Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-03 / 286. szám

PÉNTEK, 1954 DECEMBER 3. 3 OElMBGYÍRORSZfiG Hamarosan naponként 1500 köbméterrel több lesz a gáz Szegeden Á Szegedi Gázímű vezetői és munkásai mindent elkövetnek azért, hogy a lehetőségekhez képest a legjobban biztosítsák a város gázszükségletét. Az ősz beálltával több gáz fogy, s lényegesen több a fogyasztók száma is most, mint az elmúlt években. A gázkemencék száma azonban ugyanannyi mint volt, s igy neim kis feladat a szükséges gázmennyiség előállítása. Most új gázkemence készült el — tnint már jelentettük is. — De menjünk el a gázfűtőházba és nézzük meg, hogyan áll az új kemence, mikor adja majd a gázt... Dencs József, a délelőttös műszak előfűtője az új kemence előtt rövid magyarázatot ad: — Most az új gázkemence előfűtését végezzük. Ügyelünk nagyon, hogy az előfűtés a legjobban haladjon. A kemence elófűtése azért szükséges, hogy a nedvességet elpárologtassák a samott-téglákat összetar. robbanna a kemence. Az előfűtés fokozatosan történik. A tüzelő ajtón keresztül csütörtökön, a délelőtti műszakban mintegy 100 kiló kokszot égettek el az új kemence tűztsrében. Ma, a délelőtti műszakban — a fokozatosság szerint — már mintegy 180 kiló kokszot égetnek el a kemence tűzterében. A kemence hátsó részén még kis kőműves munkát kell végezni. Nagy szakértelemmel csinálja ezt az új kemencét építő Bezdán Antal kőműves-brigád. A kemence első, homlokzati részén, jóval a tűztér alatt Ördögh Ferenc és Szemendei Pál lakatosok a kemencéhez való víz- és gőzvezetékeket szerelik, jó hozzáértéssel. Az új kemencét mintegy két hétig kell előfűteni, s így körülbelül december 15-én, 16-án, kapcsolódik be a gáz előállításába. Az új kemence segítségével naponta 1500 köbméterrel lesz több a gáz Szegeden és így jelentősen megjavul a tó habarcsból, részben pedig elűz- város gázellátása, a meglévő fozék a samott-téglákba szívódott ned- gyasztók kielégítése. Természetesen vességet. Amíg ez nincs tökéletesen fontos, hogy mind a gázt használó rendben, addig nem lehet gázt elő-1 háztartások, mind pedig az üzemek állítani, mert előfűtés nélkül szét-' ne pazarolják a gázt, Meghalt Csefkó Gyula Lapzárta után érkezett a hír, hogy tegnap délután, három órakor 75 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt Csefkó Gynla főiskolai tanszékvezető tanár, a nyelvészeti tudományok kandidátusa. Temetése szombaton délelőtt 11 órakor lesz a Belvárosi temetőben. Móra Ferencről nevezik el a szegedi traktoros- és gépószképző ipari tanulóinlézetet Móra Ferenc nevét veszi fel a szegedi traktoros-gépészképző iparitanuló intézet — melyet a Központi Vezetőség és a minisztertanács határozata alapján hívtak életre a mezőgazdaság fejlesztése érdekében. A névadó ünnepséget az intézet szombaton és vasárnap tartja. Szombaton (4-6n) este 6 órakor névadó ünnepség az MSZT székház nagytermében (Horváth Mihály utca). Megnyitó beszédet mond László Nándor, az intézet Munkaérdemrenddel kitüntetett igazgatója. Majd műsor következik. amelyben fellép Lászlóffy Kata, a Nemzeti Színház művésznője, az országoshírü Garamszegi gyerekkórus. Fekete Amália és Garamszegi József főiskolai tanársegéd. valamint az intézet tanulóifjúsága és nevelőtestülete. Az ünnepség után este 9 órai kezdettel az MSZT székiláz nagytermében