Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

OELMaGYIIRORSZBG LENIN AZ IRODALOMRÓL ÁPRILIS 22-ÉN ünnepeljük a proletariátus lánglelkű tanítómesterének. Leninnek .születése nyolcvanötödik év fordulóját. Lenin neve immár elválaszthatatlanul összeforrt a történelemmel, az orosz és a nemzetközi proletariátus osztályharcának történetével. Lenin munkássága nem szorítható merev határok közé. Működésének területe kiterjed éppúgy a politikai gazdaságtan, a filozófia, a szociológia, mint a publicisztika, az irodalom, a gyakorlati államvezetés területére. S Lenin minden helyen s minden körülmények között a legtöbbet adta nekünk: a marxizmus elvi és gyakorlati alkalmazásának ékesszóló példáit. Müveinek. Cselekedeteinek egész sora bizonyítja ezt az igazságot. Mikor Lenin és az irodalom kapcsolatáról beszélünk, valamit elöljáróban mindjárt meg kell jegyeznünk: Lenin sohasem volt „irodalmár" a szó 6zoros értelmében. Mint ahogy kifejezetten csak „filozófus". vagy csak „szociográfus" sem volt. VISSZATÉRVE most már az eredeti kiindulópontra: Lenin és az irodalom kapcsolata nem elsősorban gyakorlati. többségében elvi vonatkozású. A proletariátus nagy tanítómestere szerette az irodalmat. Rendkívül sokat olvasott. Ismerte és szerette a világirodalom nagyjainak művelt, nem is beszélve persze Gonkij elbeszéléseiről és regényeiről. Amint feljegyzik, Majakovszkijt eleinte nem szerette: a költészetében jelentkező futurista torzhajtásokat Ítélte el ezzel a véleményével. Költészetének fejlődésével, a realista ábrázolásmód felé közeledésével azonban megváltozott róla a véleménye. Egyhelyt így ír Lenin a költőről: „...Tegnap véletlenül elolvastam az „Izveszlyijá"-ban Majakovszkij versét (az „önagyonülésezők". P. Z.) egy politikai témáról. Nem tartozonf az ő költői tehetségének hívei közé, habár teljes mértékben elismerem, hogy e2en a téren nem vagyok illetékes. De politikai és közgazdasági szempontból régóta nem voltam így megelégedve valamivel. Versében ugyancsak kigúnyolja az ülésezéseket és csúfolódik a kommunistákon, hogy folytonosan üléseznek és megint csak üléseznek. Vasárnap, 1955. április 17. • (A cikkben található Idézetek kivétel né klll lenln: Az Irodalomról clmíl gylljteménybfíl valdk. Marxizmus—leninizmus kis könyvlém, 45—48. szám. Budapest, 11M9.) Nem tudom, milyen a vers költői szempontból, de Jótállok érte, hogy politikai szempontból teljesen helyes ..." Lenin szenvedélyes érdeklődéssel és figyelemmel kísérte Gorkij írói munkásságának fejlődését. Nem egyszer meg is bírálta elvi-poLitikai tévedéseiért, a műveiben olykor jelentkező zavaros elméleti fejtegetéseiért. Ugyanekkor támogatta mindenben s nagyban hozzásegítette Gorkijt ahhoz, hogy a proletariátusnak ilyen kimagasló írója lehessen. ENNYIT EGÉSZEN RÖVIDEN és nagyon vázlatosan Leninnek az irodalommal való legközvetlenebb kapcsolatéról. A kapcsolat összefüggésében rendkívül lényegesek Leninnek az irodalmat közvetlenül érintő filozófiai (konkrétabban: esztétikai) megállapításai, valamint azok az irodalompolitikai elvek, melyeket az 1905-ben írt „Pártszervezet és pártirodalom" című tanulmányéban fejtett ki részletesen. Leninnek a világ anyagi valóságáról, az objektív külvilágról vallott filozófiai nézetei az irodalomban, az esztétikában „a tükröződés elmélete" címmel nyertek polgárjogot. A tükröződés elmélete a marxista esztétika egyik sarkköve, alaptörvénye. Lenin elvi fejtegetéseiben a tudatunktól függetlenül létező objektív külvilág tényéből indul ki: ... a dolgok. a környezet, a világ, érzékelésünktől, tudatunktól. ÉN-ünktől s általában az embertől függetlenül léteznek..." Majd ebből a megállapításból levonja a következtetést: „... Érzeteink, tudatunk a külső világnak csak képe és magától értetődik, hogy a tükörkép nem létezhetik a tükrözött dolog nélkül, a visszatükrözött dolog azonban a visszatükrözőtől függetlenül létezik ..." Ez a jelenség érvényesül az irodalom esetében is. Az írói alkotás, az irodalmi mű a valóság jelenségeit, lényegét és tényeit tükrözi oly módon, hogy a valóság meglétéből kiindulva az elvont gondolkodáson át viszszajut a gyakorlathoz, megjárva ezzel a valóság megismerésének (ábrázolásának) dialektikus útját. „Az emberi megismerés nem egyenes vonal (illetve nem halad egyenes vonalban), hanem görbe vonal, amely végtelenül közeljár körök sorozatához. a spirálishoz..." — Írja erről a kérdésről Lenin A TÜKRÖZŐDÉS ELMÉLETE materialista, marxista elmélet. Alkalmazása konkrét esetek sorozatával kapcsolódik a párt általános politikájához, irodalompolitikájához. A tükröződés lenini elmélete ismeretelméleti kérdés, de gyakorlati alkalmazásában a mindennapok politikai munkájához kapcsolódik. Lenin téziseiből, « tükröződés elvi fejtegetéseiből szükségszerűen következik az irodalom pártosságának megállapítása. Ennek a kérdésnek gyakorlati megvalósításával foglalkozik Lenin „Pártszervezet és pártirodaiam" című tanulmányában. „Miben áll.,. a pártirodalom elve?" kérdezi, majd így adja meg a feleletet: „Az irodalmi munkának az egyetemes proletármunka részévé kell lennie, „kerekévé és csavarjává" annak az egyetlen egységes nagy szociáldemokrata gépezetnek, amelyet az egész munkásosztály öntudatos élcsapata mozgat. Az irodalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka alkotórészévé kell lennie." Majd a továbbiakban: „Ez szabad irodalom lesz, mert nem a haszon és a karrier, hanem a szocializmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés verbuvál új meg új erőket soraikba ... Szabad Irodalom lesz, amely az emberiség forradalmi gondolkodásának legújabb eredményeit megtermékenyíti a szocialista proletariátus tapasztalatával és eleven munkájával, amely állandó kölcsönhatást létesít a múlt tapasztalata (a tudományos szocializmus) közt (amely befejezte a szocializmus kifejlődését primitív, utópisztikus formáiból) és a jelen tapasztalata (a munkás elvtársak mostani harca) közt." A FEJLŐDŐ ÜJ MAGYAR irodalom művelőinek számára is nagyon tanulságosak ezek a lenini szavak. Irodalmunk nehezen indult el a felszabadulás után — a különböző burzsoá irányzatok mocsarából — az egészséges fejlődés útján. Lenin esztétikai és irodalompolitikai elvei a mi irodalmunkat is hozzásegítették a kibontakozáshoz. Így vélt lehetővé, hogy kiszorítsuk az irodalmi életből a rothadó polgári irányzatok képviselőit s most tíz év harcai után az egykori kis kommunista írócsoport helyén egy egész Irodalmi tábor segíti alkotásaival pártunk, népünk országépltő nagy munkáját. S ebben a hatásban rejlik a lenini tanítások ereje, igazsága. Papp Zoltán Anyakönyvi hírek Április 10-181—16-lg HAZASSAOOT KÖTÖTTEK Juhász Ferenc—Takács Terézia, ördőKh !mre—Farkas Csaitiatlaó Ilona. Kércáik Ferenc—Oláh Éva, Fehér József-Farkas Rozália, Fűzi József—Csan Erzsébet, Farkas Pál Bérdi Iboh'ki, Kasza Szilveszter— Szabó Maedblna, Szögi János— Pandi Erzsébet. Pákozdi Miklós— Alexin Ilona. Balog István—Hansáel trón. Nógrádi Jácint- Hansági Klára. Szemerédl József—Wagner Bva. Becker Ferenc—Sáhó Irén, Pntvora Oyörgv Szalma Rozália, Rőmer Tamás—Szabó Irén. Bobály Béla—Czabán Ida, Papn Gyula— Polczncr Erzsébet. Sándor László —Futó Margit. Szeredal Jenő— Weigert Magdolna. Godó Sándor— Wcnner- Lujza.SZÜLETÉSEK Zsebik József—Radányi Erzsébet, Judit: Ábrahám Illés—Császír Eszter. Zsuzsanna; Marótl József-Galiba Julianna. Mária; Medzlbrodczkv Endre—Hargitlai Adrienne, György; -Nemes Bertalan—Fodor Ilona. Éva; Sonkoly Pál—Kiss Errséhet, László; l'atakt István—Németh Margit. István; Szél András -Bozó Julianna. Edit; Szél Mihály—Berényi Julianna. Julianna; Szabó Antal—Hárgyó Ilona. Antal, Bednár György—Zsiga Ilona, Ilona; Zsurkán Ferenc—Huszár Erzsébet. László; Kiss Ferenc— Csánvi Piroska, Ferenc; Jakab Jenő— Szatmári Katalin, Dezső: Horváth Ferenc—Pankovlts Erzsébet. Ferenc, Farkas István—Bakó Ilona. István; Börcsök József—Kószó Veronika. Erzsébet; Gyuris János— Rácz Mária, Ferenc; Bánfl JenőBognár Julianna. Jenő; Csejtel Dezső—Szűcs Anna, László; Hardl A'aios—Tóth Ilona, Lajos; Hardl Alalos—Tóth Ilona. Ilona, Szabó András—Aradi Ilona, András; Pethíi József—Börcsök Rozália, László, Selymes Ferenc Ézsiás Erzsébet, Zsuzsanna: Széli Antal—Bercsényi Rozália. Antal; Berényl Péter— Murányi Etelka. Judit; Vincze József—Balogh Erzsébet. Tibor: Nagy Endre—Czinege Mária. Erika: dr. Várnllai Károlv-Komtósl Klára. István; Horváth András- Szécal Margit. András. Battancs Ferenc — Galiba Ilona. Irma, F.rdélvl Gábor —Mészáros Gizella. Árpád: Jenel Tivadar—Mózes Mária. Tivadar; KakuszI Imre-Róvó Mária, Irén; Kiss Sándor-Tóth Erzsébet, Edit; Kasza Péter—Tóth Mária, Antal; Szili Antal—Németh Piroska. Gabriella: Szekeres Lajos—Simon Mária. Mária; Tanács Ferenc—Tóth Etelka, István. Tóth István-Kiss Franciska. Éva; Várkonyi Bernát —Gera Mária. Mária; Ovémánt Mlhálv—Tlnnai Franciska, Mihály; Herczee Géza—Mák Aranka, Margit; Antal Sándor—Romlcs Teréz. Sándor: Buza István—Zsótér Eszter. István: Forgó Mlhály-Géczl Mária. Mária: Gál Gábor—Király Erzsébet, Gábor; Karakai József Németh Margit. József: dr. Oláh Fercnc-dr. Béládl Ilona. Tibor, Rabi József—Szekeres Mária, József; Vlkor Sebeslvén—Nagy Amália. Beatrix, Gyón! Károlv-Patakl Irén. Károly: Szilágyi Mihálynak és Sárközi Honának János nevű gyermeke születeti. ELHALTAK Molnár Mátvásné Kocsis Mária 32. Barna Lászlóné Ordögb Margit 02. Ulvárl Béláné Dani Erzsébet 62 éves. Marótl Mária I napos. Bárkánvi Józsefné Dobó Erzsébet 82 éves. Arnold Judit 8 hónapos. Halász Istvánné Szabó Anna 81, Benedek Józsefné Szécsl Ilona 30, Révl Mária 71. Mészáros Józsefné Varga Etelka 58. Török Imréné Mester Veronika 50. Pataki Andrásné Eke Anna 86. Ráez Ignácné Papn Veronika 79. Mészáros Erzsébet 4 éves. Vaj per János 3 hónapos. Vlrágh Mária 70. Varga Sándorné Hegedűs Terézia 75, Pann Ferencné Babarczl Julin 57. Krlsán Gvőrgy 11. Répás Rezső János 74, Szögi Andrásné Nagy Mária 61, Engi Sándor 51 éves korában. • HÍREK — Filmmatiné lesz ma, vasárnap délelőtt 9 órai kezdetteí a postás kultúrotthon, ban. A Déryné című magyar filmet vetítik. Délután 4 óraikor rendes mozielőadás lesz. [ — Az MTESZ legutóbbi intézőbizottsági ülésén a szegedi fémipari dolgozók körték, hogy szakmai tovább, képzésük biztosítására meg. alakíthassák a Nehézipari Tudományos Egyesületet. Az intézőbizottság a kérést tolmácsolta a társulat központjának. — Mcsedélelőtt lesz a Juhász Gyula kultúrotthonban ma, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel vetítéssel egy. bekötve. Belépés díjtalan. — A Csongrádmegyei Ifjúsági Találkozó alkalmából, május 8-án a TTIT irodalmi estet tervez budapesti és szegedi fiatal írók részvételével. — Bábelőadás lesz ma, vasárnap délelőtt 11 órakor a postás kultúrotthonban gyermekek részére. Az I. kerületi MNDSZ szervezet bábcsoportja vendégszerepel. — Scapin furfangjait tanulja az egyetemi irodalomtörténeti intézet színjátszócsoportja. Moliére szatirikus darabját május 15-én, vasárnáp mutatják be. «— Karinthy Ferenc Kossuth-díjas író "Budapesti tuvasz-« című regényéről tart előadást dr. Szabolcsi Gábor hétfőn este fél 8-kor a Juhász Gyula kultúrotthonban. A kultúrotthon vezetősége minden érdeklődőt szívesen lát, Belépés díjtalan. — Textilipari ankétot rendezett az MTESZ csütörtökön délután. A tanácskozáson a szegedi textilüzemek vezetői és dolgozói megvitatták a Központi Vezetőség határozatának rájuk vonatkozó részét. A részvevők elhatározták, hogy magukévá teszik a Textilművek kezdeményezését az önköltség csökkentésére, a termelékenység és a minőség javítására. A kezdeményezést más iparágak dolgozói ls magukévá kívánják tenni. — József Attila emlékest lesz ma, vasárnap este fél 8kor az újszegedi November 7 kultúrotthonban. Bevezető előadást tart dr. Szabolcsi Gábor. — Először játssza bérletszünetben Shakespeare Vízkereszt című Vígjátékát a szegedi Nemzeti Színház együttese ma, vasárnap este fél nyolckor. — A Magyar Kémikusok EgyesUlete hétfőn este fél 6 órai kezdettel a Szerves Kémiai Intézet Beloiannisztéri előadótermében vitaestet rendez. Fodor Gábor egyetemi tanár, akadémiai levelező tag "Az iqtézet térkémiai vizsgálatának általános áttekintáse«, Tóth József adjunktus és Vincze Irén tanársegéd "A tcircier és kvaterner nitrogén-vegyületek térkémiájával kapcsolatos újabb eredmények", Weisz Imre tanársegéd és Kovács Ödön kandidátus "A négytagú gyűrűs éterek sztereokémiájának első vizsgálata" címmel tart előadást, Bírósági hírek A Szegcdi Járásbíróság 6 hónapi börtönre ítélte Juhász András pusztamérgesi, I. ker. 92. sz. alatti lakosit, mert ez év elején hat darab útszéli fát kivágott és ellopott, A tartaléklngatlanok bérbeadásánál 838 forintot sikkasztott Hebők Jenő ásotthalmi lakos. Több jutalékot vett fel a bérbeadás után, mint amennyiért megdolgozott, saját bérleti szerződését meghamisította; Mindezekért 10 hónapi börtönbüntetést kapott. Sírok Dénesné pusztamérgesi, Kossuth utca 19. szám alatti lakos februárban a pusztamérgesi piacon több alkalommal 2—300 darab tojást összevásárolt és azt nagy haszonnal eladta. Árdrágító üzérkedésért a bíróság a feketezésért már büntetett asszonyt 1 évi és 2 hónapi börtönre ítélte. Ismét szigorú büntetéseket hozott a bíróság a feketevágók ellen. Tóth József kisteleki, Tanya 81. számú lakos a múlt évben Kisteleken 14 borjút vásárolt össze jár. latlevél nélkül, a borjakat levágta, a húst és a bőröket elfeketézte. A bíróság 1 évi és 9 hónapi börtönre és 600 forint pénzbüntetésre ítélte. Rabi Rudolfné kisteleki, Tanya 83. szám alatti lakos a muLt évben 24 kiló borjúhússal feketézett és borjúbőröket árusított. 10 havi börtönt kapott. Hegedús András csengelei, Tanya 92. számú lakos 50 kiló hússal feketézett. Árdrágításért 6 hónapi börtönre ítélte a Szegcdi Járásbíróság. Ufazás tehervonaton Irla: VINCZE ANDRÁS EZERKILENCSZÁZI-4 HARMINCNYOLC február első napján mínusz 28 fok hideget mértek. Kovács Wladimir, Vaskutacs községből, egy orosz asszony fia, éppen ma lett huszonnégy esztendős. Hazafelé megy a városból, a hideg reggelen, s a rajtalévő rongy nem ér egy sóhajtást. Ez a huszonnégy éves Kovács Wladimir most azt gondolja a vasúti töltés tetején mendegélve, hogy az ő éveit minek, kinek szaporítsa tovább. Emlékei rlem jók, amik feszülnek benne. Vaskutacs községben nem jó volt az élet, Batternainál van az anyja, s ő fát vágna, ha volna. A város pöffeszkedik és esznek ott az emberek, s nem törődnek Kovács Wladimirrel. Apjától örökölt volt egy katonasapkát, zsíros, formátlan szegény, azt húzza fülére most nagy árván. Megy a töltésen Vaskutacs felé s azon jár az esze, hogy éppen ilyentájban jő errefelé egy tehervonnt. Gyermekkorúban eleget várta, akkor vasutas is akart lenni, dehát pályamunkás már volt elég. Batternainál, aki hentes volt a faluban és szállító, sogitett anyja s olykor öt is elhívták Ilyenkor tüdőt kapott, s néha egy-egy pengőt. A favágás lett sorsa a jövőben s ezt sem ő, sem a lányok nem tartották nagyra. Szerető nélkül halok meg, ssmdolta Wladimir s nagyon sajnálta fiatalságát. A SZÉL A KANYARBAN erősen jött, meg ls kellett állni. Olyan leszek, mint a kettévágott kutya, gondolta és lassan újra nekieredt. Így mendegélt jócsKán, mikor a tehervonat zörögve feltűnt. Aláfeküdjek? — forgatta dideregve magában és nagy kedvet érzett a meghaláshoz. Nem volt semmi, ami visszatartsa s mégsem tette meg. Csuda tudja, miért, de csak hagyta elzakatolni az üres vagonokat nagy lassan, mert hogy a kanyarban éppen felfelé ment a vaspálya. Fellépett az utolsó vagon fékezőfülkéjénck vaslépcsőjére s vitette magát. Ez azután a szép halál. El ls visz ingyen, gondolta az ő tréfás módján s hangosan nevetett. A fékező nem volt helyén, pedig az utolsó kocsiban kell. hogy legyen. Tudta ő ezt. többször megfigyelte. Vaskutacs állomásra is beértek s Wladimir mégjobban elbújt a kicsi házban. Éppen olyan volt, mint egy szoba, ajtaja, ablaka, pad is van s a szél meg éppen be sem hatolhat. Az állomáson nem sokat álltak, mert ez a Vaskutacs afféle kisközség volt s csak ember volt benne elég, meg Batternai. De ő ilyenkor nem szállít, csak szombaton. Akkor nyolcvan, száz mariiét hajt fel a rakodóra. De ma kedd van 8 ezért a tolatás elmarad. Fékező ismét nem jelentkezett s talán a hideg miatt, de senkisem törődött vele. Hát csak elindult a vonat nagy lökődve, zörögve s vitte az utolsó vagont is, benne a faházban Wladimirt. Mi tagadás, lapult az állomáson s egész idő alatt lesett ki az ablakon. De most a vonatban jókedve lett s leült kényelmesen a kicsi padra. Szétvetette lábát, amenynyire már lehetett s mosolyogva nézett maga elé. Ahogy így nézdegél, látja, hogy egy tarisznya, jobbanmondva egy vasutas táska bőrhevedere mászik elő a pad alatt. Megörülve nyúlt érte, mert 6 is szeretett váratlanul találni valamit, mint minden szegény ember. Ugyan az urak is felderülnek, ha olykor gazdátlan holmit vehetnek fel, de a szegények inkább. mert örökké ez jár a fejükben. Wladimir hát nagy kedvvel kapta elő a bőrtáskát s hát mindjárt érzi, hogy ez elemózsiás tarisznya, semmi más. Takaros szalvétába tekert kenyér, kolbász és egy kétdecis igen erős pálinka volt a belsejében. Hiábavaló lenne leírni a kenyér és kolbász megevését, közelről sem tudnánk annak minden örömét, csinját-binjét elmondani. A pálinkánál azonban már elmondhatjuk nyugodtan. hogy azt okosan beosztva fogyasztgatta két állomáson átal, mert megiht nem törődtek az ütölsó kocsival. Kész csuda volt az egész. WWlinir meg*ta aprámkfnt az egész pálinkát és gondosan becsavarta az üveget a takaros szalvétába, becsukta a táskába és helyére tette. Kétszer is megnézte, kilátszik-e. Nem látszott ki. Ekkor olyan ártatlan képpel vonatozott, hogy a váci püspök is megirigyelte volna. Azonban semmi jó nem tart örökké, de utána mindjárt a rossz következik. EGYSZER CSAK FEL^ VILLAN Wladimirban a tudat, hogy ugyan hová lehetett ennek a táskának a gazdája. Fel is állt izgatottan s többféle hozzévetése volt e kérdéshez. Végül erősen sejtette, hogy a fékező lemaradt, s hogy nem hivatalosan, ahogy magában elgondolta, az biztos. Az is lehetséges, hogy kiesett az ajtón, nyitva is találta, mikor felhágott a lépcsőre. Ezért nem is keresték, gondolta, s ebben most már szinte biztos volt. Ilyen hidegben az emberek is csak annyit mozognak, amennyivel éppen megy a vonat. De most azután nem tudta, mitévő legyen. Messze is került otthonról. Ha őt most Itt találják, nagy bajba kerülhet. Azonnal kinyitotta az ajtót, s le akart ugrani. Azonban a vonat megátalkodottan rohant, sebesen, zörögve, s Wladimir sosem ugrált eddig szaladó vonatról. De hát a félsz nagy volt benne s egy szőlő alatt, ahol a bevágásban nagy volt a hó, a kövek mellett, mégis csak leugrott. A vonat elzúgott s WlacB-i mir csendesen felállt. Nem történt semmi baja. Nagy keservesen fellábalt a szőlő peremére és óvatosan szemügyre vette a lehetőségeket. Vaskutacsba kell most menni, határozta el, de előbb ennek a szőlőnek faluját kellene megtalálni. Templomtornyot keresett, de innen csak szőlőt látott mindenfelé, benne néhol fehérre meszelt apró szerszámos bódékat. Azonban mégis csak megindult, visszafelé és kicsit srógen északnak át a szőlők mesgyéjén. Sietett már, mert most meg minden ok nélkül a csendőrök jutottak eszébe. Az ilyenfajta embereket, mint ő, első látásra megállította a határjáró Járőr s ő itt van idegen határban s ingyen utazott s meg is ette más eledelét, s hej a keservit annak a fékezőnek, mi történt a fékező vei? Rettentő kedveszegetten tiporta a havat, s az országút felé tartott, mert az imént meglátta az utat a halom tetejéről. Ott, biztos az út, s azt mondom, fátvágni voltam, bárha nincs szerszámom. de a gazda adhatott, minthogy ez gyakran előfordult Wladimir prakszisúban. ILYEN GONDOLATOK1 KAL foglalkozva, Wladimir kiért az útra s csakhamar baj nélkül bement Bátahalom községbe. Átment a falun s be is tért egy-két nagyobb házba, ha lenne vágni valp. De nem volt, mondták, csak kutyák és kurta szó, * így Wladimir végül is elhagyta az utolsó házat is, mikor a ház végében két csendőr nézett rája, hát ott álltak a szélvédett helyen, mintha születésüktől fogva őt lesték volna, mikor megy arra. Nagyot dobbant benne a szív, s ment tovább. Az egyik csendőr kilépett. Hová mész? — kérdezte keményen, s egy lépéssel megfogta a karját. Üj ember volt mind a kettő, arcukon hivatalos szigor, a jól táplált test fénye. Fiatalok voltak, talán éppen annyi idősök, mint ez a rongyos ruhájú csavargó, mint ahogy ők Wladimirt megítélték. A másik is előjött, ránézett. — Láttunk a szőlőkben, mit kerestél ott? Hogy hívnak? Fiataj csendőrök ezek — gondolta Wladimir, nem úgy kérdeznek, mint azok, akik Vaskutaésot járják. De azért, vagy pedig éppen azért nagy készséggel előszedte újságpapírba pakolt iratait, ami egy vaskutacsi bejelentő szelvény, egy régi szegénységi bizonyítvány és egy harmadik elemit Igazoló évvégi értesítő volt. Mind illően nyolcrétbe hajtva s a hajtások szélein rendre kikopva és egészben véve nem nagyon bemocskolva. Ahogy ott állnak, fik hárman, a házvégben, szélvédett helyen, s a csendőrök tanulmányozzák az iratokat, hát nem a fene arra hozza a kisbírót. Vagy nem is a fene, mert éppen, ho-jy hivatalosan kereste a járC.-í. A kisbíró sovány ábrázatán, a la-