Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

DÉLMBGYBRORSZflG Vasárnap, 1955. április 10. Mi történt a külpolitikában ? A szovjet kormány nyilatkozata az osztrák államszerződés kérdésében Tíz évvel ezelőtt Ausztria nagyrészét mái felszabadította a szovjet had­sereg ás továbbűzte a megvert náci csapa­tokat Beriin felé. — „Ki ne emlékeznék — írja ezzel kapcsolatban az Arbeiter Zeitung című osztrák lap — az első orosz frontka­tonákra, akik géppisztollyal a kezükben, homlokukra húzott vöröscsillagos sapká­ban üldözték az SS-eket. Mily lelkesen üd­vözöltük őket. akik megszabadítottak ben­nünket a barna pestistől! Mennyire kíván­tunk, mi, az elnyomott munkásmozgalom képviselői közeledni hozzájuk! Az emberek táncoltak, harmonikáztak, a keringő meló­diái zengtek Bécs romjai között." Raab osztrák kancellár a héttagú osztrák kormányküldöttség élén holnap utazik repülőgépen Moszkvába, hogy tár­gyaljon a szovjet kormánnyal az osztrák államszerződés mielőbbi aláírásával kap­csolatos kérdésekről. A tárgyalások iránt világszerte nagy érdeklődés nyilvánul meg, mivel az osztrák államszerződés aláírása első lépés lenne a még megoldatlan nem­zetközi kérdések végleges rendezése felé. Molotov, a Szovjetunió külügyminisz­tere tegnap fogadta Anglia és az Egyesült Államok nagykövetét és Franciaor­szág moszkvai ügyvivőjét és nyilatkozatot tett előttük az osztrák államszerződés ügyében. Molotov nyilatkozatát, külpolili­kai kommentárunkat követően teljes terje­delmében közöljük. Eden angol miniszterelnök már mi­c niszterelnökségének első napjaiban Is a nagyjelentőségű bel- és külpolitikai kérdések egész sorával találta szembe ma­gát. Előszöris fel kell készülnie a hamaro­san kiírásra kerülő országos választásokra, ezzel egyidőben a nemzetközi politikában is meg kell tennie a négyhatalmi tárgyalá­sok felé vezető első lépéseket, az angol közvélemény óhajának megfelelően. A Reuter-hírügynökség egyik jelenté­sében hírt ad arról, hogy az alsóházban feltették az új miniszterelnöknek az első kérdést. Norman Dodds, munkáspárti kép­viselő interpellációjában arra kérte Edent, tegyen nyilatkozatot az angol kormány ál­láspontjáról „a nemzetközi feszültség eny­hítése érdekében a legmagasabb síkon megtartandó tárgyalásokról". Eden csak április 19-én ad választ Doddsnak, miután az alsóház a húsvéti szünet után ekkor ül össze első ízben. Természetesen nem Dodds képviselő az egyetlen, aki választ vár az angol mi­niszterelnöktől. Sloan, az Angol—Szovjet Baráti Társaság főtitkára a társaság nevé­ben táviratot intézett az új miniszterelnök­höz. E táviratban Sloan kifejti, hogy Eden írta alá az 1935. évi moszkvai deklarációt, valamint az 1942. évi angol—szovjet, há­ború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. „Nyomatékosan felszólítjuk önt — mondja a távirat —, hogy haladéktalanul ismételje meg a szov­jet kormánynak a legmagasabb síkon meg­tartandó tárgyalásokról Churchill által kezdetben előterjesztett, de később Molo­tov tavaly nyáron tortént beleegyezése után visszavont javaslatot." A nemzetközi sajtó továbbra is sok cikkben foglalkozik Eden kormányának helyzetével. Általában az a vélemény, hogy az angol kormányban nemrég eszközölt személycserék nem tekinthetők gyökeres változásnak, mindössze arról van szó, hogy fiatalabb erők kapcsolódtak be az egyes minisztériumok vezetésébe. Eden így kí­vánja biztosítani kormányának az általá­nos választásokig történő zavartalan mű­ködését. „A kormány vezetésében pedig mindössze az a változás — írja a Franc Tireur —, hogy az erőskezű Churchill he­lyett most Eden. Buttler és MacMillan triumvirátusa uralkodik." V. M. Molotov nyilatkozata az osztrák