Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-24 / 46. szám

DELMQGYHRORSZRG CSÜTÖRTÖK. 1955 FERRUAR 24. INEDUILAS -11--i r* -11­J uhánué felflgyoi a kapu csu­kódásáru. Augusztus vége tele jár a nap ás nem tudja el­képzelni, ki jöhet ebád után hoz­zájuk, mikor Gyula ulszik a dí­ványon­, Egy alacsony gyermek néz körül az udvaron, tátováu bámészkodik, nem tudja merre menijeu, melyik ojtó vezet a szobák íolél Juhászáé kimegy az udvarra, elébe. — Kii keresel, fiacskáin! —nyá­jaskodik feléje. — A mestert keresem. Juhász Gyulát. Juhúszué végignézi a gyereket és látja, hogy mezítláb áll előt­te, hóna alatt újságpapírba cso­magolt cipót szorongat. — Miért keresőd Juhász Gyulát! érdeklődik az édesanya. — Verset hoztam és meg akarom kérni, hogy olvassa el. Juhásznó most már zavarba jőn, nem tudju mit csináljon a gyerek­kel. Nem meri elküldeni, mert hát­ha Gyula megharagszik, felkölteni su ukarja. Mentő ötlete támad. <— Ülj ide fiacskám a padra — mutat az udvaron a fa alatti csa­ládi padra. — Most alszik a fiam, majd, ha felébred szólok neki. A gyerek odamegy a padhoz, le­teszi hóna alól a cipőt, loül, de mindjárt végigfekszik rnjla és a cipőt párnának helyezi feje alá. Juhászné a konyha ablakából nézi é9 nem érti a dolgot. Móg ilyet so­hasem látott, Gyerek, gondolja ma­gában. lefekszik idegen helyen. — Ej, ej — csóválja n fejét, — nem tudja mi illik és mi nem. Mikor Juhász felébred, az édes­anyja mosolyogva fordul feléje: — Gyulus, vendéged van. Juhász körülnéz a szobában, az­tán anyjára emeli tokintetét, mo­solyogni kezd, mintha értené a viccet. — Komolyan mondom — vála­szol a tekintetre Juhászné. — Ott alszik a padon, — mulat ki az ablakon keresztül az udvarra. — Miért nem fektette le az ebédlőben édesanyám, ha álmos! — Nem mondta az. hogy álmos, csuk egyszerűen, végigfeküdt o púdon. Juhász .preán ezerfelé futnak a ráncok és minden szakálfszál külön nevet, ahogy közeledik az alvó gyérekhez. — Ébredj fiam — rázza a vál­lát. — üt vagyok, ha keresel. A gyorok feliil és megdörzsöli a szemét. Az.tún felnéz az elölte álló emberre és talpra ugrik. Juhász mosolyog: a fiú ismerős. — Hogyun jöttél! — kérdezi. — Gyalog — 'Mukóróll — Nem, most KiszomborQn va­gyok kukoricacsősz. Juhász elálmélkodik: — Kukorioncsösz! Hát már nem j&raz Iskolába! — Dehogynem járok — nevet a gyerek de most szünidőre elszer­ződtem kukoricacsősznek. Verseket hoztam. A gyerek zsebéből fehér lapokat húz ulő és odalartju Juhász elé. J uhász kezébe veszi a feléje nyújtott lnpokat, s olvasni kezd. Édesanyja a konyha abla­kán keresztül figyel és nézi fiúi. aki egyre idegesebb tesz, le-föl járkál és úgy olvas. A gyerek te­kintelévoi követi Juhász lépteit. Juhász ideges lesz, sietve járkál, kapkod. Nem is tudja hova vigye először a verseket. Fölnéz a tem­plom órájára, umely pontosan há­rom órát mutat. -- Még korán vnn — mondja a fiúnak. - A délutáni lapok már megjelentek, a „Szegod*'-nél még nincsen bent senki, csuk öt óra után mennek be, hát odu hiába megyünk. Aztán hirtelen eszébe jut valami. — Mondd, csuk, milyen nap is Van ma! — Péntek van! — ismétli Juhász maga elé... — Azt hiszem, a s2inházi újságnál most zárják a lapot, gyerünk oda. Siotvo indulnak el és az Iskola ulcán keresztül igyekeznek a l)oák Ferenc utcai nyomdaholyi­ség felé. Elől Juhász és mögötte két lépésre u mezítlábas gyerek, hóna alatt újságpapírba csoma­golt cipőjével. Az utcán néhányan mcgi'oriln'nnk után-uk. 1 Q22nuKU8Ztu3vé,ti inolo,r nap 1 ^^^süli az utcákat. A sze­gedi színház plakátja az utolsó előadások műsorát hirdeti és a Deák Ferenc utcai Beregi-ház pin­céjében lévő Reisinger-nyomdában szezonzárásra készül a Színház és Társaság című színházi hetilap. A szerkesztő ott áll a betördelt ol­dalak mellett és várja a gépmes­tert, hogy beigazítsa a formát. 17 gyszerre csak szinte rohanva a lépcsőkön Juhász Gyula igyekszik lefelé, nyomába egy me­zítlábas gyerekkel. Mikor odaér a szerkesztőhöz, alig tudja kilihegni magából: — Kérlek, egy nagy tehetségei hoztam — és rámutat a háta mö­gött álló gyerekre, aki mosolyogva nóz a beszélgetőkre és hóna alatt piszkos papírba burkolt csomagot szorongat. A szerkesztő megszokta Juhász Gyula lelkesedését és hallgatott. Juhász észrevette a szemeiben búj­káló kételkedést, mert komolyan ós majdnem haragosan méltatlanko­dik: — Ha én mondom, elhiheted 1 Meglátod, hogy nagyon tehetséges. Itt van, olvasd — és két versét nyom a kezébe. — Olvasd esak el — nógatja, amikor látja, hogy a szerkesztő a versek helyett a me­zítlábas gyereket nézi, aki egyre csak mosolyog és nagy barna sze­meivel hol Juhász Gyulára, hol a szerkesztőre tekint­— Jó, elolvasom — adja meg magát sorsának a szerkesztő. Juhász oigarettára gyújt és ki se veszi szájából, úgy szippangatja ki belőle a füstöt- A gyerek most már komolyan néz a szerkesztőre és szemébői szerette volna kiolvasni véleményét. A szerkesztő esak az egyiket olvasta el ég már meg is sziólal: — Ezt teközlöm. — Olvasd el a másikat— erősza­koskodik Juhász — az még jobb. A gyerek szeme csillogóbban barnállik, arca kipirul és hóna alatt még jobban szorongatja a* csomagot, melynek egyik oldalán felszakadt a papiros és kikandi­kál a nyíláson egy félretaposott cipősarok. Mikor a vers végére ér a szer­kesztő, a gyerek felé fordul: — Tényleg te iFtad ezeket, a ver­seket! — Igen, — feleli boldogan és lelkesülten. — Lekőzlöm mind a kettőt. — Ezt vártain tőled — mondja Juhász még mindig a cigarettát szippangatva. A gyorek alig hisz n fülének. A szerkesztő után nóz, aki a kéziratot odaadja a szedőnek és ntár magyarázza is A gépmester­nek, melyik oldalt bontsa fel, hogy beszorítsák valahova a két ver­set, — Mondd el kivagy és hogyan kerülsz ide! — fordul a gyerek felé. — Makón járok iskolába. Most szünet van és elszegődtem Kis­zomborra kukoricacsősznek. Meg akartam mutatni Gyula bátyámnak verselmet — néz Juhász Gyulára. — Reggel korán indultam és le­vetettem a cipőmet, hogy ne kop­jon — mulat a hóna alatt szoron­gatott csomagra. — Ebéd előtt érkezett — foly­tatja Juhász Gyula — elolvastam a verseket és nagyon jónak tar­tom őket. — Miért nem vitted nagyobb lap­hoz a verseket! — kérdezi a szer­kesztő. — Mert öt óra előtt senkit sem találok bent a szerkesztőségben, a gyerek pedig vissza akar gyalo­golni Zomborra, azért siettem ide hozzád. A szerkesztő belenyúl a zsebéhe és pénzt! nyújt a fiú felé. — Nesze, útiköltség, ne menj gyalog újabb harmino kilométert. Köszönöm szépen, nem fo­gadom el. Örülök, hogy le tetszik közölni a verseket. — Csak fogadd el, nem ajándék­ba adom. Megvettem a kéziratot, cz a honorárium. — Pénzt tetszik adni a verseim­ért! — csodálkozik. — Már az első Verseidért is pénzt kapsz, biztosan nagyon gaz­dag entber teszel. — Tessék megmondani, mikor jelenik meg! — Holnap. — Holnap! — csodálkozik némi csalódottsággal. — Nem lehetne ma! Jót nevetnek a gyerek türelmet­lenségén. — Nagyon várod, hogy nyomtatásba lássad! — Szeretném hazavinni. — Hagyd Itt a címed, majd pos­tán küldök néhány példányt. — Inkább bejövök holn-ap magam érte. — Annyi pénzem nincs, hogy mindig fedezzem az útiköltséged — nevet a szerkesztő. — Nem is jövök vonaton, gya­log sincs messze — lelkesedik a fiaibal gyerek. — Aludj itt é« holnap vissza­utazol. Á. gyerek csodálkozva néz rájuk. Juhász Gyula lép hozzá: — Nálam alhatsz és holnap vlsz­szaiutrizoL A gyereken látni lehet, hogy ennyi egyszerre rászakadt boldog­sággal nem tud mihez fogni. Leül a földre és gyorsan felveszi a Cso­magból előhúzott cipőjét. — Szerkesztő úr kérem — jön előre a szedő — nincs aláírás. 1 — Hát persze — kiált fel a szer­kesztő, — még a neved sem tudom. Gyore írd csak alá a nevedet. J^ gyerek nagyot ugrik és kis ceruzát húz elő a zsebéből. A szedőszekrény szélén izgatottan és reszkető kézzel, de mosolygó nreeal odaírja nevét a versek alá: József Attila. Képes híradó ')!..,, 1, 1 .1 A Csongrádmegyei Papi Béke bizottság választtnányi ülése Az elmúlt héten tartotta a Csongrádmegyei Papi Békebizott­ság kibővített választmányi ülését a Városi Békebizottság kultúr­termében, amelyen tiltakoztak Nyugat-Németország felfegyverzése, a háborús gyújtogatok mesterkedései ellen. Képünkön: az ülés el­nökségének tagjai. 4 Pénteken lesz az I. kerületi tanácsülés Az I. kerületi tanács ez évi első rendes ülését pénteken délután fél 6-kor tartja a Városi Tanács nagytermében. A tanácsülésen Mi­son Gusztáv elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke számol be az ed­dig végzett munkáról, s a követ­kező hónapok feladatairól. Az I. kerületi tanács területén lévő egészségügyi és szociális helyzet­ről Korek Józsefné elvtársnő vb. titkár tesz jelentést a tanácsülés­nek. A tanácsülés nyilvános lesz — várja a végrehajtó bizottság a tanácsülésre a kerület lakosait is. Tanácstagok fogadóórái VÁROSI TANACSTAGOK FOGADÖÖRAI Vegy­Ur György \Y.V, .m'rt ÍVVWWYWYV 4. A ohm ed fel-le járkál az Íróasztala elölt. Rö­vidszárú pipát tart. a szájában, idegesen rág­csálja a szopókáját. Már vagy negyedszer lobban perceken belül gyufaláng, n pipába tömött dohány fölött. — írja kérem... — szól Julkának, egy feltűnően szép, húsz év körüli lánynak, aki néhány hónapja került ide a telepre a köz­pontból, s mellé osztották bo munkatársnnk. — Jolentcm, hogy kísérleteink jól haladnak. Kőolaj, — minden körülmények között lesz, csak a felszínrehozás, a kitermelés kérdése tisztázatlan. A négy ismert módszer közül a magam részéről... Elhallgat, gondolkodik egy kicsit. A leány gyorsírással jegyzi a szavait. 0 is megáll, ceruzája hegyét nézegeti. Néhányszor végighúzza egy tenyérnyi üvoglapon, aztán amikor újjahegyével meggyőződik róla, hogy újból tűhegyes, kitekint a négyszögletes kicsi ablakon, amely a munkások barakkjaira néz. Most ért véget a nappali műszak. Kora haj­naltól tartóit mostanáig. A csoportok mennek a szállások felé. A nap utolsó sugarai lassan visszahúzódnak az épületek kátránypapírral bevont tetőzeléről. — A magam részéről — folytatja a mér­nök — ránézésre alig harminc éves lehet, ő se régi ember itf — ha nem tekintik szerény­telenségnek, az úgynevezett mélyszivattyús módszert ajánlom ... A pipa ismét kialudt... Julka szándéko­san nem néz fel a papírról. Nem akarja a mérnököt zavarbahozni. Az előbb, a legutóbbi üzemzavarnál elpirult, mint, egy kis kamasz. Most a lány csak a szeme sarkából figyeli, amint megfordul, s újra rágyújt, alig hallani Szilágyi András, 25-én. 4-6-lg, ipari Technikum, Marx tér. Dunai József, 27-én, 10-12-ig. Petőfitc­lep. Ladvánszkl téri iskola. Jávor Tiborné, 27-én, 10-12-ig. Kígyó u. MNDSZ. Juhász István, 27-én, 9—Il-tg, Munkácsy u. fi. Kultúrház. Magyar Andor, 27-én, 10—12-tg, FölJ­tr.ílves u. MSZT. Csorba Béláné, 24-én, 5-7-ig, Földmű­ves ii. MSZT. Gcrö Pál, 24-én, 5-7-ig, Gyógypedagó­gia! Iskufa, Osztrovszky u. 5. Korom Sándor. 24-én, 5—7-ig. P«t6f! S. SUgárút 89. KIK. Csapó Mlhályné, 25-én, 5-7-lg, Árpád téri Gyakorló Iskola. Tulkán Jánosné, 24-én, 6—8-lg, Újszege dl Tanítónőképző. Blaskovlts Zoltán. 26-án, 1—3-Ig. Április 4. útja 19. Horváth György, 20-in, 5-7-lg, Béke telepi iskola. Kazl Ferenc, 26-án, 5-7-lg, Földműves u. iskola. Kiss Szilveszter, 26-án, 5-7-lg, alsóváro sl iskola. Dr. Rattal László, 26-án, 4-^-lg, móra­városi Iskola. Veszeiovszky Antal, 26-án, 5—7-tg, Há­mán Kató u. MNDSZ. AZ I. KERÜLETI TANACSTAGOK FOGADÖÖRAI Bódi Ferenc, 24-én, 6—8 óra. Újszegedi Tanítóképző. Temesvári körút. Matók Andrásné, 24-én, 5-7 óra, Sztálin körút 2. Becker Józsefné. 24-én, 4—6 óra, Ady téri egyetem épülete. Tamási Imréné, 24-én. 5—7 óra, Madách u. Iskola. Steln László, 27-én. 10—12 óra. Guten­berg ii. leányiskola. Pusztai Andor, 27-én, 10-12 óra, Kígyó u MNDSZ helyiség. Farkas Oszkár, 27-én, 10—12 óra. Gyógy­pedagógiai^ Iskola, Osztrovszky u. 5. II. KEROLETI TANACSTAGOK FOGADÖ­ÖRAI Széli József, 26-án, 5-7-lg, Béketelepi lsko'a. , Sörös Ferencné, 25-én, 5—7-ig. Eistlsza u; óvoda. III. KERÜLETI TANACSTAGOK FOGADÖ­ÖRAI Papát .Mária, 24-én, 10-12-lg, Szabad­.sajtó u, Ft. Papp László. 24-én, 5-7-lg, Szenthárom­s g u. 64,£ AjU'-iskola, - \ it. Sípos József, 26-án, 4—6-(g, Vegyipari Tichnikpm. László András, 26-án, 5-7-ig, Földműves u. ált. iskola. Klacskó Mária, 26-án, 4-6-lg. móraváto* sl ált. iskola. Mágori Imréné, 26-án, 5—7-tg. Hámén Kató u. MNDSZ helyiség. Dr. Benkő Sándor. 26-án, 5-7-ig, Föld* IP öves u. MSZT helyiség. Német Zoltán. 