táncmulatság lesz. Vasárnap (5-én) délelőtt 10 órakor az iniézet otthonának kultúrtermében (Tolbuchin sugárút 41. szám) leleplezik Tóbiás György festőművész Móra Ferencről készült portréját, az intézett 400 tanulója, 85 dolgozója, valamint vendégeik jelenlétében. Ugyanott délelőtt 11 órakor megnyílik az intézet által rendezett Móra Ferenc kiállítás. Ezzel egyidőben megkoszorúzza egy küldöttség Móra Ferenc sírját a belvárosi temetőben. illetve szobrát a Móraparkban. A kiállítás anyagának összeállításához a Szegedi Tudományegyetem, a Somogyi-Könyvtár, a kiskunfélegyházi Móra Forenc gimnázium. valamint magánosok adtai segítséget az intézetnek. Az ünnepség kerótében az intézet fiataljai találkoznak a szegedkörnyéki állami gépállomások és termelőszövetkezetek legjobb dolgozóival, kitüntetett traktorosaival. Radnóti emlékünnepélyt rendez a költő nevét viselő gyakorlógimnázium Radnóii Miklósra, a hazájáért életét áldozó mártírköltőre, halálának 10. évfordulója alkalmából kegyeletes ünnepséggel emlékezik december 5-én délelőtt 10 órai kezdettel o „Szabadság" Filmszínházban a Radnóti Miklós gyakorlógimnázium. A nagy érdeklődéssel várt emlékünnepélyt a neves költő életét és irodalmi munkásságát ismertető előadás vezeti be. A műsort változatossá teszi a Nemzeti Színház, a Zeneművészeti Szakiskola tagjainak és a Magasépítőipari Technikum tanulóinak fellépése, ifjú szegedi zeneszerzők vonósnégyesének ősbemutatója. Miért hagyta ott a Szegedi Kenderfonógyárat Turcsik Ilona? Iöósfél hónap telt el azóta, hogy Turcsik Ilona átlépte a Szegedi Kenderfonógyár kapuját. Félve indult az üzembe, elevenen élt még emlékezetében a csalódás, amely a nyáron érte a Konzervgyárban. Itt , dolgozott életében először. Sok ismerősre, jóbarátra talált a fiatalok között. Egyik este azonban súlyos kár érte; ellopták ruháját, kötött Itabátját. A vállalat vezetősége azonban semmit sem tett a kár enyhítésére. Ezért hagyta ott a vállalatot. Miért dolgozzon? Többet veszített, mint amit másfél hónap alatt keresett. Ez az eset bizalmat-> lanná tette az emberek iránt. Nővére, aki a Szegedi Kenderfonógyárban dolgozik és édesanyja azonban addig-addig beszélt neki, míg rászánta magát: újra megpróbál üzemben dolgozni. így került a Szegedi Kenderfonógyárba két társával együtt. Már az első napon bizalom költözött szívébe. Urdögh Andrásné, a pártalapszervezet titkára szeretettel fogadta mindannyiukat. Végig vezette őket az üzemen, mindent megmutatott, öltözőt, mosdót is. Társai is kedvesek voltak. Ilona úgy érezte, itt jó lesz, jó emberek, jó társak közé kerül. De hamarosan csalódás érte. Már a következő nap elszakították társaitól. Másik műszakba osztották be, ahol senkit sem ismert. Az első napok még csak elteltek valahogy. Dolgozó társai fel sem figyeltek hallgatagságára. Akadt azonban olyan is, aki nem jó szemmel nézte a szép, zrfps; m. m f. A nyolc fiatal lány megtekinti az üzemet. Turcsik Ilona (x) is ott van közöttük fiatal lányt. Elkezdődtek a súgdolódzások körülötte. „Miből telik neki így öltözködni? Fölvágós, beképzelt. Többet érne, ha jobban dolgozna, iparkodna." Aztán már nem elégedtek meg a súgdolódzással. Hangos megjegyzéseket tettek, ami egyre inkább sértette a fiatal lány önérzetét, s még hallgatagabb lett. Hallgatása bosszantotta társait és az ártatlan játék, csipkelődés, kitolásokká, gúnyolódássá fajult. Turcsik Ilona tűrte egy darabig. Várt. Várta, hogy szava, kérése eljut a vezetőkig. Márfi elvtárstól várta a segítséget, akit többször kért, tegye át másik műszakba, vagy osszák be a vizesfonóba, ahol nővére is dolgozik. Kérését visszautasították. Nem lehet! Hangzott a rideg válasz. Pedig csak a jóakarat hiányzott. Kovács Franciska is szívesen ment volna ebbe a műszakba dolgozni. Sőt kérte is Márfi elvtársat, hogy osszák be oda. Tehát a csere nem okozott volna semmi nehézséget. Éjszakai műszak. Szinte borzongva beszél róla. Itt aztán van idő mindenre. S alkalom is, hogy kitolások sorozata induljon a kiszemelt ellen, mert sem a művezető, sem más vezetők nem tartózkodnak állandóan kinn az üzemben. A régi világ rossz szokásait, az új dolgozókkal való rossz bánásmódot juttatja az ember eszébe et napok emléke, ahogyan Turcsik Ilona beszél róla. ö volt ezeken az éjszakákon a céltábla. A szavak mérgezett nyilainak tömege zúdult feléje. Emellett rosszullét is környékezte. Köhögött, a porláz gyötörte, ami egyik dolgozót súlyosabban, a másik dolgozót kevésbé veszi le lábáról — Nem bírom tovább, fakadt ki otthon keserűen egyik reggel. amikor hazaért. — Hiába minden, nem tudom megszokni. Es aznap este már nem ment be az üzembe. Nem hiányzott senkinek, talán akadtak olyanok is, akik öriiitek távolmaradásának. A művezető hidegen beírta a nyilvántartási könyvbe hiányzását, az» tán kiadták a munkakönyvét, amelybe az volt beírva: „önkényesen távozott." Turcsik Ilona társai közül hatan még a vállalatnál dolgoznak. Nem egy közülük igen ügyes. Büszkék rájuk a vezetők. Kovács Franciska például ügyes fonólanuló. Lőrincz Vera, Rácz Eszter leszedő, lányok. Elégedettek első hónapi fizetésükkel, a 630 forinttal De amint elmondják, nekik som volt könnyű. Turcsik Ilona pedig most otthon ül Állandóan köt, hogy ne kelljen szólnia senkihez, még az anyjához se. Ha szól, szavai keserűen, vádlón csengenek, Vádolja azokat, akiktől emberséget várt és nem talált meghallgatásra. Anyja van mellette. Vigasztalja, igyekszik újra vissza adni' hitét az emberekben. Iparkodik meggyózni arról, hogy nem minden ember egyforma és hát neki is vannak JHbdi. * • Bizony kendergyári elvtársak, egy kicsit emberibben kellene bánni a dolgozókkal. Ne csak a fogadtatás legyen kedves. Törődjenek, foglalkozzanak később is az új dolgozókkal Ha ezt megtették volna, Turcsik Ilona talán ma is az üzemben dolgozna. (sz. g.) £&uq&dalmak rqij íjitás karul Ugy járt-kelt az üzemben Lászlai Károly főmeós, mint máskor. Arca árulta csak el, hogy igen gondolkodik valamin. Amikor néhány percre szabad lett a csiszológép, sietett, hogy az első próbát megtegye újításával. Sikerült a kísérlet, de nem végzett tökéletes munkát. Ezt látta, amikor a lecsiszolt darabok gömbölyűségeit vizsgálta a kísérleti művelet után. Annyira elmerülten nézegette az első darabot, hogy nem vette észre mások érdeklődését. Közben a gép kezelője, Tamasics János is visszajött, ö is figyelte Lászlait, aki most már beszélni kezdett: (10) Egyszer óraközben nagy vitát provokált a hittantanárunknak az az állítása, hogy korunk erkölcsi színvonalát semmi sem emelné annyira, mintha újra alkalmazásba vennék az egyházi átok muzeális villámait. Némelyek lelkesen fölkarolták az eszmét, sőt szükségesnek tartották azt pótértekezlet elé vinni, mások ellenben határozottan tiszteletlenül nyilatkoztak róla. Én az asztal végén ültem a rajztáblámmal, amelyein az epiciklois szerkesztését próbálgattam. Ez a görbe vonal, amelynek semmi egyéb rendeltetése nincs a világon, minthogy tizennégy éves fiúk sírvafakadjanak miatta, sokkal jobban érdekel korunk erkölcsi színvonalánál, de éppen olyan kevéssé akart sikerülni, mint az. Különösen mikor az asztal verdesésére került a sor, ami erkölcsi problémák eldöntésének bevett eszköze ugyan, de az epiciklois szerkesztésének nincs éppen hasznára. Ott is akartam hagyni a zsinatot, de a hitoktató rám harsant: — Kolléga, maga is adja bele az eszét! Mi a véleménye a szőnyegen forgó kérdésről? Lehet-e a mi korunkban az egyházi átoknak foganatját várni? — Hogyne — ocsúdtam fel a cikloisok bűvköréből — ahol megfogja az embereket, ott föltétlenül van foganatja. De például a medinaikon nem fogott, mert mikor azok megharagították Mohamedet és látták a szentről, hogy most mindjárt átkozódik, akkor mind leguggoltak, hogy ne érje őket az átok. Ez végét vetette a vitának, de végét vetette a hitoktató irántam való szimpátiájának is. Sohse érdeklődött nálam az iránt többet, ami pedig állandóan foglalkoztatta, hogy turáni testvéreink közé tartoznak-e az arabok, vagy nem. A magyai* irodalom professzori yott az effliet-. Hannibál föltámasztása OhÓKL ~J.exenc legénye len kolléga, akit nemcsak hogy el nem idegenítettem magamtól, de még hálára is köteleztem. Még pedig éppen akkor, amikor azért duruzsolt, hogy nem vagyok elég határozott. — Azt mondja Propertius, csak a halottak határozottak — bújtam egy régi középiskolai tekintély háta mögé. Dehát korunkban minden tekintély megingott. A kolléga nyomban letromfolt. — Azt is Proppemak hívták azelőtt! (Zajos derültség a ház minden oldalán.) Okos ember, ha letiporják, kedvét keresi a győztesnek. — Az bizony nem lehetetlen. Horatiusnál is érdekes dokumentumát találni annak, hogy már Rómában is megmagyarosították nevüket a zsidók. Ott van például a Judaeus Apella, az ötödik szatírában. Bizony az is Abelesz volt azelőtt. — Nagyszerű, barátom! —• kapta elő a noteszét. — Ha megengedi, ezt följegyzem magamnak. Vagy maga akarja megírni? — Írja az ördög. Nem értek én ahhoz. — Hát én megírom. Nagyszerű téma, akár vezércikknek, akár humoreszknek. Nagyon melegen szorítottunk kezet. Én tán még jobban örültem, mint ő, mert jobb adni, mint kapni. Ki tudja, hátha olyan pályán indítottam el a kollégát, amely az irodalomtörténetbe ível! Örömömben vettem az alagút szájánál egy szál pletykafüvet. Az a kilencedik fizetési osztály dísznövénye. Szaporodik, mint a parancsolat és nem kell neki se föld, se cserép, csak egy pohár víz, meg egy kis napocska. Annak pedig nem vagyunk szűkiben, mióta a kubikulumból a magasabb régiókba emelkedtünk. (Folytatjuk) — Javítani kell még a sablonon, mert így nem egészen jó... Tamasicshoz fordult és elgondolását magyarázta, miképpen módosít majd az újításán, ami az ágyvégek, éjjeliszekrények gömbölyített részeinek csiszolására vonatkozik. Rubi Vilmos műszaki vezetőhöz vezetett Lászlai Károly útja ezután. Rubi elvtárs már tudott a kísérleitezésről, az újító szólt is róla neki. Azzal a szavakkal fogadta most, hogy nem tudja gépesíteni a bútorok gömbölyített részeinek csiszolását, mert akkor nem tudja munkával ellátni az enyvezőket és utánpucolókat. A választ kielégítenek találta Lászlai Károly. Tudta, hogy a lakásbútorok első darabjai futnak keresztül a csiszolón. A munkások átcsoportosítására azonban nem is gondolt, pedig ezt meg lehetett volna tenni. A Lászlai-féle újítás alkalmazásával pedig gyorsabbá vált volna az ágyvégek, éjjeliszekrények gömbölyített részeinek csiszolása. Félretette az újító az elkészített sablont. Nem kísérletezett tovább. Nem is lehetett, mert a csiszológépnél torlódás mutatkozott. Annyi volt a munka, hogy két műszakban dolgoztak a csiszolók. Ez még október elején történt. Egészen november közepéig hallgatott a Szegedi Bútorgyárban mindenki, aki tudott a Lászlai-féle újításról. El is feledkeztek róla, amint a megtörtént eset is mutatja. S elfogadtak egy hasonló újítást, amit Tamasics János beadott, sőt gyakorlatban alkalmazta is. Kiss Mihály, az újítási előadó ennyit mondott csak Lászlai Károlynak, amikor bevezették az újítást: — Nézd meg Tamasics János munkáját, minőségileg megfelelő. A gömbölyítéseket csiszolja. A főmeós mitsem sejtve ellenőrizte a munka minőségét. Elégedetten állapította meg, hogy minőségileg kifogástalan minden darab. Látta a sablont is, de azt gondolta, hogy o* o javaslatára alkalmazták. Később tudta csak meg, hogy Tamasics János adta be a saját újításaként. A Bútorgyárban valahogy szokássá vált, hogy a vejetők nem adják be újításaikat, hanem elgondolásaikat mindjárt bevezetik. Ezért is bolygatta meg az esemény a Bútorgyér megszokott, nyugodt életét. Ugyanis Tamasics János az újítással 634 százalékot ért el. Ilyenre még nem volt példa a Bútorgyár fennállása óta. Suttogtak a gépházban, a kéziműhelyekben erről a dologról. Az újító és sztahánovista körön már nyíltan tárgyalták az újítást. Parázs vita kerekedett, mert a vélemények megoszlottak. A többség Lászlai Károlyt tartotta az újítás illetékesének azon az alapon, hogy ő volt a kezdeményező. Az újítást Tamasics János viszont magáénak mondta, mert ő adta be újításként. Mások társújítónak, észszerűsítőnek mondották Tamasics Jánost. A vitát nem tudták eldönteni. A legjobb szakemberekből választottak háromtagú újítási bizottságot. El jött Csányi László is, a Bútoripari Igazgatóság fómérnökhelyettese és Szeged négy nagyüzemének újítási megbízottjával megvizsgálták a Lászlai és Tamasics féle újítási ügyet. Véleményükkel az üzem vezetőinek segítettek az újítási díj odaítélésében is. Aa újító mosgalom fejlődését gátolja az ilyen eset, amikor határozatlanság látszik az újítás elbírálásánál. A műszaki vezetőt is felelősség terheli a bonyodalomért, mert az újítási felelőssel együtt tudott a Lászlai-féle kísérletezésekről. Tamasics észszerüsítését ls értékelték a jelenlévők, ezért azt javasolták, hogy az üzem vezetősége Lászlainak, mint az újítás kezde ményezőjének az újítási díj 73—80 százalékát, Tamasicsnak pedig többi részét ítélje oda. Ez a vélemém segített a bútorgyáriaknak az újítás elbírálásában és egyben tanulság is nekik. Most már véglegesen tisztázódott az újítás ügye. Lászlai Károly — akié a kezdeményezés volt — 75 százalékban, Tamasics János pedig, — aki észszerüsített rajta — 25 százalékban részesedett az újítási díjból, amit ki is fizettek részükre (R. J.)