Délmagyarország, 1954. december (10. évfolyam, 284-309. szám)

1954-12-25 / 305. szám

SZOMBAT, 1954. DECEMBER 25. 359 pártélet * Nagyobb gonddal foglalkozzanak a szegedi járás pártszervezetei a pártoktatás kérdésével d£lm$sgyfih0r$zíig Közel két hónapja annak, hogy ünnepélyes külsőségek között megindult a pártoktatás. Az idei tanév jelentőségét különösen meg­növeli az a tény, hogy a feldolgo­zásra kerülő témák anyaga pártunk III. kongresszusának tanácskozásai és nagyjelentőségű határozata. Mindez azt követeli, hogy e megnö­vekedett jelentőség legyen pártszer­vezeteink, propagandistáink felelős­ségérzetének és lelkesedésének fo­kozó ja. A kongresszusi anyag alapos fel­dolgozásának előkészitésében, az eredményes oktató és nevelő mun­ka feltételeinek biztosításában azon­ban a szegedi járás pártszervezetei­nek tevékenysége messze elmaradt a követelményektől. E mulasztás — melyért nem kis mértékben a Já­rási Párt-Végrehajtóbizottságot ter­heli a felelősség — oda vezetett, hogy több helyen — Mórahalmán, Ásotthalmán, Kisteleken, a puszta­mérgesi ÁMG-nél, a kisteleki ÁMG-nél — csak jóval későbbi, vagy egyáltalán nem is kezdődött meg a pártoktatás. A választási harc időszakában — amely párt­szervezeteink erejének jelentős ré­szét lekötötte — bizonyos fokig in­dokolt volt a pártoktató munka időleges háttérbe szorulása. De most, a választási győzelem után közel egy hónappal, semmi sem ma­gyarázza a lemaradást, a megen­gedhetetlen lazaságot és fegyelme­zetlenséget. A választások befejezése óta el­telt 4 hét tapasztalatai azt bizo­nyítják, hogy még most sincsenek biztosítva sok községben a kon­gresszusi anyag megfelelő feldolgo­zásának feltételei. Melyek azok a legjellemzőbb hiá­nyosságok, amelyeknek felszámolása halaszthatatlan feladatként áll a pártszervezetek előtt? Mindenekelőtt az, hogy párt­szervezeteink vezetőségei közös ügynek érezzék és kollektív fel­adatnak tekintsék a propaganda­munkát. A vezetőség közös erővel, a kongresszuson elhangzott beszá­molók legaktuálisabb kérdésének megmagyarázásával harcoljanak az idei oktatási év nem egy helyen ta­pasztalható lebecsülése ellen. Csak a pártvezetőségek kollektív mun­kája képes arra, hogy a propa­gandamunkát jelenlegi elhanyagolt­ságából megfelelő szintre emelje. Sürgősen rendet kell te­remteni a propagandisták munkájá­ban is. Nem engedheti meg önma­gának egyetlen pártalapszervezet sem, hogy olyan propagandistákra bízza 20—25 elvtárs oktatását, ne­velését, akik nem hajlandók ön­magukat képezni, s abban a hitben élnek, hogy ők már mindent, de különösen a kongresszusi anyagot kifogástalanul ismerik. Az ilyen elbizakodott, lelkesedés nélküli propagandistákkal beszélgetni kell s ha az nem vezet eredményre, megbízatásukat visza kell vonni. Ne engedjék meg alapszervezeteink egyetlen propagandista részére sem, liogy két-háromszo-ri meghívás után is távolmaradjon a konferenciáról, mint például Móra'halmán Pálinkó Lajos, Szőregen Rózsa László, Pusz­taszeren Busa Ida és Magyar An­na. Röszkén Tapodi Gyula, Puszta­mérgesen Márta Sándor és még so­kan mások. Ezek az elvtársak pél­dát vehetnének Balástya, Sándor­falva, Algyő propagandistáitól. A propagandisták fegyelmezetlensége a hallgatók fegyelmének lazulásá­hoz, tanulási kedvük csökkenéséhez vezet. Az idei tanév legsúlyosabb hiányosságait a hallgatók tanulásá­ban, megjelenésük arányában talál­juk. Ez a pártszervezetek vezetősé­gének, és a propagandistáknak a gyenge munkájára vezethető vissza. A mórahalmi ÁMG-nél, az ásott­halmi AGI-nél még egyetlen fog­lalkozás sem volt. Másutt — így Bordányban, Domaszéken, Forrás­kúton a hallgatóknak mindössze csak 40—50 százaléka jelenik meg. Pártszervezeteink többsége 2—3 foglalkozással elmaradt a naptári ütemtervtől. Számos helyen kima­radtak a pártoktatás valamelyik for­májából a pártvezetőségi tagok, pártcsoportvezetők, népfrontbizott­sági tagok s más felelős közéleti és gazdasági funkcionáriusok. Pedig a tanulásban nekik kellene élenjár­niok. Különösen gyenge az ered­mény gépállomásaink pártszerveze. A Haladás termelőszövetkezet vezetőségválasztó közgyűlése elé teinél — Röszke és Dorozsma ki­vételével, noha a gépállomások jel­legéből és feladataiból adódóan já­rásunk területén itt kellene a leg­jobbnak lenni a pártpropaganda munkának. Az újonnan megválasztott ta­nácsszervek sem mutatnak minde­nütt példát ezen a téren. Válasz­tóik viszont elvárják, hogy a funk­ciójukban megerősített jelöltjük, megbízottjuk képzett és sokoldalú ember legyen. A szőregi tanács­apparátusban például senki sem ta­nul. Nem sokkal jobb a helyzet a járási tanács pár talapszervezeténél sem. A pártoktatás naptári ütem­terve szerint pártszervezeteink most kezdik a második témakör feldolgo­zását. Ez, de különösen az első té­makörnél mutatkozó lemaradás le­hetőséget ad arra, hogy minden pártszervezet ismét számbavegye: ki tanul, és ki nem. Ezután a part­szervezet vezetősége sürgősen cse­lekedjen, s a megnövekedett lét­számmal egy-két esetben heten­kénti foglalkozással a kéthetenkénti foglalkozás helyett, pótolják a le­maradást. Azokban a termelőszö­vetkezetekben, ahol nincs megfelelő propagandista, vagy kevés a hallga­tók száma, a községi pártszervezet­tel megbeszélve közösen teremtsék meg a lehetőséget az oktatás foly­tatására. Az eddigieknél lényegesen na­gyobb figyelmet kell fordítani párt­szervezeteinknek az anyagterjesztő­től érkező útmutatók és különböző kiadványok terjesztésére és elszá­molására. Megengedhetetlen az, hogy egyes pártszervezetek, mint például Pusztaszer, Csórva, Szőreg több száz forinttal tartozik az anyagterjesztőnek a gondatlan anyagkezelés miatt. Minden párt­szervezet vezetőségének arra kell törekednie, hogy az anyagterjesz­tésben mutatkozó hiányosságok és fennálló tartozások még ebben az évben rendeződjenek. j) Végül az eddigi foglalkozá­sok színvonaláról, tartalmáról kell szólnunk. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a foglalkozások nem eléggé konkrétak, nem hatja át a vitákat, a feleleteket és előadáso­kat a III. kongresszus szelleme. A december 18-án megtartott konfe­renciák is ezt bizonyították. Álta­lánosságok kifejtésével nem lehet meghatározni az új szakasz konk­rét feladatait. A kongresszusi anyag feldolgozása csak akkor lesz ered­ményes, ha a hallgatók előtt teljes világossággal bontakoznak ki az új szakasz felemelő célkitűzései. E célkitűzések lelkesedéssel töltik el maid hallgatóinkat, s járásunk dol­gozóinak tízezreit. Siklós Sándor Pár hét múlva az újszegedi "Ha­ladás* termelőszövetkezetben is összeül a közgyűlés, a tagság és újraválasztja vezetőségét. A legrá­termettebbeket, az erre legalkalma­sabbakat megbízzák majd azzal, hogy az új gazdasági évben irányít, sák a gazdaság életét, munkáját. Biztos kezekbe kell letenni a szö­vetkezet jövőjét. Éppen ezért még mielőtt a választásra kerülne a sor, alaposan elemezni kell a jelen­legi igazgatóság munkáját. Szem­ügyre kell venni a szövetkezet fej­lődését, az eredményeket és az el­követett hibákat. A levont tanul­ságok jó útravalóként szolgáinak majd az új évre. Az újszegedi "Haladás* tsz arcu­lata is, mint a legtöbb tsz-é, az elmúlt évben csaknem teljesen megváltozott. Pártunk júniusi po­litikája nyomán különösen gazda­sági tekintetben alaposan megerősödött. A politikai fejlődés azonban kis­sé elmaradt a követelmények mö. gött. Az elmúlt egy év alatt kere­ken fél millió forinttal gyarapodott a szövetkezeti vagyon. Míg 1952­ben a tsz-nek nagymennyiségű ál­lami hitelt kellett felvennie, hogy tagjainak munkaegységenként leg­alább 6 forintot kioszthasson, ad­dig most a nagyiramú üzemiejlesz. tés mellett is közel 40 forint jutott egy-egy munkaegységre; 24 forin­tot pénzben, a többit pedig termé­szetben kapták meg a tagok. A szövetkezet nagy területen bel­terjes kertgazdálkodásra tért át. Zöldség, facsemete, gyümölcs, ró. zsa kertészete van. Szép új üveg­házakat, gazdasági épületeket épí­tettek. A télen újabb üvegházak készülnek. Ezek az eredmények nem kis mértékben a jelenlegi ve­zetőség szorgalmáról, törekvő mun. kájáról beszélnek. Ha vizsgáljuk a szövetkezet le­hetőségeit és adottságait, láthat­juk, hogy a szép eredmények mel­lett, bőven voltak hibák is. Még több százezer forinttal nö­velhették volna jövedelmüket. Csak a kertészet 200 ezer forinttal többet hasznolt volna, ha az áruk szállítását időben végzik. Ezért nem­csak a vezetés, de az egész tagság is egyaránt hibás. Vizsgáljuk meg először az igazga­tóság és az elnök munkáját. Fodor István elvtárs, a tsz elnö­ke már 3 éven keresztül irányítot­ta a gazdaság munkáját. Ez idő alatt bebizonyította, hogy becsüle­tes, derék vezető. Mindenkor kezé­ben tartotta az irányítás sokrétű fonalát, jól gazdálkodott a közös vagyonnal. Nagy része van abban, hogy a "Haladás* tsz ma már ha­talmas vagyonnal és számos jóljö­vedelmező üzemággal rendelkezik. Fodor elvtárs azonban munkaköz­ben gyakran követett el hibákat. Fodor elvtárs mint jó gazdasági szakember elsősorban a gazdasági vezetésre irányította figyelmét. El­hanyagolta a tagság politikai, szer­vezeti nevelését. Igy aztán nem csodálnivaló, ha a kollektiv veze­tésbe, az igazgatóság munkájába hibák csúsztak be. Az igazgatósági tagok nem tudtak kellő segítséget adni a munka irányításában. Igy túlságosan egyszemélyi lett a ve­zetés. Fodor elvtárs némely fon­tos ügyben egyedül, vagy csak né­hány igazgatósági taggal egyet­értve intézkedett. Rossz munkáju kért kizártak embereket a szövet­kezetből és csak később terjesztet­ték a kizárást a közgyűlés elé. Mi a tanulság ebből? Fodor Ist­ván elvtársnak ha újra elnökkp választják, fokozottabb munkát kell fordítania a tagság támogatá­sával a szövetkezet politikai meg­erősítésére. A legfejlettebb elvtár­sakat kell az igazgatóságba bevá­lasztani. Olyanokat, akik bátran kiállnak a közgyűlés által elfogadott üzem­tervek maradéktalan teljesítése mellett. Nem engedhetnek teret egyes emberek helytelen magatar­tásának, akik Fodor elvtárs szavá­val élve, még a dudacserepet is el­osztanák a tetőről; — és csak az általuk megszabott munkaegysége kért hajlandók dolgozni. Beható, türelmes politikai munkával növel­ni kell a tagokban a közös vagyon iránti tiszteletet. Még nagyobb lel­kiismeretességgel kell foglalkozni egyes emberek magánügyeivel, problémáival. A tagságnak több mint a fele asszony. Az asszonyok­nak több helyet kell engedni a ve­zető munkában! A "Haladás« tsz földjei termé­szeti adottságaiknál fogva párat­lan lehetőségekkel rendelkeznek. Még jóval nagyobb területen lehet­ne belterjes gazdálkodást folytat­ni. A nagyszerű elképzelések már meg is születtek. Gyümölcsfa cse­mete kertészet az idén még csak 5 holdon volt, — de a "Haladas« csemetefái országos hírnévre tet­tek szert. Kimeríthetetlen jövede­lemforrások mutatkoznak a zöld­ség, a gyümölcs és a dísznövény­kertészet, valamint a nemesrózsa termelés területén. Mindezek a munkák sok képzett, a fejlett agro. technika ismereteivel rendelkező szakembert igényelnek. Azokat pedig nem lehet egyik napról a másikra a szögről leakasztani. Az idén is a legtöbb hibának az volt az oka, hogy kevés volt a hozzáértő, irányítani tudó kéz. Ki kell hasz­nálni a különböző mezőgazdasági szakiskolák által biztosított lehető­ségeket, a legjobbak közül bátran •.teli iskolára küldeni. Üj szakembe. rek kinevelésével és beállításával, a jelenlegi hibák 90 százaléka meg­szüntethető. Az új gazdasági évben fokozott feladat hárul az üzemi pártszerve­zetre. A pártszervezetnek itt is a munka motorját kell alkotnia. A szövetkezetben eddig is szép szám. mai voltak és jelenleg is vannak kommunisták. De eddig nem ér­tették meg teljesen szerepüket a munka szervezésében és irányítá­séban. Voltak olyanok, mint Sír­ján Gábor elvtárs, a gyümölcster­melő brigád vezetője, aki maga is a követelődzők szűk látókörű cso­portjába került. Nem harcolt kö­vetkezetesen a gyümölcstermelési terv végrehajtásáért. Az építő bírá­latokat, rosszindulatú, sértegeté­seknek vette. A brigád munkájá­ban egyéni elképzeléseit — melyek ellenkeztek a közösség akaratával — igyekezett megvalósítani. Do több ilyen példát is lehetne fel­hozni. Az oka ennek az, hagy a párttagság nem fordított kellő gon. dot a tanulásra; így nem láthatták tisztán a szövetkezet fejlődésének egyenes útját. Az új gazdasági évben sok új és nagy feladat vár megoldásra. Már most, a munka megkezdése előtt, olyan munkaszellemet kell kialakí­tani, amely senki részéről sem en­gedi meg az egyénieskedést. A ve­zetőségnek a tagság sokkal nagyobb támogatására van szüksége. Fokozottabb gondot kell fordítani a politikai és a szakmai tanulásra egyaránt. Eb. ben a vezetószerep a kommunis­tákra vár. Az elkövetett hibák ki­javításával, a hasznos tapasitalatok továbbfejlesztésével a "Haladás* termelőszövetkezet tagsága valóra válthatja a júniusi út által biztosí­tott nagyszerű lehetőségeket <Cs. J.) Csongrád megyeiek a Csepel Autógyárban elkövetett lopási bűnügyben Lapunk tegnapi számában már hírt adtunk arról, hogy a Pest me­gyei bíróság ítéletet hirdetett a Cse­pel Autógyárban elkövetett nagy­szabású lopási bűnügyben és 38 vádlottat vont felelősségre. A mint­egy félmillió forint értékű alkat­rész és autógumi értékesítésében kilenc Csongrád megyei lakos is részt vett. Vásárhelyen közismert Szűcs M István gépkocsivezető, aki a múlt rendszerben mint detektív teljesí­tett szolgálatot a városi kapitány­ságon. Ugyancsak közismert Ga­lyas Ferenc gépkocsivezető is. Szűcs Istvánt 15 évre, Galyas Ferencet pedig 8 évi börtönre ítélte a bíró­ság. Bőrös József, ugyancsak vá­sárhelyi lakos, öt esztendői kapott. Kispál Márton szentesi, Szabó Sándor, Kis János és Hajdú János makói és ifj. Deák Péter szegedi lakosokat is börtönbüntetésre ítélte a Pest megyei bíróság. Ez a történet talán eszem­be sem jutott volna, ha teg­nap este nem találkozom oly sok részeg fiatallal, mint ahányat láttam. Amint 17 éves létükre letaszítot­tak a járdaszélről, elgon­dolkoztam felőlük, és ahogy ballagtam a leereszkedő ködben, megjelent előttem Krizsén Mihály, az egykori napszámos és korcsmahős borostás képe. Még világosan emlékszem arra az időre, amikor az ut­cánk sok szófogadatlan gye­rekét azzal rémisztgette az anyja: "Gyere már haza, mert jön az öreg Krizsán*, mert Krizsántól bizony fél­ni lehetett. Tagbaszakadt hatalmas férfi volt. Ruhá­ján már messziről látszot­tak a foltok és részegen ak­korákat tudott káromkodni, hogy egy-egy régi huszár­káplár is megirigyelhette volna. Krizsán Mihály azért élt csak, hogy igyék. Ezt látta legénykorábar is otthon, mert apja is azok közé a korcsmatöltelékek közé tar­tozott, akiket végül is az a betegség öl meg, amit úgy neveznek: delírium tre­mens, — másként: az iszá­kosok heveny elmezavara. Sokan azt hitték, hogy amikor majd megnősül, megváltozik. Jó erőben lé­vő ember volt, kachatott volna bárhol munkát. ö azonban sehol sem dolgo­zott tartósan. Volt az út­Ballada a Krizsán-gyerekekről karbantartónál, járt gyárba, volt a malomban; a kőmű­vesek mellett is dolgozott. De nem szerették. Többet volt itt is részeg, mint jó­zan. Ha mód volt rá, túl is adtak rajta az első adandó alkalommal. Hát tengődött csak a nagyvilágban. Any­nyit keresett mindig, amennyi elég volt neki borra. Pedig az évek múltával érdemes lett volna dolgoz­nia, küzdenie. Három gye­reke született, az egyik kedvesebb volt, mint a má­sik. Amikor józan volt, olyan szeretettel simogatták meg két napos szakállát, hogy a gyermeki kedvesség láttán maid könnybelábadt a szeme. Tán az életét is odaadta volna ilyenkor ér­tük. Az asszony végül is mo­sást vállalt, hogy élni tud­jon és a megértő szomszé­dok nevelgették a gyerme­keit, hogy odahaza a téli hónapokban meg ne egye őket a hideg. Még most is beszélik a szomszédok, mi­lyen volt mellette családjá­nak az élete. Amikor ré­szegen vetődött haza, még az utcát is felverte a csa­lád jajongása. Az asszony ilyenkor karjába kapta még járni nemtudó fiát és úgy menekült a szomszédok kö­zé a kicsinyekkel, hogy agyon ne verje őket az ura. Végül azonban betelt a pohár. Mikor az asszonynak egy ütés eltörte a kezét, nem tért a lakásba vissza többé. El is választotta őket a törvény. Egymagára maradt Kri­zsán Mihály... Apa nélkül éldegélt, ver­gődött tovább a család. De hogyan? Olyan vézna volt minden kis gyerek, mintha nem rég hozták volna a vi­lágra őket. De hogyan is erősödtek volna? Hogy fu­totta volna tisztességes gon­dozásra és táplálásra, ami­kor még az anyjuk kerese­tét is elitta régen az apa? A régi bűnök most előjöt­tek. A kislány idegbeteg lett; azzá tette még kisko­rában a részeg apától való rettegés, a gorombaságok és a verések sorozata, a ker­getés, az üldözés. Nem so­kat tudott segíteni rajta az orvos. Az általános iskolát már nem is bírta. Kisegítő iskolába adták, ott elérte az a betegség, amit nem tudo­mányos nyelven: lelki me­lankóllának nevezhetünk. De nem volt különb a két fiúgyerek sorsa sem. Isko­lai munkára ők is haszna­vehetetlenek voltak. Figyel­ni nem tudtak tisztessége­sen, és egész magatartásukat az erőszakosság, indulatos­ság és a trágárság jellemez­te. Ezeket a hatalmába ke­rítette az utca. Nem is vit­te egyik se sokra. A közép­ső, amolyan külvárosi va­gány lett; verekedett és bicskázott, s végül csem­pészbandát alapított. Kü­lönféle anyagokat csem­pésztek ki a gyárból és azokat feketén értékesítet­ték. Az egyik nap "lebuk­tak*, — ötévi börtön lett a vége. A legkisebbik fiúról sem a legjobb híreket hallottam a minap. A szociális elha­nyagoltság, a szervezeti fej­lődés gyengesége az ő szel­lemi képességeire is rá­nyomta a bélyeget. Csava­rog és lop. A jelenlegi tré­fája az, hogy jelentkezik a toborzó irodákban, felveszi a pénzt és a munkahelyéről néhány nap múlva odébb­áll. Ha pénze van. akkor legtöbbször részeg. És hiába siratja öreg édesanyja, — nem tud vele kezdeni sem­mit. Legközelebb biztosan a bíróság elé kerül és vala­melyik börtönépületben ta­lálja meg a helyét. Talán maid okkor észretér. Folytassam még tovább? Nem hiszem, hogy sok vi­gasztaló szót mondhatnék erre a szomorú képre. In­kább, gondolja tovább hg-. lyettem az a sok-sok férfi, aki magára ismert; aki ré­szegen dülöngél a fizetés napján, aki a gyermekeinek a nevelésével nem törődtk, aki szép életet tudna te­remteni a családjának, de részegessége miatt nyomo­rognak otthon. Nagy felelősség nyugszik egy férfi vállán: felelős a családjáért. De felelős má­sokért is: azokért a fiatalo­kért is, akik az ő részegsé­gét látják, s az ő rossz pél­dáját követve lépnek rá ar­ra az útra, melynek követ­kezménye a legtöbb esetben a börtön. Legyen szomorú példa a felelőtlen férfiaknak Kri­zsán Mihály sorsa, mert Krizsán Mihály is — mint minden férfi — megörege­dett. Az ivóscímborák is csak löktek egyet rajta. Nem akadt senki, aki a korcsmai környezetben tisztességes és rendes szót szólt volna hozzá. Amíg élt, még a "vagány-fia* is csak így szólította: az a vén ba­rom. A tisztességes ember­nek meg ujjal mutogatták: itt jön ni a részeges öreg, aki tönkretette a gyere­keit ... Végül felakasztotta magát az egyik vasárnap reggelre a gerendára. Nem sajnálta még egy szóval sem senki. Gondolkozzatok ezen egy kicsit ti Krizsán Mihályok. Bánfalvi József

Next

/
Oldalképek
Tartalom