Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-16 / 89. szám

DEIMÜCTBR ORSZBG Szombat, 1955. április 16. Ml történi a külpolitikában ? 4 franc a kormány az atomenergia békés felhasználását tűzte ki céljául A Moszkvában lefolyt szovjet—oszt­rá* tárgyalásokon elért megegyező* a legfontosabb külpolitikai esemény ezek­ben a napokban. A szovjet kormány és nz osztrák kormányküldöttség közös közlemé­nyéből — melyet kommentárunkat követő­en teljes terjedelmében közlünk — megál­lapítható hogy a tárgyalófelek minden vi­tás kérdésben megegyeztek és ezzel döntő mértékben segítették elő az osztrák állam­szerződét mielőbbi aláírásának lehetőségét. Az osztrák államszerződés-tervezet részleteiben való megállapodás mellett ér­deklődésre tarthat számot az az AFP Je­lentés is. amely biztos forrásokra való hi­vatkozással közli, hogy Edgár Faure fran­cia miniszterelnök Douglas Dillon amerikai nagyköveten és D. P. Reilly-n, az angol nagykövetség követi rangban lévő tanácso­sán keresztül jegyzéket intézett az Egyesült Államok és Angiin kormányához. A jegy­zékben a francia kormány. kifejti vélemé­nyét a Szovjetunió részvételével tartandó négyhatalmi értekezletről és a többi kőzött javasolja, hogy az angol, az amerikai és a francia szakértők még e hó folyamán Ülje­nek össze az értekezlet előkészítésére. Párizsi MTI-Jelentée számol be Edgár * Faure azon nyilatkozatáról is, amelyben a francia miniszterelnök kije­lentette, hogy Franciaországnak atomhata­lommá kell válnia. — „A kormány elhatá­rozta — Jelentette kl többek között Edgár Faure —, hogy e téren kizárja a sajátosan katonai jellegű kutatásokat, tehát e tevé­kenységét az atomerő békés célú felhaszná­lására korlátozzák s nem tanulmányozzák hidrogén-, vagy más ilyesfajta bomba gyár­tásinak kérdését." A francia miniszterelnök nyilatkozatát a francia közvélemény általános megelége­déssel fogadta. Faure nyilatkozata ugyan­akkor feltűnést keltett azért, mert — mint emlékezetes — március 16-i nyilatkozatá­ban a francia miniszterelnök atom- és hid­rogénbombák franciaországi előállítását je­lentette be. sőt egyenesen utalt arra, hogy Franciaország nagyhatalmi helyzete meg­követeli a thermonukleáris fegyverek elő­állítását. Most azonban — legalábbis lát­szólag — a francia kormány olyan állás­pont elfoglalására törekszik, amely azt bi­zonyítja, mintha a kormány feladta volna korábbi terveit. Ez elsősorban annak kö­szönhető, hogy — mint arról tegnapi szá­munkban beszámoltunk olvasóinknak — a Francia Kommunista Párt és a Francia Szocialista Párt azonos álláspontot foglal el a tömegpusztító fegyverek gyártására irá­nyuló kormánytörekvésekkel szemben. A francia kormány Visszavonulása tehát nagymértékben a francia kommunis,ták és szociáldemokraták akcióegységének követ­kezménye. Cisenhower, az Egyesült Államok el­nöke szerdán elfogadta az atomtit­kokra vonatkozó Ismeret-cserét szabályozó tervezetet. E tervezet intézkedik az atom­ismeretek kicseréléséről az atlanti szerző­dés 14 tagállama között olyan esetekben, amikor azt „a védelmi tervek fejlesztése" indokolttá teszi. Az amerikai tervezet azonban nem in­tézkedik az atomfegyverek gyártási titkai­nak kicseréléséről és megtiltja az atom-, valamint