Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-24 / 46. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955 FEBRÜAR 24. DELMBGYflRORSZflG cé nak ember szól K szegedi vakok IntézetétSl levél érkezett a E verset a levél kúldfilnek ajánlom. Városi Békebizottsághoz. Rombadőlt kút világtalan szemem, világa hadjárt, kietlen vidék. Gazdátlan gyombenőtte verem, seb, hol tőr verte át a föld szívét. Vak éjszakája tőrt időt idéz: nyirkos homályba hullt borzalmakat. Vizének tükröző színén a vész beomló törmelékből vont falat. Ám a nap megjárva déli útját, csókolja sápadt arcom a meleg. Most kihalt szemem enyéző kútját színes élomderengés tölti meg. A béke derült napvilág lehet — ez fűti ekkor minden sejtem át. Beh boldogok vagytok ti emberek, hogy láthatjátok forró mosolyát, Én sejtem csak, s így kérlek bennetek: óvjátok világtalan életünk. A háború rémítő vak üreg, megtébolyító tántorgás nekünk. Szeretnénk élni úgy, mint emberek, hasznosan, békén a jó fény alatt. Serény kezünkben a munka pereg, hogy közös sorsunk legyen boldogab! Erősek vagytok látó emberek az élet fényét is megvédem. A mi tört szemünk homályba mered, de Lelkünk fénylő reménnyel teli. ŐRJÁRAT ° sze9ec^' építkezéseknél • • -y Németh Ferenc Ketten — városunk küldöttei közfii J^ét nap múlva megkezdődik a magyar békeharcosok országos seregszemléje. Erre készül most idős és fiatal — a gyárakban, a parasztházak, a tanyák környékén, hogy a felszabadulási versenyben munkájukkal, kiváló eredményeikkel tegyenek hitet a béke megvédése mellett. Készülnek a IV. Magyar Békekongresszusra a szegedi küldöt­tek is, akik városunkat képviselik majd szombaton és vasárnap Buda­pesten a kongresszuson. Siprikó Víz- és Csatornamű­vek igazgatója. Ha Felsővároson, vagy a vállalat dolgozóitól érdeklődünk felőle, azt válaszolják: „Sze­retjük Siprikó elvtár­sat", Szeged egyik kongresszusi küldötte népszerűségének ez a „titka": mint tanács­tag, mint igazgató, — mint ember törődik a másik emberrel. Jól munkálkodik, vezeti a reá bízott vállalatot és választóinak na­gyon sok ügyes-bajos dolgát intézte már el. A békegyűléseken szívesen hallgatják őszinte, egyszerű sza­vait, amely buzdít, lelkesít a béke meg­védésére és gyűlöle­tet szít a háborús Éppen tíz éve igaz­gatója a Radnóti gim­náziumnak Gallé László. Egy évtized munkássága a felsza­badult országban nem maradt eredmény és megbecsülés nélkül: megválasztották a városi tanács végre­1 ajtóbizottságába, s most Szeged gondjait is magára vállalta az Siprikó Gyula gyújtogatok ellen. Ezért választották meg Szeged küldötté­nek a IV. Békekong­resszusra. Nagyon sok em­bernek a szavát sze­retném tolmácsolni a kongresszuson — mondja. — A felsővá­rosiakét, ahol lakom, az üzem dolgozóiét, s azoknak hangját, akik a fogadóórákon, az utcán, a békegyű­léseken felkértek, hogy mondjam el Bu­dapesten, a nagy se­regszemlén: tiltako­zunk a német felfegy­verzés ellen, gyűlöl­jük a háborút és ké­szek vagyunk esetle­ges támadástól meg­védeni drága, szép ha­zánkat. Mert a béke a mi legszentebb ügyünk. Mindezt — folytatja Siprikó elv­társ — a dolgozók be­csületből, tiszta szív­ből mondták. És mi is dolgozunk munkánk­kal békénk védelmén. Igy dolgozunk mi is a vállalatnál. Decem­berben például Sze­Gallé Lásrló iskola igazgatása mel­lett. — örömmel dolgo­zom, munkálkodom a tanácsban, — mond­ja — hisz a szegedi emberek érdekéért kell cselekednem. — Most azt a kitüntetést kaptam, hogy váro­sunk lakóit képvisel­jem a IV. Magyar Békekongresszuson. Ugy érzem, a buda­pesti tanácskozáson az egész ország népé­nek békeharcát meg­tárgyaljuk és elhatá­rozzuk a további te­endőket. Tanár va­gyok, a fiatalok ne­velése van a pedagó­gusokra bízva. Azt szeretnénk, ha hazá­jukat féltőn szerető geden a hálóza­ti vízveszteség 26 százalék volt. Ez nagy szám, sok víz elfolyt, összefogtak a műsza­ki és fizikai dolgozók és most, a békekong­resszus előtt sikerült 19 százalékra lecsök­kenteni a vízveszte­séget. Nyolcvan rej­tett folyást tártak fel a dolgozók. Ez ko­moly dolog: majdnem százezer köbméter vízről van szó. Vál­laltuk, hogy február végéig a Szegeden lé­vő 2300 csatorna-be­ömlőt kitisztítjuk. Ezt teljesíteni is fogjuk, sőt még a Vasöntődé­nek is kitisztítottuk a csatornáját, hogy tud­janak a dolgozók fü­rödni. Hasonló mun­kát végzünk a Vágó­hldnál is, hisz ott a munkát akadályozza az eldugult csatorna. Igyekezni kell mind­annyiunknak, hogy aztán nyugodtan oda­állhassunk az embe­rek elé, hogy elmond­hassuk: jól dolgoz­tunk hazánkért, bé­kénkért. fiatalok kerülnének ki a padokból, s a ta­nárjelöltek az egye­tem végeztével abban a szellemben folytat­nák munkánkat, hogy harcos, tettrekész, vi­dám, akos gyermeke­ket nevelnének az új nemzedékből. És ezt csak békében lehet megtenni. A mi isko­lánkban is minden osztályban szinte mű­vésziesen készítettek a tanulók békeíveket, aláírták és most egy­kötetben elviszem a békekongresszusra. S ha majd hazajövünk, tovább folytatjuk bé­ke-munkánkat: a fia­talok gondos nevelé­sét. M. T, Február 23., szerda. Indulunk, hogy megnézzünk néhány szegedi építkezést. Télies az idő, de nem szünetelhet a munka. Végzik döjüket az ÉM. Csongrádmegyei Állami Építőipari Vállalat szegedi I. számú főépítésvezetőségének doi­gozóL Épülnek a családok otthonai Marx téri lakásépítkezés. Az óri­ási toronydaru anyagot visz az emeletre. Biztos kézzel, nyugodt idegekkel irányítja a halalmas da­ru munkáját Hucek László. Az ut­cáról, kívülről nem is sejteni, 6o­kan foglalatoskodnak az épíkezés­nél. Katona József elvtárs, a Marx téri építkezés főművezetője, tapasz­talt szakember újságolja: — Több mint száz ember dolgo­zik itt; kőművesek, ácsok, állvá­nyozók és segédmunkások. Járjuk az épületet. Nem zőkkenő­menfles a munka, de az emberek legyőzik a nehézségeket. Az épü­let. 4-es szekciója pincéjében víz áll — talajvíz. Megszüntetik ezt, rendben lesz mindem Az itt: dolgozók közül sok derék, becsületes embert kellene megdi­csérni, akiknek munkája nyomán magasadott és magasodik a fal. Mer| már jól előre haladt a mun­ka. A 7-es szekciót most falazzák, a többi épületszárny fala felhúzva és telő alatt i« áll. A 7-es szekció is tető alá kerül március 20-ig. Igy ígérték tót is a nagy évforduló tiszteletére, „Aranykezű" kőművesek Az épületnél dolgozók testét vat­taruha takarja. Kell ez az öltözet most is, — ezt moudja Sz. Kovács István, az egyik segédmunkás-bri­gád vezetője. Különben ő és tár­sai a nagy darut szolgálják ki. Tel­jesítményük a legutóbbi értékelés­kor 159 százalék volt. Felülmúlta őket Igaz, Kormányos István áll­ványozó brigádja. Dolgoznak itt „aranykezű" kőmű­vesek is. Termelésük magas, mun­kájuk kifogásiatan. Ilt van példá­ul Terhes István kőműves brigádja. Ott voltak a Jósika utcai bérház építésénél is, amelynek szobáiba ma már családok élnek. Most a Marx téren dolgoznak, s a két la­kóház építkezésénél több mint más­fél millió léglát falaztak be. Sze­retettel beszél a brigádról a főmű­vezetőjük: „Derék emberek ők, ha rajtam állna, én szobrot állítanék nekik". Itt van aztán ez örck Dé­kány bácsi, az anléger, (kitűző), és Kasza István kőműves-brigádja is; —, hogy csak néhányat említsünk — jól végzik feladataikat. Holló János segédmunkás brigádja kicsit hanyagolt, s ezért is bizony szűk volt a keresetük. Most már más­képp csinálják. Májusban átadnak 35 lakást A szobák válaszfalait húzzák és dolgozik Bíró Sándor cserépkály­hát készítő brigádja. Szerelik a vízvezetékeket. S Vtztárh, ha szárad az épület, akkor majd sorra kerül a parkettázás, a festés. Fokozódik az épitktóés üteme. Mint a falat kenyér, úgy kellenek a lakások, na­gyon várják. Nyolcvankét család kap majd otthont a Marx téri épü­letben és májuslwm — ahogy az építők mondják, 35 lakást átadnak. Katona József főművezető is sze­relné már, ha jó idő lenne. Azt mondja: — Csak az idő 'Javuljon, akkor gyorsabban haladunk. Most nehe­zen száradnak a falak, ez pedig akadály. Szóba kerül a Jósika ntcal bér­ház is, hiszen azok az emberek, akik most itt építenek, ott voltak a Jósika utcai munkásház szülelé­sénél, — ők alkották. Hozzájuk nőtt hát ígT érthető, ha az a kéré­sük: minden ott lakó óvja, védje az épületet. A kéményeket rend­szeresen kellene takarítani és tisz­tán tartani a lépcsőházakat ls. A parkettnek is igen árt, ha mindig vízzel mossák, s pasztával nem gondozzák. Mert nem elég megcsi­nálni az épületet, óvni is kell. Szív­leljék meg ezt mindazok, akiket ialel A Szegedi Kenderfonégyámál Viszi a szállító-szalag az anya­got. Épül a Szegedi Kenderfonó­gyár egyik üzemrésze. Állnak a vasbeton pillérek és éppen szerdán kezdték a betonozást. Ha megépül az új üzemrész, kényelmesebb, biz­tosabb helyen dolgozhatnak az em­berek. A kendergyári építkezésnél dol­gozóknak általában szép eredmé* nyeik vannak. A felvonulási épü­let előtt álló hatalmas versenytáb­láról olvassuk le: a felszabadulási versenyben Mészáros Ferenc bri­gádja 206 százalékot, a Kádár ku­bikos-brigád pedig 192 százalékot ért. el januárban. Perszo még jóné­hányan vannak, akik becsülettel végzik teendőiket. Mészáros Ferenc — a brigádve­zető — és a brigád több tagja párt­tag. Lelkes emberek, s nyugodtan Írhatjuk, hogy tetteikkel példát mutatnak. Mi bántja a gépkocsi veielőt ? Klauzál tér. A DÁV központi épületénél is folyik a munka. A habarcskeverő gépnél Kozma Sán­dor áll. Ott foglalatoskodik Seiben Mária is- Segédmunkásként kezdte, aztán tamilt és most gépkezelő. Gépkocsi kanyarodik az épület ol­dalfala mellé. Téglát hord a sze­gedi volt „Vass" téglagyárból. Mér­gelődik Tóth István, a gépkocsi vezető. Joggal teszi, mert kegyet­lenül rossz a légiagyári bejáró. Sok kárt okoz ez. Megviseli nagyon a kocsit húzó lovat, meg a gépko­csit is. A bejárót a téglagyárhoz feltétlenül hozzák rendbe! Ez gyor­sítja a tégla szállítását és sok kárnak veszi elejét a szállító eszkö­zöknéL „Jó volt n gépkocsim, — mondja Tóth István, — de a lehe­tetlen téglagyári bejárónál a ko­csim egy rugója eltört". Sor kerül a Jósika utcai bérház külső vakolására Jósilcá utcai bérház• Most Oláh András, Katona János és Varga Lajos kőművesek a mosókonyhak­ba kóf, belonkádat építenek, hogy ezzel elősegítsék az ott lakó házi­asszonyok kényelmét- Egyéb mást is rendbe tesznek a mosókonyhá­ban. A Jósika utcai ház fala kívül­ről vakolatlan. Tavasszal elvég­zik a vakolást, hadd legyen kívül­ről is tetszetős. Hideg szél fúj. Dacolnak vele a szegedi építőmunkások. Nemcsak új házat építenek — olykor üggyel­bajjal, — hanem új életet is. (m. s.) A Paprikafeldolgozó Vállalat bölcsődéjében A hatalmas gyártelep egyik szög­letében szerényen húzódik meg egy pirosra festett kis épület, a Pap­rikafeldolgozó Vállalat bölcsődéje. Égy fiatal lány, Somogyi Erzsé­bet, a bölcsőde vezetője és Gera Sándorné gyermekgondozónő fo­gadják reggelenként a gyár dol­gozóinak legkisebb gyermekeit. — Bizony nem nagy a bölcső­dénk _ mondja Somogyi Erzsi. — Mindössze nyolc férőhelyes, de jö­vőre már elkészül a szép nagy böl­csőde, itt velünk szemben — mutat ki az ablakon egy most épülő ház­ra­A gyárak kürtjei háromnegyed hatot jelzik. Megérkezik a bölcső­de első kis lakója. Bugyi Marika. Édesapja karján hozza. Mind a két szülő itt dolgozik a Paprika­feldolgozó Vállalatnál. Az Édesapa művezető, az édesanya a csomago­lóban dolgozik. Marika nem sir, amikor szülei­től búcsúzik. Szereli ezt a kedves helyet, a jóságos gondozó néniket. 'Az otthoni kis ruha egy-kettőre lekerül Marikáról és a jó meleg fürdőszobában, a fehér kis fürdő­kádban vigan rúgja, csapja a vi­zet. Nyolc órára a napközi otthon kis lakói tisztán, szép ruhában fel­öltözve fogyasztják a finom reg­gelit, a kakaót, a ropogós friss péksüteményt. Reggeli után Gera néni karjára veszi nagy kosarút, vásárolni megy. Mire a tízóraira kerül a sor, meg is érkezik• A piciny konyhába megy. Nem hiányzik itt semmi. Szép nagy villany-tűzhely, gázre­zsó, csinos konyhaszekrény, asztal a berendezés. A szekrényen üvegek­ben gondosan elrakott cukrozott citrom van. Somogyi elvtársnő gon­doskodott „gyermekeiről": legyen citrom nyáron is. Evés után a gyerekek a gondosan elkészített hófehér ágyban pihen­nek. Nagyjában igy telik el a nap a bölcsődében., (Llebmann Béla le.véiele) A Paprikafeldolgozó Vállalat bölcsődéje. Somogyi Erzsébet és Gera Sándorné az otthon kis lakói val. A Csongrád megyei könyvtárak felszabadulási versenye A megyei könyvtárak felszabadu­lási versenyének soronkövetkező kérdéseit tárgyalta meg elmúlt heti ülésén a könyvtárak megyei ver­senybizottsága. Az értekezleten a versenybizottság titkára számolt be a verseny eddigi eredményeiről. A megyei könyvtár és a járási könyvtárak elkészítették katalógu­saikat. Munkájukkal segítik a terü­letükön lévő kisebb könyvtárakat. A tanácsszervek megyeszerte min­den támogatást megadnak könyv­tárainknak ahhoz, hogy eredménye­sen dolgozzanak, Például a megyei tanács az elmúlt év végén nyolc­vanezer forintot adott a megyei könyvtár felszerelésének kiegészí­tésére, a könyvállomány elrongyoló­dott példányainak újraköttetésére. A felszabadulási versenyben a községi könyvtárosok közül kiváló eredményt ért el az olvasók számá­nak növelésében az algyői, a kiste­leki, a dorozsmai és a földeáki köz­ségi könyvtáros, A társadalmi munkás könyvtáro­sok közül a csengelei és balástyai pedagógusok több fiókkönyvtárat alakítottak a meglévő könyvanyag felhasználásával. A Makó-rákosi pedagógus könyvtáros a környék­beli termelőszövetkezetekben tart könyvismertető előadásokat. A felszabadulási verseny munká­jának eredményeként megyeszerte emelkedett a könyvtárat látogató olvasók száma. — Műsoros est lesz a Móra Fe­renc Kultúr.-tthonban (Munkácsy utca 6.) szombaton este 7 órai kez­dettel. Az előadást a Szegedi Szö­' vetkezeti Bizottság színjátszói, népi tánccsopcrtja és zenekara tar:ja. Műsorukban egyfelvonásos színda­rabok, zenekari és énekszám k szerepelnek. A műsor után tánc lesz*

Next

/
Oldalképek
Tartalom