Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-25 / 20. szám
IfemQGYIRORSZflG 2 KEDD, 1955 JANUÁR 25. Növekvő munkanélküliség, csöknenö termelési színvonal jellemzi az Egyesült Allamo t 1954. évi gazdasági eredményeit Eisenhowei kongressiusi üzenete az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről Washington, (TASZSZ). Eisonhuwor jelentést terjosztett a kongroswz\is elé az Egyesült Államok gazdasági helyzetéről. A jelentés azt mutatja, hogy az amerikai gazdasági életet 1954-ben komoly hunyatlás jellemezte. Az is kitűnik a jelentésből, hogy az Egyestilt Államok kormánya katonai kiadásokkal próbálja elhárítani a komoly gazdasági megrázkódtatásokat. A jelentés rámutat arra, hogy „az általános lianyailás" az rlmúlt évben „nem egyformán tükröződött az egyes iparágakban és az egyes vidékekenA hanyatlás befolyása „nem volt egyforma és egyes iparágak, valamint egyes vidékek komolyan megsínylették". Vógorcdntónyben az Egyesült Allamolc egész ipari termelése 7 százalékkal esett vissza. Ugyanennyivel csökkent a feldolgozó ipar termelése, söt a nehéziparé — 10 százalékkal. „A gazdasági hanyatlás — mondja u jelentés — nemosak a feldolgozó iparágakat érintette. Igy például a kohászati fémtennolé» 18 százalékkal, a szénkitermelés pedig 14 százalékkal esett viszsza; a báuyaipar termelése egészben véve '21 százalékkal csökkent. Az ipari termelés hanyatlása — mutat rá a jelenté® — a munkanélküliség jelentős fokozódását idézte elő. 1951-ben csupán a feldolgozó iparban 1,250.000 munkás vesztette el munkáját. Közülük körülbelül egymilliót a kohóüzemoJotűl, hajógyárakból, gépkocsi-, Tuozdonygyárakból és egyéb nehézipari üzemekből bocsátottak el. 1954 március elején — mondja a jelentós — „a munkanélküliek száma kétmillióval volt nagyobb, mint az vlözö év júliusában. További 250 000 embert bocsátottak el idoiglonoeen, rengeteg munkás dolgozott csonka munkahetet". Ennok következtében — mondja a jelentés — a munkások évi munkabéralapja „csupán a feldolgozó iparban 5.5 milliárd dollárral, vagyis 11 százalékkal csökkent*. Mag kell jegyezni azzel kapcsolatban, hogy — mint erre a szakszervezeti lapok többizben rámutattak — a hivatalos munkanélküli-statisztika lényegesen csökkenti az Egyesült Államokban lévő munkanélküliek tényleges szárnál. Az AMERICAN FEDER ATIONIST című folyóirat dcoemberl számában azt Irta. hogy 1954 tizenkét hónapja alalt, az év bizonyos szakában az Egyesült Államokban kilencmillió ember volt munkanélkül. E számba osak azok a munkások és akalmazottak tartoznak, akiknok munkanélküli-segélyre van joguk. Ehhez a kategóriához viszont az Egyesült Államokban, mint ismeretes, korántsem az összes munkásokat és alkalmazottakat sorolják. Az is sokatmondó, hogy olyan jóltájékozott 6zcmleírók, mint az Al®op-fi vérek, akik szoros kapcsolatban állnak az Egyosült Államok kormányköreivel, 1954 október 31-én azt írták, hogy „azoknak az embereknek a száma akik az év bizonyos időszakában munka nélkül maradtak, az idén óriási számot —12 milliót tesz ki. Azoknak az embereknek a száma pedig, akiket az év valamely szakában a munkanélküliség problémája aggasztott, lényegesen nagyobb voll". Amint a jelentésből látható, az Egyesült Államok kormánya a katonai kiadásokat az amerikai gazdasági élet lényeges támasztékaként használja fel. A jelentés többek között utal arra. hogy a koreai háború befejezése, amoly, mint ismeretes, jelentős mértékben korlátozta e támaszték használatát, fokozta a gazdasági hanyatlást. Jellemző az is, hogy az amerikai ipar helyzetének bizonyosfokú talpraállása, amely a jelentés adatai szerint 1954 második felében ment végbe, egybeesett a nyugat-európai országok felfegyverzésének nagyarányú fokozására irányuló tervekkel. Bár a jelentés alapjában véve derűlátóan Ítéli meg az amerikai gazdasági élet kilátásait, komoly aggodalmakat hangoztat a jövőt illetően. „Nem lehetünk biztosak a gazdasági jóslatok pontosságában, ezért a szövetségi kormánynak készen kell lennie politikájának gyors átópi íveire, ha a gazdasági események nem váltják be a jelenlegi reményeket". Az Egyesült Államoknak meg kell szüntetnie a Kina belügyeibe való beavatkozást Csou En-laj nyilatkozata Peking (Uj-Kína). Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnöke, külügyminiszter hétfőn nyilatkozatot adoit.t ki az Egyesült Államok kormányának Tajvan felszabadításába való beavatkozásával kapcsolatban- A nyilatkozat többek köEötttt a következőket tartalmazzAi A Kinai Népköztársaság kormánya már többször és ünnepélyesen ki jelien tel te a világ előtt: a kínai nép el van szánva arra, hogy felszabadítja az országához tartozó Tajvan területét. Amióta a kínai nép a napokban sikeresen felszabadította Jiosiangsan szigetet, az Egyosült Államok kormánya egyrészt szaporította katonai mozdulatait és háborús provokációit, másrészt újabb összeosküvést szőtt, amelynek az a célja, hogy az ENSZ útján megkötendő úgynevezett fegyverszünet ürügyón avatkozzék bele Tajvannak a kinai nép á'ial történt felszabadításába. Az ENSZ alapokmánya félreérthetetlenül kimondja: „Ennek az alapokmánynak semmiféle rendelkezése sem jogosítja fel az Egyesült Nemzeteket arra, hogy olyan ügyekbe avatkozzanak, amelyek lényegileg valamely állam belső jogalkotásának körébe tartoznak és nem kívánja meg a tagoktól azt Bem, hogy az ilyen ügyeket ennek az alapokmánynak megfelelő rendezés alá bocsássák". Éppen ezért sem az ENSZ-nek, sem bármely más idegen, országnak nincs joga beleavatkozni Tajvannak a kínai nép által történt fölszabadításába. A Kinai Népköztársaság kormánya egyáltalán, nem egyezhet bele az áruló Csang Kajsck-klikk és a kinai nép úgynevezett fegyverszünetébe. A Kínai Nópközitlársaság és az áruló Csang Kaj-eek-klikk közötti úgynevezett fegyverszünet, amelynek létrehozásán az Egyesült Államok kormánya és követői mesterkednek, valójában beavatkozás Kína boliigyeibo és Kina területének elrablása lenne. Háborúval fenyegetve és atomfegyverekkel hadonászva igyekeznek rávenni a kínai népét arra, hogy eltűrje az Egyosült Államoktól Tajvan elfoglalását, elismerje az Egyesült Államok ós Csang Kaj-sek „kölcsönös biztonsági szerződését" ós megengedje, hogy az Egyesült Államok katonai támaszponltwak használja Tajvant új háború előkészítéséreA kinai nép ezt egyáltalán nem türheli el: ezzel határozottan szembeszáll. A kínai népinek — Kína szuverenitása ós terülöü sérthetetlensége Kína biztonsága és a távolkeleti béka védelme érdekében. — fel kell szabadítania Tajvant. Az Egyesült Államoknak pedig meg kell szüntelinie a Kína belügyeibe való beavatkozást és ki kell vonnia fegyveres orőiiü Tajvanról és a tajvani tengerszorosból. A Német Szociáldemokrata Párt vezetősége levélben közölte követeléseit Adenauerral Berlin (MTI) Ollenhauer, a Német Szociáldemokrata Párt elnöke, vasárnap a pártvezetőség megbízásából levélben közölte Adenauer kancellárral a Német Szociáldemokrata Pártnak a német újraegyesítéssel kapcsolatos követeléseit és javaslatait. A Német Szociáldemokrata Párt megismételte azt a követelését, hogy a bonni kormány aktív kezdeményezéssel tegye lehetővé a német kérdés megoldásával foglalkoaá négyhatalmi értekezlet összehívását, még a párizsi egyezmények ratifikálása előtt. Ollenhauer levelét hétfőn este hozták nyilvánosságra. A nyugatnémet dolgozók szombati sztrájkja az ujrafelfegyverzés ellen Irányult Berlin (MTI) A Német Szakszervezeti Szövetség Düsseldorfban székelő országos vezetősége közölte, hogy a bányászok, a Vasmunkások, valamint az alapanyagiparban foglalkoztatott tisztviselők és mérnökök csaknem 100 százaléka teljesítette a szakszervezetek felhívását és szombaton, a nagy tiltakozó sztrájk napján, a munkáltatók kérései és fenyegetései ellenére sem jelent meg munkahelyén. A sztrájkban. 550.000 bányász, 240.000 vasmunkás, továbbá 45.000 tisztviselő és mérnök vett részt. A bányászok és a fémipari dolgozók szakszervezete köszönetet mondott tagjainak a sztrájkutasítás egységes teljesítéséért, valamint azért, hogy hősiesen és fegyelmezetten vívták meg a nagy sztrájkcsatát. Georg Reuter, a Német Szakszervezeti Szövetség alelnöke vasárnap egy wormsi gyűlésen kijelentette: — Tévednek akik azt hiszik, hogy a szombati tiltakozó sztrájk csupán Reusch vezérigazgatónak a munkásjogok felszámolását sürgető kijelentése ellen irányult. Noha e provokáció robbantotta ki a sztrájkot, a dolgozók az átmeneti munkabeszüntetéssel Nyugat-Németország tervbevett újrafelfegyverzése ellen és a béke fenntartásáért küzdöttek. Összehívták a Francia Kommunista Párt központi bizottságának teljes ülését Párizs (TASZSZ) Mint a l'Humanité közli, a Francia Kommunista Párt központi bizottsága január 26-án és 27-én Párizsban teljes ülést tart. Az ülés napirendjén két kérdés szerepel: 1. Harc a német militarizmus feltámasztása ellen, harc a bűnös atomháború megakadályozásáért, a munkásosztály és a dolgozó tömegek követeléseinek teljesítéséért. Előadó: Jacques Duclos. 2. A megyei választásokról. Előadó: Waldck Rochet, Szkobelcin akadémikus javaslatot Az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekezletre a Kinai Népköztársaság kormányának küldjék el a Kínának szóló meghívót New York (TASZSZ) Január 21-én ülést tartott az az ENSZ által megbízott tanácskozó bizottság, amelynek feladata, hogy előkészítse az atoimerő békés felhasználásának kérdésében megtartandó nemzetközi értekezletet. Az ülés befejeztével az ENSZ titkársága közleményt osztott ki a sajtó képviselői között. A közlemény elmondja, hogy Szkobelcin akadémikus, a Szovjetunió megbízottja javasolta, tanácsolják az ENSZ főtitkárának, hogy az atomerő békés felhasználásának kérdésében megtartandó nemzetközi értekezlet meghívónak szétküldése során a Kínának szóló meghívót a Kinai Népköztársaság központi népi kormányának küldjék cL Mint a sajtó képviselői között kiosztott közlemény rámutat, az ENSZ főtitkára, mint a tanácskozó bizottság elnöke Javasolta, hogy a szovjet megbízott javaslatát a bizottság ne vitassa meg, mert az túlmegy a bizottság hatáskörén, A főtitkár javaslata ellen a szovjet megbízott tiltakozást jelentett be. A bizottság tagjainak többsége azonban elfogadta Hammarskjöld javaslatát. Összehívták a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakát Moszkva (TASZSZ) A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége elrendelte, hogy 1955. február 3-ra Moszkvába össze kell hívni a Szovjetunió Legfelső Tanácsának második ülésszakát. A rendeletet K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, és N. Pegov, a Szovjetunió Legfelső Tanács Elnökségének titkára írta alá. Mit vár Szeged kulturális téren 1955^ben ? A kérdés nyílt: sok mindent várhat Szeged népe kulturális tér;ii. l.o mi szűkítsük le. Elegendő : nyagot szolgáltat ehhez az Ismeretterjesztő Társulat klubjában nemrég lezajlott Városi Népművelési aktíva értekezlet. Itt Telkes György elvtársnak, a Népművelési Osztály vezetőjének beszámolójából, valamint a gondos hozzászóló? sókból kibont okoztak a tervek és a kívánságok. S ha ezeket ki akar; k egészíteni, a Népművelési Osztály mellett működő állandó bi; ttsúg első ülésén elhangzott kért ricket Is felhasználhatjuk. Mindére kelőtt válasszuk szét a kérdést: i it várunk a tervek alapján és ml t • rml a kívánságokból meg is valájulhat. Először azt nézzük meg, mi szelel a tervekben. Vágjunk a kéri ..ssk elevenébe. Mindjárt egy fájó t nttal találkozunk: a külterületek kulturális életével. Tudjuk, hogy e téren gyengén állunk. Két okból: — nincs elegendő s megfelelő helyiség: — nincs gazdag, színvonalas kultúrélet, művelődési és szórakozási lehetőség a külterületeken. Ami a helyiséget illeti, a következőket tervezte a Népművelési Osztály: — reftdbe kall hozni a ságváritclepi kultúrotthont; — területi kultúrházat kell létekteni Rúkuson, — az alsóvárosi kultúrházat területi jellegűvé kell tenni és lehetőség szerint ellátni normálgépes mozival. Mindez természetesen még nem oldja meg a külterületek, az üszszes telepek problémáját. Igénybe lehet azonban venni az iskolákat is. Ezen túl pedig: a kultúrcsoportokra, elsősorban az üzemiekre, az állandó együttesekre, így a közalkalmazottak zenekarára, és a szervekre vár — mint a TTIT művészeti szakosztálya, az MSZT, DISZ, MNDSZ — a külterületek kultui-úlis életének fellendítése. Ez még a helyiség kérdésénél is fontosabb, sürgetően szükséges faladatokat ád mindezeknek a szerveknek és csoportoknak. Ugyanakkor azt is megkívánja, hogy segítsék ezeket mjndenben. Ezenkívül vannak olyan lehetőségek, melyei; általános érvényűek és a város határán túl is érdeklődésre tarthatnak számot. Melyek ezek? 1. Zenei gimnázium indítása újból. amely megoldja a zenét komolyan tanuló diákok problémáját. 2. Tudományos folyóirat létesítése, amelyben helytörténeti, a város kulturális és egyéb problémáit boncoló, helyi hagyományainkkal foglalkozó értékes és érdeklődésre —nmo-ttartó írások kaphatnak helyet. 3. Közönségankétok szervezése a színház előadásai után. Itt a közönség kívánságai, elképzelései, véleményei elhangozhatnának s igya színészele és a közönség kapcsolata a legelevenebben valósulhatna meg. 4. Szegedi Hangversenyközvetítő Iroda létesítése a tanács mellett, mely a helyi kívánságok alapján összehangoltabb és színvonalasabb programot adhat. Ezek mellett sok apró munka., a tömegszervezetekkel — elsősorban az ifjúság nevelése érdekében. a DISZ-el — való kapcsolat több tömegek előtti megnyilvánulásra vezető módja, a művészeti szervezetekkel való pontos együttműködés stb. szerepel a programban. Ezeket várhatjuk tehát az 55-ös évben.. A másik kérdés az. hogy mit várhat Szeged közönsége mindezen kívül. Ez a hozzászólásokból derült ki az említett értekezleten. Igen érdekes dolgok szerepeltek a Javaslatokban. Csoportokra osztva, a problémákat, a következő kívánságokról tehetünk említést: Előadások terén első Javaslat az, hogy nagyobb teret kell adni a !;omoly zenének s ennek érdekében egy állandó, művészi teljesítményt nyújtó zenekart kell létesíteni. Ami a zenekart illeti — eziránt is veit javaslat — éspedig kétféle: — meg kell alapítani a filharmóniai társaságot, mely a színház zenekarán alapulhat; — támogatni kell a Közalkalmazottal; Szakszervezetének zenekarát. Mindkettő igen komoly lépés lenne — s nem is állnak ellentétben egymással. A közalkalmazottak zenekara mindenképpen megérdemli s igényli a tamogatást és ezzel együtt a fokozottabb kihasználást. Ugyanakkor egy, ilyen filharmonikus zenekar csak előnyére válna a városnak belső előadások, s a városokon kívüli reprezentálás tekintetében egyaránt. A második javaslat még ennél is érdekesebb, nem csupán és nem elsősorban a város belső kulturális szükségleteinek kielégítése terén, hanem az idegenforgalom szempontjából is, Egy városismertető füzet kiadása mindeneseire nagyon hasznos és kívánatos lenne, elsősorban a város vendégeinek. De még a szegediek is hasznát vehetnék. S nemcsak ennek, hanem például egy Olyan előadásnak vagy előadássorozatnak, amely városunk földrajzi, történelmi, építészeti és egyéb sajátosságait ismertetné. Ilyen javaslat is elhangzott. Sőt, soproni mintára, javasoltál; mindennek séták keretében való megoldását. Sok építészeti értél; van Szegeden. Gondoljunk csak a Tolbuchin sugárút és a Dánt utca sarkán eléggé elhanyagolt állapotban tengő Dániházra. Aztán hasznos lenne eifyegy hagyományos utcanévhez magyarázó táblát illeszteni, amelynek más városokban szintén szép mintái vannak. A harmadik kérdéscsoport a művészeti életet illeti. Itt legjelentősebb az a javaslat, mely a képzőművészek — zenészek — írók (tegyük hozzá bátran, a színászeket is) — összefogására irányul. A javaslattévő valamiféle "művészetek háza* létesítésére gondolt. Ennek a gondolatnak is van jogosultsága, meg lehetne oldani ezt esetleg az Ismeretterjesztő Társulatnál, vagy más olyan helyen, ahol egv közös klub akad s mellette előadóterem I is. .Végül a képzőművészek megse-l gítésére sürgették a műterem-' létesítést is. Ezek voltak a fontosabb tervek, javaslatok, melyekről úgy beszélhetünk: mit várhat Szeged kulturális téren az 1955-ös évben. Most kiegészítésképpen fűzzük hozzájuk az állandó bizottság első ülésén elhangzottakat. Megjegyzendő, hogy a bizottság munkatervének a Népművelési Osztály tervét vette alapul. E terv megvalósítását segíti, ugyanakkor ellenőrzi is. Az ülésen felmerült kérdések ezek szerint szorosan kapcsolódnak az aktívaértekezlet problémáihoz. A bizottság hangsúlyozta az üzemi kultűrcsoportok segítségének fontossáiát. Ha ezek a kultűrcsoportok valóban művészi teljesítményt tudnak nyújtani, akkor a külterületeken tartott sorozatos körszerepléseikkel fel lehet lendíteni a kulturális életet mindenütt. Tombáoz Imre elvtárs a Városi Tanács végrehajtó bizottsága nevében hozzászólva szintén hangsúlyozta, hogy minden módot meg kell találni a külvárosok kulturális életének fellendítésére. Nem lebecsülendő ebből a szempontból a keskenyfilm sem. El kell látni a külterületeket keskenyfilmmel és igen nagy szerepet kell szánni az üzemi kultúresoportoknak. Az elmondottakból láthatjuk, hogy milyen lehetőségek vannak előttünk kulturális téren. Valószínű, hogy e tervek itt-ott módosulnak, azonban mindenesetre meghatározzák az idei kulturális munka főbb vonalait,