hidrogénfegyverek átengedését más hatalmaknak. Iz osztrák kormányküldöttség átutazott Moszkvából Moszkva (TASZSZ) Pénte­ken hazaindult Moszkvából ne. osztrák kormányküldött­ség, amely a szovjet kor­mány meghívására tartózko­dott a Szovjetunióban. A központi repülőtéren az osztrák kormányküldöttséget a következők búcsúztatták: V. M. Molotov, a Szovjetunió Minisztertanácsának első el­nökhelyettese, a Szovjetunió külügyminisztere, A. I. Mi­kojan, a Szovjetunió Minisz­tertanácsának első elnökhe­lyettese, I. G. Kabanov kül­kereskedelmi miniszter, A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminiszterének első he­lyettese. A küldöttség bú­csúztatására megjelentek az osztrák nagykövetség mun­katársai, élükön N. Bischoff­al, Ausztria rendkívüli és meghatalmazott moszkvai nagykövetével. X Magyar Népköztársaság kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya között « hatúrln­eldensek megelőzésének és kivizsgálásának tárgyában 1953. augusztus 28-án Baján megkötött egyezmény értel­mében <i magyar—jugoszláv haidrügyi fövegyesbizottsdg 1tSi. április 11-től 14-ig tar­totta meg 5. illésszakát Sze­geden. Az ülésszakon megállapí­tást nyert, hogy azok az ín­tézkedések, amelyeket a ba­jai egyezmény rendelkezé­seinek megfelelően mindkél részről a határincidensek megelőzése érdekében foga­natosítottak, a várakozás­nak megfelelő kedvező ered­ménnyel Jártak. A tárgyalások a kölcsönös megértés Bzellomébon foly­tak le. Szot jel — oHstrúk közlemény as osztrák kormányküldöttség moszkvai tartózkodásáról Berlin (ADN). A Német Demokratikus Köztársaság művelődésügyi minisztéri­uma közli: „Mint ismeretes, a legutóbbi két héj során a külföldi lapszerkosz'.Ő9égek­hez, nyugatnéraot lapszer­kesztőségekhez ós a Német Demokratikus Köztársaság lapjainak szerkesztőségeihez a művelődésügyi miniszté­rium állítólagos leveleit Jut­tatták el. a minisztérium utánnyomott fcjléoóvel és a miniszter hamisított aláírá­sával. A gyalázatos hamisít­ványok orila zavart kelleni a Német Demokratikus Köz­társaság kormányának a német egységért és a béke •megőrzéséért folytatott poli­tikájában. A háborús u szi­lák jellegzetes gyengeségét mutatja, hogy kulturális té­ren is ilyen szemérmetlen astközökköz kall nyulniok". Moszkva (TASZSZ). 1955. április 12-től április 15-ig Moszkvában tárgyalások folytak a Julius Raab szö­vetségi kancellár és dr. Adolf Schitrt alkancellér vozette osztrák kormányküldöttség és a V. M. Molotov, a Szov­jotunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a Szovjet­unió külügyminisztere ég A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnök­helyettese vozette szovjet kormányküldöttség között. A tárgyalások barátságos szel­lemben folylak­A tárgyalások eredménye­ként a felek megállapították, hogy mind a Szovjetunió kor­mánya, mind pedig az Osztrák Köztársaság kor­mánya kívánatosnak tartja a független és demokra­tikus Ausztria visszaállítá­sáról Intézkedő államszer­ződés mielőbbi megköté­sét. aminek az osztrák nép nem­zeti érdekeit és az európai béke szilárdítását kell szol­gálnia. Az osztrák küldöttség ha­tározottan kijelentette, hogy az Osztrák Közlársaság — az 1954. évi berlini tanács­kozáson elhangzott nyilat­kozat szellemében — nem szándékozik csatlakozni semmiféle katonai szövet­séghez és nem szándékozik megengedni, hogy területén katonai támaszpontokat lé­tesítsenek. Ausztria valamennyi állam­mal kapcsolatban független­ségi politikát fog folytatni. E politikának biztosítania kell e nyilatkozat megtartá­sát. A szovjet tél beleegyezé­sét nyilvánította abba, hogy a négy hatalom megszálló csapatait az Ausztriával kötendő államszerződés ér­vénybelépte után. legké­sőbb 1955. december 31-ig kivonják Ausztriából. A Szovjetunió, Illetőleg Ausztria küldöttsége figye­lembe veszi az Amerikai Egyesült Államok, Francia­ország és Anglia kormányá­nak ez év április 5-én köz­zé'ett nyilatkozatát, amely szerint ezek a kormányok az oszt­rák államszerződés mielőb­bi megkötésére töreked nek. A Szovjetunió és Ausztria küldöttsége kifejezi remé nyét, hogy jelenleg kedvező lehetősé­gek vannak az osztrák kér­dés rendezésére, olymódon hogy megfelelő megegyezés jön létre a négy hatalom és Ausztria között. A szovjet kormány az 1954. évi berlini értekezleten tett nyilatkozatának szelle­mébon hajlandó továbbá az államszerződés 35. cikkelyé­ben feltüntetett 150 millió dolláros összeg ellenértéke­ként teljes egészében osztrák áruszállítmányokat elfogad­ni. A szovjet kormány kije­lentette, hogy az Ausztria szovjet megszállási övezeté­ben lévő német vagyontár­gyak korábban tervbeveti át­adásán kivül nz államszer­ződés hatálybalépése után haladéktalanul hajlandó megfelelő ellenérték fejében átadni Ausztriának a Duna Gőzhajózási Társaság (DDSG) vagyonát is, bele­értve a Korneubnrg-l Hajó­gyárat, u társaság összes hajóit és kikötőberendezéseit, A szovjet kormány to­vábbá hajlandónak nyilat­kozott átengedni Ausztriá­nak az osztrák olajmezők­re és olajfeldolgozó üze­mekre vonatkozó jogot, amely az államszerződés 35. cikkelye értelmében a Szovjetuniót illeti meg, be­leértve az olajkereskedelmi részvénytársaságot (OROP) annak ellenében, hogy Ausztria a felek között megegyezés útján megálla­pított mennyiségű nyers­olajat szállít. Ezenkívül megegyezés jött létre arról, hogy a legközelebbi Időben tár­gyalásokat kezdenek Auszt­ria és a Szovjetunió ke­reskedelmi kapcsolatainak rendezésére. A szovjet küldöttség kö­zölte az oszlrák küldöttség­gel, hogy a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsánek Elnöksége hajlan­dó kedvezően megvizsgálni dr. Körner osztrák köztár­sasági elnök kérését, hogy bocsássák haza a szovjet bírósági szervek döntése alapján büntetésüket a Szovjetunióban töltő oszt­rákokat. A szovjet megszálló csapa­tok Ausztriából való kivo­nása után a Szovjetunió te­rületén nem marad majd egyetlen osztrák állampol­gárságú hadifogoly, vagy fogvai,irtott polgári személy 9PBV Sikeres tárgyalások Moszkvában A Szovjetunió kormánya és a Moszkvában tárgyaló osztrák kormányküldöttség tegnap közzétett közös köz­leményben jelentette be, hogy a Szovjetunió kormánya és az osztrák kormánykül­döttség többnapos tárgyalás után közös álláspontot foglal el az osztrák államszerződés mielőbbi megkötésének, va­lamint az Ausztriában lévő német vagyontárgyak átadá­sának kérdésében. Ez a nagyjelentőségű nyi­latkozat általános megelége­dést keltett világszerte, hi­szen nem kevesebb, mint líz éve húzódó, megoldatlan probléma közeli és végleges rendezésére nyújt lehetősé­get, arra, hogy Ausztria leg­később ez év végéig vissza­nyerheti teljes függetlensé­gét. Ebben az esetben eggyel csökkeni fog a megoldatlan nagyjelentőségű nemzetközi kérdések száma és az oszt­rák kérdés megoldása prece­densül szolgálhat a német kérdés mielőbbi rendezésére vonatkozóan is. Az osztrák államszerződés tervezete ezekután hamarosan a négy hatalom külügyminisztere elé kerülhet és remélhető, hogy aláírása és életbeléptetése hamarosan megtörténhetik. A moszkvai tárgyalások si­keres befejezése nagyjelen­tőségű mindenekelőtt azért, mert a szovjet kormány ez­alkalomrnal is követendő pél­dát mutatott a nyugati ha­talmak előtt arra vonatkozó­lag, miként kell megoldani egy nagyfontosságú nemzet­közi kérdést. Nagyjelentősé­gű továbbá azért is, mert újabb sikerét jelenti annak a következetes békepolitiká­nak, amely még a négy hata­lom megbízottainak 258 eredménytelen ülése után sem adta fel az osztrák ál­lamszerződés megkötésére vonatkozó elhatározását. A nyugati hatalmak köré­ben bizonyára nem fog nagy örömet okozni a Moszkvában elért megegyezés híre. Ezek a körök már az osztrák kor­mányküldöttség Moszkvába utazása előtt is kísérletet tet­tek arra, hogy befolyásolják és megfélemlítsék a küldött­ség tagjait, remélve, hogy a moszkvai tanácskozás ered­ménytelenül fog végződni és így továbbra is megmaradhat Ausztria jelenlegi status quo-ja. Ez a magyarázata egyébként a nyugati hatal­mak Ausztriával kapcsolatos többszöri állásfoglalás-vál­tóztatásának is. Ugyanis a nyugati hatalmak álláspontja Ausztriával kapcsolatban annyiszor változott, ahány­szor a Szovjetunió vissza nem utasítható javaslatot tett az osztrák államszerződés meg­kötésére. A berlini értekezle­ten például a nyugati hatal­mak azon az állásponton vol­tak, hogy Ausztriából ki kell vonni a megszálló csapato­kat. Ezzel szemben ma arról beszélnek, hogy a megszálló csapatok kivonását a lehető legkésőbbi időpontra kell ha­lasztani. A Szovjetunió kor­mányának véleménye — mint ismeretes — az, hogy a meg­szálló csapatokat haladék nélkül, legkésőbb azonban 1955. december 31-lg kl kell vonni Ausztria területéről, ha megállapodás történik ar­ra vonatkozóan, hogy kizár­ják egy újabb. Németország részéről történő Anschluss lehetőségét. Túl ezen, a nyu­gati hatalmak minden bi­zonnyal nem szívesen mon­danak le arról a törekvésük­ről 6em, hogy a felállítandó és mintegy 150 ezer főre ter­vezett osztrák hadsereget az Eszakatlanti Szövetség rend­szerébe vonják be. Ugyan­csak kevés hajlandóságot mutatott a három nyugati hatalom arra is, hogy hozzá­járuljon Ausztria semlegesí­téséihez, mivel az — szerin­tük — beavatkozást jelente­ne az osztrák belügyekbe. A moszkvai tárgyalások után kiadott közlemény azonban már eleve lehetetlenné tesz mindenféle nyugati halogató­politikát az osztrák állam­szerződés aláírásának elodá­zására és feltételezhető, hogy — amire a szovjet kormány a moszkvai tárgyalásokról kiadott közleményében utal ls — a három nyugati kor­mány április 5-i nyilatkozat taiknak megfelelően szintén törekedni fog az osztrák ál­lamszerződés mielőbbi meg­kötésére. A szovjet kormány nem­csak az osztrák államszerző­dés mielőbbi megkötésének, lehetőségét segítette elő, de gazdasági téren is méltányos és Ausztriára vonatkozóan előnyös megállapodást létesí­tett az osztrák kormánnyal. Tervbevették ezenkívül egy szovjet—osztrák kereskedel­mi szerződés megkötését cél­zó tárgyalások mielőbbi meg­indítását is. A moszkvai szovjet—oszt­rák tárgyalásokon létrejött megegyezés nagyjelentőségű nemcsak Ausztria, de hazánk szempontjából is. Aligha szükséges ugyanis annak hangsúlyozása, hogy mit je­lent Magyarország szempont­jából az, ha egy olyan Auszt­riával határos, amely nem es­het újra áldozatául a német militarizmus Anschluss-tö­rekvéseinek. Ez népünk biz­tonságát, további fejlődését és boldogulását segíti elő. Természetesen döntő fontos­ságú Ausztria függetlensége Kelet- és Délkelet-Európa népei számára is, hiszen a Drang nach Osten néven is­mert német hódító törekvések hazánk mellett elsősorban ezeket az államokat fenyege­tik. Az. hogy Moszkvában, a szovjet kormány és az oszt­rák kormányküldöttség az osztrák államszerződés min­den eddig vitás kérdésében megegyezett, nagy sikere a békeszerető emberiségnek is és hatalmas lépéssel segítette elő a még függőben lévő to­vábbi nagyjelentőségű nem­zetközi kérdések megoldását. Különösen döntő fontosságú e megállapodás a német bé­keszerződés megkötése szem­pontjából, mivel bizonyíték a német közvélemény előtt a2zal kapcsolatban, hogy a szovjet javaslatok és kezde­ményezés alapján megegyezés hozható létre minden más, még vitás nemzetközi kér­désben is. Petrovtcs István Pártélet Beszélgetés egy idős népnevelővel 1945 TAVASZAN találkoz­tam vele először. Már ak­kor sem volt fiatal ember. Ott ült a többi egyszerű em­ber között a móravárosi kom­munista párt helyiségében. Nem volt vezető, egyszerű párttag volt, mint a többi­ek. Ami mégis megkülönböz­tette őt, hogy gyakran fel­szólalt a gyűléseken. Mi, fia­talok szereltük hallgatni szavait. A pártról, régi har­cokról beszélt. Soha sem szakadt el azonban a jelon­től. Mindent meglátott, jól, rosszat és azt, is elmondta­Jól ismerte az emberek min­dennapi gondjait. Sok móra­városi dolgozó panasza, problémája nyert szaval nyo­mán elintézést. Azután hosszú ideig nem láttam Agócsi elvtársat — mert róla van szó, Agóesi Jánosról, a párt egyik régi harcosáról. Néha találkoz­tunk csak a Kálvin téri párt­ház előtt, amint a falujáró autókra várakoztunk. A Sze­gedi Kenderfonógyár dolgo­zóival járta a környező fal­vakat. Ott volt minden va­sárnap, sőt, ha szükség volt rá, még hétköznap is. Mind­egy volt, hogy hideg szél, vagy tűző napsugár kísérte útjukat. EVEK TELTEK EL azóta és az elmúlt hónapokban is­mét találkoztam Agóesi elv­társ nevével. Egy levél alján olvastam, melyet szerkesztő­ségünk kapott. Figyelni kezdtem a beérkező levele­ket. Később újra, majd újra kaplunk levelet Agóesi Já­nos aláírással. A levolek­böl az is kitűnt, hogy most Felsővároson kerületi nép­nevelő. A család-látogatások alkalmával tapasztali prob­lémák megoldásához kért tőlünk segítséget. így tolmá­csolta a külső Csongrádi sugárút lakóinak panaszát is. Az elmúlt nyáron ugyan­is a külső útszakasz! rein locsolták és a környék lakói sokat szenvedtek a portól. Egy másik levelében a fel­sővárosi boltok elhelyezésé­ről, a kereszt-járdák meg­javításáról írt. Igyckezlünk segíteni, hogy minél ered­ményesebben végezhesse mun­káját. Mindig van mit csinálni — mondta Agócsi elvtárs, ami­kor felkerestem, hogy népne­velő-munkájáról beszélgessek vele. Most a városi tanácsnál dolgozik, ott is kerestük fel őt. „Aki szereti a pártot, mindig megtalálja a módot, hogyan teheti érte a legtöb­bet" — kezdte a beszélgetést. Aztán elmondta, hogy Ör­dögh Mihállyal, az Űjszegedi Kendergyár hozzá hasonlóan idős dolgozójával minden I vasárnap reggel találkoznak |a felsővárosi pártház előtt. I Két-három családot látogat­nak meg. főleg olyanokat, ahová ritkán járnak népne­velők. Ezek az utak számuk­ra is sokat jelentenek, mint mondta, mert minden vasár­nap új tapasztalatokkal gaz­dagodnak. Szavaiból az is ki­tűnik, hogy munkája nyo­mán jól ismerik, megbecsü­lik őket a környék lakói. Sokszor a lakásán is felkere­sek őt, vagy ha az utcán meglátják, megállítják ős elmondják neki problémái­kat. És Agócsi elvtárs most is. mint régen, minden or­voslásra váró panaszt, prob­lémát továbbít az illetéke­seknek. Már járt a II. kerü­leti tanácsnál azért, hogy elintéztesse: az idén ne egy­szer, hanem kétszer locsolják le a poros makadám utat, ne kelljen port nyelniök a külső Csongrádi sugárút lakóinak. Felhívta a figyelmet arra is. hogy a Csongrádi sugárúton az egyik házban, ahol az el­múlt vasárnap kint járt, nagy rakás szemét van fel­halmozva az udvaron, ami a jóidő beálltával rengeteg le­pve!. bacillust tenyészt. Szolt —ró] is, hogy a külvárosi há­/rk kerítése nagyon rossz­állapotban van, sok helyre léc kellene, hogy gazdáik, la­kóik kijavíthassák Kérte a tanácsot, próbáljanak segítsé­get nyújtani ehhez is­NEM NAGY DOLGOK, de például a keresztjárdák rövi­desen történő megjavítása, amelyhez ő is közreműkö­dött, sok embert szabadít meg egy „apró", de annál borzasztóbb kellemetlenség­től. A népnevelőmunka fontos­ságáról, szépségéről beszélve, Agócsi elvlárs azt ls elmond­ta: nem tudja megérteni, mi­ért húzódoznak egyes elvtár­sak ettől a munkától. Szomo­rúan állapította meg, hogy a felsővárosi pártszervezetnél is egyre kevesebben jelennek meg népnevelőmunkára va­sárnapon kint. — Ügy érzem — mondta Agócsi elvtárs —, hogy MZ üzemi párt- és gazdasági ve­zetők sem tulajdonítanak kellő fontosságot az agitáció­sak. Nekik maguknak kelle­ne néha eljönniök, hogy a lakossággal elbeszélgetve, közvetlen ismerjék meg a problémákat. Az a vélemé­nyem. hogy ha a dolsozók maguk közt látnák népneve­lőmunka közben is a vezetői­ket, mint például n tanács­választások idején, nagvobb tekintélye lenne a népnevelő­munkának. a népnevelőknek és jelentősen megjavulna agitációs munkánk kinn a kerületben. Sz. G-né Máius 22-től nyári időszámítás A Minisztertanács határo­zatot hozott a nyári időszá­mítás bevezetéséről. A hatá­rozat értelmében az 1955. évi május hó 22-től október hó 2-ig terjedő időszakra nyári időszámítást kell beve­zetni: 1955. május 22-én 2 órakor az órákét 3 órára kell előreigazítani, 1955. október ?-án 3 órakor r»"d)»» rz órá­kat 2 órára kell vissza igazí­tani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom