Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

SZERDA, 1954 NOVEMBER 21. 3 mmwwmm Hazánkban minden hatalom a dolgozó népé! Erősítsd a nép hatalmát! Szavazz a Népfront jelöltjére! A Magyar Népköztársaság kormányának részvettávirata A. J. Visinszkij elhunyta alkalmából V. M. Molotov elvtársnak, jfe Szovjetunió külügyminisztere, MOSZKVA. A Magyar Népköztársaság kor­mánya és a magyar nép nevében mély együttérzésemet fejezem ki Andrej Januarjevics Visinszkij elv­társ — a kiváló államférfi és dip­lomata, a népek közötti béke fá­radhatatlan harcosa — idő előtti elhunyta alkalmából. Visinszkij elvtárs neve élni fog a magyar nép emlékezetében. Boldoczki János, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere Orvosi jelenlés A. 3. Visinszkij haláláról New York (TASZSZ) Orvosi j szkij halálát heveny szívizombénu­ezakvélemény szerint A. J, Visin-1 lás okozta, Részvétnyilvánítások A. J. Visinszkij elhunyta alkalmából New York (TASZSZ) November 22-én, A. J. Visinszkij elhunytának napján személyes részvétnyilvání­tás végett felkereste a Szovjetunió ENSZ-beli képviseletét Mendes­France miniszterelnök és külügy­miniszter, Hammarskjöld ENSZ­főtitfcír, van Kleffens, az ENSZ közgyűlés 9. ülésszakának elnöke, továbbá a Bjelorusz SZSZK, Bra­zília, Burma, Egyiptom, Jemen, Irak, Irán, India, Indonézia, Liba­non, Mexikó, Hollandia, Peru, Len­gyelország, Thaiföld, az Ukrán SZSZK, Franciaország, Csehszlo­vákia, Svédország, Ecuador és Ju­goszlávia küldöttségének vezetője, illetve képviselője. Egyre újabb részvéttáviratok és levelek érkeznek a szovjet kor­mány és az elhunyt hozzátartozói címére. Részvéttáviratot küldött Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, Lodge, az Egyesült Államok kül­döttségének vezetője, továbbá Gö­rögország és Libanon küldöttsége. Részvéttáviratot küldött Paul Ro­beson és több más haladó szellemű személyiség. Ezenkivül részvéttáviratokkal és levelekkel árasztják el a Szovjet­unió ENSZ-beli képviseletét az Egyesült Államok és más országok különféle szervezetei és állampol­gárai. E levelek és táviratok ki­emelik A. J. Visinszkijnek a bé­kéért folyó harcban szerzett kima­gasló érdemeit. Pártélet * A választási tennivalókról tanácskoznak a kommunisták az e havi taggyűléseken Ezen a héten tartják meg párt­szervezeteinkben az e havi rendes taggyűlést. A taggyűlések fő napi­rendi pontja mindenütt a novem­ber 28-i tanácsválasztással kapcso­latos tennivalók megbeszélése. A Hazafias Népfront zászlaja alatt megtartandó választás sikeréhez döntő módon kell hozzájárulni pártszervezeteinknek, a kommunis­táknak. Főleg a választás politikai előkészítésében hárul nagy feladat pártszervezeteinkre, a párttagságra. Az agitációs munka természe­tesen még nem ért véget, az egészen a választás napjáig tart. Sőt más formában azután is foly­tatódik: a Hazafias Népfront pro­gramjának megvalósítására kell mozgósítani a dolgozókat. A mostani taggyűléseken lehető­leg el kell érni, hogy minden párt­tag megjelenjen és a taggyűlés ta­nácskozásának alapján a választás előtti utolsó napok munkájában résztvegyen. Minden pártszervezet taggyűlésén vizsgálják meg, hogy a maguk területén, munkahelyén hol van még tennivaló a felvilágo­sító munkában. A párttagok több­sége bizonyára tisztában van a Ha­zafias Népfront jelentőségével és a megválasztandó új tanácsok fel­adatának fontosságával. Annak' ér­dekében, hogy ebben a kérdésben mindenki tisztán lásson és ezekről beszélni tudjon, még egyszer tár­gyaljanak most a taggyűlésen ezek­ről is. Természetesen megbeszélik a taggyűléseken a szavazás lebonyo­lításának szervezeti és technikai feladatait is. A taggyűlés hívja fel a figyelmet arra is, hogy a szavazásnál mindenütt az el­sők között legyenek a kommu­nisták szavazatuknak a Nép­front jelöltjére való leadásá­ban. Mutassanak példát mindenkinek a szavazással is, hogy a magyar ösz­szefogás eszméje mellett vannak és azt támogatják. Ha az eddigi ta­pasztalatok alapján megbeszélik a választási előkészületek állását, egységes elhatározás alapján meg­határozzák a feladatokat a hátra­lévő időre, akkor a választásra jo­gosultakat teljes számban mozgó­sítani tudjuk hazafias kötelezettsé­gük teljesítésére. A választási kérdések megbeszé­lésén felül az üzemekben és más munkahelyeken a választás tiszteletére folyó termelési verseny és a válasz­tási műszak eredményeit, kér­déseit is beszéljék meg. Még az utolsó napokon is lehet fo­kozni a verseny lendületét, hogy minél többet váltsanak valóra a szorgos munkáskezek abból, amit a dolgozók, vagy egy-egy üzem mun­kásai vállaltak. A választási ver­seny sikere közelebb hozza az évi terv teljesítését is, melynek érde­kében a választás után is tovább folyik majd a harc. Tovább kell, hogy folyjon a harc a még több és jobb minőségű áruért, a takarékos és olcsóbb termelésért. Ebben az érdemben beszéljenek a választási versenyről, a vállalások teljesíté­séről. Ellenőrizzék, hogy a felaján­lások teljesítése mennyiben történt meg, beszéljék meg milyen lehető­ségek vannak a további eredmé­nyes munkára. Ünnepség a „Délmagyarország* felszabadulás utáni megjelenésének 10. évfordulója alkalmából Ünnepi beszédet mond Komócsin Zoltán elvtárs Ma, szerdán este fél hat! órai kezdettel ünnepséget rendez a „Délmagyarország" szerkesztősége és kiadóhivatala a lap felszabadu. lás utáni megjelenésének 10. év­fordulója alkalmából a Közalkal­mazottak Szakszervezetének Vö­rösmarty utcai kultúrotthonában. Ünnepi beszédet Komócsin Zol­tán elvtárs, a Központi Vezetőség agit-prop. osztályának vezetője mond. Felszólalnak: Benkő Sándor, az orvostudományok kandidátusa, a Szegedi Orvostudományi Egye­tem I. sz. Belklinikájának adjunk­tusa, és Gera Júlia, a Szegedi Ecsetgyár dolgozója. A műsorban a szegedi Nemzeti Színház művészei is fellépnek: Moldován Stefánia Arut.iunjan Bölcsődalát és Kodály: Székelyfonó cimű művéből a Kitrákotty mesét énekli. Harmath Éva Ká'min: Csárdáskirálynő című operettjéből Sylvia belépőjét és Lehár: Messze a nagy erdő című dalát, Szabady István pedig Erkel: Bánk bán cí­mű operájából a Bordalt, Kodály: Háry János című daljátékából a Toborzót. Kormos Lajos, Juhász Gyula: Ének a toll katonáiról című versét szavalja. Kaló Flórián Pe­tőfi: „A XIX. század költői" című versét mondja el. A Pedagógiai Fő_ iskola énekkara Kodály: Lengyel László, Szeghy: Három orosz nép­dal, és Bárdos: Szeged felől című művét énekli. A főiskola énekkarát Erdős János vezényli. Zongorán kísér: Paulusz Elemér. Az ünnepségen a „Délmagyaror­szág" munkás-paraszt levelezőinek, a Szeged felszabadulása 10. évfor­dulójára indított rejtvénypályázat díjnyerteseinek, a legjobb iizemi és hivatali sajtófelelősöknek és lap. kézbesítőknek a szerkesztőség ju­talmakat ad át. A „Délmagyarország" szerkesz­tősége és kiadóhivatala szeretettel várja az ünnepségre a lap olvasóit. A vasárnapi agitációs nap tapasztalatai További jó munkával a lanácsválaszlás sikeréért Népes és lelkes népnevelő­gárda vett részt vasárnap a vá­lasztási agitációs munkában. Mint­egy 1500 párttag és pártonkívüli népnevelő — közöttük tanácstag­jelöltek, választási bizottsági ta­gok és olyanok is, akik eddig nem vettek részt az agitációban — ke­resték fel a választókat és beszél­gettek velük a legkülönbözőbb pro­blémákról. A beszélgetés központ­jában a Hazafias Népfront szerepe és az új tanácstagok megválasztá­sának kérdése, a tanácsok munká­ja állott. A vasárnapi népnevelő­munka tapasztalatai is azt bizo­nyítják, hogy a helyi közigazgatás kérdései iránt egyre nagyobb az érdeklődés a lakosság körében. A népnevelők többségükben azokat a személyeket keresték fel, akiknél még nem voltak. Ezeken a helye­ken általában érdeklődéssel fogad­ták a népnevelőket és számos kér­dést megvitattak velük, bátran és őszintén beszélve mindenről. Egyes választókörzetekben többen nem ismerik még közelebbről a ta­nácstagjelölteket, nem tudják mi­ért jelölték őket. Az esetek több­ségében a népnevelők ismerték a jelöltet, — mint Majzik elvtárs, az egyik alsóvárosi választókerületben —, s meg tudták győzni a válasz­tókat arról, hogy a jelölagyűlés jól döntött. Alsóvároson a 134-es vá­lasztókörzetben felvetődött az a kérdés is, hogy bizonyos esetek­ben az egyik választókörzet lakói felkereshetik-e majd más szom­szédos körzetek tanácstagjait ügyúk HaHh>i&ᣠfötéámaszéá&a Oháia f&ienc legénye (2) Ugy lett, ahogy vártam: mosolyogva intett vissza. Ha meg akartam nevettetni, csak a vezetéknevén kellett szólítanom. So­kat öltem vele, hogy milyen furcsa etimológiája van az orosz neveknek. Valahol azt olvastam, hogy Turgenyev „tevebőr"-t jelentett eredetileg és Dosz­tojevszkij „sapka lefenytű", mások szerint „üst­borító". Mit tudhatom én irtost már; mit mondok neki; mikor Profimovának hívom? Azt jelenti-e az, hogy „macskafarkinca", vagy azt; hogy „med­vetalpacska". Akár az egyiket teszi, akár a mási­kat, én ilyen csúnyát nem mondok, csak annak, aki rosszat tesz, például, teafőzéskor a mahorkás ska­tulyába csippent bele a teás helyett, vagy Ciceró­val támasztja föl az asztal lábát. Mindig csak ilyen komoly vonatkozásban szólí­tottam a családi néven, különben Diának hívtam, mert Lidia Alexajevna volt a keresztneve és otthon Lidovkának hívták. Én a Diát jobban szeretem. Abban benne ragyog az egész Olimpos és azt hi­szem, hogy négyszemközt Horátius is csak Diának hívta a maga Lídiáját. Sajnos, a bódéban megint meggyőződtem róla, hogy hazámban nem nagy becsülete van a klasz­szikus kultúrának. — Mennyi pénze van készletben? — kérdezte tőlem a csillagos pénzügyőr. őszintén szólva jólesett ez a kérdés. Nem le­het az olyan vesznitért ország, ahol a hivatalos nyelv ilyen szépen megmaradt a maga régi integ­ritásában. — Nincsen nekem barátom, egy megveszeke­dett garasom se. Százötvenhat korona negyvenhat fillér tiszti lénung volt nálam, mikor hadifogságba estem, azt őrizetbe vették Perekopban, kaptam róla írást is. — De az írása meg van róla? — Nincs. — Akkor ezirányú bejelentése nem vétetik fi­gyelembe. Egy darabig imponálóan harsogott a toll a pa­píron, aztán következett a punktum saliens. — Tiltott írások, propagandanyomtatványok, izgató röplapok vannak önnél? — Azok nincsenek. — János, motozni! Nem vagyok csiklandós, nyugodtan álltam, hogy János kicsipcsicsókázza magát rajtam. Csak­hogy a vakvarjúcska még hátra volt. — Vetkőztesse le! Csak most jutott eszembe, hogy micsoda kin­cseken járok én a csizmámban. Odaléptem az asz­talhoz önkéntes vallomástételre: — Kérem, előadom én úgyis, ami nálam van. Tessék elhinni, nincsen semmi aktualitásuk. — Majd elválik! — intett a csillagos ember és a csillagtalan János gyakorlott kézzel lekapta a csizmáimat. A bélés körül kiszedegette az apósom receptpapírjain írt jegyzeteimet és mint gyanús ob­jektumokat előállította őket az asztalon. — Persze, muszka betűk — villant föl diadal­masan a hivatalos ember szeme, ahogy felemelte az egyik kutyanyelvet. — Ne úgy, könyörgöm, lábbal tetszik fölfelé tartani. — Mindegy az, muszka írás ez. akárrperről né­zem. Engem nem tesz bolonddá az úr, gyermek­koromban Zomborban is ilyenek voltak a Mitetszik boltosnak a siltjén. (Folytatása következik) intézése végett. Természetesen, en­nek nincs akadálya. A választók bármelyik tanácstagot felkereshe­tik. Alsóvároson például Kószó István dolgozó parasztot, a 118-as körzet jelöltjét — aki jelenleg is tanácstag — már néhányan felke­resték más körzetből is és ő azok­nak is intézte dolgát, főleg mező­gazdasági jellegű kérdésekben. Több választókörzetben a népnevelők és a tanácstagjelöltek munkája nyomán szoros barátság, ismeretség alakult ki a választók egyrésze és a népnevelők között, akik az elsők között való szavazás­ra kérték fel az általuk látogatott családokat. Vasárnap nem egy he­lyen megállapodtak abban, hogy egy-egy háztól, vagy háztömbtől csoportosan mennek a szavazóhe­lyiségbe szavazni a Népfront jelölt­jeire. Így határoztak például a Széchenyi-tér 17. és a Londoni-kor­út 18. számú ház lakói is. A 145-ös választókörzetben — Felsővárps­Tarján-telep — néhány választó úgy vélekedett, hogy 28-án a sza­vazás már csak formai dolog lesz, hiszen a választás már a jelölő­gyűléseken megtörtént. Itt a nép­nevelők helyesen magyaráznák meg, hogy a választás vasárnap lesz a szavazással. Ezért kell tehát mindenkinek elmenni szavazni, aki helyesli a Hazafias Népfront pro­gramját és célkitűzéseit és azok megvalósulását akarja. Egyes tanácstagjelöltek túlzott szerénységből még mindig nem kapcsolódtak be a választók láto­gatásába, a velük való beszélgetés­be. Azt mondják, ők nem akarnak maguk mellett agitálni. Pedig a választók elvárják, hogy a tanács­tagjelölt felkeresse őket és megis­merjék, mielőtt rászavaznának. Akik még nem ismerik tanácstag­jelöltjüket, tudni akarják, milyen ember az, akit majd keresmök kell, ha segítségre, jótanácsra lesz szükségük ügyeik, kéréseik elinté­zése végett. Ezért a hátralévő idő­ben a tanácstagok kapcsolódjanak be az agitációs munkába, II tapasztalatokat figyelem* bevéve végezzék további munkáju­kat a népnevelők, s irányitsOc a választási agitációt a pártszerveze­tek. Fordítsanak nagyobb gondot a tanácstagjelöltek népszerűsítésé­re is. Tartsanak kisgyűléseket, s azon szólaljanak fel a jelöltek, be­szélgessenek választóikkal, mint ahogy erre készül most például Rókuson Mohácsi Károlyné, a92-es választókörzet jelöltje is a gázgyár kultúrtermében tartandó kÍ6gyűlé­sen. A jelöltek szóbeli isimrtetése és népszerűsítése mellett a válasz­tókörzetben helyezzél: el fényképü­ket is és írásban is ismertessék a jelölteket: kik azok, milyen embe­rek, minek alapján jelölték őket stb. Tartsanak a pártszervezetek, főleg kerületekben olyan kisgyűlé­seket is, ahol egy-egy körzet lakói által felvetett problémákra, kérdé­sekre nyilvánosan adnak választ, magyarázatot. Érjék el minden körzetben, hogy ne legyen olyan család — a társadalom bármely rétegéhez tartozik is —, melyet — ha igaz szándékú, becsületes ma­gyar emberek — ne keresnének fel a népnevelök és ne beszélgetnének velük a tanácsválasztásról Érezze mindenki, hogy őrá is szám'tanak, hogy ő a nagy közösség tagia, aki vasárnap majd tiszta szívvel adja le szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire. G. J. Pedagógus klub nyílf- Szegeden Pedagógusaink az utóbbi eszten­dőkben fokozottan érezhették népi demokráciánk irántuk megnyilat­kozó megbecsülését és támogatá­sát. Ezt érezhették most szombaton is, amikor beléptek az Április 4­útja 1. szám alatt ízlésesen és ké­nyelmesen berendezett helyiségoe, új klubjukba: a Pedagógus Klubba. Régi vágyuk teljesült ezzel a sze­gedi nevelőknek — amint azt az ünnepélyes megnyitón Bakos Mi­hály elvtárs, a Pedagógus Szakszer­vezet szegedi elnöke hangoztatta ünnepi beszédében. — Most valóra vált ez a régi kívánság és az új klub is hozzájárul ahhoz, hogy Szeged pedagógustársadalma még nagyobb összhangban dolgozzék és egységes táborával is segítse a Ha­zafias Népfront nagyszerű célkitű­zéseinek elérését. Szécsi József kul­túrfelelős beszámolójában igen szé­leskörű program bontakozott ki: ankétok, előadások, rendszeres klubestek, lemezes hangversenyek teszik majd változatossá a klub­életet. A szombat esti megnyitó műsor is azt mutatta, hogy színvonalas kulturális élet színhelye lesz ez a klub. Baricz Károlyné tanárnő, a klub vezetője sorra jelentette be a művészi igényű számokat. A peda­gógus zenekar Szécsi József veze­tésével új számait mutatta be: Er­kel Hunyadi indulóját és Mozart Török indulóját. Nagy sikere volt a zenekar egyik tagja, Peterdi La­jos -"Kései nap csókja* című dala előadásának is. Élénk érdeklődés kísérte Somfai László tanár, a Ti­szatáj szerkesztője -Kriszta* című novellájának felolvasását. A műsor után még sokáig együtt­maradtak a pedagógusok új klub­jukban, amely több mint húszezer forintos költséggel létesült, a szak­szervezet területi és városi bizott­ságának, valamint a tanács okta­tási osztálya jelentős támogatásá­val. Elismerés illeti azokat a peda­gógusokat — mint Kéri Imre, Szé­csi József, Bakos Mihály, Paricz Károlyné, Kisg Lászlóné, akik a klub megteremtésében, az ünnep­ség előkészítésében maguk is tevé­kenyen résztvettek. Az új pedagó­gus klub valóban méltó helye lesz a szegedi pedagógusok kuituráiis életének, szórakozásának, művelő­désének,

Next

/
Oldalképek
Tartalom