Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

Vasárnap. 1955. május 15. OELMAGYFLRORSZAC Pá rt é1e t Eredményesen dolgozik a dorozsmai pártbizottság A Lehel utca után érdeklőd­tem a dorozsmai főúton két idős asszonytól. Készségesen mutatták az irányt és ami­kor megtudták, hogy Dudás elvtársat keresem, a község pártbizottságának titkárát, egyikőjük szívélyesen vállal­kozott, hogy megmutatja a házat is, ahol lakik. Útköz­ben elmondta az öreg nénike, hogy ő már nem igen jár a tanácsháza környékére, de hallja, mindenki megelége­déssel beszél Dudás Béláról, azaz Dudás elvtársról. Nem volt könnyű az elis­merő szavakat kivívni. Erről beszélt Dudás elvtárs. El­mondta 1951 óta vezeti a do­rozsmai pártszervezet mun­káját. Előbb alapszervi tit­kár volt, majd a községi páltbizottság titkára lett. Üzemből, a Lemezgyárból került ide a pártszervezet élére. Az első feladatnak te­kintette; megismerkedni a mezőgazdasági kérdésekkel, a dolgozó parasztok problé­máival, hogy a pártszervezet munkáját megfelelően tudja irányítani. — A szakmai tanácsadás igaz, nem a párti Itkár fel­adata — mondotta. — De hogy helyesen tudjam elbí­rálni a dolgokat, elengedhe­tetlenül szükséges, hogy szakmailag is értsek a me­zőgazdasági dolgokhoz. Dudás elvtárs most is ta­nul. Egyéves mezőgazdasági tanfolyamot végez, hogy meg­ismerkedve az új agrotech­nikai eljárásokkal eredmé­nyesebben tudjon harcolni azok bevezetéséért, Amint mondta: A dolgozó parasztoknak nem elég mondani, hogy mit csináljanak, tényekkel kell őket meggyőzni. így lehet csak eredményt elérni ná­luk. :! Ezt az elvet vallja a párt­határozatok megmagyarázá­sánál is. ö és a pártbizottság tagjai az életből vett tények­kel bizonyították a júniusi, az októberi és most a már­ciusi határozat tételeinek helyességét. Az eredmények már is mutatják mennyire helyes tz a módszer. Soha ilyen lelkesen, ilyen odaadó­an nem dolgoztak a dorozs­mai határban a dolgozó pa­rasztok, mint az elmúlt év őszén és most tavasszal. Megmutatkozik ez abban is, hogy a múlt évhez viszonyít­va az állami fegyelem jelen­tősen javult. A község a be­gyűjlési versenyben második a járásban, az első negyed­évi adófizetési tervet pedig 109 százalékra teljesítették. Nemcsak így lehet lemérni a pártszervezet politikai, fel­világosító munkájának ered­ményeit. Igen jelentős az is, hogy megnőtt a párt tekin­télye, a párt iránti bizalom, Ma már sok olyan dolgozó paraszt is felkeresi tanácséit, segítségért a pártbizottságot, aki azelőtt nem törődött a párttal. Sőt a lakásán is fel­keresik Dudás elvtársat pro­blémáikkal. Látogatottabbak a párt rendezvényei is, mint az elmúlt években bármi­kor. A szabad pártnapok lá­togatottsága, az április 4-i ünnepség és a május elsejei ünnepség mind azt mutatja, jelentősen javult Dorozsinán a párt és a tömegek közötti kapcsolat. — Mindez nem azt jelenti, — magyarázta Dudás elvtárs — hogy most már minden jól megy. Még mindig van­nak kételkedők, hitetlenke­dők, s ezeket nekünk meg kell győzni pártunk politiká­jának, az előttünk álló fel­adatoknak helyességéről. Ez­ért erősítjük, szélesítjük népnevelő hálózatunkat, mert nálunk is ellanyhult a nép­nevelők munkája a válasz­tások után. A legnagyobb hiba a tag­és tagjelöltfelvételi munká­ban mutatkozik. Jelentősen javult a dolgozókkal való kapcsolatuk, de a közöttük végzett politikai munka még mindig nem kielégítő. Ke­vés tagjelöltet neveltünk és az a kevés is főként a do­rozsmai Pamutszövő és a do­rozsmai gépállomás dolgozói közül került ki. A tsz tagok és egyénileg dolgozó parasz­tok közötti pártépítő munka igen gyengének mondható. A politikai munka hiányos­ságaira vall az is, hogy a DISZ-ben csupán a fiatalok szórakozását biztosítják, az MNDSZ munkáya pedig ki­merült a szabás, varrás tan­folyamok rendezésében. Ar­ra már kevés figyelmet for­dítottak, hogy a fiatalok vagy az MNDSZ asszonyok politikailag is fejlődjenek. Az utóbbi időben már itt is javulás mutatkozik. Kiskun­dorozsmán változás történt a márciusi párthatározat után. Az eredmények már mutat­koznak. Megnőtt a párt te­kintélye a községben, — a pártbizottság a község gazdá­jává lett, Sz. G.-né Pályázati felhívás a Csongrádmegyei Pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyetemére A Csongrád megyei Pártbi­zottság pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus ésti egyetemének 1955—1956. tan­évére. Az egyetem célja, hogy értelmiségi dolgozók (tudomá­nyos kutatók, orvosok, mérnö­kök, jogászok, írók, művészek, pedagógusok stb.) párt-, áHamj­és tömegszervezeti funkcioná­riusok, vezető pártpropagan­disták szervezett marxista­leninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A hallgatók a tanfolyam első évében dialektikus és történel­mi materializmus, a II. évben Politikai Gazdaságtan, a III. évben az SZKP Történetét és pártunk történetét tanulják. E tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az esti egyetem elvégzéséről bizonyít­ványt kapnak. A tanulmányi Idő 3 év. 'A tanév szeptember 15-től július 15-ig tart. Hetenként egyszer meghatározott napon délután fél 6—9 óra között foglalko­zás (előadás, osztályfoglalko­zás.) van, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj 1 évre 150 forint. Az egyetemre való felvétel feltétele: általában egyetemi, főiskolai végzettség, vagy en­nek megfelelő általános művelt­ség. Az egyetemre pártonkí­vüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem stb. hallgatója, vagy más egyetemre, tanfolyamra je­lentkezett, illetve munkahelye, lakása nem a megye területén van. A pályázatot a Csongrádme­gyei Pártbizottság agit.-prop. osztályára, Hódmezővásárhely, Lenin utca 1. kell beküldeni 1955. június 10-ig. A Pályázathoz mellékelni kell 1. részletes önéletrajzot, 2. pártszervezete ajánlását. 3. a vállalat, intézmény igazolását a pályázó jelenlegi munkakö­réről. Óriási sikerrel mutatkoztak be a Lengyel Népköztársaság ,Varsó" Cirkuszának művészei Szegeden Tegnap délelőtt a Városi Tanács fogadást adott a Sze­gedre érkezett „Varsó" cir­kusz művészeinek. A lengyel barátaink szeretettel köszön­ték a kedves fogadtatást és azt mondották: művészetük­kel viszonozzák előadásaikon a megkapó vendégszeretetet. A szombat délutáni és az esti díszbemutató előadáson valóban óriási sikert arattak a kitűnő lengyel artisták. Zúgó tapssal köszöntötték Szeged dolgozói a művészek műsorszámait és ajándékok­kal is kedveskedtek nékik. KttszüntjUk a pajtásokat! Ma délelőtt tíz órakor meg­perdülnek a dobok, felharsan a trombiták hangja a Klauzál té­ren: avatják az úttörőket. A harmadik osztályos kispajtá­sok most már piros nyakken­dőben járhatnak. Készültek >s erre a nagy eseményre. Már pénteken délután elpróbálták a parádét a téren. De mégis: most jön az igazi ünnep, most válnak igazán úttörőkké. Több mint hétszáz kispajtást avat­nak ma fel. És másfélezernél is több úttörő vonul fel az ün­nepségre. Mert előtte még dísz­szemle is lesz. A Rákóczi tér­ről indulnak el a pajtások. Kö­szöntjük mindannyiukat ez, nagyszerű ünnep alkalmából! Ma délelőtt nyitják meg az újszegedi partfürdőt Az idei késői tavasz és ára­dások okozta nehézségek miatt elhúzódtak a partfürdő meg­nyitását előkészítő munkálatok. Amint a víz lehúzódott, a Sze­gedi Fürdők és Hőforrás Vál­lalat azonnal teljes erővel hoz­zálátott az utak, a virágágyak és az újszegedi partfürdő egész területének rendezéséhez, va­lamint az épületek csinosításá­hoz. Az elvégzett munka ered­ményeképpen a partfürdő ké­szen áll a megnyitásra, amely­re ma, vasárnap délelőtt kerül sor. Az úszóházak javítása is szé­pen halad, azonban a „Szabad­ság" úszóházat egyelőre csak a csónaktulajdonosok és egyesü­leti sportolók látogathatják. A „Béke" úszóház pedig némi korlátozással már a közönség­nek is rendelkezésére áll. A Szovjetunió déli részén nemrég fejeződött be a Ker­csi-öblön át vezető vasúti kompátkelőhely építkezése. A személy- és tehervonatok nagy Diesel-villamoskompon kel" nek át a krimi partról a kubánira. 1. képen: A Krim-félszigeti állomáson a kompra tolat­ják a tehervagonokat^ Folytatódik a felszabadulási tudományos ülésszak a szegedi tudományegyetemen A hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak keretében pénteken a bölcsé­szettudományi Baróti Dezső egyetemi tanár, dékán, Tetta­manti Béla, Mészöly Gedeon és Koltay-Kasztner Jenő egye­temi tanár, Nyíri Antal docens és Nacsádi József egyetemi ta­nársegéd előadásai hangzottak el. A délutáni ülésen pedig Halász Előd egyetemi tanár és Király József egyetemi adjunk­tus tartott előadást. A tudományos ülésszak to­vább folytatódik. A jövőhéten az Állam- és Jogtudományi Karon, valamint a Természet­tudományi Karon rendeznek előadásokat a tudományos ülés­szak keretében. Gyorsan fejlődik a Szovjetunióban a nyomdaipar. 1960 végéig 340 nyomdaipari vállalatot építenek és tataroznak: 2. képen: A Cseljabinszkban épülő nyomdaipari kom­binát maketje, , Bulgária dolgozói nagy örömmel és lelkesedéssel fogad­ták az ötödik árleszállításról szóló határozatot. A képen: Janka Nikolova, a gabrovoi "Narodna Re­publika«-gyár "A szakma legjobb dolgozója-- címmel kitün­tetett munkásnője, felolvassa társnőinek az árleszállításról szóló határozatot. A közszolgálat őrhelyein A levélkézbesítő Gondoltak-e már arra kedves olvasó­ink, mennyi gondba, fáradságba, szakértei lembe kerül, amíg leveleik eljutnak odáig, hogy a postás bedobja őket az ajtón? Gon­doltak-e már arra, hányféle teher nyomja a vállát annak a levélkézbesítőnek, aki nap mint nap esőben, sárban, hóban ott rója szemünk előtt az utcát — amíg felelősség­gel teli szolgálatának végére jut? Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy csak ritkán jut eszünkbe effajta gondolat. A postás mun­kája is azok közé a társadalom-adta ké­nyelmek közé tartozik, amelyeket meg­szoktunk, magátólértetődőnek tekintünk, s épp ezért nemigen törődünk azzal, ami „mögötte" van. Lebbentsük hát fel egyszer erről is a függönyt! A levelek bizodalmában Széchenyi tér, 1. számú postahivatal. Földszintjén naponta ezrek fordulnak meg. De azt már kevesebben tudják, hogy az emeleten, ahol egész Szeged postájának szétirányítását végzik, naponta 20—30—40 ezer levél fut keresztül. Minden reggel, vagy helyesebben kora hajnalban tömött zsákokban érkezik ide a pályaudvarról a rakomány. A zsákokból a „rovancsolószoba" nagy asztalára, az asztalról a kézbesítők rekeszeibe, illetve az állami szervek, hiva­talok és vállalatok fiókjaiba kerül. A leve­lek természetesen nem maguktól ugranak bele a megfelelő rekeszbe: gyorskezű szak­emberek válogatják őket szét, méghozzá röpke másfél óra alatt, hogy mire a kézbe­sítők gárdája munkába áll, már együtt ta­lálják anyagjukat. Hajnali fél hétkor foglalják el helyüket a kézbesítők — számszerint huszonkilencen tr a szomszédos teremben. Mindegyikük­nek külön munkaasztala van, a további szétosztásra alkalmas fiókokkal és reke­szekkel. Az egyik asztal tetején vörös zászló, rajta a felírás: „üzemünk legjobb kézbesítője". Horváth István elvtárs e ki­tüntető zászló birtokosa; vele eredünk be­szélgetésbe. — Munkámat — adja meg az első fel­világosítást — azzal kezdem, hogy kieme­lem leveleimet a rekeszemből és behozom