Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-24 / 278. szám

09LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜTJJETEK 9 AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 278. SZÁM I SZERDA, 1954 NOVEMBER 24 I ARA: 50 FILLÉR A Dspbatalon a tanácsokra épül. Erősítsd szavazatoddal! Köszönet és fogadalom A * Délmagyarország- felszabadulás utáni megjelenésének tizedik évfordulóját ünnepli. A jubileumra gyárakból, földekről és irodákból érkeznek a táviratok — üdvözlik a -Délmagyarország—ot, amely a párt vezette Magyar Nemzeti Függetlenségi Front első lapja volt. Nem lehet megilletődés nélkül olvasni a táviratok és a levelek sorait, amelyekben ott tükröződik a győzedelmes, nagy pártunk iránti bizalom, szeretet. Ezzel együtt a pártsajtó iránti bizalom, ragaszkodás. Nagy, szálkás betűkkel írt levelet a párt lapjának Kovács Mihály, a Szegedi 2. Posta dolgozója, a lap olvasója s egyben levelezője. Idézünk soraiból: "Örömmel fogom meg a tollat, hogy köszöntsem a párt lapját: a Délmagyarországot megjelenésének 10. éves évfordulója alkalmából. El kell mondanom, hogy a múltban szó sem lehetett arról, hogy olyan emberek, mint én, irjunk az újságba. Mi levelezők azt a segítséget, amit a Délmagyarország adott, úgy fogjuk felhasználni mindennapi munkánkban, mint ahogyan a Délmagyarország felhasználja a dolgozók javaslatait... Kívánok sok sikert a Délmagyarország szerkesztőségének, mélyítsék el még jobban a dolgozókkal a kapcsolatot, erősítsék még jobban a levelezők táborát. Megígérem, jobban írom meg sok eredményeinket, mint eddig, bátrabban tollamra veszem a hibákat. Hű levelezője maradok a párt lapjának". Szűcs Ferenc lakatos — az Ingatlankezelő Vállalat dolgozói és a maga nevében küldött levelet. A MÁV Igazgatóság táviratában ez is áll: -A Délmagyarország a jövőben is még nagyobb sikerrel teljesítse feladatait és nyújtson segítséget minden dolgozónak munkája végzésében". Lakó Ferenc, a Gőzfűrész műszaki vezetője megragadóan szép emlékről is ír a Délmagyarországhoz küldött levelében: -Engedjék meg, hogy egy emlékként elmondjam: a felszabadult Szeged életéről először lapjuknak 1945-ben hozzám került számából értesültem. Jó pár ezer kilométerre Szegedtől, Tiílisz városában, mint hadifogoly dolgoztam, és egy grúz tisz, aki Szegeden járt, hozott magával egy újságot. Az egész táborban kézről-kézre kellett adni ezt a lapet, amelyből sokezren vettünk tudomást arról, hogy élnek és dolgoznak odahaza". Magával ragadó Baráth Béla ecsetgyári dolgozó néhány sora: "A tízéves évforduló alkalmából én is üdvözlöm a Délmagyarországot, amelynek igen sok éven keresztül hű olvasója vagyok. Továbbra is hasznos, jó munkát kívánok a Délmagyarország szellemi és fizikai dolgozóinak*. A Szegedi Kenderfonógyárból, a Szegedi Textilművekből és más üzemekiből is érkeztek táviratok. A párt szegcdi lapját, a Délmagyarországot üdvözölték a Magyar írók szegedi csoportjának tagjai, a Szegedi Nemzeti Színház művészei és dolgozói. Horváth György, a lap olvasója és levelezője a maga és a vasutas dolgozók nevében küldött levelet. És folytathatnánk a sort tovább. Elnézést kérünk azért, hogy e szűkre szabott cikk kereteiben nem tudjuk idézni, felsorolni mindazokat, akik táviratot, vagy levelet küldtek a Délmagyarország szerkesztőségének. Mi, akik a szerkesztőségben dolgozunk, szivünkből, lelkünkből mondhatjuk, hogy a hozzánk küldött táviratok és levelek új erőt adtak — erősebbé tettek bennünket. Tudjuk, hogy munkánkban voltak hibák és bajok és lelhetők még most is. S helyesen a levelek egy része arról is beszél, mit várnak a Délmagyarország szerkesztőségétől. Sokan — mint Baráth Béla — azt ls megírták, hogy régi olvasói a Délmagyarországnak, szeretik a párt lapját. Szeretik, mert régebbi, vagy mostani ilyen, vagy olyan fogyatékossága ellenére is megjelenése első napjától kezdve pártunk fegyvere, szócsöve volt, messzehangzóan hirdette a párt igazságát, a dolgozó nép igazságát. Csak ismételni lehet, hogy a Délmagyaro.szághoz küldött táviratok elsősorban nagy pártunk iránti hűséget és ragaszkodást fejezik ki. Talán nem szerénytelenség, ha azt mondjuk, hogy a táviratok és levelek szólnak a Délmagyarország szerkesztősége tagjainak is, azoknak, akik az újságot írják, s azoknak, akik előállításán fáradoznak. Köszönjük a Délmagyarország szerkesztőségének küldött táviratokat és leveleket. Köszönjük a keresetlen, de igaz szavakkal írt sorokat, a buzdítást, a telkesítést. Köszönjük a figyelmeztető szót azért, hogy még eredményesebben tudjunk dolgozni a júniusi politika, — a nép felemelkedésének politikája — megvalósításáért, hogy szolgálni tudjuk az eddigieknél jobban a hazaszeretet, a béke, a szocialista építés nagy és szent ügyét. Az évforduló üres lenne, ha nem hozna a Délmagyarország szerkasztőségének munkájában űj sikereket. Érezzük ezt valamennyien. akik a lap munkájában részt veszünk. Tettekre, tettekre és harmadszor is tettekre van szükség. S amikor ezt megállapítjuk, akkor szívünkkel, eszünkkel azon vagyunk, hogy a szó és a tett egy legyen, — a Délmagyarország szerkesztősége jobb munkát végezzen. Feladatunk az is, hogy megmutassuk Szeged és vidéke népének munkája nyomán megváltozott életét, felemelkedésének útját. Bátran meg kell mutatnunk, bírálnunk és ostoroznunk a nép jobb életét akadályozó hibákat és megszüntetésük módját. Hatalmas a tíz felszabadult esztendő eredménye, a dolgos nép munkájával, a párt útmutatásával. De van még hiba, amelyektől szabadulni akarunk, őszintén kell beszélnünk, nincs mitől tartanunk, mert az igazság mellettünk érvel. Nem kímélhetjük erőinket a Délmagyarország néphez fűződő kapcsolatainak szorosabbá tételéért, növeléséért. Munkálkodnunk kell azért, hogy napról-napra több legyen a száma a lap levelezőinek, a proletár közvélemény parancsnokainak. Ma délután ünnepli a Délmagyarország olvasóival, levelezőivel. barátaival együtt felszabadulás utáni megjelenésének 10. évfordulóját. A lapnak népes az olvasó-tábora, jelentős utat tett meg előre. Tanulnunk kell és erőt merítenünk a Délmagyarország, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front legelső lapja harcos hagyományaiból is. S a Délmagyarország eredményesebb munkája nyomán méginkább több lesz olvasóink száma. Ismételt köszönet a táviratokért, levelekén — üdvözletekért. Ígérjük, — nem feledve az adott szó kötelező erejét —, hogy a Délmagyarország szerkesztősége ezután jobban betölti feladatát. Teszünk, cselekszünk, hogy így legyen! Az értelmiségi dolgozók is támogassák szavazatokkal a Hazafias Nep ront jelöltjeit november 28-án Értelmiségi választói nagygyűlés a Szabadság moziban Tegnap délután 3 órakor tartotta a Hazafias Népfront szegedi bizottsága értelmiségi választó; nagygyűlését a Szabadság-filmszínházban. Fél három körül már zsúfolásig megtöltötték a nagytermet Szeged kiváló pedagógusai, egyetemi tanárai és más értelmiségi dolgozók sokasága. Részt vettek a nagygyűlésen a Pedagógiai Főiskola és az egyetemek hallgatói is. Három óra előtt néhány perccel elfoglalta helyét a díszemel vényen a nagygyűlés elnöksége. 'Az elnökség tagjai: Erdci-Gruz Tibor, a Központi Vezetőség tagja, oktatásügyi miniszter, Németh Károly, a Csongrádmegyei Pártbizottság első titkára. Ladányi Benedek, a városi Pártbizottság első titkára, Dénes Leó, a Városi Tanács végrehajló bizottságának elnöke, dr, Buza László akadémikus, a Hazafias Népfront szegedi bizottságának elnöke, dr. Kiss Árpád akadémikus, a Tudományegyetem Munkaérdemrenddel kitüntetett rektora, dr. Fodor Gábor kétszeres Kossuth-díjas egyetemi tanár, az Akadémia levelező tagja, dr. Ka-h Sándor egyetemi tanár, a Természettudományi Kar dékánja, Nagy Sándor Sztálin- és Kossuth-díjas (ró. Csillag Miklós, a Nemzeti Színház igazgatója és még sokan mások, Buza László bevezető szavai után Erdey-Grúz Tibor, ta MDP Központi Vezetőséginek tagja, oktatásügyi miniszter emelkedett szólásra. Erdey-Giúz Tibor elvtárs beszéde Tisztelt Választó Polgárok! A négy évvel ezelőtt választott tanácsok megbízása a törvény értelmében lejárt s új tanácsokat kell választani. A tanácsok megválasztása felelősségteljes állampolgári kötelesség, különösen most, amikor az új tanácstörvény igen jelentős államhatalmi, államigazgatási, gazdasági és kulturális hatáskört biztosít a tanácsoknak. A tanácsok útján valóban az egész nép válik a társadalom irányitójává, nagyon alaposan meg kell tehát vizsgálni, kit küldenek a választók a tanácsokba, ki fogja ott a helyesnek felismeri politikát helyi viszonylatban megvalósítani. Mielőtt szavazatát leadná, minden lelkiismeretes választó számot vet az elmúlt periódusról, felméri annak eredményeit és hiányosságait, megvizsgálja helyesek voltak-e politikánk alapelvei és ha igen —' milyen volt a megvalósítás, mi nz amit jól csináltunk és hol követtünk el hibákat. Bár he'.yl tanácsokat választunk november 28-án. mégis pártunk és kormányunk egész politikájáról is ítéletet fog mondani népünk szavazásával, mert a helyi tanácsok működéséhen az országos politika is tükröződik. Biztos vagyok benne, hogy a többi választókkal együtt a tanítók, tanárok és tudósok is bizalmukat fogják kifejezni pártunk és kormányunk politikájával szemben és támogatni fogják szavazatukkal a Hazafias Népfront jelöltjeit. Azokat a jelölteket, akiket a választópolgárok maguk választoltak ki, mint legalkalmasabbakat és az országos politika helyi megvalósítására képeseket. A továbbiakban Erdey-Grúz elvtájs az elmúlt űz esztendő alatt megtett fejlődésünkről beszélt. Ezzel kapcsolatban külön kitért a tudományos ée művészeti élet fejlődésére is. Majd arról beszélt, hogy a nagy fejlődést, ami körülöttünk végbe megy, sokszor észre sem vesszük. — Könnyen hajlunk arra — mondotta —, hogy mindazt, ami szép és jó, tormésze lesnek vegyük s csak a hibákat, nehézségeket lássuk. Hangsúlyozta, hogy a hibák és hiányosságok feltárása helyes — azonban hiba volna, ha csak a bajokat látnánk meg. Ezzel kapcsolatban külön kitért azokra a népgazdasági aránytalanságokra, amelyeket a Központi Vezetőség feltárt. Elemezte gazdaságpolitikánk hibáit, majd azt mondotta, hogy a mi viszonyaink sokkal kedvezőbbek, mint a Szovjetunióé volt a fejlődés hasonló periódusában, hiszen mellettünk áll a Szovjetunió, a népi demokráciák, a népi Kína és a Német Demokratikus Köztársaság. Erdey-Grúz Tibor elvtárg megállapította beszédében, hogy a júniusi határozatok óla komoly lépéseket tettünk a korábbi hibáink kiküszöbölésére. Azonban — mondotta — az eddigi eredményekkel nem lehetünk megelégedve. Ha a múlt évihez képest lényegesen emelkedett is az életszínvonal, még mindig többet szeretnénk. Vannak még, akik nem érlls meg hogy csak akkor élhetünk tartósan jobban, ha többot, jobbnn, olcsóbban termelünk. Pártunk Központi Vezetőségének októberi ülése feltárta e tétovázás elmóle'i gyökereit és az ülést következő intézkedések erélyesen meggyorsították a júniusi politika megvalósítását. Az értelmiség szerepe az új szakasz megvalósításában Az új szakasz megvalósításában nagy szerepe van az értelmiségnek, de különösen jelentősek a tanítók és tanárok feladatai, az általános iskoláktól az egyetemekig. Népünk kulturális fejlődésének szilárdabb megalapozására mindenekelőtt az általános Iskolát kell kifejleszteni, hogy egész ifjúságunknak megadhassa a szilárd alapműveltséget. Városokban — ha zsúfolt Iskolákban is — ez nagyrészt már megvalósult, a falvakban és tanyákon azonban még messze vagyunk tőle. Márpedig a hiányos általános iskolai műveltség nagy akadálya a gimnáziumi oktatás megjavításának s az egyetemi oktatás színvonalemelkedését is gátolja. Az általános iskola valóban általánossá tétele, tehát az egyetemi munka gyökeres megjavításának előfeltétele. Az általános iskola fejlesztésének egyik legfontosabb tényezője új iskolák építése és a meglévők, valamint az újak jó felszerelése. Az Oktatásügyi Minisztérium pontos felmérései alapján megállapítható, hogy nz általános iskola anyagi-tárgyi hiányosságainak kiküszöbölése annyi beruházást igényel, amennyi az utolsó 30—40 év összes oktatásügyi beruházása volt. Világos, hogy ezt nem lehet egyik napról a másikra megvalósítani. hanem hosszú idő, számításaink szerint 6—8 év kell hozzá — ha csak azt nem akarjuk, hogy az általános iskola fejlesztése legyen az életszínvonal folytonos emelkedésének gátja. A kifejlesztéshez szükséges Idő azonban lényegesen megrövidíthető, ha fokozottabb mértékben aknázzuk kl a helyi erőforrásokat. Ebben igcn nagy segítséget nyújthatnak a tanácsok, ha szorosan együttműködnek a lakossággal. Az általános iskola hibái és hiányosságai azonban — csak úgy, mint a középiskoláké is — nemcsak anyagi természetűek, hanem tartalmiak is. Noha az utolsó időben sok volt- a próbálkozás és változtatás, a tantervek és tankönyvek mégsem megfelelőek, nem kellőképpen alkalmazkodnak a tanulók életkori sajátságaihoz, hol túlságosan nohuzek hol meg túlságosan könnyűek. Tankönyveink egyrészéből nem eléggé domborodnak kl haladó hagyományaink értekei, nera mindenütt jntnnk kellően szóhoz a magyar népmesék, nagy Íróink és költőink müvei, nem érvényesül eléggé nemzeti történetünk hőseinek és egész népünk forradalmainak, valamint szabadságharcainak jelentősége, nem eléggé fejlesztjük kl Ifjúságiinkban a hazaszeretet érzésé!. Fontos feladata r.z új szakasz kultúrpolitikájának e hibák és hiányosságok kiküszöbölése. Mivel meg akarjuk szüntetni a folytonos változtatást és hosszú időre stabilis állapotot kívánunk teremteni nz új tantervek kidolgozásút alapos megfontolással a pedagógusok és nem pedagógusok széles körének bevonásával kívánjuk elvégezni. Lényegesen növelni fogja a munka eredményességét, ha a tanácsok oktatási állandó bizottságai ls foglalkoznak vele és lehetővé teszik, hogy n pedagógusok és a minisztérium értékesítsék a szülők széleskörű tapasztalatait. Különösen az ifjúság nevelése terén nélkülözhetetlen számukra a tanácsok és az egész helyi társadulom segítsége, mert nélkülük aligha fogjuk tudni ifjúságunk magatartását és Ízlését olymértékben mcgjnvitnnl, amilyen mértékben azt szükségesnek tartjuk. A továbbiakban Erdey-Gruz elvtárs a tanítók és tanárok megbecsüléséről beszélt. A jelentős eredmények mellett — mondotta — még mindig nem lehetünk megelégedve, A helyi szervek még ma sem mindig úgy fordulnak hozzájuk, amint uz a szocializmust építő társadalombun méltó, mn is sokszor háttérbe szorítják például a lakásjuttatásnál és néha a tanácsok mindcnescinok tekintik. Anyagi helyzetük sem kielégítő s pártunk őai kormányzatunk e kérdést nem tekinti lezártnak az eddigi fizetés emelésekkel. Majd hangsúlyozta, hogy akik aktívan támogatják a tanácsokat, azok maguk i* hozzá járulnak, hogy mielőbb teljesüljenek a pedagógusok életkörülményei további javításának előfeltételei. Ezután az egyetemek életéről beszélt Erdey-Grúz elvtárs. Az egyetemek helyzete A júniusi határozatok az egyetemek életében is jelentős változást hoztak. Ezek a változások lehetővé teszik az egyetemi oktatás megjavítását és színvonalának emelését, a hallgatóságnak önálló munkára nevelését és valóban tudományos kiképzését, lehetővé teszik, hogy a nevelésre is lényegesen nagyobb figyelmet fordítsanak az egyetemek, mint eddig. Az egyetemek fellendülését az is elő fogja mozdítani, hogy mind több olyan munkatárs kcriil a tanszékekre, akik már megszerezték a tudományok kandidátusa fokozatot, ami jelentősen emeli a tanszékek tudományos színvonalát. Majd azokról a hiányosságokról beszélt Erdey-Grúz elvtárs, amelyek az egyetemeken tapasztalhatók voltak. Megemlí'c'to hogy sokhelyütt hiányos a felszerelés s ugyannkkor nz ls bizonyos, hogv az utóbbi időben végrehajtott oktatói létszámcsökkentés nem keltett osztatlan lelkesedést. Azonban mindezeket a hibákat, hiányosságokat a népgazdaság lehe'őségei(Folytatás a második oldalon.)