Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

íltLMSGYIIRORSZflG CSÜTÖRTÖK. 1955 JANUÁR 20. r r A NAGYAPA ALAllASA Termo!® még egyenes. Olyan, mint a jegenyéké, ahogy mondani szokás. Hatvanhét esztendő múlott el felette, de sokkal fiatalabbnak látszik. Szemöldöke fekete, akárcsak meleg fényű szeme. Orra alatt « kis nyírt bajusz azonban már ezüstös. Nem fukarkodik a szóval, fiatalos mozdulatokkal magyaráz. .4 neve: Németh István. A Szegedi Ruhagyár úgynevezett, vagyonőre. Különben az Arviz útra 47. szám alatt a lakása. Két fia van: Béla és István, A fiúk nősök, családjuk van. Béla az Erőmű csillése, jelenleg a repülőknél van átképzésen; katona, l'ista a Szegedi MAV Igazgatóságon tölt be fontos beosztíist. Németh István bdcsl nagyapa. Három unokája van. A hároméves Erzsi, Béliiék kislánya, aztán a tíz esztendős Kar.-si és a hal éves Klárika — a Pista gyermekei. Amikor kérdezzük a nagyapát, hogy szolgál az egészsége, szippant egyet cigarettájából, kicsit oldalt billenti fejét és nevetve adja meg a választ: — Jól,., még Mim is érzem magam hatvanhét esztendősnek. Németh bácsi szabadnapos. Otthon van feleségével együtt. Kellemes meleg a konyhában. Reggel fél 8 körül jár az idő. Léptek koppannak a ház előtt. Jön a Pista fia, meg a felesége i* és hozzák a kis Karcsikát, meg a Klárikát. Mert a nagyszülők vigyáznak az „apró emberkékre", amíg édesapjuk a MAV Igazgatóságon. édesanyjuk pedig a Ruházaii Boltban végzi a munkáját. Szívesen, de még milyen szívesen, foglalkozik a két öreg az unokákkal. Szalad nagyapjához a kis Károly, Klárika meg a nagymama kfrül sürgölődik. ...Délután van és estébe hajlik a nappal. A téli nap vörös sugarakat lövet mielőtt búcsúzik. A Karcsi gyerek ott ül nagyapja térdén s lovagol. Beszél hozzá a nagyapa, akii a gyermekek úgy hívnak: Nagytata. Szeretik is s a kerekre tágult gyerek szemekben olt fénylik a nagyszülők iránti tisztelet. A nugylata és persze a felesége- is büszke az unokákra. Egy vér a Károly és a Klárika is velük ... Szó val a család. De most a barna bőrű Károlyka meséskönyvet akar nézni. Ezen lehet segíteni. „Várjál, majd mindjárt'* — szól a nagyapa és ellépked a könyvtáréihoz. Szószerint értendő, hogy a könyvtárához. Mert idősebb Németh Istvánnak — így igát — több mint 300 kötetes könyvtára van. Szakavatott kézzel választ ki egy képekkel teli könyvet. Aztán nézi Károllyal és persze ott már mellette a kislány, Klárika is. Nem baj az, ha az idősebbek együtt szórakoznak a gyerekekkel s talán ök maguk ts a perc, vagy a félóra igézetében kicsit „gyerekké" válnak. A Hagyteta és a két pyerel: együtt mosolyog, derül a képek láttán. Persze Károly és Klári a nagyapától várnak ismertetőt, magyarázatot. Ebben sincs hiány. fií zép, enyhe telünk van. mintha tavasz készülődne. A Tisza fölött zsíros fénnyel kúszik a nap s ahogy lenézünk a Tömörkény gimnázium ablakából a hűvös folyóra, szemünkbe vágódnak a víz tükrén bukdácsoló sugarak. Kisebb gyerekek futkosnak a parton, élvezik a szép időt. A Tisza-parti gimnázium tanulói vágyakozva pillantanak ki néhanéha szomszédjuk feje fölött, majd újra füzetük fölé hajolnak és buzgón jegyzik a tanár szávait, A tanár a katedrán áll és magyaráz. Az osztály mögött fiatal tanárjelöltek Ülnek, ők is jegyeznek, közbeközbe Jeteszik a ceruzát, felnéznek a táblára és gondolkoznak. Ma már úgy jönnek a két iskolába, mintha régóta idejárnának; olyan pontosan és olyan szívesen. A lányok a Tömörkény, a fiúk a Radnóti gimnáziumba. Magam is idejárok minden reggel, félig mint diák, félig mtnt tanár. Ma már szívesen jövök, de eleinte húzódoztam, mert a középiskola alsó osztályaiból sok hasznos dolog mellett ezt a kis mondókát is magammal hoztam: ..Egy óra: egy ásítás, két óra: két ásítás, három óra: csöndes szundikálás". Nem Voltam rest ehhez a mondókához hozzákölteni, hogy: egy hónap hospitálás: valóságos téli álom. Volt is erre valami okom, mert jól emlékszem a régi latin, természetrajz és magyar órákra. Bejött a tanár, kipécézett két-három tanulót, azokat foglakoztatta egész órán, a többiek pedig békésen szemlélődtek vagy bóbiskoltak a kiterített latin tankönyv fölött. De nemcsak én tekintettem így az egyhónapi hospitálás elé, hanem valamennyien. Sokat méltatlankodtunk is ezért, hogy ez kö7üti«ftaes időlóEás. mert hát mi szüksége Lobban a tűz a kályhában, jó meleg u konyha. Nekifeledkezve beszélgetnek egymással négyen: a kél nagyszülő és a két gyerek. Jó ez, melengeti a szivet. Ilyenkor is elfelejti az ember a hétköznapok gondját. Elsiet a nagyapa és visszatérve hátra tett kezében valamit tartogat. Figyelnek a gyerekek, ott állnak mellelte, S a nagyapa ezüst papírba csomagolt szaloncukrot — még van karácsonyról — nyom a kezébe Klárinak és Karcsinak. — Karcsinak — ne feledjük — a leckéjét is meg kell csinálni. Készítik hát a számtant. Gondolkozik a kis Károly. Hirtelenjében nem érti a példát. Figyeli a gyereket a nagyapa. Később leül mellé és segít neki.. Szépen, takarosan elkészül a lecke. Klárika a nagymamát tartja szóval, s a karján lévő alvósbabáról mesél a gyermeki képzelet sokszínűségével. • Beesteledik. Hideg van A téli égen csillagok hunyorognak és kivetődik az utcákra a házak ablakszcmeiböl a fény. Karcsika és Klárika már otthon van szüleinél, s velük beszélgetnek. Aztán később pihenni, aludni térnek. Ki tudja, tán a kis Károly mégcgyszer maga elé képzeli azokat a szép képeket, amelyeket nagyapja mutatott nekil A két nagyszülő még fent van. Németh bácsi az újságot lapozgatja, tudni akar a világ soráról. Szóval úgy telt és telik a napjuk, ahogyan sok, nagyon sok embernek. Nincs benne semmi különös. De azért szép és nagyszerű. A gyerek, a család, a nagyapa, — az emberek érzéseinek nagyságát és értékét nem. lehet .pénzzel mérni. • Németh bácsi előtt fehér papír. Fogja a tollal ős odakanyar rílja rá a nevét. Majd gyűlik az íven a sok-sok aláírás a családoktól. Az íren ez áll: „Tiltakozunk Nyugat-Németország tíjra felfegyverzése ellen. Békességben akarunk élni!" Hogy miért akar Németh bácsi és a sok-sok ember békében élnif — Az eletük, a családjuk is « felelel rá. Meg a hazaszeretet, Németh bácsi)uíl annak a háznak a szeretete is, ahol él. Szeged szereiele és még elihez hasonló sok „apró dolog" miatt, ' Számít-e egy olyan egyszerű ember szava, mint Németh István bácsiéi Van-e értelme a tiltakozásának a. német militarizmus feltámasztása elleni Van! Tudja ő is azt, amit a nagy szovjet író: llja Erenburg így öntött szavakba: A háború nem földrengés, nem is számum, hanem az emberek csinálják és az emberek meg is akadályozhatják. Béke ... Tettel, szóval. Háziaszszony, rakodó munkás, mérnök, ifjú szerelmes, orvos, szövőnő és hajókovács, kereskedő segéd és villamoskalauz; minden ember tehet érte. Már maga a puszta állásfoglalás a béke mellett — nagy erő. Nem lehet letagadni Németh bácsi éveinek számát. Igaz, nem is érzi magát öregnek. De annyi bizonyos, nem fiatal ember már. sokat tapasztalt életében. Megért két világháborút. Tudja, — ki ne tudná hazánkban — mi a német militarizmus. De ne szaggassunk fájó sebeket, ne idézzük a vérrclkönnyel teli háborút. S Németh, bácsi állást foglal és tesz is az élet, a béke mellett. Egy vagyonőri — kérdezhetné valaki. Igen, ö. A békéről beszél embertársainak. Szól a békekisgyűléseken. Veszély fenyegeti a békét, tesz' oltalmazásáért; állásfoglalásával, apró