Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

OELMRGYARORSZRG VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 27. AZ MDP járási bizottságai titkárainak országos tanácskozása A Magyar Dolgozók Pártija já­rási pártbizottságai titkárainak or­szágos tanácskozásán Acs Lajos, az MDP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Vezetőség titkára mondott referátumot. A referátu­mot hozzászólások követték. Elsőnek Kovács Sándor, a ka­posvári járási pártbizottság első titkára szólalt fel. Majd ezután Varga Gyula, a le­tenyei járási pártbizottság első tit­kára beszélt a járásuk területén lévő olajiparral kapcsolatos prob­lémákról. Németi József, a Bács megyei partbizottság első titkára elmon­dotta, hogy a megyében a Küz­P'Hiti Vezetőség határozata óta máris szembetűnő kezdeti ered­ményeket értek el a termelőszö­vetkezetek fejlesztése terén. Ezután Mészáros Pálné, a fehér­gyarmati járási pártbizottság első titkára szólalt fel. Majd Sipos Károly, a gyulai já­rási pártbizottság első titkára be­szélt. Ezután Nádasdi András, a salgó­tarjáni járási pártbizottság első titkára beszélt a bányászjárás prob­lémáiról. Plipcsei István, az orosházi párt­bizottság titkára volt a következő felszólaló. Jámbor Miklós, a nagykátai já­rási pártbizottságnak titkára a ter­melőszövetkezeti mozgalom fejlesz­tésével kapcsolatos problémákról szólt. Kozári József, az enyingi járási pártbizottság első titkára az álla­mi gazdaságok munkájáról beszélt. Sinkó Antal, az egri járási párt­bizottság első titkára volt a kö­vetkező felszólaló. Bolla Péter, a celldömölki járási pártbizottság titkára a gépállomá­sok és a termelőszövetkezetek kapcsolatáról szólt. Kotymán Imre, a szentesi Fel­szabadulás termelőszövetkezet párt­titkára többek között a következő­ket mondotta: Ila a kommunisták jó példát mutatnak, úgy mint a mi ter­melőszövetkezetünkben. akkor a termelőszövetkezetek meg­szilárdulnak és megerősödnek. De ez nem jön véletlenül. Ehhez jó vezetés is szükséges. Olyan ve­zetők, akik a nehézségek láttán nem tántorodnak meg, nem inog­nak meg, hanem szilárdan kitar­tanak a párt célkitűzései mellett (Taps). A továbbiakban arról beszélt, hogyan segíti termelőszövetkezetük az egyénileg gazdálkodó paraszto­kat, — A télen — mondotta —, ami­kor nagy sár volt — az egyik egyé­ni gazda megkért bennünket, meg­engednénk-e, hogy a kalapácsos darálón megőröljön egy pár zsák kukoricát. Természetes, hogy meg­engedjük, hozza el, mondtuk. El­nozta. Felöntöttük neki. Aztán vissza is eresztettük a zsákjába. Azt kérdezte: hát nem vesznek ki az elvtársak vámot? Nekünk nem kell a vám, annak az egy-két zsák kukoricának a vámja nálunk nem számít, örülünk viszont annak, hogy a maga jószágának biztosít­juk az eleséget. — Hát mi így vi­szonylunk a körülöttünk élő egyé­nileg dolgozó parasztokhoz (Taps). Ezzel kapcsolatban a továbbiak­ban elmondotta még, hogy a dol­gozó parasztokkal együtt vannak a gazdakörben is, kultúresteken is s az egyéniek rendszeresen figyelik a tsz évről évre növekvő eredmé­nyeit. Török László, a szentesi járási pártbizottság első titkára szólalt fel ezután. Beszélt termelőszövet­kezeteink megszilárdulásáról, ered­mények javulásáról, majd a ház­táji gazdaságok körül mutatkozó visszásságokról szólt. Ezután sz ellenséges aknamunka leleplezésé­nek fontosságát hangsúlyozta. — Nem mondhatjuk azt — mon­dotta —, hogy nem harcoltunk a kulákok ellen, de számtalanszor megtörtént az, hogy amikor lelepleztük a gabonáju­kat rejtegető, vagy a beadást szabotáló kulákokat. akkor nem mutattuk meg a község becsü­letes dolgozói előtt, hogy lám Itt van a kulák, tudta volna tel­jesíteni beadását, de nem telje­sítette, elzárta termését a nép előL Á pankotal állami gazdaságban például eltávolítottunk 13 volt csendőrt, volt horthysta katona­tisztet és más ellenséges elemet, akik nem előre vitték, hanem visz­szafejlesztették a gazdaságot. De nem mutattuk meg a gazdaság dol­gozói előtt, hogy milyen károkat okoztak, nem törekedtünk arra, hogy a dolgozók széles körben megismerjék az ellenség akna­munkáját. A szentesi gépállomás például elkövette azt a hibát, hogy a kulákoknak ts szántott, ami­kor az egyéniek között szám­talan olyan dolgozó paraszt volt, akinek nem volt igája. És ugyanakkor, amikor a kutak­nak szántott a traktor, a kulák sa­ját igájával 250 forintos igauzsora mellett szántott az egyénileg dol­gozó parasztnak. A szükséges in­tézkedést nyomban megtettük, de azt már nem tettük meg, hogy n dolgozó parasztok előtt lelepleztük volna a kulákot, mint osztályellen­séget, megmutattuk volna: igy használ ki, így uzsoráz ki téged. Befejezésül elmondotta, hogyan szélesítik a népnevelő-munkát, ho­gyan mozgósítják a járás dolgozóit a Központi Vezetőség határozatá­nak végrehajtására. A vitát szombaton folytatták. A szombati tanácskozáson megjelent Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első tit­kára, Hegedűs András. Apró Antal, Ilidas István, Acs La­jos, Szalai Béla, a Magyar Dol­gozók Pártja Politikai Bizott­ságának tagjai, Bata István és Mekis József, a Politikai Bi­zottság póttagjai. Vég Béla és Matoicsi János, az MDP Köz­ponti Vezetőségének titkárai. Szombaton elsőnek Veres Sán­dor, az edelényi járási pártbizott­ság első titkára szólalt fel. Dávid Ferenc, a Szolnok megyei pártbizottság első titkára, a Köz­ponti Vezetőség tagja szólalt fel ezután. Ezután Hornek István, a paksi járási pártbizottság első titkára Szólalt fel. Varga Ferencné, a szombathelyi járási pártbizottság első titkára után Szobek András begyűjtési mi­niszter szólalt fel. — Központi Vezetőségünk már­ciusi határozata tisztázta azt is — mondotta többek között Szobek elvtárs —. hogy a begyűjtés népi demokráciánknak, a szocializmus építésének velejárója, nem ideig­lenes, hanem állandó és szükséges. A határozat kötelességünkké teszi a beadási fegyelem meg­szilárdítását. A járási szervek­nek, igy a járási pártszervek­nek is feladata, hogy a vég­zett munka felett a felügyeletet gyakorolják. Ezután a begyűjtési szervek fe­ladatairól szólt Szobek elvtárs, végül a pártszervek támogatását kérte a begyűjtési szervek munká­jában. Csondor Vilmos (Zala megye) já­rási pártbizottsági titkár szólalt fei ezután. Vladár József, a szécsényi járási DISZ-bizottság titkára volt a kö­vetkező felszólaló. Ezután a megjelentek hosszan­tartó lelkes tapsa közben Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első tit­kára emelkedett szólásra, Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a járási pártbizottságok titkárainak országos tanácskozásán Rákosi elvtárs a szocialista ipa­rosítás és a nehézipar fejlesztésé­nek jelentőségéről beszélt, majd rá­tért a mezőgazdaság kérdéseire. — Az elvtársak ne felejtsék el — mondotta többek között —, a föld 70 százaléka egyénileg dolgozó parasztok birtokában van és mert szigorúan az önkéntesség alapján kívánjuk fejleszteni a termelőszö­vetkezeteket, — még hosszú esz­tendőkön keresztül tíz- és százez­rével lesznek egyénileg dolgozó parasztok. Ha erről elfelejtkezünk munkánkban, olyan benyomás ke­letkezhet, hogy a párt és a kor­mány most kevésbé törődik az egyénileg dolgozó parasztokkal. Az ilyen helytelen vélemény elter­jedése nagyon komoly károkat okozna a népi demokráciának és természetesen magának a paraszt­ságnak is. — Ezt a tévhitet feltétlenül el kell oszlatnunk. Ragaszkodunk és ragaszkodni fogunk a Központi Vezetőség határozatához, amely világosan megmondotta, hogy változatla­nul támogatjuk az egyéni pa­rasztgazdaságot úgy, ahogy ezt az 1953 júniusi határozatban és pártunk III. kongresszusán kirejtettük. A párt mindig azt hirdette, hogy a dolgozó parasztság felemelkedésé­nek útja a szövetkezés. Amíg azonban az egyénileg dolgozó pa­raszt önként a szövetkezetek von­zó példájának hatására el nem ha­tározza magát a belépésre, addig mindenben a kezére járunk, hogy a lehető legtöbbet termelhesse. Ebből a célból rendelkezésére bo­csátjuk mindazokat a gépeket, ter­melőeszközöket és árucikkeket, amelyek több termelésre serken­tik, termelését elősegítik 8, ezzel cluLszLavonalát '<— Az elmúlt másfél esztendő alatt — mondotta a továbbiakban Rákosi elvtárs — az egyénileg dolgozó parasztság egy részében az a nézet alakult ki, hogy mi tu­lajdonképpen lemondtunk a ter­melőszövetkezet fejlesztéséről, vagy legalábbis hosszú évekre elnapol­tuk. Ezért, ha valóban egészsége­sen, az önkéntesség szigorú betar­tásával akarjuk a szövetkezeteket növelni — és csak ezen a módon lehet —, akkor az elvtársaknak nagyon alapos politikai meggyőző munkát kell folytatniok a terme­lőszövetkezetek érdekében. Rákosi elvtárs rámutatott arra is, hogy nem elég csak a szövet­kezetek számszerű növeléséről be­szélni, rendkívül fontos feladat a már meglévő szövetkezetek továb­bi javítása. — Kevés szó esett arról a ta­nácskozáson, hogy még sok a fe­gyelmezetlenség a szövetkezeteken belül, ami az egyénileg dolgozó parasztságot taszítja és nem vonz­za. Nem beszéltek eleget arról, hogy sok helyen baj van a háztáji gazdaságok körül és nem tartják be az idevágó szabályokat. Az ál­latállomány fejlesztésének kérdése nem merült fel fontosságának megfelelően. Márpedig az állatál­lomány fejlődése szorosan össze­függ a szövetkezet jövedelmezősé­gével és — ami ezzel párhuzamos — a szövetkezet vonzóerejével. Ke­veset hallottunk a családtagok be­léptetéséről, holott ismeretes, hogy egy sor szövetkezetben sok a föld. cs kevés hozzá a munkaerő, mert a családtagok jelentékeny része nem dolgozik a termelőszövetke­zetben. — A mi feladatunk a meg­spwcíkiczgfek tosábbi fi?ön sítése. hogy vonzó példájuk meggyőzze az egyénileg dol­gozó parasztságot. — Még egyszer ismétlem: óva kodni kell attól, hogy az egyéni­leg dolgozó parasztságnak az le­gyen most az érzése, hogy a ter­melőszövetkezetek fejlesztése miatt nem kapja meg mindazt a támoga­tást, ami termelésének — és ami ezzel jár — jövedelmének fokozá­sához szükséges. Az elvtársak ezt ne tévesszék szem elől, s gondos­kodjanak továbbra is, hogy az egyéni gazdaságok termelését is elősegítsék. Befejezésül Rákosi elvtárs — többek között a következőket mondotta: —- Megállapíthatjuk, hogy vala­mennyi hozzászóló helyeselte és örömmel fogadta a Központi Ve­zetőség márciusi határozatait. Mi is tudtuk, éreztük, hogy nemcsak pártunk, de az egész dolgozó nép várta e határozatokat, melyek megvilágítják a gazdasági és poli­tikai munkában a követendő utat. Az idei jó tervteljesítés, a leg­közelebbi hónapok jó politikai és gazdasági munkája veti meg az alapját az új ötéves tervnek. Meg vagyok győződve róla: ha az elvtársak mélyen tanulmányozzák a Központi Vezetőség határozatát és annak minden részletét lelki­ismeretesen végrehajtják, akkor az eredmény nem marad el, s csak­hamar a jól végzett munka ered­ményeiről, új sikerekről és győ­zelmekről számolhatunk be. (Hosz­szantartó, lelkes taps.) A Magyar Dolgozók Pártja já­rási pártbizottságai titkárainak or­szágos tanácskozása Vég Béla, az MDP Központi Vezetősége titkárá­gak zárószavávaí ért véget, A Minisztertanács határozata a tavaszi búza 1955. évi kötelező vetésének megszüntetéséről A Minisztertanács módosította a tavaszi búza vetésével kapcsol it­ban korábban hozott határozatát. A tapasztalatok szerint tavaszi búzából biztos termésre akkor lehet számítani, ha annak vetését a leg­kedvezőbb időben elvégzik. Az idei rendellenes időjárás, a kitavaszodás elhúzódása megakadályozta, hogy a tavaszi búza az egész országban idejében elvetésre kerüljön. A Mi­nisztertanács határozata szerint a tavaszi búza vetése a továbbiakban a kedvezőtlen időjárás miatt nem kötelező és az e tárgyban kiadott 1016/1955. 11. 6-i számú miniszter­tanácsi határozat hatályát veszti. A határozat szerint ezután tavaszi búzát csak olyan területen vessenek, ahol az eddigi tapasztalatok szerint a tavaszi búza még biztos termést ad. Azok a termelők, akik tavaszi búzavetési kötelezettségüknek ele­get tenni nem tudtak, ehelyett el­sősorban kukoricát és ipari nővé- ' vessenek. Az ország bőséges kenyér- is lisztellátása érdekében az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok • leggondosabban végezzék el az őszi kenyérgabonavetések tavaszi ápo­lási munkált: a fejirágyázá-t, a hengerezést, a fogasolást, a gyom ir­tást. Az Országos Béketanács közleménye az aláírásgyűjtésről A magyar békeharcosok nagy se­regszemléje: a IV. magyar béke­kongresszus után is országszerte to­vább folyik a tiltakozó aláírásgyűj­tés az atomháború és a nyugatné­met felfegyverzés ellen. Az aláírá­sok száma 1955. március 26-án 4 987 400 volt. A békebizottságok, a békemoz­galmi aktivisták a IV. magyar bé­kekongresszus adta újult erővel folytassák a tiltakozó aláírások gyűjtését. Jussanak el minden otthonba, s nem elsietve, hanem türelmes, meg­győző szóval gyűjtsék az aláírások újabb millióit. Mindenütt magya­rázzák meg az aláírásgyűjtés jelen­tőségét, mondják el: miért van szükség a jelenlegi nemzetközi helyzetben minden ember nyilt ki­állására. száz és százmilliók egysé­ges fellépésére. A tiltakozó aláíráso­kat pecsételjék meg a mindennapi munkában elért új sikerek, a béke magyar harcosainak aláírásai is, béketettei is tükrözzék népünk el­szánt békeakaratát, amelyről a ma­gyar nép küldöttei beszámolnak majd a helsinki Béke Világtalálko­zón. JV. 4. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének válasza a TASZSZ munkatársának kérdésére Moszkva (TASZSZ). Dwight Ei­senhower, az Egyesült Államok el­nök© március 23-i sajtóértekezletén a sajtó képviselőinek arra a kér­désére, mi a véleménye a nagy­hatalmak kormányfőinek tanács­kozásáról, kijelentette, hogy véle­ménye szerinit az ilyen tanácskozást megelőzhetnék a külügyminiszterek tárgyalásai. Ami a nagyhatalmak kormányfőinek tanácskozását illeti, az Egyesült Államok elnöke kije­lentette: „Nem szabad feladnunk annak reményét, hogy valamilyen új tanácskozáson valamilyen kos­truktív lépés történik". Véleménye szerint a nagyhatalmak kormány­főinek tanácskozását napirend nél­kül lehetne összehívni és azon min­den kérdést meg lehetne tárgyalni­A TASZSZ munkatársa megkér­dezte N. A. Bulganyint, a Szovjeté anió Minisztertanácsának elnökét, hogyan foglal állást a szovjet kor­mány az Egyesült Államok elnöké­nek e nyilatkozatét illetően. N. A. Bulganyin a következőkei válaszolta: 'A szovjet kormány, mint azelőtl is, kedvezően foglal állást az Egye­sült Államok elnökének a nagyha­talmi tanácskozásokra vonatkozó el­gondolása tekintetében, ha olyan tanácskozásról van szó, amely elő­segíti a nemzetközi feszültség eny­hítését. Ezzel kapcsolatban minde­nekelőtt utalni lehet arra, hogy a szovjet kormány már javasolta, a legrövidebb időn belül tartsanak olyan négyhatalmi tanácskozást, amelyen meg lehetne oldani aZ osztrák államszerződés kérdését. A német nép tovább folytatja nemzeti harcát a párizsi egyezmények ellen Berlin (ADN) A Német Demok­ratikus Köztársaság miniszterel­nöksége mellett működő sajtóhiva­tal közölte a Német Demokrati­kus Köztársaság kormányának nyilatkozatát. A nyilatkozat meg­állapítja: Nem igaz az, hogy — amint az Adenauer-kormány állítja — a párizsi egyezmények ratifi­kálása kedvez Németország újraegyesítésének és rövidcsen tárgyalásokra kerülhet sor a német kérdés rendezése céljá­ból. Ez a kísérlet nem más, mint a német nép félrevezetése. A német népnek tisztában kell lennie azzal, hogy a nyugati hatalmak, Adenauer, a szövetségi gyűlés és a Szö­vetségi Tanács a párizsi egyez­mények ratifikálásával meg­semmisíti a tárgyalások lehe­tőségét Németország békés új­raegyesítéséről és még jobban elmélyíti Németország ketté­szakítottságát. A párizsi egyezmények ratifiká­lásának kierőszakolásával Ade­nauer és a nyugati hatalmak újabb bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy elutasítják Németország de­mokratikus és békés újra­egyesítését és feláldozzák azért, hogy Nyugat-Németországot bevonják egy agresszív szerző­dés-rendszerbe. A Szovjetunió és a népi demokra­tikus országok ettől teljesen elté­rően cselekszenek, amikor az egész német nép és az összes bé­keszerető népek által örömmel üd­vözölt nyilatkozatukban közlik a hadiállapot megszüntetését egész Németországgal és javaslatokat tesznek egy átfogó európai kollek® tív biztonsági rendszer megterem­tésére és ezzel megnyitják az utat a német kérdés megoldásához és az európai béke biztosításához. A Szovjetunió és a Német De® mokratikus Köztársaság kormá® nya ismételten kifejezte, hogy haj® landó tárgyalni; ugyanakkor azon­ban megállapította, hogy a párizsi egyezmények ratifi­kálása és végrehajtása lehetet­lenné teszi a tárgyalásokat Nemetország újraegyesítéséről. Csak a párizsi egyezmények eltörlése teheti ismét szabaddá az utat a német kérdés békés rendezése és ezzel a béke biz­tosítása felé. A Német Demokratikus Köz® társaság kormánya az így terem­tett új helyzet folytán hozzákez® dett ahhoz, hogy intézkedéseket tegyen a Né­met Demokratikus Köztársaság védelmére az 1954. december 3-i moszkvai értekezlet nyilat­kozata és a népi kamara 1954. december 8-i határozata alap­ján. A Német Demokratikus Köztár® saság kormánya a Szövetségi Ta® nács döntésével kapcsolatban meg® állapítja, hogy a párizsi egyezmények jóvá­hagyása összeegyeztethetetlen a német nép nemzeti érdekei­vel. A Szövetségi gyűlést és a Szövetségi Tanácsot terheli a teljes felelősség mindazokért a következményekért, amelyek határozataiból aUóüjiaJy. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom