Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-25 / 20. szám

gBLiC PROLETÁRJÁT EGYESÜL JETBRi AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 20. SZÁM KEDD, 1955 JANUÁR 25. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: MIT VAR SZEGED KULTURÁLIS TÉREN 1955-BEN? (2. oldal) PINTÉR LAJOS VISSZATÉRT FALUJÁBA, PUSZTAMÉRGESRE, ÖVÉI KÖZÉ A RÁKÓCZI TSZ-BE (3. oldal) AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKNAK MEG KELL SZÜNTETNIE A KÍNA BELÜGYEIBE VALÖ BEAVATKOZÁST CSOU EN-LAJ NYILATKOZATA (2 óidul) Tettekkel pecsételjük meg... Elindulnak a békeharcosok, házról házra járnak a világ minden országában az aláírási ívekkel. "Induljon meg hát hazánkban is hatalmas népszavazás. Egész országunk szálljon síkra az élet mellett. Mutassuk meg: mennyire egységes népünk az atomháborúra törő sötét erők elleni küzde­lemben" — hívta fel az Országos Béketanács elnöksége az ország dolgozóit, a háborús agresszorok kezeinek lekötésére. Szeged népe, üzemek munkásai, dolgozó parasztok, egyetemi tanárok, diákok, kisiparosok és háziasszonyok indultak útnak e felhívás után, be­kopogtatnak minden ajtón az aláírás gyűjtők. Türelmes, meggyőző szóval gyűjtik össze az aláírások millióit. Szeged dolgozói megfontoltan, de határozottan küldik leve­leiket, bátorító és biztató szavaikat Franciaországba, a L'usine Kle­bert gyár, vagy Nyugat-Németország üzemeinek munkásaihoz. A szegedi munkásak szava épp oly nyilt, világos és félreérthetetlen, mint számos ország, a világ békét akaró millióinak szava: — kö­telessége minden békét és hazáját szerető, családját békéiben ne­velni és a jövőt békében építeni vágyó embernek mind tettekkel, mind felemelt tiltakozó szavával harcolni Nyugat-Németország felfegyverzése és minden olyan politikai sakkhúzás ellen, amely a világot újra lángba borítaná. A mi nevünkben is emeljétek fel til­takozó szavatokat, — kérik Franciaország és Nyugat-Németország munkásait az egyszerű emberek, — Szeged dolgozói. Talán van­nak olyanok, akik arra gondolnak most; mit ér ez a szó? Sokat! Az elmúlt tíz év alatt az egyszerű emberek szava gondolkodóba ejtette sokszor a legelvetemültebb háborús gyújtogatókat is. A ha­todik nagyhatalom, a világ népeinek százmilliói, — a nemzetközi békemozgalom örökre beírta nevét a világtörténelembe. Gondol­junk csak a békemozgalom számos követelése között az atomfegy­verek eltiltására, az atom békés célokra való felhasználására. Nem véletlen az, hogy a béke erőinek hatalmas győzelme volt az az egyhangúság, mellyel az Egyesült Nemzetekben az atomkérdés kor­látozott rendezését elfogadták, s összeült az atom békés célokra történő felhasználását előkészítő bizottság. Voltak olyanok, akik kételkedtek a béke erőiben, puszta ki­találásnak, üres reklámnak tartották, mely mögött valóságos, megfogható erő nincs. Az elmúlt hat esztendő azonban megmu­tatta, hogy az emberek békeakarata valóság, óriási történelmet for­máló erő, amely felszabadította az emberi szív mélyében szuny­•nyadó energiákat. — a békevágyat. Nyugodtan mondhatjuk, nincs ma a világnak olyan zuga, ahol az emberiség ne csatlakozna eh­hez a történelmet formáló erőhöz, a békemozgalomhoz. Mi sem mutatja ezt jobban, mint az, hogy a békemozgalom százmillióinak követelése idők multával szükségszerű politikai célja lett a béke­mozgalomtól távoleső emberek, sőt kormányoknak is. Az elmúlt esztendőkben az emberiség békevágyából kisu­gárzó erő a békemozgalom, a német militarizmus újjáélesztésének megakadályozására összpontosult. A béke erői számtalan tanújelét adják annak, hogy a béke ügye közös, a német militarizmus újjá­éledésének megakadályozása egyformán érdeke Európa minden bé­két akaró polgárának, Szegeden épp úgy, mint Lyonban, Kiskun­dorozsmán, vagy Novahután épp úgy, mint Nyugat-Németország­ban a Ruhr vidékén, vagy a Rajna völgyén, ahol a munkások száz­ezrei és milliói követelik: "Nem tűrünk jogfosztást!, -Le a párizsi szerződésekkel!" Nem véletlen az, hogy Nyugat-Németország munkásainak százezrei, a bányász és a fémipari dolgozók szakszervezeteinek ha­tározata nyomán 24 órás tiltakozó sztrájkba léptek. Hogy miért? Azért, mert a nyugatnémet munkások százezrei és milliói mélysé­gesen felháborodva értesülnek arról, hogy egy felállítandó Wher­machtnak atombombákat, atomfegyvereket adnak a keze ügyére, vagy hogy a nyugatnémet nagyipar atomerő kísérleti és gyártási központokat állíthat fel. Az amerikai repülőtársaságok vezetői és a nyugatnémet cégek képviselői pedig katonai repülőgépek közös gyártásáról folytatnak tárgyalásokat* — tehát a nyugatnémet riíunkásokat a revansra vágyó nácik vezetésével vágóhídra akarják hajtani. A német munkásság tanult a második világháborúból s nem követi sem az amerikai háborúra spekulálókat, sem a re­vansra vágyó nácikat. Békében akarnak élni, — élni akarnak csa­ládjaikkal. Ha apró kommentárokban, de arról is értesülnek a nyugati országok munkásai, hogy a Szovjetunió célja a béke meg­őrzése és megszilárdítása. Ezt legjobban a napokban kiadott jelen­tés bizonyítja, mely számadatokkal igazolja a Szovjetunió nép­gazdasági tervének eredményét. Ha megnézzük ezt a tervjelentést, akkor megállapíthatjuk, hogy azok az iparágak értek el feltűnően nagy eredményt, melyek a békét szolgálják, a Szovjetunió népé­nek jobb életét biztosítják. Csak egy néhány példa: 1954-ben a közszükségleti iparcikkeket gyártó üzemek 105 százalékra, az egészségügyi minisztériumok iparvállalatai 108-ra, a szövetséges öztársaságok helyi és tüzelőanyagipari minisztériumainak üzemel 36 százalékra teljesítették a tervet. A háborúra spekuláló amerikai és angol tőkések cselekede­tnek, valamint a béketábor vezetőjének, a Szovjetuniónak csele­deteit összehasonlítva könnyen rájövünk arra, hol küzdenek a .kéért, s hol készítik elő az új háborút. A legegyszerűbb ember • megveti a háború borzalmait, fél azoktól és szive mélyéről fa­adó érzése nyomán csatlakozik a béke erőihez. Közös lett az igyünk: harcot indítottunk az új háború kirobbantása ellen, Nyu­jat-Németország revansra vágyó fasisztáinak felfegyverzése ellen. Célunk és akaratunk egy. Megegyezik a Béke-Világtanács és az Országos Béketanács felhívásával. Aláírásunkkal, tettekkel és jobb munkával sorakozunk fel a békéért, az életért küzdő többi néphez. Kopogtassanak hát be minden ajtón az aláírásgyűjtők, mert a népek béke-népszavazása, egy akarata, győzedelmeskedik a há­ború erői felett. Kommunisták példamutatása a felszabadulási versenyben A kommunista példamutatás nagy erő és ezt bizonyítja maga az élet. A szónak és a tettnek mindig egynek kell lenni a kommunistáknál, mert jól csak így követik őket a páríon­kivüliek. A nagy évfordulóra készülve szép városunk üzemci­ben, teremlőszövetkezeteiben is a kommunisták voltak azok, akik elsőnek felajánlást tettek a több és jobb munkára, ezzel együtt a gondtalanabb élet megvalósítására. Elmondható, hogy gyárainkban általában a kommunisták példát mutatnak a napi tervek teljesítésében, az adott szó valóravállásában. Fodor Gyu!a 284 százaléka A Szegedi XI. számú Autójavító Vállalat Kiss-brigádja sokat halla­tott már magáról. Ebben a brigád­ban dolgozik Fodor Gyula elvtárs, aki társaival együtt már megkapta a kiváló dolgozó jelvényt. Egy év óta tartja a sztahanovista szintet. „Csepel gépkocsikon dolgozom" — szokta mondani, ha valaki ér­deklődik munkája iránt. A kormá­nyok és kardánok az ő keze alól ke­rülnek ki. A szerelés minden más ágában jártas, de a brigádban a munka beosztás szerint történik és őrá ezt osztották. A felszabadulási munkaverseny­ben az elsők között jár. Magasan túlteljesíti normáját, 284 százalékot ér el. Minőségi eredménye a bri­gádjában a legjobb volt. A pusztamérgest gépállomás befejezte a gépjavítást előtt 10 órára befejezte a gépek téli javítását. Sok szeretettel köszöntjük a pusz­tamérgesi gépállomás minden dol­gozóját e nagyszerű eredmény al­kalmából. Megszületett a felszabadulási ver­seny első szép győzelme, mert a pusztamérgesi gépállomás távirat­ban jelentette a megyei tanácsnak, hogy több, mint egy hónappal a határidő előtt, január 24-én dél­V.rág Ilonka vigyáz a minőségre A sebesen forgó matringoló hű­vös szelet csap Virág Ilonka arcá­ra. Ez bizony jól esik neki, mert a sarokban, ahol ő dolgozik, mindig mrleg van. Most egy kis csengetyű szólal még a génen. A matringoló egyet-kettőt fordul még és aztán megáll. — Megvan a 110 szál. Ilyenkor szól a csengő —-• ma«varázza Virág Ilonka. — Most átkötözöm... — és egyik matringtól a másikig lép. Fürge kézzel igazítja a kötőszálat is. — Ha tovább hajtanám a gépet, nem 110 száz lenne — és ez bizony minőségi hibának számít — beszél tovább Virág Ilonka. — Azt is vál­laltam, hogy minőségi hiba nélkül dolgozom. Ez nagyon fontos. Külö­nösen a 6-os T fonálnál, amit ex­portra szállítunk majd ... Verseny­társam is van. Az éjszakai partiban dolgozik, Haller Jenőné és nem sze­retném, ha ebben a versenyben el­maradnék. Én hívtam őt versenyre s ezt meg is akarom nyerni. A 125 százalékos eredménnyel Vi­rág Ilonka vezet. Társáé néhány százalékkal kevesebb. Igaz, még egyikük munkájának sem volt mi­nőségi hibája a felszabadulási mun­kaversenyben. Virág Ilonka különö­sen kötelességének érzi, hogy élen­járjon a termelésben, mert a párt tagja. Fél esztendeje állandóan a sztahanovisták sorában halad. Az oklevelet már megkapta és hat hó­napi eredménye bizonyítja: illeté­kes a jelvényre is. Jegyzetek az l-es terem mesterének munkájáról SZEGEDI RUHAGYÁR. Péter János elvtársat, az üzemi pártbi­zottság titkárát kérdezzük a kom­munisták példamutatásáról. Azt fe­leli, hogy a gyár kommunistái álta­lában példát mutatnak a termelés­ben és az egyéb munkákban. Nézzük meg egy kommunista munkáját, olyan jegyzetszerűen. Alacsony termetű, szerény ember Bondár István elvtárs, az l-es te­rem „A" műszakjának mestere. De ő különben az l-es terem pártalap­szervezete vezetőségének is tagja. 1949 óta dolgozik a Szegedi Ruha­gyárban. A gép mellett, egyszerű munkásként kezdte. Közben sokat tanult, s így vált érdemessé a fon­tos teremmesteri tisztség betöltésé­re. Az l-es terem „A" műszakja két szalagjának tagjai hazánk felszaba­dulásának 10. évfordulójára készül­ve a többi ^között azt is vállalták, hogy munkájukat száz százalékos minőséggel végzik, s napi tervüket legalább 2 százalékkal túlteljesítik. Egyénenként is tettek felajánláso­kat. Örömmel írhatjuk, hogy az l-es terem dolgozói január első dekád­jában 112 százalékra, január máso­dik dekádjában pedig 115 százalék­ra teljesítették esedékes tervüket. Régebben sok baj volt az l-es te­remben. Most előre törtek! A mun­ka minősége jó, éppúgy, mint a ter­melés mennyisége. Szavukat állják. Ezt az eredmény is mutatja. A TEREMMESTER munkáját nem lehet százalékkal mérni, de mégis ott tükröződik a felszabadu­lási verseny sikereiben. Bondár elv­társ ügyel arra, hogy a gépt-k rend­ben legyenek. Tóth Mihály műsze­rész is igen helyesen és jól dolgozik azért, hogy az előforduló géphibá­kat mielőbb kijavítsák, — zavarta­lanul működjön minden gép. A te­remmester jól teljesíti feladatát: külön-külön egyénileg elbeszélge­tett a fiatal munkáslányokkal arról, hogy milyen fontos a szakmai tanu­lás. Ha egy új munkás szakmailag képezi magát, akkor az elsősorban neki haszon. Mert, ha jobban dol­gozik, többet is keres. Kérte Mózes Piroskát, Fodor Ilonát, Csarnai Má­riát is, hogy vegyenek részt a szak­mai továbbképzésben. Most már el­járnak a tanfolyamra. Persze egyik­másik lányt nem volt könnyű meg­győzni a szakmai tanfolyam fontos­ságáról. Bondár István türelmesen végezte ezt a munkát, s megtalálta a megfelelő hangot mindenkihez. Munkája nem volt eredménytelen. FONTOS A VERSENY nyilvános­sága. Bondár elvtárs gondol arra is, hogy naponta értékeljék a szalagok teljesítményét. Az l-es teremben az „A" műszak tagjai munkaruhákat varrnak. A teremmester nem rest odaülni a gép mellé sem. Ha kell, megmutat­ja egy-egy munkafolyamat végzését. Simon Ferencné mellé is odaült és megmutatta: a ruha ujját hogyan kell jól megvarrni. Simon Ferencné különben a felszabadulási munka­verseny keretében azt vállalta, hogy 2 százalékkal túlteljesíti normáját, s selejtje nem lesz. Teljesítménye 110 százalék, s munkájának minő­sége kifogástalan. A munkája, magatartása miatt szeretik és becsülik a mindig segí­tenikész teremimestért: Bondár Ist­ván elvtársat. A motorte' ercsp'o ... A motortekercselés komoly szaktudást igényel. Gálfi Imív elvtárs kiválóan érti szakmá­ját. Azért is lett sztahánovista mert pontosan dolgozik. A Szegedi Fémipari Vállalat fi­nommechanikai részlegének egyik büszkesége. Megérdemel­ten kapta meg a sztahánovista kitüntetést. Azért büszkék rá az üzemben, mert jó tanító­mestere a fiataloknak. Jelenleg Szélpál Imrénél­segít, hogy a motortekercselés alaposabban elsajátítsa. Imr. alig fél esztendeje segéd és a gyakorlati munkában még kis sé bizonytalankodik. Gálfi lm re tanácsai alapján a 102 százé lékről 105 százalékra akarj? teljesítményét fokozni. Nem Szélpál Imre az első te nítványa Gálfi Imrének és n? | is az utolsó. A tanítómester fe'­' szabadulási versenyben tett vál­lalásában a selejt mentes munkán kívül az is szerepel, hogy egy új dolgozót, aki most került az üzem­be, megtanít a motortekercselésre, s ő maga pedig eléri a 125 százalé­kot. t Aki tőle tanul, csak pontos és jó éüflj munkás lehet később. Az üzemben a sztahánovista szint 123 százalék. Ezt Gálfi Imre már öt százalékkal túlhaladta. Jelenlegi eredménye 130 százalék, de ezt még fokozni kíván­ja a felszabadulási nunkaverseny­' ben két százalékkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom