Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-16 / 13. szám

VASARNAP. 1955. JANUÁR 16. OELH!SGYiS!ORSZjlO P ártélet A Szegedi Kenderfooógyár pártbizottságának határozata az oktatási munka megjavításáról ÜZEMÜNK PÁRTBIZOTTSÁGA január 6-i ülésén az oktatásfc'.elős beszámolója alapján megtárgyalta az 1954/55-ös pártoktalási év eddigi tapasztalatait. Megállapította, hogy értünk el eredményeket, de sok tennivaló van még ezen a téren. Alapvető hiba volt az oktatásban résztvevők egy részének lemorzsolódása, továbbá a hallgalók rendszertelen megjelenése, hiányos felkészülése és a vilában való passzivitása. Hiba továbbá, hogy az alapszervezetek liberálisan foglalkoztak az oktatás ügyével. Egyes párt-, tömegszervezeti és gazdasági funkcionáriusok egyáltalán nem mulatnak példát a tanulásban, a propagandisták nevelőmunkája hiányos, a hallgatókkal való egyóni foglalkozást elhanyagolják. A beszámoló példák, számadatok sorozatával mutatott rá ezekre a hibákra s arra, hogy amig a párloktatásban résztvevő pár'onkívüliek jelentős része pontosan és felkészülten megjelenik a foglalkozásokon, addig a pártitagságnak csak körülbelül 30 százaléka tanul és ezek többsége sem kiél égi tőén. Foglalkozott a beszámoló a propagandisták helyes és helytelen módszereivel. Rámutatott a hibák kijavításának módjára s az oktatási munka színvonalának javítására adott útmutátást. A pártbizottság tagjai egyetértettek a beszámolóval. Elismerték saját felelősségüket is. A vita alapján sok értékes javaslat született a hibák megjavítására. Az elhangzottak alapján a pártbizottság határozatot hozott az oktatási munka színvonalának emelésére. A pártmunka színvonala, a feladatok helyes megvalósítása függ attól, mennyire eajálítják el a káderek a párt elméletéit. mennyire ismerik és hogyan tudják a gyakorlatban végrehajtani. A HATÁROZATOK KÖZÖTT első helyen szerepel, hogy ismét megsaervezik az alapszervezetekben az elbeszélgető bizottságokat. Vezetőségi üléseken, taggyűléseken, öszszevont pártbizalmi- és propagandista értekezleteken megtárgyalják a pártbizottság által hozott határozatokat. Továbbá határozatot hozott a pártbizottság egy ellenőrző brigád létesítésére cs arra, hogy a gazdasági funkcionáriusok, — osztályvezetők, művezetők — fokozottaban harcoljanak a lemorzsolódás ellen. Végül határozatot fogadtak el az oktatási bizottság átszervezéséről, a tanulásban élenjárók, a propagandis'ák népszerűsítéséről — szükség esetén bírálatáról. Mindezek végrehajtását a legközelebbi pártbizottsági ülés ellenőrzi majd. Ezek a határozatok helyesek, szükségesek voltak. Bizonyítja ezt az a lelkes cs akliv munlsa, ami a pártbizottsági Ülést követte, a vezetők és a funkcionáriusok részéről. A pártbizoé.'tsági ülést követő napokban újból megalakították az elbeszélgető bizottságokat, melyek löbbsége már meg is kezdte működését. Ennek első eredménye hamar megmutatkozott: a január 10-1 oktatási napon lényegesen többen jelentek meg, mint az előző foglalkozásokon. A párttitkár elvtársak szinto kivétel nélkül felkeresitek a politikai iskolákat, hogy személyesen ellenőrizzék az oktatási munkát. A vállalat vezetője műszaki értekezleten felhivta az illetékes elvtársak figyelmét arra, hogy olyan vezetők, akik többszáz dolgozót irányítanak, nem dolgozhatnak eredményesen, kellő politikai felkészültség nélkül. Megalakult már az ellenőrző brigád is, azokból a magasabb fokú elméleli képzettséggel rendelkező elvtársakból, akik vállalták ezt a feladatot. Az oktatási bizottság tagjai is lelkesedéssel végzik most munkájukat. RllenőriZ'ék a propagandisták felkészül tségét, az előadás- és vitavezetési vázlataikat. Mindez azt bizonyítja, hogy funkcionáriusaink lelkiismeretes, odaadó munkával komoly, ériékes eredményeket érhetnek