26-án,* 6—8-lg. I7-es Gép* ipari Technikum. Lehotay Pál,* 24-ért. 5-7-tg, Petőfi Sán­dor sugárúti KIK iroda. Csúcs Mihály, 24-én, 5-7-tg. Földműves u. 7. SZEGED JARASI TANACSTAGOK FOGADÖÖRAI Február 25-én. délelőtt 9 órakor a ta* nácsházákon Algyőn özv. Ktss Mlhályné, Asotthalmán Savanya Antal, Baiástyán Ka­kas Mihály, Csengéién Rácz Gyula, Csór­ván Bérényl Benjámin. Dorozsmán Olasz Imre, Kisteleken Dancsok István. Röszkén Tóth lllésné. Sá'ndorfalván Osvald Pál, Szörcgen Bálint Pál. Tápén Bodó István. 28-án. délelőtt 9 órakor a tanácshizákon Dorozsmán Kerekes János. Kisteleken Har­math Sándor tanácstag tart fogadóórát. VVYVV/VWWV VYVVVVYVYWVVVVYVYVVVVVI/WVWWWWVRTWL •VVWVVVVYWVVVVVVVVWVVV/VVVVWVVVVSVV'/VVVS feEfáx&rene „ IAHGÖKAIEJSIAKÁBAN a gyufa sercegését, do annál inkább érezni az erős, török dohány füstjét, Julka visszatartja a köhöghetnékjét, — ugyancsak tapintatosság­ból. — Szóval, hol is hagytuk abba! Ja igen... Ezt azért vélem a legjobbnak — diktálja lovább Achmed — mert a gáz nyo­mása nem elég erős ahhoz, hogy a kőolaj felszínre törjön -.. Abadin Julcsin főmérnök is egyetért ezzel az elgondolással- Tisztelet­tel... A leány leteszi a ceruzát, várakozón néz a mérnökre. — Van még valami kívánsága! — kér­dezi kis szünet után. — Maradjak! — Nem, köszönöm — mondja egy kis határozatlansággal a hangjában Achmed. — Mára befejeztük. Én maradok még egy kicsit, de maga elmehet. Julka biccent a fejével és szedelőzködik­Már menni készül, amikor Rezén egy moz­dulattal visszatartja. — nogy érzi itt magát! — kérdezi ba­rátságosan a mérnök, végigsimítja szinte gyapjas, szabályosan hullámos fekete haját­— Lassan már őslakónak számít, s még meg sem kérdeztem. Nem vagyok valami figyel­mes. szentigaz. A leány elmosolyodik. — Jól vagyok — feleli egyszerűen, az­tán hozzáteszi — igyekszem megfelelni a rámbízott dolgokat jól elvégezni. Nem tudom mennyii/e sikerült ez eddig. Három és fél­liónap nem nagy idő. Ez-t ön tudná megmon­dani ... —• Nincs semmi haj mondja a mérnök. — Ugy látom pontos, ren­desen dolgozik. Bízom benne, hogy mindinkább Segítségünkre tesz ebben a szép munkában­— Igyekszem — feleli Julka. — Az ellátása, a szállása kielégítő! Még mielőtt a leány barmit, jg felelhetne, mentegetőzve hozzáteszi: — Sejtem, hogy nem valami parádés. Az enyém sem. De bo kell látnunk, hogy itt most a munka a legfontosabb, nem a kénye­lem. Majd, később, biztosan megjavul a helyzet - •. Julka tudna egyet-mást mondául, ha ép­pen akarna. Kevés, ízetlen, zsírtalan az étel. A szállás! Rekeszekre osztott barakkukban, tábori vaságy és egy szék a bútorzut. Kuliéi még mindig szögön függnek, belepi vala­mennyit az épület deszkafalának nyilasain beszálló por. Ivóvíz nirics a barakk közelében. Éjszaka hideg van. Mi lesz pár hét múlva, ha beáll nz ősz! Mindegy. Nem azért van itt, hogy a kényelmet keresse. S ha nem ie ezért, hogy ..mindinkább segítsen ebben a szép mun­kában", mindenesetre az ő jelenlétének is meg van a maga értelme- Ezért — úgy érzi — ő is képes áldozatot hozni, nagyobbat — ha szükség adódna — valamennyiüknél, akik itt a kőolaj felszinrehozásáp ' fáradoznak­— Nincs semmiben hiányom — mondja Julka — igen jól érzem magam. Néhány apró kényelmetlenség, semmit sem jelent... Elköszön. A mérnök bólint, és a kezét nyújtja neki. Szemlátomást örül ennek a kis beszélgetésnek. • - - . (Folytatjuk).

Next

/
Oldalképek
Tartalom