Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-19 / 143. szám

0EIMIGTIR0RSZB6 Vasárnap, 1955. június 19. Az írók legtöbb feladata: ábrázolni a munkásság, a parasztság, az értelmiség mai életét Vita a Magyar írók Szövetsége szegedi csoportjának közgyűlésén Csütörtökön este 7 árai kezdettel a Társadalom- és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat Horváth Mihály utcai klubjában tartotta meg közgyűlését a Magyar íróit Szövetsége szegedi csoportja. Madácsy László elnöki megnyitója után Nagy Sándor, Sztálin- és Kossuth-díjas író ismertette az írócsoport vezetőségének beszámolóját az elmúlt két év munkájáról. Az írócsoport vezetőségének beszámolója Nagy Sándor elvtárs bevezetőül pártunk Központi Vezetősége márciusi határozatának jelentőségéről beszélt, majd röviden azokról az eredményekről szólt, amelyeket a magyar Irodalom a felszabadulás óta elért. Ismertette pártunk Központi Vezetősége 1953. júniusi határozatainuk hatását a magyar irodalmi életre, s elmondotta, hogy a szegedi írócsoport életére is jó hatással voltak a júniusi határozatok. Az írók nagyrészének aktivitása fokozódott, s mellettük egyre nagyobb számban vettek részt a munkában az irodalomtudományok művelői, az irodalom barátgi. A csoport vezetőségének tagjai a legkülönbözőbb kulturális Intézményekben dolgoztak s ezért megerősödött az írócsoport szerepe a város kulturális életében. Nagy Séndof elvtárs ezután az írócsoport pártirányításáról szólott, s elmondotta, hogy a korábbi Időben alkalmi jellegű Irányítás 1954-ben rendszeressé vált. Jelentő9 változás ebben a tekintetben, hogy az írócsoportnak már megalakult a pártcsoportja. Ez biztosítja a pártirányítás megszilárdítását. nn-ií A beszámoló ezután a vezetés gyengeségeivel foglalkozott. Az írócsoport vezetősége nem állott, szemben egységesen a narodnyiknacionalista, kozmopolita burzsoá tendenciákkal: A Jobboldali jelenségek felszámolásában a vezetőségnek a Várósi Párt-végrehajtóbizoltság nyújtott hathatós segítséget. Az írócsoport vezetése valósággal megujhódott e segítség következtében. Az új vezetőségnek — mondotta a továbbiakban Nagy elvtárs — sokkal inkább ellenőriznie kell az írócsoport intézményeit, elsősorban a Tiszatáj szerkesztési munkáját. A vezetőség tagjainak nem szervezési és adminisztratív teendők végzése a fő munkája, hanem az irodalmi müvek színvonalas megvitatása, valamint az írók személyes növelésének fokozottabb megvalósítása. A csoport vezetésének apróra tudnia kell, hogy ki milyen művészi munkával foglalkozik, s ebben szakmai, vagy ha lehetséges, anyagi segítséget kell nyújtania. A vitaesteket nagyobb nyilvánosság előtt kell megrendezni. Pártmunkásokból, gyári dolgozókból, dolgozó parasztokból lrodalombarátokat kell szervezni, akik véleményükkel segítik a vitákat, az egyes írók 'ejlődését. Nagy Sándor elvtárs ezután az eddig megrendezett vitaestek eredményeiről beszélt, s elmondotta, hogy a vitákon a jobboldali nézetek vereséget szenvedtek — l>ár a csoport vezetősége nem tudott ezekkel minden esetben egységesen szcmbeállni. A beszámoló ezután a lektorátus munkáját értékelte. A lektorátust 195-1-ben átszervezték. Korábban csak egy elvtárs, az átszervezés után már hárman dolgoztak a lektorátusban. A lektorátus a szakmai problémákkal jól foglalkozott, de az elvi kérdésekkel keveset törődött. többször jelentkezett apoliticizmus is a lektorátus munkájában. A Tiszaiái szerkesztőbizottságának munkája ' A beszámoló ezután a Tiszatáj munkáját ismertette. A felszabadulás óta a Tiszatáj az ország legrégibb folyóirata. 1953-ban a Tiszatáj olyan szerkesztőbizottsággal kezdte meg a munkát, amely az Írócsoport legaktívabb tagjaiból, a szegedi irodalomtudomány tevékeny művelőiből került ki. Ez önmagában pozitív dolog volt. de a szerkesztőbizottság munkájában többször jelentkezett eszmei bizonytalanság. A szerkesztőbizottság nem egyszer irodalmi öncélúságot, dekadenciát árasztó müveket ajánlott megjelentetésre. 9 ezek egy része be fa jutott a folyóirat ba. A szerkesztés bizonytalansága akkor mutatkozott meg igazán, amikor a jobboldali tendenciák jobban erőre kaptak. A szerkesztőbizottság melegágya lett a szűk szakmai prakticizmus érvényesülésének. A szerkesztés munkájának határozottabbá tételéért a jövőben a szerkesztőbizottságnak tanácsadó szervként kell működnie. A felelős szerkesztő dönt az egyes írások megjelenésével kapcsolatban. A költők és a prózaírók munkássága Nagy Sándor elvtárs ezután a fiatal szegedi költök munkásságát értékelte, s elmondotta, hogy a folyóiratban közölt versek művészi színvonala rendkívül hullámzó. Nem csekély számiban található semmitmondó, érdektelen költemény, e ez az újabb termésben, a márciusi párthatározat óta sem változott lényegesen. A szegedi költészet útja azonban újra felemelkedőben van. Olyan kiválóan tehetséges költök dolgoznak az írócsoportban, mint Lődi Ferenc, Német Ferenc, Petrovácz István. Símai Mihály, Farkas László, László Ibolya, András Sándor, Gurszky István, Kópiás Sándor. Ezek a fiatal költők persze még nem Jelentkeztek teljesen kialakult költői világképpel; korunk eszméit, valóságát még nem szívták egészen magukba, a szocialista építés problémát között még nem tudtak egészen eligazodni. A prózai művek legtöbbje nem a mai életről szól. Dér Endre, Kovács Mihály a múltról írtak regényeket. Az elbeszélések sem túlságosan segítették a párt harcát, éppen ezért még csak nagyobb izgalmat sem váltottak ki. Az írók legfőbb feladata: ábrázolni a munkásság, a parasztság, az értelmiség mai életét, de főleg a munkásságét. mert azzal alaposan adós maradt az írócsoport. A munkások mai életével egyetlen szépprózai mű sem foglalkozott. A Tiszatáj lapjain alig találkoztunk povitív hőssel, azzal a munkás-, dolgozó paraszt típussal, amely osztályának öntudatos képviselője. Külön foglalkozott a beszámoló Somfai László „Bölény" című elbeszélésével. Megállapította, hogy a műnek súlyos eszmei és művészi fogyatékosságai vannak, amelyek az író eszmei művészi bizonytalanságát mutatják. Tanulmányok a Tiszatájban A beszámoló ezután a Tiszatáj nem szépirodalmi anyagáról, az esztétikai tanulmányokról és a kritikáról beszélt. A Tiszatáj anyagának tekintélyes része nern szépirodalom, hanem Ilyen anyag. A folyóirat a helyi haiadó hagyományok ápolásában ért el kiemelkedő eredményeket. A Tiszatáj feladata, hogy a kulturális eseményekkel, színházi bemutatókkal. hangversenyekkel a jövőben intenzívebben foglalkozzék. Ezután a Vajtal elvtárs tanulmányénak ismeretes vitáját értékelte a beszámoló. s foglalkozott azokkal a súlyos hibákkal, amelyek ezzel kapcsolatosan Vajda László elvtárs megnyilvánulásaiban jelentkeztek. A beszámoló ezután a Magyar írók Szövetsége vidéki titkárságának munkájával foglalkozott és a szegedi írócsoport részére nagyobb segítséget kért. Nagy elvtárs befejezésül a következőkét mondotta: — Mi. szegedi írók nem akarunk elmaradni a harcban, amely népünk boldogulásáért folyik. Pártunk vezetésével fegyelmezett csapatként harcolunk népünk igazságáért, az ember teljes szellemi és fizikai felemeléséért, a szocializmusért. Megerősítjük a pártvezetést, a kollektív vezetési írócsoportunkban, s fokozatosan, elvtársias együttműködéssel javítjuk müveink eszmei és művészi színvonalát, javítjuk nevelő munkánkat, folyóiratunkat. Fel kell számolnunk a bürokratikus, vagy a túlságosan közvetlen beavatkozást az alkotó munka folyamatába. Küzdünk a régi társadalom még ható erői ellen a szocialista ember kialakítása érdekében. Rajtunk múlik, hogy miként szerepelünk az emberiségért, a békéért folytatott harcban, Hozzászólások A beszámolóhoz elsőnek Dér Endre elvtárs szólt hozzá. A szovjet irodalom népszerűsítésének fontosságáról beszélt, s elmondotta, hogy az írók állandó feladata a szovjet irodalom rendszeres tanulmányozása. rA klubesteken Is többször kell foglalkozni a szovjet irodalom problémáinak megvitatásával. Narsády József elvtárs, cgye+etrii tanársegéd a lektorátus munkáját ismertette, s elmondotta, bogy nem elég politizáló a lektorátus munkája. Nem elég jól foglalkoznak a fiatal frókkal, sokszor elfeledkeznek arról, hogy Ők nem kritikát írnak, hanem lektorok. A lektori munka pedig eszmei, politikai neveléssel kell, hogy párosuljon. Petrovácz István a fital írók nevelésével kapcsolatos problémákhoz szólt hozzá, s elmondotta, hogy az irodalmi esteken bátrabban kell szerepeltetni a fiatalokat, a lektoroknak pedig többet kell beszélgetni a fiatalokkal. Foglalkozott az Irócsoporton belül megalakítandó DISZ-csoport szükségességével. Csillag Miklós, a szegedi Nemzeti Színház igazgatója arról beszélt, bogy a színház dramaturgiája valóban nem foglalkozott olyan szeretettel és alapossággal a szegedi fiatalok drámai kísérleteivel, mint megérdemelték volna. Baróti Dezső elvtárs, egyetemi tanár a szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar és az írócsoport kapcsolatainak megjavításáról beszélt. Fenyvesi István elvtárs felszólaláséban elmondotta, hogy a mai térné majdnem teljesen hiányzik a Tiszatájból. Kevés a munkásosztály életével foglalkozó széppróza. Javasolta, hogy az olvasók leveleit közölje a Tiszatáj. Korek József elvtárs, a városi tanács népművelési osztályának vezetője elmondotta, hogy a városi tanács az 1930-as munkástilntetés 25. évfordulójára irodalmi pályázatot ír ki. Németh Ferenc elvtárs felszólalásában elmondotta, hogy az utóbbi másfél évben saját költői munkájával kapcsolatban gyakran érezte, hogy a fontos problémákról szóló, lényeges kérdéseket felvető költői műveket mellőzik. Ez véleménye szerint akadálya volt költői munkája fejlődésének. Karácsonyi Béla elvtárs. Kossuth-díjas egyetemi docens felszólalásában a beszámolót bírálta, mert nem tükröződött belőle eléggé a hibákkal szembeni harcos elégedetlenség. A szegedi írók Ideológiai tudatosságáról ls szólt Karácsonyi elvtárs, s ezzel kapcsolatban az írói és emberi magatartás nem egyszer jelentkező disszonanciájának a felszámolására hívta fel az írók figyelmét. Elmondotta, hogy az esztétikai problémák megvitatásával, illetőleg az esztétikai kérdésekkel foglalkozó cikkek közlésével országosan Is jelentős eredményeket ért cl a Tiszatáj. Balogh István elvtárs, a Városi Pártbizottság titkára felszólalásában arról beszélt, hogy ha a jobboldali nézetek elleni harcban nem is könnyön találta meg a helyes utat a csoport, mégis sikerült azokat legyőzni a párt segítségével. Az íróknak szilárdan a párt politikája alapján kell állniok, hogy műveik segítsék a szocializmus megvalósítását. Balogh elvtárs ezután a témaválasztás fontosságáról beszélt, s ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy nz írás mutassa meg az élet bonyolultságát, mutassa meg, hogy hová lehet eljutni. Keressék meg az írók a hétköznapok hőseit, Írjanak a munkások hősi erőfeszítéseiről, — pártosan és művészien, hogy segíthessék nagy céljaink magvalósítását. Az eddigi eredmények szépek, de kevesek, ma már több kell, S az írók feladata, hogy a problémákat merészen felvetve újabb eredményeket érjenek el. Ertsey Péter a Tiszatáj könyvkiadójának működéséről beszélt, s kiemelte, hogy ezzel az írói munka nagyobb teret, nagyobb lehetőséget kapott, hiszen most már a szegedi fiatalok önálló kötetekkel is jelentkezhetnek. Felszólalt még: Egri Lajos, szolnoki író, Szirmai Ottó, a Magyar Rádió munkatársa, Lőkös" Zoltán, Sándor András, Mezey Lajos, a szegedi Nemzeti Színház művésze, ökrös László, a „Délmagyarorszég" szerkesztőbizottságának tagja. • A vita befejezéseként Nagy Sándor elvtárs mondott zárószót. Az Egyesült Nemzetek Szervezete tízévi munkájának mértege HIREK — Ma mutat ja be az Dj szegedi November 7 Kultúrotthon színjátszócsoportja Csizmarek: Bújócska című háromfelvonásos vígjátékát. A színjátszócsoport bemutatkozó előadása este fél 8-kor kezdődik. — A Juhász Gyula Kultúrotthon balettiskolájának vizsgaelőadása július 3-án délelőtt fél 11 órai kezdettel a Nemzeti Színházban lesz. Jegyek a kultúrház Irodájában naponta délelőtt 9-tŐ! l-ig és délután 6-tól 8-ig kaphatók. — A Dózsa György általános iskolában a tanévzáró ünnepély — a pedagógus nagygyűlés miatt — nem 20-án 9 órakor, hanem 20-án délutón fél 5 órakor lesz. — Június 22-én, szerdán, az Ojszegedi November 7 Kultúrotthonban kertészeti szakkör lesz: előadás és foglalkozás. A szakkört Piros István elvtárs, a Mezőgazdasági Technikum tanára tartja. Minden érdeklődőt szívesen lát a kultúrotthon vezetősége, t . . . . — A bünletőjogi kodifikáció néhány elvi kérdéséről tart előadást dr. Schultheisz Emil tanszékvezető egyetemi tanár 20-án, hétfőn este 6 órakor az Ügyvédi Kamarában (Beloiannisz tér 15 ). A Magyar Jogász Szövetség az érdeklődőket szívesen látja. — A Faipari Tudományos Egyesület szegedi csoportja 20án, hétfőn délután negyed 3kor a Szegedi Falemezgyárban előadást rendez a rostiémezgyártásról, Előadó Paál Armand. — A fűszerpaprika" című könyv bírálatéval kapcsolatban vttát rendez a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület szegedi csoportja 22én délután 5 órakor az MTESZ Horváth Mihály utca 3. szám alatti előadótermében. Vitavezető dr. Kardos Ernő (Budapest. KOH1KI). Felkért hozzászólók: dr. Mészáros Lajos (Szerves Kémiai Intézet), Polák Zoltán és Veres Péter (Paprikabeváltó). , 1945 Júniusában, röviddel a hitleri Németország leverése után a fasisztaellenes koalícióban résztvett szövetséges- és társult hatalmak San Franciscóban megalakították az Egyesült Nemzetek Szervezetét. A szervezetet, amint azt az alapokmány kifejtette, abból a célból hozták létre, hogy megmentse a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól, biztosítsa az alapvető emberi szabadságjogokat, a kis és nagy nemzetek egyenjogúságát, elősegítse a népek közötti gyümölcsöző együttműködést, az emberiség gazdasági, szociális és kulturális jólétének emelését. A szervezet tízéves fennállása azonban sajnos azt igazolja, hogy az ENSZ nem teljesítette feladatát, nem felelt meg azoknak a követelményeknek, amelyeket a békeszerető emberiség joggal állított eléje. A Szovjetuniónak, Ukrajnának. Bjelorussziának, Lengyelországnak, és Csehszlovákiának küldöttsége a maga részéről mindent megtett annak érdekében, hogy a világszervezet a tartós nemzetközi együttműködés alapjává váljék. A közgyűlés éB a Biztonsági Tanács fórumán a javaslatok egész sorát terjesztették be a megoldatlan nemzetközi problémák rendezésére, a fegyverzet csökkentésére, a tömegpusztító fegyverek eltiltására, kollektív biztonsági rendszer megteremtésére. Az amerikai monopoltőke azonban kormányán és a tőle függő kormányokon keresztül a világszervezetet már kezdettől fogva saját engedelmes eszközévé igyekezett változtatni. Így megszületett a jól ismert és — hozzá kell tenni — kezdetben meglehetős sikerrel működő szavazógép. E szavazógép segítségével egymásután gáncsolták el a világfeszültség okainak kiküszöbölésére. a tartós béke megteremtésére irányuló Javaslatokat. Ugyancsak e szavazógép alkalmazásával megakadályozták azoknak az országoknak felvételét a szervezetbe, amelyek az alapokmány szellemével és betűjével összhangban részesévé akartak válni a széleskörű nemzetközi együttműködés megvalósításának. Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia, Finnország, noha teljesítette mindazokat a félté, teleket, amelyeket a békeszerződés, az emberi jogok chartája, az ENSZ alapokmánya eléje tűzött, mindeddig nem kerülhetettt be a szervezetbe. De elsősorban kirekesztették az ENSZ-ből a föld lakosságának ep-negyedét kitevő Kínai Népköztársaságot. A népi Kína törvényes helyét a közgyűlésben | — s mint nagyhatalomét a Biztonsági Tanácsban — a hatmillió lakost számláló Tajvan-szigetét megszállva tartó kuomintang-klikk bitorolja. Az ENSZ-el, a nemzetközi együttműködés szervezetét, 1950-ben az amerikaiak és tiszinmanista bábjaik ÉszakKorea elleni agressziós eszközükké változtatták. Az ENSZ égisze és zászlaja alatt 16 ország csapatai dúlták egy kis ország földjét és gyilkolták békeszerető népét. Majd amikor a Jalu-folyóhoz közeledő intervenciósokat a kínai népi önkéntesek segítségével megállították, az ENSZ közgyűlése és biztonsági tanácsa törvénytelen határozatával „agresszor"-nak bélyegezte a Kínai Népköztársaségót. Ilyen körülmények között tehát nem lehet csodálkozni azon, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete nem tudta valóra váltani magasztos célkitűzéseit. 1955. július 20-án megnyH lik a tízéves fennállását ünneplő világszervezet jubileumi közgyűlése. Ez a közgyűlés alapjaiban megváltozott helyzetben. megváltozott nemzetközi légkörben ül ösz* sze. A Szovjetunió tántorít-* hatatlan békepolitikájának eredményeként létrejött a koreai, az indokínai fegyverszünet. megkötötték az osz+rále államszerződést, elmozdították holtpontjáról a leszerelési értekezletet és megszervezték a nagyhatalmak kormányfőinek találkozóját. A nemzetközi életben olyan jó* irányú erjedési folyamat indult meg, amelynek elgondolkodásra kell kényszeríteni a háborús tervek szövögetöit. Az Egyesült Nemzeteit Szervezetének amerikai szavazógépe ma már csikorog, nyikorog, széthullás előtt álL A szervezetben mindinkább növekednek azok az erők, amelyek azért küzdenek, hogy az ENSZ visszatérjen eredeti céljaihoz. A világszervezet nagyon sokat tehet a nemzetközi feszültség okainak megszüntetéséért. Elősegítheti a tajvani kérdés meg* oldását, amelynek előfeltétele: Kína törvényes jogainak helyreállítása és a jogbitorló Csang Kaj-sek klikk kiebrudalása. Elősegítheti a leszerelés, a fegyverzet-csökkentés régóta húzódó problémájának megoldását, egyengetheti a kollektív biztonság elvén alapuló tartós nemzetközi együttműködés útját. Az egyetemlegesség elve elengedhetetlenül megköveteli, hogy felvegyék a szervezetbe azokat az államokat, amelyek mindenben megfelelnek az alapokmány követelményeinek. A Kínai Népköztársaság és a többi felvételét kérő állam bebocsátása az ENSZ-be együttjárna a világszervezet tekintélyének növekedésével. Éppen a napokban mutatott rá a Borba című jugoszláv lap, hogy a több, mint 30 európai állam közül mindössze 16 tagja az ENSZ-nek és a Jugoszláviával határos hét országból csupán Görögországnak van ENSZ-képviselete. Az ENSZ jubileumi köz* gyűlésén bizonyára szép számmal hangzanak majd el ünnepélyes kijelentések a békérőL az együttműködésről, a biztonságról, az emberiességről, az igazságosságról stb. De a népek talán még sohasem kísérték olyan figyelemmel, mint most kísérik majd ezeket a beszédeket, fogadkozásokat és a nyugati államférfiaktól számon fogják kérni, hogyan teljesítik választópolgáraiknak, népeiknek tett ígéreteiket. Az ENSZ jubiláris közgyűlésére nem sokkal a genfi kormányfői értekezlet előtt kerül sor. A közgyűlésben részvevő külügyminiszterek előkészítő tanácskozásokat is folytatnak majd a genfi értekezletre vonatkozóan. Magától a genfi értekezlettől pedig azt remélik a békét áhítozó embermilliók, hogy utat nyit további széleskörű, eredményes tárgyalások felé. Olyan tárgyalások felé. amelyek kiküszöbölik a feszültség okait, megszüntetik a fegyverkezési hajszát, gátat vetnek az atomőrületnek. vi»lóraváltjék a népek békés egymás mellett élésének elvét és mindazokat az elveket és célokat, amelyek megvalósítására az Egyesült Nemzetek Szervezete tíz évvel ezelőtt létrejött. — Kultúrpolitikai továbbképzési tanfolyamot indít a városi tanács népművelési osztálya az állami és tőmegs2ervezetek kultúrmunkésai részére. Az első előadás 20-án, hétfőn délelőtt 9 órakor lesz a Juhász Gyula Kultúrház nagytermében. „Az MDP Központi Vezetősége márciusi határozatai és kulturális forradalmunk helyzete" címmel. Előadó Korek József, a népművelési osztály vezetője.