államszerződésről Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov szovjet külügymi­niszter április 9-én fogadta Hayter urat, Nagy-Britan­nia moszkvai nagykövelét és az alábbi nyilatkozatot tette előtte. „A szovjet kormány még a négy nagyhatalom külügy­minisztereinek 1954 elején megtartott berlini értekezle­tén javasolatot tett az oszt­rák kérdés mielőbbi rende­zésére és bizonyos intézke­dések megtételére egy újabb Anschluss megakadályozása céljából. valamint annak meggállása végett, hogy kül­földi katonai támaszponto­kat létesítsenek osztrák te­rületen és Ausztriát bevon­ják olyan koalícióba, vagy katonai szövetségbe, nmoly a Németország ellőni hábo­rúban és Ausztria felszaba­dításában fegyveres erőikkel résztvett hatalmak valame­lyike ellen irányul. A berlini értekezleten azonban a Szovjetunión kí­vülálló okok miatt nem jött lélro megegyezés nz oszlrák államszerződés megkötéséről és az osztrák kérdés megol­datlan maradt. Ezzel kap­csolatban a Szovjetunió kül­döttsége akkor javasolta, hogy folytatni kell az erő­feszítéseket az osztrák ál­lamszerződés ügyében való megegyezés végett, A szovjet kormány 1954 augusztusában javasolta, hogy hivják össze Bécsbe a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Franciaország és az Egye­süli Államok nagykövetei­nek tanácskozását Ausztria képvisolőjének részvételével és ezen vizsgálják meg az osztrák államszerződés terve­zetével kapcsolatban meg­oldatlanul maradt kérdése­kel é» más. e szerződés meg­kötésével összefüggő kérdé­sekot. Sajnos nzonban nem hívtak össze ilyen értekez­letet. A szovjet kormány nagy jelentőséget tulajdonít az osztrák kérdés rendezésének, nnnnk, hogy nz európai bé­ke fenntartásúnak és megszi­lárdításának érdekeivel össz­hangban állítsák teljesen holyro n független, demokra­tikus Ausztriát és indoko­latlannak tart mindennemű további halogatást az oszt­rák államszerződés megköté­se ügyében. Ezért a szovjet kormány mint ismeretes, ez éy február 8-áft újabb Javas­latokat terjesztett elő az osztrák kérdésben. E javaslatoknak az a cél­juk, hogy érjen véget a mostani rendellenes helyzet, amikoris az osztrák állam­szerződés kérdése még meg­oldatlan, 'Ausztria pedig Hz évvel a hitleri uralom alól történt felszabadulása után még mindig a négy halalom megszálló szerveinek ellen­őrzése alatt áll. Helyénvaló megemlíteni, hogy a szovjet kormány még a berlini ér­tekezleten, 1954 februárjában javasolta, hogy legkésőbb 1955-ben térjenek vissza an­nak a kérdésnek megvizsgá­lására. milyen időpontban vonják ki a négy hatalom csapatait Ausztria területé­ről. Fcbrnár végén és március­ban a szovjet kormány kez­deményezésére előzetes esz­mecsere folyt 1® a Szovjet­unió és Ausztria kormánya között a szovjet kormány fenlemlített február 8-1 ja­vaslatairól. Ennek során ki­derült, hogy mo»t megvan a lehetősége az osztrák kér­dés rendezésének meggyor­sítására a négy nagyhatalom és Ausztria közötti megfele­lő egyezmény megkötése út­ján. < Minthogy az is kiderült, hogy a Szovjetunió és Auszt­ria vezető személyiségeinek közvetlen érintkezésbe lépé­se elősegítheti ezt a fontos ügyet, megállapodás jött lét­re, hogy az érintett kérdések további megvitatása végett április 11-én osztrák kor­mányküldöttség érkezik Moszkvába J. Haab úr, oszt­rák kancellár vezotésével. Á szovjet kormány felté­telezi, hogy az osztrák kor­mány képviselőivel Moszk­vában folytatandó eszmecse­re előroviheti az osztrák kér­dés rendezésének ügyét. A szovjet kormány ennek so­rún számításba veszi, hogy a berlini értekezlet óta el­tolt idő alatt az osztrák kor­mány vezetői már folytattak megfolelő találkozókat és eszmocseréket Nagy-Britan­nia, Franciaország és az Amerikai Egyesült Államok vezető személyiségeivel. 'A szovjet kormány kifeje­zi azt a reményét, hogy ha meg van a megfelelő törek­vés az összes érdekelt álla­mok részéről, lehetségesnek bizonyul, hogy már a leg­közelebbi időben létre jöjjön a szükséges megegyezés az osztrák államszerződés meg­kötéséről. A szovjet kormány kéri, hogy a nagykövet juttassa a fentebb kifejtetteket Nagy­Britannia kormányának tu­domására". Hayter úr kijelentette, hogy a szovjet kormány nyi­latkozatát haladéktalanul továbbítja Nagy-Britannia kormányához. V. M- Molotov ugyanezen a napon fogadta Ch. Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövotét, va­lamint Le Roy urat, Francia­ország moszkvai ügyvivőjét és hasonló nyilatkozatot tett ©lőttük. Ch. Bohlen úr és Le Roy úr szintén kijelentett©, hogy a szovjet kormány nyilatko­zatát haladéktalanul továb­bítja kormányához. I. Eden brit miniszterelnök válasza V. M. Moloiovnak Moszkva (TASZSZ) W. Hayter úr, Nagy-Britannia szovjetunióbeli nagykövete április 9-én átadta V. M. Molotovnak A. Eden brit miniszterelnök alábbi vála­szát V. M. Molotov április 7-i táviratára: -Igen köszönöm üdvözleteit és jókívánságait. Nagyra ér­tékelem szívélyes szavait és remélem, hogy múltbeli jó viszonyunk fennmarad." Valerij Liszikov visszatéri szüleihez Berlin (MTI) Valerij Li­szikov, a 16 esztendős szov­jet tanuló április 9-én Nyu­gat-Berlinben másodízben találkozott szüleivel. V. Li­szikov kijelentette, haza kí­ván térni. Az amerikai ha­tóságok nem tiltakoztak ez ellen. V. Liszikov visszatért szü­leihez, Á Szovjetunió Minisztertanácsa javaslata Moszkva (TASZSZ), Az 1942. május 26-i angol - szovjet szerződésről 1942. május 26-án megkö­tötték «A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségé­nek és Nagy-Britannia Egye­sült Királyságának a hitleri Németország és európai cin­kosai elleni háborúban való szövetségéről, valamint há­ború utáni együttműködésé­ről és kölcsönös segélynyúj­tásáról szóló szerződést". E szerződés értelmében Angüa és a Szovjetunió kötelezettséget vállalt, hogy együttesen megtesz minden intézkedést az új német agresszió lehetősé­gének meggátlására, nem köt semmiféle olyan szö­vetséget és nem vesz részt semmiféle olyan koalíció­ban, amely a szerződő fe­lek valamelyike ellen irá­nyul. Anglia kormánya vállalt kötelezettsége ellenére alá­írta és az angol parlarrvnt jóváhagyta a párizsi egyez­ményeket, amelyek Nyugat­Németország remilitarizálá­sát és a Szovjetunió ellen irányuló háborús csoportosu­lásokba való bevonását írják eló. Angliának ezek a lépé­sei közvetlenül sértik az 1942. évi angol—szovjet szerződés­ben vállalt kötelezettségeit. E lépések miatt a Szovjet­unió Minisztertanácsa, a szovjet kormánynak Ang­lia kormányához intézett 1954. december 20-i és 1955. február 28-1 jegyzé­kében kifejtett állásfogla­lásával összhangban javas­latot terjesztett a Szovjet­unió Legfelső Tanácsának Elnöksége elé az említett 1942. május 26-i angol­szovjet szerződés hatályta­lanítására. Az 1944. december 10-1 francia szovict szerződésről 1944. december 10-én meg­kötötték "A Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövet­sége és a Francia Köztársa­ság szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződését-. E szerződés értelmében Franciaország és a Szovjet­unió kötelezettséget vállalt, hogy együttesen megtesz minden szükséges intézke­dést a Németország felöl ki­Induló minden új veszély el­hárítására és arra, hogy megakadályozza az olyan cselekményeket, amelyek lehetővé tennének barmi­nő újabb agressziós kísér­letet Németország tészéről, nem köt semmiféle olyan szövetséget és nem vesz részt semmiféle olyan koa­lícióban. amely a szsr/ödő felek valamelyike ellen irányul. Franciaország kormánya vallalt kötelezettsége ellenére aláirta, a francia par'ament pedig megerősítette a párizsi egy ezményeket, amelyek Nyugat-Németország remili­tarizálását és a Szovjetunió ellen irányuló háborús cso­portosulásokba való bevoná­sát írják elő. Franciaországnak ezek • lépései közvetlenül sértik az 1944. évi francia—szovjet szer­ződésben vállalt kötelezett­ségeit. E lépések miatt a Szovjet­unió Minisztertanácsa a szovjet kormánynak Fran­ciaország kormányához in­tézett 1954. december 16-1 és 1955. március 18-i jegy­zékében kifejtett állásfog­lalásával összhangban ja­vaslatot terjesztett a Szov­jetunió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége elé az em­lített 1944. december 10-1 francia—szovjet szerződés hatálytalanítására. A Szakszervezetek Országos Tanácsának V, teljes ülése A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa pénteken tar­totta V. teljes ülését, ame­lyen az MDP Központi Veze­tőségének, valamint a Mi­nisztertanácsnak több tagja is megjelent. Az ülést Gáspár Sándor, a SZOT titkára nyitotta meg. Javaslatot tett az ülés napi­renjére. Eszerint az első na­pirendi pont: az MDP Köz­ponti Vezetőségének márci­usi határozatából adódó fe­ladatok. Előadó Mekis Jó­zsef, a SZOT elnöke. A má­sodik napirendi pont: szer­vezeti kérdések. Előadó Cse­terki Lajos, a SZOT titkára. Az előterjesztett napiren­det egyhangúlag elfogadták, majd Gáspár Sándor rövi­den összefoglalta azokat a legfontosabb határozatokat, amelyeket a SZOT elnöksé­ge. illetve titkársága az el­múlt egy esztendő alatt ho­zott. Az ülés a jelentést egy­hangúlag elfogadta. majd Mekis József, az MDP Poli­tikai Bizottságának póttagja, a SZOT elnöke emelkedett szólásra. Bevezetőben hangsúlyozta, hogy az egész magyar dol­gozó néppel együtt a szakszervezetekben tö­mörült munkások és alkal­mazottak is nagy lelkese­déssel fogadták pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatát. Mekis elvtárs ezután a jobboldali elhajlás veszélyes­ségéről beszélt, s elmondta, hogy a szakszervezetekben is — mutatkoztak a jobboldali elhajlás megnyilvánulásai. Hibás egyes szakszervezeti vezetők olyan nézete, hogy a szakszervezetekben mutat­kozó jobboldali elhajlásért kizárólag az elhajlást képvi­selő egyes pártvezető elvtár­sak a felelősek. Senki sem tagadhatja, hogy a szakszervezeti mun­kában. a szakszervezeti ve­zetők körében eléggé álta­lánossá vált annak figyel­men kívül hagyása, hogy a népjólét emelése lehetetlen a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, a munkafegyelem megszi­lárdítása. a sclejtgvártás elleni harc, a minőség megjavítása nélkül. Elmondotta, hogy — a szakszervezeti munkában is érvényesíteni kell a nehéz­ipar fejlesztésének és ezen belül a bányászat, kohászat és gépipar fejlesztésének el­sődlegességét. Ugyanakkor a legnagyobb nyomatékkal kell hangsúlyozni, hogy ez nemcsak hogy nem jelenti a könnyűipar és közszükségleti cikkek gyártásának elhanya­golását. hanem ellenkezőleg: előmozdít ia ezen iparágak fejlesztését. Ezután a munkaverseny­ről, a Sztahánov-mozgalom­ról, az újító-mozgalomról, a felszabadulási munkaver­senyről beszélt Mekis elv­társ. A legfontosabb feladatok, a szocialista munkaverseny továbbvitele, a Sztahánov-és újító-mozgalotn fejlesztése terén — mondotta — a ver­senyfeladatok konkrét, az adott műhely, brigád, mun­kás előtt álló helyi terme­lési célkitűzések pontos, egy­értelmű meghatározása. Ezután a többi között a következőkről beszélt Mekis elvtárs: — 1954-ben, amikor — mint ismeretes — csökkent a termelékenység, s emelkedett az önköltség, mégis 1500 él­üzem címet adtunk ki, szá­mos üzemnek ítéltük oda a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját és kifizet­tünk 13 millió forint "jutal­mat". Ez a tény azt mutatja, hogy az élüzem cím és a vándorzászló elnyeréséért ki­tűzött feltételek nem váltak a termelés, s a termelékeny­ség emelésének, az önköltség csökkentésének, a népgazda­sági tervek teljesítésének, eszközévé. A szakszerveze­tek központi vezetőségeinek az a feladata, hogy vizsgálják felül az e téren, elkövetett hibákat és biz­tosítsák. hogy a jövőben e feltételek fokozottabban váljanak a gazdaságos ter­melés eszközeivé. A Sztahánov-mozgalom fejlesztésével kapcsolatban a többi között elmondotta Me­kis elvtárs, hogy számos üzemben olyan feltételeket dolgoztak ki, amelyek a mun­kások többsége számára szin­te lehetetlenné tették a szta­hánovista cím elnyerését. A jövőben szakszervezeteink­nek a minisztériumokkal együtt sokkal nagyobb figyelmet kell fordítania a sztaháno­vista feltételek reális ki­dolgozására. hogy a jól dol­gozó munkások tömegesen küzdjenek e cím elnyeré­séért. Fel kell lépnünk az úlító­mozgalmunkban tapasztalha­tó erkölcstelen jelenségek ellen, amikor egvesek for­mális "újítások" kidolgozásá­val könnyen jelentős pénz­összegekhez juthattak. A feladat most az — mon­dotta a továbbiakban Mek's József —, hogy a soronkö­vetkező tervismertető érte­kezleteket mindenhol megfe­lelően készítsék elő. Ttt a jóváhagyott éves tervek bir­tokában ismertessék az 1955. évi tervfeladatokat és nagy súlyt helyezzenek a második negyedév feladataira. Ezután a termelési érte- I kezletek problémáiról beszélti Mekis elvtárs, majd a mun­kafegyelem kérdéseiről szó­lott. A szakszervezetek a dolgo­zók érdekében teljes erővel támogassák azokat az admi­nisztratív intézkedéseket, a törvényadta lehetőségek al­kalmazását Is, amelyek se­gítségével az igazgatók meg­szilárdíthatják a munkafe­gyelmet. — Amikor azt kérjük a dolgozóktól, hogy emeljék a munka termelékenységét, csökkentsék a selejtet, javít­sák meg a minőséget, minden részletében teljesítsék a ter­vet — egyben azt is a leghatározottabban megköveteljük a gazdasá­gi és szakszervezeti veze­tőktől, hogy hiánytalanul valósítsák meg az 1955. évi kollektív szerződések­ben foglaltakat. — A magyar munkásosz­tály vezetésével egész né­pünk napról napra erősíti a Szovjetunióhoz, a szocialista táborhoz tartozó országok testvéri népeinek megbont­hatatlan barátságát. A szocia­lista tábor erejének és ki­meríthetetlen erőforrásainak tudatában mindent megte­szünk, hogy a szocializmus építéséért folyó további har­cunkban újabb sikereket ér­jünk el és biztosítsuk fejlő­désünk békés feltételeit (hosszantartó, nagy taps). A nagy tapssal fogadott beszámoló után megkezdőd­tek a hozzászólások. A vitá­ban felszólalt Fehér János, a pécsi szénbányászati tröszt szakszervezeti bizottságának elnöke, Szabó András, az Egyesült Gyógyszer- és Táp­szergyár szakszervezeti bi­zottságának elnöke. Huszár József, a ferencvárosi fűtő­ház szakszervezeti bizottsá­gának elnöke, Szaláncy Mik­lós, a kőbányai sör- és malá­tagyár szakszervezeti bizott­ságának elnöke, Szőnyi Mik­lós, a vas- és fémipari dol­gozók szakszervezetének el­nöke, Horváth Zsigmond, a közlekedési és szállítási dol­gozók szakszervezete buda­pesti bizottságának elnöke, Galló Ernő, a nyomda- és papíripari dolgozók szakszer­vezetének elnöke és még má­sok. A délutáni ülésen megje­lent és felszólalt Rákosi Má­tyás elvtárs, a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tőségének első titkára. Az ülés résztvevői forró szere­tettel fogadták. Az elhangzott felszólalá­sokra Mekis József, a SZOT elnöke válaszolt. A válasz után a SZOT V. teljes ülése egyhangúlag elfogadta a be­számolót és az abban foglal­takat határozattá emelte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom