Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! I, | | ián IMI aiMiimruiiBi in •mami ni 111 AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 67. SZAM j VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 20. I ARA: 50 FILLfiR Dicsőség 1 a magyar munkásosztálynak, dolgozó népünk vezető erejének ! Szeged Kossuth-díjasai Március 15-én, 1848 legfényesebb napjának évfordulóján, immár nyolcadszor osztották ki a szabad Magyarországon a Kos­suth-díjakat. Ezzel a cselekedettel vált március idusa — mely azelőtt új forradalmakra serkentő, örömtől fényes és bánattól ár­nyas emlékező-nap volt — a szabad, alkotó élet örömünnepévé. Örömünnep lett valóságosan és jelképesen ls, mint ahogy a Kos­euth-díj nevében is a hazát építő munka jelképét hordozza. Örömünnep azért, mert a 107 esztendő előtti forró napokra gondolunk, mikor a magyar nép megvillantotta erejét, mikor a hazaszeretet diadalmaskodott az idegen elnyomáson. A cselekvő, hazaszeretet lobog fel szívünkben, ha csak rágondolunk is e gyö­nyörű időre. Ady döbbentő kérdésére — hogy -Mit ér az ember, ha magyar?>» — 1848 nélkül nincs felelet. E hősi napok s a hősi harcok lobogtak fel újra 1919 nagy válaszában, ezek ragyogtak fel ismét 1945 ragyogó tavaszos napjaiban. Azóta március az éledő haza örömünnepe lett. A szabadság ünnepe, mert minden magyar szabadságtörek­vés 48 folytatója. Az idén — hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója előestéjén — március a szabadság, a szabadulás jelké­pes ünnepe is. Hazánk tavasza: március 15 — az 1848-as hőstettek dicső kezdete; március 21 — az 1919-es proletárdiktatúra kikiál­tásának ünnepe; és április 4 — az 1945-ös felszabadulás évfordu­lója. E húsz nap március 15-től április 4-ig a magyar történelem legperzselőbb, sorsdöntő napjait idézi, melyek megváltoztatták az alkotó munka, a dolgos élet becsületét. Ennek a megváltott, dolgos életnek az ünnepe március 15: az alkotó munkáé. Azé az alkotó munkáséleté, mely Magyarorszá­got fenntartotta a történelem folyamán: a dolgozó milliók, a ma­gyar nép alkotó életéé. Tíz éve, hogy kezébe kapta az országot e nép, elindult a történelem magaslataira, s megmutatta kimeríthe­tetlen képességeit, nagy tehetségét és hazaszerető buzgalmát. En­nek a tehetségnek és buzgalomnak szebb, jelképes jutalma nem lehetne a Kossuth-díjnál. Annak, hogy a magyar nép milyen ké­pességeket hordoz, milyen tehetségeket tud nevelni soraiban, nincs fényesebb bizonyítéka, mint a 700 Kossuth-díj kiosztása a dolgo­zók, művészek, tudósok, műszakiak legjobbjai között. S nem le­hetne szebb bizonyítéka, mint az, hogy minden évben növekszik a Kossuth-díjasok száma. Az idén 81 új Kossuth-díjat osztottak ki az ország legkiválóbb alkotó emberei között. A Kossuth-díjak összege is növekedett. Ez évben adták ki először a nagydíjat, me­lyet Lukács György, a kiváló tudós kapott. A Kossuth-díj a tevékeny, alkotó hazaszeretet Jutalma. A költő népét megragadó szavai, a zeneszerző dolgozók ezreit gyö­nyörűséggel eltöltő dallama, a mérnök munkásemberek millióit jobb élet felé vezető tervei, a munkásember hőstette népünk jó­létéért és a tudós az emberélet szenvedéstől mentesebbé s hogz­szabbá tételét szolgáló felfedezései kapják ézt á nagy jutalmat. Ezek a tettek, legragyogóbb bizonyítékai az igazi hazaszeretetnek, a dolgozó nép szolgálatónak. Most, március 15-én öt szegedi tudós ís kapott Kossuth-dí­jat. Közülük többen már előbb is részesültek ebben a nagy meg­becsülésben. S ez az öt tudós — a matematikus, az orvos, a gyógy­szerész, a vegyész, a mezőgazdász — mind olyan munkát végzett, amely nagy segítséget ad országunk tudományos életének, amely a magyar tudomány nevét fényesebbé teszi a külföld előtt s amely a dolgozó emberek életét könnyebbíti meg. Rédei I^ászló akadé­mikus algebra- és számelméleti tudományos eredményeiért része­sült a Kossuth-díj első fokozatában s többek között az 1954-ben megjelent -Algebra- című könyvéért. A legeivontabb tudomány — ahogy mondani szokták — az algebra kutatója részesült ebben a jutalomban, a dolgozó nép megbecsülésének jelében. Hetényl Géza akadémikus, aki *<a fekélybetegségek időszerű kérdései- című mo­nográfiájáért kapott Kossuth-díjat, pontosabban: a fekélybetegsé­gek kóroktanában végzett kiemelkedő kutatásokat, amelyekkel a pavlovi tanításokat jelentősen tovább fejlesztette. Az ő munkája a tudományt egy lépéssel közelebb viszi e betegség könnyebb és gyorsabb gyógyításához, a beteg emberek életének könnyítéséhez. Jancsó Miklós akadémikus a sejtek tárolási működésével, a tároló sejtek szerkezetével, élettani működésével kapcsolatban dolgozott ki új módszereket. Az ő munkája — gyógyszerész munkája — mindenki előtt nyilvánvalóan a dolgozó emberek életének boldo­gabbá tételét, a szenvedések megszüntetését szolgálja, még akkor is, ha kutatásai nem egyenesen egy új gyógyszert eredményeznek, hanem közvetve vezetnek eredményekhez a gyógyászatban. Kiss Árpád akadémikus — mint vegyész — kapta a Kossuth-díjat újabb kutatásaiért. Az ő kutatásainak eredményei a magyar tu­domány dicsőségére szolgálnak s nem utolsósorban — a többiek­kel együtt — a szegedi kutatók, tudósok hírnevét emelik. S a Kossuth-díjasok névsorában találkozunk egy idősebb szegedi tudós revével is: Herke Sándor 6, aki a rizstermesztés és a szikesek megművelésére kidolgozott módszerekben elért eredményeiért ka­pott Kossuth-díjat. Köszöntjük ez ünnepi alkalomból városunk Kossuth-díjas tudósait s népünk felemelkedéséért űj, szép eredményeket kívá­nunk nekik. Az ő ünnepük mindannyiunk kedves ünnepe, ered­ményeink közös életünk: hazánk jolbb sorsát, dicsőségét szolgálják. A szegedi határban pénteken és szombaton teljes lendülettel megindult a tavaszi munka A felszabadulási műszak sikeréért Olyan eredmény született, mini még soha Tudósítás a Szegedi I. számú Téglagyárból A Szegedi I. sz. Téglagyár dolgo­zói április 4. tiszteletére megígér­ték, hogy terven felül az első ne­gyedévben 50 ezer téglát készíte­nek. Az elmúlt hetekben rossz és zord volt az időjánás, s ezért több napon át nem folyhatott a tégla­gyártás. Elmaradás is következett így: 54 ezer darab téglával. A felszabadulási műszakban már csütörtökön megszüntették az el­maradást. Pénteken pedig a gyár történetének jelentős eseménye volt. Olyan eredmény születet, mint még soha: 41.200 téglát gyártottak, a napi tervben előírt 26.600 tégla he­lyett. S tettekben mutatkozik meg az az elhatározás, hogy a nagy év­fordulóig terven felül meglesz az 50 ezer, vagy még több tégla is. A bányában vascsillékbe gyűlik az agyag, hogy a présházba kerülve tégla váljék belőle. Papp Ferenc és bányász­brigádja meggyőzi a prést agyaggal. Papp Ferenc, a brigádvezető agyagot lapátol a csillébe, s úgy be­szél: — Mi, téglagyáriak megígértük, hogy terven felül 50 ezer téglát adunk. Meglesz ez, meg kell lennie. Sőt azt akarjuk, hogy túl is teljesít­sük igéretünket. Igyekszünk, dol­gozunk! A munkát jól beosztja a bányász­brigád. Rajtuk is áll, hogy a prés­ből több tégla kerüljön ki. Hiszen ha ők nem adnak elég agyagot, ak­kor nem is lehet eredmény. A présházban agyagszalag fut a vágóasztalra. A vágóasztalról Matuszka Sándor és Maróti József felváltva 6zedi el a téglát és rakja a szállító kocsikra. A két elszedonek is az a vélemé­nye, hogy valóra váltják, amit ígér­tek. Maróti József fiatal ember még, azért tudja, hogy mi a jelentősége a tíz szabad esztendőnek, a felsza­badulásnak. A gyár ad részükre munkaruhát, csizmát, ott a szép üzemi kultúrterem, ahol Matuszka Sándor barátjával gyakran szokott billiérdozni... Meg is becsülik. — Mi elszedjük a vágóasztalról a téglát — mondja a két elszedő. — Elvégezzük, amit kell. A körkemencében iűz lobog kiégetik a nyerstéglát. Sulyok Fe­renc bácsi, a kemence művezetője örömmel mondja, hogy nagy szi­lárdságú, erős az a tégla, ami a ke­mencéből kikerül. Ügy cseng ha összeverik, mint az üveg. Tényleg halljuk ezt. A kemencén most éppen Csillag Vince a 6oros tüzelő, Gyerekkora óta téglagyárba jár dolgozni, s be­csületesen igyekszik munkáját elvé­gezni. A rossz multat nem hábor­gatja, inkább a jelenről beszéli —* A Kommunista Párt házhelyet adott nekem és már tervezzük, Iwgy a házhelyre házat építünk. Aztán tavaly is 180 kilós hízót vágtam, most is van már szép süldőm. S kéezül ő is odaadó munkával arra a napra, amikor szabadságunk született. Nagyon tudják a téglagyáriak, hogy munkájuk fontos. Tégla kell az építkezésekhez. Rajtuk is múlik. Út a "legjobb fonónő« címhez Bövid idővel ezelőtt került a Szegedi Kenderfonógyár kötélüzo­móbe Krizsán Mihólyné. A 3-as elő­fonógéphez osztották be. Itt Hegye­si Gergelyné fonódaí csoportvezető odaadó, lelkiismeretességgel tanít­gatta az új munkafogásokra és a gép helyes kezelégére. Krizsániné jó tanítványnak bizonyult. Rövid idő alatt 100, majd 105 százalékra teljesítette normáját. Ezt a teljesít­ményét azonban akárhogy iparko­dott, nem tudta tovább fokozni. Igyekezett jól dolgozni, de vala­hogy mégsem sikerült 105 száza­léknál magasabb teljesítményt el­érni. Felszabadulási műszak kezdődött ez üzemben, ö sem akart elmarad­ni a nemes versenyben. Szomszéd­jával, Rózsa Józsefnéval megbe­szélte, hogy segítik egymást a sze­dés! és a hiba-kijavítási munkála­toknál. Tett követte ezt az elhatá­rozást- A két asszony kölcsönösen segített egymásnak és hamarosan a szedési és hibakijavítási időt a régebbi felére csökkentették. Március első dekádjában Krizsán Mihályné már 110 százalékra telje­sttette a tervet, Rózsa Józsefné pe­dig 116 százalékot ért, Most Kri­zsán Mihályné gépén már ott dísze­leg a békegalambbal ékesített szép felírás. Ez arról ad hírt, hogy a műszak egyik napján Krizsán Mi­hályné 120 százalékos teljesítmé­nyével elnyerte a „legjobb fonónő" címet. Krizsán Mihályné azon igyekszik, hogy a már egyszer meg­szerzett kitüntetést teljesítménye emelésével megerősítse és meg ts tartsa* P. M. Levelezőink írják Uj sztahánovista jelöltek Szeged és a környék dolgozó pa­rasztjai megértették: késl^cedésre, várakozásra nincs idő. Pénteken és szombaton a város határában teljes lendülettel megindult a ta­vaszi vetési munka. Mindenfele, amerre csak a szem ellátott a ha­tárban dolgozó parasztok szorgos­kodtak, igyekeztek behozni a ké­sői tavasz okozta lemaradást. Leg­többen a tavaszi búza az árpa és a zab elvetésén dolgoztak. Volford József felsővárosi feke­teföldeki dolgozó paraszt, Hegedűs Mihály Oncsatelepi gazda, Dora István Szilléri sugárúti dolgozó paraszt már befejezte a tavaszi bú­za, illetve a borsó vetését, Nem kisebb a szorgalom az Űj­szegedi dolgozó parasztok körében sem. Pásztor Sándor, Demeter Jó­zsef, Tóth Lajos és Kovács Mi­hály dolgozó parasztok már ugyan­csak jelentették, hogy végeztek a tavaszi búza vetésével. Császár Já­nos Űjszegedi gazda szintén telje­sítette tavaszi búza vetéstervét. Éjszakánként még komoly fa­gyok vannak, de a nappali száraz, langyos idő már teljesen rászol­gál a tavaszi munkára. Éppen ezért most teljes erőnkkel neki kell látniuk a tavaszi vetési mun­ka folytatásának. Korai vetés fél jótermés, A Szegedi Ingatlankezelő Vál­lalat dolgozói közül januárban mindössze hatan teljesítették a sztahánovista feltételeket. Most új sztahánovista jelöltek vannak, s ezek száma húszra emelkedett. Februárban és most a Gyuris kőműves brigád, a Bálint kőműves brigád, a Kiss kőműves brigád, a Rékasi kőműves brigád, a Becsei vízvezetékszerelő brigád, a Révész kőműves brigád, a Kéri vízvezeték­szerelő brigád, a Szűcs lakatos brigád dolgozott sztahánovista szinten. Homola János asztalos szakmunkás dicséretben részesült, mert az asztalos részleg jó telje­sítményt ért el. A vállalat minden dolgozója becsületesen azon van, hogy a felszabadulási műszakban jók legyenek az eredmények, s így méltóan ünnepeljék április 4-ét. Szűcs Ferenc 472 százalék A Szegedi Erőműben is lelkesen folyik a felszabadulási műszak, s nem maradnak el nyomában a jó eredmények. Hancsurek Mihály és Szűcs Gergely is sikeresen végzi feladatát. A legszebb eredményt eddig Kerekes János vagonkirakó brigádja érte el, napi tervüket 472 százalékra teljesítették, Est az eredményt Kerekes János és bri­gádja nem könnyen érte el, meg­dolgoztak érte. A gépházban dolgozó táblakeze­lők, turbina gépkezelők munkáját százalékban nem lehet De ők is becsületesen hogy elősegítsék a áramszolgáltatást. Misán György kifejezni, dolgoznak, zavartalan hogy elég tégla legyen. Az égett téglát a kemence belsejéből társaival együtt Hajnal Efrain is hordja ki. Hajnal Efrain fztaháno­vista. Terve szerint naponta 5 670 téglát kellene kihordania. A felsza­badulási műszakban 8500—9000 da­rabot hord ki. Természetesen meg­előzően is kiválóan dolgozott. Azt mondja, hogy havonta 236 000— 240 000 téglát is kihord a kemencé­ből. Nem kis dolog ez. Látja is hasznát Hajnal Efrain derekas munkájnak. Havonta 2000 —2200 forintot keres. Becsületesen megdolgozik érte. A pénzből jut erre is, arra is. Hol van már az az idő, amikor — 1944. előtt — Kecelre járt téglát verni, sovány bérért?! ...A téglagyárban akárkihez for­dul az ember kérdő szóval, lénye­gében azt a választ kapja: Adott szavunkat megtartjuk, s biztos, hogy az első negyedévben terven fe­lül 50 ezer téglát adunk. Rekord az Újszegedi Kender­Lenszövőben Az Űjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat dolgozói becsülettel helyt­állnak a felszabadulási műszakban. Csütörtökön a szövődé rekord­eredményt ért el és a szövők ter­ven felül 2100 folyóméter szövetet készítettek. A szövőpartik közötti versenyben tovább tartotta elsőségét csütörtö­kön Oláh Károly és Csókásl Mihály hármas műszakja. A legjobb ered­ményt elérő szövőpartik háromnapi eredmény után verseny-vándorzász­lót kapnak. A műszak első három­napi eredménye alapján a vándor­zászlót a stoppoló üzemrész dolgo­zói nyerték el. A 6zövő partik ván­dorzászlaját Oláh Károly partija nyerte. Az erőtelcpi brigádok közül a Berta-kovács brigád ért el leg­jobb eredményt a felszabadulási műszak első három napján és így ők az őrzői most a vándorzászló­nak, A műszakban senki nem akar lemaradni A Szegedi 2. Posta dolgozói közül senki nem akar lemaradni a fel­szabadulási műszakban. Akik nem kerültek még az élenjárók közé, iparkodnak, hogy utolérjék az elsőket. A rovatotoknál Békési Pál dol­gozott a legjobban, munkáját se­lejt nélkül végezte. A mozgó posta kezelők közül Ágoston József, Tóth Jenő és Várakozó Sándor nagyon becsületesen végzi minden­napi teendőjét. A kézbesítők mun­kája is nagyon fontos. Farkas Kál­mánról és Ladányi Antalról ls el lehet azt mondani, hogy kifogás­talanul dolgoznak. Kovács Mihály Nem csökken a teljesítmény A Szegedi Seprőgyárban a dol­gozók munkalendülete tovább fo­kozódott. A dolgozóit pénteken a napi tervet 129.5 százalékra telje­sítették. Pataki Mihály seprőkötő 156.3, Demeter Rózsi csomagoló 166.2 százalékot ért el. Ménesi Ilona és Perjési Mihályné préselők napi tervüknek 201.1 százalékban tet­tek eleget. Császár Antalné tisz­tító 158.4 százalékot ért el. A műszaki feltételek jó megte­remtése is jelentősen hozzájárul a szép eredményekhez. Schwarcz István

Next

/
Oldalképek
Tartalom