Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

CSÜTÖRTÖK. 1955 JANUÁR 20. D ELMR GYARORSZRG pártélet * Az agitációs munka állandó javítása a Szegedi Textilmövekben Ha visszatekintünk az elmúlt esztendőre, elért sikereink, győzelmeink mögött ott találjuk népnevelőink odaadó, áldozatos munkáját, nemcsak a termelésben, hanem a dolgozók nevelésében is — mondják a Textilművekben. Népnevelőink segítettek abban, hogy megértessük dolgozóinkkal pártunk és kormányunk célkitűzéseit, segítettek abban, hogy e célkitűzések megértése új tettekre serkentse üzemünk munkásait. Az üzem népnevelőinek mintegy hetven százaléka már három-négy éve végzi nevelő, felvilágosító munkáját és becsülettel ellátja ezt a feladatot. Az üzemi pártbizottság állandóan tájékozódik a népnevelők munkájáról és az alapszervezetek segítségével határozottan és tervszerűen irányítja tevékenységüket. Ennek is köszönhető, hogy legutóbb, amikor megtárgyalták az üzemi agitációs munka kérdéseit, a hibák megszüntetésére időben tudtak megfelelő határozatot hozni, melyeket végre is hajtottak. Az üzemen belüli fluktuáció következtében például egyes helyeken viszszaesett a politikai munka, mivel többen a népnevelők közül is más munkaterületre kerültek. Emiatt részben át kellett szervezni a népnevelő hálózatot. A cél az az üzemben, hogy egyetlen olyan üzemrész vagy gépcsoport se legyen, ahol nincs népnevelő munka és az, hogy állandóan emeljék az agitáció tartalmi színvonalát. Ennek érdekében is több intézkedést tettek a vállalatnál. Az elmúlt hónapban a népnevelő munka tartalmának és irányításának megjavítása érdekében például a 2-es alapszervezet — az Alkotmánv műszak — népnevelőivel összevont népnevelő értekezletet tartottak. A pártszervezet vezetősége ismertette az agitációs munka feladatait és azt is, hogyan foglalkozzanak a népnevelők a dolgozókkal. A népnevelő értekezlet részvevői több jó tapasztalatot elmondottak egymásnak, s határozatot fogadtak el munkájuk megjavítása céljából. Elhatároztak és megfogadták, hogy ezentúl mindig tanulmányozzák a legfontosabb párt- cs kormányhatározatokat, tanulmányozni fogják a pártsajtó cikkeit is, amelyeket felhasználnak munkájuk jobbátételé} hez. Elhatározták azt is a népnevelők, hogy ezentúl jobban felkészülnek a népnevelő értekezletekre és lalamennyien elmondják, hogy milyen problémák foglalkoztatják a dolgozókat, mi az, ami rontja a hanguflatot, mire kérnek választ és miben kérnek segítséget. Ezzel a pártvezetőség is jobban tájékozódik a dolgozók általános hangulatáról, s jobban tud segíteni a népnevelők munkájában s a dolgozók problémá'.nak intézésébem. Ezeknek a megbeszélésére persze nem várják meg isnindig a népnevelő értekezletet. A népnevt'lő csoportfelelősök — akikkel máidén tíz napban rövid megbeszélést tartanak az alapszervezeitek vezetőségei — felkeresik a csoportjukba tartozó népnevelőket és az időközben felvetődött vagy előtérbe került profolémákat megbeszélik velük. A népnevelő csoportfelelősök pedig a pártvezetőségtől és a pártbizottság tagjaitól kapnak állandó munka közbeni tájékoztatást és segíitnéget munkájuk végzőséhez. így a szokásos, rendszeres időközben megifartott ért©kezlieíbken kiviil a személyes érintkeaís következtében, is állandó kapcsolat van a pú rtbizettság — a párt vezetőség és a népnevelő csoporlfo'ieilősök, valamint népnevelő csoportfelelősök és a népnevelők között. Ez nemcsak a kölcsönös iájókoaódású és az agitációs munkai jobbátótelét segíti, hamem .ellenőrzést is jelent a népnevelő esoporltf elei ősök és a népnevelők munkája felett. A népnevelők saját tapasztalaink alapján azon a mfeggyőződéswi vannak, hogy akkor flogadják őket bizalommal a dolgozóik, ha igaz, baráti 6zóval beszélnek honzájuk. Zsók Anilalné és Tóth Piroska is ezt a megállapítást erősítették meg. Tudjanak a népnevelők — mondották még — dolgozótársaik családi problémáiról, örömükről és bánatukról, ats előbbiekben osztozzanak, az utóbbiaik esetén segítsenek a népnevelők, ahogy tudnak, tanáccsal, ügyük intézésével stb. Ez az uralkodó elv a népnevelők között. Az üzemi párt alapszervezetek ós a pártbizottság figyelemmel kísérik a népnevelők munkamódszerén kívül az agitációs munka tartalmi résziét is és amit lehelt általánosítanak a jó tapasztalatok közül és ismertetik a többi népnevelővel is. A pártszervezetek igyekezete arra irányul, hogy minél közvetlenebb kapcsolatba kerüljenek a dolgozókkal, megismerjék azok problémáit, segítsenek rajtuk. Do ugyanakkor megértés.sók velük a mindennapi feladatok elvégzése és a jobb élét megteremtése közötti összefüggést isi ós ezáitial a párt politikája iránti még nagyobb támogatásra, rnskí jobb munkára lelkesítsék a dolgozókat. Felszabadulásunk 10. évfordulójára a legszebb darabokból kiállítást készítenek a szegedi ipari tanulók Tegnap este 5 óra előtt ismerős arcú fiúk, lányok igyekeztek a "Juhász Gyula- általános iskola felé. Az üzletekben, az asztalos, a kárpitos, a kovács, a lakatos műhelyekben, a patyolatnál, a szövetkezeteknél, a kisiparosoknál, az üzeI mekben találkozunk ezekkel az arcokkal: ipari tanulók. Mesterségük gyakorlati elsajátítása mellett a szükséges általános műveltséget szerzik meg a Könynyűipari Minisztérium ipari tanuló iskolájában. Most a téli szünet elteltével ismét megkezdődött az iskolai foglalkozás. eídö- tanítádi nafiM megbeszélték a tanulók, hogyan készülnek hazánk felszabadulásának 10. évfordulójára. Mindenkinek volt valami ötlete, elgondolása. Most versenyeznek először —nagy dolog ez — szeretnék megmutatni tudásukat, erejüket, akaratukat. Kipirulva beszéltek, vitatkoztak, s nagynehezen a következőben egyeztek meg: Elhatározták, hogy szakmájukat I még tökéletesebben elsajátítják. A szakmai gyakorlatokon mintadarabokat készítenek és ezekből a legszebb, legtökéletesebb mintadarabokból április 4-én kiállítást rendeznek. Az iskola órája ötöt mutat. AzI. vegyes A. osztályban még mindig hevesen beszélgetnek a tanulók. Kiss Mihály, a táblához megy, s így szól; Elkészült a hatalmasi, új áruház Kisteleken Vasárnap már megkezdődik aa árusítás Kisteleken, a Petőfi utca cs a budapesti országút sarkán lévő emeletes, hatalmas áruházban. A Kist el ok ős Vidéko Földművesszövetkezet építette ccJt az áruházai, amely községi viszonylatban méreteit tekintve" első az országban. Mindenféle ruházati cikket: cipőt, ruha'1, felöltőt, kalapot, kesztyűt, fehérneműt etb. vásárolhatnak itt a község és a környék dolgozói, mintegy bőt én fél millió forint értekben. Azonkívül vas, műszaki árucikkek bő választókban állnak a vásárlók rendelkezésére. Külön élelmiszer részlege lesz az áruháznak, amelyet vasárnap délelőtt 10 óraikOT ünnepélyes keretek között nyitnak meg. — Csend legyen fiúk! Mindjárt megkezdődik az óra. Kik hiányoznak? Körülnéz a teremben, s egymás után sorolják a hiányzók neveit. Megszólal a csengő, kezdődik a fizika óra. Lábas Iván tanár barátságosan üdvözli az újév első óráján a tanulókat, majd Kiss Mihály jelent: az osztálylétszám 31, hiányzik négy, jelen van 27 tanuló. Tdttiéiteddel ketdSdik m, w A fiúk emlékeznek még az előbbi beszélgetésre és mindenki igyekszik tudását összeszedni. A tanár kérdéseire szépen yelelnek, Lábas elvtárs meg is dicséri őket. Azután ugyanúgy, mint a többi órán, az új anyag közlése következik. Mégis más a mai nap, az első verseny fűti a jövő könnyűipari szakmunkásait. ' Az óra közötti szünet csendesebb a szokottnál. Az I. vegyes A. osztály szakonként csoportosan beszél. Az alacsony szőkehajú Mózes Mihály asztalos tanuló, — akit mindenki csak kis Mózesnek nevez — barátjával, Újvári Jánossal — akivel együtt dolgoznak a szövetkezetben — arról beszélnek, milye*t miutcubualát kédtileneli. Kovács István lakatos. Ma egy éve még a Földműves utcai általános iskola tanulója volt. A model* lező szakkörben dolgozott. Ott határozta el, hogy lakatos lesz, jó lakatos. És már most szeretné ezt bebizonyítani. A kis Szilágyi Mózes csendesen mosolyog, neki — a fényképész szövetkezet tanulójának — jó dolga van, nem kell sokat törnie a fejét, hogy mit készítsen. Egy remek művészi kivitelű képpel vesz részt a versenyen. /hem lett könnyű dólga, hiszen Szegeden már több fényképész tanuló van, akikkel fel kell venni a harcot. Révész István a Hangszergyár ipari tanulója. Azért választotta ezt a szakmát, mert nagyon szereti a zenét. Most is a zenéről, hangszerekről beszél társainak. Mindenki a maga szakmáját dicséri. Kiss Mihály szobafestő tanuló, azzal dicsekszik, hogy ők, a szobafestők széppé varázsolják a dolgozók otthonát. Bán László — aki a Patyolatnál dolgozik — arról beszél, hogy ők a háziasszonyok munkáját könnyítik meg, de Kovács Józsefet és még több társát, — akik az Építőipari Szövetkezet tanulói, — nem lehet meggyőzni. Szerintük az ő szakmájuk a legszebb és büszkén lépkednek jó meleg vattás munkaruhájukban. Komoly munkával, nagy szorgalommal készülnek a szegedi iparostanulók felszabadulásunk 10. évfordulójának méltó megünneplésére. FAZEKAS JÓZSEF ESETE Jó meleg volt, június felé járt az idő, s Fazekas József három hold földjén bőségesen akadt tenniveló. Egyik este, amikor hazaérkezett a munkából, két ember várta: a DÁV-tól jöttek, a villanyórát felülvizsgálni. — Miért nem volt itthon, amikor meghagytuk írásban, hogy jövünk! — kérdezték nagy hangon. — Kérem én itthon voltam, maguk nem jöttek el. — Mi eljöttünk! És miért nem mutatja meg a villanyórát?! — Megmutatom én, de miért beszélnek velem ilyen hangon? — méltatlankodott az öreg Fazekas József, most már nem valami barátságos hangon. Kinyitotta a lakás ajtaját és betessékelte a két embert, Azok megnézték a villanyórát és leszerelték. Jegyzőkönyvet vettek fel, amelyben ez állt: Fazekas József gorombán viselkedett és lopja az áramot.. Fazekas azonban természetesen nem írta alá ezt a jegyzőkönyvet. — Lopom az áramot?! Félek én attól, nem értek én ahhoz. Még ilyet mondani... — magyarázott az öreg, önérzetében mélyen megbántva. A villanyórát elvitték, s a Petőfi Sándor sugárút 54. szám alatti lakásokra sötétség borult. Hároman laknak a házban. Ez az egy villanyóra volt csupán és a lakók a házbérben fizették a villanyszámlát — mert Fazekasé a ház. A mú[ SZEGEDI JEGYZETEK „Bízza csak ide .. . Hárman voltak 'és az ipari tanulók sötétszínű egyenruháját viselték. Egyikük — akit társai Lajosnak szólítottak — különösen hangosan, felíűnöen, vagányul viselkedett. A Széchenyi téren az 1. számú Postahivatal irányában hatadva hangoskodott társaival s néha-néha egyegy megjegyzést is „megeresztett" a fiatalabb lányok felé. Egyes járókelők rosszalva csóválták fejüket. mert enyhén szólva kicsit illetlennek találtál: viselkedését. A főposta elé érve hirtelen más érdekesség akadt a fiatalok számára, ami előző ténykedésük folytatásáról elvonta figyelmüket — Lajosét bizonyára hosszabb időre. .4 posta épülete clöit álló fákon hangos csipogással nagy csapat ..« • veréb tanyázott. Ez adott hirtelen nagyobb érdekességet számukra: mindhárman a fák alá igyekeziek. Előbb lcarlengetéssel és pisszegéssel próbálták a verebeket elriasztani. Amikor azonban ez nem járt eredménnyel, Lajos levette derekáról szíját és dobálta a fa ágai közé. A verebeket nem sikerült ugyan elriasztani, de a derékövet úgy feldobta a fa ágai közé, hogy fennmaradt. Társaira nézett: most mi leszf Azok persze nevetlek rajta. No. de Lajos nem azért volt Lajos, hogy ne találja fel magát. Miközben nem éppen illedelmesen válaszolt a rendetlenkedéséért egy őt figyelmeztető asszonynak, levetette a köpenyét s a fa törzsit kezdte nézegetni, milyen fogás esik rajta. A deréköv a fa szélső ágai közé szorult, mit neki azt onnan lerázni — gondolta. Amilyen gyorsan született meg a fáramászás gondolata, olyan gyors volt a tett végrehajtása is. — Bízza csak ide „édesapám", mászlam én már fára — válaszolt társai nevelésétől kisérve, egy öt figyelmeztető idősebb embernek Azzal másik két tanulóUírsa segítségével már húzta is magát felfelé a fára. Ügyesnek látszol t mozgással bujkált 6—7 méter magasan az ágak között és előrehajolva próbálta kinyújtott kezével elérni a szíjat. — Még egy kicsit, — bíztatta önmagát s még egy óvatos nyújtózkodás után — ekkor már többen figyelték próbálkozását — s egy asszony rémülten felkiáltott — arcra bukva zuhant lefelé az ágak között. Néhány pillanat és a „bízza csak ide, édesapám" hetyke válaszadója az oldalára esve, fejét beleverve az aszfaltba eszméletlenül terült el a fa alatt, melyről erre hangos esipogással a másik fára szálltak át a verebek. Mire a mentük a helyszínre értek, Lajos homlokát és arcát beborította az alvadt vér. Társai és az összeverődött tömeg dermedten nézte a szerencsétlen ló—16 éves gyereket, amint tehetetlenül lógatva végtagjait feltették a hordágyra s a mentőautó elrobogott vele. Azért néha nem árt megfogadni az öregek tanácsát s hallgatni intő szavukra. GERA JÓZSEF sik két lakónak később felszerelték a villanyórát. Az öreg most sem valami barátságosan viselkedett a szakemberekkel, akik kint jártak a házban. — Nekem is hozzák vissza a villanyórát — követelte. Kár volt a szóért, nem szerelték fel, ellenben beidézték a bíróságra. Nyomozták: igaz-e a vád, ami-ellene szól. A villanyóra felülvizsgálatánál a DÁV-tól kiküldött két ember megállapította ugyanis, hogy túl kevés a fogyasztás és a villanyóra mögött a fővezetékhez is be van kötve elágazás. Hogy ki csinálta, miitor — a felszabadulás után pár hónapig Fazekasék nem tartózkodtak a lakásban — és igaz-e, hogy lopta az áramot — ezt vizsgálták. Háromszor is be kellett mennie a járásbíróságra. Az eset után egy évre pedig — 1954. augusztus 16-i keltezéssel, Battyán László járásbíró aláírásával pecsétes írást kapott, hogy a „társadalmi tulajdon elleni lopás bűntette miatt indított eljárást a bíróság megszüntette, mert az ügvészség a vádat bizonyíték hiányában elejtette." — Na végre — sóhajtott az öreg, amikor kézbe vette ezt az értesítést. Arra gondolt, hogy most már majd kap új villanyórát, hiszen bebizonyosodott, amit ő mindig állított; nem lopta az áramot. Most már majd nem kell petróleum lámpával meg gyertyával kínlódnia. Ment is a DÁV-hoz a Kossuth Lajos sugárútra, majd a Klauzál térre. Több emberrel beszélt. ígéretet is kapott; majd felszerelik az órát. Kinn voltak a lakásán is, „megnézni a helyzetet", nem egyszer. De hiába: 1953. júniusa óta mindezideig kénytelen vakoskodni a lakásában. Eljött panaszra a „Délmagyarország" szerkesztőségéhez, elmondta a történetet. — Tessék elhinni, önérzete is van az embernek. Engem bírósággal zaklattak egy évig. Ugy érzem, most sem járnak el velem becsületesen. Kérem, segítsenek rajtam. A DÁV-nál tudtak a dologról, elmondták, milyen goromba volt Fazekas József — azt azonban nem, hogy véle szemben sem voltak túlságosan udvariasak. — Igen, — jegyezték meg, — feltehető, hogy lonta az áramot. Igaz, a bíróság felmentette, de mi ezzel nem értünk egyet. — De hát elvtársak, egyáltalán nem valószínű, hogy ő ilyesmit tett volna, hisz a bíróság is felmentette ... — Nem lehet azt tudni, senki sem vallja azt be. Valaki mással is megcsináltathatta ... Ebben már volt egy adag rosszindulat. Pedig olyan emberről van t szó, akit szabályszerűen tteftmctttcétek az alaptalan vád alól és fél év óta kéri a villanyóráját vissza, de nem kapja. — íratlan törvény azt írja elő, hogy ahol már egvszer leszerelték a villanyórát, — mondták — és a lakásban szabadon van a régi vezeték, oda addig nem szerelik viszsza, amíg be nem építik a falba a vezetéket. Már pedig nála így van, különben is ő a lakóktól több pénzt szedett be, mint amennyi villanyszámlát fizetett. Gyerünk kl a Petőfi Sándor sugárúti házba. A vezetékek valóban szabadon vannak, de a másik két lakásban is ez a helyzet; mégis felszerelték az órákat. Persze, most azt mondják Fazekasék, hogy miért nem lehet nekik is felszerelni. Beszéltünk az egyik lakóval, aki elmondta ők nem is fizettek villanyszámlát, az benne volt a házbérben — a „túlfizetés" tehát nem igaz. Viszont Fazekaséknak másfél éve nincs bekötve a villanyuk. — Nem lehetne mégis felszerelni a villanyórát, és mondjuk egy kötelezvényt aláíratpi, hogy egy, vagy másfél éven belül ezt a vezetéket beépítteti a háztulajdonos a falba — kérdeztük az illetékesektől. — Hát lehetne, ha legalább azt a rézkapcsolóját lecserélteti, Most már tehát lehet segíteni Fazekas Józsefen, akinek esete éppen akkor kezdődött, amikor a magyar nép elindult a júniusi úton. Pedig ezt az ügyet jóval hamarabb is el lehetett volna intézni, módot találni arra, lehetőséget adni egy embernek, családnak, hogy azt az intézkedést — ami egyébként helyes —, hogy a falba kell építeni a szabályos vezetékeket, megcsináltassa, végrehajtsa. S nem kellett volna olyan hamar elvetni a sulykot, alaptalanul vádolni egy embert áramlopással, amit aztán nem tudtak bizonyítani. Az emberről való gondoskodás programjába az ilyen eset eeváltalán nem illeszthető be. Fazekas Józsefet emberek bántották meg — emberek engesztelhetik meg gyors intézkedésükkel. S ebből az esetből azt a tanulságot is levonhatja mindenki: hogyan nem szabad az emberekkel bánni. Markovits Tibor /is Építőipari Szövetkezet dolgozói a felszabadulási verseny során mozgalmat indítanak. hogy az anyagok felhasználása 100 százalékos legyen, — írja Kédel Józsefné levelezőnk. — Teljesen meg kívánják szüntetni az igazolatlan mulasztásokat. A szövetkezet dolgozói az elmúlt évhez viszonyítva 8 száa-l ók kai növelik a lakosságnak vébdetw