Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

Vasárnap, 1955. május 15. A Vöröskereszt-csoportok új feladata Irta: BÚZA IMRE, a Vöröskereszt megye! titkára -3 OÉLMQGYARORSZBG K Magyar Vöröskereszt négy ?vvel ezelőtt lépett a tömegszervezetek sorába. Azóta pártunkhoz kapcsolja azokat a társadalmi munkásokat, akik fáradhatatlanul küzdenek pártunk és kormányunk egészségügyi politikájának megvalósításáért. akik magukévá teszik az egészségügyi kultúra továbbfejlesztését. Az eltelt négy év alatt megyénkben is sokat erősödött ez a fiatal egészségügyi tömegríkervezet. Városon és falun az egészségügyi előadások százait szervezte és az elmúlt félév során öt anyák iskolája tanfolyamot indított, amelyeken orvosol: és védőnők ismertették a gyermeknevelés 'és gondozás lielyes módszereit. A Vöröskereszt felvilágosító munkája nyomán egyre emelkedik az önkéntes véradók száma és ilyen módon Csongrád megye vérellátó állomásai mindenkor biztosítani tudják körházaink részére a gyógyító vért. Csongrád megyében az elmúlt év folyamán 1487 hallgatót képeztünk ki elsősegélynyújtó tanfolyamokon, akik számos esetben láttak el az üzemekben, a mezőgazdaság szocialista szektoraiban kisebb sérüléseket. Segítséget nyújtottak az orvosoknak a rák- és tüdőszűrő vizsgálatoknál és a védőoltásoknál. Részt vállaltak a tisztasági mozgalomból js. Hazánkban a szocializmus Jépítésével párhuzamosan növekszik a dolgozók egészségügyi igénye is. A Vöröskeresztnek segítenie kell a növekvő igények kielégítését. Ehhez az szükséges, hogy a Vöröskereszt még szélesebbre eressze gyökereit a dolgozó tömegek között. Az MDP Politikai Bizottsága ennek érdekében megtárgyalta a Vöröskereszt munkáját és határozatot hozott a további feladatokról. A Magyar Vöröskereszt Országos Választmánya magáévá tette a Politikai Bizottság határozatát és munkához látott. A határozat alapján a Vöröskereszt új tagsági könyvvel látja el tagjait, s la tagkönyvcsere sikeres végrehajtása komoly munkát igényel a 'csoportok vezetőségétől és valamennyi tagtól. A tagkönyvcsere a Vöröskeresztnél — éppenúgy, mint más tömegszervezetnél — nem egyszerű adminisztratív munkát jelent. Lehetőséget nyújt arra, hogy felmérjük a szervezet erőit, megállapítsuk milyen tényleges tagsággal rendelkezünk, milyen feladatok végrehajtására lesznek képesek a csoportok. A cél az, hogy a szervezet számbelileg és aktivitás tekintetében is erősödjék. Ezt úgy érhetjük el, ha minden üzemben, minden állami gazdaságban, termelőszövetkezetben és gépállomáson igényeljük a pártszervezetek segítségét és a helyi csoportok együttműködnek a szakszervezetekkel, a DISZ-szel, az MNDSZ-el és valamennyi tömegszervezettel. 'Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy ahol jó a Vöröskereszt kapcsolata a párttal és a tömegszervezetekkel, ott napról napra javul a társadalmi egészségvédelmi munka, egyre többen vesznek részt abban. A Vöröskereszt tagok segítenek az orvosnak a védőoltások lebonyolításában, irányítják és népszerűsítik a tisztasági mozgalmat. Hasonlóan jól oldották meg a tagkönyvcserét Öszentivánon, Szatymazon és még jónéhány csoportunkban. Néhány csoportunknál azonban nem tapasztalhatók ilyen eredmények. Kisteleken, Szőregen még a meglévő tagságot sem frták össze. Ezeken a helyeken nem tulajdonítottak elég jelentőséget a tagkönyvcserének, nem használták ki a lehetőségeket. Nem igyekeztek együttműködni a tömegszervezetekkel sem. Következménye az, hogy nem is érték el a kívánt célt, nem kerültek közelebb az emberekhez, nem keltették fel az érdeklődést az egészségvédelmi munka iránt. A lehetőségek pedig ezekben a községekben is megvannak, csak ki kell használni azokat. A helyi csoportok vezetőségei beszélgessenek ismerőseikkel, munkatársaikkal, keressenek segítőtársakat, akik szívesen végeznek további felvilágosító munkát. Kérjenek tanácsot az orvostól, a védőnőtől a szakfeladatokról, ugyanakkor működjenek együtt á falusi MNDSZ-el, az állami gazdaságok, a gépállomások MEDOSZ szervezeteivel. Látnunk kell tehát, hogy Csongrád megyében a társadalmi egészségvédelmi munkát csak akkor tudjuk továbbfejleszteni, ha minél többen vesznek részt az egészségügyi 'kultúra színvonalának további emeléséért folytatott harcban. Csongrád megye mezőgazdasági jellegéből adódik, hogy éppen az elkövetkező hónapokban iiárul nagy feladat a Vöröskereszt tagjaira. A nagy nyári mezőgazdasági munkákban minden dolgos kézre szükség van. A Vöröskeresztnek is fel kell készülnie arra, hogy segítse megyénk dolgozó parasztságát a munka dandárja idején. Gondoskodnia kell arról, hogy minden munkacsapatban, minden cséplőképnél, kombájnnál kiképzett elsősegélynyújtó aktíva segíthessen sérülések esetén. Segítenie kell az ivóvízellátás jó megszervezésében is. Patronálni kell az idénybölcsődéket és napköziket, hogy az anyák nyugodtan dolgozhassanak a földeken. Felvilágosító munkát kell végeznie az idényszállások rendjéért, tisztaságáért, a fertőző betegségek elkerülése érdekében. Emellett az olyan nagy város, mint Szeged és a környező falvak, a Vöröskeresztcsoportok nem hanyagolhatják el a véradótoborzást, az üzemekben pedig az üzemegészségügyi társadalmi feladatokat. Mindezek a feladatok szorosan összefüggnek a szocializmus építéséveL Minél nagyobb tömegeket von be a Magyar Vöröskereszt pártunk ás kormányunk határozatainak végrehajtásába, minél többen vesznek részt a társadalmi egészségvédelmi munkában, annál inkább érvényesül szocialista egészségügyünk egyik legfontosabb alapelve: a betegségek megelőzése, a dolgozók egészségének, 1 munkaképességének védelme. Ezért érezzen megyénkben minden Vöröskereszt tag felelősséget a tagkönyvcsere sikeréért. Édesanyák beszélgetnek Az édesanyák konferenciájának küldöttei befejezték tanácskozásukat s hazamentek az ország különböző részébe. Egy hét telt el az „Anyák napja óta és Barta Mártonné, a Szalámigyár MNDSZ szervezetének elnöke szivében még most is frissen élnek a magyar asszonyok budapesti találkozóján szerzeit , élmények. — Tudjátok —- mesélte pénteken az ebéd alatt az asztal körül fehér köppenyben ülő asszonytársainak, a mosoda dolgozóinak —• felejthetetlen volt az első napon, amikor Rákosi elvtárs megérkezett. Az édesanyák felálltak, tapsoltak, énekelték, hogy éljen Rákosi elvtárs és a párt! Csak úgy zengett a terem. Másnap egy Nógrád megyei volt zsellérasszony is felszólalt. Azzal kezdte, hogy ő a tegnapi napig adósa volt Rákosi elvtársnak. Eletében most volt másodszor Budapesten. Először akkor, amikor az egyik fiát katonatisztté avatták. Amikor meglátta a díszes egyenruhában féltett gyermekét, megkérdezte tőle, hogy mond fiam, kinek köszönhetjük, hogy teöelölled, katonatiszt lehetett. Azt válaszolta a büszke gyermek: a pártnak, Rákosi elvtársnak. „Evek teltek el —; mondta az asszony —>. és most tegnap leróttam adósságomat: sikerült átölelnem és megcsókolnom Rákosi elvtársat." A mosónők elérzékenyültek, ** Hát bizony sokat, mindent a pártnak köszönhetünk —• mondta csendesen az egyik asszony és tovább kanalazta a hússal telt grizgaluska levest. A konferencia második napján — folytatta Bartáné — egyszer csak kinyílt az ajtó és dobpergés hallatszott. Vörösnyakkendós úttörők jöttek, aztán díszesek, főiskolások, katonák. Mindenki a saját gyermekét látta, érezte a teremben. Az egyik fiatal tiszt köszöntött bennünket, édesanyákat a róluk való gondoskodásért, fáradtságért. Űgy elgondolkodtam én is. Nekem nem volt gyermekkorom, sem fiatal életem. Két és fél elemit jártam, kilenc éves koromban meg elmentem dolgozni. Cselédeskedtem, kapáltam, szolgáltam. A lelkem elszomorodik, ha ezekre a sötét napolcra gondolok. Amikor férjhez mentem, ketten dolgoztunk, de 5én már nem volt pénzünk, hitelbe vásároltunk a boltba. Mindig hitel, adósság, nélkülözés. Az én nagyobbik gyerekem, a 13 éves Árpád már több iskolát végzett, mint én. Pedig a népi demokráciában én is letettem a 6 általánost. Most be tudjuk szépen osztani keresetünket, ruházkodunk és bizony igényesebbek is vagyunk, még szebben akarunk öltözködni. Sok fiatal mama nem is tudja még megbecsülni ezt az életet —' Bizony nem —> erősítette meg Bartáné szavait az asztal sarkán ülő asszony. — Mi mosónők sokat tudnánk a múltról beszélni, de már kezdjük elfelejteni, csak ha igy emlékezünk, jut eszünkbe. A fiatalok meg nem éltek benne és ha valami kis nehézségük van, mindjárt úgy oda vannak. —• Igen, most is akadnak valóban nehézségek — kapcsolódott be tovább a beszélgetésbe Bartáné —, de ezeket nem úgy ráhatjuk fel, mint ezelőtt tíz-tízenkét évvel. Ha az én fiam odafekszik mellém és kér, hogy anyu mesél) nekem arról, amikor te is kicsi voltál, akkor csak szomorúságról tudok szólani, ök már a múltat csak ebből az emlékekből ismerik. A beszélgetés megszakadt, az ebédet is befejezték és egy másik fehérköppenyes asszony viharzott be az ajtón. — Itt vannak a borítékok! —i mondta és letette az asztalra. Az egyikre 600 forint, a másikra 500, de akadt olyan boríték is, amelyre 300 forint volt ráírva: fél havi előleg. Igen, egyik több. másik kevesebb. Meg is jegyezte az egyik mosónő: „Ki mennyit dolgozik, annyit ér." Egyszerűen, röviden, őszintén fejezték ki véleményüket. Az asszonyok a mosodában folytatták a munkát. Barta Mártonná a varrógéphez ült, a kimosott munkaruhákat, köppenyeket javítani. Barna hajába már ősz csikók vegyültek, értelmes, sovány arca a varrógépre szegeződött. Azon gondolkodott, hogy úgy szervezik meg most az üzembe a gyermeknapot, hogy azt a kicsinyek sokáig megemlegessék. Markovits Tibor. „Ifjúsági (émgyüjitt napokat" rendeznek Csongrád megyében Szegeden szerdán kitüntették a legjobb fémgyűjtőket Szegeden a Gutenberg utcai általános leányiskolában szerdán délelőtt ünnepélyes zászlófelvonás után „Kiváló fémgyűjtő jelvénnyel" tüntették ki és pénzjutalomban részesítették az első negyedévben legjobb eredményt elért szegedi vas- és színesfémgyűjtőket. Kovács Emma pedagógust azért jutalmazták, mert irányításával a Gutenberg utcai iskola már negyedszer került első helyre a szegedi általános iskolák versenyében. Legutóbb is itt gyűjtötték a legtöbb fémet, egyebek közt mintegy két vagon vasat. A legjobb egyéni fémgyűjtő is ebből az iskolából került ki: Márki Margit úttörő 7600 kiló vasat és 53 kiló színesfémet szedett össze. Ezért most egy női karóra és száz forint pénzjutalom mellett öt társával együtt „Kiváló fémgyűjtő" jelvényt kapott. Lelkesíti őket a megyei tanács oktatási osztályának most kitűzött jutalma is: Csongrád megyének azt az öt fiatalját, aki a május 18—21-e között tartandó „Ifjúsági fémgyűjtő napokon" a legjobb eredményt éri el kéthetes egri jutalomüdülésben részesítik. Egy üzemi újság margójára Mit ér az étel, ha nincs sava-borsa? Mennyire használható az olyan fegyver, amelynek kicsorbult az éle? Ilyen gondolatok járnak az ember fejében, ba olvassa a "Textilműveket", a Textilművek lapját. Lehet, hogy a hasonlatok túloznak, de egy bizonyos: a "Textilművek" szerkesztősége korántsem él az üzemi újság adta lehetőségekkel. Mi a jellemző a Textilművek lapjára? A mély, átgondolt politikai-eszmei mondanivaló? A* pártos, harcos kommunista bírálat-önbírálat? Az újságírói igényesség? Tükrözi a Textilművek sokszínű, gazdag életét? A válasz: — nem! Ha nem is lehet egyértelműen kimondani ezt a *Nem>*-et — hisz a lapban jelennek meg időnként jó írások —, mégsem lehetnek elégedettek a gyár dolgozói lapjukkal. Nem lehetnek elégedettek vele, mert sok benne a sablonos, szürke, unalmas írás. Gyakoriak az olyan cikkek, amelyek csupán tényeket regisztrálnak, neveket, százalékokat sorolnak fel, anélkül, hogy megmutatnák: mennyi munka, erőfeszítés, hősiesség van az ott dolgozók mindennapi munkájában. Nem lehet vitás, hogy a gondolatszegény írások nem keltenek érzéseket, gondolatokat, nem buzdítanak. Még a dicséret sem esik olyan jól, ha azt üresen, sablonosan teszik. Sokkal többet érdemelnének lapjuktól a Textilművek dolgozói, akik immár hetedszer vívják ki az élüzemjelvényt. Nem frázis, ha azt mondjuk: jól szerkesztett üzemi lappal "forradalmat lehet csinálni egy üzemben" Különösen most, a Központi Vezetőség márciusi határozata után szükséges, hogy a lap élő és eleven legyen. Itt-ott találunk benne cikkeket arról a munkáról, amely a KV határozatának végrehajtására irányul, azonban a lap összhatása, mondanivalója még eléggé szegényes. A gyár dolgozói sokat akarnak kapni a laptól, a párt pedig sokat akar mondani nekik lapjukon kcresztüL S ha ennek ellenére ez nincs igy, — az az oka, hogy a lap szerkesztőjében nem él elevenen a kommunista újságiró felelőssége, hivatásszeretete. Álljon be végre hát í*yökeres fordulat a "Textilművek* szerkesztőségének munkájában, mert ezt kívánja a Textilművek, az ország érdeke! (kalocsai) Beszámoló az I. és a II. kerületi tanácsülésekről A kerületi tanácsok működésük óta mindinkább gazdájukká válnak a rábízott kerületeknek. Tanúi voltunk ennek az elmúlt hónapban a községpolitikai terv tárgyalásánál — és pénteken délután a kerületi tanácsok ez évi költségvetésének megvitatásánál. Az első kerületi tanácsülésen Mison Gusztáv elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke ismertette a költségvetést. Hangsúlyozta, hogy a költségvetés tárgyalásánál a kiadások és a bevételek mellett mint a szocialista gazdálkodás döntő módszerét, a takarékosságot fokozottabban figyelembe kell venni. A végrehajtó bizottság elnöke részleteiben ismertette a költség-' vetést. A beszámolóhoz többen szóltak hozzá a tanácstagok közül és kisebb módosításokkal a költségvetést az első kerületi tanácsülés elfogadta. Ezen az ülésen az első kerületi tanács bizottságot állított össze a vasgyű]tő kampány szervezésére. A második kerületi tanács is pénteken délután tárgyalta meg a kerület 1955. évi költségvetését, amelyet Tasnádi Lajos elvtárs, vb. titkár ismertetett. Ez évben 6 és fél millió forint jut a második kerületi tanács területére, amelynek 50 százalékát kulturális kiadásokra fordítják (iskolák, óvodák, napközi otthonok), továbbá egymillió 600 ezer forintot szociális kiadásokra (bölcsődék, anya- és gyermekvédelem, szociális gondozás, stb.), a hatósági főzőhely kiadásaira egymillió forintot fordítanak. Az igazgatási ágazatra 758 ezer forint jut. Ez is megmutatja, hogy az ügyintézést egyre inkább egyszerűsítjük. A második kerületi tanács tagjai a költségvetés vitájában igen aktívan vettek részt: 17-en szólaltak fel. A hozzászólásokból kicsendült a tanácstagok felelősségérzetének tudata: többen hangsúlyozták, arra törekszenek, hogy a maguk területén, a lakosság védje meg a társadalmi tulajdont, őrködjék a kerület vagyona, új építkezései, eredményei felett. Az állandó bizottsági tagok Ígéretet tettek arra, hogy a maguk szakterületein mindent megtesznek, hogy a költségvetési tételeket helyesen, tervszerűen használják fel. A költségvetést egyhangúlag elfogadta a második kerületi tanács, majd az állandóbizottságok munkáját értékelték: több állandó bizottságot ketté választottak, újjászerveztek a jobb munka érdekében. A második kerületi tanácsülésen a lakosság igen nagy számban jelent meg. Katonák a kübekhází Sarló Kalapács Termelőszövetkezetben Kübekháza határmenti község, a környéken határőr katonák táboroznak; Napi nehéz szolgálatuk teljesítése mellett azonban bőven jut idejük arra is, hogy — népünk hű fiaihoz illően — most a nagy munkaidőben segítsenek a helyi termelőszövetkezet tagjainak. Tóth tiszt elvtárs, az alakulat parancsnoka mindennap felkeresi a tsz vezetőségét s megkérdezi az elvtársaktól: *van-e részünkre munka, szeretnénk segíteni. Ha kézi erőre van szükség, emberekkel, ha igaerő kell, azzal jövünk.* Tóth tiszt elvtárs egyszer munka közben elmondotta, hogy ők is megtárgyalták pártunk márciusi határozatát. E határozat végrehajtásáért úgy gondolják, csak akkor tesznek meg igazán mindent, ha nemcsak fegyverrel a kezükben őrködnek határaink sérthetetlensége felett, hanem emellett tőlük telhető segítséget nyújtanak mezőgazdaságunk szocialista épísében is. Tóth tiszt elvtárs beosztottjaival együtt szabad idejében tekintet nélkül parancsnoki beosztására, tiszti rendfokozatára, egysorban dolgozik elvtársaival. A szövetkezet tagjai nagyra értékelik személyes példamutatását. Büszkék is Tóth tiszt elvtársra, aki néhány évvel ezelőtt még hozzájuk hasonló parasztember volt. A szövetkezetben most kissé összetorlódtak a tavaszi vetési és növényápolási munkák: De az építkezéseket sem lehetett leállítani, mert az új istállókra, épületekre nagy szükség van. Tóth elvtárs látta ezt. Nyomban felajánlotta a maga és beosztottjai segítségét. Napokon keresztül maga hajtotta a lovakat s a szövetkezet részére ezer darab téglát szállított ki a szóregi téglagyárból. Nemrégen egy autó melasz szállítmány érkezett a tsz-be a Mezőhegyesi Cukorgyárból; A tagok kint dolgoztak a határban. Tóth elvtárs és derék katonái néhány perc múlva megjelentek az udvaron, valamennyien nekigyűrkőztek, kiürítették a hordókat; Mindig ott vannak, ahol a legnagyobb szükség van rájuk.Eddig már sok értékes és új munkamódszerre tanították meg a tsz. tagjait. Tóth tiszt elvtárs és katonáinak példamutatása nyomán sokat javult a munkafegyelem a szövetkezetben. A legtöbb tsz tag megértette már, hogy csak hasonló szorgalommal, fegyelmezett, kitartó munkával lehetnek méltók néphadseregünk derék tisztjeihez és katonáihoz; Sebő Pál Szeged Járási Tanács dolgozója A Kéziszerszámgyár is csatlakozott a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához A Szegedi Kéziszerszámgyár dolgozói megtették vállalásukat évi tervük túlteljesítéséért. Megígérték, hogy 1955-ös tervüket december 20-ra befejezik, az év végéig a tervet 3.3 százalékkal túlteljesítik. Expcrt-fköteliezettségüknek maradék nélkül eleget tesznek. Éves tervükön felül gyártanak a többi között tízezer játék-csavarhúzópengét, 10 ezer játékvésőt, harmincezer játékharapófogót és 20 ezer egycsavaros ágfűrészt. A termelékenységet a tervezetten felül 3.3 százalékkal növelik, önköltségüket 1955-ben az elmúlt évhez viszonyítva 3.1 százalékkal csökkentik. A selejtet az elmúlt évhez viszonyítva az idén 3 százalékkal csökkentik. A felajánlásban figyelmet fordítottak a kollektív szerződésben előírtak megvalósítására, A Kéziszerszámgyárban is lelkesen csatlakoztak a húsz budapesti üzem felhívásához, s a vállalás megtétele után annak végrehajtásáért munkálkodnak,