Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-16 / 39. szám

DElMSGYüROüSZaG N. A. Bulganyin beszélgetése W. R. Kearst, Kingsbury Smith és Connitf amerikai újságírókkal SZERDA. 1955 FEBRUÁR 1«. f (Folytatás az első oldalrólj N. A. Bulganyin tagadóan válaszol. Kingsbury Smith engedélyt kér egy, a szovjet államigazgatás mechanizmusóra vonatkozó kérdés feltételére. Előtte és társai előtt nem egészen világos, mikor és milyen színvonalon fogadták el eredetileg azt a később a Legfelső Tanács elé terjesztett döntést, amely szerint megengedik G. M. Malenkov lemondását és N. A. Bulganyint nevezik ki az új miniszterelnökké. Helyes-e azt mondani, hogy ezt a döntést eredetileg az SZKP Központi Bizottsága hozta, azután terjesztették megvitatás céljából a Legfelső Tanács elé. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsa új elnökének kinevezésére vonatkozó javaslatot, mint az a sajtóból ismeretes, N. Sz. Hruscsov küldött a központi bizottság és a korelnökök tanácsának nevében terjesztette a Legfelső Tanács elé. Országunkban a kommunisták és pártonkívültek tömbben vannak. Kingsbury Smith azt kérdezi, hogy G. M. Malenkov lemondásának rendje, és N. A. Bulganyin új miniszterelnökké való kinevezése a kollektív vezetés elvének megtartását jelenti-e. N. A. Bulganyin ezt válaszolja: Feltétlenül, a kollektív vezetés elve nálunk megdönthetetlen. Kingsbury Smith elmondja, hogy a sajtójelentésekből nem világos, megmarad-e G. M. Malenkov az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, és megkérdezi, így van-e. N. A. Bulganyin igenlő választ ad. Conniff azt mondja, hogy Nyugaton mégiscsak túlsúlyban van az a vélemény, hogy a szovjet kormány végleges célja a kommunista befolyás uralmának megteremtése az egész világon. Conniff kéri N. A. Bulganyint, fejtse ki véleményét erről a kérdésről. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy Hearst, Kingsbury Smith és Conniff már részletes beszélgetést folytattak erről a témáról N. Sz. Ilruscsowal, aki kimerítő választ adott a Conniff által feltett kérdésre. Ezt a választ a sajtóban nyilvánosságra hozták. 0, Bulganyin, semmit sem tud hozzátenni N. Sz. Hruscsov kijelentéseihez. Conniff megköszöni N. A. Bulganyin válaszát és a továbbiakban azt mondja, hogy a szovjet kormány vezetésében történt változás természetesen sok olyan feltételezést váltott ki Nyugaton, hogy lehetséges a katonai befolyás erősödése a Szovjetunió politikájában, tekintettel arra, hogy Bulganyin marsallt most miniszterelnökké, Zsukov marsallt pedig honvédelmi miniszterré nevezték kl. Conniff azt kérdezi N. A. Bulganyintól, szándékában áll-e a szovjet kormánynak most nagyobb mértékben támaszkodni a katonai vezetők tapasztalataira politikájának keresztülvitelében. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ő, Bulganyin, eléggé részletesen megvilágította a szovjet kormány politikáját a Legfelső Tanács ülésszakán tartott beszédében, és hogy, véleménye szerint, ebben a beszédben kimerítő választ lehet találni a Conniff által feltett kérdésre. Kingsbury Smith elmondja, hogy a Nyugaton uralkodó vélemény szerint a tartós béke kulcsa a leszerelés, a leszerelés kulcsa pedig a hathatós nemzetközi ellenőrzési rendszer megteremtése állandó jellegű felügyelettel minden fegyverfajtóra vonatkozóan, az atomfegyvert is beleértve. Kingsbury Smith felkéri N. A. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése Bulganyint, válaszoljon, hogyan értékeli egy ilyen megegyezés elérésének lehetőségét. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy a szovjet kormány beterjesztette javaslatait ebben a kérdésben. A szovjet kormány síkraszáll a leszerelésért, az atomfegyver haszná[ laténak, előállításának cs raktáro| zásának megtiltásáért. A szovjet kormány síkraszáll az ellenőrzésért is. Az idevonatkozó szovjet javaslatokat tartalmazó okmányok még megvitatás tárgyai a megfeleld nemzetközi szervekben. Conniff elmondja, hogy annak a beszélgetésnek során, amelyet Hearst és társai New York-i irodájukkal folytattak, felhivták figyelmüket arra, hogy Amerikában komoly nyugtalanságot keltett a Legfelső Tanács ülésszakán felvett éles hangnem. 0, mármint Conniff, szeretné megkérdezni, tehetnének-e ők, újságírók, valamit e nyugtalanság csillapítására. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy Hearst, Kingsbury Smith és Conniff közölhetnek sajtón keresztül, vagy egyéb olyan módon, amilyent lehetségesnek találnak, hogy i a szovjet kormány őszintén törekszik a nemzetközi feszültség enyhítésére, a népek közti békére, hogy a szovjet kormány meg óhajtja javítani viszonyát az Egyesült Államokkal. Hasznos lenne, ha helyesen tolmácsolnák és tárgyilagosan világítanák meg azt, amit a Szovjetunióban megtudtak, mivel az újságíróknak és különösen olyanoknak, akikkel ő, Bulganyin, ma j beszélget, nagy befolyásuk van. ! Hearst megjegyzi, hogy ő a máI sodik újságírónemzedék képviselője ' : és teljes mértékben átérzi az újságírókra háruló felelősséget. ! Conniff engedélyt kér arra, hogy feltehessen egy kérdést amerikai stílusban, olyan kérdést, amely személy szerint N. A. Bulganyint érinti. Megkérdezi, nem fog-e N. A. Bulganyin tiltakozni ilyen kérdés ellen. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy ez a kérdéstől függ. Conniff megkérdezi, mit érzett N. A. Bulganyin, amikor egy olyan hatalmas ország vezetésével járó óriási felelősséget ruháztak rá, mint amilyen a Szovjetunió, hogyan reagált személy szerint, amikor tudomást szerzett az új kinevezésről. N. A. Bulganyin azt feleli, hogy úgy érezte magát, ahogy az emberek hasonló esetekben érzik magukat Kingsbury Smith őszinte köszönetet mond N. A. Bulganyinnak azért, hogy időt talált fogadásukra és kérdéseik megválaszolására. Hearst megjegyzi, hogy neki és társainak olyan lehetőségeket nyújtottak, amilyenhez nagyon kevés ember jutott, nevezetesen, hogy találkozhattak és beszélgethettek nem egy vagy két, hanem négy kiváló szovjet vezetővel. Neki, Hearstnak, az a meggyőződése, hogy az olyan okos embereknek, mint amilyenekkel Moszkvában volt alkalma találkozni, az ilyen jószándékú és békés célokat követő embereknek meg kell találniok és feltétlenül meg is találják a békéhez vezető utat. N. A. Bulganyin megköszöni Hearst kijelentését. Végezetül Kingsbury Smith megjegyzi, hogy Hearstnak hétfőn Londonban találkoznia kell Churchillel és megkérdezi, nem akar-e N. A. Bulganyin nem hivatalos formában üzenni valamit Churchillnek. Kingsbury Smith ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy N. A. Bulganyinnak semmiféle ezzel kapcsolatos kijelentése nem kerül közlésre a sajtóban. N. A. Bulganyin azt válaszolja, hogy nincs semmi üzennivalója.. A Termelőszövetkezeti Tanács kedden tartotta első idei, kibővített ülését az EFEDOSZ székházban. Megbeszélték a termelőszövetkezetek előtt álló soronlóvő feladatokat és a Minisztertanács vándorzászlajának, valamint „Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága" cím és pénzjutalom odaítélésének javaslatát. Az elnökségben helyet foglalt Dobi István, nz Elnöki Tanács elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Béres Sándor, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára. Dögei Imre, az Országos Földművesszövetkezeti Tanács elnöke, Lőrincz József, az MDP Központi Vezetősége mezőgazdasági osztályának yezetője, Szőke Mátyás földművelésügyi miniszterhelyettes, gépállomási főigazgató és több élenjáró termelőszövetkezet elnöke. Dobi fsfván beszámolója Élüzemavaf-ó ünnepség a DÁV-nál Szombaton este tartották meg a Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat dolgozói élüzem-avató ünnepségüket a gyönyörűen feldíszített kultúrteremben. Az ünnepségen megjelent Erős László iparigazgató evtórs is. Puszta János párttitkár elvtárs nyitotta meg az ünnepséget és köszöntötte a vállalat pártszervezete nében a dolgozókat. Kiss Lipót elvtárs beszámolójában vázolta, milyen feladatok várnak ránk, energiaipari dolgozókra az 1955-ös évben, majd átadta az éliizem oklevelet. Albert Ernő elvtárs a Vasas Szakszervezet nevében köszöntötte a dolgozókat és átnyújtotta a SZOT vándorzászlaját. Ezután Turza Mihály elvtárs, a vállalat igazgatója, beszámolójában ismertette elért eredményeinket, megköszönte a dolgozók jó munkáját és átadta a verseny legjobbjainak a 209—500 forintig terjedő jutalmat. Végezetül Vereska András elvtárs, a Városi Pártbizottság nevében köszöntötte a dolgozókat és további munkasikereket kívánt. Az ünnepséget vacsora követte, az üzem dolgozói és a meghívottak együtt szórakoztak. Jurlca József A beszámolót Dobi István tartotta és iöbbek között e következőket mondotta: A Központi Vezetőség júniusi haiározata, a kormányprogram és a Termelőszövetkezeti Tanácg legutóbbi ülése óta eltelt idő alatt termelőszövetkezeteink gazdasági megerősítésében, szervezeti megszilárdításában és számszerű fejlesztésében is kétségtelenül értünk el eredményeket. A jó termelőszövetkezetek eredményeiket, szilárdságukat, fejlődésüket az alapszabály szerinti gazdálkodásnak, a szövetkezeti demokrácia tiszteletben tartásának köszönhetik. • Ezekkel &z eredményekkel azonban nem lehetünk megelégedve. Van még sok termelőszövetkezet, amelyeknek gazdálkodása rossz, gyengék az eredményeik, a munkafegyelem laza és igy a tagok jövedelme is alacsony. Annak, hogy több termelőszövetkezetünkben i'.yen állapotok vannak, a legfőbb okát elsősorban az alapszabályszerű gazdálkodás terén meglévő hibákban látom. Igen gyakori az alapszabályban lefektetett szövetkezeti demokrácia lábbal tiprása. A tanácsi ezervek, s legfőképpen azok, amelyek legközelebb állnak a termelőszövetkezetekhez, a járási tanácsok vegyék észre az ilyon hibákat és a legmesszebbmenő támogatásban részesítsék a szövetkezet tagságát. Helyes tehát, ha minden termelőszövetkezet tagsága arra törekszik, hogy a gazdálkodáshoz alaposan értő, tapasztalt, a tagság bizalmát élvező, vezetésre alkalmas tagok legyenek a vezetőségben. Ez a legfőbb folté* ele a vezetőség és a tagság közötti jóviszony, a jó kollektív munka, az egységes akarat kialakításának, a nagyobb eredmények elérésének. Dobi István ezután a háztáji gazdaságról beszélt és a következőket mondotta: Az a szövetkezeti tag, aki pillanatnyi haszon reményében túlfejleszti háztáji gazdaságát, egyéni gazdálkodásra törekszik, nem érti a termelőszövetkezetnek, mint szocialista nagyüzemi gazdálkodási formának igazi lényegét, valódi értelmét. Az ilyen tag többet veszít a közösbon, mint amit esetleg pillanatnyilag nyer a háztájiban. Ezenkívül a háztáji gazdaság túlfejleszlége az állam érdekeit is sérti, mert jogtalanul kiierjeszti a beadás alól mentesített területet. Ezért a leghatározottabban kell fellépni ott. ahol ez a kérdés még mindig ninc8 kiclégílően rendezve. Az ilyen szövetkezetekben azt tartanánk a leghelyesebbnek, és azt javasoljuk is, hogy ezzel a napirenddel külön közgyűlést tartsanak és határozatot hozzanak a háztáji gazdaságnak az alapszabály által előírt kereteit meghaladó részének megszüntetésére s azt maradéktalanul végre is hajtsák. Nagyon sok olyan termelőszövetkezetünk van, amely könnyelműen, nem gondolva a jövőre a szövetkezeti alapot nem, vagy alig növeli. A szövetkezeti gazdaság állandó, egyenletes fejlődésének biztosítása tehetetlen a szövetkezei; alap gyarapítása nélkül. Dobi István elvtárs ezután ezzel kapcsolatban a következőket mondotta: nincs és nem is lehet olyan termelőszövetkezet, amelyben ne legyen öreg, beteg, vagy baleset folytán bizonyos ideig a termelőmunkából kiesett tag, akinek szüksége van a termelőszövetkezetnek — mint nagy családnak — emberséges gondoskodására, támogatására. A szociális alap létesítése éppen a szövetkezet ilyen tagjairól való