Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-12 / 294. szám

VASARNAP, 1934 DECEMBER 12. s DÉLMÜGYflRORSZAG A szovjet- életből Gördülő szállások Egy borús reggelen a gépkocsi közlekedési és gépkocsiútügyi minisztérium székháza előtt *ZISz— 150* típusú tehergépkocsi állt meg. Mögötte eredeti formájú pótkocsi, amely Leningrádtól Moszkváig tekintélyes utat tett meg. A sötétzöld, lejtőstetejű kocsiban — a »Szojuzremmas*-tröszt puskinói gyárában (Leningrád mellett) készült újtípusú gördülő szállásban — a gépállomásoknak, a szovhozoknak és az útgépállomásoknak azok a gépkezelői, illetőles munkásai fognak lakni, akik a falvaktól távoleső helyeken dolgoznak. A kocsi könnyen nyíló ajtajához kényelmes lépcső vezet fel. A tágas előtérben kellemes meleg fogad. Ide építették be a fával, tőzeggel, vagy szénnel fűthető kazánt. A forróvizet csövek vezetik el a kocsi minden részébe. A fehér mosdókon hideg- és melegvíz csapok. Beljebb megyünk a kocsiba. Előttünk kis folyosó, balra három fülke, mindegyikben négy hálóhely. Felül polcok, lent szekrények a ruha és egyéb holmik számára A világos, fényezett mennyezeten homályos búrák, az asztalkákon villanylámpák. A falakat linkruszttal (mintás száraz vakolattal) burkolták. a fából készült válaszfalakat és rekeszeket lakkal vonták be. Az ablakokon selyemfüggöny. A folyosó végén magas szekrény áll, rajta »Moszkvics*-típusú rádió. Az új kocsikat 8 légtögjlőn nyugvó, rugós autóvázra szerelték és önműködő fékkel látták el. Ezek az úttalan sztyeppéken is stabilok és mozgékonyak. A puskinói gyár ez év végéig az eddig gyártott tíz kocsin kívül további ötvenet készít, s jövőre 200 újtípusú gördülő szállást küld a szűzföldeken dolgozóknak. <Uégh tűi kutatás a tenger alatt Az Abhaz ASZSZK gagrai kerületében a Bicsvinta-fok területén már három éve folyik az ókori lakótelepek feltárása. Az itt végzett régészeti kutatásokat a tudományos világ nagy érdeklődéssel kíséri. A -Szovjetszkaja Abhazia* című lap közlése szerint, a bicsvintai expedíció a Szuhumi-kerületben, az ókori Dioszkuria város helyén nemrég a tenger fenekén végzett régészeti kutatásokat. A kutatást Lavrentyij Bahtadze, az ismert búvár vezette. Bicsvintánál a múlt évben olyan márvány-féldomborművet fedeztek fel, amely az időszámításunk előtti V. század egyedülálló régészeti emléke. Ilyen régi ókori emléket a Szovjetunió területén eddig még nem találtak. Ebben az évben a vízalatti régészeti kutatók rábukkantak Dioszkuria város várfalainak maradványaira és vártornyára. Jövőre folytatják a tengeralatti kutatásokat. Egy régi szakma új tanulói Lesznek új mesterei a hírneves szegedi papucs készítésének Oroszország legrégibb könyvtára Leningrádban kétnapos tudományos konferenciát tartottak abból az alkalomból, hogy 240 éve áll fenn a Tudományos Akadémia könyvtára. Ezt a könyvtárat 1714ben alapították, könyvállományának alapja I. Péter könyvgyűjteménye volt. 1725-ben a Péter-féle könyvtár teljes egészében átkerült az akkor szervezett Tudományos Akadémia hatáskörébe. A Szovjetunió Tudományos Akadémiájának könyvtára a Szovjetunió egyik legnagyobb könyvgyűjteménye. Könyvállománya több mint tízmillió kötet, rendkívüli értékű, tízezernyi régi orosz kéziratos kötete. A könyvtár 80 ország tudományos intézményeivel és könyvtáraival folytat könyvcserét. (/Repülőgépekkel védik az erdőt A Szovjetunió mezőgazdasági minisztériumának keretében felállított erdővédelmi repülőszolgálat gépei rendszeres körrepülést végeznek a szibériai tajga (őserdő) végtelen térségei felett. A repülőgépeken a pilótákon kívül megfigyelő-repülők és megfelelően felszerelt ejtőernyős tűzoltók is felszállnak. Erdőtüzek esetén az ejtőernyősök leereszkednek és eloltják a tüzet. mint 20 esztendeje dolgozik a nyugatszibériai repülőközpontban. Cserepanov elvtárs is már számos erdőtüzet oltott el. Cinkov, Kuznyecov és több más komszomolista ejtőernyős eredményesen alkalmazza idősebb társainak módszerét. Az erdővédelmi légi szolgálat technikája egyre tökéletesedik. A tajga felett nemrég még csak könynyű repülőgépek cirkáltak. Ma már nagyobb gépeket és helikoptereket Szikvoreckij, régi, tapasztalt I is beállítottak az erdővédelmi szolmegfigyelőrepülő és erdész több ' gálatba. A Bulgáriában vendégszerepeli jugoszláv művészek elutazlak Szófiából Szófia (MTI) Olga Jovanovics jugoszláv zongoraművésznő, Sztanoje Jankovics énekes és Branko Pajevics hegedűművész 10 napig Bulgáriában vendégszerepelt. A jugoszláv művészek szerdán hazautaztak a bolgár fővárosból. A vendégművészek búcsúztatásán jelen voltak a bolgár kulturális kapcsolatok bizottságának, a kulturális ügyek minisztériumának és a szófiai operaháznak a képviselői. HOGY MIÓTA készítik Szegeden a papucsokat, pontosan nehé. lenne megállapítani. Annyi bizo nyos azonban, hogy a kézműipai remekei, a papucsok hosszú évtizc dek óta ismertek. Gyönyörű még látni is, milye, remekműveket készítenek a szeged Papucsos KSZ tagjai. Az expót részleg a Széchenyi-téren lelheti meg. Négy jókedélyű mester: Nag Ferenc, Boksán János, Gubina Jó zsef és Miklós József keze aló lágy és csillogó fényű, fekete és piros selyem borítású papucsok is kikerülnek. A selymen hímezve a magyar mezők többszínű virágai. Korra nem öreg a négy közül egy papucskészítő sem. De a szakmában — ' ahogy tréfálkozva mondják — már „öreg fiúk". Nagy Ferenc — aki különben az export ( részleg vezetője, mindössze 35 éves j de húsz esztendeje papucsos. A többiek is majd egy negyed százada űzik a mesterséget. Formájában és elnevezésében is furcsa, érdekes szerszámokat is használnak. Ott van például a rézből készült musta. Olyan tíz centi magas lehet, henger alakú, de közepén körbe homorú. Sűrűn kerül a kézbe; bőrt és taloat is simítanak vele. Jó éles a szabászkés is, formára olyan félhold alakú. A papucsos szakmában bicskének hívják. Dolgoz.nak az emberek a tönkök — így hívják a nanucsosok asztalát — mellett. Közben járnak a kezek, de azért beszélgetnek is. Bizony, az elmúlt esztendőkben a rési szegedi mesterség nmi haladt e'őre, inkább visszafejlődött. Olyan ió papueskészft.ők is. mint Boksán János, hengerréz lett. Gubina József pedig építőipari vállalatpál munkálkodott. De ők ketten is sze. rétik a paoueskészítés mesterségét s r»s<rsze, hogy visszatértek a szakmába. KORRA ÖREG ÉS FIATAL mesterek szájából gyakran lehetett hallani efféle aggodalmat: ,.Mi lesz a papucsos kézműiparral? Nincsenek új tanulók, nem lehetnek új mesterek sem." A mesterség szeretetéből fakadtak ezek a mondatok Több mini 3200 helyre szerelték fel a falutelefoni az országban A posta dolgozói 1949-ben kezdték meg a falutelefonok szerelését, azóta 1109 községbe, tanyaközpontba vezették be a távbeszélőt és így ma már az ország minden falujának van telefonja. Ezenkívül bekapcsoltak az országos hálózatba több erdőgazdaságot, állami gazdaságot és termelőszövetkezetet is. Tsz-ekben edA szegedi kézműipar remekei azért, hogy eijen továbbra is a papucskészítés. Igaz, az aggoda, maskodásnak alapja is volt, hiszen több mint egy évtized ota Szegeden nem volt a papucsszakmának tanulója, — egészen ezév októberéig. S igen helyesen Tápai Antal szobrászművész a „Délmagyarország" november 7-i, vasárnapi számában cikket írt arról, hogy milyen fontos a kézműves ipar, s az utánpótlás az egyes szakmákban. Erre hívta fel a Hazafias Népfront szegedi bizottságának figyelmét is. A májusi esőre megújhodik erőre kap a gabona. így volt ez a kormányprogramm után a szegedi papucskészítéssel is. Ma már hazai és külföldi szükségletekre egyaránt küldik a szebbnél-szebb papucsokat A budapesti külkereskedelmi vállalat azonban nem viseli eléggé szivén a szegedi kézműipar alkotását, mert részükről zökkenők mutatkoznak a papucsok exportálásánál. KERESETTEK. KEDVELTEK a szegedi papucsok. S ma már tanulói vannak a szakmának, ho<*v postás fia: Lakatos János. Ö egy évet tanítóképzőbe járt, de aztán csak szakmához voit kedve. Vá lesztott, s papucskászí'ő tanuló leit, hí rom hónappal ezeiótt S*.e teres Tiborral. Mindketten ott ülnek Nagy Ferenc melle'.t, aki tanítja őket gonddal, szeretettel. Megmutatja a mesterség „fogásait". Per sze a legelejét, az alapokat. Jól érti már a két tanuló a fonalkészítést, a talpbélés összeállítását és most már varrnak is. Kérdezzük a két tanulót ezt a két mosolygós fiút, hogyan érzik magukat. Azonos tartalommal, de különböző módon azt fVélik: „Nincs bajunk, jól érezzük ma gunkat és jó papucskészítők akarunk lenni." Ez persze nem megy máról holnapra. S igaz az is, a papucskészítéshez szív is kell, meg ügyes kéz. Mert az igazi papucsos munkájába szivet, lelket is ád; azért olvan széttek a papucsok. EZUTÁN PEDIG újabb tanulói lesznek a papucsos szakmának, s a régi mesterek új mestereket nevelnek. Járja is be a haza földjét, a aztán belőlük legyenek az új mes-t külföldi országokat a szegedi kézi terek. Szekeres Tibor az egyik ta- I innr remeke. Ehhez adjanak jó senuló. Édesapia a Textilművekben I gítséget az illetékesek, lakatos. A másik tanuló az ühési l Morvay Sándor Erről írnak íevelezőink 4 Hungária dolgozói befejezték évi tervüket örömmel jelentem a Hungária Szálló Vállalat dolgozói nevében, hogy 1954. évi tervünket december 8-án befejeztük. Ezen belül az árbevételi tervet 100, míg a sajátvctiivtrz-t:ici 15. x öA-tMYLttm ttu~ , , , „ , . , .. , . -, A- „ + __ dig 943, állami gazdaságokban 564, 105 SZáZa" gépállomásokon 293, az erdőgazdaságokban pedig 298 helyre szereltek fel telefont. E munka során több mint 27 ezer kilométer vezetéket használtak fel. Most dolgoznak a szerelésen a tiszadadai, a bocföldei, a magyarsarlós! és a dinnyebereki termelőszövetkezetbe, ahol még ebben az évben szintén megszólal a telefon. (18) — Mi lesz a címe? — A zámai csata következményei. , — Mikor kapom meg? — Az ünnepek után. Most legjobban ráérek. UckFtFiiiíaí föléátnaszéá&a OfiÁia Jr&ienc legénye v. Csak kint az utcán jutott eszembe, hogy reggel az ágyban egészen más húsvéti programot csináltunk mi Diával: kankalinszedés a Kecskehegyen, kökörcsinszedés a Sashegyen, Adóniszedés a Jánoshegyen, Csókszedés minden virágos kökény bokorban. Himestojásfestés viaszeljárással. Hadd lássa az orosz menyecske, hogy értünk ám ahhoz itt is. Aztán azt is megígértem Diának, hogy megfoltozom az atlasz cipőjét, már abban viszem a Föltámadásra, meg húsvéthétfőjén a Gellérthegyre, búcsúra. Hát persze, mindebből most már nem lett semmi se. Hannibál és Scipio letaposták vascsizrnáikkal az egész húsvéti flórát. Csak Dia maradt meg drága, virágzó, mosolygó kökénybokromnak. Azt mondja, nem bán ő semmit, csak odakuporodhasson a lábamhoz, mikor írok. Hanem azért azt hiszem, nagyon örült, mikor húsvéthétfő estéjén eltakarodtak az asztalomról az öreg -pópák*. Lívius. Polybios, meg az újabbkori minsztránsgyerekek, akik ezeket az öreg mesemondókat kommentálták. Mink csak akkor mondtuk el egymásnak, hogy »Vosz Chrestos« és csak akkor hajtottuk be egymáson a húsvéti csókot. Igaz, hogy azt jó kiadósan. — Te — mondom az aszonynak. ahogy kisímogatom a haját a szeméből — nem kívánkozol most haza? Nálatok ilyenkor keresztényi kötelessége az embernek mindenkit megcsókolni, akivel találkozik? — Ej, házi-kutya — "kutyaházit* akart mondani, miközben meghúzta a fülemet —, azért gondoskodtál te róla, hogy itt csak olyan vén medvékkel találkozzak, mint a Scipio, meg a Hannibálod? Még a kezében volt a fülem, mikor kaparászta valaki a kilincsünkot. Ugyan ki lehet az ilyen késő este, ebben a vadidegen városban, ahol mi a világon senkivel sem járunk össze. (Utóvégre nem szedhet az ember minden vízitelőt az ölébe, már pedig egyéb megoldás nem igen van olyan helyen, ahol két székből áll az egész konfort, azt is a saját terveim alapján készítettem valódi uraságoktól levetett ládákból. Tudniillik a padláson valami gyógynövény kereskedőnek a raktára volt, s annak az inasai rövid úton szállították le a megvett üres ládákat.) Nem zengett éppen ősi magyar vendégszeretet a hangomban, mikor azt mondtam: *szabad*! De mikor a vendég belépett, bizony úgy megörültem neki, hogy mindjárt oda cuppantottam a képére a »vosz Chrestos«-t. — Hozta Isten, Rózsi fiam, mi jót hozott nekünk? — Hát ezt hoztam-e! — tett le az asztalra egy fonatos kalácsot — meg ezt is hoztam, ni! Azzal kinyújtotta a kezét az ajtón és berántotta az udvarról a Jánost. A taszigálós Jánost, mindezideig egyetlen patrónusunkat a hazai földön. — Ne, ezt meg nekem küldte a jó Isten! — nevette el magát Dia, s most meg ő adott húsvéti csókot a fináncnak, de kettőt. Az egyiket azért, mert ez kijárt Rózsiért, a másikat meg mit tudom én miért. Filológus vagyok és nem pszichológus. A rómaiak nem ismerték a csókot. Már nem azt a kellemes ténykörülményt értem, amely vörös fonálként húzódik végig az emberiség történetén, hanem magát a szót. A latin úgy hívja a csókot, hogy *osculum* »szájacska*. Tehát Dia szájacskát adott a fináncnak. Nem sajnáltam szegénytől, legalább életében egyszer főszemlésznek érezhette magát. Folytatjuk) ^ lékra teljesítettük. Dolgozóink megfogadták, hogy kormányunk júniusi politikájának megfelelően a magunk posztján változatos és ízletes közétkeztetési menüvel, ételkülönlegességekkel és választékban dús süteményféleségekkel, gyors és udvarias kiszolgálással járulunk hozzá a dolgozók életszínvonalának emeléséhez. Havalccz Istvánné igazgató Öröm a házban Elhanyagolt, öreg ház áll a Szivárvány utca 46. szám alatt. A régi háztulajdonos bizony nem sokat törődött a házzal és így már nagyon megviselte az idő. Az ócska, rossz ajtókon, ablakokon befújt a hideg téli szél, nehezen lehetett fűteni a lakásokat. A múlt héten aztán örömmel vették tudomásul a ház lakói, hogy a KIK kiküldte Ábrahám József asztalost, hogy javítsa ki a rossz ablakokat, ajtókat. Ábrahám elvtárs egy-kettőre rendbehozta a dolgokat. A ház valamennyi lakásában elvégezte az asztalos munkákat. Szűcs Ferenc Határidő előtt A Rendező-pálvaudvaron hatalmas munka folyik. A Hattyas-sor mellett a töltés alatt betoncsövet vezetnek át a szennyvíz levezetéséhez. Közvetlenül a csatorna fölött a vonatforgalom biztosítására vastartókra szerelt vágányrészeket iktatnak be, hogy ne legyen fennakadás. Itt dolgozik a 4-es pályafenntartási szakasz. A dolgozók nehéz munkát végeznek. Ködpárás a levegő, vizes és csúszós minden. Nagyon kell vigyázni minden mozdulatnál, nehogy baleset történjen. Kint vannak a munkánál a pályafenntartási főnökség műszaki vezetői, Iglói főintéző elvtárs, aki minden tudásával igyekszik elősegíteni a munkát. Hozzá hasonlóan kiveszi részét a munkából Kispéter János, és Széli József pályamester is. Az ő munkájuk is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a kijelölt munkával két órával hamarabb elkészültek, mint a megszabott idő. Horváth György Jogos panasz Vasárnaponként a csecsemőtejért a Francia- és Kossuth Lajos sugárút sarkán lévő népboltba járunk. Az elmúlt vasárnap már reggel hét óra körül ott voltunk vagy negyvenen. Ez a szám azonban állandóan növekedett, annak ellenére, hogy a tejet osztották. Jogosan vetették fel a hidegben várakozók, miért kell majdnem fél Rókus dolgozó családanyáit ilyenkor télen is egy népbolthoz tömöríteni? Ugy gondoljuk, hogy most a hideg idő beálltával a vasárnapi tejet is ki lehetne adni szombaton. Arra kérjük az illetékeseket, ha mód van, segítsenek ezen a kellemetlen állapoton. Solymosl József Készülődés a karácsonyi nagy forgalomra Szeged 2. Posta dolgozói ezévben ís jó előre felkészültek a karácsonyi nagy forgalomra. A munka előkészítésében felhasználták az elmúlt évek tanulságát, tapasztalatait. Az intézkedések biztosítják a gyorsabb és jobb munkát. Az expressz-csomagok gyors és biztos kézbesítésére két gépkocsi áll készen úgy, hogy bármikor szükség van rá, beállíthatók. Szeged 2. Posta dolgozói is készen állnak a nagy feladatok végrehajtására. Ezt mutatják az utóbbi hetekben elért eredmények. Békési Pál 200, Csorba András 195, Bálint Sándor. Tóth József, Bus János, Kassai István és a többiek kiváló eredménye az, hegy az elmúlt hónapban dolgozóink hibájából egyetlen csomag, sem levél nem maradt vissza. Kovács Mihály « l