Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-27 / 73. szám

VASÁRNAP, 1955. MÁRCIUS 21. .3 o ELMB GYURORSZAG Ünnepségek Szegeden hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából A nagy évforduló alkalmából ünnepségek lesznek szerte a vá­rosban. Április 2-án, szombaton délután és este üzemekben, intéz­ményeknél, kerületekben ünnepi pártnapot tartanak, amelyen meg­emlékeznek a dolgozók a felszabadulás óta eltelt tíz évről. Az ün­nepi pártnapokon a kultúrcsoporto k műsort mutatnak be, utána több helyen tánc lesz: jókedvűen, vígan köszöntik április 4-ét. Április 3-án, vasárnap az ünnep előestéjén a DISZ Városi Bi­zottsága fáklyás felvonulást rendez. Ugyancsak vasárnap este a TTIT-ben ünnepi klubest lesz, ahol kitüntetik az ismeretterjesztő munkában kivált értelmiségi dolgozókat. Zenés ébresztő köszönti a nagy ünnep reggelén Szeged dol­gozóit. Délelőtt 10 órára együttesen vonulnak fel városunk dolgozói a Klauzál térre ahol a Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Bizottsága, Szeged Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága nagygyűlést rendez. Ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Központi Vezetősége Revíziós Bizottságának tagja, az MDP Központi Vezetősége Agit.-Prop. Osztályának vezetője, A nagygyűlés után a párt, a tanács, az üzemek, a tömegszer­vezetek és mozgalmak képviselői a város dolgozói nevében megko­szorúzzák a szovjet hősök Széchenyi téri emlékműveit. A koszorúzás után a nagygyűlés résztvevői együttesen mernek el a Dugonics te­metőbe, ahol a szovjet hősök emlékművét is megkoszorúzzák. Este a Nemzeti Színházban ünnepi előadás lesz, majd pedig tiszaparti látványos tűzijátékkal fejeződik be az ünnepi program. Nagy célokért a néppel együtt (N. L.) A munkáshatalom lc­győzhetetlensége a munkásosz­tálynak a többi dolgozókkal való szoros kapcsolatában van. En­nek a szoros kapcsolatnak el­maradhatatlan előfeltétele, hogy a párttagok nap mint nap fűz­zék szorosabbá és növeljék a párt körül a pártonkívüli aktí­vák széles gyűrűjét, helyesen magyarázzák a párt határoza­tait és mozgósítsák a dolgozó­kat végrehajtásukra. A párt mindenkor, amikor megvalósítandó célokat tűzött maga elé, számolt ezzel a fon­tos tényezővel, mert vezetői előtt világosan áll, hogy csak a néppel együtt teljesítheti a párt történelmi feladatát. így volt ez az ősszel a tanácsválasztások idején és az ezt megelőző évek során is. Most különösen nagy szükség van az állandó jellegű agilációra, kisgyűlések és cso­portos beszélgetések tartására. A falusi politikai munkával, va­lamint a politikai helyzettel és a párt előtt álló feladatokkal kapcsolatos márciusi határoza­tot kell valóra váltani a kom­munistákkal az élen a néppel együtt. Csongrád megyében a mai kisgyűlcsck is ezt a célt szol­gálják. A párt, az állami szer­vekben és egyéb más helyeken dolgozó vezetők ma felkeresik a dolgozókat és beszélgetnek ve­lük a párt határozatairól, az ed­dig elért eredményekről és az újabb eredmények elérése érde­kében végzendő munkáról. Csakis igy ölthet testet, így va­lósulhat meg a párt határozata iparunk és termelőszövetkezeti mozgalmunk fejlesztésében, a mezőgazdaság-fejlesztési határo­zat végrehajtásában, a tervek teljesítésében. Feltétlenül szükséges hangsú­lyozni a kisg-. ílési előadóknak: ez a munka r : .szerű munka. Ha megértelik a pári célkitűzé­seit a dolgozókkal, ha nem hagy­nak rést az ellenség hazug de­magógiájának, hanem leleplezik és elszigetelik őket, már nagy lépést tettünk a cél felé. Az is lényeges dolog, hogy a párthatározatot ne általánosan magyarázzák a kisgyűlések elő­adói és a népnevelők a dolgo­zóknak, hanem vegyék figye­lembe minden alkalommal, kik­kel beszélgetnek. A munkások­kal elsősorban a szocialista ipa­runk fejlesztésének elsődleges­ségével, az ipar, mezőgazdaság és a honvédelmünk erősítésének feladataival kell foglalkoznunk, a munka termelékenysége növe­kedésével és az önköltség rsök­kentésével, valamint a takaré­kossággal és a munkafegyelem­mel kapcsolatos feladatokat kell ismertetniük az életszínvonal emelésével való összefüggésük­ben. Megértik ezt a munkások. Márpedig, ha megértik, helyes­lik is a párt politikáját ér. haj­landóak annak végrehajtásáért harcolni, dolgozni. Fontos feladat az is. hogy ipa­runk. elsősorban nehéziparunk, fejlesztésének elsődlegességét ta­gadó antimarxista nézeteket le­leplezzék az. előadók és az agi­tátorok. Bizonyítsák be azt is, hogy fegyelmezett, jó munka nélkül nem növekedhet a .jólét. Az a jó módszer, ha az üzemi előadók, népnevelők nem álta­lánosságban beszélgetnek a mun­kások 15 százalékos reálbér nö­vekedéséről, hanem ezt konkré­tan megmutatják egy-egy üzem dolgozóinak reálbére növekedé­sén keresztül. Ne feledkezzenek el a sokoldalú szociális és kul­turális eredményekről sem, mert ha hozzávesszük az e téren el­ért eredményeket is, akkor a júniusi határozat óta 15 száza­léknál jóval többet emelkedett a dolgozók reáljövedelme. Az ls döntő jelentőségű, hogy elsősorban üzemcink munkásai ismerjék meg jól a párt paraszt­politikáját, a párt ezzel kapcso­latos határozatait, mert cnélkül a munkásosztály nem töltheti be vezető szerepét, nem ismer­heti meg a munkás-paraszt szö­vetség szüntelen erősítésének politikai, gazdasági cs kulturá­lis feladatait. Ezért a kommu­nista és a pártonkívüli munká­sok legyenek a legfőbb szószólói a párthatározatok ismertetésé­nek és végrehajtásának. Tisztázni kell továbbá, hogy a párt álláspontja falun továbbra is a termelőszövetkezetek szám­szerű fejlesztése, ami a dolgozó parasztság anyagi és kulturális felemelkedésének egyetlen he­lyes útja. Lehetetlen enélkül a szocializmus falun való végleges győzelme és ezzel párhuzamo­san a mezőgazdasági fejlesztési határozat végrehajtása A kisgyűlés előadóinak és a párt népnevelőinek le kell lep­lezniük minden jobboldali néze­tet, ami az utóbbi időben kez­dett elterjedni; többek között az olyan nézeteket, hogy az egyéni parasztgazdaság a szo­cializmus felé fejlődül, képes a bővített újratermelésre stb. Ezek hamis, magukat a dolgo­zó parasztokat is félrevezető né­zetek; olyan nézetek, amik a párt politikáját elferdítik és gátjai a párt politikája megva­lósulásának. A jobboldali anti­marxista nézetek pártellenes volta beigazolódott. Az egyéni parasztgazdaságok kisáruter­inelő tulajdonságuknál fogva kisüzemek, nem képesek a bőví­tett újratermelésre. De képesek erre a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok a gépállo­mások segítségével — ezt tények igazolják. Számos termelőszö­vetkezetnek a termésátlaga és az állattenyésztés fejlesztésében elért eredménye ezt fényesen igazolja Csongrád megyében is. Egyre több termelőszövetkezeti tag éri el és haladja túl a kö­zépparasztok életszínvonalát. Ugyanakkor, amikor a terme­lőszövetkezetek fejlesztéséért harcba száll a párt, azt is le kell szögezni, hogy ez nem je­lenti az 1953 júniusi és a párt III. kongresszusa határozatának megmásítását, mert a dolgozó parasztokat a párt és a kor­mány továbbra is segíti a több­termelés elérésében. Tehát szó sincs arról, hogy a párt és a munkásosztály ne törődne to­vábbra is az egyénileg dolgozó parasztokkal. Világosan kell látni, hogy a termelőszövetke­zetekkel és a szegényparasztok­kal jóval többet kell törődni, mint a munkásosztály leghűsé­gesebb szövetségeseivel, legbiz­tosabb támaszaival. Törekedni kell a középparasztsággal való szövetség erősítésére olyértclem­hen, hogy az a szocializmus épí­tésére irányulion, szüntelenül harcolva a kulákok ellen. A meggyőző szó ereje formál­ja. fejleszti az emberek öntuda­tát és magatartását, tettekre ser­kenti őket. Ezért kell a párt politikáját szüntelenül hirdetni. A megyei párt-végrehaj főbizottság vándorzászlóval jutalmazza a felszabadulási verseny győzteseit A dicsőséges, történelmi nap, 1945. április 4-c emléke soha nem látott lelkesedést fakasztott a ma­gyar hazafiak százezreinek szivében. A munkások, dolgozó parasztok, az egész dolgozó nép legjobbjai­nak szocialista munkaversenye a nagy ünnepnap 10. évfordulójának tiszteletére magasztos bizonyí­téka ennek. Szabad hazájában tettekre kelt Csongrád me­gye új úton járó dolgos népe is, a béke, a Jólét, a szocializmus felépítéséért s ezekben a napokban újra hitet tesz a párt politikája mellett. A Magyar Dolgozók Párt ja Csongrádmegyci Vég-: rchajtóbizottsága a szocialista munkaverseny szel­lemének további kibontakozásáért, a felszabadulás 10. évfordulója alkalmából vándorzászlóval tünteti ki a verseny győzteseit. A megyei párt-vcgrchajtó­bizottság a felszabadulási békeverseny győzelmi lo­bogóját a legjobb eredményt clcrő ipari üzemnek, gépállomásnak, állami gazdaságnak, mezőgazdasági termelőszövetkezetnek és kisipari termelőszövetke­zetnek adományozza. 1 I K © IC egy t-anácsfag munkájából TI árman Jelentek meg első foga­dóóráján- Először csodálkozott rajta: „Benne volt az újságban, mi­kor, hol lesz a fogadóóra. Még sem jöttek el az emberek .. A következő napokban, amikor ideje engedte, meglátogatott né­hány családot. Volt, aki azt mond­ta, nem figyelte a „Délmagyaror­szág"-ban, hogy mikor lesz Bar­tucz elvtárs fogadóórája, mások azt mondták, nekik nem szólt sem­ki, pedig szerettek volna ott lenni. Mindez elgondolkoztatta Bartucz József városi tanácstagot. így kö­vetkeztetett: nem elég, ha csak az újság közli, mikor, hol lesz a foga­dóóra. Valami mást is kell tenni, hogy minél többen eljöjjenek, s jobban megismerjük egymást... A legközelebbi fogadóórája előtt kis papírlapokra a következőket ir­ta fel: FOGADOORA A 14-es választó körzet városi ta­nács tagja: Bartucz József (lakás: Sztálin körül 95. szám) fogadó­órát tart minden hónap harmadik keddjén, délután G-7-lg. a II. sz. Gyakorló Altalános Iskolában (Árpád tér). S ezeket eljuttatta kerületének minden házába és személyesen is meghívta választóit fogadóórájára. Persze az ilyen híradás még nem minden, de még is huszonheten jöt­tek el... • TV agyon szeretném, ha kaphat­nék diétás kosztot a klinikán. Ott dolgozom és hosszú ideje be­tegeskedők a gyomrommal. Intézze már el — kérte a tanácstagot az egyik asszony. Több iápéí dolgozó paraszt teljesítette egész évi beadását 'A lápéi községi tanács dicsőség­könyvébe az elmúlt napokban sok gazda neve került, akik április 4­ére, hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára teljesítették beadási kötelezettségeiket 1955. december 31-ig. Tojás- és baromfibeadásukat tel­jesítették: Bodó István, Vincze József, Molnár Sándor, Márta Jó­zsef, Oláh Mihály, Széli Ferenc, Ró­zsa Adám, Katkó Antal, Molnár János, Pápai István. Sertésbeadásukát teljesítették egész évre Ördögh József, Török István, Bodó István, Vincze Pál, Retek Lajos, Juhász Imre. Csendes Pálné A BELSPED VÁLLALAT is tel­jesítette első negyedévi tervét. A felszabadulási versenyben egy dol­gozó elnyerte a „Kiváló dolgozó" jelvényt, 17 dolgozó pedig a sztaha­novista címet. Egy dolgozó kapott sztahanovista jelvényt. — «A világirodalom humora­címmel a TTIT irodalmi-est soro­zatának ötödik előadása hétfőn este 7 órakor lesz a Juhász Gyula kultúrotthonban. Az előadást ösz­szeallította és az összekötő szöve­get írta: Pósa Péter egyetemi ad­junktus. Közreműködnek: Lontay Margit, Miklós Klára, Kormos La­jos, Mezey Lajos, Kovács János, a Nemzeti Színház művészei. Belépő­díj 2, 4 és 6 forint. — Táncünnepély lesz ma, vasár­nap este 6 órakor a Móra Ferenc kultúrotthonban, Munkácsy utca 6. szám alatt. Ugyanott kedden este 6 órakor új társastánc-tanfolyam kezdődik, — Jó, jöjjön fel, én ott dolgozom a klinikák betegélelmezési osztá­lyán, majd elintézem. — válaszolta Bartucz József, s közben egy kicsit csodálkozott, hogy ilyen kérésekkel jönnek hozzá az emberek. — Kérem, én társbérletben la­kom, lehetetlen körülmények között. A szomszéd lakó egyáltalán nem törődik azzal, hogy a közös fürdő­szobát, előszobát, a konyhá; taka­rítsa — panaszkodott egy másik asszony. Ezt is türelmesen meghallgatta­• TI ozzákezdett a panaszok, kéré­sek kivizsgálásához, intézésé­hez. Szabadidejének jórészét erre a munkára fordította. Eljárt a kü­lönböző tanácsi osztályokon, be­szélt azokkal az elvtársakkal, akik­re a különböző ügyek lartoztab. Nemcsak továbbította a lakók beje­lentéseit, hanem addig nem nyu­godott, amíg el nem intézte a ké­réseket, vagy elfogadható választ nem kapott rájuk. Több helyen mondták neki: — Minek törődsz ilyen apró ügyekkel! Nem ez a tanácstag dol­ga. Ez a megjegyzés sokat foglalkoz­tatta. „Az emberek várják a vá­laszt, mit intéztem. Jól esett nekik, amikor elpanaszolták, apró-cseprő bajukat. Bizalommal fordultak hoz­zám. Azért választottak meg, hogy amennyire csak lehet, segítsek ne­kik. Természetes, hogy az apró dolgot is elintézem". E gy alkalommal bement az egyik házba, beszélgetni akart vá­lasztóival. A földszinti lakásba nyi­tott be: a szobában gyertyavilág mellett egy fiatál asszony tartózko­dott piciny, beteg gyermekével a karján. — Talán nem ég a villany? — kérdezte tőle. — Sajnos nem — válaszolta szo­morúan az asszony. Nem érte* hozzá, nem tudom megcsinálni. Vá­rom haza férjemet, majd talán ő megcsinálja. Bartucz József nem szakember, de úgy érezte, segíteni kell az édes­anyán és a beteg gyereken. Kért még egy gyertyát, megke­reste a biztosítékot, s nemsokára égett a villany. ^ Az I. kerületi tanácsülésen jó érzéssel számolt be munká­járól. — ... És elvtársak a 27 bejelen­tésből 17-et már sikerült elintéz­nem. Nagyon örülnek a lakók, hogy apró-cseprő ügyeikkel is tö­rődöm. Nekem pedig csak akkor van nyugtom, ha érzem: elégedet­tek választóim. Csak egy példát említenék meg: a "Dugonics tér 11 számú házban már évek óta nem működik a lift. A 15 milliméteres drótkötél hiányzik már vagy két éve. Elmentem a KIK-hez. Ott írást mutattak arról, hogy ők kér­ték Budapestről a drótkötelet, de még mindig nem kapták meg. Én nem nyugodtam ebbe bele. Egy al­kalommal hivatalos ügyet intéztem Pesten, s szabad időmben eljártam a drótkötélügyben. ígéretet tettek az illetékesek, hogy küldenek lift­kötelet. A tanácsülésen ekkor valaki a következő megjegyzést tette: — Abból a liftkötélből se lesz semmi.,, * ]V apok teltek el. A tanácstag is­mét elment a Dugonics tér 11. alá. megnézni, mi van a liftkö­téllel. Örömmel újságolták a lakók, hogy megkapták, s már felszerelték. Köszönik a segítséget... Bartucz József jelentést készített a tanácsnak. Megírta benne, mit végzett eddig és jelenleg milyen apróbb, nagyobb ügyekben intézke­dik, dolgozik... MARKOVITS TIBOR Értekezletet tartottak Hódmezővásárhelyen a tsz-ek és gépállomások élenjáró dolgozói Szombaton — az MDP Csongrád­megyei Végrehajtó Bizottságának meghívására — Hódmezővásárhe­lyen a Béke-szálló nagytermében értekezletre gyűltek össze a megye termelőszövetkezeteinek és gépállo­másainak élenjáró dolgozói. A termelőszövetkezetek eredmé­nyeiről és feladatairól Papp István elvtárs, a megyei tanács vb. elnök­helyettese mondott beszámolót, amit vita követett. A beszámoló és a hozzászólások részletes ismerteté­sére lapunk keddi szántában visz­szatérünk. A Mezőgazdasági Technikum tanulóinak egyhetes termelési gyakorlata a városi kertészetben A hirtelenjött tavasz alaposan megszaporította a munkát az új­szegedi városi kertészetben. — Bajnak jönnek csak a diákok is, — gondolhatták a kertészet dol­gozói, amikor a Mezőgazdasági Technikum két kertész osztálya az elmúlt hétfőn egyhetes szakmai ! gyakorlatra kiérkezett hozzájuk. | Szabó Miklós tanár elvtárs, — a gyerekek kedves Miklós bácsija : — vezetésével azonban kellemes meglepetést okoztak a jövendő technikusok. Lelkesen, szorgalma­san dolgoztak. A munkafegyelmet megteremtette a munkaszeretet. I A kertészeti dolgozókkal dol­goztak együtt és még a gya­korlott munkások mellett sem kellett szégyenkezniük az elért eredmények miatt. Mindenféle-fajta munkát végig­próbáltak. Kinn jártak a Kállai­ligetben is, díszcserjéket dugvá­nyozni. Ott még verseny is volt. Brigádokat alakítottak. A ver­senyt a Nyiri Jutka, Hartyánszky Mari, Nagy Saci, K. Szabó Erzsi, Pillér Zsuzsa brigád nyerte, mert —ahogy büszkén mondogatták — ^mennyiségileg legtöbbet, minősé­gileg kifogástalanul dolgoztak. A diákok együttesen hatvan­hétezer dugványt raktak el. Szorgalmasak voltak az üveg­házi munkákban is. Különösen ki­tűnt a szorgalmával Lakatos László, az ügyességével Szűcs La­jos, a lányok közül pedig Pataki Margit és Windecker Ibolya. De majd mindegyikük megszerezte a kertészetiek elismerését, megbe­csülését. A gyerekek is megszeret­ték a kertészetet. A munkájukat közvetlenül irányító dolgozók kö­zül különösen megszerették "Pista bácsi,t« és "Feri bácsit« — Horváth István és Berencz Ferenc elvr társakat — akik türelemmel ok­tatták és segítették a gyerekeket. Az egy hét hamar elrepült. A diákok barnára sült arccal, vígan búcsúztak. Vígan, mert búcsúzóul nem várt jutalmat kaptak, és meghívást, amelyben egyben mun­kájuk kritikája is, — hogy bármi­kor lesz legközelebb szakmai gya­korlatuk, szívesen látják őket,

Next

/
Oldalképek
Tartalom