Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

DílMQGYQRORSZflG A szovjet kormány jegyzéke a francia kormányhoz a francia-szovjet szerződés kérdéséről VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 20. Moszkva (TASZSZ). Mint a sajtó már közölte, a szovjet kormány 1954. december 16-án jegyzéket intézett a francia kormányhoz. Ebben rámutatott arra, hogy a francia kormánynak az úgynevezett párizsi egyezmények megkötésében kifejezésre jutó ténykedései homlokegyenest ellenkeznek azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket Franciaország a Szovjetunió ás a Francia Köztársaság szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződésben vilialt. Louis Joxe moszkvai francia nagykövet január 26-án átnyújtotta V. M Molotov szovjet külügyminiszternek a francia kormány válaszjegyzékét. V. M. Molotov szovjet külügyminiszter március 18-án átnyújtotta Louls Joxe francia nagykövetnek a szovjet kormány újabb jegyzékét a francia—szovjet szerződés kérdéséről. A francia kormánynak nem volt mondanivalója a szovjet kormány 1954. december 16-1 jegyzékének arra a kijelentésére vonatkozólag, hogy a francia kormány jelenlegi politikája nem fedi Franciaországnak a francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés alapján vállalt kötelezettségeit, sőt egyenesen a Szovjetunió és más békeszerető európai államok ellen irányul — hangzik többek között a szovjet kormány március 18-i jegyzékében. A francia kormány a párizsi egyezmények ratifikálására törekedve segédkezet nyújt a német militarizmus talpraállításához és a remilitarizált Nyugat-Németországnak a nyugateurópai katonai tömbbe és az északatlanti tömbbe való bevonásához, ami elkerülhetetlenül komoly bonyodalmakat idéz fel az európai helyzetben és nagyon fokozza egy új európai háború veszélyét. A francia kormánynak ez a politikája ellenkezik a francia-szovjet szerződés betűjével és szellemével. A fentiek alapján a szovjet kormány megerősíti 1954. december 16-1 jegyzékében kifejtett álláspontját és újból kijelenti, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a francia—szovjet szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződés hatálytalanítására vezet és ezért a francia kormányra hárul a teljes felelősség. A francia nagykövet kijelentette, hogy a fenti jegyzéket haladéktalanul továbbítja kormányához. N. Sz. Hruscsov beszéde a Szovjetunió délkeleti területei mezőgazdasági dolgozóinak tanácskozásán Moszkva (TASZSZ) N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára március 18-án beszédet mondott a Szovjetunió délkeleti területe mezőgazdasági dolgozóinak tanácskozásán. Az SZKP Központi Bizottságának januári ülése — mondotta többek között — részletes határozatot hozott a szemesterményekés állati termékek termelésének növeléséről. Ez a határozat a párt, az egész szovjet nép lelkes helyeslésére talált. A szemestermények termelésének növeléséről szólva Hruscsov elvtárs részletesen foglalkozott a kukoricatermeléssel. — Szemesterményünk igen sokféle van. Búza és a többi élelmiszernövény termelése nagyjelentőségű. A szemestermény — és különösen az állattenyésztéshez szükséges szemes takarmánytermelés rohamos növelése megoldásának fő láncszeme azonban nézetem szerint a kukorica. Lehet-e kukorica nélkül olyan színvonalra emelni a szemestermény-gazdálkodást, hogy teljesen fedezhessük az állattenyésztés szemestermény-szükségletét? Lehet, de ehhez igen sok időre és sok anyagi eszközre van szükség. N. Sz. Hruscsov beszédének jelentős részében a mezőgazdaság vezetésének megjavításával kapcsolatos feladatokkal foglalkozott. Szükséges — mondotta —, hogy vezetőink jól ismerjék a mezőgazdaságot, hogy gyakrabban találkozzanak a kolhozparasktokkal, tanuljanak tőlük. Ebben az esetben, bizonyos idő múlva, a dolgok ismerete alapján taníthatják majd a kolhozparasztokat. Nálunk még nagyon kevés olyan pártszervezeti vezető van, aki mindezt alaposan • ••"•> Az ilyen vezetőknek tanülniok kell a kolhozparasztoktól. Ez a tudomány nem szerezhető meg egyedül könyvekből, hanem mindennapi gyakorlati munkára is szükség van. t Amerikai—ausztráliai tárgyalások Washingtonban Washington (TASZSZ) Washingtonban tárgyalások folytak Menzies ausztráliai miniszterelnök és a hivatalos amerikai képviselők között. Sajtóközleményekből kitűnik: az amerikai képviselők arra törekszenek, hogy Ausztrália szilárd kötelezettséget vállaljon meghatározott számú haderő kiállítására. (10.000 ember), amely a "mozgékony ütőerő" állományába kerülne és az Egyesült Államok első kérésére felhasználható lenne. A IVyoIcvannégy évvel ezelőtt, 1871 máricus 18-ra virradó éjszakán Thiers — a később Versaillesba költözött kormány feje — csapatokat küldött a Montmartre és Beneville magaslatokra, hogv erőszakkal elrabolják a Nemz-'.l "i:dának azon a területen felállított négyszáz ágyúját. A „nemzeti ár ílás kormánya „le akarta fegyverezni Párizst a várost körülfogó porosz csapatok előtt, elsősorban azonban a burzsoázia hatalmát féltette a főváros felfegyverzett munkásaitól. Az intézkedés, mely az ágvúk elrablását tűzte ki a csapatok feladatául, éles fényt vet a sokat hangoztatott burzsoá hazafiságra. a burzsoázia magatartására abban a szorongatott helyzetében, mikor a maga bőréről van szó. Ez azonban csak a tények első fele ... Egészen más történt, mint amit a másnap az irhájukat Versaillesba mentő Thiers-ék kiterveltek. A március 18-ára virradó éjszakán az események gyorsan követték egymást. Á Nemzeti Gárda Központi Bizottsága tudomást szerzett a kormány aljas szándékáról és megerősítette az ágyúk mellé osztott őrséget. A támadóknak azonban, a meglepetések pillanatában elkerült megszerezni az ágyúkat. Ekkor játszódtak le azok az események, melyek meghatározták az események további jellegét. A környék lakossága az őrség segítségére sietett. Asszonyok, gyermekek kérlelték a katonákat, hogy. ne vigyék el az United Press hírügynökség tudósítója szerint egyidejűleg megvitatják az ausztráliai csapatok ellátását nagy hatósugarú repülőgépekkel. Emellett Ausztráliának "a nagy amerikai bombázó gépek befogadására alkalmas" légitámaszpontokat kell létesítenie. Az Egyesült Államok a maga részéről csupán atombombákkal felszerelt légierőt biztosít a "mozgékony fegyveres erők" részére, szárazföldi erőket csupán a hadműveletek "későbbi időpontjára" igér. Varsóban szombaton kihirdették az V. nemzetközi Chopin-verseny eredményeit Varsó (PAP). Az V. nemzetközi Chopin-verseny bírálóbizottsága szombaton hirdette ki a versenyeredményeit. Az első dijat — 30 ezer zlotyt — Adam Harasiewicz (Lengyelország) nyerte. A második díj 25 ezer zloty — nyertese Vlagyimir Askenazi (Szovjetunió). A 20 ezer zlotys harmadik diját Fu Csungnak (Kínai Képköztársaság) ítélte oda a bírálóbizottságL A verseny magyar résztvevői közül Franki Pétert és Vásáry Tamást egy-egy tiszteletdíjjal, Szendrei Imrét pedig a Chopin-művek legjobb tolmácsolásáért kitűzött díjak egyikével jutalmazta a bírálóbizottság. Ma, vasárnap is nyitva a Termény forgat mi Vállalat Bocskai utcai raktára A tavaszi búza, az árpa és a zab vetése sürget! Minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy a mag mielőbb a földbe kerüljön. Ezért a Tcrményforgalmi Vállalat Bocskai utcai raktára ma, vasárnap is állandóan nyitva lesz. Az igénylő dolgozó parasztok részére búza és árpa vetőmagot ad ki. Azok a dolgozó parasztok tehát, akik még nem rendelkeznek árpa és búza vetőmaggal a mai napon is átvehetik a Terményforgalmi Vállalat Bocskai utcai raktárában, a részükre szükséges búza és árpa vetőmagot. Kulturális küldöttség utazott a Szovjetunióba A szovjet—magyar barátsági hőnapja ünnepségeire szombaton kulturális küldöttség utazott a Szovjetunióba. A küldöttség vezetője Darvas József népmü vehé'i miniszter, tagjai: Kónya Albert, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének póttagja, Gillemot László Kossuth-dijas, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Kossuth-dijas kiváló szobrászművész, Komáromi Lajos, a K lement Goltwald Villamossági Gyár sztahanovista szerszámmarósa, a Szocialista Munka Hőse és Kállai Magda, az MSZT osztályvezetője. A kulturális küldöttség búcsúztatására a ferihegyi repülőtéren megjelentek: Kállai Gyula és Mihályfi Ernő népművelési miniszterhelyettesek. Jelen volt a búcsúztatásnál J. V, Andropov, a Szovjetunió budapesti nagykövete, a budapesti szovjet nagykövetség iöbb tagja, V. Z. Kuzmenko, a VOKSZ magyarországi megbízottja. Churchill a szovjet kormánnyal folytatott levelezés nyilvánosságrahozafalából politikai tőkét akar kovácsolni — állapítja meg a Pravda Moszkva (TASZSZ) A Pravda szombati száma közli "Szemleíró"nak "az angol diplomácia nemtelen játéka" című cikkét. A Pravda pénteki száma közölte W. Churchillnek és V. M. Molotovnak Anglia és a Szovjetunió kormányfői találkozásáról szóló levelezését — olvassuk a cikkben. Mint a levelezésből kitűnik, az angol miniszterelnök mult év július negyedikén javasolta, hogy Anglia és a Szovjetunió kormányfői találkozzanak. 23 nappal később, 1954. július 27-én azonban elállott ettől a találkozástól. E leveleknek, valamint Churchill számos kérdéssel foglalkozó megnyilatkozásának figyelmes elemzése leleplezi, hogy az angol miniszterelnök a nagyhatalmak kormányfői találkozójának javaslatával gyakran olyan célokra törekedett, amelyeknek semmi közük sincs a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. Ezt a meggyőződést alátámasztja az a tény, hogy Churchill a gyakorlatban semmit sem tett azért, hogy javaslatai valóra váljanak. Az okmányok bebizonyítják, hogy Anglia és a Szovjetunió kormányfőinek találkozására nem azért nem került sor, mert ezt a szovjet kormánynak az európai biztonság szavatolása kérdésében összehívandó értekezletről szóló javaslata megakadályozta, hanem azért, mert az angol miniszterelnök javaslatot tett ugyan, dc nem akarta javaslatát a gyakorlatban végrehajtani. Churchillnek az a törekvése, hogy politikai tökét kovácsoljon e levelezés nyilvánosságra hozatalából, akaratlanul is arra a gondolatra vezet, hogy ezt a levelezést is épp úgy, mint az angol miniszterelnöknek e fontos nemzetközi kérdésben elhangzott sok más megnyilatkozását is olyan meggondolások diktálták, amelyek nagyon is távol állanak a nemzetközi feszültség enyhítésének céljától. Nehéz megszabadulni attól a benyomástól, hogy az angol diplomácia az angol népnek és más népeknek a nemzetközi együttműködésre irányuló széles körben elterjedt törekvéseire spekulálva nemtelen Játékot űz, arra használja fel a szovjet kormány vezetőivel való találkozás eszméjét, hogy megerősítse helyzetét amerikai partnereivel folytatott alkujában. A szovjet közvélemény mindig nagy figyelemmel kísérte Churchillnek a megoldatlan nemzetközi problémák rendezésére és módszereire vonatkozó javaslatait. A Szovjetunió kész a legkomolyabban és teljes lelkiismeretességgel megvizsgálni minden oJyan javaslatot, amelynek eé!ja a béke és az államok közti minél szélesebb gazdasági és kulturális kapcsolatok biztosítása. Erre mindig kész volt és kész is marad. A szovjet emberek azonban nem egyszerűen szavaik szerint, hanem aszerint ítélték és ítélik meg az államférfiakat és politikusokat, amit és ahogyan cselekszenek. A múló parlamenti vagy parlamenten kívüli hatásra számító diplomáciai játék nem nyerheti el a népeknek sem támogatását, sem helyeslését. Pinay külügyminiszter ismertette Adenauer válaszlevelét a Köztársasági Tanács külügyi bizottságában Párizs (MTI) Pinay .külügyminiszter pénteken délután ismét megjelent a szenátus külügyi bizottsága előtt és közölte a bizottság tagjaival, hogy nagyfontosságú levelet kapott Adenauer kancellártól. Adenauer általánosságban mozgó levelének — amelynek nyilvánvalóan az a célja, hogy lecsillapítsa a francia Köztársasági Tanácsban mutatkozó nyugtalanságot a szavazás előtt — legfontosabb mondata a következő: — A békeszerződésig a politikai véleményszabadság teljes lesz, s ki lesz zárva minden olyan politikai akció, amely közvetlenül vagy közvetve árthat a státus elvének, tehát e státus jó működésének, valamint a Saar-vidék belső békéjének, A párizsi Kommünre emlékezünk ágyúkat: a tömeg úgy körülözönlötte a környéket, hogy a fegyverekkel mozdulni sem lehetett. Végül az ideküldött katonaság, miután együtt barátkozott a lakossággal, a Nemzeti Gárda őrségével, elvonult anélkül, hogy az ágyúkhoz nyúlt volna. S március 18-án a Varlin-vezette munkászászlóaljak megszállják a várost — birtokba vesznek minden középületet, stratégiailag fontos pontot — köztük a Hotel de Ville-t. Párizs ezzel a Nemzeti Gárda Központi Bizottsága révén irányított munkásosztály kezébe került. Megszületett az első munkáshatalom s kormánya, a Nemzeti Gárda Központi Bizottsága. Thiers és kormánya, főhivatalnokaival együtt, maguk előtt hajtva a hadsereg katonáit, Versailles felé menekültek. A párizsi Kommün születésének záróakkordja ezzel az eseménnyel zárult. \f árcius 26-án tartották a KomiTA mün választást. Ezt kiegészítve az április 16-1 pótválasztások eredményeivel elmondhatjuk, hogy a Kommün tagjait a munkásosztály és a dolgozó rétegek adták soraikból. A forradalmi kormány hatalmának lényege tehát — ha nem egyszer torz, ellentmondásos formában is — a proletariátus diktatúrája volt. Intézkedéseiben ezt a lényeget tükrözi a párizsi Kommün két és fél hónapos munkálkodása. Ilyenek a közvetlenül munkásvédelmi intézkedések: a lakásjuttatások, a pékek éjjeli munkájának megtiltása, a munkást sújtó pénzbírság megszüntetése, az elhagyott műhelyek állami kezelésbe vétele, a vasutak állami ellenőrzése. Vagy például a közoktatásnak általánossá, kötelezővé, ingyenessé és világivá tétele, a tanítók fizetésének felemelése. A párizsi Kommün nemzetközi jellegét bizonyítja, hogy sok Párizsban tartózkodó külföldi szocialista és demokrata forradalmár harcolt a francia munkások soraiban. Igy orosz forradalmárok, lengyel hazafiak. S a Kommün egyik legkiválóbb ta"la éppen magyar munkás, Frankéi Leó volt. Két és fél hónap ... Egy ország életében hihetetlenül rövid idő — hát még milyen kevés ilyen társadalomformáló célok megvalósítására!? Az események gyorsan bekövetkeztek. Az ellenforradalom a Franciaországot megszálló porosz csapatok segítségével szervezkedett s előzetes csatározások után május huszadikán megindult — ágyúk pergőtüzével — az általános támadás Párizs ellen. Megkezdődött az ellenforradalom offenzívája, mely kegyetlenségével, aljasságaival a „véres hét" névvel vonult be a történelembe. S a hősiesség felett végül győzött az idegen reguláris csapatoktól támogatott túlerő. Harmincezer kommunárt gyilkoltak le néhány nap alatt. Harmjncnyolcezer fogságba került. Egyrészüket kivégezték, sokakakat közülük gyarmati kényszermunkára hurcoltak. A Kommün elbukott. Az utókor levonja a tanulságokat. A bukás okai között vannak adott negatív körülmények — a megszálló porosz csapatok jelenléte, a kormány mesterkedések melyek a vidéket elválasztották a fővárostól. — Ugyanakkor, mint Lenin mondja, a bukás egyik döntő oka volt: „A győzedelmes szocialista forradalomhoz legalábbis két fellétel jelenléte szükséges: a termelőerők magas fejlettsége és a proletariátus felkészültsége" — az akkori Franciaországban mindkettő hiányzott. De a legdöntőbb tanulság számunkra a Kommün bukásának okai közül az, hogy egységes marxista munkáspárt nélkül nincs szilárd proletárdiktatúra. 1871-ben bár volt az I. Internacionálénak szekciója Párizsban, de sem ez, sem a prou-1honisták. sem pedig a blanquisták csoportja nem alkottak szocialista munkáspártot. Így a forradalom elvi és gyakorlati (politikai, gazdasági, taktikai) vezetésében nem érE nem túlságosan precíz fogalmazású levél ismertetése után a külügyminiszter biztosította a szenátorokat arról, hogy kedvezően folytatódnak a tárgyalások az úgynevezett Itoechling-gyárak tekintetében, és hogy a francia érdekeket semmiféle károsodás nem érheti. A l'Humanité kommentárjában megállapítja: bármilyen megdöbbentő is, a külügyminiszter semmit sem mondott a revánsra éhes németek felfegyverzéséről és meg sem említette a kelettel való tárgyalások kérdését. Igaz: azt mondta, hogy tárgyal Roechlingékkel Ennek igen örülnek majd az ágyúgyárosok, vcnyesült az akarat egységének elve. Végső fokon, túl a mellékkörülményeken. ez volt a Kommün bukásának elsődleges oka. A történelem tanulsága megfontolandó tény a mi számunkra is. Pártunk Központi Vezetőségének határozata világos utat mutatott országunk számára a jövő harcaiban — visszaállította a párt egységét, vezetőszerepének jelentőségét. A párizsi kommün marxista munkáspárt nélkül nem tudott lecsapni sem a fc.lső ellenforradalomra, sem a f ároson kívül szervezkedőkre. Mi n "árt egységének é<- vezetői -repének megszilárdításával biztos léptekkel építhetjük szocialista rendünket, mert csírájában elfojtunk minden esetleges nyílt, vagy burkolj ellenforradalmi akciót. e van a párizsi kommünnek egy másik nagy tanulsága is. A forradalmi Franciaország dicső történetének legszebb fejezete az 187 l-es esztendő. A párizsi munkásság, mint már annyiszor a történelem során, ekkor is megmutatta, hogy nem hajlandó elnyomásban, szolgaságban élni. Arthur Arnould, a Kommün tagja ezt írja könyvében: „Az a nagyszerű látvány, amelyet ez a nép két hónapon át mutatott, erőt és reményt ad nekünk arra.... hogy szembenézzünk a jövővel..." S ez a jövő, bármiképo határozgassanak is a hónaponta váltakozó francia miniszterek, a francia népet, a francia munkásosztályt fogja igazolni. De 4 é