Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-20 / 16. szám

ffLÁG PROLETÁRJÁT EGYES ff, JETEK t AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 16. SZÁM I CSÜTíjRTÖK, 1955 JANUÁR 20. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: A TANACSVALASZTASOK UTAN ISMÉT MEGKÉZDIK A MUNKÁT A TARSADALMI ELLENÖRÖK (4. oldal) TANARJELÖLTEK A KÖZÉPISKOLÁKBAN (4. oldal) A BÉKE VILÁGTANÁCS IRODAJA KIBŐVÍTETT ÜLÉSÉNEK MEGNYITÁSA (2. oldal) MEGVÉDJÜK A BÉKÉT! Lapozgatva a tiltakozó levelekben, táviratokban, hallgatva a kisgyűlések és baráti beszélgetések felszólalóinak hangját, meg­erősödik az a vélemény, hogy Szeged dolgozói hallatják szavu­kat a béke védelmében. Egyszerű asszonyok, olyanok, akik még gondolni sem mertek arra, hogy messzi idegenbe levelet írjanak, most tollat fognak kezükbe, s levelet írnak a párizsi gyárak mun­kásaihoz, a nyugatnémet anyákhoz, emberekhez. Hallatják sza­vukat akkor is, amikor a Kereszt utca 16. szám alatt Szendrei Józsefék lakására — vagy másutt — beszélgetésre jönnek össze. Emlékezve a múltra, mai fontos problémákkal, mindennapi éle­tünk, jövőnk ügyével foglalkoznak. A baráti beszélgetéseken nem hangzanak el cifrán megfogalmazott mondatok. Az egyszerű em­berek egyszerűen beszélnek. A Kereszt utcai kisgyűlésen — mond­i hatnánk úgy az esti baráti beszélgetésen — Fószné a második világháború borzalmait elevenítette fel, a fájó sebeket szaggatta, amikor az 54 halottról, az apátlan, anyátlan árvákról beszélt. Til­takozásuk szívük legmélyéről fakadt, elhatározásuk: megvédjük a békét, — tettékről beszélt. De menjünk tovább, lapozgassuk a tiltakozó leveleket, kö­vessük a békét követelők ezreinek mindennapos útját. A Szegedi Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói rövid néhány nap alatt tízezernél több aláírást gyűjtöttek a boltok vásárlóitól, asz­szonyoktól, emberektől. Mind, ki aláírta nevét, szavak nélkül is gyermekeire, békés otthonára, — szeretett szülőföldünkre, a haza egy részére, Szegedre gondolt. Ott találjuk a békeharcosokat vá­rosunk minden részén, a munkapadok mellett, a kaptafák melleit s az iskolák katedráin. Mind egytől-egyig hallatja szavát, állást foglal a nyugatnémet militaristák felfegyverzése ellen, egy új há­ború kirobbantása ellen. És sokan a háborús emlékezésből nyert ösztönzés következtében túlbecsülik a veszélyt, még nem látják világosan, hogy egymagában véve a tiltakozás nem elég. Amikor a Kereszt utcában küldöttnek választották Dudás Demeterné ki­lenccsaládos asszonyt, útravalóul nagyon sok jóval ellátták, s megfogadták, hogy egyszerű szavaikat tettekkel erősítik. És így : tettek máshol is azok az asszonyok, akik a felszabadulási munka­i versenyben már most teljesítették vállalásukat, s e nemes ver­senyt a békeharc szolgálatába állították. Igaz az, hogy az egyszerű tiltakozások hatalmas folyammá duzzadnak az európai népek til­takozásával s el tudjuk söpörni a háborús politikusok terveit, szikrájában elfojtjuk a készülő háború lobbanó tüzét. A százmil­liókban lévő erő — Szegeden sem hallgatnak a kisgyűléseken a mi erőnkről, a béketábor hatalmas, egyre növekvő erejéről — gon­dolkodóba ejti a pöffeszkedő, nagyhangon beszélő, háborút ková­csotokat, az angol, amerikai imperialistákat, akik talpig fegyverbe akarják állítani a revansra vágyó SS-legényeket, Wehrmacht ka­tonákat. Tudjuk, — így mondta ezt Pásztori Béláné is a Kereszt utcai kisgyűlésen —, hogy a német nép szive mélyéből elítéli az új háború kovácsait, az SS-legények bandáját felbujtóikkal együtt. A német nép nem azonos a német militarizmussal! A mostani békemozgalom a IV. Magyar Békekongresszusra való készülődés, a béke ágálói ellen való összefogás, egységbe ko­vácsolja a város munkásait, dolgozó parasztjait, kisiparosait, házi­asszonyait, diákjait. A maga módján így fogalmazta meg ezt egy taktói asszony: -"Keveredünk ml egymással szóváltásba, néha kö­tekedünk is, de ha árvíz veszélyeztetné városunkat, akkor min­denki élete kockáztatásával rohanna a gátra. így vagyunk mi a nyu­gatnémet felfegyverzés elleni harccal is. Van olyan dolog, amin még vitázunk, de ha arról lenne szó, hogy ránk akarják szabadí­tani az imperialista fenevadat, akkor mint becsületes magyar, tér­temmel s fiammal együtt én is oda állnék a sorba, hogy megvéd­em békés építő munkánk gyümölcseit". A békemozgalom, a haza, az otthon, a szülőföld forró sze­retete eggyé kovácsol minden dolgozót, s tágítja látókörüket a haza és az emberiség dolgai iránt. Menjünk csak el ezekre a kisgyűlésekre, a téli estéken lévő baráti békebeszélgetésekre, s meglátjuk, hányan vannak olyanok, akik most a baráti beszélgeté­sek után a világ sorát, a nemzet, a haza, a város sorsát tárgyal­gatva indulnak hazafelé. Összejövetelt összejövetelek követnek s a szavak lassan tetté érlelődnek. Ki-ki a munkahelyén ad tanúbizonyságot. A szép ís lelkesítő jelszó: "Megvédjük a békét" egyre szélesebb mozga­lommá válik, s a Kereszt utcai, Szikrarházi kisgyűlések nyomán ma már száz és száz helyen találkoznak azok, akikre a nemzet, a haza — a béke védelme van bízva: az egyszerű emberek. Kül­dötteket választanak a február 6-i szegedi békenagygyűlésre, majd pedig a IV. Magyar Békekongresszusra. A felszabadulási verseny sikeréért Páros verseny két fonoda között Építőmunkások értekezlete Szegeden a szakszervezeti szék­házban tervismertető értekezletet tartottak az építőmunkások. Gyólai István igazgató elvtárs ismertette az elmúlt évben végzett munkát és ez év első negyedének tennivalóit. Különböző területeken többféle okból zavarok voltak a mult évben a 05,1. Építőipari Vállalat, most már Csongrád megyei Építőipari Vállalat munkájában. Ennek oka nemcsak a fegyelem lazasága, a szervezetlenség volt, hanem a mun­Vaerővándorlás és egyes építésve­zetők hanyagsága is. A tröszt tel­jesítette ugyan az évi tervét, de mégis veszteséggel zárta az 1954-es évet, fnert magas önköltséggel dol­gozott. A részlegeknél sok brigád megállta a helyét, nagyszerű ered­mények születtek, Mégsem beszél­A felszabadulási munkaverseny­ben párosverseny szerződóst kötött, egymással Medgyesi László, a Szegedi Textilmüvek gyürűsfonó­dá járnak művezetője ós Márft Mi­hály, a Szegedi Kender fonógyár .-c.árazfon ód ójának művezetője. A két fonóda, a két művezető egész évre vorsonyre lépe'tll egymással. A megállapított versenypontok között a terv napróJ napra való teljesítse, a termelékenység növe­lése, un önköltség csökkenitése ós a minőség javítása ezerepei. A ne­mes votélkodóst rendszeresen érté­kelik. A versennyel kapcsolatosan megkérdeztük a két művezetőt. „Jól karbantartjuk a gépeket" Medgyesi László elvtárs, a Tex­tilművek művezetője elmondotta, hogy a segédművezetökkel együtt gondoskodnak a gépek jó karban­tartásáról s így az esetleges hibák megelőzésitől is. Az egyik legfon­tosabb feladatuknak tartják a hul­ladókcsökkenlílós terén elért ered­ményeik állandósítását. Ez fontos része az önköltségcsökkentésnek, do a terme Íré növelésének is. Az elmúlt év decemberiben Med­gyesi László műszakjában a hul­ladék 3.82 százalék volt. Sikerült ezt leszorítani és a logutóbbi na­pokban 3.42 százalók, illetve 3.31 százalék volt a hulladék. A hulladókcsökken lésben igen szép eredményt ért el Vencel Irén, Berezval Ter.'z, Jójárt Anna, Bar­na Vera és Kálmán Etel is. Vencel Irén mindössze 2.41 százalékos hul­ladékkal dolgozott. A felszabadulá­si munkaversonyben a műveze'ők, illetve segódmüvezetők különösen megteremtik a műszaki feltételeket a vállalások teljesítéséhez. A zavartalan munkáért Márfi Mihály elvtárs, a Kender­fonógyár művezetője elmondotta, biztosi tolták a gépek helyes beál­lítását, hogy így is zavartalan le­gyen a munka. Nagy figyelmet for­dítanak arra i», hogy nyersanyag­ban és segédanyagban se legyen hiány. Az elmúlt év végéit bizony megtörtént, hogy a száraz fonó aka­dozott a napi terve teljesítésében, mert az előfonó nem adott elegetidő anyagot. Az új évet jól kezdték és a szárazfouó napról nupra teljesíti a torvét. Létre hozlak a szárazfonódábnn egy öttagú úgynevezett termelési bizottságot, amelynek a tagjai rendszeresen tartanak megbeszélést a felmerülő kérdések megoldásáéi". — Nom feledkezünk meg mi a párosversenyről — állapította meg Márfi Mihály. — A tormelési ér­tekezlotekon tájékoztatjuk a dolgo­zókat arról, hogy a verseny cgy­og.v szakaszában molyik fonoda vezet. Akik as élen járnak A Kenderfonógyár szárazfonódá­jában is megszülettek már a f I szabadulási munkaverseny első .v körei. A fonónők közül igen sz eredményeket ér el például Bú i-i Jánosné ls. Különben ő a termeté sí bizottságnak is egyik tagja. Szűcs Ferencné fonónő is sz'r eredménnyel dolgozik a vállaló­toljiasítéséért. Egy nap alatt t: kiló fonalai kell elkészítenie és < átlagosan 77 kilót gyárt. Há.i Istvánné egy nap alatt terven fe­lül 16 kiló fonallal gyártott töb­bet Ahol a szép bútorok készülnek a lakosságnak hetünk arról, hogv az építőipar Szegeden megfelelő jól dolgozott. Gyólai elvtárs arról is beszélt, hogy ebben az esztendőben a rész­legekre nagy munka vár. A terv teljesítése és a munka minőségé­nek javítása nagyon fontos. A felszabadulási munkaverseny­ben is résztvesznek az építők. Gyó­lai elvtárs ezután sorra ismertette a részlegek terveit az első negyed­évre. A beszámolóhoz sokan hozzá­szóltak. Számos vállalás hangzott el az építési határidők csökkenté­sére, a munka hiba nélküli elvég­zésére. Az építőmunkások szavaiból érződött, hogy az elmúlt évi hibá­kat nem akarják megismételni. A felszabadulási versenyben pedig, mint a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói jó eredményeket akarnak elérni, A „szegedi asztalosipari szövet­kezetben nemcsak ígéreteket te­szünk, hanem kiváló minőségű konyhaberendezéseket, hálószobá­kat, kombináltszekrényeket készí­tünk a lakosság részére a felsza­badulási munkaversenyben". Ezt olvashattuk Indre Gábor leveléből, amelyet legutóbb szerkesztőségünk­höz küldött. Nézzük meg, mi a helyzet? A munkát öt brigádra osztották fel a szövetkezetben. Egy-egy bri­gád zömében egyfajta bútorokat készít. Ennek az az előnye, Ihogy a lakosság által megrendelt bútordarabok rövidebb idő alatt készülnek el. Az első emeleten négy tágas munkaterem van. Most ugyan egyiket sem lehet tágasnak mon­dani, mert a befejezés előtt álló munkák minden helyet elfoglalnak. Ha valaki be akar menni a Bozóki brigádhoz, az ajtót vigyázva kell kinyitni, nehogy az a konyhaszek­rényekbe ütközzön. — Szűken vagyunk egy kicsit — mondja a brigádvezető. — Kétféle konyhaberendezésen dolgozunk. Az egyikből, — amelyikbe a seprőt is el lehet zárni — húsz darab, a má­sik fajtából — ennek a konyha­szekrénynek nincs külön rekesze — tíz darab készül. így festés nélkül is szépen mu­tatnak a konyhaberendezés darab­jai. A csiszolás tökéletes. Ha fes­ték kerül rájuk, meg lesz vele elé­gedve, akinek a konyháját díszíti majd. Az egymás mellé rakott szekrényekről a vasalások és az ajtók hiányzanak még. A hálószoba bútorokat Kiss La­jos brigádja készíti. Az asztaloknál a gyalúkések alatt sűrű forgács hull a padlóra. A bri­gád Petőfiről nevezte el magát. Erre a névre büszkék is. Átlageredményük 174 százalék és a minőséggel is a 99.99 százalék­nál tartanak. — A vállalásunk most úgy szól, — mondja Kiss Lajos brigádvezető, — hogy március 10. helyett február utolsó napjaiban befejezzük a 150 darab asztal és a 30 darab négyfió­kos sublót készítését a Bútorért­nek ... A határidő rövid, de a bútorok mind kifogástalanok lesznek, ez egyszer biztcs. Azért lett a "Felsza­badulás* Asztalos Szövetkezet a megye első szövetkezete, mert hi­ba nélkül dolgozott eddig is. A Kiss-brigád tagjai a bútorokon nem egy műveletet végeznek. Egyik napra enyvezés, máskor gyalulás, vagy éppen az összeállítás jut. A brigád hozzákezd a munkához, de be is fejezi. Az emeleten a következő munka­terem a Szabó-brigádé. Itt hatal­mas, többméteres ajtókeretek, ab­lakrámák láthatók. — Ezt Sándorfalvára, a kultúr­házhoz szállítjuk majd — mutat Szabó Ferenc az egyik többajtós keretre. A brigádvezető itt úgy osztja be a munkát, hogy felesleges időt ne töltsenek apróbb munkákkal. Nem is lehet másként, mert sürget a munka. Erről is szól a brigádve­zető: — Épületasztalos munkákat is csinálunk magánembereknek. Egyiknek csak egy ablakkeret kell, a másiknak két ajtó; ilyet is el­vállalunk. Ennek a brigádnak a munkóját is meg lehet nézni. Nagyon szépen dolgoznak. Aki nagyon akarna, még az sem találna hibát náluk. Az öt közül három brigád mint­ha kisajátította volna magának a versenyben a helyét. Legtöbbször a Bozóki-brigád az első. A brigád szép munkáját dicséri Gémes Sán­dor is, aki a Szegedi Kender tűz­oltója és éppen a kész konyhabú­toráért jött. — Nagyon szép! — állapítja meg és vizsgálja jobbról, balról a szek­rényt, az asztalt, meg a székeket. Még a szekrény belsejét is sze­mügyre veszi. Végighúzza a kezét a polcokon. Azután a zárak vizsgá­lata következik. Az is jó. Meg van elégedve a megrendelő a kész kony­habútorral. Mielőtt kocsira rakják, kedves jelenet következik. — Na, igyuk meg az áldomást, nagyon szép a konyhabútor. — Gé­mes Sándor zsebéből előkerül egy üveg jó szatymazi bor és sorra kí­nálja a festőket, akik az utolsó si­mításokat végezték bútorán. Egy fájó pontja mégis van a szövetkezet tagjainak. Napok óta foglalkoztatja őket, hogy mi lesz E helyiségükkel. Ugyanis a volt Orion bőrgyár épületét csak bér­lik. — Az épület most a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalat tulajdona — A vállalat vezetői gondolta.-: egyet és a szövetkezet mostan festőműhelyét raktárhelyiségnek szeretnék elvenni. "Miért most? - — teszik fel a kérdést a szövetkeze dolgozói. Ilyenkor már könnyű. Fá radtságos munkával hozták rendbe nemcsak a festőműhelyt, hanem a? egész épületet. Üj ajtókat, dup'a ablakokat szereltek, a villanyt ls bevezették a saját erejükből, sa.jí költségükre. Mikor odahurcolkod­tak az épületbe, nem törődött sen­ki azzal, hogy milyen. Nagyon el volt hanyagolva. Most már új a tető is, a munkatermek falai is tiszták, szóval rendes az egész épü­let. A szövetkezet tagságát nyugtala­nítja a bizonytalanság. Ha a festő­műhelyt raktárhelyiségnek veszi cl a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vál­lalat, nem tudják hova tenni a' fes­tőket. Kényelmetlenebbül kell majd dolgozniok, ami esetleg oda veztt­het, hogy a lakosság megrendelé­seit nem tudnák kielégíteni és mun­kájuk minősége romlik. A Szőrme­és Bőrruhakészítő Vállalatnak en­gednie kellene és figyelembe venni azt hogy a szövetkezetnek nagy szüksége van a festőműhelyre. A Szegedi Vízügyi Igazgatóság közleménye | Január 19-én délelőtt 8 óra. A Tisza mérsékelt áradása tovább tort. Csongrádnál 40 cm, Mindszen­ten 42 cm, Szegeden 41 cm volt az áradás 24 óra alatt. További lassú áradás várható. A Hármas-Körös és Maros is lassan tovább árad. A . Hármas-Körösön, a még várható áradásra tekintettel az I. fokú ár­vízvédelmi készültségért elrendeltük. ( A Maros áradása Makónál 24 óra alato 16 cm volt. Lassan tetőzik. Ebben az évben már házhoz is szállítják az árut az állami áruházak A budapesti és a vidéki állami áruházak nagynktívaértekezleten megbeszélték az 1955. évi felada­tokat. Az értekezleten elhatározták, hogy 1955-ben valamennyi buda­pesti és vidéki áruházban bevete­tik a csomagok házhozszállítá á\ Eblmn az évben hiánycikkek pé ­lására saját termelőüzemeikben női kosztümöket és kétpanfallós f'r i öltönyöket gyártanak. A saját i é­szítésű árukra garaneialcvrik t állítanak ki,

Next

/
Oldalképek
Tartalom