Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-04 / 53. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 53. SZAM^|^^PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 4. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: Budapestre érkezett a magyar—szovjet barátság hónapján résztvevő szovjet kulturális küldöttség és művészcsoport (2, oldal) A szövetséges köztársaságok legfelső tanácsainak választási eredményei (2. oldal) Kodály Zoltán Székelyfonója Szegeden (3. oldal) után A békekongresszus után új lendülettel, megnövekedett hit­tel és bizakodással kell folytatódnia a mindennapi tevékenység­nek, amelyet úgy nevezünk, hogy: békeharc. Békeharc... Sokak előtt még mindig homályos ez a foga­lom. Sokan még mindig hajlamosak a szóban valami olyan hiva­talosat, köznapi dolgoktól távoleső elvont politikát látni, amelynek édes-kevés köze van mindennapi életünkhöz. Sokan még haboz­nak elfogadni, hogy a békét a puszta óhajtásom felül valamivel szolgálni is lehet. Ha van feladatuk a kongresszusról hazatért küldötteknek, akkor az elsősorban s mindenekfelett: e kételkedő és tépelődő so­kakhoz való közeledés. Békeharc számára nincs is nemesebb fel­adat annál, mint a csak maguknak élők tízei és százai előtt meg­világítani, hogyan szolgálhatják cselekvőleg azt, amit emberi ér­zelmeiknél fogva annyira kívánnak. Igen a látszat mintha azt mutatná, hogy háborúról és béké­ről egyedül a kormányok döntenek. A látszat mintha azt mutatná, hogy az egyes ember jószándéka szétmorzsolódik a kormányok ál­tal képviselt történelmi erők világméretű összecsapásaiban. De vajon nem csal-e ez a látszat? Vajon a vezetők döntéseit nem be* folvásolja-e újból és újból a tömegek akarata? Van-e egyáltalában nagyobb történelmi erő napjainkban, mint a népek szervezett füg­getlenségi- és békeküzdelme? Egy ember csak egy ember. De ha sok ember szól, az már olyan erő, amellyel minden kormány kénytelen számotvetni. S ha egy egész nép együtt szól — az már történelemformáló hatalom. Ilyen hatalom a mi békemozgalmunk is. Kongresszusok — ez a tapasztalat •—> összegezni szokták egy-egy mozgalom eredményeit. De kevés az összegezés, ha nem fakadnak belőle meghatványozott erkölcsi erejű tettek. A IV. ma­gyar békekongresszus fontos mérföldkő volt. E mérföldkövön azonban nem megpihenni kell, hanem új nagy előrenyomulás ter­veit megfogalmazni. Hazánk békepolitikája és népünk békeakarata sok fontos eredményt vívott ki együtt. Biztonságunk szilárdabb alapokon áll, mint valaha. Áldatlan viszályok — melyek annyi évtizedeken át mérgezték e táj légkörét — ma már nem ugrasztanak minket ösz­sze szomszédainkkal. Béke és barátság az alapja valamennyi nép­pel való viszonyunknak. Mégsem lehetünk nyugodtak. Hazánkat új veszélyek kör­nyékezik, mégpedig olyan erők részéről, amelyek történelmünk folyamán már nem egyszer törtek rá biztonságunkra, függetlensé­günkre. A német militarizmus ez az *új« veszély — helyesebben: régi veszély új köntösben. Néhány éve még nácizmusnak, Harma­dik Birodalomnak nevezte magát. Most Nyugati Szövetség a neve; cégére angol—amerikai, de katonai magja: német. Háttérben pe­dig az amerikai hadimilliárdosok atomháborús fenyegetése. Ez az a kettős veszély, amely ellen a IV. magyar békekong­resszus harcra mozgósított. Ez az a kettős veszély, amelynek lát­tán a kongresszus — népünk legmélyebb érzelmeinek hangot adva — így kiáltott: -Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem fe­lejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német el­nyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékezünk s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit!* Ez a tiltakozás forrasztja össze napjainkban minden másnál erősebben népünket. Helyesen mondotta a kiáltvány, hogy ez a békekongresszus az atomháború és a német militarizmus ellen til­takozó magyar nép nagy seregszemléjévé vált. Éppen ebből a til­takozásból fakad hazánk sokszázezer fiának az a szándéka, hogy az eddiginél többet tegyen a békéért. A békeharcosok feladata, hogy ezt a szándékot Jő irányba tereljék. Nem kisebb feladat ez sem, mint az igazságot terjeszteni és a kétkedőkhöz eljutni. Sőt, ez az a második lépése a harcnak, amely betetőzi az elsőt. Ha minden falusi békebizottság szétviszi a legtávolabbi ta­nyára is az új veszélyek hírét, egyszerű szavakkal elmondva, mi­lyen helytállással, milyen kötelességtudással kell ezek ellen saját házunk táján fevenni a harcot —< ha minden üzemi békebizottság emberről emberre haladva terjeszti a nemzetköziség látókörét és öntudatát, a hazát védő és erősítő alkotó munka fegyelmét — ha minden értelmiségi békebizottság bátran szembenéz és vitábaszáll a szellem embereit sokszor még bénító, fékező kéte­lyekkel — egyszóval: ha a békeharc helyi propagandistái sehol sem kí­mélik erejüket, hogy eljussanak mindenkihez és felrázzanak min­denkit, akkor elmondhatjuk, hogy a IV. magyar békekongresszus határozatának teljesítése jó úton halad. Van valami, amitől az ügy sikere érdekében a harc minden öntudatos katonájának meg kell szabadulnia: az általánosságban mozgó beszéd, a semmitmondó, puffogó frázisok. Emberek szivéhez csak az emberek nyelvén, a mindennapi élet nyelvén, a minden­napi élet közvetlen igazságain át lehet eljutni. Találják hát meg a béke propagandistái ezt a nyelvet, s ilyen nyelven szólva, ilyen igazságokon át előrehaladva jussanak el az emberek szivéhez­lelkéhez vezető kapuig. Mennél több lélek kapuját nyitják ki, annál erősebb lesz a béke ügye Magyarországon. Vasárnap kezdődik Szegeden a Magyar—Szovjet Barátság Hónapja A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága és a Magyar— Szovjet Társaság szegedi elnöksége március hó 6-án, vasárnap dél­előtt fél 11 órakor a Szegcdi Állami Nemzeti Színházban tartja a Magyar—Szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepségét. Ün­nepi beszédet Vereska András, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának elnökhelyettese mond. Az ünnepségen fellép a Bel­ügyminisztérium művészegyüttese, Erkel, Mojszejev, Novikov stb. számokkal. Ének-, zene- és tánckar színvonalas műsorral szóra­koztatja a közönséget. A barátsági hónap megnyitójára jegyek 3—12 forintos árban az MSZT titkárságán (Horváth Mihály utca 3.) válthatók. A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKEREER! Kedv és akarat kell a jó munkához A SZEGEDI SEPRÖGYÁR világos műhelyében munkaasz­tala mellett áll a magasterme­lű és mindössze húsz esztendős Pataki Mihály. Seprőkötő. Fürgén jár a keze és köti a cirkot, hogy seprő legyen be­lőle. Csütörtökön reggel új és szokatlan munkához fogott; a kis seprőket kezdte kötni. — Három esztendeje már, hogy itt dolgozom — mondja — még ilyen kis seprőt soha nem csináltam. Dehát megmutatták, hogyan haladhat jól a M* seP­rő kötése. Valóban így volt. ökrész Jó­zsef, sztahánovista seprőkötő, a szakma egyik mestere oda­állt Pataki mellé: „Ez a legjobb módja a kis seprőkötésnek, Miska" — így mondta és mu­tatta is hogyan kell csinálni. Néhány óra múlva egyre gyor­sabban, jobban haladt a munkával az ifjúmunkás. Azt mondja: •— Egy-két nap után jól „belejö­vök" az újfajta munka végzésébe... A tervem is túlteljesítem naponta, mert kedvem és akaratom is van; ez kell a jó munkához! AZ IFJUMUNKÁS a nagy év­forduló tiszteletére arra adta szavát, hogy munkája minőségét 96 száza­lékról 98 százalékra emeli, s meny­nyiségi tervét is túlteljesíti. Feb­ruárban munkája 97 százalékban volt elsőosztályú, teljesítménye pe­dig elérte a 132 százalékot. Nevetve mondja, amikor az üzembe került, nem gondolta, hogy így megállja a helyét. Beszél arról, hogy három esztendővel ezelőtt kocsis volt, s bi­zony jóérzés, hogy kitanulta a sep­rőkötés mesterségét. Az ifjúmunkásnak Hanó Jánosné adja az anyagot; a méretre el vag­dosott cirkot. Egy jó méternyire Pataki Mihály munkaasztalától Nagy Irén dolgozik. Seprővarró. „A Miskától kapott seprőket varrom" — állapítja meg. S készülnek a nagy és kis seprők. Jórészük ex­portra kerül. Pataki Mihály vi­gyáz arra, hogy a maga munkájá­val hozzájáruljon a külföldi meg­rendelők igényeinek kielégíté­séhez. Az ő munkája is benne van abban, hogy exporttervét februárban mennyiségben 102 százalékra teljesítette a Seprő­gyár. Az élethez nemcsak a munka tartozik. Tudja ezt a szüleinél lakó ifjúmunkás is. Újságolja, hogy havonta általában 1050—» 1100 forintot keres és beosz­tással jut belőle szórakozás­ra is. — Van nekem egy jó bará­tom, Pál Pista sztahánovista. Vele szoktunk elmenni igen­csak minden héten a moziba. Aztán, ha megkívánjuk — ne­vet — akkor egy-két fröccsöt is megiszunk... Nagyon sze­retem a labdarúgást. Minden mérkőzésen kint vagyok. BESZÉL ARRÓL, hogy néhány hónappal ezelőtt vett magának egy órát. Ott is az óra szépen, gondosan elhelyezve a munkaterem falán. Persze, amikor vége a munkának, az órát karjára csatolja. Jó egy éve már, hogy kerékpárt vásárolt. Se­gítségével gyorsabban teheti meg az utat. Nemcsak mondja azt az ifjúmun­kás, hogy akarat, kedv kell a mun­kához. Tettei is erről beszélnek. A versenyben pedig újabb eredmé­nyeket akar. Hiszen a jobb munka több keresetet is jelent. f—V) Naponta húsz pár cipővel több megrendelés A Szegedi Cipőipari Szövetkezet mérték utáni részlege a Kígyó utcá­ban van. Akiknek arra visz az út­juk, hiába sietős a dolguk, meg­állnak egy kis időre, hogy a kira­katban levő cipőket szemügyre ve­gyék. Csinos, tetszetős, valóságos remekműveket látnak ott. Naponta ezért sokan benyitnak az üzletbe, Érdeklődnek, új cipőt, szandált ren­delnek, vagy már a készet viszik haza. A múlt év februárjában 434 pár cipőt készítettek a mérték utáni részlegben. Az elmúlt hónapban pe­dig — egy év múltán — 779 párat. Nagyszerűen dolgoznak a szövetke­zet kiváló szakemberei. Felszabadu­lásunk ünnepére valamennyien fél­ajánlást tettek. Kovács Orbán 169 százalékot teljesít, s erre 5 százalé­kot vállalt, 100 százalékos minőség mellett. Szavát állja. Kulcsár Lajos 231 százalékot teljesít és minőségi munkát végez, ö is teljesíti ígére­tét. Mihaleczki Ferenc 220 százalé­kot ért el a felszabadulási verseny­Ben. ... Csányi néni, a beteglábú idős asszony, a napokban bejött a mér­ték utáni részleghez: — Ezt a lapot kaptam, kérnek, hogy jöjjek be — tette a boltvezető elé a postai lapot. — Igen, mi hívattuk — szólt kedvesen Gombos Mihály üzletvezető. — Meg kell néznünk mégegyszer melyik cipő felel meg jobban Csányi néninek. Mindjárt eléje is tesz három mo­dellt rajzban. Ebből választja ki Csányi néni a neki megfelelőt. El sem távozik, máris új vendégek ér­keznek. — Én világosabb színű barna goj­zervarrott cipőt szeretnék csinál­tatni. Ezt Szabó Anna mondja, aki már a harmadik pár cipőt csináltatja, tehát megelégedett a szövetkezet munkájával. Miközben mértéket vesz Gom­bos Mihály, egy másik érdeklődő kérdésére is feleletet ad, — Rögtön adom a kész cipőt. Ugye levelet tetszett kapni? Gyakran emlegetik az üzletbe ér­kező vendégek hogy levelet kaptak. Miért? Hantos Józsefné elmondja, hogy amikor befejezésre kerülnek á cipők, ő postán értesíti a megren­delőt; jöhet a kész munkáért. Ez nagyszerű megoldás a szövetkezet részéről, mert nem kell hiába be­fáradni a vevőnek. — Naponta 40—45 megrendelést veszünk fel — magyarázza Gombos Mihály boltvezető. És nem kis büszkeséggel hozzáteszi. — A hét elején már 54 vevő nevét írtam a könyvbe. Ahány ember, annyiféle az ízlés — Hogy a különböző kívánságo­kat pontosan kielégítsük összehan­goltuk a munkát a boltvezetővel — mondja Móricz elvtárs, a mérték utam részlég vezetője. A megrendelés eddig négy hétre szólt a szövetkezetben. Most, hogy szaporodott a tagok száma két hét­re redukáljuk a megrendelési időt IOETV f-7 cik«fí;l_öO OH— kiváló szakemberek dolgoznak a részlegen. Németh Lajos mintavágó például mindenféle modellt kiszab. A mintavágás mesterének nevezik a szövetkezetben. A cvikkolóknál Kulcsár Lajos tesz ki magáért. Az aljateremben Dezső László talpaló végez jó munkát. A szövetkezet tagjai egyenként és együttesen is részesei annak, hogy Szeged város lakossága elismerően nyilatkozik munkájukról. Ennek legjobban az a bizonyítéka, hogy a kormányprogram megjelenése óta a részlegben a megrendelés naponta átlag 20 pár cipővel emelkedett. A fejlődés kétszeresnek mondható és még nagyobb lenne, ha a felsőbb szervek jobban segítenék a szövetkezetet. Sok esetben elő­fordul. hogy vevőket küldenek el azért, mert színes, illetve világo­sabb cipőt rendelnének. Ilyen bőrt pedig nem mindig kapnak. Segít­sen a szövetkezet felsőbb szerve, hisz a lakosság kielégítését még jobban szolgálja a mérték utáni n enutfie.. Iogy ez sikerül-e? Sikerül, mert részleg 'is. Tízezer gabonászsák „ráadás" A Szegedi Jutaárugyár dolgo­zói a felszabadulási versenyben kimagasló munkasikerekkel akar­ják megőrizni a legutóbbi három — egymást követő — negyedév­ben elnyert élüzem csillagot. A fonodában, szövődében és a varrodában egyetlen olyan dolgo­zó sincs, aki ne teljesítette volna felajánlásának esedékes részét. Különösen a sztahánovista DISZ fiatalok mutatnak jó példát a ver­senyben. Kispál Anna fonónő, alig néhány napja kapta meg a sztahánovista oklevelet. Alost vál­lalását túlteljesítve 127 százalé­kos teljesítményt ért el a zsákok­hoz sükséges fonal készítésében. Vidács Margit már egy év óta sztahánovista szinten dolgozik. Azt a célt tű'zfe maga elé, hogy mielőbb elnyeri a „Kiváló dolgo­zo" jelvényt. Átlagosan 142 szá­zalékra teljesíti tervét. A fiatalok példájával március első munkanapján érte el az üzem a felszabadulási versenyben a legjobb eredményt: több mint ezer zsákot készítettek terven fe­lül. Az üzem a felszabadulási ver­seny mindkét hónapjában túltelje­sítette tervét. Februárban azonban már 2.3 százalékkal jobb ered­ményt értek el, mint az előző hó­napban. Az első negyedév első kétharmadában már csaknem tíz­ezer gabonászsákot gyártottak terven felül. Eddig ez a .rá­adás".

Next

/
Oldalképek
Tartalom