kis tetteivel. Délutánonként, vagy szabad napján pedig a kis KaiVsit lovagoltaija térdén, Morvay Sándor A taaácsváiasztások után ismét megkezdik a munkát a társadalmi ellenőrök Aratásra már forgalomba keiül a mezőgazdasági munkairányító rádió Az iparban mar évek óta sikerrel használják a munkairányító berendezéseket, de. a mezőgazdaság részére még egy ilyen „segítőtárs" sem készült. A Vörös Szikra gyár mérnökei és technikusai vállalkoztak elsőként arra, hogy elkészítik a mezőgazdasági munkairányító rádió tervrajzait, s az illetékesek jóváhagyása után megkezdik gyártását. A múlt év végére összeszerelték a mintapéldányt és megvizsgálták, hogy az új berendezés — amely egybeépített rádió-adóból és vevőből áll — hogyan működik nedves időben, jó-e az elektromos egységek szigetelése s milyen hatással van a környezet az adó teljesítőképességére. A szakemberekből álló bizottság tagjai kisebb átalakításokat, észszerűbb szerelési megoldásokat javasoltak. Egészében azonban a „traktorrádiót" sorozatgyártásra alkalmasnak találták. A Vörös Szikira gyár dolgozói már jórészt elvégezték a, javasolt változtatásokat és hamarosan a sorozat szereléséhez kezdenek. Ugy tervezik, hogy aratásra már forgalomba kerül a mezőgazdasági munkairányító berendezés. Az elmúlt év december 18-ára. hirdetett Vásáry Tamás Chopinestjét az Országos Filharmónia szegedi kirendeltsége január 22én, szombaton rendezi meg, a Zeneművészeti Szakiskolában este 8 órakor. Vásáry Tamás a Varsóban megtartott nemzetközi Chopin-verseny műsorával lép a szegedi dolgozók elé. Műsora a következő: H-moll szonáta, Cisz-moll prelude, 4 etűd á-moll op. 10, f-dur op. 10, c-dur, .op. 10, a-moll op. 25, három mazurka, fisz-dur impromptu, aszdur polonaise. Kedden délután — legtöbben háziasszonyok — jöttek össze a városi békebizottság kultúrtermében a társadalmi ellenőrök. Olyap szegedi asszonyok, férfiak, akik önként vállalták, hogy a lakásukhoz közel eső üzleteket rendszeresen ellenőrzik, ott helyben vagy jelentés útján segítenek az észlelt hibákon, hogy minél zavartalanabb, gondosabb legyen a lakosság ellátása. A tanácsválasztásokat megelőző hónapok óta először találkoztak a társadalmi ellenőrök: az újjáalakult Városi Tanács kereskedelmi osztálya és a kereskedelmi állandó bizottság hívta őket össze, hogy megbeszéljék tennivalóikat, hogyan legyenek ismét segítségére — mint a kereskedelmi állandó bizottság aktívái — a tanácsnak, az egész város lakosságának. A felszólalásokból kiderült, bizony szükséges volt ez a találkozás, mert például — mint ahogy özvegy Tóth Pálné társadalmi ellenőr elmondotta — a 9-es árudában, a Festő utcában nem. nagyon akartak szóbaátini vele az áruda dolgozói. Hasonló helyzetre panaszkodott Frigyes Sebestyénné is, akinek a Tavasz utcai húsárudában kijelentették: "Már nincsen társadalmi ellenőr". Természetesen azt is elmondották: több helyen szívesen fogadják őket, el is várják, hogy minél többször felikeresse a társadalmi ellenőr az üzleteket, felhívja az árudák dolgozóinak figyelmét esetleges hibákra, amik nem tetszenek a vásárlóknak, akadályozzák a jó viszony kialakulását, a gyors és pontos kiszolgálást. Várják, hogy az ellenőrök legyenek segítségükre a? üzletek dolgozóinak panaszát orvosolni vagy az áruellátásban mutatkozó hiányosságok megszüntetésében. Török Ferencné a lakosság kifogását tolmácsolta, amikor elmondotta, hogy a szegedi földmüvesszövetkezet savanyító üzeme által készített savanyúság íztelen, rossz. Kérte lakótársai nevében, hogy bőségesebben lássák el az élelmiszer árudákat savanyú káposztával. hiszen ilyenkor télen van annak nagy keletje. Többen, mint Kiss Istvánpé, Urbán Mihály né, Steinhercz Miklósné, Varga Lajosné arra panaszkodtak, hogy a külvárosokban a sáros utcák miatt nem tudják a & árukat az üzletekig elvinni, és bizony sokszor a tejeskannákat a kevés út szélén rakják le, az áruda dolgozói bezárják a boltot, míg az árukért a kocsihoz két-három utcán keresztül elmennek. Kérték: ezen a helyzeten mielőbb változtasson a tanács és a kereskedelmi vállalatok. A piaci társadalmi ellenőrök, a zsebtolvajok, engedély nélküli kereskedők leleplezéséért folytatott munkájukról számoltak be. Elmondták a társadalmi ellenörök, hogy több helyen nem adnak vissza öt fillért, pontatlanul mérnek a kiszolgálók stb. Cj igazolványokat kaptak ezúttal a szegedi társadalmi ellenőrök, akik — Frigyes Sebestyénné szavai szerint: "Nagyon szívesen, örömmel dolgozunk". Az ilyen készséget a társadalmi munka iránt örömmel kell üdvözölni. Az értekezleten résztvevő kereskedelmi vállalatok vezetői gondosan jegyezték is az elhangzott hibákat, javaslatokat, hogy azokat megoldják, orvosolják, megtegyék a szükséges intézkedéseket, Nem könnyű dolog és néha nem is népszerű feladat a társadalmi ellenőrök munkája, de fűti őket az a tudat, hogy a város lakossága érdekében fáradoznak. Végezzék továbbra is szorgalmasan önként vállalt feladatukat, az eredmény nem marad él. DÓC TÍZ ÉVE (LEVÉL) Dóc a múltban, mint major a 'sövényházi uradalomhoz tartozott. A mostani község helyén 80—100 fcsaiád dolgozott, nvomorgott .azért, hogy őrgróf Pallavicininek több legyen a jövedelme, többet tudjon eldőzsölni, külföldre kivinni. Az intézők sorozata serkentette munkára a cselédeket és ez így ment évtizedeken át kora hajnaltól késő estig. " , 1945 nagy változást hozott Dóc életében. A földreform során Dócon is megkapták azt a földet a régi cselédek, amin évtizedeken át cseiédeskedtek. Később a zsellérek fiai főiskolákon, egyetemeken tanulhattak. Hazánk megbecsült polgárai lettek a dócialc. 1952-ben község alakult a majorból, tanácsházát, iskolát kaotak a községbeliek. Dóc és Szeged között autóbuszjárat indult, ami megkönnyítette a Szegedre Való utazást. Az elmúlt esztendőben megkezdték a nagy kultúrház építését is, amit nem soká átadngk a dóqiaknak. Ez lehetővé teszi, hogy a községben és a tanyavilágban élő fiatalság kultúréletet élíiessen. Elmondhatni, hogy a felszabadulás óta minden évben kapott valamit Dóc pártunktól, államunktól; van a községben földművesszövetkezeti bolt, kovács, bognár, cipészműhely. De a fejlődés nem állt meg, mert olyan emberek intézik a község ügyeit, mint például Rácz József tanácstag, aki a többi tanácstaggal együtt a község felvirágoztatásán, a dolgozók jobblétének emelésén munkálkodik. Ezt köszönheti Dóc a felszabadulásnak és ezért áll egységesen a község népe Nyugat-Németország felfegyverzése elleni mozgalom mellé. Nem akarják a községbeliek, hogv a felszabaduláskor kapott virágzó életet elpusztítsa, tönkretegye az esztelen háború. Pintér Gyula TANÁRJELÖLTEK A KÖZÉPISKOLÁKBAN van annak a középiskolai órák végigunatkozására, aki nyolc évig könyökölt és ásítozott a gimnázium padjaiban! Erősen tiltakoztunk ez ellen, hogy nekünk bárki is magyarázgasson, mi a középiskola, milyen legyen az óra. Már a másodikos diák is tudja, hogy először feleltelés, azután új anyag, összefoglalás meg házi feladat! Hát még aki néhányszor vizsgát is tett pedagógiából meg módszertanból! Van nekünk éppen elég tapasztalatunk ebből az iskolatípusból! Csak bemegyünk az osztályba, végignézünk az arcokon és kapásból megmondjuk; ki készült,, ki nem s az osztálynak hátatfordítva is megnevezzük ki bámészkodik ki az utcára, a villamoson kapaszkodó lányok után, és ki majszolja suttyomban a tízóraiból maradt kiflivéget. C zóval volt kifogás és -tiltakozás. A hospitálási naplónak azért megvettük a füzetet, nehogy valaki szemünkre vesse: üres kézzel megyünk be órára. De úgy voltunk ezzel is, hogy lesz mibe. rajzolni a mellettünk ásítozó tanárjelöltet, vagy beleírhatunk egy-sgy saját költésü verset. Ilyen gondolatokkal léptük át legtöbben a gimnázium kapuját-, és fitymálva ültünk be az osztályba a padok mögé. — Mert ügye, más lenne, ha mi is taníthatnánk, mint a negyedévesek! Annak mégis van valami teteje, de ez a csöndes szemlélődés megöli az emberben a gondolatot — modogattuk duzzogva, mikor először összegyűltünk az iskolában. Azután beültünk az első órára, felütöttük a kettő negyvenért vásárolt füzetet, beleírtuk • a dátumot: 1955. január: irodalmi óra, I/d. osztály — és zsebrevágtuk a ceruzát, mint akik jól végezték dolgukat. A tanulók ránk se hederítettek, csak éppen tudomásul vették, hogy mi is ott vagyunk, és folyt az óra a maga rendjén. Örán a tanár sem vett rólunk tudomást, legfeljebb annyira, hogy jobban elkülönítette az óra egyes részeit. Szörnyen felháborodtunk ezen és előkapartuk a zsebbe tömött ceruzát. — Majd megmutatjuk mi, hogy ép-, penséggel értünk valamicskét a tanításhoz! — született meg bennünk az elhatározás, és a szigorú szakfelügyelő szemével figyeltünk. ezután minden mozzanatot-. Az első óráról ilyen feljegyzéseket örökítettek még a hospitálási naplók: „A tanár nem visel nyakkendőt! Apró betűkkel Ír a táblára!" A merészebbek meg ilyeneket jegyeztek: „Nem volt reális az osztályzás. A kérdés világosabb is lehetett volna!" A gondolkodó tanárjelöltek komoly, elvi következtetést vontait le: „Az elmélet másként mondja. Vagy az elmélet, vagy a gyakorlat, mert az egyik agyonüti a másikat!" Most pedig, miután már több mint két hetet töltöttünk az iskolában, egészen más jár az eszünkben. Ö ájöttunk sok mindenre, amiről a módszertani szakkönyvek ném beszélnek és ami első nap az elmélet cs gyakorlat ellentétének tűrit, ma már egészen természetes és sokszor egyetlen hely U nevelői eljárásnak bizonyul szemünk ben Ma már azon spekulálunk óra • alatt, hogy mit tennénk, ha a mi óránkon állna elő egy tanuló váratlan s az anyagtól eltérő kérdéssel. Leültetnénk? Válaszolnánk? Holnapra Ígérnénk a feleltet? Mit tennénk, ha egy tanuló kérdésével >-kiIőné« az óravázlatban eltervezett házi feladatot? Nem adnánk házi feladatot? Vagy ha igen, mit? Arra már nem is emlékszünk, hogy mi eredetileg ásítozni, unatkozni jöttünk a gyakorló gimnáziumba. Olyan iskolába készültünk, amilyenbe még sokan jártunk — de az már nincs sehol. Olyan tanárorókat kerestünk, amilyenek voltak a mieink között is és olyan csínytevő, ásítozó diákokat, mint amilyenek sokan voltak közöttünk. Be kellett ismernünk, hogy elmaradtunk a középiskolától és igen sok pótolni valónk van, mert más a szellem, a módszer, más a diák és a tanár is. Ezen a felismerésen nem dévánkoztunk sokat, mert érdekes és vonzó ez az új. S végülis pedagógusok akarunk lenni — és most s majd még ezután az iskolában kell megtanulnunk az apró, könyvben nem olvasható műhelytitkokat, nevelői fogásokat és módszertani eljárásokat, mert ahány helyzet. annyi eljárás, ahány óra, annvi ötlet, ahány tanuló, annyiféle eszköz kell a nel^utnak az órák s ha eleinte duzzogtunk is a hospitálás ellen, ma itt izgulunk az iskolában a kabátja alját "vürkélő felelővel, és együtt gondolkodunk a tanárra az érdemjegyen. Néha felein i szeretnénk, néha magyarázni, — kergetőzik bennünk a diák és a tanár. De ",'ípról-nanra többet tanulunk és tapasztalunk ahhoz, hogy másfél év múlva odaáiljunk a katedrára és önállóan formáljuk a legnemesebb anyagot, az embert. (—n —n)