Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

VILÁG PRÖLETAMI BÍIMMYAltORSIÁE AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Összehívták az országgyűlést A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 12. szakaszának második bekezdése alapján az országgyűlést 1935. április 18-án délelőtt tíz órára összehívja. XI. évfolyam, 84. szám Ara: 50 fillér Vasárnap, 1955. április 10. DOZSEF ATTILA Irta: NAGY SÁNDOR, Sztálin- és Kossuth-díjas UA A KAPITALIZMUS meg nem őrölte volna finom agyvelejét, szép szivét — talán még ma is itt élne köztünk. Mimt ahogy költé­szete hat, lelkeket épít, szent harcra buzdítja a munkás­osztályt. De el kellett pusz­tulnia, szinte beteljesítve nagy forradalmár költőink végzetét. Fájdalom — ki­mondhatatlan vesztesége nemzetünknek!... Egy újjá­született nép sír fia után, akit csak tíz éve ismer. Bizony úgy vagyunk vele: születésnapját ünnepeljük, de nem tudunk csak a halá­lára gondolni... Ó hányszor sóhajt fel kultúrházaink es­téin, irodalombarátok, vagy pártmunkások közt a telje­sülhetetlen vágyálom: «De jo lenne, ha még élne, s okos, szép verseivel gyönyörköd­tetne bennünket!...« A költő fáradt testét azon­ban kerékbetörte Balaton­szárszón a magyar kapita­lizmus ócska tehervonata. Lázító jelkép! öngyilkos fi­gyelmeztetés a nemzetnek, amely a fasizmus karjába, önön szennysírjába rohant. De a Horthy-rendszer habzó­szájú sajtóorgánumai csak rövid néhánysoros hírt szen­teltek az esetnek. Ahogy semmibevették a népet, s zsákmányralesve véres há­borúra készültek, akként semmibevették a kor legna­gyobb magyar költőjének halálát. A KÉZ MOST — utólag is — ökölbeszorul!... Hisz népünk többsége meg­élte a fasizmus különféle változatának korabeli tobzó­dását. De frissen szerzett ön­tudatunkkal, csak most ért­jük meg, hogy milyen mély­pontra zuhant népünk a má­sodik világháború előestéjén, s hogy József Attilának mi­lyen igaza volt, amikor ke­serűen így jellemezte hazán­kat: ^Ezernyi fajta népbe­tegség, szapora csecsemőhalál, árvaság, korai öregség, el­mebaj. egyke és sivár bűn, öngyilkosság, lelki restség, mely bitetlen, csodára vár-«. S valóban! A velejéig élősdi uralkodóosztály a teljes fizi­kai és szellemi elnyomásnak olyan rendszerét honosította meg, mely szinte már nem­zeti létünk alapjait fenye­gette, aléltá mérgezte egész­ségét, katasztrófába döntötte, csakhogy létét ideig-óráig megh osszabbíth assa. De az élet nem eladó, a méreg kitermeli ellenmérgét, az elnyomás ellenállást szül. Horthy és pribékjei hiába je­lentették ki többször is, hogy a proletáriátus pártját, a kommunisták mozgalmát fel­számolták Magyarországon, — ez nem sikerült sohasem. Hiába fogták el a párt veze­tőit, zárták börtönbe, vagy Ítélték halálra, a munkás­osztály mindig újjászűlte pártját. S mint ahogy hatal­mas kövek nyomása gyé­mántot terem a mélyben, úgy szülte meg az elnyomás a munkásigazság poétáját — József Attilát. LELETÉBEN TIPIKU­SAN együttvan mind­az, ami jellemző e korszak munkáséletére, sőt paraszt­életére: ilyen mélységből még nem indult magyar köl­tő. Anyja cselédlány, majd mosónő, apja szappanfőző vándormunkás, a rokonság mindkét ágon szegénypa­raszt. Korán megismeri a nyomort, az árvaságot, de a fővárosi utcák szürkefejű, vézna kis srácainak vad ele­vensége az 6 ifjúságát is ví­dítja. Ám a sors nem hagyja-1 itt. Neki az egész magyar nyomorúságot meg kell is­mernie. Mint lelenc-gyerek­nek tipródnia kell az öcsödi kuláknái, ahova szolgálatra adják, el kell jönni Csong­rád-Csanád megyében éh­kosztos diáknak, kukorica­csősznek. (öregapja is az Szabadszálláson). S találkoz­nia kell a szabad szellem el­nyomottjaival, Makón, Szege­den, akik szomjú hittel bá­báskodnak tehetsége bonta­kozása körül. Itt él az izzad­va polgárosuló vidéki pa­rasztvárosban a nagyművelt­ségű Espersit János és értel­miségiekből, tanárokból álló köre, akik felkarolják az oroszlánkörmeit már muto­gató zsenit, s a Tisza-part poros, árnyas fái alatt tör­vényszerűen találkoznia kell Juhász Gyula fekete magá­nyával is. Számtalan verse idézi nagy barátságuk em­lékét. Makó és Szeged büszke le­het. hogy a legnagyobb mun­kásköltő — akit világirodal­mi viszonylatban is bátran állíthatunk Majakovszkij mellé — innen indult elköl­tői pályafutásán. Bár sokan elmarasztalják Szegedet s éppen József Attila "Szüle­tésnaipomra*- című verse mi­att, melyben keserű gúny­nyal vall elszelelt harminc­két esztendejéről. (Ebben a versében említi Horger An­tal urat, aki a -"Nincsen apám» cimű verséért eltaná­csolta a szegedi egyetemről, hogy ne lehessen belőle ta­nár.) pZ A VERS azonban a horgereket, a horthysta keresztény-nemzeti kultúra fura urait csapja agyon és nem érinti azt a szerető vi­szonyt, amely a költőt a me­gye haladó értelmiségéhez, Makó és Szeged dolgozó né­péhez, munkásmozgalmához fűzte. Igen! Mert a költő kultúrában, a nemzeti kér­désekhez való hozzáállásá­ban itt kapta meg azt a kis batyut, indítékot, mely köl­tészetének arculatát később is meghatározta. Ismeretes, hogy Attila makói és szege­di barátai útján jutott elő­ször jelentős marxista iro­dalomhoz. Régibb és újabb kutatósok kiderítették kap­csolatát Eidus Bentiánnal, a szegedi munkásmozgalom jellegzetes értelmiségi alak­jával, akivel alighanem Ju­hász Gyula ismertette meg. És ezek az értelmiségiek, s más egyszerű emberek te­remtették meg az anyagi feltételeket ahhoz, hogy a fiatal költő első kötete, a -"Szépség koldusa- Szegeden, Koroknay kiadásában megje­lenhessék. (Szinte ugyanaz játszódik le, mint Petőfi el­ső verseskötete esetében, melyet a mult században ha­sonlóképpen adtak ki Pes­ten, Vörösmarty ajánlásával.) És mindez a sokat hangoz­tatott -magyar kultúrfölény-" or"ágában és városában!... |}E TALÁN Horger Antal professzornak mégis jól működött osztályösztöne. A „Nincsen apám" című vers valóban egy újfajta költé­szet születéséről ad hírt, — félelmetes hang ez, a ma­gyar munkásosztály hangja. Az 1919-es forradalom Ta­nácsköztársasága interven­ciós nyomásra elbukott ugyan, de József Attila köl­tészetében ennek az osztály­nak lebírhatatlan győzniaka­rása mutatkozik meg. s egy különleges, a magyarban el­addig ismeretlen gondolat, — érzéskultúra kér helyet iro-. mellett, ez a költészet lesz az, amelynek tükrében a Horthy-rendszer társadalmi életének, osztályharcainak minden ellentmondása, az emberek életére kiható egyé­ni konfliktusa egyszeriben látható és érthető lesz. Mert ő nemcsak az agitációs, a ki­mondottan politikai költésze­tén keresztül fejezte ki a munkásosztályt, hanem nyi­latkozik abban a munkásélet minden viszonylata: a harc mellett a barátság, elvtársi­asság, szerelem is. A magyar föld tájai, az egész világ, a kapitalizmus haszongépeze­tének földgolyót belepő szer­vezete úgy ábrázolódik ver­seiben, ahogy még sehol sen­kinél a világirodalomban. Az „Űj nép, másfajta raj", em­bereinek szemlélete ez, azo­ké, akik a termelési erőket odakünn éppúgy szabályozni akarják, mint az ösztönöket idebenn. A kommunista em­ber, a proletárforradalmak harcosának teljes emberi problematikája tükröződik költészetében. Ezért hatalmas fegyvere ez még most is szocia­lizmust építő népünknek, kincse, hagyománya felsza­badulás utáni irodalmunk­nak, s bizonyos szempontból példaképe a világ munkás­irodalmának is. Hiszen a „Bankárok és tábornokok ideje" nem járt még le tel­jesen, s ha nálunk meg is szűnt uralmuk, de nem mesz­szire tőlünk, nyugaton há­borúra készül a burzsoá vi­lág. Még ma is kérdezhetnők Attila szavával: S ml borzadva kérdezzük, ml |i'sz még. Honnan uszulnak ránk új or­|das eszmék, Fő-e új méreg, ml közénk ha­ltol ... Győzelmeink, a szovjet ka­tonák „testvéri tankjai" által kapott szabadságunk nem feledtetik el velünk az ő szavait. Amíg zsarnokság és imperializmus van a világ­ban, addig érvényesek lesz­nek azok, mert a rossz gyű­lölete, a proletárhumanizmus melege sugárzik belőlük. C IRODALMUNKNAK az eddiginél fokozot­tabban kell ápolnia az ő ha­gyományát. ö az, aki a marxista—leninista eszmei­ségnek, valóságlátásnak Ma­jakovszkij mellett talán a legszélesebb új útját törte. Ha Majakovszkij a győzelem egetverő harsonása, akkor József Attila a munkáslélek magyar hegedűse, aki a leg­sokszínűbb hangulatok húr­jain játszik. S emellett egész költészete a magyar verselés történetileg kialakult népi formáin nyugszik; ami ide­gen forma nála, az is sajáto­san magyarrá, engedelmessé válik. E költészet eredmé­nyeinek értése, elemzése nél­kül, véleményem szerint nem újulhat meg szocialista lí­ránk. Ezért van az, — ezt bizonyítja, — hogy a mun­kásság, a dolgozó parasztság még gyakran József Attila költészetéhez folyamodik, ha mai életünk aktualitásait lé­lekben ünnepli, mert versei­ben inkább megleli saját ér­zéseit. Az a nép, mely életé­ben nem ölelhette szivére, megteszi azt most halálában, — ami nem is halál. Ma is rágondol „szántván a pa­raszt"; s őt sejdíti „a mun­kás teste két merev mozdulat között". Költészetünknek, pártunknak vörös lobogója Tegnap megkezdte a termelést Szegeden az ország első farostlemezgyára Szombaton délelőtt ünne­pélyes keretek között kezdte meg a termelést Szeged és az ország új üzeme: a farost­lemezgyár. Az avató ünnep­ségen résztvett Ladányi Be­nedek elvtárs, a Városi Párt­bizottság első titkára, Rózsa István elvtárs, a Szegedi Já­rási Pártbizottság első titká­ra, Adamkó József elvtárs, az MDP Központi Vezetősé­ge mezőgazdasági osztályá­nak munkatársa, Tulkán Ist­ván elvtárs, a Városi Párt­végrehajtóbizottság ipari osz­tályának vezetője, Dénes Leó elvtárs, a Szegedi Váro­si Tanács elnöke, Vincze An­tal elvtárs, a Szegedi Városi Tanács elnökhelyettese, a Minisztertanács titkársága képviseletében Körmöcz László és Földes Sándor elv­társak, az Országos Tervhi­vatal képviseletében Madas András. A nagyszámú résztvevőt az új üzem bejáratánál a Szegedi Falemezgyár dolgo­zóinak gyermekei, — lányok és fiúk — üdvözölték. Arató István elvtárs, a falemezgyár és a hozzá tartozó új farost­lemezgyár igazgatója köszön­tötte a megjelenteket, s mon­dott megnyitó beszédet. Ezután Tömpe István elv­társ, az Országos Erdészeti Főigazgatóság főigazgatója beszélt, majd átvágta az új farostlemezgyér bejáratánál lévő szalagot. Megkezdődött a munka. Nagyszerű percek követ­keztek. Munkába lendültek a villannyal meghajtott gé­pek. Termelni kezdett a csak­nem 4 millió forint költség­gel létesített farostlemezgyár, amely első az országban. A szovjet tapasztalatok se­gítségével létrehozott új gyárban a faipar hulladék­anyagából készítik a bú­torgyártáshoz, autóbuszok, hajók, lakások belső bur­kolásához és padozatához egyaránt jól használható — a rétegelt lemezzel egy­forma szilárdságú és érté­kű — farostlemezeket. A farostlemezeket eddig külföldről hoztuk be hazánk­ba, s most az új szegedi üzem egyre inkább ellátja majd a fontos anyaggal az országot. Az új gyár munkájával nagymennyiségű fát takarít­hatunk meg. Eddig csak a falemezgyár évi többszáz tonna fahulladékát tüzelésre használták. Most már a Sze­gedi Falemezgyár és gőzfű­rész telepe, a Szegedi Gyu­fagyár hulladékát feldolgoz­za az új farostlemezgyár. Az új gyár megteremtésé­ben résztvettek a Rákosi Mátyás Művek dolgozói, a sztálinváro6i építők és a Wilhelm Pieck Vagongyár dolgozói is. Több szegedi vállalat derekas munkát végzett azért, hogy megkezd­hesse a munkát az új üzem­rész. A Szegedi Falemezgyár vezetői és dolgozói sem kí­mélték erejüket azért, hogy a legtökéletesebb legyen a farostlemezgyár. Az ország első farostlemez­gyárában évenként mintegy 1500 tonna rostlemez hé­szüL A próbagyártást már régeb­ben elvégezték és ez jó si­kerrel járt. Miképpen történik a gépe­sített munka. A hulladék aprításával kezdődik a rost­lemez készítés. Az aprított értékes fahulladék óriási be­tonból készült tároló-meden­cébe hull, majd ventillátor segítségével pneumatikus úton jut a fözőkazánokba, ahol 6—8 légkör gőznyomás­sal segítik elő a rost feltárá­sát. Az anyag tovább kerül a görgő-járatokhoz. Óriási ma­lomkövek bontják rostokra a görgő-járatokban a faanya­got. Az anyag automatikusan tovább kerül az osztályozó­ba, ahol kiválasztódnak a durvább rostnyalábok, a még meg nem őrölt fapikke­lyek, az öntésre alkalmas rosttól. A durva rostnyalá­bok visszakerülnek a görgő­járatokba. Az öntésre alkalmas rosto­kat szállító-szalag viszi to­vább az úgynevezett hollan­di malomba. Itt adagolják a vegyianyagot, műgyantát, amelyek a rostlemezt szilár­dá, ellenállóvá teszik. Az anyag aztán a keverő kádak­ba kerül. További eljárások következnek még ezután és az anyag a rostlapképzöbe, majd a hidegprésbe kerül. A hidegprésben további víz­mennyiséget sajtolnak ki a rostból, hogy aztán a meleg­présbe kerülve kemény fa­rostlemez készüljön belőle. A párt vezette dolgozó nép újabb sikere a terme­lést megkezdő farostlemez­gyár. Újabb mérföldkő előre­haladásunk útján. (— y) Tavaszi munkák a szegedi és a járási gyümölcsösökben dalmunkban. Sőt, egyebek az ő életműve. Szatymazon a szőlőnyitás már csaknem teljesen befe­jeződött. Most már a met­szés munkája folyik teljes erővel. A gyümölcsfák virá­gai jól kiduzzadt bimbókban vannak. Még néhány nap és teljesen kivirágoznak. Ezt az időt használják most ki a termelőszövetkezetek tagjai és az egyéni gazdók is. Tel­jes erővel végzik Pusztasze­ren, Domaszéken is a mész­kénlével és a sárgaméreggel való rügyfakadás előtti per­metezéseket. Derekas munkát végeznek a növényvédő gépállomások dolgozói is. A Csorval Kiss Imre TSZ­ben 15, a csengelei Lenin Termelőszövetkezetben hét hold gyümölcsösben végez­ték el a tavaszi fapermete­zéseket — motoros gépek­kel. Ezzel a munkával végeztek már a szegedi Táncsics Ter­melőszövetkezet tagjai is. Ti­zennégy hold gyümölcsös fáit nyesték meg, permetez­ték meg. A szakszerűségre is nagy gondot fordítanak az (illési Vörös Csillag TSZ tagjai. Kilenc holdnyi szőlőjük met­szésével hamarosan végez­nek. A szorgos munka közben fordulnak elő hibák is. A zsombói Béke TSZ-ben olyan embereket állítottak be az őszibarackfák megmetszésé­re, akik egyáltalán nem ér­tettek ahhoz. Az őszibarack­fák metszésében derekas munkát végeznek a móra­halmi Üj Világ és a doma­szóki Rákóczi Termelőszö­vetkezet tagjai. Az Üj Vi­lág TSZ-ben nemrégiben az őszibarackfa metszéséről szakelőadást rendeztek, melyre a kívülálló egyéni gazdákat is meghívták; Kö­zel hatvan dolgozó paraszt vett részt az előadáson. A deszki Kossuth TSZ-ben még mindig késlekednek a fapermetezéssel. Ügy látszik nem számolnak azzal, hogy virágzásban már nem lehet gyümölcslát per­metezni mert ezzel a gyü­mölcsösben is és a környező méhgazdaságokban is súlyos károkat okoznának. Mind­össze pár napjuk van r.iég ahhoz, hogy meggyorsítsák és befejezzék a munkát. Az ásotthalmi Szabadság­harcos TSZ amellett, hogy r.'.ár szépen rendbehozta meglévő gyümölcsöséi, tíz holdon új almáskertet is telepített. Az új gyümölcsösök, szőlős­kertek telepítésében jó példát mutatnak az egyéni gazdák is. Az utóbbi két hónapban 350 holdnyi új szőlőt és 130 hold új gyümölcsöst létesí­tettek. Legderekabb munkát a mórahalmi gazdák végez­ték. akik hatvan hold új szőlőt telepítettek. A kiste­lekiek ötvenkettőt, a szaty­maziak pedig ötven holdat. A szőlő és gyümölcsterme­léshez az egyénieknek és a szövetkezetieknek egyaránt az eddigieknél sokkal na­gyobb segítséget nyújt most államunk is. Eddig nagy hiány volt a Kiss Bálint-féle magasnyomású permetező gépekből. Most a szegedi járás 104 darab Kiss Bálint­féle permetezőgépet kapott. 52 helyre juttattak mészkén­lé főző üstöt is. A permete­zőkhöz azonban kevés a töltő készülék. 4—5 gép mellé jut egy. De rövidesein segítenek ezen is. Rövidesen Szeged környé­kén és a járásban 35 he­lyen létesítenek pereno­szpóra-jelző állomásokat. Ezzel ls biztosítják a termés megvédését a különböző pusz­tító betegségektől. Ahol fer­tőzés mutatkozik, a jelző ál­lomás azonnal tudatja a járá­si tanács mezőgazdasági osz­tályával, s a környékre azon­nal megfelelő mennyiségű védekező szereket, gépeket szállítanak és szakmunkáso­kat küldenek. A mult évben károsan be­folyásolta a jó termést az is, hogy a szövetkezeteknek és a szőlősgazdáknak nem volt elegendő szőlőkarójuk. Kor­mányunk most ezen a bajon ls segített. Rövidesen hetven­ezer darab szőlőkaró érkezik a járás TÜZÉP telepeire. Ezeket készpénzért kiosztják a termelöknek, a szövetkeze­tek pedig hosszúlejáratú hi­telre kapják. Győr megye vezet a begyűjtési versenyben Az április 4-e előtti hé­ten a legtöbb megyében erő­södött a begyűjtési verseny­mozgalom. A felszabadulási verscnylendületet tovább tartják a megyék, s újabb vállalásokat tesznek május 1. tiszteletére. A begyűjtési minisztéri­um legutóbbi értékelése sze­rint a következő sorrend alakult ki a megyék között: I. Győr, 2. Znla, 3. Komá­rom, 4. Veszprém, 5. Nógrád, 6. Vas, 7. Somogy, 8. Csong­rád, 9. Heves, 10. Szolnok. II. Pest, 12. Borsod, 13. Fe­jér, 14. Baranya, 15. Békés, 16. Tolna, 17. Szabolcs, 18. Hajdú, 19. Bács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom