Délmagyarország, 1955. január (11. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-27 / 22. szám

jpLÁG PROLETÁRJÁT EGYESÜLJETEK 9 AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL ÉVFOLYAM, 22. SZAM I DSUTÖRTÜK, 1955. JANUÁR 27. MAI SZAMUNKBÓL: D. V. SZKOBELCIN AKADÉMIKUS VALASZAI STAROBEEN AMERIKAI ÚJSÁGÍRÓ KÉRDÉSEIRE (2-es oldal) A FELÚJÍTOTT TRAVIATA (4-es oldal) A IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUSRA KÉSZÜLNEK SZEGED DOLGOZÓI (5-öe oldal) ARA: 50 FILLÉR r Megfelelő embert a megfelelő helyre termelőszövetkezeteinkben (Cs. J.) Az üzemterv készítések befejezése és a vezetőségvá­"asztások után tsz-einkben most az egyik legnagyobb gondot a munkaerők helyes elosztására, brigádok, munkacsapatok célszerű összeállítására kell fordítani. Rendkívül fontos dolog ez. Ügy kell az embereket elosztani, a munkaerőket átcsoportosítani, hogy mindenki tudásának, képes­ségeinek legmegfelelőbb helyre kerüljön. Aki az állatokhoz ért leg­jobban, kerüljön a jószágok mellé, aki a kertészetben otthonos, annak a kertészeti munkacsapatokban a helye. És aki a növény­termelésben jártas, ugyancsak ott értékesítse tudását. Sok jó és rossz tapasztalat van már eddig arról, hogy mit eredményez az, ha egy-egy állatfajtát vagy növényápolást, kerté­szetet ahhoz értő emberekre, avagy a szakismeretekben járat­lan tagokra bízzák. Emellett fontos az is, hogy mindenki lehetőleg munkabírásához képest egyformán jusson munka-, illetve kereseti lehetőséghez. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy szövetke­zeteinknek, különösen a növénytermelésben, a mezei munka meg­szervezésénél jelentős gyakorlatuk, sok jó tapasztalatuk van. A kertészeti munka megszervezésére is fordítottak a múlt évben némi gondot. Azonban éppen a munkaerőik helytelen elosztásával a legtöbb helyein súlyos hibákat követtek el az állattenyésztésben. Talán nincs is Szegeden olyan tsz, ahol hónapról hónapra, negyed­évről negyedévre ne változnának a sertésgondozók, a tehenészek, vagy éppen a íogatosok. Az állattenyésztési brigád vezetését is gyakran nem a legmegfelelőbb kezekre bízzák. A Felszabadulás TSZ-ben Nagy József az állattenyésztési brigádvezető. Az egész tagság előtt felelősséggel tartozik az álla­tokért, a nagyszámú szaporulat helyes ápolásáért. Mégis megtör­tént, hogy a rossz gondozás miatt a borjak letetvesedtek. Az ilyen fertőzött állatokból aligha lesz már fejlett, továbbtenyésztésre al­kalmas anya-, vagy apaállat. A Felszabadulás TSZ-ben van Dudás Mihály elvtárs, aki képzett sertéstenyésztő, sokéves gyakorlata, gazdag tapasztalata van ebben a munkában. Dudás elvtárs ennek ellenére mégsem a sertésekkel foglalkozik. Pedig volna mit rend­behoznia a tsz disznóállománya körüL Nemcsak a Felszabadulás­nak, de egész nemzetgazdaságunknak is még több sertésre, húsra, zsírra van szüksége. Dudás elvtárstól, mint kommunistától pár­tunk joggal elvárja, hogy hasznosítsa tudását s ott dolgozzék, ahol munkája a legnagyobb eredményeket hozhatja. Ezt a vezetőség is tegye számára lehetővé. Hasonló hibák gyakran felmerültek tavaly még a kertészeti munkákban is. A tsz-ek kertjeiből — ami pedig sokkal jövedelme­zőbb lett volna — a korai primőr áruk helyett leginkább tömeg­cikkek kerültek ki. így tehát a haszon is lényegesen kisebb lett, mint ahogy azt a lehetőségek biztosították. Ha most a kertészeti brigádokat, munkacsapatokat jobban megszervezzük, mint tavaly, már a termelési év kezdetén hatalmas jövedelmet biztosíthatunk a gazdaságok, a tsz-tagok számára. Ha egy-egy brigádban a mult évben még meg is voltak a szakemberek, de nem voltak ott mindenütt a kommunisták, akik lendületet, lelket vittek volna a munkába. A legtöbb helyen nem álltak a termelés élére. Az új termelési évben hasonló hibákat már nem követhetünk el. A tsz pártszervezeteknek megnövekedett a felelősségük. A kommunisták személy szerint is felelősek azért, hogy rendjén menjen a munka és folyamatosan emelkedjék a ta­gok jövedelme és ezzel együtt termelési kedvük is. Egyetlen kom­munista tsz-tag sem engedhet meg magának olyan kényelmeske­dést, hogy «nem leszek állattenyésztő, mert a jószágokat vasárnap és más ünnepnapokon is meg kell etetni, minden nap korán kell felkelni, míg a növénytermelők, a kertészek ilyenkor pihennek*. A brigádokat, munkacsapatokat úgy kell összeállítani, hogy a feladatok nagyságának megfelelően mindenhova jussanak kommu­nisták, akik nemcsak másokkal, de magukkal szemben is igénye­sek, példamutatók a munkafegyelemben. Politikailag és szakmai­lag egyaránt nevelik dolgozótársaikat s maguk is élenjárnak a ta­nulásban. __ _ Több helyen nagy gondot okoz most az, hogy a termelési terveket felbontsák-e egészen az egyes emberekig vagy csak a munkacsapatokig. Tavaly ugyanis megtörtént, hogy amikor egy-egy szövetkezeti tagnak kimérték a földterületet, melyen dolgoznia kellett volna, rajta kivülálló okok miatt az egyéni feladattervét nem tudta teljesíteni. így az ötéves Terv TSZ-nél is megtörtént, hogy nagyobb mennyiségű cukorrépa kapálatlanul, sőt egyeletle­nül maradt. Az ilyen esetek miatt sokan most úgy vélik, csak a munkacsapatokig kell szétbontani a termelési tervet. Ez a nézet teljesen helytelen. Szükséges az, hogy minden ember már most lássa, mit kell dolgoznia egész esztendőben. Azonban ha egyesek betegség vagy más efféle miatt, nem tudják a tervüket teljesíteni, a brigádnak, vagy az illető munkacsapatának kötelessége a kérdé­ses földterületet megművelni. Ezért természetesen nekik jár a munkaegység. Még mielőtt a tavaszi munkaszezon megkezdődne tsz-eink­ben, az összes szerszámokat, mezőgazdasági kisgépeket és az álla­tokat, lovakat, sertéseket, teheneket jegyzőkönyvileg, felértékelve át kell adni azoknak, akik a munkaeszközökkel dolgoznak vagy az állattenyésztéssel vannak megbízva. Nemcsak az Alkotmány TSZ­ben, de másutt is megtörtént a mult nyáron, hogy kéziszerszámok, kaszák, villák, kapák vesztek el. Ezeket az elveszett szerszámokat ez évben újra meg kell vásárolni. Tehát ezzel kevesebb jut oszta­lékra, mintha ezeket a mult évben megőrizték volna. Az állatok mellé is olyan emberek kellenek most, akik kedvvel, szakértelem­mel dolgoznak. Márpedig ilyen emberek szépszámmal vannak a szegedi tsz-ek ben, csak teljes mértékben érvényesíteni kell; — megfelelő embert, megfelelő helyre! Művezetők a felszabadulási verseny sikeréért A művezetők munkáját nem lehet százalékkal mérni, de az é szaktudásuk, hozzáértésük és szorgalmuk kétségtelenül benne van egy-egy üzemrész eredményeiben. A művezetők egy-egy mun­kafolyamatnál a termelés közvetlen parancsnokai és sokat tehet­nek a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javításáért. Az igazi és jó művezető gondoskodik előre arról, hogy le­gyen elegendő anyag, jó állapotban legyenek a gépek, s az esetle­ges hibákat mielőbb megszüntessék. Nem kis mértékben rajtuk múlik, hogy meglegyenek a megfelelő műszaki előfeltételek a gé­peknél dolgozó munkások által tett felajánlás teljesítéséhez. A Bútorgyár egyik müvezetóje Laczkó János. Az úgynevezett ki­készítő üzemrészben irányítja a munkát és meg kell mondani, hogy jólL Helyesen osztja el a munkát, s biztosítja annak folyamatosságát. A Szegedi Bútorgyár kikészít ő részlege, Laczkó János művezető partija, 144 százalékos eredmény­nyel dolgozik. Munkájuk minősége kifogástalan és hibát a minőségi ©llenőrz:® sem talált benne. Lacz­kó János üzemrészlege az öltöző­szekrények, éjjeli szekrények és hálószoba szekrények összeállítását éfl ezzel együtt belső fényezését végzik, ök készítik el továbbá fes­tés alá a bútordarabokat. A hiba megszüntetéséért A művezetőknek meg kell hall­gatni a dolgozókat és segíteni ab­ban, hogy az általuk ismertelett műszaki hiba megszűnjön. Termé­szetesen a gépek üzembiztonságát rendszeresen ellenőrizni kell és ez a művezető egyik kötelessége. Juhász Zoltán, a Textilművek egyik segédművezetője nem hagyta szónélkiil, hogy a szalagegyesítő gépeken rosszak voltak az úgyne­vezett fékmágnesek. A termelési értekezleten is beszélt erről és fel­hívta a villanyszerelők figyelmét a rossz fékmágnesok megjavításának fontosságára. A villanyszerelők igen helyesen a termelési értekez­let után már kijavították a rossz fékmágneseket. A közszükségleti cikkeket készítő üzemrész művezetője A Szegedi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet üzemrészlegének dolgozói már régebben megtették felajánlá­sukat hazánk felszabadulása 10. év­fordulójának méltó megünneplésé­re. A tömegcikk üzemrészleg dol­gozói megígérték, hogy március 31-ig a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséért ezer petróleum­főzőt, 50 sterilizátort, hatezer pár kerékpárpedált, 700 gázizzó lámpát, ezer petróleumfőzőt és 2700 vizes­vödröt is készítenek. Ellátogattunk a tömegcikk üzem­részbe, ahol már jelentős lépést tettek előre vállalásuk teljesítésé­ért. A többi között elkészült mér 400 drb. petróleumfőző, a hi­ányzó 600-hoz pedig az anya­gokat leszabták. Megkezdték a kerékpárpedálok ké­szítését, és a vizesvödrök folyama­tos gyártásához is megtették a szükséges előkészületeket. Készíte­nek a kerékpártengelyekhez porvé­döket, s ugyancsak a tengelyekhez úgynevezett csészéket. A vizesvödrök, petróleumfőzök és a kerékpáralkatrészek is közvetlenül a helyi árualapra kerülnek. Az eredmények elsősorban a tö­megcikk üzemrész dolgozóinak szorgalmát, hozzáértését, becsüle­tes munkáját dicsérik. Kétségtelen azonban, hogy a részleg műveze­tője: Tarján Károly is tett és tesz az űj sikerekért. A művezető, ha a szükség úgy hozza, maga is szerszámot vesz a kezébe és segít egy-egy hiba megszüntetésében. Nagyon törődik azzal, hogy a mun­ka folyamatosságához meglegyen a szükséges anyag. A tömegcikk üzemrészben is előre megállapít­ják, hogy mire van szükség és a művezető felkeresi a szövetkezet elnökét: Horváth Ferencet, hogy meghatározzák, miképpen tudják az anyagot a kellő időben előte­remteni. Sokrétű, változatos a művezetők munkája, így Tarján Karolyé is. A napi termelő munka új és új kérdéseket hoz, amelynek a megoldását alapvető köteles­sége segíteni minden műveze­tőnek. Szerszám kellett volna a petróle­umfőző-fejek csövének hajlításá­hoz. Csőhajlítót kellett szerkesz­teni, megvalósítani. A művezető is gondolkozott ennek a megoldá­sán, s meg is találta. Az elgondo­lás nyomán a szerszámot Nagy Sándor sztahanovista készítette el, s az a gyakorlatban bevált. Elhá­rult így a petróleumfőző gyártását lassító egyik akadály. Gondolhatná valaki, hogy a ke­rékpárpedál készítése nem bonyo­lult. Ez valóban így van, de mégis gyártásához jónéhány különböző szerszámra van szükség. A művezető is tervezett jópár szerszámot, amelynek a kivite­lezését elismerésre méltóan vé­gezte el Maróti Ferenc és Szá­va Péter szerszámlakatos. A kerékpárpedálok tengelye cső­be van téve. Próbáltak, de nem si­került megfelelő méretű csövet sze­rezni a kerékpárpedál tengelyé­hez. A művezető segített abban, hogy ez a kérdés is jól elintéző<l­iön. "Házilag* készítik most a csé­veket, a kisipari szövetkezet tag­jai. Tegnap történt az is, hogy Csá­nyi Ernőné arról panaszkodott, hogy a présgép szaggatja a lemezt. A művezető odament a géphez ós úgy, ahogyan azt kell, megállapí­totta a hibát, s gondoskodott kése­delem nélküli megszüntetéséről. Fontos a munka helyes beose* tása. Nem mindegy az, hogy mit végeznek az egyes brigádok. A mű­vezető, úgy, ahogyan az köteles­sége, a gépeknél dolgozók javaslata* figyelembe véve osztja be » munkát. Előre is gondolnak, hogy legyen le­gyártva kellő számú alkatrész egjr­egy munka elvégzéséhez. A művezető munkájáról szwő­nyen így beszél: kötelességem, amit csinálok. Szívvel, lélekkel, minden tudásával. . • — Igy dolgozik Csiszár Istvánné, a kopszoló művezeiője — Csendesen csukja be a művezetői iroda ajtaját. Alig lép néhányat, máris eléje toppan Gerebeszné. — Ilyen, vetül ékazál kellene, de azonnal. — mutatja a cédulát, amelyről azt olvashatjuk, hogy a 0.60-as vetülékszál a sürgős. Csi­szár Istvánné, az Űjszegedi Ken­der-Lenszövő kopszoló üzemrészé­nek művezetője egy pillanatig nézi cenk a cédulát, s azután így szól: — Intézkedem máris 1 Percek múlva Krausz Jánosné gépén a kért fonálból formás ve­tülékesévékefc látunk. Csíszárné pe­dig tovább végzi munkáját-Ellen­őrző körúlja közben egyik-másik gépnél megáll. Vizsgálódó szemmel figyeli a kopszoe fonalat, a gép kezelőjét, annak munkáját. — Legtöbbször elsőnek érkezem a gyárba, s ai az első dolgom, hogy az anyag előkészíléséről gondoskod­jam — mondja a művezetőnő. — Az a szokás nálunk, hogy hat óra előtt tíz perccel mindenki a he­lyén van és erre az időre az anya­got is elő kell készíteni. Nyári Andrásné, nki a legjobb kopszoló­som, ma megelőzőit. Máskor is msgto'te már, hogy hamarabb be­jölt és a kezdéshez készít magá­nak anyagot. — Kiváló minőségű munkát vál­laltunk a felszabadulás tiszteletére. A terviet teljesíteni akarjuk mindig, mert a szövődé ugyancsak sürget. Sokszor hallom tőlük „Csí­szárné, nincs vetülékfonalunk". Közben az előbb kért 0.60-as sző­nyeg-vetülékfonal első adagját már megkapta a szövődé. Igy meg­szűnt a fonálhiány. A kopszolóban nincs olyan akadály, amit akarat­tal le no ludnának győzni. Ezen a héten már rcndcg kerékvágásba került a Inunk a. Egy kis visszaesés igaz volt korábban, mert az egyik kopszológíp tengelytürése akadá­lyozta a munkát. — A kopszok minőségére nagyon vigyázunk — jelenti ki Nagy Ádám­nó szakszervezeti műhelytllkar is. — Minőségi brigádot alakítottunk, s tagjai -két óránként ellenőrzik a kopszoló munkáját. Ebben nagy segítségünkre van Csíszárné. Ö maga is tagja a minőségi brigád­nak ... Olyan asszony, aki ha lát­ja. hogy csiga kell a kopszhoz, azt hoz, ha a gépesnek kell segíteni va­lamiben, maga i8 odaáll a gép mel­lé. Sokszor még anyaghordó is. Ezt mind azért teszi, hogy az üzem­részben no legyen fennakadás. Kinyílik a szövődéből a kopszolő­ba vezető ajtó. Az anyagkiadó két olajos koprazot hoz. Szemével Csí­szárnét keresi. Meg is találja, amint az egyik gépnél egy kopszos zsákot húz félre az út­ból. — Olajos a kopsz — mutatja az ofliyagkiadó a müvezetőnőnek. Az mindjárt tudja, ki a hibás. Átveszi a selejtet és Csűri Marikát, a ta­nulót keresi fel. Ugyanis ő orsózta na olajos fonalat. — Marika, — szólítja meg Csi­szárul- a lányt és mutatja a kop­szoí. — Nézd csak ez a fonál te­lejt lett, meri olajos, az áruba nem I kerülhet bele. Vágd le a kopsz vé­gén lógó szálakat, akkor nem tör­ténik baj. Igy csináld — és meg­mutatja, hogyan kell a kopszok be­olajozódását elkerülni. Csiszár Istvánnérói el lehet mondani, hogy gondos művezető, törődik a kopszolósokkal. Maga is ott dolgozott négy évvel ezelőtt a gép mellett. A felszabadulási mun­kaversi ínyben különösen vigyáz az üzemrész zavartalan munkájára. A dolgozók azt mondják róla. hogy szívvel, lélekkel, m'nden tudásá­val gondoskodik r.z üzemrész za­vartalan munkájáról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom