Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

flÜMIGYYRORSZBG SZERDA, 1954 NOVEMBER 24, ErdeY-Grúz Tibor elvtárs beszéde ti (Folytatás az első oldalról). nek határain belül igyekeznek ki­javítani. A segítségben természe­tesen a tanácsokra is nagy (eladat hárul. Az új szakasz egyes gazdasági intézkedéseivel kapcsolatban sokan felvetik, hogy lálszólng ellentmon­dásban vannak az életszínvonal emelésével és a szocializmus gaz­dasági alaptörvényeivel. Ide tarto­zik elsősorban a racionalizálás, melynek során nem ogy dolgozó került el megszokott munkahelyé­ről, sőt sokunk keresete is csök­ken. A valóságban azonban nincs itt ellentmondás, ha a lakosság egészének érdekeit nézzük. Terme­lésünk ugyanis többek között az­ért is drága, mert igen felduzzadt nz állami és vállnlatl igazgatás. A kérdést elemezve azt mondotta Erdey-Grúz elvtárs, hogy nz élet­körülmények áltnlános mogjavulA­sa folytán az átmenetileg rosszabb viszonyok közó kerültek is meg fogják találni számításaikat. Majd kitért nz egyetemi ösztöndíjak kérdésére is. Jelenleg — mondotta — a hnllgatóknak átlag !Ht száza­léka kap ösztöndíjat. 8 közöttük szúmos elégséges és bukott hallga­tó ts. Itt tehát kétségkívül túl­mentiink ozon a haláron, ami nránybnn áll népgazdaságunk te­herbíró képességével. Most dol­goznák ki az új ösztöndíj-rend­szert s úgy látszik, hogy eszerint a hallgatóknak mintegy 70 száza­léka fog össztöndíjban részesülni. A pedagógusok szerepe a tanácsok munkájában Ezulán n tanácsok szerepéről és feladatáról beszélt. Hangsúlyozta, a tanácsok megnövekedett önállósá­gának jelentőségét és annak fon­tosságát. liogy az új tanáestagvá­lasztás személy szerint történik. Majd megemlékezett annak a nagy nemzeti összefogásnak a jelentősé­géről is, amely mosl a Népfront kereteiben történik. Az új szakasz politikája széles­re tárta a kapukat, a közvetlen elérhető célok olőtt. De. hogy eze­ket valóban elérjük, hogy a lehe­tőségekből valóság legyen, ahhoz a lakosság logszélosebb rétegeinek aktív közromüködéso koll, ahhoz az szükséges, hogy mindenki ki­vegye részét a közéletből. Ezt né­pünk is felismerte, amint azt a Hazafias Népfront-mozgalom nagy eikero iauúsítja. Jól .tudjuk, hogy nem mindenki ért velünk minden­ben egyet. Vannak, akiknek más a világnézetük, vannak, kik egyes részleteket másként szeretnének csinálni, do abban mindenki egyet­ért. — aki nem ellenség —. hogy fel kell virágoztutni hazánkat, nö­velni kell népünk anyagi jólétét s múltunk hagyományaira építve, tovább kell fejleszteni kultúrán­kat. Ezután kitért arra, milyen fon­tos a pedagógusok szerepe a ta­nácsok munkájában. Fontos azért, mert a dolgozók legszélesebb réte­geivel állnak kapcsolatban, mert a tanácsok igen nagymértékben se­gíthetik az oktató-nevelő munkát és különösön fontos azért is, mert a pedagógusok szaktudásuk, em­berismeretük, élettapasztalataik alapján egyaránt nagy segítséget adhatnak a tanácsok megválasztá­sában működésében. Majd azt mondotta, liogy a tanácsok intézke­déseikkel és bátor kezdeményezé­seikkel sokat tehetnek a dolgozó núk gondjainak enyhítésére, életük megkönnyítésére is, ami ugyancsak fontos feladat. Majd arról beszélt, hogy igen fontos a lakosság rész­vétele a tanácsok munkájában a választások után is. A dolgozóknak — ha szívükön fekszik hazánk sorsa, a választás után is részt koll venni a köz­ügyekben ötleteikkel, kezdemé­nyezéseikkel, bírálatukkal, tovább keit segíteni a tanácsok munkáját, de vállalni kell azt is, hogy a ta­nácsok határozalait népszerűsítik és mozgósítanak azok megvalósítá­sára. Ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta Erdey-Grúz elvtárs a vá­lasztók felelősségét a tanács, a ta­nácstagok jó működéséért, majd beszédét a következőkkel fejezte be: November 28-án a tanácsok vá­lasztásának napján, mindenki te­gyen eleget állampolgári köteles­ségének és járuljon az urnák elé. Jól mérlegelje szavazatát s akkor nrra az eredményre fog jutni, hogy a Hazafias Népfront n lakos­ság legszélesebb köreinek bevoná­sával helyesen választotta ki je­löltjeit. Ha meggyőződött erről a választó, adja rá szavazatát. Já­ruljon ezzel hozzá, hogy ez a vá­lasztás is újabb fényes bizonyíté­ka legyen a nép, a kormány és a párt megbonthatatlan egységének, államunk rendíthotellenségének. a szocialista építés újabb győzelmé­nek. Hozzászólások Erdey-Grúz elvtárs beszédét Bú­za László köszönte meg, majd meg­kezdődtek a hozzászólások. Első­nek Hencz Aurél, az Egyetemi Könyvtár igazgatója szólalt föl. — Tiz évvel ezelőtt nagy volt a felelősségünk, de nem kisebb most sem. Természetesen a megoldásra váró problémák, feladatok, lénye­gesen mások, a feltételek könnyeb­bek, kedvezőbbek. Mögöttünk áll tíz év kemény, küzdelmes munká­ja eredményeképpen az újjáépült, megszépült haza. Amikor végignéz­zük az új hazát, büszke öntudattal állapíthatjuk meg: az új hidak, az új egyetemek, kutató intézetek, kórházak és klinikák, korszerű gyárak, új iskolák, a néphez hü magyar értelmiségi élni akarását, alkotó kedvét hirdetik. Hencz Aurél így fejezte be hoz­zászólását: — a Hazafias Népfront most új munkára hiv mindnyájun­kat. Ezekben a napokban tartson mindenki a maga portáján szám­vetést, mit végzett jól, hol kell munkáját javítani, — jobbá, ered­ményesebbé tenni. Eékében, sza­badságban, s jólétben, együtt aka­runk élni a magyar munkássággal és parasztsággal. A nép mellől semmiféle mesterkedés nem tud el­vinni, mi egyet akarunk dolgozó népünkkel. Ezután Lerner Károly, a Pedagó­giai Főiskola igazgatója szólalt fel. Hangsúlyozta, hogy ma az ország minden becsületes, dolgozni akaró I állampolgára összefog, hogy hazán- j kat szebbé és boldogabbá tegyük. Kitért arra, hogy a Pedagógiai Fő-1 iskolán olyan tanárokat kívánnak | nevelni, akikre az ország biztosan számíthat bármikor. A cél tehát a továbbiakban a jobb tanulás. Be­szédét azzal fejezte be, hogy az Egj'etem és Főiskola tanára és dol­gozói harcosai akarnak lenni a part télkitűzéseinek. Hnriez Knrolyné, a szakérettsé­gis kollégium igazgatója meleg sze­retettel köszöntötte a Hazafias Nép­front értemiségi nagygyűlését. — Mi pedagógusok, akik az or­kzág jövőjét formáljuk — hangoz­tatta — kell, hogy legjobban meg­értsük a Hazafias Népfront jelen­tőségét. Nekünk pedagógusoknak a ránkbfzott gyermekek nevelésé­ben, izzóvá kell tennünk a hazá­hoz való feltétlen ragaszkodást, a mélységes emberséget és nekünk kell világítani azt az utat, amerre tartani kell a magyarságnak. Baricz Károlyné felszólalása után dr. Martonyi János egyetemi tanár, relctorhelyettes szólalt fel. Elmon­dotta, hogy Szegeden a munkások és parasztok szeretettel fogadják az értelmiségieket és mindenben segí­tenek nekik. Örömmel beszélt ar­ról, hogy a jelölőgyűléseken igen sok pedagógust, egyetemi tanárt jelöltek tanácstagnak a dolgozók. — Hogy mindennapi munkánkat a jövőben még jobban el tudjuk végezni, két dologra van szüksé­günk. Először, hogy tudomást sze­rezzünk a körülöttünk élő államok tudósainak munkájáról, megismer­hessük azok munkásságát, öröm­mel üdvözlöm a Béke-Világtanács kezdeményezését, hogy kulturális és tudományos ismereteket cserél­jék ki egymás között a népek tu­dósai. Bizonyos mérvű nyugalomra is szükségünk van, hogy el tud­junk mélyedni munkánkban. Öröm­mel üdvözlöm a miniszter elvtárs azon kijelentését, hogy stabil tan­tervek lesznek már ezévben. Saj­nos esztendőkig a vizsgák előtt az állandó változás, a tantervek meg­változtatása igen sok munkát ra­bolt el tőlünk. Minden pedagógus­sal együtt én is örülök a stabili­tásnak, mert ez lehetőséget ad munkánk elmélyítéséhez. Hozzászólásának befejező részén megemlítette a jogászkérdést is. Rámutatott arra, hogy a jogászok mind nélkülözhetetlenebbek lesz­nek a tanácsok munkájában. A magyar jogászoknak van kitől tanulni — mondotta. — Példaké­pünk lehet a nemrég hirtelenében elhunyt Visinszkij elvtárs, a Szov­jetunió külügyminiszter-helyettese, aki elmondott beszédeiben igen sok követendő példát hagyott a nemzet­közi jog tanulmányozására. Az egyetemek és a főiskola népfron-bizottságának tagjai Dobcsányi Ferenc, a Pedagógiai Főiskola tanársegédjének felszóla­lása után Csotó Nagy János, az Egyetemi Pedagógus Szakszerve­zeti Bizottság elnöke az egyetemi értelmiség nevében javaslatot tett az egyetemek és a főiskola Haza­fias Népfroni-bizottsága tagjainak megválasztására. Az ertelmiségi nagygyűlés egyhangúan a követke­zőket választotta a szegedi Egye­temek és a Főiskola Hazafias Nép­front-bizottságának tagjaivá: Dr. Korpásy Béla egyetemi ta­nár, az Orvostudomány Egyetem korbonctani intézetének igazgatója; Dr. Fodor Gábor egyetemi tanár, a Szerveskémiai Intézet igazgatója, kétszeres Kossuth-díjas, u felső­oktatás kiváló dolgozója; Szádeczki Kardos Samu, a Történeti Intézet docense; Dr. Deméné, dr. Garazsi Mária, a Bőrgyógyászati Klinika adjunktusa; Dr. Kiss Árpád egye­temi tanár, a Tudományegyetem Munkaérdemrenddel kitüntetett rektora, az Akadémia tagja, a fel­sőoktatás kiváló dolgozója; Dr. Vinkler Elemér, az Orvostudo­mány Egyetem Gyógyszerészeti Vegytani Intézetének docense: Sza­bó Aladár főiskolai tanár; Dr. Ku­kán Feienc egyetemi tanár, az Orvostudomány Egyetem dékánja, a Szemklinika igazgatója, kiváló orvos; Dr. Gál György né, a Kos­suth Zsuzsanna Ápolónőképző Is­kola igazgatója, az egészségügy ki­váló dolgozója; Menyhárt Károly; harmadéves orvostanhallgató; Hor- ] váth Erzsébet, a Természettudomá- j nyi Kar tanársegéde; Szabó Margit, az Egyetemi Könyvtár könyvtáro­sa; Ferenczi Ilona gyógyszerész, egyetemi gyakornok; Tari János, a Tudományegyetem és a Főiskola Pártbizottságának titkára; Palásti László, a Pedagógiai Főiskola igaz­gató-helyettest. Danyi Dezső, a Ter­mészettudományi Kar hallgatója; Baráth János, a Tudományegyetem gazdasági műhelyének dolgozója, Brunner Ágnes, a Pedagógiai Fő­iskola hallgatója; Kiss Csaba or­vostanhallgató, az Orvostudomány­egyetem DISZ Bizottságának titká­ra; Rédei László Kossuth-díjas egyetemi tanár, matematikus; Schultheisz Emil Jogi-kari egyete­mi tanár; Szilárd János orvos, az Orvostudományi Egyetem Pártbi­zottságának titkára; Szentpéteri István, Jogi-kari tanársegéd; Süli Dezső, a Pedagógiai Főiskola gya­korló általános iskolájának igazga­tó helyettese; Bárdi László tanszéki mechanikus, az egészségügy kiváló dolgozója; Magyarlaki Anna gyógy­szerész hallgató; Lénárd Eduárd, az Orvosegyetem gazdasági igazga­tóságúnak gondnoka; Kollár Pdlné, a Zenekonzervatórium Munkaér­demrenddel kitüntett igazgatója; Dr. Kalmár László Kossuth-díjas egyetemi tanár, matematikus; Kol­tay Kastner Jenő egyetemi tanár; Tóth Béláné Méra Rozália, a Böl­csész-kar Orosz Intézetének tanár­segéde; Dr. Batizfalvy János egye­temi tanár, a Szülészeti Klinika igazgatója, a felsőoktatás kiváló dolgozója; Táborosi István, az Or­vosegyetem gazdasági műhelyének villanyszerelője; Wagner Richárd egyetemi tanár, a Természettudo­mányi Kar éghajlattani intézetének igazgatója; Szőkefalvi Nagy Béla kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár, matematikus; Bakonyszegi Etelka, az Állami Védőnőképző In­tézet igazgatója, a Köztársasági Ér- , demrend bronzfokozatának és az Egészségügy kiváló dolgozója ki­tüntetésnek tulajdonosa; Hencz Aurél, az Egyetemi Könyvtár igaz­gatója; Besenyői Etelka, az I. Se­bészeti Klinika főnővére; Petrov­szki Magda ápolónő; Rácz István, az Egyetemi Gyógyszertár tanszéki laboránsa; Tóth Ferenc, a Bölcsész­kar történeti intézetének könyvtá­rosa. Buza László akadémikus ezután kérte, hogy egyperces felállással adózzanak a nagygyűlés résztvevői az elhunyt Visinszkij elvtárs emlé­kének. Majd a zárszó elhangzása után befejeződött az értelmiségi nagygyűlés. A párizsi sajtó a francia-amerikai tárgyalásokról Párizs (TASZSZ). Az amerikai­francia tárgyalásokat érintve, több párizsi lap megjegyzi, hogy Men­des-France washingtoni útja újból bebizonyította Franciaország füg­gését az Egyesült Államoktól, to­vábbá azt, hogy Franciaország leg­fontosabb külpolitikai problémáit az amerikai külügyminisztérium követeléseinek megfelelően oldják meg. „Mendes-France igazolja — írja a „l'Humanité", — hogy felzárkó­zik az amerikai politikához. A washingtoni tárgyalások záróközle­ménye leplezni hivatott azt a tényt, hogy Mcndes-France kénytelen volt amerikai álláspontra helyez­kedni minden kérdésben, akár a Saar-vldékröl, akár Indckí­náról, vagy Észak-Afrikáról volt szó." A lap megjegyzése szerint Men­des-France azért utazott az Egye­sült Államokba, hogy „kategóriku* san kijelentse: a londoni és párizsi egyezményeket ratifikálni fogják, ő pedig a maga részéről elutasító választ ad a szovjet javaslatokra." A jobboldali sajtó leplezetlen kiábrándultsággal ír Mendes-France washingtoni tárgyalásainak ered­ményeiről. A „Combat" úgy véli, hogy a tárgyalásokról kiadott zá­róközlemény „eléggé kiábrándító", mivel „túlságosan homályos". A lap szerint Mendes-France biztosította az Egyesült Álla­mok vezetőit afelől, hogy a francia parlament ratifikálja a bonni és párizsi egyezménye­ket, ..mielőtt bármiféle tárgya­lásokba bocsátkoznék Moszkvá­val." A „FiganV szerinti Mendes* Francé „teljes erővel és nyilváno­san megerősítette elődeinek kötele, zettségvállalásait." Nézeteltérések a bonni kormánykörökben a Saar-problémával kapcsolatban Berlin (TASZSZ). A Saar-problé­mával kapcsolatban tovább dúlnak az ellentétek Bonn kormánykörei­ben. Ennek a kérdésnek különösen élességet adott az a körülmény, hogy a Saar-vidék statútumának elvetése egészben véve, a párizsi egyezmény kudarcát jelentené, minthogy a Saar-vidékre vonatko­zóan megkötött alku ennek az egyezménynek szerves része. Amint az „AFP" bonni tudósító­ja jelenti, az Adenauer kormány­koalíciójával szemben ellenzéki ál­láspontra helyezkedő némec szoci­áldemokrata párt a szövetségi gyű­lésben interpellációt terjesztett elő és követelte, hogy a Saar-vidékre vonatkozó, Pá­rizsban aláirt francia-német egyezményt vessék el és vált­sák fel egy ideiglenes egyez­ménnyel. Ebben az ideiglenes egyezmény­ben — mondja az interpelláció — rá kell mutatni arra, hogy a Saar-vidék francia megszál­lás alatt álló elidegeníthetetlen 1 német terület, amely a francia megszállási övezeten l»eiül van." Az „AFP" hírügynökség közli, hogy a bonni kormány november 22-én ratifikálás céljából a szövet­ségi tanács elé terjesztette a Saar-i vidékről szóló egyezményt.. Az egyezményhez fűzött ma­gyarázó feljegyzés megjegyz', hogy a békeszerződés megkö­téséig a Saar-vidék Németor­szághoz fog tartozni. A nyugatnémet kormánykoalíció* hoz tartozó Szabad Demokrata Párt szintén ellenzi Adenauer ál­láspontját a Snar-kérdésben. Amint a „DPA" nyugatnémet hírügynök­ség jelenti, a Szabad Demokrata Párt képviselői úgy tekintik Ade­nauer „magyarázó feljegyzését", mint „sajátos német interpretálási módot." Fontos tudni — mondják a képviselők — vájjon Franciaor­szág is ugyanígy értelmezi-e eze­ket az egyezményeket. Párizsban eddig más szemmel nézték ezt az ügyet. Az ENSZ közgyűlésének gyászülése A. J. Visinszkij emlékére A magyar dolgozók tiltakoznak Nyűg *t-Néme ors?ág úirafettegyvdrzése, a Németország Kommunista Pártját provokáló per ellen Népünk állandóan figyelemmel kiséri napjaink legsúlyosabb nem­zetközi problémájút: a német kér­dést. A minisztertanácshoz, a Ha­zafias Népfront Országos Taná­csához ós az Országos Bóketunáos­lioz naponta százával érkeznek a táviratok, amelyekben a főváros és az ország szinte valamennyi ré­szének lakói kifejezést adnak til­takozásuknak Nyugat-N metor­szág felfegyverzése, a Németország Kommunista Pariját provokáló per ellen, New York (TASZSZ) Hétfőn dél­után az ENSZ közgyűlése gyász­gyűlést tartett Andrej Januarjevics Visinszkij-nek, a Szovjetunió kül­ügyminisztere első helyettesének, a közgyűlés 9. ülésszakán résztve­vő szovjet küldöttség vezetőjének, a Szovjetunió ENSZ mellett műkö­dő állandó képviselőjének elhunyta alkalmából. A közgyűlés állva hallgatta meg Van Kleffens elnök bejelentését. Van Kleffens a következőket mon­dotta: Engedjék meg, hogy újból mély­séges megrendülésemet fejezzem ki Visinszkij úrnak, a • Szovjetunió képviselőjének, kollégánknak hir­telen elhunyta alkalmából. Azok, akiknek alkalmuk volt lát­ni és hallani Visinszkijt ülésein­ken, akiknek alkglmuk volt vele vitatkozni, sohasem felejtik el gyors észjárását, mesteri éivelését, szónoki tehetségét, éleseiméjűségét és iróniáját. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy a Szovjetunió Kiváló államférfiút vesztett. Lerójjuk előtte tiszteletünket és részvétün­két fejezzük ki családjának, kor­mányának és országának. Nem feledjük el Visinszkijt, egyik nagytehetségű kollégánkat és meggyászoljuk elhunytát. Ezután Sziria, Anglia, Francia* ország, az Egyesült Államok, In* dia, Irán, Görögország, Lengyelor­szág, Irak, Uj-Zéland, Izrael, Pa­kisztán, a Fülöp-szigetek, Thaiföld, Törökország, Csehszlovákia, a Délafrikai Unió, Burma, a Bjelo­rusz SZSZK, Kanada, Egyiptom, Jugoszlávia, Szaúd-Arábia, Indoné­zia, az Ukrán SZSZK, Libéria, Af­ganisztán, Libanon, Jemen és Abesszínia képviselője fejezte ki részvétét a szovjet küldöttségnek, a Szovjetunió koimányának és né­pének. A húsz latinamerikai or­szág nevében Ecuador képviselője, a skandináv országok küldöttségei nevében Dánia képviselője, Bel­gium, Hollandia és Luxemburg ne­vében Belgium képviselője fejezte ki részvétét. A. A. Szoboljev. a szovjet kül­döttség nevében köszönetet mon­dott mindazoknak a küldöttségek­nek, amelyek részvétüket nyilvání­tották az A. J. Visinszkij elhunyta alkalmából a Szovjetuniót ért sú­lyos veszteség miatt. Japán szocialista párliainak közös programja Sanghaj (TASZSZ). A japán rá­dió közlése szerint a japán balol­dali és a jobboldali szocialista párt közös politikai programot dolgozott ki arra az esetre, ha hatalomra jutna. Külpolitikai téren a program Japán jelenlegi függő helyzetének megszüntetését, az Egyesült Ál­lamok és Japán közölt kötött egyezmények érvénytelenítését, vagy felülvizsgálását tűzik ki célul. A program előirányozza nor­mális diplomáciai kapcsolatok megteremtését a Szovjetunióval és a Kinai Népköztársasággal, valamint a velük folytatott ke­reskedelem kiszélesítését. A japán szocialisták állástfoglal­nak az atomerő nemzetközi ellen­őrzése. valamint valamennyi or­szág fegyverzetének lényeges csök­kentése mellett. A közös program kilátásba he­lyez számos intézkedést a mun­kaügyi és az egészségvédelem terü­letén is, Rövid JdiSjp^iitikíii hírek Párizs (TASZSZ). Vasárnap be­fejeződött a Francia Nőszövetség V. kongresszusa. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a Francia Nöszüvo'ség programját, amely kijelenti, liogy a francia nők har­colnak a békéért cs a demokratikus jogokért valamint felhívással for­dulnak a nemze'gyülésl képvise­lőkhöz, hogy akadályozzák meg a londoni és párizsi egyezmények ra­tifikálását. A Francia Nőszövelség elnökéül ismét Eugénie Colion asszonyt vá­lasztották meg. v - * \ asarnap tartolták a községi választásokat Ausztria Burgenland tartományában. Az AFP a szava­zás végeredményéről a következő adatokat közli; (zárójelben az 1950-es eredmények). Osztrák Néppárt 1990 mandátum (2053). (im)ctali'ta pdri 1573 mandátnm Osztrák Népi Ellenzék 57 man­dátum (41). Kisebb párfok 78 mandátum (84).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom