, mint ami az egyéni gazdálkodó középpa­rasztnak van. Fontos ez azért is, hogy az osztályellenség el­len vívott következetes harc­cal egyidőben megszüntessük a kulákoknak még sok eset­ben érvényesülő befolyását a falun, különösképpen a kö­zépparasztságnál. Számos termelőszövetkeze­tünkben — mint a röszkei Lenin, a makói Üttörő — a szegényparasztsággal együtt dolgozva a gyakor­latban győződik meg a kö­zépparasztság arról, hogy a szegényparasztság osz­tályharcos, szilárd maga­tartása a középparasztság­nak érdeke. A helyenként még megnyil­vánuló szektánsságot, mint például a csanyteleki Vörös Csillag, a makói József Attila TSZ-ben helyes közbelépés­sel. a tsz-tagságnak meggyő­zésével meg kell szüntet­tal legjobban ismert III. tí­pusú tsz-ek megszervezésére vegyük az irányt. De éppen a fokozatosság elvé­ből következik, hogy az. I. és II. típusú tsz-eknek to­vább kell fejlődniük a kö­vetkezetesebb szocialista szektor irányában. Ezért ezeket a termelőcso­portokat meg kell győzni ar­ról, hogy most már itt az ideje, hogy III. típusba lépje­nek át. Tapasztalatok bizo­nyítják. hogy ezt viszonylag könnyen el lehet érni, ha a politikai munka és a tanács szervező munkája erre kellő gondot fordít, törődik vele. Az eddig megalakult I. tí­pusú csoportjainkból 3 lépett ét fejlettebb típusra. Fontos feladatunk, hogy ezekbői az elszórt esetekből folyamatot hozzunk létre, amelynek nyo­mán felszámoljuk azt az álla­potot, hogy a kezdetlegesebb forma megcsontosodjék, hosz­szú évekig egyhelyben álljon. A mezőgazdasági termelés­nek és gazdálkodásnak a szö­vetkezeti formában történő átszervezése nem megy ma­gától, nem spontán folyamat. A belépéseket és az újak alakítását szervezni Kell, ez nincs ellenlétben az ön­kéntesség elvével. Az önkéntesség betartása fontos elv, amelynek meg­sértése súlyos károkat okoz. Az önkéntességgel nincs el­lentétben, ha nyílt, az egyéni és a népgazdaság, a szocializ­mus építése érdekében vilá­gos beszéddel arról győzzük meg a még egyénileg gazdál­kodót. hogy lépjen termelő­csoportba, szövetkezetbe. E céltudatos munkánkkal az egyénileg gazdálkodók érde­két szolgáljuk, amit önmagá­tól nem mindig és nem köny­nyen ismer fel. nünk. Különösen fontos a középparasztok bevonása, megnyerése az alakuló előké­szítő bizottságokba, majd ter­melőszövetkezetekbe, részük­re a vezetésben is helyet kell biztosítani. A termelőszövetkezeti szek­tor fejlesztésénél járási párt­bizottságainknak és tanácsa­inknak az a feladatuk, hogy a munka során helyesen vá­lasszák meg azokat a közsé­geket és területeket, ahol még ebben az évben túlsúly­ba kerül a szövetkezeti gaz­dálkodás. Ezekre a helyekre a legtöbb figyelmet, a legtöbb segítséget és a legtöbb erőt kell összpontosítani annak érdekében, hogy azokat ter­melőszövetkezeti községgé, területté tudjuk átalakítani. A Központi Vezetőség hatá­rozata egyértelműen kimond­ja, hogy ezeken a helyeken általános és részleges tagosí­tásra is meg lesz a lehetőség. Ennek során következetesen kell érvényesíteni a kulák­sággal szemben a korlátozás politikáját, a törvény adta le­hetőségek szerinti adminiszt­ratív intézkedéseket. A kulá­kok, a falun élő osztályellen­ség nem nézi tétlenül a tsz­ek megszilárdítását és fej­lesztését. Máris mozgolódik. Éberen figyelni kell tevé­kenységét. Agitációs tevé­kenysége különböző formák­ban nyilvánul meg a tsz-ekbe való belépések ellen. Makó járásban azt a hírt terjesz­tette, hogy őszre minden l-es típusú tsz-nek át kell alakul­nia III-as típusúra, ennek következtében Nagyénen két l-es típusú termelőcsoportból mintegy 60 tag adta be kilé­pési nyilatkozatát. Természe­tesen ezt a mesterkedést le­lepleztük. A helyesen alkal­mazott pártpolitikai munka — párosulva az állami, taná­csi intézkedésekkel — lehe­tővé teszi és kötelez bennün­ket. hogy a legkövetkezete­sebben lépjünk fel az osz­tályellenséggel szemben. Ez a középparasztságnak, mint szövetségesnek mindinkább való megnyerése érdekében nagy lehetőségeket ad szá­munkra, „ -i. Kedves Elvtársak! A másik fő feladat, amely a Központi Vezetőség hatá­rozatában szerepel, a mező­gazdaság terméshozamának növelése minden ezektorban. A megoldando feladatok ne­héz és sok problémát vetnek fel termelőszövetkezeteink­ben. E téren az eddiginél jobban kell támaszkodnunk a gépállomásra. A Központi Ve­zetőség határozata szerint *a mezőgazdaság szocialista át­szervezésének sikeres végre­hajtása a mezőgazdasági ter­melés hozamának előirány­zott növelése jórészt a gép­állomások munkájától függ". Az eddiginél jobban felelős­sé kell tenni gépállomásain­kat a termelőcsoportok ter­melési eredményeiért. Meg kell szüntetni az állami gaz­daságaink elhanyagolását is, és el kell érni, hogy a meg­levő lehetőségeket jobban ki­használva növeljék termelési eredményeiket, egyúttal csökkentsék a termelés ön­költségét. Az egyénileg gaz­dálkodóknak továbbra is se­gítséget adva kell elérnünk, hogy jelentős erőfeszítéseket tegyenek a meglevő lehetősé­gek teljes kihasználásával a termelés növelésére. A Központi Vezetőség ha­tározata feladatunkká teszi, hogy az ország kenyérgabo­na ellátásában, a kenyérkér­dés megoldásában jelentősen kivegyük részünket. Ez kö­telességünk azért is, mert megyénk elsősorban kenyér­gabonatermelő megyék közé tartozik, de nem alárendelt jelentőségű az állattenyész­tés szempontjából sem, el­sősorban a sertés-, de külö­nösen a szarvasmarha-te­nyésztés tekintetében, amely­ben nálunk is jelentős le­maradás van. El kell érnünk, hogy a takarmánytermelés­ben, a határozat szerint is megjelölt kukoricatermesz­tésben, a lucerna és a siló­takarmány tekintetében meg­szűnjön az a tarthatatlan ál­lapot, hogy viszonylag elma­radott állattenyésztésünknek sem termelünk elég takar­mányt és a megye takar­mánytoehozatalra szorul. Or­szágos szempontból is jelen­tős megyénkben, különösen a szegedi járasban a szőlő és gyümölcs termelése, mely­nek hozama elmarad a le­hetőségektől. Az ország ellá­tásában jelentős hányadként szerepel a zöldség és kerté­szeti termelés, a makói hagymatermelés és a szegedi paprikatermesztés. Mindeze­ket Illetően már ez évben az elmúlt évinél nagyobb ered­ményeket kell elérni, amely­re meg van a lehetőség a nö­vényápolás maradéktalan, jó elvégzésével, az aratás, csép­lés és a betakarítás, vala­mint a másodvetési feladatok maradéktalan végrehajtásá­val. Elsősorban termelőszövet­kezeteinkben és csoportja­inkban kell a termelés nö­velése érdekében haladékta­lanul hathatós intézkedése­ket tenni. Ezt azonban nem lehet határozattal és egysze­rű intézkedéssel megoldani. Termelőszövetkezeteink to­vábbi megszilárdításának és felfejlesztésének elengedhe­tetlen velejárója, hogy a ter­melőszövetkezetekben növe­kedjenek a termelési ered­mények, növekedjék a hol­dankénti hozam és fejlődjék, növekedjék az állatállomány. Ezért a termelőszövetkeze­teinkben meg kell szüntetni a ter­melést gátló, akadályozó olyan körülményeket, ame­lyek a vezetés hibájából következnek. A termelési eredmények nö­velése megköveteli a tsz-ek­ben mindenütt a jól dolgozó pártszervezeteket, a kommu­nisták példamutatását és a hatékony pártvezetést. Ennek alapján és csakis eme előfel­tétellel javítható meg a gaz­dasági vezetés. Az elnöktől az intéző bizottságig az el­lenőrző bizottság és a szövet­kezeti tagság részvételével. Külön ki kell hangsúlyozni az elnök és a párttitkár sze­mélyes felelősségét az alap­szabály szerinti gazdálkodás következetes betartásáért. Már most, ebben az időszak­ban, mindenütt ki kell kü­szöbölni a helyes munkaszer­vezés kialakításában és al­kalmazásában lévő hibákat. Mindenütt el kell érnünk, hogy a munkaszervezet alap­ja a brigád legyen és ennek alapján a munkafegyelmet tovább szilárdítsuk. Tsz­einkben e tekintetben jelen­tős eredményeket értünk el, mert ebben az évben az ed­diginél nagyobb arányban tudtuk bevonni a családta­gokat is a munkába. EL kell érni, hogy a tsz-ekben a csa­lád valóban bent legyen; a férj mellett a feleség, a fiú és a leány is. Erre követke­zetesen törekedni kell. Az új belépések következménye, hogy tsz-ekben — lényegé­ben egy-két kivételtől elte­kintve — nincsen munka­erőhiány és a szorgalom és becsületes munka fokozásá­val a tsz-tagok maradékta­lanul jó minőségben el tud­nak minden munkát végez­ni. Ez azt jelenti, hogy tsz­eink jövedelme jelentősen növekedni fog, mert nem kell a tsz tagságán túl idegen munkáért a jövedelemből kí­vülállóknak juttatni. E te­kintetben kemény harcot kell vívnunk termelőcsoportjaink­ban azért, hogy megszüntes­sük megyénkben is az év ko­rábbi hónapjaiban meglévő lazaságokat, amelyeket a tsz tagsága igyekezett eltakarni a párt és tanács szervei elöl. Részes művelésre adtak ki elvetett terményeikből meg­művelésre kívülállóknak, sőt gyakran saját tagjaiknak. Meg tudtuk szüntetni me­gyénkben a nagymértékben eluralkodott feles dinnye ter­mesztését, amely termelőcso­portjaink számára sok tíz­ezer forintos jövedelemki­esést jelentett. Ilyen volt a székkutasi Petőfi és a hód­mezővásárhelyi Rózsa Fe­renc. a csongrádi Vörös Csil­lag, fábiáni Üj Élet TSZ-nél. Emellett még mindig előfor­dulnak olyan esetek, mint a hódmezővásárhelyi Engels TSZ-ben, ahol, bár ismer­ték a párt és kormány tiltó rendelkezéseit, ismételten ré­széből adtak kl kukoricaföl­det megművelésre. Jelentős eredményt értünk el a túlzót méretű háztáji gazdaságok felszámolásá­ban. Súlyos hibák voltak ezen a téren jelentős és ismert ter­melőszövetkezeteinkben, pél­dául a székkutasi Petőfiben, az eperjesi Ifjú Gárdában. A szegvári Puskin TSZ juhásza 50 birkát, a vásárhelyi Lenin TSZ egyik tagja két tehenet és egy lovat tartott. Még szá­mos ilyen példát hozhatnánk fel, ami a járási pártbizott­ságok és tanácsok laza el­lenőrző munkájának követ­kezménye. A Központi Veze­tőség határozatára támasz­kodva haladéktalanul meg kell szüntetni ezt az állapo­tot a termelőszövetkezetek tagságának felvilágosításá­val és a közgyűlés határoza­ta útján. Ha ez gyorsan nem hoz eredményt, kivétel nél­kül megvonjuk 1954. év ja­nuárjáig visszamenőleg a háztáji gazdaságokat megil­lető összes kedvezményeket és mint egyéni gazdálkodó­kat fogják őket a tanácsok kezelni késedelem nélkül behajtva az ebből keletkező beadási hátralékokat. A Köz­ponti Vezetőség mostani ha­tározata az ezzel kapcsolato­san kiadott ilyen irányú rendelkezést csak megerősíti, amit párt- és tanácsszerve­inknek már végre kellett volna hajtaniok. A Központi Vezetőség ha­tározata külön foglalkozik a gépállomások feladataival. A határozatnak a gépállomá­sokra vonatkozó részét kö­vetkezetesen érvényesíteni annál is inkább meg van a lehetőségünk, mert a párt minden gépállomásra függet­lenített párttitkárt állított be. Emellett járási pártbi­zottságainknál az egyik tit­kár csak a gépállomásokkal foglalkozik és a megyei pártbizottságnál is külön csak ezzel foglalkozó reszor­tos van. Mindez lehetővé te­szi, hogy a párt ellenőrző és segítő tevékenysége mara­déktalanul érvényesüljön. Gépállomásaink ~z elmúlt ősz óta ennek következtében jelentős mértékben megjaví­tották munkájukat. Ez meg­nyilvánul termelőszövetkeze­teinket illetően is. Mind­emellett azonban nem lehe­tünk megelégedve az eddigi eredményekkel. A párt, de különösen tanácsaink nem értették meg és ennek kö­vetkeztében nem érvényesí­tették azt az elvet, hogy a gépállomások felelősek terü­letük termelőszövetkezetei­nek gazdálkodásáért. A beszámoló itt bírálta az egyes gépállomások munká­ját, majd így folytatódott: Mindezen hiányosságok mellett több gépállomásunk kiváló példát mutat arra, A mezőgazdasági termelés hozamának növelése jelentős feladatot ró állami gazda­ságainkra. A feladatok meg­oldását a politikai és gazda­sági vezetés további megja­vításával, a területi párt­szervek fokozott segítő és ellenőrző munkája állal kell elérni. Meg kell értet­nünk, hogy az állami gaz­daságokban meglévő álla­potokért, az elért eredmé­nyek további fokozásáért, a hibák kiküszöböléséért, a gazdálkodás alakulásáért já­rási, városi pártbizottsá­gaink, de nem utolsósor­ban a megyei pártbizottság is felelős. Az illetékes párt­szervnek és az állami gaz­daságokban dolgozó kom­munistáknak az állami gaz­daságok terveivel, azok tel­jesítésének és túlteljesítésé­nek problémáival, a terme­lés növelésével foglalkozniok kell. Az osztályellenség az állami gazdaságokban kár­tevő tevékenységet folytat, de legjobb esetben is a hi­bákkal szemben passzív ma­gatartású és azokat megtű­ri, nem számolja fel. A Gor­zsai Állami Gazdaságban 9 kulák és osztályidegen elem vesz részt a vezetésűin, köztük Kégel Árpád főagr3­nómus, aki abban volt se­rény, hogy 50 holdnyi őszi takarmánykeveréket, me­lyet kenyérgabonának lehe­tett volna meghagyni, gyor­san levágott, mielőtt a párt ezt megakadályozhatta vol­na. Nem törle a fejét azon. hogy más megoldással biz­tosítsa a tehénállománynak takarmányszükségletét, pe­dig több holdnyi területen a fű kaszálatlanul vénült meg. Nem szakember-ellenesség­ről van itt szó. Mi nagyon megbecsüljük azokat a be­csületes, régi szakembere­ket, akik több évtizedes szaktudásukkal az állami gazdaságok eredményeinek növelése érdekében fejtik ki tevékenységüket. Állami gazdaságaink eredményeinek növelése az állami gazdaságokban folyó pártpolitikai munka, a ve­zetés, a dolgozókkal való foglalkozás megjavítása út­ján valósítható meg. Külö­nösen a MEDOSZ-nak keli jobban dolgoznia az állami gazdaságokban. Meg kel! Becsületbeli kötelességünk, pártszabta feladatunk, hogy a kukoricát legalább háromszor megkapáljuk és az aratás, csép­lés nagy munkája idején is a jól megszervezett munka, a gépek teljes igénybevétele foly­tán a gazoló kapálást is el tud­juk végezni. Gondoskodni kell arról, hogy minden megter­melt takarmányt, elsősorban lu­cernát, a takarmánykeveréket, de a réteket, kaszálókat és mindazon területeket, ahol fü­vet termelnek időben betaka­rítsanak. 