Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955. JANUÁR 27. 3 D ELMft SYGRORSZÍO Nem elég csak a gasdasági segítség • • . A Szegedi Textilművek és az Autójavító Vállalat a kiskundo­rozsmai gépállomás patronálását vállalta. Nincs olyan kérése a gépállomásnak, melyet ne tarta­nának szívügyüknek a patronáló üzemek s ha csak egy mód adó­dik, örömmel segítenek. A Tex­tilművek Wéber János esztergá­lyost a dorozsmai gépállomásra küldte, hogy ott segítsen az erő­gépek kijavításánál. Wéber János kiváló munkát végez, példát mu­tat a munkafegyelemben és a munkában. A munkaidőt -beszéd nélkül* kihasználja és bizony ez egy kicsit baj. Szívesen vennék a traktorosok, különösen a gépállo­más pártszervezete, ha Wéber Já­nos munkája mellett néha elbe­szélgetne a szerelökkel, a trakto­ristákkal. Az Autójavító Vállalat­ra sem lehet panasz, hisz gazda­sági téren komoly segítséget nyújt a kombájnmotorok kijavításánál, az egyes alkatrészek elkészítésénél. Mindezek mellett mégis azt kell mondanunk, hogy a patronáló üze­mek féisegHséget nyújtanak csak a dorozsmai gépállomásnak. Jóllehet, ezen a féLsegitségen vala­mivel már túlmegy a Textilművek, hisz komoly ígéretet tettek arra, hogy a kultúrgárdájukat a gépál­lomás MSZT. szervezetének alakuló ülésén feUéptetik, tehát kulturális segítséget is adnak a gazdasági se­gítség mellett. Ennél tovább azon­ben a Textilművek sem megy el, noha Dégi István, a gépállomás párttitkára és Németh Kálmán, a gépállomás igazgatója már több­ször megemlítette, hogy a gazda­sági segítségen kívül politikai se­gítséget is szívesen vennének. — Én saját magam, amikor fel­vetettük a politikai segítséget, ak­kor pártszervezetünk és szakszer­vezetünk támogatására gondoltam — mondja Dégi István. — Lehet, hogy mi rosszul fogalmaztuk meg kérésünket s nem mondtuk meg nyíltan, hogy az üzemi pártszer­vezet is segíthetne valamit. Az Autójavító Vállalat vezetője, Sar­nyai elvtárs meg is Ígérte, hogy a szocialista szerződés megkötésere magával hozza az üzem párttitká­rát. Sajnos később ezt lemondta, mivel a párttitkár nem függetlení­tett. Mi azért meghívtuk a párttit­kárt a pénteki taggyűlésünkre is, Álljunk meg egy szóra. Vizsgáljuk meg az Autójavító Vállalatnál mi a helyzet. A párt­titkár valóban nincs függetlenítve, esztergályosként dolgozik. Ha ott­hagyná munkáját, nem teljesítheti normáját, tehát rosszul jár, keve­sebbet keres. Elfelejtik azonban az Autójavító Vállalatnál, hogy a kiskundorozsmai gépállomáson két esztergapad van, és ezek közül csak az egyik dolgozik. Szívesen fogadnák kéthetenkint egy napon olyan esztergályos segítségét, aki politikailag képzett s aki elbeszél­getne a szerelőkkel és traktoro­sokkal. Péter Szilveszter elvtárs, a Tex­tilművek párttitkára szükségesnek tartja a dorozsmai gépállomás po­litikai megsegítését, mégis idő­hiányra hivatkozik: — Nincs az embernek még arra sem ideje, hogy a körtöltésen kívül menjen. Mi különben gazdaságilag minden­ben segítjük a gépállomást. Péter elvtárs érvelése nem helyt­álló. Elsősorban azért mert a gaz­dasági segítség, a gépek kijavítása még nem jelenti azt, hogy a trak­torosok most már biztosan jól vég­zik a szántást és a vetést. Bár a gépállomáson az utóbbi időben megjavult a népnevelő munka, je­lenleg 12 népnevelő végez komoly nevelő munkát. Hosszú idő után a pártépítéssel is foglalkoznak, a kö­vetkező taggyűlésen döntenek pél­dául Dudás Lajos traktoros tag­jelölt felvételéről. De ez még nem jelenti azt, hogy a politikai munka már hibátlan avagy olyan mint a Textilműben. Nem rendel­kezik és nem is rendelkezhetik a gépállomás olyan képzett káderek­kel sem. mint a Textilművek. Segítségre szorul tehát a gépál­lomás pártszervezete, például az emberekkel való foglalkozásnál. Baj van még a bírálattal is. A ve­zetőket tessék-lássék bírálják csak meg a hibáikért és ami talán a legfőbb, nem becsülik egymás munkáját a gépállomáson. Vehet­jük példának Szilágyi Sándor von­tatós esetét is, aki a munkában áldozatkész, mégsem kap kellő megbecsülést a vezetőktől, sőt munkatársaitól sem. Egész bizo­nyos, ha a Textilművek és az Au­tójavító Vállalat politikailag is se­gítené a gépállomást, akkor ezek a problémáit még a tavaszi munkák kezdete előtt megoldódnának. Ez pedig azt jelentené, hogy a veze­tők és a traktorosok saját munká­juk értékelése mellett jobban meg­becsülnék munkatársaik és a ter­melőszövetkezetek tagjainak is a munkáját. A zsörtölődés helyett baráti kapcsolat alakulna ki a tsz. tagok és a traktorosok között. Nem vitás ezek után, hogy a politikai munka végsó fokon gazdasági sikerekhez vezet, a termelékenység növelését vonja maga után. Figyelmen kívül hagy­ni mindezt súlyos hiba a patronáló üzemek részéről. Nem mankót vár a *hóna alá* a dorozsmai gépállomás pártszer­vezete. Ne gondolják azt se a pat­ronáló üzemek pártszervezetei, hogy ott minden jól avagy minden rosszul megy. Vannak szép ered­mények, akadnak hibák is. Egy-egy üzem pártszervezetének azonban már igen sok gyakorlata van a hibák feltárásában, azok ésszerű javaslatok útján történő megszűn­tetésében. Ne gondolkodjanak te­hát sokáig a Textilmüvekben és az Autójavító Vállalatnál. Minél előbb, lehetőleg már holnap, leljes segítséget nyújtsanak a kiskundo­rozsmai gépállomásnak, vagyis a jó gazdasági együttműködés mel­lett politikailag is támogassák a gépállomást. A kormányprogram, a júniusi út a falu megsegítését nem egyedül a gazdasági segítség­ben látja, ezentúl a politikai segít­séget helyezi előtérbe, mert egy ilyen segítségnek, a munkás-pa­raszt szövetség elmélyítésének eredménye a terméseredmények növelésében, tehát végső fokon gazdaságiakban tükröződik vissza, i v- !F — Sz) Az épülő kommunizmus nagy országából Az ötéves tervek útján I. Artoboljevszkij akadémikus cikkéből Sajnos még ilyen falusi DISZ-szervezet is van l ™ YYTteQTYR- , -nArittvezetöségi . tudták az illetékesek hová ls szál- etrvezer a nváron műsort ndr» "A VB ÜLÉSEK, a páritvezetőségi ülések sorozata is foglalkozott már itt a DISZ-szel. És mégis ... Éppen hogy csak él Pusztamérgesen ez a szervezet. Afféle tetszhalottnak is mondhatnánk, aki ugyan még él, de a hozzátartozók már temetik, sőt azon vitatkoznak, hogy mit örö­kölnek, mi lesz, meg kié lesz az örökség. A parasztfiatalok nem járnak a DISZ-be. Aki a hosszú téli estén mégis elunja magát otthon, hát hova menjen? Eltántorog a kocs­mába, ha hozzá fér, üt egyet-ket­tőt a dákóval a billiárd asztalon, de az is megesik, hogy egymás fe­jén meg hátán, vagy ahol éppen érik. Erről azek a nevek tanús­kodnak legjobban, akik azért let­tek kiírva a földművesszövetkezeti vendéglő egyik tábláján, mert ve­rekedtek. Most már innen is kitil­tották őket, ide sem tehetik be a lábukat. Foglalkoznak a DISZ-el? Igen! De hogyan? Mindig szépen sorra, rendre megtárgyalják, hogy mije van még a DISZ-nek, mit lehet még elvenni tőle. A tárgyalások nem is maradtak eredménytelenül. Ki tudja, már hányadszorra vettek el a helyiségüket. Idő telt el míg aztán újra valami -egérlyuk* félét kiszorítottak a számukra. A DISZ helyiséget egy őszön egy darabig a helyi népírontbizottság bérelte. Szegény házigazdák... Azután a földművesszövetkezet nyitott benne ideiglenes árudát, Szegény házi­gazdák ..» NEMRÉGEN felvetődött a ta* nácsnál. hogy a gazdakörnek, de a MOKÉP-nek is bútor kellene. A helyiségről valószínű csak azért nem esett szó, mert most a fold­művesszövetkezet innen bonyolítja le a falu áruforgalmát. Jódarabig töprengtek az illeté­kesek. Hm, hm. Honnan vegyünk bútort a gazdakörnek, meg a MO­KÉP-nek? Nem szőszerint vesszük az esetet, de valahogy így történ­hetett: Brávó! Megvan. — kiáltott fel na egyik nagy „felfedező". — Hát vegyük el a DISZ-föl. Most égy sincs helyiségo. meg aatán külön­ben. sem használják. A néhány rossz, nyagda szék és lóca elszállítására ugyan m'ig nem került sor, talán az a szerencséje a DISZ-nek. hogy még a gazdakörnek sincs meg » végtogw bdsav ® , Tudták az illetékesek hová is szál­lítsák a bútorokat. Amit eddig leírtunk, afféle tré­fás dolognak tűnhet, pedig cz a szomorú valóság, Pusztamérgesen, a DISZ-szel kapcsolatban. Az érteketzletek értekezletein megtárgyalták már oddig olyan sokszor, hogy mit lehetne még el­venni a DISZ-től, végro vessék már fel azt is az elvtársak, mi az oka, — mert, hogy nagy oka van neki — a fiatalok miért kerülgetik el a szervezete1!? Igaz, hogy erre mi már rciszben megadtuk a választ. Ve­tődjók fel inkább az, hogy hogyan és miként kellene egy lelkes, élet­tel leli DISZ-szervezotet létrehozni a faluban. A sándorfalvi fiaitalok példája mutatja, íogy ahol tanu­lási, szórakozási lehetőségeket biz­tosítan k a paraszt fiataloknak, oda szívesen eljárnak. A legutóbbi tag­gyűlésükön is a sándorfalviak, vagy 120-an voltak jelen. Pusztamérgesen ,.. ott, ott csak hárman. Igaz, hogy ezek közül is egy a járási DISZ-Bizottság kiküldöttei volt. LEGYEN VÉGE az... „ezek a mi fiataljaink nem olyanok, mint mások". — durva, önérzeteket sér­tő elméletnek a faluban. A puszta­miíirgosi fiatalokban igenig van akarat. Bizonyítja ezt az is, hogy már többször próbálkoztak kultúr­műsorok előadásával, különböző kö­rök megszervezésével, de a kapott támogatás sajnos az úgy esett ne­kik, mint akasztott embernek a kötél. A helyi gépállomás egyik idősebb dolgozója mondta el, hogy egyezer a nyáron műsort adott a DISZ. Közvetlen a fellépés előtt megérkezett a „segítség". Az egyik pedagógus a műsorban fellelt hi­bákért és egyebekért durván letá­madi'a a szereplőket. A népi tán­cos lányok sírva léptek a szín­padra, hulló könnyekkel bokáztak, pedig valószínű ez nem így szere­pelt a műsorban. Vannak olyan helytelein nézetek is a faluban, hogy most már nem is sok szükség van a DISZ-re, majd a gazdakör, az majd összefogja a fiatalokat. Ez még az utóbbi tanács vb. ülésen is felvetődött, persze nem úgy, ahogy kellett volna. HOGY IDÁIG JUTOTT Puszta­mérgesen a DISZ-élet, hibás ebben a járási DISZ Bizottság is. Amikor kimennek a helyszínre az elvtár­sak, meghallgatják a panaszokat, de tenni valamit... Ja, az már más kérdés. Nagyon körüknényes lenne a dolog, jobb a kellemetlen­ségeket csak elkerülni. Inkább nem tesznek semmit. Persze ezeket az állapotokat eltűrni, ez is valami. A legnagyobb felelősség ezért a helyi pártszervezeten van. Nem módszer az, hogy *hívtuk a fiatalokat, de nem jöttek*, hanem cselekedni kell, hogy lássák, miért kell jön­niök a szervezetbe. Mert — helye­sen — mindegyik fiatal kapni akar ott valamit. Kedvet, tudást, szóra­kozási lehetőségeket. Ha ez nincs, valóban hát minek menjenek. Nem nagy követelés ez, lehet teljesíteni. Csépi József Békemííszako! tartanak a Negyedik Magyar Béfockongresszus tiszteletére a Textilművek dolgozói Kedden délután békegyülést tar­tottak a Textilművek dolgozói és négy küldöttet választottak maguk közül a február 6-i szegedi béke­találkozóra. Sokan szólaltak fel a gyűlésen. Erős Istvánné 1946-ban megjelent újságot vett elő. amely­ben a német háborús bűnösök képei, a nürnbergi 13 kivégzése volt látható. „A Szovjetunió és a szövetséges ha­talmak legyőzték a német fasisz­tákat — mondotta Erősné. — Most az angol—amerikai imperialisták újból fel akarják támasztani a német mililarizmust, háborúba akar­j ják sodorni az emberiséget. Tilta­i kornak ellene, (pálljon gyű leletünk a háborús uszítókra". Virágh Sán­dor a TMK szerelője hangoztatta: „Mi nem akarunk háborút, de nem engedjük, hogy békés, szabad éle­tünkre törjenek. Ha kell fegyver­rel a kezünkben mutatjuk meg erőnket, a béketábor legyőzhetetien­sígéti". A küldöttválasztó gyűlésen elha­tározták a Textilművek dolgozói: a IV. Magyar Békekongresszus ta­nácskozásai alatlt. bókeműszakot tar­tanak. A termelésben elért jobb eredményeikkel munkálkodnak a béke erősítésén, ezzel adnak han­: got a magyar békeharcosok sereg­i&em&éét* taksskxmaé^ta^. A szovjet emberek jó gazda módjára felülvizsgálják 1954-ben végzőit békés alkotómunkájuk ered­ményei/t és így még világosabban lútjáik azokat a feladatokat, ame­lyeket az új évben kell megolda­niok. Munkásosztályunk, kolhozparaszt­ságunk, szovjet értelmiségünk 1954­ben nagyszerű munkagyőzelmeket vívott ki. Még erősebb lett szocia­lista iparunk, amely 1954-ben az állami tervet jelentősen túlteljesí­tette. Komoly eredmények születtek annak a programnak megvalósítá­sában is, amelyet a kommunista párt ós a szovjet kormány tűzött ki a mezőgazdaság gyors fellendítése érdekében. Eredményes munkát végeztek 1951-ben a népet hűen szolgáló szovjet tudományos dolgozók ls. Hazánk hatalmának alapja a nehézipar, amely eddig soha nem látottt üteimben fejlődik. Elegendő, ha megemlítjük, hogy a Szovjet­unióban már 1953-ban a termelő­eszközök gyártása 55-szöröeére nö­vekedett J925-höz viszonyítva. Ez alatit) a 28 érv alatt a Szovjetunió egész ipari termelése 29-szeresére, acéltermelése 21-szereeére, a szón­termelés 19-szeresére, villamosener­gia-termelés pedig 45-szörösére emelkedett. Ugyanilyen ragyogó eredmények születtek a vegyiparban, a gépgyár­tásban, az energetikában is. Az ötö­dik ötéves terv folyamán üzembe helyeztük a verhnye-szvirji, a cinüjansz'ki, az usety-kamienogorsz­ki, a mingecsauri etb. vizierőmű­vekotl Uj, hatalmas kohászati, bá­nyaipari, olajipari, építőipari vál­lalatok épültek. A szovjet tudósok is kivették részüket a népgazdaság fejlesztésé­nek o hatalmas feladataiból. A szovjet tudomány és technika ragyogó győzelme volt a világ el­ső atomerővel működő villanytele­pének üzembehelyezése. A Szovjet­unióban most új, még hatalmasabb atomvillanyielepeket tervezneli­Ha — csak futólagosan is — megismerkedünk a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájához tartozó tudományos kutatóintézetek cs la­boratóriumok munkatervével, meg­győződhetünk, hogy a szovjet tudo­mány milyen mélyen behatol az életbe. A szovjet geológusok új vas-, mangán,-, króm-,, olaj-, foszfát­éi földgáz-lelőhelyeket fedeztek és tántlafc fel, amelyeknek alapján új iparvállalatok épültek. A tudósok feldől,gözlák a löbb mint 30 érves kutatás alatiü felhalmozódott hatal­ma® anyagot és értékes következte­tésekkel gazdagították a geológiát, jetenliősen előrevitték az Ásvány­tant, a hidrogeológiát és a mérnö­ki geológiát. Üzemeinkben nagyszerű emberek dolgoznak: művelt, kultúrált mun­kások, akiknek alkotó energiája ki­meríthetetlen. A Szovjetunióban, sőt a külföldön is jól ismerik P. Bikovot, V. Koleszovot, a híres újítókat. Alig tudnánk megnevezni a nép­gazdaság olyan területét, ahol ma ne alkalmaznának hazai gyártmá­nyú bonyolult, magastermelékeny­ségü gépeket A gépgyárainkban ké­szült berendezések technikai bonyo­lultságát a következő példák alap­ján is megítélhetjük: gyárainkban a watt egytizedétől többezer kilo­wattig terjedő kapacitással műkö­dő villanymotorok és olyan fogas­marógépek készülnek, amelyek 1 millimétertől 8 méterig minden át­mérőjű kerék fogazásáboz alkalma­sak. A szovjet ipar méreteit tekint­ve egyedülálló lemozhengersorokait, gőzturbinákat, 158.000 kilowatto8 generátorokat, 126.000 kilowattos ál­lítható járóiapátos vízturbinákat és olyan karusszel-esztergákat készít, amelyek még 8 méter átmérőjű al­katrészek megmunkálására is alkal­masak. A 6zovjet tudósok ál'tal szerkesz­tett, és a hazai gyárakban készült em e I ö beren dezések, exkavátorok, szénkombájnok 6tb. lehetővé tették, hogy a népgazdaság löbb ágában megvalósítsuk a komplex gépesí­tést- A szovjet tudósok és az alko­tóan kezdeményező újítók diadala, hogy elkészültek az automatizált vízierőművek, síneket, auítódugaty­tyúkat készítő műhelyek, vegyiüze­mek felszereléséhez szükséges b»­rendezéak. A szocialista gazdasági élet továbbfejlődésének ragyogó pers­pektívái bontakoznak ki előttünk 1955-ben is. Nemsokára felgyullad­nak a fények a világ legnagyobb vizierőműveinél, a kujbisevi és sztálingrádi vízierőműveknél. A szovjet tudósok rendkívül bonyolslt tudományos-műszaki problémát ol­dottak meg: megvalósították, hogy az említett vízierőművek energiá­ját magy távolságra ls továbbítani lehessen. A Volga-mentén épülő | vízierömü-óriások üzembehelyezésé­vel nagymennyiségű villamos­energiát fognak 1000 kilométernyi távolságra továbbítani, s így le­hetségessé válik a Szovjetunió eu­rópai részén lévő legfontosabb ener­getikai rendszerek egységes ma­gasfeszültségű hálózatba való egye­sítése. A Szovjetunió ázsiai részén rej­lő hatalmas vízenergia-tartalékok kihasználása azt a feladatot állítja a szovjet tudomány ós technika elé, hogy oldják meg az Ob, Jenyiszej és Angara mentén épülő erőművek energiájának még nagyobb — 1500—2500 kilométer — távolságra való továbbítását. így majd olcsó villamosenorgiával lehet ellátni a Szovjetunió keleti iparvidékeit és új ipari központokat lehet építeni. Mélyreható kutatásokat végeznek 1955-ben a mezőgazdasági tudományok művelői, a talajkuta­tók, botanikusok, akik folytatják vizsgálataikat a megművelésre ke­rülő szűz- és parlagföldeken. Nagy feladatok várnak fizikusainkra ós a műszaki tudományok területén működő tudósokra is. Az ötödik ötéves terv négy éve már eltelt. Ez a négy év sok di­cső győzelmet eredményezett. 1955­ben, az ötödik ötéves terv utolsó évidben a szovjet emberek ugyan­olyan önfeláldozóan fognak dolgoz­ni hazájuk anyagi és kulturális javainak megsokszorozásáért, mint eddág. A tudósok ebben a nemes munkában, minit mindig, most is a szovjet nép fáradhatatlan, hű se­gítőtársai lesznek. CHOPIN­A Magyar Rádió lengyel zenei he­tébe szervesen kapcsolódott az a Chopin hangverseny, amelyet szom­bat este hallottunk a Zeneművészeti Szakiskola hangversenytermében. Fr. Chopin, a lengyel nép legna­gyobb zeneszerzője, a romantikus zene egyik legeredetibb alkotó egyénisége. Kevés zeneszerző ver­senyezhet vele népszerűségben. Mű­vei az emberi érzelem olyan gaz­dag skáláját fogják át, hogy nincs, akinek szíve ne rezdülne meg zené­jének hallgatásakor. Chopin a zon­gora poétája, legtöbb művét erre a hangszerre írta. Lengyel népi dal­lamok, szláv táncritmusok szólal­nak meg bűbájos zenéjében. Viha­ros szenvedély jellemzi azokat a műveit, amelyeket a lengyel nép forradalmi harca idején szerzett. Chopin zenéjét egy fiatal mű­vész, Vásári Tamás tolmácsolta, a nagy mesterhez méltó művészettel. A fiatal, rokonszenvesen szerény művész már járt Szegeden. Két évvel ezelőtt játszotta el a filhar­monikus zenekcjral Liszt egyik zongoraversenyét. Már akkor is nagy sikere volt, de szombati ön­álló estjén egy új magyar tehetsé­get ismertünk meg benne. Ragyogó technikai felkészültségű. mesteri tudása minden külszíntől, cifraság­tól mentes. Az orosz és lengyel mü­vesmktöl haüotimak ilyen aaneeem, még az érzelmességben is mértéket tartó zongorajátékot. Billentése fi­nom, pedálhasználata ízléses mér­tékletes, ami tiszta hanghatásokban segíti. Nemcsak vérbeli muzsikus, ha­nem hangszerének máris virtuóza. A h-moll Szonátát még nagy mű­vészektől is ritkán hallottuk ilyen szépen. Egyformán meggyőző volt az örvénylő szenvedélyesség cs a lágy dallamvezetés. Az As-dúr Po­lonaise viharos dinamikája minden­kit magával ragadott. Lélekzet visz­szafojtva hallgattuk az etűdök szá­guldó tempóját, a Mazurkák bájos könnyedségét, s a Nocturne álom­szerű finomságát. Műsorával olyan tomboló sikert aratott, hogy ha ráadást is kellett játszania. A fiatal művész, aki Debrecen ben a közkedvelt Höchtl Marrl zongoraművésznél kezdte zongc tanulmányait, tavaly végezte a w vészképzőt. Jelenleg az OTSZŰ Filharmónia szólistája, s legutól legnagyobb magyar zongoramű szel. Fischer Anniéval játs: Mozart es-dúr zongorcvcr:••• igen nagy sikerrel Február r öt társával együtt Varsóba utc 1 nemzetközi zongoraversenyre, hisszük, hogy fiatal mű vé­rnél tón képviselik hazánkat C. szülőföldjén és ehhez sok sikeri (M, L.-néy

Next

/
Oldalképek
Tartalom