Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-26 / 21. szám

fRLÁG PROLETÁRJAI EGYESŰT.JETBK t AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 21. SZAM I SZERDA, 1955, JANUÁR 20. ARA: 50 FILLÉR Az export kötelezettségek és vállalások teljesítése négy szegedi üzemben Azon vagyunk, hogy gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatainkat tovább növeljük a külföldi országokkal. Nemcsak a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal van külkereskedelmi kapcsolatunk, hanem a nyugati, kapitalista országokkal is. Ez is arra mutat, hogy mi a békés, alkotó munka, a kereskedelmi együttműködés hívei vagyunk. A külfölddel való kereskedelmi kapcsolat hazánk népének erdekében való. A külföldre szállított árukért fontos nyersanyagokat és mást kapunk. S a szegedi gyárak árúi megtalálhatók a külföldi országokban. Városunk üzemeiben hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára készülve azt is vállalták, hogy jói teljesítik export tervüket. Induljunk el néhány üzembe és nézzük meg, hogyan áll az export tervek, felajánlások teljesítése. A Démában terven felül exportra 143 pár cipő készült Dobó Mihá'y bácsi „birodalmában' Messze földön híresek a szegedi DÉMA cipők. Az elmúlt évben is több külföldi országba eljutottak, s megbecsülést, elismerést szereztek ott a magyar iparnak. Ez év első negyedében a DÉMA gyártmányaiból: a női cipőkből Svédországba, Nyugat-Németországba és a Szovjetunióba küldenek. A felszabadulási munkaverseny keretében a DÉMA dolgozói vállalták, hogy export kötelezettségeiknek pontosan a határidőre eleget tesznek, minőségi kifogás nélkül. Tóth Béla elvtárs, telepvezető és Greminger Dezső elvtárs, a műszaki osztály vezetője kimutatásokat néz, amelyekből pontosan megállapítható: esedékes export tervét hogyan teljesítette a DÉMA. Január első dekádjában 100 százalékra eleget tettek export tervüknek. A második dekádban pedig 143 pár j cipő készült terven felül, exportra. Svédországba olyan cipőket küldenek, amelyek még nem készültek sem az üzemben, sem az országban. A cipőkben nem lesz egy darab szeg sem, — ragasztással készül, Svédorsxágba U elkésxítik határidőre a cipőket, csak a hozzá való anyag érkezzen meg. Az üzemrészekben a munkások és munkásnők derekasan dolgoz- I déttek azzal a cipővel, amit itt kérrak az export terv maradéktalan' szítünk. Teljesítették januári exporttervüket a Szőrmeés Bőrruhakészitő dolgozói m&ií ssi v * •„( Zakar Istvánné, a DÉMA-gyár egyik csomagoló munkásnője ládába rakja a külföldre kerülő cipőket teljesítéséért, felajánlásuk megvalósításáért. Fürgén villan a szabászkés, Rácz II. István és Szűcs János kezében. Ök is szép eredményeket érnek el a felsőbőr kiszabásnál. Rácz II. István például vállalta, hogy - a felszabadulási versenyben 130 százalékot ér el. Január második dekádjában teí-vét 137 százalókra teljesítette. Ez annyit jelcint, hogy a második dekádban 118 párral löbb felsőbőrt szabott ki. — Szeretem a munkámat, — így mondja — és öröm az, hogy elégő- | A tűzőben éppúgy, mint a többi üzemrészben sorolhatnánk azoknak a neveit, akik sikerre viszik az export tervet is. Nagyon felelősségl.aljea a munkája Gombos Józsefné disz lyukasztónak. A női cipők felső, úgynevezett fejbőrén ő vágja a díszítő lyukakat. Száz százalékos minőségi munkára is szavát adta. Az első dekádban 157 százalékét, a második dekádban pedig 165 százalékot ért el. Munkája minőségileg ki fogástalan. Öreg szakmunkás már Mészáros István. A csókozóban dolgozik és felajánlásált túlszárnyalta. 138 százalékot vállalt és most a második dekádban már 140 százalékot ért el. Ax anyagtakarékossághói is jól kiveszi a részeit. Januárban eddig 25 kiló drága kruppon-lalpnt takarított meg, nagyszerű módszerével. ... Készülnek a női cipökl A DÉMA márka híres. Keresettek is a gyár jó és tetszetős cipői, melyek a dolgozók szaktudását, szorgalmát dicsérik. Kívülről csűrnek, vagy valami más efélének nézhetné az ember ezt a hosszú, nagy, vöröscserepes gazdasági épületet. Csak akkor lepődünk meg, amikor belépünk az ajtón s látjuk, hogy nem csűr, nem raktár ez, hanem Dobó Mihály bácsinak, a Táncsics TSZ sertésgondozójának a „birodalma". Itt van a tsz tenyészkoca törzse elhelyezve. 21 darab, egytől-egyig szép. Hát még a kismalacok. Meglátszik rajtuk: Dobó bácsi nagy gonddal ápolja őket. Nemsokára választásiak lesznek s ha egyet-egyet megemelünk közülük, tapasztalhatjuk, hogy még Vorkshirei és berkshi- juk egy az apraja is felül van wi sertések. Egytől- yorkshirei dig tizenhárom kilón. Szép híznivalók, anyakocák lesznek kormányt jól értékesítő jószágok. Képünkön Dobó t a tíz, a,nagyobbak pef belőlük. Fajtiszta Mihály 5ácsií láthat_ 1 jólfejlett ) kismalac- ] egyig nagytestű, a ta- cal a többi 96 közül. \ Szakmája kiváló mestere m ml Az Újszegedi Rostkikészítő tilolójában dolgozik Sitkei Istvánné elvtársnő. Tilolós és szakmájának mestere a szorgalmas, kedves asszony, Jól ismerik az üzemben és becsülik, szeretik. Sztahánovista. S most a felszabadulási munkaverseny során ismét el akarja nyerni a sztahánovista címet. El is nyeri. Sitkei Istvánné azt is vállalta a nagy évfordulóra készülve, hogy napi tervét rendszeresen 8 százalékkal túlteljesíti. Felajánlását jóval túlszárnyalta. Január első dekádjában pedig 127 százalékot ért el. A munkában, a jobb élet megteremtésében, az ígéret valóra váltásában, így mutatja ö a példát. -Március 24-re befejezzük a negyedévi exportszállítási tervet-, így rögzítették hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára tett vállalásukat a Szőrme- és Bőrruhakészítő Üzem dolgozói. — Ígéretünket teljesítjük — jelenti ki a vállalat igazgatója, Galotti Ferenc elvtárs. —< Az e hónapra előirt exportmunkákkal már elkészültünk. Az 50 darab pannolux-kabát minőségi vizsgálat után mindjárt szállításra keriiL A Tannimpexen keresztül küldi a vállalat a szép kivitelű pannolux női és férfi kabátokat külföldre. Hová kerülnek ezek a kabátok? C-alotti elvtárs erre is megadja a feleletet: — Csehszlovákiában, sőt Kanadában is viselik a Szegeden készült kabátokat... Kanadából államunk fontos műszaki cikkeket kap cserébe szállítmányainkért. gen a szőrmierészleg dolgozója, ö is jól segíti az exportterv teljesítését. Elsőrendű minőségi munkát végez és 164 százalékot ér el. Molnár József még fiatal dolgozó a részlegben, de már megmutatta, hogy az exportmunkáknal őreá is lehet számítani, mennyiségben és minőségben, — Külföldre és belföldre egyaránt dolgozunk — mondja Molnár Sándor. Eleinte bizony visszaadták a kabátokat, hogy itt is, ott is javítsak rajta. De azért hamar megszoktam a pontosságot és most már minden egyes darali megfelel. Molnár Sándor eredménye 174 százalék a felszabadulási versenyben. Fogarasi Ferenc szintén jól érti a pannolux-kabátok varrását. Persze az üzem minden dolgozóján múlik, hogy a továbbiakban is jó eredményeket érjenek el exGazdaságosan, olcsóbban, lobban termelni — ez a népjólét emelésének döntő forrása! Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása as országos szénbányászati értekezlet keddi tanácskozásán Bezsinár József sztahánovista ré- porttervük teljesítésénél is. A seprőgyáriak ígéretük valóraváltásáért 'A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa által összehívott országos szénbányászali tanácskozás kedden délelőtt folytatta munkáját. A felszólalók bányatechnikai kérdésekkel, a váj árképzéssel és a termelés más aktuális kérdéseivel foglalkoztak. A délelőtti szünet után megjelent a tanácskozáson és helyet foglalt Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára, akit a tanácskozás résztvevői nagy tapssal köszöntöttek. Ezután a tanácskozás több résztvevője beszélt a szénbányászat soronkövetkező feladatairól, majd Kertai Sándor, a várpalotai városi pártbizottság első titkára felszólalása után lelkes taps kíséretében Rákosi Mályás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára emelkedett szólásra. Rákosi Mátyás elvtárs besséde Kedves Elvtársak! — Az országos szénbányászati tanácskozás eddigi menete azt mu- i kérdés mar Czótiner elvtárs beszásével kívánok foglalkozni, mert az a benyomásom, hogy ez a fontos Rigó József, a Szegedi Seprőgyár kereskedelmi osztályának vezetője elmondta, hogy az első negyedévben, — a terv szerint — NyugatNémetországba, Svájcba és Angliába szállítanak seprőket. Ac 1955-ös évben eddig még Svájcba küldtek seprőket. Ezután tena«Bet«eea gor kerül az angliai ós nyugat-németországi rendelés leszállítására. Megígérték a seprőgyári