Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

Világ prolefáríai egyesüljelek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 39. SZAM SZERDA, 1955 FEBRUÁR 16. MAI SZAMUNKBÓL: A TERMELŐSZÖVETKEZETI TANACS ÜLÉSE (2. oldal) ROMÁN JEGYZÉK SVÁJCHOZ (3. oldal) KIBŐVÍTETT ÜLÉST TARTOTT A CSONGRÁD MEGYEI ROMAI KATOLIKUS PAPI BEKEBIZOTTSAG (3. oldal) ÁRA: 50 FILLÉR Francia problémák — Addig jár a korsó a kútra, amíg el nem törik — tartja a magyar közmondás. így járt Pierre Mendes-France volt francia miniszterelnök is. Olyan sűrűn vetette fel — okkal-ok nélkül — a bizalom kérdését, mígnem két héttel ezelőtt, február ötödikén 319 szavazattal 273 ellenében a francia nemzetgyűlés az északafrikai kérdés vitájában bizalmatlanságot szavazott személyével és politikájával szemben. Mendes-France ennek következtében kénytelen volt lemondani. Nem érdektelen megemlíteni, hogy Mendes-France északafrikai politikáját a francia nemzetgyűlés nem is olyan régen, 1954. december 11-én 294 szavazattad 265 ellenében jóváhagyta. Az, hogy a volt francia miniszterelnök nem egészen két hónap múlva ugyanebből a kérdésből kifolyólag lemondásra kényszerült, nyilvánvalóan nem azt jelenti, hogy a kormány északafrikai politikája két hónap alatt alapvetően megváltozott volna. A francia kormány északafrikai politikája 1954. december 11. előtt is — és már kezdettől fogva is — erőszakos, gyarmatosító és haladásellenes politika volt. Mendes-France bukásának közvetlen oka az volt, hogy legmegbízhatóbb támogatói sem voltak hajlandók segíteni a Volt miniszterelnököt a realitásoktól egyre inkább távolodó politikájának végrehajtásában. Mendes-France azonban valójában már akkor megbukott, amikor figyelmen kívül hagyta a francia nemzeti politika alapvető célkitűzéseit és az angolszász érdekek hűséges kiszolgálójává lett. Ez különösen a Nyugateurópai Unió megvalósításának érdekében létrehozott londoni és párizsi értekezlet során vált nyilvánvalóvá, de felfedezhető volt ez abban a gazdasági politikában is, amely bosszantó következetességgel éppen a francia munkások és közalkalmazottak érdekeit hagyta figyelmen kívül. Nyilvánvalóvá lett ez az ez évi francia költségvetési teiV január végi vitája során, amikoris a kormány a munkások és a köztisztviselők terhére kísérelte meg a deficittel bajlódó államháztartás egyensúlyának megteremtését. A nemzetgyűlés ennek során nemcsak a kormány póthitelekkel kapcsolatos kérelmét utasította el 325 szavazattal 286 ellenében, de hatalmas szótöbbséggel — 580 szavazattal 34 ellenében — kötelezte a kormányt a köztisztviselők fizetésrendezésére vonatkozó javaslatának a köztisztviselőkre kedvezőbb átdolgozására is. A nyugati sajtó — különösen az Egyesült Államokban —< a kétségbeesés határát súroló aggodalommal fogadta a háború utáni Franciaország története "legdinamikusabb miniszterelnökének* •— mint a New York Journal American című lap megállapítja _— távozását a politikai porondról. Mendes-France lemondásával együtt ugyanis veszélybe került a párizsi egyezmények végleges ratifikálásának lehetősége is és ez az, ami aggasztja az Egyesült Államok kormányköreit, amelyek minden francia kormányt abból a szemszögből ítélnek meg, mennyire hajlandó és képes az amerikai érdekeket — amelyek közül ma a nyugatnémetek felfegyverzése áll az előtérben — kiszolgálni. Azzal, hogy a francia parlament felsőháza, a Köztársasági Tanács még nem mondta ki a végső szót a párizsi egyezmények ügyében, fennáll, a lehetősége annak, hogy az egyezmény módosítás végett visszakerülhet a nemzetgyűlés elé, amely azokat ezesetben aligha szavazná meg. Az amerikai reakciós sajtó tehát, hogy befolyásolja az elkövetkező francia kormányt, zsaroló célzattal sértő fenyegetéseket jelentet meg hasábjain és kilátásba helyezi, hogy megvonják Franciaországtól az amerikai segélyeket, másodrangú hatalommá süllyesztik le és a nemzetközi politikai kérdések megoldásánál nem veszik figyelembe véleményét. — "Franciaország újból olyan politikai nyomorékként viselkedett — állapítja meg a New York Post, <— amely nem tud rendet teremteni saját házatáján és még kevésbé képes arra, hogy egyenjogú partner legyen a nyugati szövetségben*. Miközben az Egyesült Államok sajtója elkeseredett támadásokat intéz Franciaország ellen, a francia köztársasági elnök fáradhatatlanul tevékenykedik annak érdekében, hogy olyan politikus legyen az új miniszterelnök, aki először is híve NyugatNémetország felfegyverzésének, másodszor pedig birja azoknak a politikai klikkeknek a támogatását, amelyek létezése és ténykedése annyira jellemző a francia politikai életre. Pinay, az első miniszterelnök-jelölt ugyan híve Nyugat-Németország felfegyverzésének, de nem kapta meg viszont az MRP — a Katholikus Néppárt — és De Gaulle pártjának bizalmát. Pflimlin, az MRP egyik vezető politikusa, a következő jelölt is közismert Nyugat-Németország-barát, de a radikálisok és a szocialisták támogatásának hiányában ő sem tudott kormányt alakítani. Pineau — kiejtve: Pinó — jelenlegi miniszterelnök-jelölt — a Szocialista Párt parlamenti csoportjának elnöke. Nehéz azonban elképzelni, hogy kísérlete sikerrel járhat, miután a szocialistákon kívül csak a radikálisokra, Mendes-France pártjára támaszkodhat, kétséges viszont az MRP és De Gaullg pártjának magatartása. Általános vélemény, hogy kormánya — amennyiben megalakul — rövidéletű lesz csupán. Nyilvánvaló, hogy Franciaországot csak egy széles alapokon nyugvó, a francia nép teljes bizalmát élvező kormány tudja kivezetni abból a politikai hínárból, amelybe az amerikaiak-támogatta kicsinyes, egyéni érdekekért harcoló politikai klikkek taszították. Ebben az új kormányban, amelynek szakítania kell az Egyesült Államok és a revansiszta nyugatnémetek kiszolgálásának megalázó politikájával — fontos szerepet kell játszania a legegységesebb francia pártnak, a Kommunista Pártnak és azoknak a haladó erőknek, amelyek képesek Franciaország érdekeinek megvédésére és tekintélyének helyreállítására. Petrovlcs István Hl Bulganyin beszélgetése W. R. Hearst, Kingsbury Smith is F. Conniff amerikai újságírókkal Moszkva, (TASZSZ). N. A. Bulganyin február 12-én beszélgelést folytatott W. R. Hearst, Kingsbury Smith és F. Conniff amerikai újságírókkal. Kingsbury Smith kijelenti, hogy ő és társai rendkívül hálásak azért a lehetőségért, hogy találkozhatnak és elbeszélgethetnek a szovjet kormány vezetőivel, valamint a szovjet kulturális élet kimagasló képviselőivel. így őszintén hálásak N. A. Bulganyinnak is azért, hogy lehetségesnek találta fogadni őket. A leningrádi repülőtéren értesüllek arrád, hogy találkozhatnak vele. Hearst és társai — folytatja Kingsbury Smith — a Legfelső Tanács ülésszakán nagy figyelemmel fogadták V. M. Molotovnak azt a kijelentését, hogy a Szovjetunió maga mögött hagyta az Egyesült Államokat a hidrogénfegyver gyártásában. Ugyancsak felkeltették a figyelmüket azok a kijelentések, amelyekben szovjetszemélyiségek mind a velük folytatott beszélgetések során, mind a Legfelső Tanács ülésszakán kifejezésre juttatták, hogy a szovjet kormány véget óhajt vetni a fegyverkezési hajszának. Mindegyikük előtt ismeretes az a tudományos körökből eredő és különösen Nyugaton hangoztatott álláspont, amely hangsúlyozza a folytatódó és korlátlan kísérleti atomrobbantások veszélyességét az emberiségre nézve. Hearst ezzel kapcsolatban szeKingsbury Smith azt mondja, hogy szeretné pontosabban megfogalmazni Hearst javaslatát. Nem a kísérleti robbantások teljes megszüntetéséről van szó, hanem az ilyen robbantások számának korlátozásáról. Lehetséges, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok most nem lesz hajlandó belemenni a kísérleti robbantások teljes megszüntetésébe. Figyelembe véve azonban a tudósoknak a korlátlan robbantásokkal járó veszélylyel kapcsolatban tett figyelmeztetését, nem találja-e a Szovjetunió lehel ségesnek a tömegpusztító eszközök esetleges betiltásához vezető első lépésként azt, hogy a nyugati hatalmakkal létesített megállapodás alapján évenle ölre, tízre, vagy tizenötre korlátozzák a kísérleti robbantások számát. Ha a Szovjetunió kormánya nem óhajt erre az útra lépni, ez bizonyos kiábrándultságot. kelthet a közvéleményben. N. A. Bulganyin azt feleli, hogy a Szovjetunió kész megvizsgálni a tömegpusztító fegyverek alkalmazásával járó veszély kiküszöbölésére irányuló minden javaslatot, ha ezek a javaslatok valóban erre a célra irányulnak. Hearst elmondja, hogy előző nap este New York-i hivatalával beszélt és közölték vele, hogy N. A. Bulganyinnak ég V. M. Molotovnak a Legfelső Tanács ülésszakán elmondott beszédeit úgy értelmezik, retne ismertetni egy javaslatot. | mint amelyek kirohanásokat tarN. A Bulganyin közli, hogy érdeklődéssel hallgatja Hearst-öt. Hearst köszönetet mond N. A. Bulganyinnak, és azt a meggyőződését tolmácsolja, hogy az Egyesült Államok kormánya és népe osztja azt a béketörekvést, amelyről a szovjet kormány i9 beszél. Tekintettel arra, hogy a kísérleti termonukleáris fegyverrobbantások az egész emberiségre veszélyt jelentenek! Hearst szeretné megkérdezni, hajlandó lesz-e a szovjet kormány még az atomfegyver eltiltása előtt olyan egyezményt kötni az Egyesült Államokkal, amely korlátozza a kísérleti robbantások számát. Az ilyen megállapodás nem tenne szükségessé ellenőrzési rendszert, mivel mind az egyik, mind a másik fél nyomban tudomást szerezne e megállapodás bárminő megszegéséről. Az ő, Hearst véleménye szerint ez talán az egyetlen út, amelyen hozzá lehet fogni a leszereléshez az atomfegyver területé®. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ebben a kérdésben radikálisabb úton, olyan úton kell haladni, amelyet a szovjet kormány javasol. A szovjet kormány az atomfegyver, a hidrogénfegyver és . a többi tömegpusztító fegyver teljes eltiltását, e fegyverfajták gyártásának megszüntetését, valamint a már előállított ilyen fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonását javasolja. A kísérletek korlátozására vonatkozó javaslat gyakorlatilag semmit sem nyújt. A világ népei tudnak arról, hogy mindkét fél raktáraiban mér kész és kipróbált bombák vannak. Ezért a kísérleti robbantások korlátozásáról szóló megegyezés senkit sem nyugtathat meg. Azt mondhatják nekünk, hogy a további kísérleti robbantások beszüntetésének kérdése most azért vetődik fel, mert már elegendő készlet halmozódott fel a tömegpusztító eszközökből. Ez nem hozhat megnyugvást. A szovjet kormány radikálisabban vetette és veti fel a kérdést, A szovjet kormány a tömegpusztító eszközök gyártásának, raktározásának és felhasználásának megtiltását javasolja. Pontosan ebben az irányban kell dolgozni és megegyezésre jutni. lalmaznak az Egyesült Államok kormánya ellen, és hogy ezzel kapcsolatban az Egyesült Államokban különböző olyan feltételezgetések hangzanak el, nem jelenti-e a szovjet kormány vezetésének megváltozása azt, hogy a szovjet kormány antagonisztikusabb álláspontra szándékozik helyezkedni az Egyesült Államokkal szemben. Ezzel összefüggésben ő, Hearst, szeretné megkérdezni, az-e N. ABulganyin véleménye, hogy a vezetésben történt változás a Szovjetunió álláspontjának megváltozását jelenti az Egyesült Államok viszonylatában. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy nem, nem jelenti. Hearst és Kingsbury Smith megjegyzik, hogy ezt örömmel hallják. Conniff elmondja, hogy a múlt héten N. Sz. Hruscsov, a velük folytalott beszélgetése során kijelentette, hogy igazságtalan dolog az Egyesült Államok közvéleményét a Szovjetunió ellen hangolni és megkísérelni olyan benyomást kelteni, hogy a Szovjetunió háborút akar. Ugyanakkor V. M. Mololovnak a Legfelső Tanács ülésszakán elhangzott beszéde azt. a kőnyomást keltheti, hogy az Egyesült Államok akar háborút. Az amerikai nép feltétlenül oz't tartja, hogy az ilyen benyomás keltésére irányuló kísérletek szintén igazságtalanok. N. A. Bulganyin véleménye szerint vajon hasznos lenne-e a béke megszilárdítására nézve, ha szovjet hivatalos személyek tartózkodnának az Egyesült Államok elleni kirohanásoktól, és amerikai hivatalos személyek tartózkodnának a Szovjetunió elleni kirohanásoktól? N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy véleménye szerint ez helyes lenne. Ami V. M. Molotov beszámolóját illeti, amelyre Conniff hivatkozik, az teljesen tárgyilagosan értékeli a tényeket, éppen a tényeket és maradéktalanul tükrözi a szovjet kormány álláspontját. Kingsbury Smith megjegyzi, hogy Molotov beszédében több ízben emlílést tett az amerikai kormány agresszív szándékairól és kijelentette. liogy az Egyesült Államok háborúra készül. Pedig az amerikai kormánynak egyáltalán nincsenek agresszív szándékai. Az amerikai nép előtt ismeretes, hogy Eisenhower elnök Indokína térségében, valamint Formoza térségében tartózkodott o'.yan intézkedésektől, amelyek széles konfliktust idézhetnének elő. Amikor az amerikaiak szovjet hivatalos személyek ilyenféle kijelentéseit olvassák, az a gondolatuk támad, hogy a szovjet kormánynak vagy helytelen elképzelése van az Egyesült Államok kormányának álláspontjáról, vagy szándékosan az Egyesült Államok ellen akar hangolni máz ! országokat. Ez természetesen fokozza az amerikai nép nyugtalanságát és megerösíll azt a meggyőződést, hogy az Egyesült Államoknak rendelkeznie kell katonai támaszpontokkal. Kingsbury Smith előtt nem egészen világos, hogyan lehet összeegyeztetni ezeket, az Egyesült Államok kormánya ellen intézett kirohanásokat azokkal a kijelentésekkel, amelyekben szovjet hivatalos személyek a velük folytatott beszélgetés során, valamint a Legfelső Tanács ülésszakán hangsúlyozták, hogy a szovjet kormány a viszonyok javulását akarja az Egyesült Államokkal. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy teljesen őszinték a Szovjetunió képviselőinek azok a kijelentései, hogy jó, normális viszonyt akarnak teremteni az Egyesült AL. Iamok kormányával. Az ülésszakon j mondott beszédében Bulganyin rámutatott arra, hogy egyebek között, a háború alatt jó kapcsolataink voltak az Egyesült Államokkal, Angliával, továbbá Franciaországgal, amely később csatlakozott ehhez a csoportosuláshoz, és teljes mértékben megelégedettek lennénk, ha most ezek a kapcsolatok helyreállnának. Mind V. M. Molotov, mind ő, Bulganyin, kifejezésre juttatta a Legfelső Tanács ülésszakán mondott beszédében a szovjet kormánynak azt az óhaját, hogy előmozdítsa a jelenlegi nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet kormány valóban akarja ezt és neki, Bulganyinnak, az a véleménye, hogy a világ minden népe ugyanezt akarja. Kingsbury Smith arról beszélt, hogy Y. M. Molotov beszámolója bizonyos hangulatokat kelt az Egyesült Államokban, ezeket a hangulatokat azonban a beszámolóról adott helytelen tájékoztatás idézi elő, mégpedig szántszándékkal, hogy igazolva legyen az amerikai katonai támaszpontok létrehozása a Szovjetunió körül és határainak közelében. Emellett köztudomású, hogy ezeket a katonai támaszpontokat jóval Molotov és Bulganyin beszédei előtt létesítették. Létrehozásuk semmi összefüggésben sincs a szovjet személyiségek kijelentéseivel. Kingsbury Smith megköszöni N. A. Bulganyinnak a magyarázatot. Hearst azt mondja, hogy ma, február 12-én van Abraham Lincolnnak, az amerikai nép egyik nagy kormány- és — elmondható — szellemi vezetője születésének évfordulója. Lincoln a gettysburgi csatatéren mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a nép kormányának, amelyet a nép választott a nép számára, soha nem szabad eltűnnie a föld színéről. Hearst megkérdezi, nem óhajt-e N. A. Bulganyin valamilyen kommentárt fűzni Lincoln e kijelentéséhez. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ez jó idézet, nagy ember okos kijelentése. Hearst megkérdezi, ismerte-e N. A. Bulganyin azelőtt is ezt az idézetet. (Folytatás a mdsoclik oldalon.}