Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

Vasárnap. 1955. május 15. OELMAGYFLRORSZAC Pá rt é1e t Eredményesen dolgozik a dorozsmai pártbizottság A Lehel utca után érdeklődtem a dorozsmai főúton két idős asszonytól. Készségesen mutatták az irányt és amikor megtudták, hogy Dudás elvtársat keresem, a község pártbizottságának titkárát, egyikőjük szívélyesen vállalkozott, hogy megmutatja a házat is, ahol lakik. Útközben elmondta az öreg nénike, hogy ő már nem igen jár a tanácsháza környékére, de hallja, mindenki megelégedéssel beszél Dudás Béláról, azaz Dudás elvtársról. Nem volt könnyű az elismerő szavakat kivívni. Erről beszélt Dudás elvtárs. Elmondta 1951 óta vezeti a dorozsmai pártszervezet munkáját. Előbb alapszervi titkár volt, majd a községi páltbizottság titkára lett. Üzemből, a Lemezgyárból került ide a pártszervezet élére. Az első feladatnak tekintette; megismerkedni a mezőgazdasági kérdésekkel, a dolgozó parasztok problémáival, hogy a pártszervezet munkáját megfelelően tudja irányítani. — A szakmai tanácsadás igaz, nem a párti Itkár feladata — mondotta. — De hogy helyesen tudjam elbírálni a dolgokat, elengedhetetlenül szükséges, hogy szakmailag is értsek a mezőgazdasági dolgokhoz. Dudás elvtárs most is tanul. Egyéves mezőgazdasági tanfolyamot végez, hogy megismerkedve az új agrotechnikai eljárásokkal eredményesebben tudjon harcolni azok bevezetéséért, Amint mondta: A dolgozó parasztoknak nem elég mondani, hogy mit csináljanak, tényekkel kell őket meggyőzni. így lehet csak eredményt elérni náluk. :! Ezt az elvet vallja a párthatározatok megmagyarázásánál is. ö és a pártbizottság tagjai az életből vett tényekkel bizonyították a júniusi, az októberi és most a márciusi határozat tételeinek helyességét. Az eredmények már is mutatják mennyire helyes tz a módszer. Soha ilyen lelkesen, ilyen odaadóan nem dolgoztak a dorozsmai határban a dolgozó parasztok, mint az elmúlt év őszén és most tavasszal. Megmutatkozik ez abban is, hogy a múlt évhez viszonyítva az állami fegyelem jelentősen javult. A község a begyűjlési versenyben második a járásban, az első negyedévi adófizetési tervet pedig 109 százalékra teljesítették. Nemcsak így lehet lemérni a pártszervezet politikai, felvilágosító munkájának eredményeit. Igen jelentős az is, hogy megnőtt a párt tekintélye, a párt iránti bizalom, Ma már sok olyan dolgozó paraszt is felkeresi tanácséit, segítségért a pártbizottságot, aki azelőtt nem törődött a párttal. Sőt a lakásán is felkeresik Dudás elvtársat problémáikkal. Látogatottabbak a párt rendezvényei is, mint az elmúlt években bármikor. A szabad pártnapok látogatottsága, az április 4-i ünnepség és a május elsejei ünnepség mind azt mutatja, jelentősen javult Dorozsinán a párt és a tömegek közötti kapcsolat. — Mindez nem azt jelenti, — magyarázta Dudás elvtárs — hogy most már minden jól megy. Még mindig vannak kételkedők, hitetlenkedők, s ezeket nekünk meg kell győzni pártunk politikájának, az előttünk álló feladatoknak helyességéről. Ezért erősítjük, szélesítjük népnevelő hálózatunkat, mert nálunk is ellanyhult a népnevelők munkája a választások után. A legnagyobb hiba a tagés tagjelöltfelvételi munkában mutatkozik. Jelentősen javult a dolgozókkal való kapcsolatuk, de a közöttük végzett politikai munka még mindig nem kielégítő. Kevés tagjelöltet neveltünk és az a kevés is főként a dorozsmai Pamutszövő és a dorozsmai gépállomás dolgozói közül került ki. A tsz tagok és egyénileg dolgozó parasztok közötti pártépítő munka igen gyengének mondható. A politikai munka hiányosságaira vall az is, hogy a DISZ-ben csupán a fiatalok szórakozását biztosítják, az MNDSZ munkáya pedig kimerült a szabás, varrás tanfolyamok rendezésében. Arra már kevés figyelmet fordítottak, hogy a fiatalok vagy az MNDSZ asszonyok politikailag is fejlődjenek. Az utóbbi időben már itt is javulás mutatkozik. Kiskundorozsmán változás történt a márciusi párthatározat után. Az eredmények már mutatkoznak. Megnőtt a párt tekintélye a községben, — a pártbizottság a község gazdájává lett, Sz. G.-né Pályázati felhívás a Csongrádmegyei Pártbizottság marxizmus—leninizmus esti egyetemére A Csongrád megyei Pártbizottság pályázatot hirdet a marxizmus—leninizmus ésti egyetemének 1955—1956. tanévére. Az egyetem célja, hogy értelmiségi dolgozók (tudományos kutatók, orvosok, mérnökök, jogászok, írók, művészek, pedagógusok stb.) párt-, áHamjés tömegszervezeti funkcionáriusok, vezető pártpropagandisták szervezett marxistaleninista oktatását egyetemi színvonalon biztosítsa. A hallgatók a tanfolyam első évében dialektikus és történelmi materializmus, a II. évben Politikai Gazdaságtan, a III. évben az SZKP Történetét és pártunk történetét tanulják. E tárgyakból minden félévben vizsgát tesznek. A tanulmányi eredményekről, illetve az esti egyetem elvégzéséről bizonyítványt kapnak. A tanulmányi Idő 3 év. 'A tanév szeptember 15-től július 15-ig tart. Hetenként egyszer meghatározott napon délután fél 6—9 óra között foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás.) van, amelyen a részvétel kötelező. A tandíj 1 évre 150 forint. Az egyetemre való felvétel feltétele: általában egyetemi, főiskolai végzettség, vagy ennek megfelelő általános műveltség. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. Nem kérheti felvételét, aki más egyetem stb. hallgatója, vagy más egyetemre, tanfolyamra jelentkezett, illetve munkahelye, lakása nem a megye területén van. A pályázatot a Csongrádmegyei Pártbizottság agit.-prop. osztályára, Hódmezővásárhely, Lenin utca 1. kell beküldeni 1955. június 10-ig. A Pályázathoz mellékelni kell 1. részletes önéletrajzot, 2. pártszervezete ajánlását. 3. a vállalat, intézmény igazolását a pályázó jelenlegi munkaköréről. Óriási sikerrel mutatkoztak be a Lengyel Népköztársaság ,Varsó" Cirkuszának művészei Szegeden Tegnap délelőtt a Városi Tanács fogadást adott a Szegedre érkezett „Varsó" cirkusz művészeinek. A lengyel barátaink szeretettel köszönték a kedves fogadtatást és azt mondották: művészetükkel viszonozzák előadásaikon a megkapó vendégszeretetet. A szombat délutáni és az esti díszbemutató előadáson valóban óriási sikert arattak a kitűnő lengyel artisták. Zúgó tapssal köszöntötték Szeged dolgozói a művészek műsorszámait és ajándékokkal is kedveskedtek nékik. KttszüntjUk a pajtásokat! Ma délelőtt tíz órakor megperdülnek a dobok, felharsan a trombiták hangja a Klauzál téren: avatják az úttörőket. A harmadik osztályos kispajtások most már piros nyakkendőben járhatnak. Készültek >s erre a nagy eseményre. Már pénteken délután elpróbálták a parádét a téren. De mégis: most jön az igazi ünnep, most válnak igazán úttörőkké. Több mint hétszáz kispajtást avatnak ma fel. És másfélezernél is több úttörő vonul fel az ünnepségre. Mert előtte még díszszemle is lesz. A Rákóczi térről indulnak el a pajtások. Köszöntjük mindannyiukat ez, nagyszerű ünnep alkalmából! Ma délelőtt nyitják meg az újszegedi partfürdőt Az idei késői tavasz és áradások okozta nehézségek miatt elhúzódtak a partfürdő megnyitását előkészítő munkálatok. Amint a víz lehúzódott, a Szegedi Fürdők és Hőforrás Vállalat azonnal teljes erővel hozzálátott az utak, a virágágyak és az újszegedi partfürdő egész területének rendezéséhez, valamint az épületek csinosításához. Az elvégzett munka eredményeképpen a partfürdő készen áll a megnyitásra, amelyre ma, vasárnap délelőtt kerül sor. Az úszóházak javítása is szépen halad, azonban a „Szabadság" úszóházat egyelőre csak a csónaktulajdonosok és egyesületi sportolók látogathatják. A „Béke" úszóház pedig némi korlátozással már a közönségnek is rendelkezésére áll. A Szovjetunió déli részén nemrég fejeződött be a Kercsi-öblön át vezető vasúti kompátkelőhely építkezése. A személy- és tehervonatok nagy Diesel-villamoskompon kel" nek át a krimi partról a kubánira. 1. képen: A Krim-félszigeti állomáson a kompra tolatják a tehervagonokat^ Folytatódik a felszabadulási tudományos ülésszak a szegedi tudományegyetemen A hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett tudományos ülésszak keretében pénteken a bölcsészettudományi Baróti Dezső egyetemi tanár, dékán, Tettamanti Béla, Mészöly Gedeon és Koltay-Kasztner Jenő egyetemi tanár, Nyíri Antal docens és Nacsádi József egyetemi tanársegéd előadásai hangzottak el. A délutáni ülésen pedig Halász Előd egyetemi tanár és Király József egyetemi adjunktus tartott előadást. A tudományos ülésszak tovább folytatódik. A jövőhéten az Állam- és Jogtudományi Karon, valamint a Természettudományi Karon rendeznek előadásokat a tudományos ülésszak keretében. Gyorsan fejlődik a Szovjetunióban a nyomdaipar. 1960 végéig 340 nyomdaipari vállalatot építenek és tataroznak: 2. képen: A Cseljabinszkban épülő nyomdaipari kombinát maketje, , Bulgária dolgozói nagy örömmel és lelkesedéssel fogadták az ötödik árleszállításról szóló határozatot. A képen: Janka Nikolova, a gabrovoi "Narodna Republika«-gyár "A szakma legjobb dolgozója-- címmel kitüntetett munkásnője, felolvassa társnőinek az árleszállításról szóló határozatot. A közszolgálat őrhelyein A levélkézbesítő Gondoltak-e már arra kedves olvasóink, mennyi gondba, fáradságba, szakértei lembe kerül, amíg leveleik eljutnak odáig, hogy a postás bedobja őket az ajtón? Gondoltak-e már arra, hányféle teher nyomja a vállát annak a levélkézbesítőnek, aki nap mint nap esőben, sárban, hóban ott rója szemünk előtt az utcát — amíg felelősséggel teli szolgálatának végére jut? Aligha tévedek, ha úgy vélem, hogy csak ritkán jut eszünkbe effajta gondolat. A postás munkája is azok közé a társadalom-adta kényelmek közé tartozik, amelyeket megszoktunk, magátólértetődőnek tekintünk, s épp ezért nemigen törődünk azzal, ami „mögötte" van. Lebbentsük hát fel egyszer erről is a függönyt! A levelek bizodalmában Széchenyi tér, 1. számú postahivatal. Földszintjén naponta ezrek fordulnak meg. De azt már kevesebben tudják, hogy az emeleten, ahol egész Szeged postájának szétirányítását végzik, naponta 20—30—40 ezer levél fut keresztül. Minden reggel, vagy helyesebben kora hajnalban tömött zsákokban érkezik ide a pályaudvarról a rakomány. A zsákokból a „rovancsolószoba" nagy asztalára, az asztalról a kézbesítők rekeszeibe, illetve az állami szervek, hivatalok és vállalatok fiókjaiba kerül. A levelek természetesen nem maguktól ugranak bele a megfelelő rekeszbe: gyorskezű szakemberek válogatják őket szét, méghozzá röpke másfél óra alatt, hogy mire a kézbesítők gárdája munkába áll, már együtt találják anyagjukat. Hajnali fél hétkor foglalják el helyüket a kézbesítők — számszerint huszonkilencen tr a szomszédos teremben. Mindegyiküknek külön munkaasztala van, a további szétosztásra alkalmas fiókokkal és rekeszekkel. Az egyik asztal tetején vörös zászló, rajta a felírás: „üzemünk legjobb kézbesítője". Horváth István elvtárs e kitüntető zászló birtokosa; vele eredünk beszélgetésbe. — Munkámat — adja meg az első felvilágosítást — azzal kezdem, hogy kiemelem leveleimet a rekeszemből és behozom ide az asztalomra. Aztán hozzálátok a rendezésükhöz menetirány szerint. '— Hát nem a levelek szabják meg a menetirányt? — Nem. Minden kézbesítőnek megvan a maga állandó körzete, előre kijelölt útiránnyal. Attól eltérni nem szabad, de nem is volna értelme, hisz alig van olyan nap, hogy akár egy ház is kimaradna. Napi 10-20 kilométer — Még a házakon belüli sorrendet is figyelembe veszem a rendezésnél — folytatja Horváth elvtárs. — A postás számára minden centi fontos. Végre is minden nap 10—20 kilométert kell bejárnia ezzel az öt. kilónál is súlyosabb táskával, amely — ha egy kicsit nagyobb a rakomány — bizony alaposan megnyomja az ember vállát. — Mennyi idő alatt végez? — Ha minden jól megy, 5—6 óra alatt bejárom a kerületemet. De ez csak a „szürke napokra" érvényes, amikor nincsen semmilyen külön terhelés, csak a szokásos napi 2—300 levél. Más a helyzet például a nyugdíjfizetési napokon, amikor 8—10 órát is kint tölt az ember. Vagy itt vannak az adófelszólitások, amelyeket ugyancsak térlivevénnyel küldenek. A rádió-előfizetések beszedése is sok időt vesz igénybe, különösen manapság, amikor annyi a rádió. Csak az én körzetemben van majdnem ezer előfizető. Es bizony akad olyan, akihez háromszor-négyszer is el kell menni, amíg pénzt lát az ember. De ha csak egyszer kell megismételni az útat — szédületes idő ez ezerrel beszorozva! Nem árt, ha a közönség erre is tekintettel van. Egy sajátságos társasjáték Beszélgetésünk most néhány percre megszapuld, mert Horváth elvtársnak át kell mennie az egyik szomszédos szobába az ajánlott leveleket, pénzesutalványokat átvenni. Ezeket külön könyvben vezeti. Aztán az egyik fiókból rádiónyugták kerülnek cló. Összerakásukban két órai külön munka fekszik. Horváth elvtárs fogja és szépen beosztja őket a levélcsomóba, de még nem is végzett, amikor a terem közepéről megszólal egy hang: , Figyelem szaktársak! A hiányos vagy ismeretlen címzésű levelek felolvasása következik, hátha valamelyik kézbesítő a név alapján rájuk ismer. Váltakozó szerencsével folyik a „játék". Bámulatos név- és helyismeretről tesznek tanúságot a kézbesítők. Amelyik levél még így sem talál gazdára, „címzett ismeretlen" jelzéssel visszaindul a feladóhoz. Dúlt tekintetű asszony lép most be a terembe egy postatiszt kíséretében. Nagy botrányt szeretne megelőzni: elcserélte két levelén a címzést és arra számít, hogy kézbesítés előtt itt még elkaphatja. Az osztályvezető közli velünk a szabályt, amely szerint azonos módon címzett hasonló boríték felmutatása esetén a posta kész visszaadni a levelet, még a körzetet is megjelölik. Hiába. Az asszony elkésett. A levél még előző nap délután kiment... Amit a postás kér Fél 9. Indulási idő. Horváth elvtárs — mint mindennap — most is az elsők között sorakozik fel útra készen. Búcsúzóul néhány kéréssel fordul a közönséghez: — Rövid időn belül bevezetjük Szegeden a brigádkézbesítést. Ez azt jelenti, hogy a körzetek területe kisebbé válik és csökkennek az egy-egy kézbesítőre eső terhek. Az új rendszer bevezetésével eleinte talán lesznek zökkenők. Ezért előre is elnézést kérünk, annál is inkább, mert a kézbesítésnek ez a módja végeredményben javítani fog a posta munkáján. — Azt kérjük továbbá, hogy ahol csak lehet, szereljenek fel levélszekrényt. A befizetésekre pedig készüljenek fel időben, lehetőleg ne hátráltassák késedelmeskedésscl munkánkat. És végül: a címzéseknél kerüljék a rövidítéseket. Ez sok levelet óvna meg a visszaküldéstől. Nekem is van még egy búcsú-kérdésem. Csak egy apróság: hány levél mehetett át a kezén 13 év alatt, amióta szolgálatban van? Némi gondolkodás után felel: — Talán már egymillió is...