Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-20 / 117. szám

V/MG PROLETÁRJAI EGYESÜLJÉTEK1 BtlHAGYAKÜRSZÁfi AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 117. szám Ara: 50 fillér Péntek, 1955. május 20. MAI SZAMUNKBÓL: N. Sz. Hruscsov beszéde a szovjet ipari funkcionáriusok értekezletén (2. oldal) Főállattenyésztők és főállatorvosok értekezlete (3. oldal) Érettségi — a laboratóriumban (3. oldal) Érdemes továbbtanulni! Ha ezt a kérdést a felszabadulás előtti és utáni időre vonatkoztatjuk, szembetűnő különbségeket lát­hatunk. A burzsoá és a szocialista iskolapolitika ered­ménye nemcsak számokban mutatkozik, hanem tarta­lomban is. Ma nem kísért az állástalanság réme az is­kolát végző tanulóifjúság előtt, mint a Horthy-éra ide­jén, mikor három diplomával a zsebben is évekig sé­tálhattak állás nélkül. Jómagam is hat évig voltam állás nélkül. A ma végzett ifjúság előtt nyitva az út a munkahelyhez, mindenki dolgozhat, aki akar. Mennyi­ségileg sokszorosa tanul ifjúságunknak, mint a felsza­badulás előtti időkben, mert megértette ifjúságunk, hogy a több tudás jobb munkát eredményez és ez ma­gasabb életszínvonalat biztosít. A magyar ifjúság előtt ott van a Komszomol példája, akik elé Sztálin elvtárs 1928-ban így tűzte ki a célt: "Rohamozza meg a forra­dalmi ifjúság a tudomány erődjét, ez kell nekünk most elvtársak. Ezt az erődöt az ifjúságnak kell elfoglalnia, ha az új élet építője, a régi gárda méltó váltása akar lenni-. A magyar ifjúság megértette ezt és soha ennyi tanulója hazánknak még nem volt, mint amennyi ma van. A régi iskolatípusok új tartalommal és az új is­kolatípusok ezrei az ifjúság tízezres tömegeit adja évenként a szocializmust építő gyakorlati termelő mun­kának. Tehát bátran mondhatjuk: érdemes tovább ta­nulni. Ezt bizonyítja a továbbtanulásra jelentkezett ifjúság és ezek szüleinek felfogása a jelentkezések tükrében, Az általános iskolák zömmel már helyesen látják és végzik oktató-nevelő munkájukat a végső célt te­kintve, mert az általános műveltség megalapozása mel­lett a középiskolákra is előkészítik a tanulókat. Ezek az iskolák súllyal a gyakorlati életre nevelnek, mert a tanulóknak csak egy bizonyos része tanul tovább, a többségnek ezzel véget ér rendszeres tanulása. A gya­korlati életre nevelés megmutatkozik abban is, hogy a tanulók túlsúllyal a különböző technikumokba je­lentkeztek, az értelmiségi pályák felé kevésbé. Bizo­nyos lebecsülés tapasztalható mind a tanulók, mind a szülők részéről az értelmiségi pályákat illetően. Al­talános oknak a kevesebb kereseti lehetőséget hangoz­tatják, i •! i i II ! Ha most konkrétan vizsgáljuk ezt a kérdést pél­dául a szegedi járást illetően, az alábbi helyzetet lát­juk. A járás közel 1100 VIII. osztályt végzett tanulója közül az 1954—55. tanévben továbbtanulásra jelentke­zett közel 300 tanuló. Bár még több továbbtanulásra alkalmas tamuló van, akik nem jelentkeztek, mert nem volt kellő felvilágosító munka a továbbtanulást ille­tően, de sok esetben a szülők kispolgári felfogása miatt sem történt meg a jelentkezés. Sok szülő nem akar áldozatot vállalni gyermeke továbbtanulása érde­kében; elvárja, hogy az állam ingyen taníttassa gyer­mekét. Ezt bizonyítja az egyik pusztaszeri dolgozó parasztszülő kijelentése, aki a következőket mondotta: -Az állam a csikónevelésre 500 forint adókedvezményt ad, akkor adjon a gyerekem után is, ha az továbbta­nul*. Igen sok és alapos felvilágosító munkára van még szükség az osztályfőnökök és az igazgatók részé­ről, hogy a továbbtanulás jelentőségét helyesen lássák a szülők. Az irányulás itt is főleg a technikumok felé történt és nem kielégítő számban az értelmiségi pályát jelentő (közfelfogás) általános gimnáziumok felé. Pedig pártunk és kormányzatunk áldozatok árán is létesített a járás területén, Kisteleken általános gimnáziumot, hogy megkönnyítse a távolfekvő községek beiskolázá­sát, tanulási lehetőségét. Ma még sincs kellő számú jelentkező ide sem, mint általában a gimnáziumoknál ez tapasztalható. Pedig a felszabadulás előtt Kistele­ken a polgári iskolába igen sok tanuló járt a szomszé­dos községekből —, akkor nem sajnáltak a szülők ál­dozatot gyermekük tanulásáért? Ha az okokat vizsgáljuk, elérkezünk az általános gimnáziumok, az -érettségizettek* problémájához. Két­ségtelen, hogy szocialista iskolapolitikánk még nem tudta úgy megoldani az általános gimnáziumok prob­lémáját, mint az általános iskoláét. Most dolgozik az Oktatásügyi Minisztérium ennek a megoldásán, amit minél hamarabb meg kell találnia, mert az élet ezt kívánja. Hiba jelenlegi helyzetünkben, hogy a gimná­ziumok többségében csak az egyetemre való előkészí­tést látják célnak és a gyakorlati termelőmunkára való nevelést nem. Ennek tudható be, hogy gimnázi­umaink maximalisták, de tanáraik sokszor helytelen módszert alkalmaznak a tanyáról, faluról bekerült ta­nulókkal szemben. Így például az egyik szegedi gim­náziumban, egy Sándorfalváról bekerült tanulónak — aki otthon jeles tanuló volt, de itt a maximális kö­vetelményektől megtorpanva és önbizalmát elvesztve nem tudott úgy felelni, mint ahogy ott kívánták — a tanár a következőket mondotta: "Miért nem maradtál otthon? Buta tanyai, falusi vagy!- Vagy: Algyőről be­került négy kitűnő és jeles rendű tanuló sorsa, akik félévben már elbuktak, vagy elégséges eredményt ér­tek el ugyanakkor, mikor ugyanebből az iskolából be­került, közepes rendű tanulók a technikumokban is tartották közepes eredményeiket. Vagy: Kübekházáról például öt tanuló járt általános gimnáziumba, de ma már csak egy maradt. Nyilvánvaló, hogy nemcsak az általános iskolákban van itt a hibák oka, hanem az általános gimnáziumokban is. Mindezek után is arra törekszünk, hogy a nehéz­ségek ellenére az általános iskolák tanulói jelentkezz zenek az általános gimnáziumokba és ott helytállva felkészüljenek szocialista hazánk építésére; arra törek­szünk, hogy megértessük velük: továbbtanulni érdemes! Pálréti Ágoston tanulmányi felügyelő Ujabb szegedi üzemek vállalták 1955. évi tervük túlteljesítését Az MDP Központi Vezető­sége márciusi határozatának végrehajtásáért, az évi terv túlteljesítéséért újabb sze­gedi üzemek, vállalatok csat­lakoztak a húsz budapesti üzem felhívásához. A szegedi üzemek dolgozói is több, gaz­daságosabb munkát ígérnek a szocialista kötelezettségvál­lalásokban, A Vágóhíd dolgozói csatlakozva a húsz budapesti ipari vállalat fel­hívásához, felajánlották, hogy évi tervüket december 20-ra befejezik. Az év végéig az 1955-ös tervüket 4.5 százalék­kal teljesítik túl. Így ezzel terven felül mintegy 10 mil­lió forint értékű árut adnak. A vállalásban meghatároz­ták azt is, hogy mit érnek el augusztus 20 és novem­ber 7 tiszteletére. Megígér­ték, hogy az önköltséget mintegy 2 millió forinttal csökkentik. A felajánlásban pontokba foglalták, hogyan érik el ezt az önköltségcsökkentést. Gondot fordítanak az ex­port-terv teljesítésére is. Vál­lalták, hogy az export-terv­nek határidőre minőségi ki­fogás nélkül eleget tesznek. A szalámlgyáriak is megtették az 1955-ös évre szocialista kötelezettségválla­lásukat. Felajánlották, hogy évi tervüket 3 nappal a ha­táridő előtt befejezik. Terven felül minden ne­gyedévben egy vagon hen­tesárut készítenek a sze­gedi dolgozók szükségletei­nek jobb kielégítésére. Ter­ven felül két vagon szalá­mit is készítenek, exportra. Növelik a termelékenysé­get. Az egy munkásra eső termelési értéket terven fe­lül 1.5 százalékkal növelik. Az önköltséget a tervezetten felül 2 százalékkal csökken­tik. Augusztus 20-ra a kondi­cionáló berendezést üzembe helyezik és szeptember 30-ig egy liftet beszerelnek. A be­adott és be nem vezetett újítási javaslatokat felül­vizsgálják, — nagy gondot fordítanak az újító-mozga­lomra. A Seprőgyárban felajánlották azt is, hogy export-tervüket december 24-re teljesítik. A vállalás­ban meghatározták, hogy mi­lyen eredményt érnek el augusztus 20-ig és november 7-ig. Az export-gyártmányok önköltségét 2 százalékkal akarják csökkenteni. Megígérték, hogy megtaka­rított anyagból terven fe­lül 6 ezer szobaseprűt ké­szítenek. A vállalásba foglalták azt is, hogy a több, gazdaságosabb munkáért újító-heteket ren­deznek. A Gyufagyárban vállalást az évi terv jó telje­sítéséért. Megígérték, hogy évi tervüket december 21­re befejezik. Terven felül és megtakarított anyagból 1955-ben 173.980 forint ér­tékű gyufát készítenek. Az év végéig 103 köbméter rönkfát takarítanak meg. A felajánlásban megállapít* ják, hogy az évi vállalás tel­jesítéséért milyen eredményt kell elérniök augusztus 20-ig, november 7-ig. Ez évben az elmúlt évhez viszonyítva, 3.8 százalékkal csökkentik az egy láda gyufára eső energia­felhasználást. Felajánlották, hogy az önköltséget az | múlt évhez viszonyítva is gondosan készítették el a százalékkal csökkentik. el­1.2 Ifiúmunkásolc készülődése a DISZ II. kongresszuséra A Péntek-brigád terven felül 9700 méter anyagot adott A Szegedi Jutaárugyár if­júmunkásai is jó termelési eredményekkel készülnek a A mérlegek festése A Szegedi Fémipari és Fi­nommechanikai Vállalatnál Damjanov Sándor egy külön kis teremben dolgozik, ahol rendre sorakoznak a festékkel befúvatott háztartási mérlegek. Damjanov Sándor nagy mes­tere a festésnek. Nem hagyja foltosán a mérlegeket és telje­sítménye állandóan 160 száza­lék. DISZ II. kongresszusára. A gyárban a DISZ-fiatalok munkája elősegíti azt is, hogy a dolgozó parasztoknak minél több gabonazsák ké­szüljön, A szövődé DISZ ifjúsági brigádja — a Péntek-brigád — az idén eddig terven fe­lül 9700 méter anyagot adott. Ebből 6000 darab gabonás­zsák készül a mezőgazdaság számára. Az ifjúmunkás szövőbrigád tagjai jó segítik egymást a munkában, s ennek is ré­sze van abban, hogy ter­vüket napról napra túltel­jesítik. Szalai Ilona és Csillag Mar­git kicsit elmaradt a mun­kával. Domonkos Mária, a könnyűipar kiváló dolgozója és a brigád hat sztahánovis­tája kisegítette a munkában Szalai Ilonát és Csillag Mar­gitot. A fonodában is szép ered­ményeket érnek el az ifjú­munkások. Riba Gyuláné ve­tülékcsévélő napról napra, hétről hétre tartotta magas teljesítményét, s most leg* utóbb termelési átlaga 135 százalék volt. Ebben a hó* napban jó munkájáért meg­kapja majd a kitüntető szia* hánovista címet, oklevelei. Takács Margit fonónő, kiváló dolgozó 126 százalékot értei és ő is újabb eredményeket akar. Lovai Margit ifjúmun­kás fonónő is az élenjáró dolgozók közé tartozik, leg­utóbb 122 százalékot teljesí* tett. Elhatározta, hogy a sztahánovista oklevél után jó munkájával kiérdemli a ki­váló dolgozó oklevelet és a jelvényt, A gyár Ifjúmunkásai a DlSZ-műszakban is ki akarnak majd tenni ma­gukért, tovább mennek elő* re a jó munka útján. Hozzájárulnak ahhoz is, hogy megvalósuljon az a vállalás, amelyet a gyár kollektívája fett az évi terv túlteljesíté­séért, csatlakozva a húsz bu* dapesti ipari vállalat felhívá* sához. A szocialista iparosítás útján ,'A villamosenergiatermclés 5 év alatt — mondja a Közpon­ti Statisztikai Hivatal jelentése népgazdasági fejlődésről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulásáról 1950—1954-ben, az első terv időszakában — közel megkét­szereződött: 1954-ben 4,8 mil­liárd kwo villamosenergiát ter­meltek. az 1949. évi 2,5 milli­árd kwo-val szemben. A villa­moserőművek teljesítőképessé­ge 1954-ben mintegy 40 szá­zalékkal haladta meg az 1949. évi színvonalat. Üzembehe­lyezték többek között az újjá­épített Mátravidéki Erőmüvet, s a teljesen újonnan épített November 7. és a Sztálin Vas­mű Erőművet. Az ötéves terv alatt összesen 19. áj villamos­energia termelőegység kezdte meg működését. A villamosítás további fokozását biztosítják az ötéves tervidőszakban megkez­dett új Borsodi Erőmű és a Tiszalöki Vízierömű építése, j amelyeket részlegesen már 1955-ben üzembehelyezr.ek". A Borsodi Hőerőmű é pitői az eredetileg tervezett júniusi határidő helvett má­jus 20-án tehát ma üzembe helyezik a második gépegységet és a felépült harmad Kepunk az :pülő Borsodi Hőerőműt ábrázolja. * "azánl.

Next

/
Oldalképek
Tartalom