Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

ffcLMBGYHRORSZOO VASÁRNAP, 1955. JANUÁR i«. EIDUS BENTIDN Emlékezés a munkásmozgalom egyik szegedi harcosára 1'egnap, január 15-én ; x lett volna 75 éves, ha tíz esztendővel ezelőtt meg nem ölték volna azok, akiknek kezébe ma újból fegyvert ké­szülnek adni Nyugaton. Furcsa neve idegen származásáról tanúsko­dik. Valóban, most há­romnegyed évszázada, 1880-ban, a cári Orosz­ország Dtoinsk nevű kis­városában született. Ap­ja, a szegény kórház­gondnok, öt gyermekét nem bírta taníttatni, s Eidus Bentian csak négy középiskolát végeznetett. Utána dolgozni ment, s hamarosan, alig 16 éves korában már tevékenyen részt vett az oroszorszá­gi munkásmozgalomban. Szmolenszkben, Mogilov­ban, Vilnában ö vezeti a szervezkedést, hivatásos forradalmárként, álneve­ken bujkálva a cári ko­pók elöl Lebukik, bör­tönbe kerül, utána beso­rozzák katonának, de az után is félévi börtön következik. Most ötven esztendeje végigsö­pört a cárok birodalmán a forra­dalmi vihar. Január 9-én, a péter­vári „véres vasárnap" után, szerte az országban fölkelt a munkásság. Sztálin írja: „Gazdasági és szolidá­ris sztrájkokról a munkások poli­tikai sztrájkokra, tüntetésekre, sőt helyenként a cári csapatokkal szembeni fegyveres ellenállásra kezdtek áttérni." Eidus Bentian, a vilnai agitátor most a barrikádo­kon küzd. A forradalom akkor elbukott, harcosainak menekülniök kellett a zsarnok bosszúja elöl. Eidus Bentian is emigrálni kényszerül; Berlinbe megy, a munkásmozgalom másik nagy centrumába. Nappal mesterséget tanult: fogtechnikát, esténkint Bebel politikai előadásait hallgatta. Megismerkedett L ieb­knechttel, s egy gyűlésen hallotta Lenint Is. Évekig fogtechnikusként műkö­dött Kattowitzban, Gabloncban, majd egy nemzetközi fogász-szer­vezet révén került 1909 tavaszán Szegedre. Itt tette le 19U-ben a fogász államvizsgát, s hamarosan a legnevesebb és legkedveltebb szak­embere lett a városnak. Üj hazájában is a régi forradal­már hitével állt a munkásmozga­lom harcosai közé, s amikor a Nagy Októberi Forradalom vilá­gossága hazánkba is eljutott, is­mét az elsők közt volt. A Délma­gyarország 1918 újévi számában „Az orosz forradalom és a béke" című cikkében a magyarság szá­mára is a forradalmat látja a há­borús vérözönből, nyomorból való kilábalás, a béke egyetlen útjának. S amikor ez a forradalom nálunk is lángra lobbantja az ósdi avart, Eidus Bentian is az új világ épí­tői között van. Székely Lajos „A szegedi munkásság harca a Ta­nácsköztársaságért" című tanulmá­nyában méltán sorolja őt is azok közé, akiknek nagy forradalmi múltja, az orosz munkásmozgalom­ban szerzett gazdag tapasztalata nagyban hozzájárult a szegedi pro­letariátus következetes, forradalmi politikájának kialakításához. Természetes, hogy a forradalmak elbukása után Eidus Bentian is börtönbe kerül. Fogsága után 1924­ig rendőri felügyelet alatt állott, miközben még egyszer, Udvardi Jánosnak, a kommunista párt sze­gedi titkárának szökése alkalmá­val, n szökés elősegítésében való részesség gyanúja miatt újra a Csillagba került. Mindez nem törte mag. Tovább­ra is tevékenyen részt vett a szo­ciáldemokrata párt keretei között, a párt balszárnyán, a munkás­mozgalomban. Szervezője, terjesz­tője a „Mi Utunk" című illegális idöközi irodalmi é3 politikai lap­nak. Egyik verse miatt az állam­ilgvéizság pörbe fogta. Lakásában Időről időre házkutatást tarta­nak ... Amikor később magyar ál­lampolgárságot kért, az ellenforra­dalmi kurzus szegedi orgánumának, a Szegcdi Üj Nemzedék „Eidus Bentian állampolgársága" címmel a lap 1925. október 11. számában iiasv vezércikkben háborgott, kife­jezésre juttatván a szegedi „ébre­dők ' tiltakozását a forradalmi múltú Eidus ellen. • aráti köréhez a szegedi mun­kásmozgalom és a szellemi élet legkiválóbbjai tartoztak. Móra Ferenccel, Juhász Gvulával a for­radalmak alatti közös szereplés MOj ||H B£ hozta össze. Háza mindig nyitva állt a szegedi írók és festők előtt: Károlyi Lajosnak, a jeles szegedi festőnek hosszú ideig adott hajlé­kot, ellátást. Így látta vendégül szegedi tar­tózkodása idején József Attilát is. Vele a Juhász Gyula költői mű­ködése negyedszázados évforduló­ját ünneplő Makón, 1923 júniusó­ban találkozott, Espersít János környezetében. Mikor Attila 1924 őszén a szegedi egyetemre került, Espersit — aki hozzá rendkívül hasonló egyéniség volt. éppoly művészetkedvelő, irodalombarát és mecénás — fölhívta figyelmét az árva, pénztelen diákra. Eidus azon­nal fölajánlotta József Attilának vengédszeretetét, s így lett a költő gyakori vendég házánál, özvegye meséli, hogy hires versét, a Tiszta szívvel címűt, amely a Szeged (a Délmagyarotszág betiltása utáni demokratikus-ellenzéki újság) 1925. március 25-i száméban jelent, meg,, örömmel vitte Eidushoz: „Ezt a verset Bence bácsinak hoztam..." József Attila Eidusnak adott vers­kéziratai. dedikált verskötetei, hoz­zá írott levelei, amelyek kapcsola­tukról tanúskodnának, sajnos, 1944-ben elpusztultak; egyetlen ki­vételével, amely jelenleg az Egye­temi Könyvtár kézirattárában van, jól mutatja barátságuk mélységét. A „Nincsen apám, se anyám" című kötetének kiadására készülő költő, aki már megjárta Párizst, Bécset, s a fővárosban készül elmaradt ta­nári vizsgáira, így ír Eidus Ben­tianhoz; Pest, 1928. ápr. 29. Kedves Bentian Bátyám, ha nem haragszik meg, hogy igy félig-meddig elfeledetten föl­bukkanván mindjárt szívességét kérem, akkor segítsen hozzá, né­hány előfizetőt gyűjtvén, új köny­vemnek kiadásához. Annál is in­kább, mert az utóbbi időben bi­zony elég rosszul ment sorom s egy kevéssé nyugalmasabb nyarat remélek, mert szeptemberben vizs­gáznom kell. A könyv pedig — itt nagy érdeklődéssel várják — hoz talán némi nemii pénzecskét a házhoz. Könyvem megjelenése után va­lószínűen lemegyek néhány napra Szegedre és személyesen adom át köszönetemet és kézcsókomat. Előre is hálásan József Attila Budapest, VI. Andrási-út 6. III. 12. U. i. A nyomdaköltség felét elő­re kell fizetnem, kérem Bentian Bátyámat, hogy a befolyó előfi­zetéseket küldje el nékem május 18-ig; gyűjteni azért tovább is le­het, mert a könyv csak május 31­én jelenik meg. Üdv. Nem Eidus Bentianon múlott, hogy a könyv május végén sem jelenhetett meg. Nem tudjuk ugyan, hánv szegedi előfizetőt sikerült a lelkes pártfogónak toboroznia a kicsit szegedinek is számító költő számára, de összesen sem lehetett annyi, amennyi az előleghez kel­lett volna. József Attila új verses­kötete csak majd egy év múlva, 1929 februárjában került ki a nyomdából. De kapcsolatuk ezzel még nem ért véget. Eidus Bentian özvegye jól emlékszik, hogy férje buda­pesti tartózkodása idején találko­zott József Attilával, valószínűleg anyagilag is támogatta még ekkor is. Amikor a nagy tragédia, József Attila öngyilkossága bekövetkezett, kétségbeesve tett magának szemre­hányást azért, hogy a fiatal költőt nem támo­gatta jobban... ö is egyik mozgatója, szervezője volt a háború alatt, 1943 májusában a szegedi szervezett mun­kásság nagyszabású Jó­zsef Attila-estjének, & ellenállási mozgalom egyik jelentős meg­nyilvánulásának. ame­lyen József Jolán és Kál­lai Gyula idézte „az utca és a föld fiáinak" emlé­két, s Ascher Oszkár szavalta verseit. Móra Ferenccel és Ju­hász Gyulával gyak­ran utazott együtt a kör­nyező városokban irodal­mi estekre. Juhász Gyula sűrű vendége volt. Es­persit János naplója őr­zi a költő fölháborodá­sát, amikor a Szegedi Uj Nemzedék hajszát in­dított ellene... A költő halála előtt néhány nap­pal, amikor már senkit sem fogadott, Eidus Ben­tiant szívesen látta, s fölolvastatta vele egyik utolsó versét. Eidus Bentian nemcsak irodalom­és művészetkedvelő, de maga is tollforgató és ecsettel bánni tudó volt. Baráti körben — emlékezik vissza Vág Sándor, háza gyakori vendége — szívesen olvasta föl Ady, Juhász, Kosztolányi versei­ből készített fordításait. Egyetlen ismert műve, a Munka után című kis gyűjteményes füzet, mint csöppben a tenger, úgy tük­rözi lelkületét, érdeklődési körét, jellemét. Az ellenforradalom leg­vadabb tobzódása idején, 1919. no­vember 16-án keltezi előszavát, s kevéssel utána jelenik meg. „sze­retettel a szegedi munkáskönyv­tárnak ajánlva", annak a munkás­könvvtárnak, amelyet a forrada­lom idején ő szervezett meg Móra Ferenc segítségével. „Ha ennek a néhány lapnak elolvasása — írja bevezetőjében munkásolvasóihoz — a jövődte vetett reménynek csak úéhány halvány sugarát kelti fel Benned ebben a kétségbeejtő je­lenben, úgy szeré-tg Óhajom be­teljesedettnek vehető."' Ilyén bátor hangú a kis kötet minden írása is. Szerepel banne néhány verse a há­ború ellen (Kacag a Sátán), a mun­kásnyomorról CMH még?), a hábo­rú áldozatairól (A jeltelenek), a fe­hérterror nyomoráról (Papírvilág). Itt Van előadásának szövege, me­lyet — Móra és Juhász társaságá­ban — a Munkásotthon 1919. júli­us 3-i Petőfi-ünnepélyén mondott el, s melyben többek között ilyen sorokat mert lenyomtatni még 1919 őszén is; .Mienk a jövő!... ez az élet törvénye, egy történel­mi szükségesség; hogy az emberi­ség tönkre ne jusson, kelt, hogy a jövő a proletariátus izmos learjai­ba hulljon. Ez az osztály ugyanis az, amely mindent teremt..." „A könyv és az olvasó" című tanul­mányszerű kis írása a munkás­könyvtár barátját mutatja be: trAz a. millió és millió könyv, újság, és folyóirat — írja ebben — ame­lyek csak a kapitalista világrendet szolgálják, a szennyregények és a boulevard irodalom, melynek csak az a célja, hogy a tömegeket a sö­tétségben tartsa és a reakciót gyá­molitsa, mindezeknek a munkás­könyvtárban semmi helyük. Min­den mást — legyen az tudományos vagy szépirodalom — a munkás­nak el kell olvasnia ... Tehát elv­társak, olvasni, komolyan olvasni, mert a tudás hatalom!" Két másik prózai irása mellett még igen je­lentős a Károlyi Lajosról írott port­réja (Az igazi művész), amelyben a neves szegedi festő realizmusát méltatva fogalmazza meg művészi nézeteit: „A népművészet az igazi művészet." A második világháború kitörése előtt készült vissza hazájába, Szovjet-Litvániába, de Horthyék nem engedték ki. A háború alatt nemcsak várta a győzelmet, de biztos hittel hitte, s maga köré tömörítette mindazokat, akik a maguk módján küzdöttek is e győ­zelemért. Baráti körében — amely­hez sokáig Radnóti Miklós is tar­tozott — erősítették egymást, bíz­va a szovjet csapatok győzelmé­ben. De ő nem érhette meg a föl­szabadulást.. A német megszállás után, 1944. április 4-én letartóz­tatták. Bilincsbe verve hurcolták MEn OLTMTOk EL.. Az őszinteség súlyos, mint a kő, s az igazság úgy fáj, ha neked mondják, hogy érzékeid összevissza fonják a gondolatok, s lelked jégmező alatt szorul meg konokul. s nem enged föl a jég, ha meg is szólalsz, belül marad az £n, a büszke hóarc, mely rádnevet vakultan, mint a tetted, mit elkövetsz majd hóarcod miatt, ha már csitul a zaj, mert nem felejted, miért kell megütnöd azt a máslkat. ki — bízva benned — igaza mellett úgy szólt, ahogy csak ember szólhat. Az igazság úgy fáj, hogy semmi jobban, s gerincet próbál; nézd, ha tiszta lángját lefojtod is, ha szit.fuk, újra lobban — Nem olthatod el mindenütt a fáklyát! LÖDI FERENC Tanácstagok fogadóórái VÁROSI TANÁCSTAGOK FOGADÓÓRÁI Barna Mlhályné és Berta Ferenc. Föid­míhes utca 7. MSZT helyiség. 16-én. 10— 12 óráig. Brinkus Lajosné. Fodor telepi pártszer­\ezet, 16-án, 10-12 óráig: Csamangó Ferenc, CzaméWlmezés! Válla­lat irodahelyiségében, 16-án. 10— 1? óráig. (Jósika és Attila utca snrok.) Jávor Tiborné. Jókai utcai fiúiskola 16-án. 9—11 óráig. Bodó Pá né. Kossuih Fajos sugárút 22. K'K helyiség, január 16-án, 9-11 óra. AZ I. KERÜLETI TANACSTAGOK FOGADÓÓRÁI Bánfi József. Szent György téri iskola. 16-án. 9-11 óra. Kovács Istvánné. Belsped kultúrotthon, Bajcsy-Zs. u, 22. Január 16 án, 9—11 ófa. Kataró Pálné, Ozemélelmezésl Iroda, (Jóska u. sarok), január 16-án, 10—12 óra. Márkus János, Móra Ferenc-kultűrolt­hon. Január 16-án, 9—11 óra. Pusztai Andor, belvárosi fiúiskola. Ar­pár tér. január 16-án, 9—11 óra. Ádám Ottó, a Nemzeti Színház épülete, 17-én. 3-5 ó-a. Dobó István, Szegedi Kertészet, 17-én, t—5 óra. Markos Károly, Közgazdasági Technikum Mérey utca, január 17-én, 5—7 óra. Tarl Jánosné, Tervező Iroda, (Klauzál tér), január 17-én. fél 6—fél 7 óra. Lacsán Miliályné, I. sz. Oyakorló iskola (Április 4-útja), 17-én, 5—7 óra. Dr. l.óránd László, (Kfgyó utea 5 ), MNDSZ, január 17-én. 4 -6 óra. Tamási Imréné, Madách utcai iskola, !7-én, 5—7 -óra. A II. KERÜLETI TANACSTAGOK FOGADÓÓRÁI Baráth József és Kopasz Károly, Becsei l(. óvoda, január 16-án, 10—12 óra-, Fodor Béláné. Kossuth Lajos sugárút 63. január 16-án, 9-11 óra. III. KERÜLETI TANACSTAGOK FO«ADÓ­ORAI Ziminyi KArolyné, Földműves uteal lat., Ji.nuár 18-án, 5—7 óra. Hlka István és Szabó Sándor. Szentali­hálytelek, Irk.. január !8-án. fél 4—tél 6. Györkéi Lajos és Bozdki István, Gép­ipart Technikum, január IS-án, 4-6 óra. Ordögh Mátyás, KIK házkeaelőség, Pe­tőfi Sándor sgt. 87. Január l»-án, 3—5 óra. Bacstlla János, Madách litcai iskola, ja­nuár I7-én, 5-7 óra. Kovács Józsefné. Kossuth Lajos agt. 63. KIK lielylség. 17-én, 4—6 óra. Lacsán Mlhályné, Pedagógiai Főiskola, Atrilis 4 útja 6, 17-én. 5-7 óra. Vincze Antal, Cserepessort téglagyár kultúrterem, 17-én, 4—6 óra. Vass László, Kígyó utcai MNDSZ helyi­súg, 17-én, 4-6 óra. Zombori János, Mátyás téri általános is­kola. 18-án. 4—6 óra. Varga Ferancné, rókusi skála, 18-án, 5—7 óra. Vass István, Építőipari Technikum, 18-án, 4—6-ig. Sebők Ferencné. alsóvárost iakola, 14-án. 5—7-ig. Németh József, Gutenberg utcai fiúisko­la, 18-án. 5—7-ig. Körmendi Ferencné, alsóvárosi Iskola. 18-án, 5—7 óra. Horváth György. Béke telepi iskola. 18-án. 5-7 óra. Bálint Ferenc, Ady Endre Diákotthon, Munkácsv n. 9. I8-án, 5—7 óra. Barna Mlhályné, Földműves utea 7, MSZT, 16-án. 10-12 óra. Csányl István, Földműves utcai Iskola, !6-án, 10-12 óra. özv. Kiss Istvánné, Hattyas telepi isko­la. 17-én, 4-6 óra. Id. Vass János, Szabadság tér, MSZT Gazdakör helyiségében. Január 17-én, 4—6 óra.' Keszég László. Hattyas telepi iskola, 17-én, 5-r7 óra. Szegedi Ferenc és Teleki Ferenc, a Fa­lemezgyár irodahelyisége, J6-án, 9—11 óra. Anyakönyvi hírek 1955. január 8-tól január 15-ig HAZASSAGOT KÖTÖTTEK Báló Ferenc és Pósa Mária, Horváth Ráfoly és Batki Ilona, Iirdélyi József és Czirok Julianna. Szécsj István és Kerepesi Erzsébet, Dzubav Miklós és Flvcher Mária, Itulz Imre és Vékes Etelka. Frank Ferenc és Majoros Irén. Bellányi Jár.os és Boni's Katalin. Pásztor Elemér és Páger Rozá­lia. Urbanovlch Tivadar és Oóg Mária, Urbún Sándor és Jerney Mária, Baják Ist­ván és Benyó Julianna. SZOLETTEK , Csiazár István és Balogh Rozália Ro­' zália. Monori Antal és Gyuráczkl Ilona Antal, Balogh Sándor és Hajós Irén Sán­dor, Farkas Józsei és Kádár Lidia Gábor, Szilágyi Ferenc és Almási Mária János, Szabó I-aJos és Szűke Rozália Pál, Sz. Balázs Zoltán és Mohó Mária Mária, Jan­ku Lajos és Villás Erzsébet Lajos, For­gách László és Kalmár Mária Éva, Gom­bás Sándor és Birnbaum Gizella Ibolya, Halasi Gyula és Rácz Anna Ibolya, Kos­kocsák István és Ko-om Mária Valéria, Ábrahám József és Mészáros Rozália Má­ria, Bódi István é3 F.szényi Hona István, Bernáth Sándor és Varró Erzsébet F"ercnc, Dobó Antal és Szitkai Ágnes Antal, Dudás Ferenc és Perenz Ilona Ferenc, Fekete István és Dékány Ilona István, Floszber­ger István és Hegyi Julianna Péter, Fo­dor István és Sarnyai Erzsébet Erzsébet, Gazdag János és Kuglat Erzsébet András, Horváth István és Tóth Ilona Gábor, Ju­hász István és Dvorák Éva Ibolya. Ke­menesi Mihály és Csányl Julianna Mihály, Keseril Géza és Cseh Ilona Géza, Kéri András és Bózsö Irén Erzsébet. Goda Ist­ván és Páka: Kalalin István. Kis Kilinán és Tóth Terézia László. Radics János és Radován Julianna Magdolna. Lakatos Menyhért és Balogh Mária István, Stnmnf Péter és Mészáros Mária Mária. dr. Föl­des József és Szilágyi Margit Mária, Mát­hó Lajos és Sposzta Irma Irma. Maróti Sándor és Lakó Piroska Éva, Kónya Ist­ván és Biró Irén Csaba, Kövecses Ferenc és Lantos Piroska Ferenc, Kormányos Ist­ván és Szabó Mária István. Katona De­zső és Paragi Katalin Dezső. Ottlik And­rás és Bénák l'ona Ilona, Paragi István íí Sebők Erzsébet László, Pignlczkt Jó­zsef és Gafdacsl Julianna Sándor, Rózsa János és Pap Mária János. Márkus Vil­mos és Tóth Erzsébet Vilmos, Fábián Jó­zset és Kálmán Julianna László, Fáb.án ! József és Kálmán Julianna Éva, Czirok 1 Balázs és Medgyesi Erzsébet Erzsébet, Mik'ós József és Kónya Piroska Józ.sef, Tar János és Prága Rozália Éva. Szanl Bálint és Mészáros Mária Mária, Ab-a­hám János és Dékány Mária István, Dé­v d Pál é Molnár Márta Klára, Dékány József és Szép Mária Zsuzsanna, dr. Eri­sei Péter és Kerner Irén Allce, Maróthy Sándor és Szántó Hona Zoltán, Nagy László és Vass Irén Edit, Juhász Vödrös Mihály és Kopasz Magdolna János, Je­néi István és Baríus Jolán Magdolna, Ju­hász Mátyás és Csaia Viktória Tibor, Si­pos István és Pintér Mária János, Szabó István és Sárkány Katalin István, Szrcs Ferenc és Kovács Matild Éva, Tanács Ká­roly és Szécni Irén Károly. Tulipán Ist­ván és Pósa Julinnna Katalin, Varga Sán­dor és Keazég Ilona Sándor, dr. Varga Sándor és Farkas Jolán Péter, Záiljrt László és Rózsa Ilona Judit, Zádori Tibor és Szűcs Julianna Jutka, Eperjesi József és Vörös Mária József, Gcra János és Monostori Rozália Mária, Keszei Lajos és Csonka Rozália Éva. Keresztes György és Róvó Mária György, Kószó István és Terhes Rozália István, Lukács Mihály és Szabó Margit Éva, Ordögh Antalnak és Jakus Rozáliának Antal nevű gyermeke született. ELHALTAK Hulman Istvánné Dékány Julianna 71. Prónai Lajos 74, Nlkolovlca Stndor 55, Schettstk Flórián 46 éves. Bereczkl Éva 13 napos. Gémes Sándor 3 hónapos. Sz. Balázs Mária 1 napos. Bokor Vendelné Schutzbach Mária 81, Farkas Imréné Mé­száros Rozália 69. Kószó Antalné Hódi Erzsébet 61. Nagv Imréné Mészáros Szi­dönt a 69. Dudás István 71. Sándor Tibor­né Dobó ltona 31, Jusiin Ferenc 26. Frtsch­rriann Gáborné Kászll Mária 79. Schmódl Józsefné Szabó Emília 40 éves. Maróti Éva 1. Bódi István 1 napos. Tajtt István­né Marx Leopoldlna 78. Kerekes András 72 éves, Fábián Éva I napos. Kakuszt Jst­ván 62. Bokor Jánosné Tóth Julianna 02 éves. Csonka Zoltán 6 hónapos korában. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS mindazoknak. akik Vajas Mátyás elhunyt temetésén résztvettek és fájdalmunkat enyhítették. Vajas-család. a toloncházba, innen Nagykani­zsára vitték, majd Sárvárra, on­nan öt nap múlva ismeretlen hely­re... Hozzátartozói, barátai sokáig várták vissza, de többé nem jött. O is jeltelen maradt, mint azok, akikről 1917-ben verset írt. A fölszabadulás után a Ma­gyar Kommunista Párt belvá­rosi székházában, róla nevezték el a munkáskönyvtárt. ekkor idézték régi barátai, emlékét s e hasábo­kon, a Délmagyarország 1947. szep­tember 21. számában akkor írta Dénes Leó elvtárs: „Szolgálja em­lékét a szivünkben élő szeretet mellett ez a munkáskönyvtár, amely legméltóbb arra, hogy nevét viselje." Péter Látzló

Next

/
Oldalképek
Tartalom