Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-29 / 151. szám

OELMQOYIIR ORSZÁG Szerda, 1955. júnlns 29. Mi történt a külpolitikában ? Van Kleífens nagyjelentőségű nyilatkozata az ENSZ San Francisco-i ülésszakának záróülésén A 2 Egyesült Nemzetek Szervezetének San Francisco-i, az elmúlt hét vasárnapján végetért ünnepi ülésszaka nemcsak igen fontos nemzetközi esemény volt. de jelentős mérföldkő is a függőben lévő nemzetközi kérdések békés megoldása felé vezető úton. A világszervezet ünnepi ülésszaka ugyanis lehetőségeket jelentett a résztvevő küldöttségek vezetői és a tagjai számára, hogy megbeszéléseket folytassanak egymással a nemzetközi politika aktuális kérdéseiben. A Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminiszterei számára nagyfontosságúak voltak ezek a megbeszélések mindenekelőtt azért, mert alkalmat nyújtottak a genfi kormányfői értekezletre vonatkozó részletkérdések megvitatására. Az ENSZ jubileumi ülésszakának záróÜlésén — mint arról híreink között beszámolunk — Van Kleffens, az ENSZ jelenlegi ülésszakénak elnöke felolvasta az ünnepi ülésszak jelentőségéről szóló nyilatkozatot. E nyilatkozat megállapításai azonosak a békeszerető emberiség célkitűzéseivel és világszerte általános megelégedést keltettek. Az elkövetkező napokban egyre inkább a genfi négyhatalmi értekezlet és az ezzel kapcsolatos előkészület-sorozat kerül az érdeklődés középpontjába. A nyugati államok közvéleménye egyre határozottabban követeli, hogy az angol, francia $s az amerikai kormányférfiak olyan magatartást tanúsítsanak az értekezleten, amely minden tekintetben megfelel a népek érdekeinek. A franciaországi Creuse-megye számos polgármestere. alpolgármestere és városi tanácsosa határozatot írt alá és ebben felszólítja a kormányt, „tanúsítson független, a francia nép érdekelnek megfelelő magatartást a négyhatalmi értekezleten. Ha ezt teszi, remény van arra, hogy a tárgyalások eredményesek lesznek", A 2 olasz kormányválsággal kapcsolatban csak csütörtökre várható döntés: ekkor válik ismeretessé, hogy Segni, volt földművelésügyi miniszter, akit Gronchi köztársasági elnök kormányalakítással bízott meg. vállalja-e a megbízatást. „A köztársasági elnök — állapítja meg többek között az olasz köztársasági elnöki hivatal közleménye — a kormányprogram kidolgozásával kapcsolatban célszerűnek tartja újból megvizsgálni a különböző parlamenti csoportok irányzatait és ezért azzal bízta meg Antonio Segnit, hogy vegye fel a szükséges kapcsolatokat és csütörtökön számoljon be neki missziójáról, eredményéről. Segni elfogadta a megbízást." Segni — Gullo kommunista képviselővel együtt — szerzője volt a földkiutalásokról szóló törvénynek, amely az elmúlt években jelentős, meg nem művelt földterületeket juttatott az olasz parasztszövetkezeteknek. Párté let Egy kommunista népnevelő, akit megbecsülnek és szeretnek kerületében I népek további erőfeszítésekel tesznek a vitás nemzetközi kérdések békés rendezése érdekében Vmn Kleffens nyilatkozata az ENSZ jubileumi ülésszakának sáróülésén San Francisco (TASZSZ) Június 26-án, az ENSZ alapokmány aláírásának 10. évfordulója alkalmából rendezett ünnepélyes üléssel végetért az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi ülésszaka. Az ünnepélyes ülés Van Kleffens rövid megnyitó beszédévei kezdődött. Van Kleffens, az ülésszak elnöke rámutatott, hogy az ENSZ tagállamok képviselőinek jelentős része tájékoztatta őt arról a közös kívánságról, hogy a záróülésen öszszegezze az ülésszak jelentőségét. Ezzel kapcsolatban Van Kleffens felolvasta a következő nyilatkozatot: »1. Az ENSZ megalakulásának 10. évfordulója alkalmából San Franciscóban tartott ENSZ jubileumi ülésszak összes résztvevői ismét megerősítik azt a közös elszántságukat, hogy megmentik a jövő nemzedéket a háború borzalmaitól. Az 1945. június 26-án kezdődött 10 esztendő újabb jelentőséget és halaszthatatlanságot adott a népek ezen általános törekvéséhek, mert a népek tudják, hogy egy újabb háború a most rendelkezésre álló fegyverek alkalmazásával felmérhetetlen szerencsétlenséget zúdítana az emberiségre. 2. A népek ismételten kinyilvánítják közös ragászkodásukat az ENSZ alapokmányba foglalt célokhoz és elvekhez. Elismerik: a tartós békéhez fűzött remény megvalósulása attól függ, hogyan teljesítik az államok ezeket a célokat és támogatják ezeket az elveket egymáshoz fűzött kapcsolataikbem. 3. A népek megerősítik eltökéltségüket, hogy újabb erőfeszítéseket tesznek a vitás nemzetközi kérdések békés eszközökkel való rendezésére — amire őket az alapiokmány felszólítja — és arra, hogy ne veszélyeztessék a nemzetközi békét, biztonságot és igazságosságot, hogy békében, valamint barátságban éljenek együtt. 4. A népek arra is kötelezettséget vállalnak, hogy további erőfeszítéseket tesznek a leszerelésre vonatkozó megegyezés érdekében, ami nagyobbfokú biztonságot biztosíthat az államoknak és elháríthatja a világról az atomrombolások veszélyét. Van Kleffens ülésszaki elnöknek ezt a nyilatkozatát a jelenlévő küldöttek egyöntetű tapssal helyeselték. „A békét aktírjuk építeni a szabadság útjánu Jean-Paul Sartre beszéde a béke-világtalálkozó júniusi 26-i délutáni ülésén Rövid külpolitikai hírek Bulganyin elvtárs, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke táviratot intézett Rákosi Mátyás és Dobi István elvtársakhoz. Táviratában Bulganyin elvtárs köszönetet mond a 60. születésnapja alkalmából kifejezett testvéri üdvözletért és baráti jókívánságokért. * Belgrád (MTI). A Jugopress hírügynökség közli: Jóltájékozott körökböl ismeretessé vált, hogy a Szovjetunió képviselői a nemrég folyt jugoszláv—szovjet tárgyalások idején meghívták Joszip Broz Tito köztársasági elnököt. látogasson el a Szovjetunióba. Ugyanezekből a körökből ismeretessé vált, hogy Tito elnök elfogadta a meghívást. Rókuson akármerre megy, mindenütt megsüvegelik az emberek. A gyerekek hangos „Előre" köszöntéssel mennek el mellette. S ő jóízűen, szívesen fogadja és visszaadja a tiszteletnek ezeket a mindennapi megnyilvánulásait. Ki ez a férfi, aki ilyen közbecsületnek örvend? A Hunyadi tér, a Damjanich utpa, a Teréz utca és a Cserzi Mihály utca lakói csalt úgy mondják: „A mi népnevelőnk". Vannak, akik nem tudnak róla egyebet, mint azt, hogy kommunista, és 42 éve dolgozik az Ecsetgyárban többszörös sztahanovistaként. Bizony, már ennyi is elég volna ahhoz, hogy tiszteljék mindenfelé. De még ennél is szebb érdemei vannak Ördögh Ferenc elvtársnak: évek óta népnevelő a kerületben és ebben a nehéz, felelősségteljes pártmurrkáhan vívta ki a nép, a párt elismerését. A neve ott olvasható a rókusi pártszervezet dicsőségtábláján. Nagyon nagy dolog ez. A kiváló népnevelő munkáért még nem minden párttag érdemelte kl, hogy dicsőségtáblára kerüljön. Már az újság is irt róla és természetesen ez is hozzájárult Ördögh elvtárs népiszerűségéhez. Belenként ellátogat a körzetébe. Mielőtt elindul, már maga elé képzeli az embereket, akiknek ahányan vannak, annyi a problémájuk, annyiféle a gondolkodásuk. De hiszen 5 éppen azéi t megy közéjük, hogy a társadalom boldogulására kiható nagy országos, sót világméretű kérdésekben egybehangolja gondolataikat. A Hunyadi tér 10 számú házbán 9 lakó is összejön néha. Lakik ott egy idősebb asszony, aki sokáig a Kenderfornógyárban dolgozott. Néhány hete helyezték nyugdíjba. Aztán ott lakik Szalma elvtárs kishivatalnok. Felesége az egyik népboltban pénztáros, két gyermekük van, szerénven, de szépen élnek, özvegy Kasnénak a postán dolgozik a fia, de egy évig beteg volt szegény fiú. lábbénulással feküdt a kórházban. Sipos Erzsike meg varrónő, házakhoz jár dolgozni. A 8 számú házban Csóti József, a Magasépítő Vállalat dolgozója él. Ördögh elvtárs tehát ismeri a családi és anyagi körülményeiket és örömmel megy el az otthonukba, ahol mindenkor szívesen látott vendég. Hellyel kínálják letörlik neki a széket, érdeklődnek a családja felől, a munkája felől. Hej. milyen jó ilyenkor azt mondani: ötszáz darab lag-ecset nyelét csiszolja meg óránként és június első tíz napjában 150 százalék volt a teljesítménye. Nem kérkedik ezekkel a szép eredményekkel, de azért büszke rájuk egy kicsit és boldog, ha látja az emberek elégedett bólintását. Cserébe azután meg tudja Ördögh elvtárs is, hogy ők hogyan dolgoznak, milyen híreket hallanak a városban a párt politikájáról, a békeharc nagyszerű sikereiről. A háborútól irtóznak mindegyik háznál. Nincs olyan család, akit ne érintene az első, vagy a második világháború szörnyű emléke. Éppen ezért örülnek a Szovjetunió kezdeményezéseinek, amelyek a többi külpolitikai eredmények mellett Jugoszláviával is a baráti egymásmellett élés megteremtését célozzák. Ahol megfordul Ördögh elvtárs, mindenütt beszél a párt Közpionti Vezetőségének márciusi határozatáról. Megmagyarázza, miért volt szükség a jobboldali elhajlók leleplezésére, akik már egyenesen gúnyolták a szocializmus építésében elért sikereket és nyíltan kezdték rágalmazni a pártot. Azt mondták Ördögh elvtársnak a Hunyadi tér lakói: sokkal nyugodtabbak és biztonságosabb érzéssel néznek a jövőbe azóta, amióta a párt megakadályozta a különféle ellenséges elemek garázdálkodását. A Teréz utcában Kispéter József dolgozó paraszt különösen azt helyesli, hogy a párt helyes intézkedésekkel megrendszabályozta a kulákokat. De Ördögh Ferenc nemcsak felvilágosítja a dolgozókat, hanem kommunista szívvel segít is orvosolni az olyan panaszaikat, amelyek jogosak. Nem szokott felelőtlenül Ígérgetni, hanem először megtudja, mit lehet tenni. Éppen Kispéter Józseffel történt egy esete. Kispéter elmondotta neki, hogy egy darab földjét le kellett adnia, ő pedig már felszántotta a földet, amiért nem fizettek semmit. Ördögh elvtárs nyíltan megmondotta: ő nem tudja, mi ebben a helyes eljárás, majd tájékozódik es utána visszajön megmondani. El is ment a pártszervezethez, ahol közölték vele, hogy indokolt a panasz. Kispéter meg is kapja a szántásdíjat. És Kispéter József meg ti kapta. Egy másik hámnál azért panaszkodtak, mert nehezen lehet marhahúst kapni. A népnevelő nem beszélt mellé, hanem nyíltan így válaszolt: „Bizony, ilyen nehézségünk még van. De a szarvasmarha állományunkkal baj van. nem teljesítettük a tervet. És amíg ezen nem lesz gyökeres javulás, nagyon meg kell nézni, melyik tehenet, vagy borjút engedjük vágóra." Persze emellett tanácsokat ia adott. Elmondotta, hogy az ő felesége nem áll oda marhahúsért, hanem vett a piacon kacsát. Annak is van olyan jó levese, mint a marhahúsnak. Mindegyik népnevelő értekezleten ott van Ördögh elvtárs. Ügy van vele, hogy mindenhonnan elmaradhat, de onnan nem. Sok tapasztalatot szerez ilyenkor és megtudja, mik a legsürgősebb feladatok. Es éppen ezért nem érti meg: egyes elvtársak, miéit húzódnak el a népnevelő munkától, miért becsülik le ezt a nagyon szép, nagyon komoly partmegbízatást. „Nincs nagyobb öröm annál — mondja —, amikor az ember együtt örül. lelkesedik a dolgozókkal a párt vezetésével elért sikereknek." Az igazi kommunista vezetők azonban megbecsülik a népnevelő munkát. Példa erre, hogy Nagygyörgy Mária, a Kenderfonógyár igazgatója minden népnevelőértekezleten megjelenik a rókusi pártszervezetben és tevékenyen részt is vesz a kerületi agitáclóban. Ugyanezt mondja Ördögh Ferenc a párttitkárról. Sárvári Mihály elvtársról is. Kommunisták! ördögh elvtárs példájára szeressétek a dolgozókat, tanítsátok, neveljétek őket a Szocializmus építésének erős munkásaivá. ÁZ UJ.TECHNIKA MESTERE Helsinki (TASZSZ). JeanPaul Sartre francia író a békevilágtalálkozó vasárnap délutáni ülésén nagy beszédet mondott. Kifejtette, hogy nézete szerint egyes szónokoknak nem programot kellett volna adniok és kiemelni azt, ami eltérésekre ad okot, hanem inkább arról kellett volna beszélniök, ami egységbe fűzi őket. Ez az egység megvan. Mi, akik ide eljöttünk, békét akarunk. Sartre hangsúlyozta. hogy mindazok a szervezetek, amelyek küldöttekkel képviseltetik magukat a béke-világtalálkozón, vázolták, milyen legyen a béke. Olyan legyen, amilyent a népek akarnak. Természetesen vannak közöttünk olyan küldöttek — mondotta —, akiknek népgi kormányaikkal egyetértésben békét akarnak és vannak olyan küldöttek, akik ellenzéket képviselnek országuk hivatalos politikájával szemben. Ez a tény még jobban kiemeli annak a mozgalomnak népi jellegét, amely Idevezetett bennünket. v m természetesen együttélésre törekszünk — folytatta Sartre —, de tisztázni kell, milyen együttélésről van szó. Nem két tömb együttéléséről, mert ez gyakorlatilag megvan és egy új háború veszélyét _ rejti magában. Mi valamennyi; állam békés együttélését akarjuk, tekintet nélkül rendszereik különbözőségére. Sartre a továbbiakban elmondotta, milyen óriási szerepet tölt be a nemzetközi életben a Szovjetunió és az Egyesült Államok. Ha az atomfegyver tényleges eltiltását akarjuk — mondotta — általános leszerelést, valamint a két nagyhatalom együttműködését kell kívánnunk. Csakis ez az együttműködés rombolhatja le a tömbök rendszerét. E két nagyhatalomnak megegyezésre kell jutnia abban, hogy szavatolják minden állam függetlenségét. Sartre végül röviden fgy fogalmazta meg a békemozgalom feladatát: „.4 békét akarjuk építeni a szabadság útján és vissza akarjuk adni a népeknek szabadságukat békével\ A gyűlés már harmadik órája tartott és űz elnök mégsem rendelt el szünetet. Mihail Andrejevics Karotyin, kezében cigarettával, sűrűn pillantgatott az ajtó jelé. Nagyon szeretett volna rágyújtani, de nem akart kimenni addig a teremből, mig nem hallotta, mit szólnak a kujbisevi csapágygyár munkásai az igazgató beszámolójához. Most éppen egy egyszerűen öltözött idősebb nő lépett jel a szónoki emelvényre, kezében papírlapot tartott. Látszott, hogy nem valami gyakorlott szónok: néhány pillanatig zavartan hallgatott. a papírt nézegette, majd egy hirtelen mozdulattal összegyűrte és úgy kezdett mondanivalójába. — Nem olvasok fel semmit, elmondom, ahogy tudom, ami a szívemen van. A hallgatóság felfigyelt. Es amikor az asszony beszélni kezdett, Mihail Andrejevics gépies mozdulattal eltette a kikészített cigarettát. — Hány üzemi szerkesztő van nálunk? — kérdezte az asszony és maga felelt rá: — Sok! Es a mi élenjáró üzemünkben mégis mennyi müveletet kézzel végzünk! Ezt miért nem veszik észre az üzemi szerkesztők, miért nem törik a fejüket azon, hogyan könnyíihetnék meg és tehetnék gyorsabbá munkánkat? Mihail Karetyin nem volt ugyan szerkesztő, csak művezető, de a munkásnő jogos szemrehányása szíven találta öt. Pedig a gyárban töltött hoszszú idő alatt egyet és mást feltalált, tökéletesített már. Néhány nap múlva Karetyin belátogatott a preciziós csapágyüzembe, s meggyőződött róla, hogy a felszólaló munkásnőnek igaza volt. 'A tű görgőket elavult módszerekkel, sokszor kényelmetlen körülmények között köszörülték. Fárasztó és egyhangú munkát végeztek!. Karetyin sokáig járt egyik köszörűgéptől a másikhoz, s közben megtudta azt is, hogy az egyik mérnök már pribált valamilyen adagoló szerkezetet készíteni, de az túl nehézkes és drága lett. Karetyin ebédután visszatért helyére, a kísérleti műhelybe, s magával vitt egy maréknyi tűgörgöt. hogy gondolkozzék rajta, miként lehetne gépesíteni az adagolást. Az üzemrészben azonban más sürgős munka várt rá... A kísérleti üzem sajátságos laboratórium, ahol kipróbálnak minden újat, ami a gyári feltalálók fejében megszületik. Most például azt a feladatot kapták, hogy félautomatát szerkesszenek a csapágyipar egy apró, de gyakori műveletéhez: a szögecsek beillesztésére. Karetyin az univerzális szerkezet megtervezése közben a csapágykosárba a legkülönbözőbb szegeccsel próbálkozott, s egyszer néhányat beleejtett egy széles csőbe. Ki akarta szedni a íSögecseket és ezért sűrített levegőt fújtatott bele. A szögecsek egy szempillantás alatt kiugrottak a cső oldalnyílásain. A feltaláló érdeklődve felfigyelt, s újból próbát tett néhány szögeccsel. Azok megint készségesen kiugrottak a csőből. Igy jött rá Karetyin arra, hogy a szögecsek berakását a sűrített levegő segítségével a legcélszerűbb végezni. A nyughatatlan művezető lépésrőllépésre legyőzte a további nehézségeket is és nemsokára már működtek az első univerzális szögecsberakó gépek, amelyeket feltalálójukról J/IAK—T-nek neveztek el, ami nevének kezdőbetűiből tevődött össze. — Most azután lássuk a tű görgőket! — bíztatta magát Karetyin. Az újszerű adagolókészülék működtetéséhez is a sűrített levegőt hívta segítségül. de bizony jónéhány álmatlan éjszakába, sok kísérletezésbe került, amíg a megjelelő konstrukciót kialakította úgy, hogy az apró görgők engedelmesen, önműködően odakerültek a köszörűkő alá. Egy hónappal ezelőtt Karetyin ú/ szekezetét felszerelték a preciziós csapágymühely egyik köszörűgépére. Majdnem valamennyi munkásnö összesereglett körülötte és érdeklődéssel nézte az ismeretlen gépezetet. Közben csípős megjegyzések is hallatszottak. Karetyin úgy tett, mintha semmit sem hallott volna, de amikor a légtömlö csapjához nyúlt, keze remegett az izgalomtól. A készülék dobpergésszerü zajjal kezdett működni. A közelben állók láthatták. amint a szűk kivezetőcsóvön át szüntelen áradatban követték egymást a tügörgők a köszörűkorong alá. Az apró görgök hihetetlen sebességgel, minden fennakadás nélkül, egymás „sarkában" szaladlak. Az automata adagolószerkezet teljesítménye minden várakozást felülmúlt. A készülék egy műszak alatt 150.000 tűgörgöt adott a köszörűkő alá, míg kézzel legfeljebb ha 50.000-et sikerült megmunkálni. Teljesen megszűnt a munkásnők erőjeszltése, minden ötödiket másik munkára lehetett beállítani. A merész technikai elgondolás nagyszerű győzelme volt ez. Karetyin kísérleti készüléke most van az üzemi szerkesztésben. Készítik a rajzokat, hogy tömegesen gyárthassák 'az adagolóberendezést. Az új készülék nemsokára a csapágygyár kollektívájának technikai felszerelését gazdagítja már. Mihail Karetyin távol áll attól, hogy megelégedjék az eredményekkel. — Van még min törni a fejünket — mondogatja. A gyárban jól tudják, mit jelentenek az új technika mesterének e szavai. A kujbisevi csapágygyár ezermestere a haza javára újabb merész műszaki ötleteken töri a fejét. (L. Kovaljov cjkke nyománj