Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-02 / 51. szám

DÉLMRGYRR0RSZR6 SZERDA, 1955 MÁRCIUS t. A Szovjetunió továbbra is az egészséges gazdasági verseny mellett foglat állást A. I Mikojan beszéde a Szovjetunió kereskedelmi kamarája elnökének lipcsei fogadásán Lipcse (TASZSZ) M. V. Nyesztyerov, a Szovjetunió kereskedelmi kamarájának elnőlte február 28-án fogadást adott Lipcsében az 1953. evl tavaszi nemzetközi vásár alkalmából. A fogadáson megjelent Johannes Dieckmann, az NDK népi kamarájának elnöke, Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke és több országnak az 1955. évi lipcsei tavaszi vásáron résztvevő küldöttsége. Szovjet részről megjelent a fogadáson A. I. Mikojan, a Szovjetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, az 1955. évi lipcsei tavaszi vásáron résztvevő szovjet kormányküldöttség vezetője, Sz. A. Bori.szov, a Szovjetunió külkereskedelmi miniszterének helyettese, N. J. Csesznokov, az OSZSZSZK helyiipari minisztere, G. M. Puskin, B. P Martüiov. a Szovjetunió NDKbeli kereskedelmi képviselője. A fogadáson A, I. Mikojan beszédet mondott. A. I. Mikojan beszéde elején a lipcsei vásár történelmi hagyományaival és a nemzetközi kereskedelemben betöltött szerepével foglalkozott, majd rámutatott arra, hogy a lipcsei vásár az utóbbi években különös jelentóséget nyert, mint össznémet vásár és össznémet ügy, mint olyan láncszem, amely ha csak rövid időre is és az emberi tevékenységnek csupán egy területére, de mégis összekapcsolja a mesterségesen széttépett össznémet láncot. A németek itt egy asztalhoz ulnek és mi, akik valamenynyien tanúi vagyunk ennek, üdvözülhetjük ezt az érintkezést, mert elősegíti a németek egyesülését és az egységes Németország helyreállítását. Komoly jelentősége van a lipcsei vásárnak úgy is, mint egész Európát érintő ügynek, mint olyan lenyezőnek, amely elősegíti Nyugat- és Kelet-Európa, Észak- és Dél-Európa üzletembereinek érintkezését, mindenekelőtt pedig mondhatnánk, közvetítő Európa nyugati es keleti része között. A lipcsei vásár olyan hely, ahol legalább rövid időre találkozhatnak az európaiak, sőt nemcsupán az európaiak, olyan hely, ahol széttörik a mesterséges akadályokat, amelyeket a népek közti békés kapcsolatok és a normális kereskedelem fejlesztés ellenségei létesítettek. Olyan hely ez, ahol figyelemreméltó kereskedelmi ügyleteket kötnek, szükséges árukat adnál; el és vásárolnak, ahol nem arra figyelnek, hogy hol — vajon keleten vagy nyugaton készült-e ez vagy amaz az áru, hanem arra, hogyan készítették el, müyen a minősége, hogyan használható. Etekintctben a lipcsei vásár jelentősége túllép az ügy kereske•dolmi oldalának keretein. Csak meg kell tekinteni a német mintakiállítást és meggyőződhetünk róla, hogy a Német Demokratikus Köztársaság ipara és mindenekelőtt népi tulajdonban lévő vállalatai milyen nagy eredményeket értek el ezekben az években, menynyit fejlődtel;. Halad Nyugat-Németország ipara is, amely Lipcsében sok gépmintát és más elsőrendű árut mutat be. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy ezek a sikerek azért születhettek meg, mert a német nép az elmúlt tíz esztendőben békében dolgozott és nem vett még részt a fegyverkezési hajszában. Tévedés néikül állíthatjuk, hogy ezek a sikerek még nagyobbak lettek volna, ha Németország nem lett volna két részre szakított. Gyakran kérdezik: Meg lehet-e oldani a német kérdést? Van-e most is lehetőség Németország egyesítésére? A szovjet embereknek errevonatkozólag szilárd véleményük volt és van: igen, -a német kérdést meg lehet oldani, ha lemondanak Nyugat-Németország militarizálásáról és arról, hogy Nyugat-Németországot bevonják háborús csoportosulásokba. A német kérdés megoldásának más komoly akadálya nincs. Másrészről ebből kiindulva úgy véljük, hogy amennyiben a párizsi háborús egyezményeket ratifikálják, ha ezzel Jóváhagyást nyer Nyugat-Németország remilitarizálása, akkor ez feltétlenül élezi az európai helyzetet, fokozódik a háborús veszély, ezzel együtt Németország kettészakítottsága is mélyül, Németország helyreállításának kérdése pedig messze elhalasztódik. Ezután A. I, Mikojan a Németországban meglévő olyan erőkről beszélt, amelyek minden egyébnél többretartják Németországnak, mint egységes, békeszerető és demokratikus államnak újraegyesítését. Ezek az erők egyre növekszenek. Ezek az erők a német nép nemzeti érdekeit fejezik ki. Ezért is egyesítenek — NyugatNémetország kormányköreinek törekvései ellenére — olyan széles lakosság rétegeket a kommunistáktól és a szociáldemokrata munkásoktól a katolikusokig, a legszegényebb parasztoktól és mezőgazdasági munkásoktól a tehetős osztályok képviselőiig. Majdnem minden szakszervezeti szervezet nyíltan és egyértelműen Nyugat-Németország remilitarizálása ellen nyilatkozott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya és egész társadalma következetesen és határozottan ellenzi Németország újrafelfegyverzését. Mindez együttvéve meggyőzően bizonyítja, hogy a német nép többsége nyilvánvalóan a párizsi egyezmények, Nyugat-Németország remilitarizálása ellen az egységes, békeszerető, demokratikus Németország mellett foglal állást. Meggyőződésünk az is, hogy Németországinak méltó helyet kell elfoglalnia békeszerető és demokratikus nagyhatalomként. Ez mindenekelőtt maguknak a németeknek az ügye. E tekintetben nagyjelentőségű az a tény, hogy a Német Demokratikus Köztársaság mar most is saját belátása szerint intézi minden bel- és külügyét, beleértve a Nyugat-Németországgal való kölcsönös kapcsolatok kérdését. Ez megfelel minden szabadságszerető nép érdekeinek, a Szovjetunió népei érdekelnek is. Ezért üdvözöljük és támogatjuk mindazt, ami e feladatok megvalósítását szolgálja, mindazt, ami demokratikus alapon egyesíti a németeket. Ezért üdvözöljük ezt a lipcsei vásárt is, mint az ilyen egyesülés egyik megnyilvánulását. Ezután A. I. Mikojan a Szovjetunió kereskedelmi kapcsolatairól szólott. Ennek során többek között a következőket mondotta: A Német Demokratikus Köztársaságbeli barátaink tudják, hogy a Szovjetunióval való szoros kapcsolatok, a Szovjetunióból érkezett nyersanyag és élelmiszerszállítmányok elősegítették az itt elért eredményeket, Nyugat-Németországgal kereskedelmi kapcsolatainknak megvannak a csírái, de csupán csírái. Nyugat-Németországban még emlékeznek arra az időre, amikor a Szovjetunióval fejlett kereskedelmet folytattak. Vajon nem volt-e az előnyös mindkét félnek? Vajon nem húztak-e abból hasznot a hajóépítő, gépgyártó, vegyi és egyéb cégek? -Vajon norrnális-e a mostani helyzet, amikor majdnem egyáltalán nincsenek kereskedelmi ügyletek, az elszámolás meg van nehezítve, a nyugatnémet cégeket gúzsba kötik a kvooták és engedélyezések rendszere. Jogosan merül fel a kérdés: Kinek jó ez a heiyzet? Ami bennünket illet, mi továbbra is az üzleti kapcsolatok., mindkét partnernek hasznof hajtó kereskedelem, az egészséges gazdasági versengés mellett foglalunk állást. A nemzetközi kereskedelem kiszélesítésére megfelelő feltételeket kell teremteni. Milyenek ezek a feltételek? Egyszerűek, Mondhatnám elemiek: Meg kell szüntetni a kereskedelemben a hátrányos megkülönböztetést, helyre kell állítani azt a helyzetet, amikor minden ország rendesen kereskedhet kölcsönösen előnyös feltételek mellett. Á szovjet kormány válaszjegyzóke Anglia kormányának Á nyugatnémet közvélemény mélységesen elítéli a bonni kormány felfegyverzési előkészületeit Pórin (MTI). Michel Gordey, * France-Soir munkatársa hosszú hónapokat töltött Nyugat-Németországban, hogy kifürkéssze: miként vélekedik a német nép a felállítandó Wohrmaehtról. A francia újságíró számos különböző körülmények közöli élő, különböző életkorú férfival és nővel beszélgetett az újra felfegyverzésről és Jcözvéleménykutatásáról" terjedelmes cikkben számolt be a FranceSoir hasábjain. 'A' németek szembenállását a Wekrinacht újrafelállításával Gordey a többi között az egykori hitlerista hadsereg egyik tartalékos századosának megnyilatkozásával jellemezte. Az illető annakidején a legraagosabb katonai kitüntetések^ komplexum van a Szovjet Hadbon részesült. A volt tiszt a következőket mondotta a FranceSoir munkatársának: „A háború okozta nyomokat semmi sem tudja kiölni belőlünk. E borzalmas éyek lidércnyomásként szinte minden héten visszatérnek... A múlt... Ugy emlékezem vissza rá, mintha tegnap történt volna. Már most előre tudom, hogy borzalmas lenne, ha egy nap újra a csatatéren találnám magam, szemben az oroszokkal. Valószínűleg ordítva menekülnék, eldobva fegyvereimet. Generációnk hatévi háborút vészolt át. Nem vagyunk jók ágyútölleléknek. Nem számíthatnának ránk egy újabb háború esetén". Nagyon fontos tényezőként emeli ki a France-Soir munkatársa a német militarizál ássál szembeni népi mozgalmat. A volt katonatisztek érzelmeit Gordey így ítéli meg: „A hivatásos katonatisztek körében valóságos kisebbségi sereggel kapcsolatban. A múlt háborúnak ezek a szakértői tisztában vannak azzal, hogy nemcsak emberanyagban, hanem katonai művészetben is felsőbbrendű ellenféltől szenvedtek vereséget". Moszkva (TASZSZ) Mint sajtójelentések közölték, a szovjet kormány 1954. december 20-án jegyzéket küldött Anglia kormányának. Ebben rámutatott árra, az a tény, hogy az angol kormány aláírta a párizsi egyezményeket, öszszeegyeztethetetlen az 1942. évi angol—szovjet, háború utáni együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel. Az angol kormány 1955 január 26-i válaszjegyzékében kifejezésre juttatja: nem ért egyet a szovjet kormány említett jegyzékével, s igazolni igyekezve eljárását, kijelenti, hogy továbbra is az általa választott utat szándékozik követni. A Szovjetunió külügyminisztériuma erről a kérdésről február 28-án megküldte Anglia moszkvai nagykövetségének a szovjet kormány válaszjegyzékét. A válaszjegyzék többek között a következőket tartalmazza: •Anglia kormánya azzal érvel válaszjegyzékében, hogy Anglia részvétele a párizsi egyezményekben állítólag nem mond ellent az angol—szovjet szerződésben vállalt kötelezettségeinek. Kijelenti továbbá, hogy az újrafelfegyverzett Nyugat-Németország részvételével Nyugat-Európában létesülő szemlátomást egyes békeszerető államok ellen irányuló államszővetkczés állítólag a béke és az európai biztonság megszilárdítását szolgálja majd. Ezzel egyidejűleg Anglia kormánya azt állítja: nem tartozik felelősséggél Németország szétszakítottságáért, azért, hogy mindezideig lehetetlennek bizonyult alapot találni az együttműködésre . a szovjet kormánnyal. A szovjet kormány nem érthet egyet Anglia kormányának ilyen állításaival, A tények arról tanúskodnak, hogy Anglia kormánya a háború befejezése után az angol—szovjet szerződésben foglalt kötelezettségek megsértésének útjára tért. Anglia kormánya nem volt hajlandó együttműködni a szovjet kormánnyal abban, hogy Németország egységét békeszerető és demokratikus alapokon állítsák helyre. Ehelyett az Egyesült Államokkal és Franciaországgal együtt áttért a német kérdésben kifejtett különr akciók politikájára. Ez a politika végül is nyugati és keleti részekre szakította Németországot. A Németország szétszakításának politikáját folytató angol kormány m Egyesült Államok és Franciaország kormányával együtt hoezájátott ahhoz, hogy előkészítse Nyugat-Németország újrafelí egy vérzését és bevonásét a Szovjetunió, valamint más békeszerető európai államok ellen irányuló katonai csoportosulásokba. E politika egyik lépése volt a párizsi egyezményeknek 1954. október 23-án történt aláírása. A párizsi egyezmények ugyanis előírják a nyugatnémet hadsereg megteremtését, élén hitlerista tábornokokkal és tisztekkel. E hadseregnek minden fegyverfajtát rendelkezésére bocsátanak, beleértve az atom-, a vegyi- és a baktériumíegyvert la, nyilvánvaló, hogy a német revan* siszták felfegyverzése és bevonása az agresszív északatlanti tömbbe, valamint az újonnan létesített nyugat-európai katonai szövetségbe* nem a béke megszilárdítását, hanem egy újabb háború előkészítését szolgálja. A szovjet kormány 1954 december 20-i jegyzékében megállapította, hogy a párizei egyezmények «—/ amelyéknek megvalósításában csak egyes államok újabb háborús készülődéseket folytató agresszív körei érdekeltek — összeegyeztethetetlenek az angol—szovjet szerződéssel. Anglia kormánya ennek ellenére továbbra ls igyekszik kivívni a párizsi egyezmények mielőbbi életbeléptetését, figyelmen kívül hagyva az angol—szovjet szerződést. Mindez azt bizonyítja, hogy Anglia kormánya most nem tekinti magát érdekeltnek e szerződés érvényének fenntartásában. A szovjet kormány a kifejezettekkel kapcsolatban teljes mértékben megerősíti a december 20-i jegyzékben kifejezett álláspontját és ismét szükségesnek tartja kijelenteni* hogy a párizsi egyezmények ratifikálásának aktusa az 1942. május 26-án megkötött szovjet—angol háborúutáni szövetségi, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés érvénytelenítéséhez vezet. Ebből az is következik, hogy ae angol—szovjet szerződés érvénytelenítéséért az egész felelősség Anglia kormányára hárul. Moszkva, 1955. február 38 Szabályozták a halászali és horgászati tilalmi időket A földművelésügyi minisztérium február 27-én kiadott rendeletében újból szabályozta a halászati és horgászati tilalmi időket. A rendelet értelmében április 11-tól június 12-ig a Balaton kivételével az összes természetes vizeken tilos a halászat és a horgászat. A Balaton egész területén április 25-től május 20-ig tilos halászni és horgászni. A rendelet ezután részletesen felsorolja azokat a halakat, amelyekre — méreten alul — valamennyi természetes vízben egész éven át tilos halászni és horgászni. Az állami haltenyésztő állomások használatában lévő vizekre és az állomások munkájához szükséges halak kifogására a rendelet nem vonatkozik. Béka kell — nem USA-paktum! A megmaradt krélaesonkot nagy ívben röpíti át a szemközti barakk tetőzetén. Koppanva hull le valahol a harmadik közben. Megköpködi az újjait, gondosan törölgeti a nadrágjába. Kezeit újból belesüllyeszti a mély nadrágzsebekbe, fejét előrehajlja és fütyörészve megy a csárda felé. Mit lehessen tudni, mire lesz az még jó. Ha • netán valaki megkérdezné, hol járt az este. így legalább elmondhatja: munka után megmosdott. aztán elment egy kis mustot szopogatni. Felnevet. Csak egy rdasa, csak egy rózsa. Csak egy oltott rózsa ... Fütyöl, majd dudorászik és nem tudja, mihez kezdjen kavargó érzéseivel, nyugtalan szívével •.. Az igazgató szobájában egészen átforrósodott a levegő ezen a délutánon. Jalcsin — akinek fényűzően berendezett irodáját többnyire csak a messziről jött vendégek előtt nyitják meg — most fontos és sürgős tárgyalásra kivta össze a telepi műszaki vezetőket. Capulosz ls jelen volt, a központi igazgató. Julka szerényen meghúzódik a szoba egyik sarkában és a térdére tett füzotbo jegyzi a vitát. Nem könnyű a dolga. A tárgyrláscn kezdettől fogva nagy a rendszertelenség és kapkodás. Ezúltal Jalcsin beszél a legtöbbet. Szavaiból kitűnik, hogy mennyire tájékozatlANGOKAl OSZAKÁBAN lan a telepen folyó kutatásokat illetően, menynyire nem ismeri a vezetése alatt álló telep dolgait. Nagy szavakat mond, handabandázik. Az egyetlen kézzelfogható tény, ami az eddigi tárgyalásbél kiderült, hogy sietni kell, gyorsítani a kutatások ütemét, kőolajat kell szerezni minél előbb. Julka mosolyog magában. Arra gondol: egyáltalán nem új ez u dolog. Ugylátszik, megint nagyot koppintottak az orrára. Nehéz követni a tárgyalások menetét. Egyedül Achmed érvelése következetes. Tudományosan ismerteti az általa telepített kutatófúrásokat, azok eddigi eredményeit. Arról beszél, hogy az egyik fúrási ponton teljesen feltárják a talaj miocén-rétegsorát, másutt még csak a geofizikai felderítés kezdetén tartanak. Itt a D. 40. számú fúrásnál a gázmező benzincsapadékot tartalmaz, amott párlatos gáz jelentkezik. /Mérőműszerek hiányáról panaszkodik, amelyek szükségesek volnának a nemrégiben megkezdett mélyszivattyús módszer sikeres alkalmazásához... Jalcsint nem bűvölik el különösképp: u Vchmed fejtegetései. Nem i8 sokat ért azokból. A központi igazgató is nehezen türtőzteti magát. Bosszúsan a fejét csóválja, gyakran bántó, lekicsinylőn int • kezével a mérnök beszéde közben. Egy* szer-kétszer közbe ia szól: — Ez mind szép, kedves barátom, csak éppen nem kőolaj ... A toronymester igyekezik a vezetők kedvében járni. Ugylátszik, ő tudja a helyi emberek közül leginkább, hogy a főnökök miben sántikálnak, mert ilyeneket mond: — Ha így folytatjuk, akkor még sokáig várhatunk nz eredményre. Sokan összetévesztik a telepet valami emberbaráti intézménnyel. Talán jók lennének ezek irgalmas szamaritánusoknak, de nem arra, hogy a munkásokat megtanítsák rendesen dolgozni. Julka nem tudja biztosan, kire céloz a toronymester, do észreveszi, hogy Achmed arca elkomorodik. A jelenlévő három-négy geofizikus ós technikus megdöbbenten egymásra néz. Az ogyik elhúzza a száját, a másik kesernyésen mosolyog, a harmadik elpirul é8 tiltakozó mozdulatot lesz a kezével. A mester nem hagyja zavartatni magát, annál inkább nem, mert látja, nemcsak Jalcsinnak, hanem a központi főnöknek is tetszenek a szavai. Ettől esak méginkább nekibátorodik, még kihívóbban folytatja: — Egy szé> mint száz, véget kell vetni a galambszívűségnek. Aki itt dolgozni akar, akinek fizetünk, az feszítse meg az inát. Azt ajánlom, hogy a mérnökök bizzék ránk a munkásokkal való fogla'kozást. Lehet, hogy ők jobban tudnak számolni, de ehhez a dologhoz, a nógatáshoz mi értünk jobban. (Folytatjuk). t