Délmagyarország, 1954. november (10. évfolyam, 259-283. szám)

1954-11-26 / 280. szám

09LÁC PROLETÁRJÁT ECYFSŰT.JFTM I AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA X. ÉVFOLYAM, 280. SZAM I PÉNTEK, 1954 NOVEMBER 26. ARA: 50 FILLÉR Hirdesse továbbra is bátran a Délmagyarország a nép, a párt igazát Ünnepség a lap felszabadulás utáni megjelenésének 10. évfordulója alkalmából A Közalkalmazottak Szakszervezete Kultúrotthonának nagytermében ünnepelték meg Szeged dolgozói a -Délmagyarország* felszabadulás utáni megjelenésének 10. évfordulóját. Az ünnepi ülésen megjelent Jánosi Ferenc, a Hazafias Népfront főtitkára, a népművelési miniszter első helyettese, Komócsin Zoltán, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének osztályvezetője, Parragi György Kossuth-díjas újságíró, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagja. Vadász Ferenc, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének főtitkára, Ábrahám Antal, az MDP Csongrád megyei pártbizottságának titkára, Ladányi Benedek, az MDP Szeged városi pártbizottságának első titká ra, Dénes Leó, Szeged város7 tanácsának VB-elnölie és spknn mások. Az ünnepi gyűlést Nagy yiPál elvtárs, a *DéImagyaror: szerkesztőbizottságának vezátóji* nyitotta meg, majd KomóVpln Zoltán elvtárs mondott ünni beszédet. Komócsin Zoltán elvtárs ünnepi beszéde 1944 november 19-én jelent meg a Délmagyarország első száma, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. Az első számban az egyik cikkben a következő útmutató, programot adó sorokat olvashattuk: -Aki magyar újjászületést akar, aki erős és független Magyarországot akar, annaik a demokratikus, szabad, népi Magyarországot kell akarnia. A Magyar Nemzeti Függetlenségi Front ezt akarja, a Délmagyarország ezért fog harcolni*. A Délmagyarország ezt az ígéretét az elmúlt tíz év alatt beváltotta. Igaz megelégedéssel, jogos büszkeséggel tekinthetünk vissza tízéves li arcaira, eredményeire. Most, viszszatekintve az elmúlt tíz esztendőre, a teljes igazságnak felel meg az a megállapítás, hogy ha voltak is és vannak is hibák a szerkesztőség munkájában, a lap töretlenül és becsülettel, sikerrel szolgálta és szolgálja az elindulásnál kitűzött célokat. Köszönet ezért a lap minden munkatársának, köszönet a szegedi pártbizottság tagjairak, minden szegedi kommunistának és forró hálás köszönet a lap köré tömörült dolgozóiknak, azoknak, akik írásaikkal, megfigyeléseikkel, bírálataikkal segítették és segítik a Délmagyarországot (nagy taps). Ezután Komócsin Zoltán elvtárs arról beszélt, hogy a Délmagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja milyen munkát végzett, hogy tömörítse a szegedi dolgozókat munkára és harcra, a magyar újjászületés valóraváltása érdekében. Hangsúlyozta, hogy ebben a munkában a Délmagyarország a szegedi munkások, értelmiségiek, dolgozó kispolgárok barátja volt, nemcsak a felszabadulás után következő időkben, hanem a későbbiek folyamán is. — A Délmagyarország —• mondotta Komócsin elvtárs — beváltotta a hozzá fűzött reményeket, úgyis, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapja. — Ezután arról beszélt, milyen feladatok állanak a Délmagyarország szerkesztősége előtt. Hangsúlyozta, ha a Délmagyarországot legfőbb feladatainak, az új szakasz célkitűzéseiért folytatott harcának megoldásában az elvhüség és a pártosság hatja át, akkor lelkesíteni tudja a szegedi dolgozókat további erőfeszítésekre, további nagy eredmények elérésére. Akkor a lap meg fog felelni a minden kommunista lap elé állított azon követelménynek, hogy az igazat kell mondania, őszintén kell beszélnie. Az igazmondás és az őszinteség a Délmagyarországnak — mint a többi kommunista lapoknak is — már eddig is erénye volt s ezután még inkább az kell, hogy legyen. Majd így folytatta: — A kommunista újságíróknak, a kommunista sajtó munkásainak az a feladatuk, hogy a nép igazát, a párt igazát hirdessék és vallják magukénak. A nép és a párt igazát, — nem pedig valami elvont, megfoghatatlan, ködös igazságot. A hépnek és a pártnak Igazát hirdessék; ez lehetővé teszi, hogy sikerrel tudjunk harcolni a hibák ellen, lehetővé teszi, hogy az eredményeket megbecsülve, értékelve az eredményeket sokszorozzuk. Ha a kommunista újságírók, írók, művészeik, a kommunista sajtó munkásai, a szegedi Délmagyarország munkásai a párt, a dolgozó nép igazságából, őszinteségéből indulnak ki, akkor jól tudják szolgálni népünk ügyét, az új szakasz célkitűzéseiért folytatott harc ügyét, akkor be tudják tölteni pzt a feladatukat, hogy lelkesítsék olvasóikat. Akkor be tudják tölteni azt a nagyszerű feladatot, hogy segítsenek abban, hogy a dolgqzó nép józanul, nyugodtan, higgadtan, de teljes erejével szálljon szembe a hibákkal és hiányosságokkal. Akkor tudják szolgálni azt, hogy a dolgozó nép bizalommal tekintsen előre, s ez az előretekintés, a saját erejébe, a saját igaz ügyébe vetett hit, bizalom, meggyőződés olyan erőt ad, amely lehetővé teszi, hogy eredményeink gyorsabban sokszorozódjanak, olyan erőt ad, amely lehetővé teszi, hogy hibáinkat rendkívüli gyorsasággal tudjuk leküzdeni. Mi a biztosíték arra, hogy ezt a nagy, felelősségteljes és megtisztelő feladatot, amely a megjelenésének tízéves évfordulóját ünneplő Délmagyarország munkatársaira, szerkesztőire hárul, meg tudják oldani? A biztosíték arra, hogy a lap ezután is meg fog tudni felelni a követelményeknek, az, hogy a Délmagyarország szerkesztőségében egy igen tehetséges, nagyobbrészt fiatal gárda dolgozik. Olyan fiatalemberek, elvtársnők és elvtársak, akikben van tűz, lelkesedés, ez ügy iránti odaadás, akik tudnak úgy dolgozni, hogy közben állandóan tanuljanak, képezzék magukat. Ez a fiatal, tehetséges szerkesztőségi gárda az első biztosíték arra, hogy a lap, híven hagyományaihoz, a jövőben is meg fog tudni felelni a követelményeknek. Másodszor biztosíték az, hogy a lap körül munkás-paraszt-értelmiségi levelezők széles hálózata dolgozik. hogy a lap körül széles aktívahálózat van munkásokból, értelmiségiekből, dolgozó parasztokból, olyanokból, akik nemcsak egyszerűen elolvassák a lapot, hanem figyelemmel olvassák, azzal a szándékkal, hogy megjegyzéseikkel, állandó bírálataikkal segítsék a lap szerkesztőségi kollektíváját ahhoz, hogy mind jobban és jobban tudjon dolgozni. Ez a második biztosíték arra, hogy a Délmagyarország tovább fog fejlődni, emeli, továbbfejleszti az elmúlt tíz évben kialakult hagyományait. És végül de nem utolsósorban, a lap további fejlődésének biztosítéka a Csongrádmegyei Pártbizottság és a Szegedi Pártbizottság segítsége; az, hogy a kél pártbizottság még több figyelemmel és szeretettel fogja segíteni a szerkesztőség munkáját, még több figyelemmel és megértéssel fogja a szerkesztőséget feladatai megoldásában előbbrevinni, még többet adnak ahhoz, hogy a Délmagyarország mind erősebbé tegye kialakult, szoros. széttéphetetlen kapcsolatait Szeged dolgozóival. A ml kedves lapunk, a szegedi Délmagyarország és annak olvasói, a szegedi dolgozók iránt érzett mély szeretettel és ragaszkodástól, megbecsüléstől áthatva kívánok további sikereket a Délmagyarországnak, egész dolgozó népünk, nagy pártunk, drága hazánk igaz ügyéért folytatott harcában. Éljen a megjelenésének tízéves évfordulóját ünneplő Délmagyarország! Éljen a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! (Hosszantartó nagy taps.) Ezután Nagy Pál elvtárs, a Délmagyarország szerkesztőbizottságának vezetője felolvasta Révai József elvtársnak, n Délmagyarország tíz év előtti szerkesztőbizottsága tagjának és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Elnökének üdvözlő táviratát. Ezután Jánosi Ferenc elvtárs, a Hazafias Népfront főtitkára emelkedett szólásra. Jánosi Ferenc felszólalása A Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének meleg köszöntését hoztam a Délmagyarország szerkesztőségének, olvasóinak, Szeged és Csongrád megye dolgozóinak. Köszöntjük a Délmagyarországot, amely tíz évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként történelmünk legszörnyűbb katasztrófájának időszakában, nemzeti létünk mélypontján hittel hirdette, hogy lesz magyar feltámadás, lesz nemzeti felemelkedés. Nem volt könnyű feladat ezt hirdetni akkor, amikor népünk fiai közül olyan sokan a nemzethalálra gondoltak. Nem volt könynyű olyan időben hitet tenni, erőt sugározni, erősíteni a bizalmat egész népünkben, hogy a párt, a kommunisták vezetésével, egész népünk összefogásával mégis elindulunk a szabadság, a felemelkedés útján, népünk igaz, boldog jövője felé. Honnan merítette a Délmagyarország szerkesztősége ezt a hitet, bizalmat saját munkájához és ahhoz is, hogy ezt a bizalmat népünkben is erősítse? Merítette pártunk vezetéséből, a Szegeden oly elevenen élő kossuthi hagyományokból, abból a történelmi tapasztalatból, amelyet az újjáépítés első időszaka is oly meggyőzően igazolt, hogy az összefogás erejével a legszörnyűbb katasztrófa után is meg lehet nyitni a felemelkedés, az újjászületés kapuját, el lehet indulni azon az úton, amely népünk virágzó, boldog, békés életéhez vezet. Akkor is és azóta is minden eredménynek, sikerünknek forrása abban rejlett, hogyan, mennyire, milyen széles körben tudtuk összefogni a párt, a kommunisták vezetésével népünk legszélesebb rétegeinek erejét, milyen széles mértékben tudtuk feltárni mindazt a lehetőséget, segítséget, amely népünk eszében, szívében, akaratában rejlett és rejlik, milyen bátran mertünk támaszkodni népünk szavára, ítéletére, kezdeményezésére. Ugyanakkor nyilvánvaló az is, hogy minden megtorpanásunknak, kudarcunknak oka elsősorban abban rejlett, hogy ez az összefogás lazult. Ma, amikor a Hazafias Népfront zászlaja alatt egész népünk összefogásáért, a legszélesebb tömegek bizalmának megerősítéséért s ezzel együtt alkotó erejének, a nagy nemzeti célkitűzéseink szolgálatába állításáért küzdünk, meg kell állnunk ennél az évfordulónál és hálás szívvel, köszönettel kell emlékeznünk arra a hősi küzdelemre, \ Hazafias Népfront Országos E'nökségének levele 'A Délmagyarország szerkesztőségének SZEGED Tíz esztendővel ezelőtt Jelent meg először a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front latija, a szegedi Délmagyarország s hirdette meggyőző erővel a nemzeti összefogás szükségességét, A lap cikkei segítették egybckovácsolni a társadalmunk legkülönbözőbb rétegeihez tartozó dolgozókat; hitet, lelkesedést öntöttek beléjük a háború pusztításai után s felsorakoztatták a becsületes hazafiakat az ország újjáépítésére. Lángoló optimizmus, törhetetlen bízatom sugárzott a Délmagyarország minden sorából. A tiz éves évfordulón meleg szeretettel üdvözöljük a lap minden munkatársát s kivonjuk, hogy a lap — mai feladatainak megfelelően — most ugyanolyan lelkesedéssel és meggyőző erővel tömörítse egy táborba, a Hazafias Népfront táborába Szeged lakosságát nagy. hazafias céljaink megvalósítása érdekében, mint tette ezt tiz évvel ezelőtt a Magyar Nemzetig Füa.get lentégi Front lapjakónt, A Hazafias—JfépfFont Országos Tanácsánál? Elnöksége nevében: JÁNOSI FERENC SZABÓ főtitkár elnök Révai Józself elvtárs távirata Délmagyarország szerkeszt őségé szeged Betegségem mitt sajnos nem vehetek részt a tízéves évfordulón. /\ Délmagyarország, a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front első hazai napilapja történelmi hivatást teljesített, elsőnek bontotta ki tta év előtt a magyar újjászületésért, a hazaáruló reakció ellen, a hazafias erők szövetségéért, a dolgozó nép egységéért vívott harc lobogóját. A Délmagyarország, mint pártlap bátran hirdette a marxizmus-leninizmus halhatatlan cszméjétAMint a lap tíz év előtti szerkesztőbizottsának egyik tagja, szívbőr kívánom a szerkesztőségnek, hogy maradjon^htUa Délmagyarország harcos hagyományaihoz, továbbra is segítsen nagy pártunknak a dolgozó osztályok összefogásának szervező sében, a munkásosztály vezető szerepének biztosításában a szociali mus építésének nagy munkájában. révai jözsei amelyet a Délmagyarország vívott tíz évvel ezelőtt ennek a bizalomnak és összefogásnak a megteremtéséért. Meg kell állnunk azért is, hogy ezt a hagyományt teljes egészében magunkévá téve, ezzel gazdagodva haladjunk tovább a még szélesebb összefogás, népünk egészének egységes frontba való tömörítése felé. De ugyanakkor, amikor büszkék vagyunk erre a hagyományra, amikor magunkénak valljuk ezt a hagyományt, úgy is tekintünk rá, hogy ennek a hagyománynak itt is van a helye Szegeden a Délmagyarország szerkesztőségében. Itt is az a feladat áll a szerkesztőség előtt, hogy ebből a hagyományból táplálkozzék, azt tovább fejlessze. Meg vagyok győződve róla, hogy ugyanúgy, ahogy a Hazafias Népfront a Délmagyarország nagyszerű hagyományaiból erőt és hitet merít további munkájához, a Délmagyarország szerkesztősége is — hűen a tízesztendős múlthoz, annak gazdag eredményeihez — méltó folytatója lesz mindannak, amit eddig végzett, kiszélesítője mindannak, amit a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lapjaként elkezdett. Hadd kívánjak ehhez a Délmagyarország szerkesztőségének eredményes, jó munkát. Jánosi Ferenc elvtárs ezután felolvasta a Hazafias Népfront Országos Elnökségének a „Délmagyarország" szerkesztőségéhez írásban is elküldött üzenetét, majd Benkő Sándor, az I. sz. Belgyógyászati klinika adjunktusa, az orvosi tudományok kandidátusa szólalt fel. Benkö Sándor felszólalása A Délmagyarországot régóta ismerem, régóta vagyok olvasója. Sokan vannak itt rajtam kívül is, akik ismertünk egy másik Délmagyarországot, amely a felszabadulás előtt jelentős lapja volt Szegednek és az országnak. Mint fiatal egyetemi hallgató kerültem 1930ban Szegedre, s jól emlékszem, hogy az akkori Délmagyarország — a liberális polgárság lapja — már akkor is ellenzéki lap volt és nem mindenben tartott együtt az ország akkori vezetőivel, másféle szellemet képviselt. Bizonyításképpen engedjék meg nekem, hogy csak két nevet említsek, Juhász Gyula és Móra Ferenc nevét, ök voltak elsősorban azok, akik az édes anyai nyelven, a zamatos szegedi nyelven megírt cikkeikkel harcoltak a Horthy-rendszer elten. A mai Délmagyarország a munkásosztály által vezetett dolgozó népnek a lapja, a Csongrádmegyei Pártbizottság lapja. Ez azt jelenti, hogy a lap legfőbb feladatának tekintette az elmúlt tíz évben — és tekinti a jövőben is — a dolgozó népnek, a munkások, párasztok és haladó értelmiségiek társadalmának szolgálatát. Azt hiszem és itt mindannyian azt hisszük, hogy a Délmagyarország jól teljesítette feladatát. Szeretném elmondani, milyen jóleső érzés ma a jubileum ünnepén visszaemlékezni arra, hogy a Délmagyarország segített bennünket orvosokat is a munkánkban. A lap a felszabadulás legelső idejétől kezdve fontos feladatának és hivatásának érezte, hogy megismertesse Szeged népével azokat az erőfeszítéseket, törekvéseket és kutatásokat, amelyek az egyetem dolgozó szobáiban, laboratóriumaiban működő kutató tudósokat foglalkoztatták. Beszámolt a Délmagyaiország orvosegyetemünk nagyszerű fejlődéséről. Ismertette a lap a sngedi tudósok munkájának eredményeit is, így Hetényi Géza profeszszor akadémikus nagyjelentőségű kutatásait és még sok tudósét, például Ivanovics professzor, Jancsó professzor, Fodor professzor, Kiss professzor munkásságát. Elmondhatom, hegy amiképpen a szegedi dolgozó parasztok és munkások magukénak tekintik a Délmagyarországot, ugyanúgv magukénak tekintjük mi értelmiségi dolgozók is, s érdeklődéssel várjuk és szívesen olvassuk. Benkő elvtárs ezután bírálta a lap munkáját, s elmondotta, hogy több és bátrabb kezdeményező lépést vár a szegedi értelmiség a Déimagyarországtól. Beszélt Benkő elvtárs ezután arról is, hogy a lap termeléssel foglalkozó cikkei sokszor szürkék, unalmasak. Javasolta a szerkesztőség munkatársainak, hogy többször v»gyék igénybe azt a segítséget, amelyet mai harcainkhoz a nagy szegedi írók, Tömörkény István, Móra Ferenc, Juhász Gyula írásai nyújtanak. Benkő elvtárs felszólalása után Gera Júlia, a Szegedi Ecsetgyár dolgozója emelkedett szólásra. Gera Júlia felszólalása — Ez az ünnep a mi ünnepünk is — mondotta Gera elvtársnő. — A mi ünnepünk is azért, mert a Délmagyarországot magunkénak érezzük, szeretjük és hozzátartozik mindennapi életünkhöz. Szívünkhöz nőtt az elmúlt 10 év alatt a lap. Amikor a szabadság hajnala felvirradt városunk felett, ő buzdította soraival felszabadult városunk lakosságát az újjáépítésre, s harcolt napról napra szebb eredményeink eléréséért. Az elmúlt tíz évben a Délmagyarország igyekezett megfelelni azoknak a követelményeknek, amelyeket a kommunista sajtó iránt támaszthatunk. Az elmúlt 10 évben egész népünk, különösképpen a munkások és parasztok műveltebbé váltak, I áfi ol-l vasói is igényesebbek. E műveltségi színvonal emelkedésével a Délmagyarországnak ia lépést kell tartania és választ kell tudnia adni azokra a kérdésekre, amelyek ezt a műveltebb olvasótábort foglalkoztatják. Feltétlenül szükséges, hogy a Délmagyarország munkatársai is számoljanak ezzel a megnövekedett igénnyel, annak érdekében, hogy a lap továbbra is betöltse a dolgozó nép tanítójának szerepét is. Szeretnénk, ha a témaköröket a lap úgy választaná meg, hogy abban minden olvasó megtalálja azt, ami érdekli. Javasoljuk, hogy a lap munkatársai még többet foglalkozzanak a dolgozókat közvetlenül napjainkban a Délmagyarország ol-l £Folytatás a második oldalon.}