ide az asztalomra. Aztán hozzálátok a ren­dezésükhöz menetirány szerint. '— Hát nem a levelek szabják meg a menetirányt? — Nem. Minden kézbesítőnek megvan a maga állandó körzete, előre kijelölt út­iránnyal. Attól eltérni nem szabad, de nem is volna értelme, hisz alig van olyan nap, hogy akár egy ház is kimaradna. Napi 10-20 kilométer — Még a házakon belüli sorrendet is figyelembe veszem a rendezésnél — foly­tatja Horváth elvtárs. — A postás számára minden centi fontos. Végre is minden nap 10—20 kilométert kell bejárnia ezzel az öt. kilónál is súlyosabb táskával, amely — ha egy kicsit nagyobb a rakomány — bizony alaposan megnyomja az ember vállát. — Mennyi idő alatt végez? — Ha minden jól megy, 5—6 óra alatt bejárom a kerületemet. De ez csak a „szür­ke napokra" érvényes, amikor nincsen sem­milyen külön terhelés, csak a szokásos napi 2—300 levél. Más a helyzet például a nyug­díjfizetési napokon, amikor 8—10 órát is kint tölt az ember. Vagy itt vannak az adó­felszólitások, amelyeket ugyancsak térli­vevénnyel küldenek. A rádió-előfizetések beszedése is sok időt vesz igénybe, különö­sen manapság, amikor annyi a rádió. Csak az én körzetemben van majdnem ezer elő­fizető. Es bizony akad olyan, akihez három­szor-négyszer is el kell menni, amíg pénzt lát az ember. De ha csak egyszer kell megismételni az útat — szédületes idő ez ezerrel beszo­rozva! Nem árt, ha a közönség erre is te­kintettel van. Egy sajátságos társasjáték Beszélgetésünk most néhány percre megszapuld, mert Horváth elvtársnak át kell mennie az egyik szomszédos szobába az ajánlott leveleket, pénzesutalványokat át­venni. Ezeket külön könyvben vezeti. Aztán az egyik fiókból rádiónyugták kerülnek cló. Összerakásukban két órai külön munka fekszik. Horváth elvtárs fogja és szépen beosztja őket a levélcsomóba, de még nem is végzett, amikor a terem közepéről meg­szólal egy hang: , Figyelem szaktársak! A hiányos vagy ismeretlen címzésű le­velek felolvasása következik, hátha vala­melyik kézbesítő a név alapján rájuk is­mer. Váltakozó szerencsével folyik a „já­ték". Bámulatos név- és helyismeretről tesznek tanúságot a kézbesítők. Amelyik le­vél még így sem talál gazdára, „címzett is­meretlen" jelzéssel visszaindul a feladóhoz. Dúlt tekintetű asszony lép most be a terembe egy postatiszt kíséretében. Nagy botrányt szeretne megelőzni: elcserélte két levelén a címzést és arra számít, hogy kéz­besítés előtt itt még elkaphatja. Az osztály­vezető közli velünk a szabályt, amely sze­rint azonos módon címzett hasonló boríték felmutatása esetén a posta kész visszaadni a levelet, még a körzetet is megjelölik. Hiá­ba. Az asszony elkésett. A levél még előző nap délután kiment... Amit a postás kér Fél 9. Indulási idő. Horváth elvtárs — mint mindennap — most is az elsők között sorakozik fel útra készen. Búcsúzóul né­hány kéréssel fordul a közönséghez: — Rövid időn belül bevezetjük Szege­den a brigádkézbesítést. Ez azt jelenti, hogy a körzetek területe kisebbé válik és csök­kennek az egy-egy kézbesítőre eső terhek. Az új rendszer bevezetésével eleinte talán lesznek zökkenők. Ezért előre is elnézést kérünk, annál is inkább, mert a kézbesítés­nek ez a módja végeredményben javítani fog a posta munkáján. — Azt kérjük továbbá, hogy ahol csak lehet, szereljenek fel levélszekrényt. A be­fizetésekre pedig készüljenek fel időben, le­hetőleg ne hátráltassák késedelmeskedésscl munkánkat. És végül: a címzéseknél kerül­jék a rövidítéseket. Ez sok levelet óvna meg a visszaküldéstől. Nekem is van még egy búcsú-kérdé­sem. Csak egy apróság: hány levél mehetett át a kezén 13 év alatt, amióta szolgálatban van? Némi gondolkodás után felel: — Talán már egymillió is...

Next

/
Oldalképek
Tartalom