el. AZT AKARJUK, hogy különösen most, amikor a III. pártkongreszszus anyagát tanulmányozzuk, minden párttagunk e'redményesen tudjon harcolni e kongresszus határozatainak végrehajtásáért, az új szakasz feladatainak megvalósításáért. Lelkesítse ez a kezdeti, eredmény Szeged város löbbi pártszervezetét is és induljanak velünk együlit harcba a pártoktalásban mutatkozó hibák megszüntetéséért, a pártoktatás színvonalának emeltéért. Szegedi Kenderfonógyár Párt-végrehajtóbizottsága Terhes József titokzatos betegsége Ripori az I. sz. Belgyógyászati Klinikáról Yma Sumae, az indián csodaénekesnő lemezei a Közalkalmazottak Juhász Gyula Kultúrotihonában Néhány évvel ezelőtt fedezték fel Dél-Amerikában, Peruban az inkák leszármazottját, Yma Sumac csodálatoshangú énekesnőt. Ennek a rendkívüli képességű fiatal indián énekesnőnek a hangterjedelme szokatlanul bő: négy oktávnyi, koloratur-szopránt, alt-regiszternek megfelelő szólamokat egyformán tökéletesen énekel. Ö a jelenkor egyik énekcsodája, akinek szerte a világon nagy híre van kibontakozóban. Yma Sumac-nak nemcsak a hangja, hanem énekszámai is rendkívüliek. Énekeinek egy részét mikrobarázdás lemezekre rögzítették, ezekből mutat be két sorozatot a Közalkalmazottak Juhász Gyula Kultúrotthona 18-án, kedden este fél 8-kor. Az egyik sorozat címe: Xtabay, részletek egy régi indián legendából. A másik sorozat Inca Taqui, azaz inka dalok címen perui indián népi dallamokat szólaltat meg. A műsor keretében előadásra kerülnek Paul Robeson a kiváló amerikai néger énekes énekszámai is, néger-spirituálé felvételeit közvetítik mikrobarázdás lemezekről. : SZEGED! JEGYZETEK A sajtófelelős ' Íróasztala fölött ; aranykeretes diszokt levél: ) „Löbl Endréné sajk tófelelős elvtársnőnek, [ az üzemben végzett , jó sajtómunkájáért!" ' Löblné elvtársnő a í Szegedi Vágóhíd dol» gozója, műszaki rakJ tárkezelő. Tíz éves \ munkásságára tekint r már vissza. 1949-bri . lett az üzem síjtofcle1 lőse. Munkája mellett J ezt a megbízatást is ki. fogástalanul látja el; ' az elmúlt évben több ( hónapon keresztül f birtokában volt a * ,.Szeged legjobb saj[ tófelelőse" című ván£ dorzászló. , — Ötödik éve végk zem a sajtófelelős tef endőket — mondja f mosolyogva. — Dol. gozótársaim sűrűn * keresnek fel problé£ máikkal. Többen kiC fogásolták már, hogy különböző napilapokat, mint például a Szabad Népet, a Délmagyarországot, vagy a Szabad Ifjúságot rendszertelenül kézbesítik. Sőt sokszor napokon át nem kapják kézhez. Ilyenkor Löblné már nyúl a telefonért, tárcsázza a 41— 41-et — a Posta HírlapoSztályát — jelenti a dolgozók panaszát. Rendszerint azonnali intézkedés történik az ügyekben. — Egy régi problémám azonban van — folytatja tovább összevont szemöldökkel. — Egyik dolgozónk, névszerint Szögi Ferenc asztalos, több mint egy éve szeretné megrendelni felesége és kislánya részére a Nők Lapját. Sajnos kérését a mai napig sem tudtam teljesíteni, mert a lap kiadóhivatala régóta nem fogad el újabb rendelést. Azt mondják, nem tudnak többet előállítani, mint a jelenlegi példányszám. Szerintem ez helytelen. Egy év alatt biztos volt olyan, aki lemondta a lapot. Löbl elvtársnő — akit az üzemben valamennyien Angélának szólítanak — nem feledkezik meg az új dolgozókról sem. Felkeresi őket már az első munkanapokban, beszélget velük s felhívja a figyelmüket arra, hogy „sajtóvm/ben" őt keressék fel. Az ilyen üzemi sajtófelelős minden elismerést megérdemel lelkiismeretes és kifogástalan munkájáért. (kiss) 111 int a tűzláng: olyan ember volt Terhes József. Mindene volt a munka, az a kis föld, a jószágok, a ház ott Tápén, a Kossuth utcában. Örökkön akadt tennivalója, dolgozott, jobban, mint a legtöbben. Kapált, aratott, vágta a gyékényt, — nyughatatlanul és szenvedélyesen. Nyáron hajnalonkint sokszor felriadt, felült az ágyban, hallgatózott: zörög-e kocsi az utcán, ö akart első lenni. A vére •hajtotta, nyugtalanította, nem engedte pihenni. Ilyen volt hát. De csak volt — mert most beteg. Évek óta — kisebb-nagyobb szünetekkel — az I. sz. Belgyógyászati Klinikán fekszik. A betegség észrevétlenül tört rá. Maga se hitte, hiába figyelmeztették — pedig hogy mondták neki! — beteg vagy, sápadt az arcod, nem szoktál te ilyen lenni. Rá se hallgatott — dolgozott tovább. Egyszer arattak, akkor érezte először, hogy beteg. A feje fájt, elgyengült, alig tudott kaszálni. Aznap abba is hagyta a munkát, de aztán csak jobban lett, s el is felejtette az egészet. De a baj nem hagyta el végleget sen: tovább is ott ólálkodott köJ rülötte, vissza-vissza tért, egyre sűrűbben belémárt, mint egy lerázhatatlanul támadó farkas. Mind gyakrabban érezte azt az első gyengeséget. Sokszor kóválygott a feje, s mintha aludt volna, homályos és érthetetlen lett körülötte a világ; alig birta tagjait mozgatni. Gyakran úgy érezte, még az udvaron sem tud átmenni, olyan gyenge. Ebből aztán megértette: a baj utolérte. Hiába akarta elfelejteni, hiába nem vett róla tudomást: beteg. A farkas erősebb volt, mint az áldozat. Ovoshoz ment. Vérszegénység — mondta neki. Injekciókat kapott, jobban is lett egy ideig, de továbbra is — vissza-visszatérően — gyengének érezte magát. 1953. februárjában azután változás történt. A betegség rohammal tört rá. 21-én hirtelen rosszul lett: a láza felszökött 40 fokra, torkát egyre szűkebbnek érezte, fulladt, véreset köpött, arca kékülni kezdett, erősen és izgatottan hánykolódott; elvesztette eszméletét. Mentő vitte Tápéról az I. sz. Belgyógyászati Klinikára. A mikor a 41 éves Terhes Józsefet azon a zord téli napon felvették a klinikára, még az orvosok sem sejtették, micsoda küzdelem, közel két évig tartó munka kezdődik meg ezzel a beteg életéért, egészségéért. Mi a baj, milyen betegségben szenved Terhes József — ez volt az első kérdés. A válaszért dolgoztak fáradhatatlanul, küzdve a kudarcokkal, — mert ilyenek is voltak — elsősorban és legtöbbet a Belklinikán, de kutattak a Sebészeti Klinika, a Kórbonctani Intézet és több budapesti intézet orvosai is. Nagy próba volt Terhes József betegsége, nagyon nagy próba. S az orvosok sok munkával állták meg ezt a próbát. Nem hiába hajoltak ezerszer is a mikroszkóp fölé, nem hiába találta őket könyv mellett annyiszor a hajnal: a probléma megoldódott. Nézzük csak meg vázlatosan és — reméljük, a klinika tudós orvosai nem neheztelnek ezért — kissé egyszerűsítve, milyen volt ez a munka? Amikor először vizsgálták Terhes Józsefet — a beteg Soltész Rózsa doktornő osztályán feküdt — a legfeltűnőbb tünet a vérszegénység volt. Elsősorban tehát vért adtak neki, háromszor részesült vérátömlesztésben, s szépen javult, mintha meggyógyult volna. Persze azért nem volt ez ilyen egyszerű. A beteget sokoldalúan vizsgálták, s a tüdő röntgenezésekor furcsa elváltozásokat észleltek: a tüdő felülete olyan pettyezett, foltos volt, mintha kölessel hintették volna be. Ez a kép hasonlított — igaz, nem nagyon — azoknak a betegeknek a tüdejéhez, akik tüdőtuberkulózisban szenvednek, s mivel az a betegség vérszegénységgel jár, úgy látszott hát, mintha Terhes is azért lenne feltűnően vérszegény, mert tüdőtuberkulózisa van. De nem volt teljes ez a diagnózis. Nem magyarázta meg például a láz megszűnésének okát — Terhes József magas láza a rohaim elmúltával csökkent — hiszen a tüdőtuberkulózisnál a magas láz állandó. A hónapokig tartó, mindenre kiterjedő vizsgálat azonban nem hozott más eredményt. Sőt nem mondott a vizsgálat lényegében mást akkor sem, amikor majd egy év múlva, 1954. januárjában újabb roham után a beteget ismét bevitte a mentő a Belgyógyászati Klinikára és új vizsgálat kezdődött. A klinika orvosai azonban természetesen nem nyugodtak bele az eredménytelenségbe. Meg kellett oldaniok a problémát, tudni akarták, mi a baja Terhes Józsefnek, hiszen a beteg még nem gyógyult meg. Ujabb és újabb vizsgálatok következtek hát, s mivel a beteg vérének feltűnően kevés volt a vastartalma, s a beteg, ha vasnt kapott, javult, felmerült a kérdés, nem vashiányos vérszegénységben szenved-e? Ezt a feltételezést azonban elfogadhatatlanná tette a tüdőkép. Miért homályos a tüdő? — ez volt a főkérdés, s a klinika orvosai, akik Hetényi Géza profeszszor vezetésével sokat tanácskoztak "Terhes József betegségéről, amikor idáig eljutottak, elhatározták, hogy a titokzatos tüdőkép nyomán a tüdőt veszik alapos vizsgálat alá. T erhes József a Sebészeti Klinikára került: tüdejéből lemetszettek egy borsószem nagyságú darabot. A tüdőnek ezt a részét aztán a Kórbonctani Intézetben Ormos Jenő adjunktus megvizsgálta és mint legfeltűnőbb jelenséget azt állapította meg, hogy a tüdő hólyagocskáiban — ahol levegőnek kellene lenni — vér van, méghozzá olyan módon, ahogyan az más, jólismert tüdőbetegségeknél nem tapasztalható. A vizsgálat éppen ezért nem vezetett eredményhez. A Belklinika orvosai nem ismertek ilyen betegséget. Megint újabb és újabb vizsgálat kezdődött, de szintén eredmény nélkül. Ugy látszott, hiába minden, nem tudják megállapítani, milyen betegség kínozza, fenyegeti Terhes Józsefet. Külső segítséget vettek hát igénybe. Sövényi Ervin, a klinika röntgen szakorvosa a beteg tüdejéről készített felvételeket Budapestre vitte a Röntgenklinikára: tanulmányozzák ott is a képeket. Sajnos, ismét kudarc következett: a budapestiek sem tudtak mondani semmit. Azaz mégsem. Sövényi Ervin budapesti látogatása után nemsokára levél érkezett Budapestről. Gréher doktor írta, a Röntgenklinika orvosa és arról számolt be, hogy az egyik orvosi folyóiratban hasonló tüdőképet látott. Azok a felvételek olyan négerek tüdejéről készültek, akik vérszegénységben szenvedtek. Ez új dolog volt. Ezen a nyomon újra el lehetett indulni valamerre. A Belklinikán megállapították a hasonlóságot a négerek tüdejéről készült felvételek és Terhes József tüdejének képe között. Ebben a betegségben szenvedne tehát a tápéi Terhes József? Nagy kérdés volt ez, szinte hihetetlennek tűnt a dolog, hiszen Magyarországon ilyen betegség előfordulásáról még nincs adat, de úgy látszott, hogy mégis így van. Persze ezt bizonyítani kellett, s ehhez az volt szükséges, hogy részletesen tanulmányozzák, milyen is az a vérszegénység, amely elváltozásokat okozott a beteg négerek tüdejében. A kutatás ezt is tisztázta: a négerek betegsége sarlósejtes vérszegénység volt. Ügy látszott, ennek a betegségnek az a lényege, hogy a korongalakú vérsejtek bizonyos körülmények között sarlóalakúvá változnak át. Terhes József vérsejtjeit újra vizsgálták, de az ő vérsejtjei nem voltak sarlósak. "Ifz ismét kudarc volt, de újabb munka következett, s kiderült, hegy ebben a "néger" betegségben nem is az a fontos, hogy a vérsejtek sarlóalakúvá válnak, hanem az, hogy a betegek vérfestéke más, mint a normális embereké. Tulajdonképpen abban van ennek a betegségnek a veszedelme, hogy a beteg vörös vérsejtjei szétesnek, elpusztulnak, és vastartalmuk mirtdenütt lerakódik a szervezetben. Megint egy sereg új probléma! Wéber Appolónia doktornő foglalkozott ezekkel. De a kutatás ismét nem hozott eredményt. El kellett vetni a -néger" betegség gondolatát. Nem egyeztek ugyanis a dolgok. Például Terhes Józsefnél feltűnő volt a vashiány, míg amott sok a vas. A kör ezzel bezárult. Semmisem maradt, amelynek alapján tovább lehetett volna folytatni a kutatást, úgy tűnt, Terhes József rejtélyes betegségének titka ismeretlen marad. De mégis adódott egy nyom. Igaz, ezt úgy kellett a feledésből kiásni. Amikor ugyanis annakidején a Kórbonctani Intézetből megérkezett a kivágott tüdőrész elemzése, utalás volt a szövegben egy ismeretlen és rejtélyes betegség lehetőségére, a -vastüdőre". Akkor azonban erre a lehetőségre az orvosok közül nem gondolt senki, annyira ismeretlen, ritkán előforduló betegség volt. Az orvostudomány mindössze harminc ilyen betegség leírását ismeri — azt is csak 1931 óta. Ráadásul az ilyen betegek közül 28 gyerek volt. Milyen is ez a betegség? Lényege, hogy a tüdőben lévő erek —< eddig ismeretlen okok miatt —1 megismétlődő időszakokban áteresztik a vért a tüdő léghólyagjaiba. a tüdő egyrészét vér tölti ki. a levegő kiszorul belőle és a beteg ezért fullad. A vér azután a roham elmúltával nagyrészt felszívódik a tüdőből, de a vas lerakódik (innen a betegség neve). Ezen a nyomon kezdték el ismét a kutatást. S meg is lett a végső eredmény: megtalálták Terhes József titokzatos betegségének a nyitját. "Vastüdő- kínozza, gyötri, fenyegeti őt. Azért beteg, azért fullad, mert időnként vér futja el a tüdejét. Ez a diagnózis megmagyarázta az eddig érthetetlen jelenségeket, a rohamok, a fulladás, a tüdőkép, az elkékülés és a magas láz — egyszóval minden tünet —< problémáit is. De ebben a betegségben némi szerepe van a korábban elvetett sarlós vérsejt megváltozásának: az időnkint fellépő vérzés ugyanis vérsejtszétesési hajlamra vall. Az orvosok, akiknek tudománya nem játék, hanem arra való, hogy megmentse az életnek az embereket, — győztek. Felismerték ezzel azt a kezdetben rejtélyes és titokzatos betegséget, mely Terhes József életét fenyegette. Nem volt ez könnyű munka. De azok az orvosok — Hetényi Géza professzor, akadémikus, Benkő Sándor docens, kandidátus, Kelemen Endre adjunktus, kandidátus, Halmágyi Dénes tanársegéd, kandidátus, Wéber doktornő, Rák Kálmán. Petri Gábor professzor, kandidátus, Berkessy László professzor — akik valamennyien hozzájárultak a vérső diagnózis kialakításához, s akik minden kudarc után újra kezdték a kutatást, a vizsgálatokat, erőt adott nekik az a meggyőződés, hogy az ő munkájuk az emberért való. A kutatás megállapította, milyen betegségben szenved Terhes József. A diagnózis az alapja a gyógyításnak. S a Belklinika csendes termeiben, laboratóriumaiban és kutató szobáiban megkezdődött Terhes József meggyőgyításának munkája, hogy újra egészséges, s olyan tevékenykedő legyen, mint régen. Ez sem könynyű, de az orvosok tudják legjobban, nem elég a diagnózis, a beteget meg is kell gyópvítani. ökrös László Miniszteri utasítás a baromfipestis felszámolásáról A baromfipestis felszámolása érdekében a földmüvelésügyi, a belkereskedelmi és az élelmiszeripari miniszter, valamint a SZÖVOSZ igazeatóságának elnöke együttes utasítást adott ki. Az utasítás szerint a megyei mezőgazdasági igazgatóságoknak, a megyei jogú városi és Budapest főváros tanácsa végrehajtó bizottsága mezőgazdasági osztályainak gondoskodniok kell arról, hogy a baromfipastis elleni őszi kötelező oltások során oltailanul maradt baromfi február 28-ig vakcinás védőcu/isban részesüljön. A baromfiátvevő helyekről március 31-ig csak oltott baromfit szabad elszállítani. A baromíiátvevők kötelesek az átvételnél a szárnyredő megtekintésével ellenőrizni az oltást és az oltatlan baromfit az cltóttaktól elkülöníteni. Az állatorvosok, a felcserek és az állategészságőrök ellenőrzik, hogy az oltott baromfi kiválogatása helyesen történt-e. A piacokon is — március 31-ig — csak vakcinás oltásban részesített élőbaromfit szabad forgalomba hozni. Az állami állatorvosok kötelesek az oltatlan baromfi beoltásáról úgv gondoskodni, hoyv a vállalatok szállításait ne akadályozzák, vagy késleltessék.