gondoskodást teszi lehetővé. Ez magabiztossá, nyugodttá, bizakodóvá teszi a termelőszövetkezeti tagokat — öregeket és fiatalokat egyaránt. Azon túl. hogy ez a gondoskodás emberi kötelesség, gazdaságilag is teljes mértékben indokolt, hiszen az erre rászoruló tagok munkaképességük csökkenése vagy megszűnése előtt résztvettek a közös gazdaság létrehozásában és megerősítésében. A termelőszövetkezetek most fejezték vagy fejezik be termelési és bevétel-kiadási tervük elkészítését. A tervezésben néhány alapvető hibára figyelhetünk fel. Az egyik ilyen hiba, hogy nagyon sok termelőszövetkezet termelési tervében a termésátlagokat, adottságaihoz és lehetőségeihez képest alacsonyra tervezte. A tervfeladatokat úgy kell megállapítani, hogy azok a helyi adottságok között elérhetők legyenek, de ugyanakkor mozgósítsanak is nagyobb eredmények elérésére. A tervezésben való, a szövetkezeti taghoz nem méltó esetleges számításnak semmi értelme, semmi haszna sincs, ha a növénytermesztés területén nem az adottságok szem előtt tartásával tervezünk, hanem a prémiumra gondolunk, jogtalan előnyökhöz akarjuk juttatni magunkat, szövetkezeti tagtársaink rovására. Csakis az adottságok legteljesebb mértékű figyelembevételével készült terv viszi előre a szövetkezet ügyét. Az ilyen terv hat serkentőleg a többtermelésre, s az ilyen esetben kialakult nemes vetélkedés következtében elért többletért a prémiumot felvenni büszkeség. A tervet nem lehet érvényesnek tekinteni, ha lelkiismeretlen alátervezés fordulna elő. — A másik hiba, ami nagyon veszélyes és káros a szövetkezeti gazdálkodásra, hogy egyes termelőszövetkezetek termelési terveikben nem, vagy csak igen kevés növényápolást terveztek. Ha az ilyen termelőszövetkezetek esetleg idegen munkaerő igénybevételére vagy részművelésre gondoltak, akkor nem gondolták meg alaposan sem a közös gazdaság sem a tagok érdekeit. Az idegen munkaerő alkalmazása és a részesművelés — amellett, hogy politikailag is igen káros — gazdaságilag is gyengíti a szövetkezetet, mert csökken a közös állomány részére rendelkezésre álló takarmánygabona, csökken a tagok részesedése is. A harmadik ilyen hiba, hogy tudomásunk szerint vannak termelőszövetkezetek, amelyek termelési tervükben a szarvasmarhaállomány és ezen belül a tehénállomány csökkenését irányozták elő, továbbá pedig az, hogy a sertés-szaporulat legnagyobb részét malac vagy süldőkorban akarják értékesíteni, másrészt pedig a tagok közötti kiosztásra tervezik. Az olyan termelőszövetkezetek, amelyekben valamilyen hibát követtek el a tervezésnél, nagyon helyesen teszik — de meg is keli tenniök —, ha felülvizsgálják termelési terveiket é3 a szükséges módosításokat a tagsággal megbeszélve, azokon átvezetik. A gépállomások munkáját értékelve megállapíthatjuk, hogy azoknak a termelőszövetkezetekben végzett szántási, vetési munkáiban lényeges javulás tanasztaliható. De ha a gépállomások általános feladatát tartjuk szem előtt, azt kell megállapítanunk, hogy a géoállomások még mindig nem töltik be azt a szerepet, amelyet mind a termelőszövetkezetek, mind pártunk, államunk joggal elvárna tőlünk. Hogy a géoállomások a rájuk váró nagy feladatokat a termelőszövetkezetekben meg tudják oldani, elsősorban az volna a legfontosabb, hogy a gépállomás az agronómusain, brigádvezetőin. de a traktorosain keresztül is alaposan ismerje meg a termelőszövetkezet adottságait. Ez az ismeret tenné tehetővé azt is, i hogy a gépállomások a körzet ! adottságainak legjobban megfelelő j és típusú talajművelő, növényápoló j gépekkel tegyenek felszerelve. Ez sajnos majdnem minden gépállomásnál hiányzik, í Másodszor a génállomásoknak arra kell törekedniök, hogy gépeikkel akkor álljanak a termelőszövetkezeI teik rendelkezésére, szinte abban az órában, amikor arra azoknak szüle* ségük van. Ez sajnos nagyon kevés gépállomásnál van így. A gépállomás kihelyezett agronómusa segít a termelőszövetkezet éves tervének elkészítésénél, a terv végrehajtásánál. Ezt a munkát azonban sok agronómus gyengén, vagv szinte egyáltalán nem látja el. Helyes volna, ha a gépállomás megvizsgálná agronómusainak munkáját és akik így végzik munkájukat, valamilyen oknál fogva, vagy szakmai képzettség vagy akarat hiányában, leghelyesebb, ha a gépállomás megszabadítja tőlük a termelőszövetkezetet. Gondoskodni kell a gépállomásnak olyan szakemberek beállításáról, akik szívvel-lélekkel akarnak és tudnak is dolgozni és segíteni a termelőszövetkezetek gazdálkodásának vezetésében, a munka megszervezésében. A termelőszövetkezetek joggal várják el a gépállomástól, hogy pontosan legyen nyilvántartva a termelőszövetkezetekben végzett gépi munka. A termelőszövetkezetek is követnek el hibákat, amikor nem ellenőrzik kellően a szövetkezetben végzett gépi munkát. Ideje volna, hogy a gépállomások főigazgatósága ezen a területen rendet teremtsen. Szép számmal vannak már jől gazdálkodó, jó eredményeké; elérő termelőszövetkezetek, amelyekben a tagság öntudatos, szövetkezeli ember módjára gondolkodik és dolgozik- Több ilyen jól gazdálkodó termelőszövetkezetünknél azonban azt tapasztaljuk, hogy nem mindig szívesen fogadják a közéjük belépni szándékozókat, sőt több esetben el is tanácsolják őket. Szerintem a« a helyes, ha a termelőszövetkezetek — ismerve erejüket és adottságaikat — célszerűen, számszerűleg is fejlesztik gazdaságukat azzal, hogy a belépni kívánkozó még egyénileg dolgozó parasztokat felveszik eoraikba- Ezen túl mennék és azt mondanám, hogy helyes, ha a szövetkezet nem várja, hogy jelentkeznek a belépni szándékozók, hanem azok előtt állandóan ismerteti szövetkezetük eredményeit, igyekszik veliik jó kapcsolatot kialakítani és meggyőzni őket a közös gazdálkodás előnyeiről, álig egy-két bét van már hátra és elérkezik n mezőgazdaságban a tavaszi vetések és egyéb munkák ideje. A gondos termetőszövotkezelben egészen .biztos, hogy a tavaszi munkákhoz szükséges gépeket már kijavították. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol még e téren van tennivaló, lássanak hozzá és javítsanak ki minden gépet, szerszámot. Ehhez adjon meg a gépállomás minden scitséget. A közvetlenül előttünk álló mezőgazdasági munkák közül az őszi szántások tavaszi ápolására szerelném felhívni az elvtársak figyelmét. Ennek nagy jelentőségo van a téli csapadék megőrzése, a gyomirtás és a jó magágy készítése szempontjából. Ne halasszuk tehát ezek elvégzését és mihelyt az idő "'a a talaj nedvesség! állapota megengedi, azonnal lássunk muni kához — fejezte be beszédét Dobi István. Dobi István beszámolója után Béres Sándor, a Termelőszövetkezeti Tanács titkára javaslatot terjesztett elő a Minisztertanács vándorzászlaja és ,,Az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdasága" cím és az ezzel járó pénzjutalom odaítélésére. A Minisztertanács a példamutatóan gazdálkodó, magas terméseredményeket elérő, valamint az állam iránti kötelezettségét jól teljesítő legjobb három termelőszövetkezetet vándorzászlóval és az „Ország élenjáró termelőszövetkezete" címmel tünteti ki, valamint százezer, ötvenezer. illetve huszonötezer forinttal jutalmazza. Az elnökség tizenkét termelőszövetkezetet terjesztett a Termelőszövetkezeti Tanács elé, hogy ezek közül válasszák kl a jutalmakat njegérdemlő három legjobb termelőszövetkezetet. A felszólalások után a tanácskozás részvevői egyhangúag kijelölték a Minisztertanács vándorzászlajára és jutalmaira javasolt termelőszövetkezeteket. A Minisztertanács vándorzászlaját és százezer forint jutalmat a végegyházi Szabadság Termelőszövetkezet, a Minisztertanács vándorzászlaját és ötvenezer forintot a rábacsanakoi Kossuth, míg a vándorzászlót és 25 ezer forint pénzjutalmat a koppánmonosori Dózsa Termelőszövetkezet kanja. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése Dobi István válaszával ért véget,