Délmagyarország, 1954. október (10. évfolyam, 232-258. szám)

1954-10-15 / 244. szám

PÉNTEK, 1954 OKTÓBER 15. Az iíjszegediek hozzászólása* javaslata a Hazafias Népfront szegedi bizottsága programmtervezetéhez 9 DELMilOY glRORSZÜG U] MUNKÁSOK AZ ÜZEMEKBEN Lapunk tegnapi számában beszámoltunk arról, hogy szerdán délután 5 órakor a Tanácsháza termében ülést tartott a Hazafias Népfront vasárnap megválasztott szegedi bizottsága. A bizottság —mint írtuk — úgy határozott, hogy a Népfront szegedi előkészítő bizottsága programmtervezetéhez további javaslatokat lehet tenni október 20-ig. A bizottság a beérkező további javaslatok figyelembevételével majd végleges formában elkészíti a négy évre szóló programmot, Üjszegedről ls több hozzászólás érkezett a programmtervezethez. Az újszegedi lakosok nevében D. Papp Gyula a többi között az alábbiakat írta: Az újszegedi József-telepi iskola előtt lévő kisméretű anyakút vízadásának kibővítését is kérnénk felvenni a Népfront programmjába. A jelenlegi vízadás a lakosság napi szükségletét sem tudja biztosítani. Mivel Szeged az első primőr árukat az újszegedi termelőktől kapja, szükségessé válna az utcai vízkifolyók sűrítése is, hogy több legyen a víz. Kérnénk Újszegeden a Temesvári-kőrútról egy villamosjárat £ík meghosszabbítását a - • - • iskolához, tekintettel arra, hogy Újszegednek ezen területe a leglakottabb. A nagy ..távolság leküzdéséért jó lenne egy villamosjárat meghosszabbítása az iskoláig. Az újszegedi József-telepen már határozatilag kijelölt gyermekjátszótér közelében napköziotthont létesítsenek gyermekek részére és egy egészségügyi házat. A Józseftelepen üzemi munkások elég nagy számmal laknak és nagy távolságról a téli hidegben, hófúvásban lehetetlenséggel határos az üzemi napközibe vinni a gyerekeket. Kérésünkkel bizalommal fordulunk a Hazafias Népfronthoz és Az elmúlt héten a Szeged, Textllmüvekben is tíz dolgozó kapU. meg azt a bizonyos fehér borítékot. Az üzem ve zetősége személyesen is beszélt a dolgozókkal és felajánlotta ne maradjanak József-telepi j továbbra is az üzemben, biztosítanak munkát a számukra. Szükség volt segédmunkásokra. Így maradt az üzem ben Lukács János anyaghordónak az előfonóban, Kórász István nedvesítőnek a keresztorsózóban, Bogdán Imréné is a keresztorsózóba került, ö már dolgozott itt. — Először zokon vettem az áthelyezést — mondja —, de már megnyugodtam. A régi műszakomban dolgozom ismét és már az első nap 117 százalékot értem el. Büszke az eredményére. Kezdetben ugyanis attól félt, hogy az kérjük, hogy programmjába vegye ) egy évi kiesés után nehezen megy h J main a mimlra TTo máris íttthnnrw mrsnoneK, nogy Fekete Mária és Hechel Margit Alcxin Ilona fonónő szavai nyomán ismerkedik az üzem modern gyűrűsfonó gépével. nét, hogy borítékban küldték neki a felmondást, s nem szóval mondták meg. Igaz, utána csak beszéltek vele és felajánlották régi munkahelyét, de hát csak felmondtak. Nem okoz-e majd ez kiesést, folyamatosan kapja-e majd fizetését. Az üzem vezetőinek ezt meg is kellett volna magyarázni az elv- hold vanta, szép gépház* ban, mint esetleg hónapokig várni egy gépírói ál* lásra. Az elmúlt két hét alatt még 33 új dolgozó állt munkába a Szegedi Textilművekben. 25 fiatal lány tanulja a gépek között a fonás technikáját, figyelik a tapasztalt fonónők minden mozdulatát. A sok fiatallal együtt tanul Fekete Mária is. Szerény mosolyú, karcsú barna lányKét héttel ezelőtt kei-ült ő is az üzembe. Rövid idő alatt is máisok mindent sikerült ellesnie, megtanulnia. Meg is vannak vele elégedve. A körülötte tanulók és tawítói nem is sejtik, hogy a szorgalma?, szerény munkatársuk nemrég még az iskola padjában ült. Fekete Mária egyetemre járt. Szüleinek 8 fel a felsoroltakat is. D. Papp Gyula SZEGED! JEGYZETEK A felszabadulási kiállításról Jóleső érzéssel lé- mérnök tervével alpunk a múzeumba, lünk szemben, — akiA földszinten és ku- nek ez bizonyára polateremben is sok egyik legsikerültebb a látnivaló. Könyv, plakát, irat, fénykép, néhány művészi grafika, ábrák, sőt a Szegedi Tervező Iroda két makettje. dolgozva a magyarázó és összefogó szövegek! Van aki a kiállítás katalógusát lapozza. Kívánságok- hangzanak el. Van, aki azt jegyzi meg, hogy közölni kellett volna a legszebb és legfontosabb plakátok és iratok fényképét a katalógusban. Sót: egy kötetbe lehetett alkotása. Megtudjuk, hogy a tápéiak rajongással beszelnek a kultúrott honról. A Hősök Ligete szomszédságában a mély Egyik a befejezéshez tisztáson lenne, ameközeledő Marx-téri lyet azonban előzőleg bérházé, a csatlakozó fel kell tölteni. A szárnyakkal, másik tápéiakat ez sem keda tápéi kultúrottho- vetleníti el. 400 kocsi vojna j-ötni a megyei né. Az előbbit jól is- fuvart ajánlottak fel - • merik Szeged dolgo- — csak induljon meg zói, napról-napra ki- az építkezés. A hivaváncsian figyelik az talos körök a tervet építkezés haladásit és elfogadták, — pénz örülnek ha változást kell hozzá, mert erre látnak. Kevésbé is- az otthonra nagy merjük a másik ter- szükség van Tápén, vet. A kiállítás lá- A kiállításon a pia- , . togatóit valósággal ká tok markáns rö- sa eseményeinek meg meglepi a terv, — a vidsége sok esemény- értésében, segít a fela tápéi kultúrotthon re emlékezteti a szabadulas és az ujmakettje. Ha elké- szemlélőt és elbeszél- jaepítéssel kapcsolaszül, kevés lesz hoz- getnek róla: — Em- tosösszefúggesekmegz& hasonló az ország- lékszel, az első mozi világításában, a szeban. Az építmény be- előadásra? Kik sze- fíedi üzemek tizeves járati csarnokát ma- regeitek? A plakátok /^deset bemutató . , . tablók a szocializmus gas, karcsú oszlopo- valosaggal mozgat- építisének nevezetes kon nyugvó timpanon ták a várost, annyi helyi dokumentumai, koronázza. Ez a ter- van belőlük, hogy vé- A kiállítás középvezés klasszikus és gig olvasva őket, ma- Poni^oan a szovjet egyben a Tisza-part guktól felmerülnek az tetővé Sle^üzlevegőjét árasztja, események. Hát az eves jejifáés eredméMegtudjuk, hogy Ko- iratok? Milyen apró- nyeit. képzőművészeti kiállítás katalógusával és abban a legjobbak fényképeit lehozni. Igazat adunk ezeknek a megjegyzéseknek. A kiállítás segít Szeged felszabadulá,„,,„„„„ „ okozzon ~ Először egy-két helyen eluta™Jd * problémát, zavart munkájában, hl- kották, de most már megnyugedsan mozog a gepe mellett Arról > tam, szeretek itt. beszél, hogy az üzemi őrségben is szen nics CKa ag0ociaiomra. igyekezett megállni a helyét, pedig Dohandi íren ifjumunkas a ío- Szeretettel beszél új baráaz elmúlt kemény tél ugyancsak művezető mellett mint gepirono tairól, munkatársairól is, akik sepróbára tette. Itt is igyekszik meg- dolgozott. Most a víztorony géphá- gítik munkáját. Hát a DISZ mit állni a helyét. zában hallgatja az idős Révész tesz, hogy jól érezze itt magát? A — Még sztahanovista is lehetek elvtárs oktató szavait, aki szere- szakszervezetbe már beiratkozott, — mondja mosolyogva. tettel magyarázza fiatal segítsége- de a DISZ-szervezettől még senki nek a sok fogantyú, óra, cső, mű- sem kereste fel, még s»pki sem Igaza van. A jó kezdet aztmu- szer, számlap rendeltetését, felada- kérdezte meg, tagja-e a DLSZ-nek, tatja, nem is sokat kell harcolnia, tát. Innen irányítják az egész volt-e valami funkciója. Azt sem hogy a sztahánovista szintet elér- üzem vízellátását. Fontos, felelős- kérdezték, volna-e kedve segíteni a je. 117 százaléktól már nem mesz- ségteljes munka ez és nagy biza- fiatalok nevelésében Pedig sok sze van a 120, 122 százalók, csak lom a vezetőség részéről, hogy Do- segítséget tudnának adni a most. egy kis gyakorlat kell hozzá. hándi Irént állította e posztra, bekerült fiatalok a DISJVélet felSzabó Jánosnét szintén az üzem- Büszke is erre a fiatal lány, igyek- lendítésében, a munka n>Y?«javítáőrségtől helyezték vissza a termelő szik megtanulni munkáját. Idős ta- sában Olt' van a fiataMkT között munkába. Szabóné fiatal, törékeny nítómestere is elegedetten beszél uechel Margit is aki szintén takis asszony. Orvosi javaslatra ke- tanítványáról. Nem is volna semmi - ' rült az őrség tagjai közé. Jót tett baj, csak azt a 130—140 forintot neki — mint mondja — a szabad sajnálja az új víztoronyőr, amivel levegő. Megerősödött, meggyógyult és most már ismét egészségesen foglalta el régi munkahelyét. Társai is szeretettel fogadták vissza. A fizetése több, mint az őrségnél volt. Ügy látszik, Szabóné ismét megtalálta helyét a karbantartó részleg dolgozói között. Ez így is van. De bántja Szabónult. A vegyiipari tecWVikumbó! jött dolgozni. Fiatalok és televan® ,, , , nak munkakedvvel, tellvóggyal. keveseoD lesz a fizetese, mint az Fontos feIadata a DlSZ-rtervezeíirodán volt. Meg hát nem lesz könnyű megszokni az éjszakázást sem, mert itt három műszakban teljesítenek szolgálatot. Nem könnyű a kezdet — ez. valóban igaz. Dohándi Irén is így nek, hogy törődjön velük. Segítse munkájukat, könnyítse rfVíg számukra, hogy megtalálják helyüket a gépek mellett és flrsaikkal együtt jó szakemberekké, hasznos, gondolkodik, azonban arra is görl- megelégedett katonáivá vlíjanak a dol, hogy jobb itt dolgozni, a tisz- szocializmus építésének, mor János építész- lékosan vannak ki* (o. f.) Yf ihail Jurjevics Lermontov 1814 október 15-én született Moszkvában és alig 26 éves. korában párbajban ölték meg. Ezalatt a rövid idő alatt olyan ragyogó prózai műveket, színdarabokat és költeményeket alkotott, hogy Puskinnal, Gogollyal és Lev Tolsztojjal együtt az orosz irodalom dicsősége, az orosz nép büszkesége lett. Mint földbirtokos családból származó kortársainak többsége, Lermontov is katonai szolgálatba lépett, bár e pólya iránt semmiféle hivatást nem érzett. Kora ifjúságában kezdett el írni, de még nem adta ki műveit nyomLERMONTOV saületéiének 140. évfordulójára tatásban. Neve csupán 1837-ben vált ismertté. 