Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

OELMAGYARORSZAG b JWteNi Üj magyar opereii a szegedi Nemzeii Színházban Vasárnap. 1955. május 15. A Szegedi Állami Nein** zeti Színházban nemrég mutatták be Huszka Jenő és Kristóf Károly Szép Juhászné című háromíelvonásos nagyoperettjét. A bemutatót igen nagy érdeklődés előzte meg. Ez az érdeklődés érthető. Mindenekelőtt azért, mert a mű zeneszerzőjének, Huszka Jenőnek műveit régóta ismeri, szereti a szegedi közönség is. Sőt új Huszka operett első előadásáról volt szó, s ez — a dolog természete szerint — méginkább érdekessé tette a színház vállalkozását. Az érdeklődést még fokozta, hogy az operett szerzői nagyigényű téma megmunkálására vállalkoztak: olyan cselekményt dolgoztak fel, amelynek fő mozgatója az 1848-as szabadságharc élő emléke. Nem 1848-ban játszódik le tehát a darab. Tíz évvel később, 1859-ben, a Bach-korszak komor időszakában történik a cselekmény, de olyan helyzetben, amikor az osztrák hatalom háborúskodása és solferinói veresége felélesztette a szabadságharc után elnyomva szunnyadó erőket annak megvalósítására, amit 1848 emléke jelentett. Az operett arról szól, hogyan tesz kísérletet egy emigrációból hazatért honvédszázados vezetésével a pesti nép a nemzeti ellenállás tüzének fellobbantására. Ha nem is 48-ban játszódik a darab cselekménye, mégis minden mondatában ott érezzük eszméinek hatását, minden jelenet, szinte minden szó mögött ott van a nagy korszak. A téma feldolgozása nyilván nem jelentett könnyű feladatot Kristóf Károlynak, az operett szövegírójának, bár a téma alkalmas arra, nogy jó operett váljék belőle. A nehézségek elsősorban abból adódtak, hogy a szerzőnek a szabadságharc eszméit és fő mozgatóerőit határozottan, világosan kellett ábrázolnia az operett eszközeivel. A darab fő problémái — bármennyire is a Bach-korszakban játszódik a cselekmény — az 1848-as eszmékkel kapcsolatosak. Annak alapján válnak két szembenálló csoportra az operett szereplői, hogy miképpen értékelik a szabadságharcot. A darab mondanivalójának helyessége tehát feltétlenül azon fordul meg, mennyire sikerült a szövegíró Kristóf Károlynak helyesen ábrázolnia azokat az eszméket és törekvéseket, amelyek 1848at Jellemzik, vagyis hogy mennyire sikerült helyes képet ad^iia a magyar polgári forradalomról. S

ikerült-e ez? Az már az első pillanatokban, az első benyomásokból kitűnik, hogy a szöveg nagyon szerencsésen tudta ábrázolni a mi sajátos polgári forradalmunk egyik fő törekvését, nevezetesen a nemzet szabadságáért, függetlenségéért, önállóságáért vívott harcot. Jól érzékelteti a darab, hogy 1848-ban a vezetők és a nép, az egész nemzet együttes törekvése az osztrákoktól való elszakadás. 48 azonban nemcsak ennyi — ennél jóval több: polgári forradalom volt. Nemcsak a külső ellenségeilen folyt a harc, hanem belső, társadalmi célokért is, a feudális rend felszámolásáért. Kétségtelen: fnnek a törekvésnek bizonyos nyomait látjuk is a darabban. A főúri rend képviselőinek szerepeltetésében és abban is, hogy Szikszayné, a Szép Juhászné vendéglő tulajdonosa visszautasítja a kínálkozó bárói rangot — látszik, hogy a szerző igyekezett a forradalom demokratikus vonásait is ábrázolni. De ez kevés. Az operettben ennek ellenére is 1848-nak sajátságosan egyoldalú a képe: nem mutat.ia meg a darab, hogy 1848 a régi feudális rend felszámolására irányuló hallatlan nagy küzdelmet is jelentett. Ha 48-ról beszélünk és írunk, világosan érzékeltetnünk kell a nemzet szabadságharcával együttjáró társadalmi harcot is. A szabadságharc régi értelmezésével szemben éppen ez az, amivel teljessé és hitelessé válik 48 valósága. S éppen az egyoldalú értelmezésből fakad, hogy az operettet régiesnek érezzük. Tartalmában, mondanivalójában érezzük régiesnek, azért, mert Kristóf Károly a társadalmi szempontokat nem tudta eléggé érvényesíteni. A műnek hangsúlyoznia kellett volna, hogy 1848 nem egyszerű nemesi felkelés volt, mely az ősi juss címén visszakövetelte a Habsburgoktól a magyar feudális rend "ősi szabadságát*, hanem több annál: polgári forradalom. \/ égső fokon ebből az egy~ oldalúságból következik az a letagadhatatlan tény, hogy vannak bizonyos nacionalista vonások a szövegkönyvben. Tudott dolog, hogy a hazafias érzés fejlesztése, ápolása a mi korunkban elsőrendűen fontos. A mi hazafiságunknak azonban nem lehet semmi köze a nacionalizmushoz. Ezért harcolnunk kell az ellen, hogy hazafiság címén nacionalizmust terjeszszenek. Ebben az operettben azonban 48 egyoldalú értelmezése ide vezet. Az operettben például úgy énekelnek ja háromszínű zászlóról, mint „ősi magyar lobogóról", mint törekvéseik jelképéről. Függetlenül attól, hogy valóban 1848 iktatta vissza jogaiba a II. Endre uralkodása utáni évszázadokban megtépázott háromszínű zászlót, mégis a darab hangulatában és légkörében úgy hat ez a dalszöveg, mintha valamiféle ősi nemesi szabadságot — hiszen az „ősi időkben" másféléről nyilván szó sem lehetett — a magyar feudális rend szabadságát álmodnák azzal vissza. Erőltetett álhazafiságnak tűnik az, hogy Krisztinka, a német helytartótanácsos lánya így énekel az egyik dalban: „Magyar lánynak magyar legény a babája", majd ugyanebben a dalban elmondja: „Jó magyar lány leszek", A társadalmi látásmód hiánya eredményezte, hogy Kristóf Károly bizonyos kézenfekvő lehetőségek megvalósítását elmulasztotta. Az iparoslegények, jurátus diákok szerepeltetése módot és lehetőséget adott volna a szerzőnek arra, hogy 1848 társadalmi harcait is érzékeltesse, úgy természetesen, hogy kitűnjék: a Bach korszakban mindenekelőtt a Habsburg elnyomás elleni harc a legerősebb mozgatóerő. Mindez természetesen nem csökkentette volna a mű operett jellegét, mint ahogyan nem mosódott volna az el azzal sem, ha Szoboszlay, a nemzeti ellenállás vezetője nem vesz részt a lányszöktetési akcióban. Az operettnek sok mindent elhiszünk, sok olyasmit is, amit a színpadi művek más formái már nem engedhetnek meg maguknak. Azt azonban még operettnek sem tudjuk elhini, hogy a nemzeti ellenállás vezetője, Kossuth megbízottja, ilyen vállalkozásba kezd, hiszen annak esetleges és könnyen bekövetkezhető kudarca veszélyeztetné az egész politikai megmozdulás sikerét. Nem szerencsés az sem. ahogyan Szoboszlay bemutatkozik: a helyzet tisztázása után azonnal és hevesen udvarolni kezd a szép Szikszaynénak. Természetesen nem lehetetlen ilyen hirtelen kezdődő szerelem, de azért a szövegírónak módjában állt volna finomabb eszközökkel érzékeltetnie Szoboszlay Dénes felgyúló érzéseit. A z emberábrázolásnak ** ezek a hibái — még operettben sem megengedhető hibái — elkerülhetők lettek volna, hiszen a szerző egyébként életszerű, eleven alakokat tudott a színpadra állítani. Ha eltekintünk az alakok jellemzésének ettől a néhány hibájától, szinte minden szereplő határozottan és egyénien jellemzett, jól bemutatott és megoldott figura. Sikerült a szerzőnek típusokat alkotnia s egyáltalán a Bach-korszak komor levegőjében érzékeltetnie azt a fellángolást és felbuzdulást, amely a Habsburg hatalom reménytelen háborúskodásának korszakában bekövetkezett. Általában jól jellemez, jól ábrázol tehát az író, — a hibák annál kiütközőbbek. A 80 éves Huszka Jenő muzsikája friss, szép, fülbemászó, muzsika, mint minden Huszka operetté. Egy-két száma bizonyára éppen úgy elterjed majd, mint régi operettjeinek híres dalai, annak ellenére is, hogy ebben a műben nincsenek annyira határozott arcélű melódiák, mint régi operettjeiben. De azért mégis ötletes. színes, jól hangszerelt, igazi szórakoztató muzsika ez. A rendezés — Sallós Gábor munkája — nehéz feladatot végzett. A szövegkönyvnek a szabadságharc teljes értékű bemutatásával kapcsolatos egyoldalúságát azonban még fokozta, s nem tompította a szövegkönyv nacionalizmusát, — bár ezen a hibán a bemutató óta, ha nem is eleget, de javított. Nem kevésbé hiba, s a további előadásokon kell ezen is változtatni, hogy az előadásban sokszor hatásvadászó megoldások jelentkeznek. A szövegkönyvtől eltérően a dunaparti jelenetbe új részeket iktattak be, olyan részeket, amelyek pusztán olcsó sikerre törnek, s nemcsak az egész darab mondanivalója szempontjából feleslegesek, de önmagukban is értelmetlenek (például a lovasjáték). E

bből a szempontból vizsgálva az egyébként jó színészi alakításokat, elsősorban Sugár Mihály játékát, kell bírálnunk. Sugár Mihály kitűnő operettszínész, a szegedi közönség ismeri és szereti régebbi jó alakításaiért. Ebben a szerepben azonban — bár munkájával a figura mondanivalójának lényegét jól kifejezi — nem egyszer olcsó eszközökkel igyekszik sikert elérni. Egészen kirívóan mutatkozik ez meg a dunaparti színben, továbbá abban, hogy a szövegadta lehetőségeket, azt tudniillik, hogy németesen kell beszélnie magyarul, minduntalan, feleslegesen és sokszor bántóan a nevetés kiváltásának szolgálatába állítja. Egyébként a művészek munkája általában sikerült és jó teljesítmény. Különösen kiemelkedő Kovács Gyula munkájának szép eredménye. A tánc- és illemtanár alakját szemléletesen, egyszerű és ízléses színészi eszközökkel mutatja be. Az előadás legjobb teljesítményét ő nyújtotta. Dómján Edit Krisztinka alakjának megformálásában nagyon jó munkát végzett. Kedves, egyszerű alakot formált a német lányból, akit a nézők már az első percekben a szivükbe fogadnak. Iván Margit szép ós kultúrált hangja megérdemelten aratott sikert, színészi munkája azonban nem tudott felzárkózni ahhoz a teljesítményhez, amelyet énekben nyújtott. Felszabadultabban, feloldódottabban, átéltebben kellene játszania a határozottan megrajzolt figurát. Szoboszlay Dénes szerepét Katona András játszotta. Nem volt könnyű feladata, alakítása az előadás színvonalán mozgott. Bartók Júlia Atmang grófnő szerepében nevetségessé és ellenszenvessé tette a babonás öregasszonyt. Lakky József Xavér császári hadnagy szerepében jó színészi munkát végzett. A rövidebb szerepekben Pálfy György, Harmath Éva, Apor László, Tiszai József dicséretet érdemlő igyekezettel dolgoztak. Az előadást Rubányi Vilmos vezényelte, a szép táncokat Mezey Károly tervezte és tanította be. A hangulatos díszleteket Sándor Sándor és Sándor Lajos tervezte. ökrös László A Tiszaiáj Magvető Könyvkiadó első kiadványai Lődi Ferenc: ÉRLELŐ ÉVEK (versek) Mai magyar fiatal költőink közű! kiemelkedik pártoshangú, művészi költészetével. Mai életünket megszólaltató lírája el tudja kerülni a sematikus költői megoldásokat, s a konvencionális képeket. Témaanyaga igen gazdag. A válogatás kiterjed a költő különféle alkalmakra írt legszebb verseire. (Kb. 96 lap, fve 9 Ft.) Móra Ferenc: j HANNIBÁL FÖLTÁMASZTÁSA (Ünnepi Könyvhétre jelenik meg.) Harminc esztendeje — 1924ben — írta Móra ezt a regényét, a horthysta ellenforradalmi idők első esztendeinek mélységesen megvető, kigúnyoló szatíráját. A regény érthetően nem jelenhetett meg akkor. Először 1949-ben látott napvilágot a Magyar Nemzet hasábjain. Kötetben most kaphatja először kezébe az olvasó. A frissen megirt mű cselekményét mindenütt át meg átszövi Móra nagyszerű emberábrázoló ereje, pompás elbeszélő, mesélő kedve, sajátosan jóízű humora, bölcsessége, élet- és emberszeretete. (Kb. 80 lap, kve 9.50 Ft.)' HÍREK CSÜTÖRTÖKÖN 32 másodpercig tartó heves földrengés rázta meg a Colombia északi részében lévő Imbaubura és Chardi tartományokat, valamint az ország néhány déli területét. Az említett tartományokban számos lakóház összeomlott. — Irodalmi est lesz hétfőn fél 8-kor a Juhász Gyula Kultúrotthonban a TTIT irodalmi est-sorozatának keretében. "Szolgaságból szabadságba" címmel Vajtai István főiskolai docens tart előadást. Közreműködik Kormos Lajos, Miklósy György és Kaló Flórián, a szegedi Nemzeti Színház művészei. — Domaszéken a zoldfásiskolai úttörő színjátszó csoportja a János vitéz című háromfelvonásos daljátékot adja elő ma, vasárnap délután a kultúrotthonban. Az úttörők eredetileg a kulturális seregszemlére készültek a darabbal, de az egyik szereplő balesete miatt nem vehettek részt a versenyen. A darab előadásából származó bevételt az úttörők nyári táborozására fordítják. — Huszák István egyetemi tanár tart előadást 17-én, kedden este 8 órakor a Juhász Gyula kultúrotthonban az atomkutatások egyik érdekes területéről "Izotopok alkalmazása a biológiában és az orvostudományban" címmel. Belépődíj 2 forint, — A Csongrád megyei füzetek legújabb számaiként: Eperjessy Kálmán főiskolai tanár "Csongrád megye helytörténeti kutatásának feladatai* című, a helytörténeti (falu, város, megye stb.) kutatás számóra rendkívül fontos írása jelent meg. A füzet foglalkozik a kutatási területekre vonatkozó forrásmunkákkal, kútfőkkel. Megjelent dr. Csikós Mihály, dr. Geréb György és Bereczki Sándor *A szegedi gimnáziumok növendékei 1930—1940 között (adalék a szegedi iskolák történetéhez)* című tanulmánya, valamint Bálint Sándor tanulmánya *A szegedi papucs* című füzete. — Mesedélclött lesz ma. vasárnap 10 órai kezdettel a Juhász Gyula Kultúrotthonban Lamb: Shakespeare meséiből. — Táncverseny lesz a Juhász Gyula Kultúrotthonban össztánc keretében ma, vasárnap délután 5 órakor. A legjobb táncospórokat díjaz* zák. A tánc előtt nevettető, derűs villámtréfa látható a viselkedésről. — 19-én, csütörtökön ünnepélyes DISZ-taggy ülésen kapják meg DlSZ-tagkönyveiket azok az úttörők, akik jelentkeztek az ifjúsági szövetségbe. — Ifjúsági béketalálkozó lesz 28-án, ahol külföldi vendégek is résztvesznek. A külföldi vendégeket — egy lengyel és egy kínai fiatalt — este 7 órára várják a tanácsháza előtt az úttörők. Ezután a tanácselnök a falu történetéről, életéről beszél a külföldieknek. A vacsora után pedig fél 9-kor nagygyűlés lesz. Kucsera elvtárs, a DISZ Járási Bizottság titkára mond ünnepi beszédet. A beszéd után a háziipari szövetkezet DISZ-szervezete megajándékozza a külföldi fiatalokat, majd a gépállomás, az erdőgazdaság DISZ-szervezete, a községi DISZ-szervezet, a Rózsa Ferenc Termelőszövetkezet és a Háziipari Szövetkezet népi együttese, valamint az általános iskolások énekkara ad kultúrműsort. — Lidicei rózsakertet akarnak létesíteni a sándorfalvi fiatalok a gépállomás udvarában. Ügy tervezik, hogy felkérik a járás és a megye valamennyi gépállomásának DISZ-szervezetét, járuljon hozzá r.éhány tő rózsával a rózsakert megvalósításához. Ábrahám Ambrus: A szovjet biológusok és a magyar biológiai kafatások (3) Természetesen közben más biológiai érdeklődésű emberek is többször megfordultak nálunk, előadásokat tartottak akadémiai üléseken, kongresszusokon hozzászóltak élettani és biológiai problémákhoz. Ilyen vonatkozásban többször megfordult nálunk G. K. Hruscsov, a moszkvai kísérleti orvostudományi intézet kutatója, aki legutóbb a Magyar Tudományos Akadémia nagygyűlésén előadást tartott *A fehérvérsejt-faktorok szerepe a reparatív folyamatokban* és a *A szarvasmarha kötőszövetének fajtabeli sajátosságai* címmel. Ugyanezen az ülésen előadást tartott A. A. Volohov *Az idegtevékenység fejlődésének törvényszerűsége az ontogenezisben* címmel. Az efféle előadások, amelyek természetesen sokszor és sok helyen mutatták be a szovjet biológiai kutatások eredményességét, a magyar részről hozzájuk fűződő hozzászólásokkal együtt alkalmasak voltak arra, hogy a szovjet kollégákkal megbeszéléseket folytathassunk és a módszerek és tapasztalatok átadásával egymás kutató munkáját előmozdíthassuk. Hadd szóljak még Potapovról, a növényfizlológusról, aki három évet töltött Budapesten, s ez alatt növényfiziológiai iskolát teremtett. Potapovnak gyakorlati vonalon, tudománypolitikai vonalon és általában a biológiai tudományokat érintő kérdésekben igen sokat köszönhetünk. Mint az Oktatásügyi Minisztérium biológiai szakbizottságának tagja éveken keresztül sokszor ültem együtt vele. Munkájában, elvi és pedagógiai megnyilatkozásaiban egyaránt komoly, értékes és jó szakembernek láttam, akinek magyarországi tartózkodása sokat használt a magyar biológiának és a magyar biológusoknak. • De nemcsak azok a szovjet biológusok voltak és vannak ma is hatással a magyar biológiai kutatásokra és a magasabbrendű biológiai oktatásra, akik nálunk jártak, hanem azok is, akiknek szellemi termékeit, főleg a Magyar Tudományos Akadémia és az Oktatásügyi Minisztérium anyagi segítsége folytán nap-nap után alkalmunk van megismerni, s a magunk és a köz javára gyümölcsöztetni. Ilyen szovjet biológust nagyon sokat ismerünk. Messzire vezetne, ha ezek közül csak a hozzám szakmai vonalon legközelebb állókkal akarnék is foglalkozni. Mégis meg fogok emlékezni egyesekről és pedig főleg azokról, akiket alkalmunk volt jobban megismerni, akik munkájuk révén, főleg azért, mert munkáik egyrésze magyar nyelven is megjelent, több oldalról kapcsolódnak bele a magyar biológia problémáiba, úgy az oktatás terén, mint a kutatás vonalán. Hadd említsem meg ezek közül Abrikoszovot és társait, akiknek kétkötetes állattana valóban nagy segítség minden magyar biológiai oktatónak, akár egyetemi intézetről, akár alsóbbfokú iskoláról van szó. Ugyanis Abrikoszovnak és társainak a könyvében nemcsak a szükséges adatokat találja meg minden oktató, mondhatni a maguk teljességében, hanem gyakorlati vonatkozásban is igen sok hasznos szempontot talál, főleg olyat, amelyet közegészségtani és mezőgazdasági vonalon úgy a maga, mint mások számára igen nagy haszonnal gyümölcsöztethet. A könyvet minden pedagógus számára ajánlom, mert ebben a ma állattani tanításához szükséges anyagot modern formában és teljességben kapja. Külön érdeme ennek a gazdagon 11-, Iusztrált és világosan megírt könyvnek az is, hogy benne • az elmélet a legszorosabban/ kapcsolódik a gyakorlati szempontokhoz. Szépek, sok eredeti megállapítást tartalmaznak és összefoglaló fejezeteikben is rendkívül értékesek Zavarzinnak, a neves neurohisztologusnak a munkái, amelyekből azonban nemcsak a neurohisztológus szól hozzánk, hanem egyúttal a kötőszöveti sejtféleségek jeles szakembere, aki mindkét kutatási területen sok maradandó értékkel szaporította a nemzetközi hisztológiai irodalmat: Különösen értékesek, ismertek és elismertek Zavarzinnak ama vizsgálatai, melyeket a rovarok érző idegrendszerére s a hasi dúcok szerkezetére vonatkozólag végzett. Külön megemlékezés keretében foglalkozhatnánk azzal az óriási, szinte felbecsülhetetlen és felmérhetetlen hatással, amelyet a pavlovi tanoknak a megismerése jelentett és jelent ma is úgy általános biológiai, mint orvostudományi szempontból. Ezzel kapcsolatban természetesen szólni kellene a pavlovi fiziológiai iskola egyik legkiválóbb képviselőjéről, Bikovról és az ő tanítványairól, akiknek kutatásai nyomán szélesedtek, erősödtek és Izmosodtak a pavlovi tanok, de arról is, hogy ezek ismerete kapcsán nálunk is komoly pavlovi kutató munka indult, meg Pécsett, nemkülönben Szegeden: A pavlovi tanoknak.a terjedését és az elterjedését igen előnyösen mozdította elő az is, hogy nemcsak a szovjet pavlovi kutatók jelentek meg időnként nálunk, hanem a mi hasonló területen működő kutatóink is felkeresték a hasonló irányban dolgozó szovjet kutató Intézeteket, sót vannak közöttünk olyanok is, akik hosszabb időt tölthettek a Szovjetunióban, * T (Folytatjuk) , i