Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-14 / 295. szám

KEDD, 1954 DECEMBER 14. 1 DÉLMBGYHRORSZŰG A németek A németek! — sóhajtja ifja, véne s botot ragadna meztelen kezébe, ahogy szokás, ha kutya jár a kertben, hogy kárt ne tegyen jószág közt s emberben. A németek! — nehéz a szó, de mégse lógjátok rá a lenszínhajú népre a világégés gyors egymás-utánját; a führerek csak őt is úgy zabálták, ahogy minket. A fegyvereknek mindegy: lógod vagy fogja rád a zord tekintet — Bolond türésünk barmokat teremtett belőlünk, s hulltunk, mint az égitestek. A németek! — óh, felsajog az emlék! A halottakat régen eltemették, s az élők arra esküdtek az égre, hogy ki ne hűljön az a szó, hogy: béke. LÖDI FERENC Ünnepi könyvvásár Valamikor régen, még az első világháború idején, neves írónk, Krúdy Gyula arról paraszkodik egyik cikkében, hogy a karácsonyi ünnepekre a magyar könyvkiadóvállalatok egyetlen magyar könyvet sem adtak ki. Csupa német, francia, angol újdonság fordításával árasztották el az ajándékozni kívánó vásárlóközönséget. Az író joggal kéri számon, hogy talán nem írnak a magyar írók? Mint kora kimagasló embere, könnyen megtalálta erre nemcsak a választ, de a kóreset okát s okozóját is. Egész sor új magyar alkotás született abban az időben is, csak éppen nem talált kiadóra. A magyar sors bírálóinak, a jövő sorsát latolgató írók könyvei nem kellettek az *olvasóközönségnek*, így természetesen az elsősorban üzletember kiadónak sem. Ezt látta meg Krúdy Gyula a tényben. A ma embere már sokkal messzibbre következtet ennéL A mult társadalma megmérgezte a magyar kultúrát és irodalmat; amikor a burzsoázia és a felsőtízezer feudális világának szájaízéhez "-igazította*. S ha nem akadt magyar író a becsületesek közül, aki hajlandó volt uszályhordozójává lenni ennek az ízlésnek, az sem volt a kapitalista üzletember számára túl nagy tragédia. Sok keserű karácsonyt hozott magyar írónak ez a mult... Mindezek talán nem is jutnának az ember eszébe, hanem menne el könyvesboltjaink kirakata előtt és nem látná azt a szenvedélyes és magávalragadó őszinte érdeklődést, mellyel népünk klasszikusaink és a most bontakozó új magyar irodalom alkotásai felé fordul. Kultúrforradalmunk beszédes bizonyítéka ez a tény — olyan jelenség, melyre joggal figyelhet fel író és kiadó egyaránt. A most kezdődő karácsonyi könyvvásár eleven jelképe népünk életszínvonala emelkedésének. A régi mondás azt tartja: *A szép élet titka az olvasás". Tegyük talán hozzá még ehhez: a jó könyvek olvasása. A könyv segítőtárs a mindennapok munkája s gondjai közben. Szórakoztatva nevel, tanít, — a csendes órák legjobb barátja. Vajon ki tud ellenszegülni a jó könyv varázsának? Régi és új írók, magyarok és külföldiek sorakoznak egymás mellé a könyvesboltok polcain s ma már nem kell panaszkodni a kiadóinknak, de a magyar olvasóközönségnek sem, hogy nem talál ízlésének, érdeklődésének megfelelő könyvet. A sok között ott találjuk Csoóri Sándor fiatal költő verseit és Nagy István ifjúsági regényét, Shakespeare vígjátékot és Mikszáth regényt, Lenin, Mao Ce-tung műveit, Madách •Ember tragédiáját". S ugyan ki tudná mind felsorolni a sok nevet, címet? Micsoda változás?! Alig néhány évtizede magyar könyvből öt-batszáz példány eladása már komoly irodalmi-üzleti sikernek számított, ma a tíz-tizenötezres példányban megjelenő magyar és külföldi könyvekért a gzó szoros értelmében veszekednek az emberek. Ha Krúdy Gyula ma élpe, csodálkozna biztos ezen a jelenségen. S lehet, hogy talán nem is értené egészen. Pedig nincs ebben semmi csodálatos. Hisz *csak szabad nép tesz csuda dolgokat* és akkor ez már nem is csoda, hanem mindennél élőbb, elevenebb valóság. S ez a felismerés vezeti el a dolgozót a könyvesboltokba, hogy magának, másnak ajándékul könyvet vásároljon az ünnepekre. Így mutatkozik meg ebben a kis jelenségben is népünk változott élete. Jelentős mozgalom kezdődött Szegeden Együttműködnek és kölcsönösen segítik egymást Szeged élelmiszeripari üzemei sek, műszerek és gépkocsik javítáSzegeden 16 élelmiszeripari vállalat működik, s ezek között otc a Konzervgyár, Vágóhíd, Paprikafeldolgozó, Szalámigyár és a Tejüzem is. Valamennyinek jelentős a szerepe a lakosság több és jobb élelemmel való ellátásában. Az élelmiszeripari vállalatoknál is fontos teendő, hogy az MDP Központi Vezetősége határozata alapján csökkenjen az önköltség, emelkedjék a termelékenység. Szép, tiszaparti városunkban most az élelmiszeripari üzemek jelentős mozgalma indult el, az élelmiszeripari minisztérium és a Szegedi Párt Végrehajtóbizottság segítségével. Szeged 16 élelmiszeripari vállala/a kölcsönös együttműködési és segítségnyújtási szerződést kötött. Ez jelentős lépés azon az úton, amely a még eredményesebb munkához vezet; — a lakosság szükségleteinek jobb kielégítéséhez. Igaz, hogy Szegeden eddig is meglelhetők a nyomai az üzemek egymás iránti segítség adásának, de ez távolról sem volt kielégítő. Szegedi disznótorok — Az ... emberek hónapja, a disznóölések ideje —. Régen él már ez a jófajta szólás-mondás a szegedi dolgozó parasztok között. A Városi Tanács begyűjtési osztályát — ahol a vágási engedélyek kiadása történik — napról-napra egyre többen, már szinte százszámra keresik fel ebben az ügyben. Az elmúlt hét végéig városunkban öszszesen 1542 disznóölés történt. A tavalyi esztendőhöz viszonyítva kedvező ez a kép. Érdekes még az is, hogy — a jó kukoricatermés következtében — a legtöbb vágási engedély nagysúlyú, közel 160—200 kilós és még ennél is nagyobb hízott sertésekre szól. Városunkban különösen az elmúlt két hétben sok disznót vágtak. A hónap első tíz napjában 763 hízott sertésre kértek a szegediek vágási engedélyt. A disznóölések megkezdése nagymértékben javítja hús- és zsírellátásunkat. Ahogyan szaporodik a vágások száma, úgy gyűlik a zsír a begyűjtő helyeken is. Az eddig beérkezett jelentések alapján 3883 kilogramm zsírt adtak be. Ezen a héten újabb, közel 1600 kilogramm zsír kerül állami raktárainkba, onnét pedig hamarosan azoknak a fogyasztóknak az asztalára, akik még ezután ölnek disznót, vagy pedig ebben az évben elmarad még háztartásukban a disznóvágás. A közeljövőben állami hizlaldáinkból is még nagyobb számban kerülnek sertések levágásra. Eredményeink és készleteink biztatóak, s mire a komoly hidegek beállnak, csaknem teljes mértékben megoldódnak a hús- és a zsírellátás problémái. (19) 1 Amúgy úgyse lehetett rá semmi kilátása szegény fejének, hogy majd őbelőle is csillagos János lesz valaha. Háromszor is nekirugaszkodott már az ábécének, de sohse jutott tovább annál, hogy •úr, ir, rí, ur, ir«. (Aj se volt ám úr, aki ezt kitalálta. Aki "úr«, az nem ír! Tudja ezt minden írástudó ember.) A káplán már a fonomimikát is kipróbálta a János eszmetehetségén (ezt a szép szót is tőle tanultam) —, de az ő feje még ezt sem vette be. Mikor a fülét kellett volna megfogni, akkor az orrához kapkodott és mikor a homlokáról kellett volna a legyet elhajtani, akkor a hasán morzsolgatta a mundérgombot a kincstári cérna erős veszélyeztetésével. —> Már pedig, ha írni, olvasni meg nem tanulsz, akkor a próbaesztendőd után odamehetsz, ahol a part szakad — mondta neki a fölöttes hatósága. — Már pedig én inkább leteszem a panganétot, de engem kukorékolni, meg kását fújni ne tanítgassanak — jelentette be János a fölöttes hatoságának a véghatározatot. Mivel a próbaesztendő most már a végefelé járt, János lejött husvétolni Pestre, hogy a Rózsi segedelmével valami olyan polgári foglalkozás u'án nézzen, ahol nem macerálják az embert a tudományokkal. Ha követválasztásos idő lett volna, akkor tudtom volna valami neki való pályát ajánlani Jámosk, így azonban csak azzal biztattam, hogy ber i'.etes ember jég hátán is megél. Aztán mikor eljóéj szakáztak, utánaszóltam, hogy csak nekem rrajon ám megint, ha szerelmes levelet akar íratni! — Hiszen csak az kellene! — karolt bele Rózsi nevetve. — Majd megtanítanám én a betyárt a nyújtóiéval úgy, hogy mingyár elmondaná az ábécét. János kihúzta magát, mert rendkívül emeli a férfi önérzetét, ha női ajak betyárnak nevezi. De Hannibál föltámasztása | Ohó-ia, f&ienc itgéwje | kebelemben. Kerek fekete énhozzám is volt ám elismerő szava Rózsinak; — A tekintetes úr meg úgyse tudna többet olyan szép levelet írni! Azóta mindig itt hordom a szeme megcsillant a holdfényben ahogy alma-piros arcát visszafordította. — Te — mondom Diának, ahogy becsuktuk az ajtót —, észre se vettem eddig, hogy az a Rózsi egész jóképű némber volna, ha a többit nem nézné az ember. — Én meg azt néztem, hogy milyen formás szája volna ennek a legénynek, ha az a nagy rozmár-bajusz el nem takarná — tromfolt vissza Dia. — Na — csücsörítettem előre az ajkam —, azt hiszem, szép szájért nem kell a szomszédba menned. — Hát, ami azt illeti — nevetett, Dia a szeme sarkából —, én a tiédnek a felét elengedném! — Mit? — húztam össze a számat. — Így is kisebb, mint a tiéd! — Próbáljuk össze! Miután többízben mértéket vettünk egymás szájáról, megint visszatértem a fináncra. — Te, én azt hiszem, hogy ez a János éppen úgy beletartozik az életembe, mint Hannibál. Ö szedte ki a csizmámból Hannibált, mikor hazaértünk, s most éppen azon a napon jelentkezett újra, mikor Hannibált feltámasztom haló poraibjól. Nem érdekes? — És neki is olyan bunda-bajusza van, mint Hannibálnak, rúgott Dia a papucsa hegyével Montanarinak az asztal alá söpört könyvére, amelyben benne van a nagy pun állítólagos képe. (Szerintem ez a másik Hannibált ábrázolja, az admirálist,. akit a saját emberei feszítettek keresztre Szárdiniában, mikor Duilius elcsáklyázta a flottáját. Az a borbélycímerbe való császárszakállas tengeri borjú, akit ez ábrázol, nem kelhetett át az Alpeseken.) (Folytatjuk) Nem beszélhettünk eddig arról, hogy szervezett formában, okos tervszerűséggel segítették egymást. Pedig a gazdasági élet minden területén tudnak támogatást adni egymásnak az üzemek. A gazdasági együttműködés, segítségnyújtás nagyon sokoldalú. Kiterjedhet a gépekre, berendezésekre, szállító eszközökre is. Megtörténik, hogy egyik vállalat tehergépkocsija nincs eléggé kihasználva, de ugyanakkor a másik vállalat nem tud szállítóeszközhöz jutni. Mindkét vállalat jól jár, ha a s. • llító eszközzel kapcsolatosan is megegyezésre juthatnak. Az együttműködésnek, — kooperacionak — nagy a jelentősége a munkás kölcsönzés terén is. Az élelmiszeripar egyes ágai bizonyos értelemben idényjellegűek. Helyes tehát, ha ezek az idényjellegű Üzemek leállásuk idejére átadják egy állandóan működő üzemnek a szakmunkásokat. Raktárral is kisegítheti egyik üzem a másikat. Természetesen azt minden üzemben különkülön kell eldönteni, — és aztán együtt összehangolni, — hogy mivel tudnak egymáson segíteni, Helyes, hogy a Hűtőház a Vágóhíd iparvágányának építésével, j együtt oldja meg a vagonok mozgatásának gépesítését, s így csökkenti a szállítási költséget. Az energia szolgáltatásban is segítséget nyújt egymásnak a Hűtőház és a Vágóhíd. A Paprikafeldolgozó Vállalat gépkocsival is segítette a Konzervgyárat. De ezt a segítséget, alkalmasabbá, sokoldalúbbá, eredményesebbé lehet tenni. Erre mutatott rá az a megbeszélés is, amelyet a Szegedi Konzervgyárban tartottak városunk élelmiszeripari vállalatainak vezetői. A megbeszélés eredményeként Szeged élelmiszeripari vállalatai kölcsönös segítségnyújtási szocialista szerződést kötöttek egymással. Ez különösképpen a segédanyag, üzemanyag karbantartás, gépek és gépkapacitás ideiglenes átadására, a használaton kívüli gépek felkutatására és kölcsönzésére, a szállító eszközökkel egymáson való segítségre. tárolótér átadására vonatkozik. De érinti a gépek, berendezésában való együttműködést, a munkaerővel való kisegítést, a karbantartásban is. A műszaki szervezés es tervezés, szaktanácsadás és minőség ellenőrzés, aztán a számvitel is szerepel a szocialista szerződésben. Az együttműködés főcélja az önköltség csökkentése, a termelékenység növelése. Ezzel együtt természetesen a termelés minél zavartalanabb biztosítása, a hibák gyors megszüntetése helyileg, éppen az együttműködés, segítés alapján. Nyilvánvaló, hogy mindez a szükségletek jobb kielégítését is jelenti. Nagy eredményeket hozhat az együttműködés, de csak úgy, ha minden üzemben valóban szívügyüknek tartják a kibontakozó mozgalom erősítését, s nem feledkeznek meg róla. Az élelmiszeripari minisztérium fokozott támogatása szükséges ahhoz, hogy Szeged élelmiszeripari üzemei között megfelelő jó legyen a kölcsönös segítés, együttműködés. Jó és gyümölcsöző lenne bizonyosan, ha városunk textil- és faipari üzemei között is szervezett és meghatározott formában meg lenne egymás kölcsönös segítése; az együtmüködés. A textil- és faipari üzemek párt- cs gazdasági vezetői bizonyára meglelik majd a módját annak, hogy közös megbeszélésre összeüljenek az együttműködés létrehozásáért. A textilüzemekben s a velük összefüggő iparágakban, továbbá a íaiparban talán még jóval nagyobbak az adottságok a kölcsönös segítésre, mint az élelmiszeripari vállalatok között. De az élelmiszeripari üzemek szocialista szerződésébe foglaltak nem is egy pontja vonatkozik például a textilüzemekre is. Persze más körülmények között, de a lényeget tekintve azonos módon. Ilyen például a karbantartás, műszaki szervezés, segédanyagok, gépalkatrészek. A textilüzemek és a velük öszszefüggő iparágak, aztán a faipari üzemek egymás közötti alapos együttműködése, kölcsönös segítése nem kétséges, hogy jelentős lépés lenne előre a kormányprogram megvalósítása útján. A Duna-Bizottság hétfői ülése A Duna-bizottság hétfőn folytatta tanácskozásait. Először a bizottság 1955 évi költségvetését tárgyalták, amit egyhangúlag elfogadtak, majd megkezdték a dunai hajózás szabályzatának kiegészítésére vonatkozó javaslatok tárgyalását. A javaslatokat munkabizottság elé utalták. Az ülés első olvasásban megtárgyalta a Duna-bizottság alkalmazottainak jogairól és kötelességeiről szóló szabályzatot, amelyet további tárgyalás végett szintén munkabizottság elé utalt. Az ülés végül jóváhagyta a Duna-bizottság 1955. évi munkatervét. A Duna-bizottság következő teljes ülését szerdán tartja. w i SZEGEDI JEGYZETEK Utcanevek Sokan talán cso- őket, aszerint, hogy nevek, de az még dalkozva olvassák a milyen tárgykörbe furcsább, hogy egy címet: mit lehet a valók, érdekes cso- olyan nagy és fejlett szegedi utcákról írni? portok alakulnának kulturális élettel renHosszúak, rövidek, ki. Foglalkozásnevek: delkezö városban, szélesek, keskenyek, molnár, festő, timár, — mint Szeged — az régiek, sárosak; de kormányos, földmű- állatok, természeti jehiszen ezt mind jól ves; évszakok: tavasz, lenségek, évszakok és tudjak a szegediek, s nyár, ősz; növényne- foglalkozások nevei mar meg is szokták, vek: bokor, paprika, mellett városunknak Amit pedig az ember erdő, rózsa, orgona, az irodalom, a művél mindennap lat, meg- liliom, retek, füzes; szet és a tudományok J szokott, lassanként nádas. Vannak még területén kimagasló , mar észre sem veszi, utónevekről, közieke- egykori alakjai többl inkább természetes- dési eszközökről és nyirc csak a pantlie; nek tartja, és csak szerszámokról elnevc- ónban kaptak helyet. , akkor tűnik fel szá- zett utcák is. Az első Ugy gondolom, öle is mara a mindennap hely azonban mégis megérdemlik, hogy f látott utca, ha éppen az állatokat és a ter- utcát nevezzenek el £ javítjuk kövezetét, mészeti jelenségeket róluk. - Ilyen megszokottá illeti. Ezeket ugyan- A: első pillanatban i valtak a szegedi utca- csak megbecsülték a talán akadékoskodás[ nevek is. Ha azonban városbeliek: róluk ne- nak látszik ilyen cse„ idegen, más városbeli vezték el a legtöbb helységet megemlite{ sétál Szeged utcáin utcát. . Szivárvány, ni. De hiszen haladó . — vagy akar csak hajnal, alkony, szék hagyományaink ápo; rapdlant a város tér- délibáb, árvíz; felhő, lásához tartozik a- is l kepere (bar ez nehe- gém, daru, galamb, hogy - ha emis kulturális ; pár ev ota nem igen repel üt, sőt hogy a életünk minden ki£ kapható Szegeden) — sorrend teljes legyen, váló alakjának -f elcsodálkozhat az ut- még a sárkány sem lcaaUibb egy utca , caneveken. maradt ki névtáblája őrizze em- ' | ? hirtelenébe cso Magukban is elég ^Tő ^ZTkbaT Í ) portositam akarnank furcsák ezek az utca- VEZENYI PÁL ' ; zebb mint a séta, ml- oroszlán, farkas; csu- lékművet nem ü vei a varos térképe ka; holló — mind sze- állítunk kulturális 1 v.e i « \