dolgozók, hogy első negyedévi export tervüknek március 25-re eleget tesznek, kifogástalan minőségben. Adoitt szavukat valóra akarják váltani s a felszabadulási versenyben eddig is szép sikert értek el. Január 24ig, az esedékes terven felül, mintegy nyolcezer seprőt készítettek. tatja, hogy szükséges volt ilyen tanácskozás összehívása. Sok helyes kritika ce javaslat hangzott el, s a minisztériumnak, a tröszt igazgatóságoknak, a műszakiaknak és az egyszerű bányászoknak munkáját lényegesen elő fogja segíteni, ha az itt elhangzott kritikát és javaslatokat gondosan mérlegelve és feldolgozva a gyakorlatban értékesítjük. A tanácskozás újra megmutatta azt is, hogy derék bányászaink mint az elmúlt években, most is hü harcosai népi demokráciánknak s zömük példamutató helytállással dolgozik. —• Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy sok rítgi, harcokban megedzett bányász — ha helyesen is látja a széni'ieirmelés területén mutatkozó súlyos hibákat — nem harcol kellő határozottsággal és eréllyel azok megszüntetéséért. Ez vonatkozik nemcsak a vájárokra, segédvájárokra, de vonatkozik a széntermelés hibákat világosan látó vezetőire is. Nem elegendő a liibákait látni, de feltétlenül szükséges és megkövetelendő, hogy mindenki a maga területén nap, mint nap küzdjön a hibák megszüntetéséért. — Felszólalásomban ezért elsőnek a szén, önköltségének a kérdómólójában is kissé háttérbe szorult és méginkább ez történt vele a vita folyamán. Az elvtársak tudják, hogy az elmúlt év folyamán széntermelésünk 3.4 százalékkal növekedőit az 1953-as évihez képest. Ez a növekedés százalékban is, tonnában is kifejezve a legkisebb, amit a felszabadulás óta eltelt évek folyamán elértünk, s ez már mutatja, hogy komolyan romlott a helyzeit a szénbányászatban. A kép teljességéhez azonban tudni kell azt, hogy ezt a 3.4 százalék termelés emelkedést jóval nagyobb munkáslétszámmal értük el, mint tavaly ég emiatt az egy főre eső termelés 3.6 százalékkal csökkent 1953-hoz viszonyítva. Közben tudvalevőleg emeltük a dolgozók életszínvonalát. 1954 folyamán a munkások ós alkalmazottak reálbére körülbelül 15 százalékkal növekedet; 1953-hoz képest, amihez hozzá kell vonni, hogy 1953 második felében, Központi Vifee.ősegünk júniusi ülésének helyes határozatai folyamányaképpen ugyancsak komolyan javítottunk a dolgozók köztük elsősorban a bányászok életszínvonalán. így az elmúlt év folyamán az « helyzet alakult ki, míg a bányászok reálbére erősen megnőtt, addig az egy főre cső termel ás 3.6 százalókkal csökkent, s a bányászat tervét nem teljesítette. Ez jelentékeny részben azért történhetett, mert, csökkent a bányában a munka termelékenysége és emelkedett, az önköltség. Tavaly körülbelül egy ö, üdével termeltük drágábban a szenet, mint 1953-ban. Azt hiszem, a tanácskozás minden résztvevője tudja, hogy ez milyen károsan hat ki egész gazdaságunkra. Nem kell ismételnem, hogy a szén az ipar kenyere. Szénnel Termelik nálunk a villamosenergiát. A szén fűti szocialista iparunkat ós azokat a gyárakat, amelyek a mezőgazdaság gépeit, műlrágyáját ég egyéb termelőeszközeit gyártják. Ha a szén termelési költségei növekednek, ez megdrágítja egész szocialista építésünket. Meg kell mondanunk világosan ég határozottan, hogy a népjólét emelése csakis abban az esetben leho'séges, ha iparunk — és hozzátehetem — mezőgazdaságunk, csökkenti termelésének önköltségét, ha növekszik a munka termielékenysígo és a termékek minősége javul. A döntő forrás, amiből a dolgozó tömegek éle színvonalának emelését biztosítani ludjuk, az az önköltség csökkentése, a termelékenység emelése, a minőség javulása. Est meg kell ér'.cnie a bánya, az ipar minden dolgozójának a csilléstől kezdve a miniszterig. És meg kell érteni azt is, hogy nem fejlődhet az életszínvonal, ha nem emelkedik a termelékenység, ha csökkenés helyeit növekszik az önköltség, mint ahogy az az elmúlt év folyamán a szénbányászatban és nem egy helyen az ipar más területén ig e'őfordult. Ezt a tételt nem lehet eléggé aláhúzni. Szerelném, ha az erszágos szénbányászati tanácskozás minden résztvevője ennek a megá lrpí'ásnak a tudatában azzal i z elhatározással menne viesza a munkába, hogy az idén úgy do'gozik, hogy a [Folytatás a második oldalon