'Az átmeneti takar­mánybőség mellett gondoljunk a télre és minden arra alkal­mas növényt tartósítsunk, silóz­zunk. Az elmúlt év is bizonyít­ja, hogy a nagymértékű silózás ellenére takarmányalapunkat nem tudtuk kielégitően bizto­hogy a gépállomás Jő muite kája a tsz-ek eredményeiben mutatkozik meg. A tsz-ek a gépállomást lehető legna­gyobbmértékben igénybeve­szik, szeretik és ez előnyös elsősorban termelőszövetke­zeteinkre. Ezért országosan is élenjáró gépállomás me­gyénkben a pusztamérgest, az árpádhalmi és a kisteleki; A felsoroltak mellett több gépállomásunkon is már teljes mértékben le van köt­ve a kombájnok aratási ka­pacitása. Az eddiginél eredménye­sebbé kell tenni a politikai és gazdasági vezetést, szakmailag és politikailag képzett kádereket kell azokra a gépállomásokra állítani, ahol e téren hiá­nyosság van és nem utol­sósorban meg kell terem­teni az állandó munkás kollektívát. Meg kell szüntetni traktorod saink és más dolgozók ál­landó cserélődését, szüntetni a munkaerő hul­lámzását, ki kell küszöbölni a fegyelmezetlenséget, de 4 dolgozók szociális ellátásé­nak további javítását is meg kell oldani. Különösen fontos a szocialista munka­versenynek minden dolgo­zóra kiterjedő megszervezé­se. Véget kell vetni a szocia­lista tulajdon megdézsmálá­sának, a termelt értékek fe­lelőtlenségből, gondatlanság­ból való elherdálásának. E feladatban eredményt csak úgy érhetünk el, ha nem nézzük el a vezetőknek e te­kintetben meglévő felelőt­len magatartását, nemtörő­dömségét és azt, hogy az ál­lami gazdaságok dolgozói irányában is elnézőek, libe­rális magatartást tanúsíta­nak. Az állami gazdaságok­ban a párt- és szakszervezet munkájának eredménye­képpen el kell érni, hogy az összes dolgozók a magu­kénak érezzék a nép tulaj­donát és annak megkáro­sítóival szemben lépjenek fel. A kommunisták vezetésével alakuljon ki és érvényesül­jön a társadalmi ellenőrzés minden állami gazdaságban-, Az egyéni gazdálkodók megyénkben 70.2 százalékos arányban vesznek részt a mezőgazdasági termelésben; Pártunk és kormányunk ér­tékeli szorgalmukat és mun­kájukat. Már eddig is je­lentősen segítette az egyé­nileg gazdálkodókat, — gon­doljunk a gépállomások se­gítségére, a vetőmag jut tatás­ra, a szerződéses termékek árainak kedvező megállapí­tásaira, a beadási kötelezett­ség csökkentésére és az adó­kedvezményekre. Pártunk és kormányunk továbbra is segíti az egyé­nileg gazdálkodókat, de ugyanakkor arra törek­szik, hogy meggyőzze őket arról, hogy a további bol­dogulásnak és a jólétnek legbiztosabb útja a terme­lőszövetkezetbe való belé­pésen át vezet és meggyőző munkával, az önkéntesség elvének betartása mellett már ebben az évben minél nagyobb mértékben erre a leghelyesebb útra kívánja vezetni, sítani. Ki kell terjeszteni me­gyénkben a másodvetés terü­letét, hogy ez úton is növeljük a takarmányalapot. Meg kell változtatni az olyan felfogást, ami a hódmezővásárhelyi So­mogyi Béla TSZ-ben van, ahol 300 katasztrális hold kalá­szosra csak 10 százalék, tehát 30 katasztrális hold másodve­tést terveznek. Az ilyen gaz­dálkodás nem növeli a takar­mányalapot, így nem is lehet az állattenyésztés hozamát nö­velni. Mindenütt idejében, tehát már most fel kell készülnünk az aratásra. Ennek során az emberi erő helyett gyorsabb és eredményesebb munkát végző (Folytatás a 3, oldalonJ J Az eddiginél nagyobb mértékben nyerjük meg a középparasztságot a szövetkezés gondolatának A növényápolás és betakarítás feladatai Állami gazdaságainkról

Next

/
Oldalképek
Tartalom