1837 január 29-én meghalt Pus kin. Elekor írta *A költő halálacímű költeményét, amelyben dicsőíti a halhatatlan Puskint és vádolja a ^szabadság, géniusz és dicsőség hóhérait*, a költő halálának okozóit. A költemény sokezer példányban jelent meg és egész Oroszországban ismertté vált. A társadalom haladó rétegének az volt a véleménye, hogy Puskinnak méltó utóda Lermontov. A cári kormány megítélése szerint az önkényuralomnak új, erős ellensége (47) 1 * n| En is elmondtam sebtiben, mi van a műhelyben. Kicsit dicsekedtem is, mikor elmeséltem, hogy a hatalmas ropánt-gyalúval olyan vékony forgácsokat nyesek le, hogy „átlátszik, mint az üveg!". Meg hogy nemsokára „már diófát is faragok ', de a végén csak kibuggyant belőlem a keserűség: — Hej, Lajikám, csak szeretnék én azért tanulni! A Kelen Gyuszi is azt mondta, olvassam a javát mindennek. Tudod, könyveket is adott, de persze nem igen van időm olvasni... — Ki az a Kelen Gyuszi? — kérdezte Laji. — Hát persze, nem is ismerheted, de nekem úgy tűnik, mintha már nagyon régi ismerősünk volna. Hát — az igen! Az legény a talpán. Erős is, okos is, és nagyon jó fiú! Majd egyszer elmondom, mi mindenre tanított meg két hónap alatt. Nem ám csak a gyalúkezelésre. Tudod, ezelőtt sok minden eszembe se jutott! Hogy miért olyanok a dolgok, amilyenek! Meg hogy mért van annyi hiba és igazságtalanság. Te! Az mindig fején alálta a szöget! De hát elkergette a mester ... Azóta árva vagyok én, Lajikám, mint az ujjam! Csakhogy téged megleltelek újra! Egy kicsit elhallgattunk, néztük a csöndesen folydogáló vizet, a malom hűtőcsővéből szertezáporozó vízcsöppek szivárványát. Laji hirtelen megszólalt: — Andriskám, nagyon sokat törtem én a fejem a te dolgodon! Fél éjszakákat is eltöprer^gtem az ágyamban, miért nem tanulsz AZ ELSŐ PRÓBA Irta: DÉR ENDRE tovább és mit kéne csinálni? Hiányzol, nagyon hiányzol, komám! Egyedül kushadok az utolsó padban, üres a helyed mellettem! Hisz tudod, vannak rendes fiúk az osztályban, magunkszőrű gyerekek néhányan. De hót te mégis nagyon hiányzol. Nemcsak nekem, a többieknek is. Vida Jankó is majd mindennap megkérdezi, hogy vájjon mi lehet veled? Az öreg Hirják Bálint meg nagyanyádékhoz is kiballagott már, de csak kutyaugatás fogadta, senki nem volt otthon ... Krizsón Tóni meg éppen tegnap beszélt rólad és azt mondta, elhullunk mink érettségiig mind egy szálig, mert nem birjuk szusszal — s Laji jellegzetesen dörzsölte össze ujjait. — Nem hiszem én, hogy mindenki sajnál ott engem! Sokaknak nem hiányzok én! — Hát persze, ez is igaz. Az a senkiházi, tyúkmellű Hornyánszky Kálmán óra előtt megáll a dobogón, egy tízpercben, tán a második nap, szétnéz az osztályban a többiek feje fölött és elkiáltja magát: „Bánszki!" Csend lett, mindenki odafigyelt, s ő akkor tragikus arccal folytatta, miután választ persze nem kapott: „Ugy látszik, beleragadt az ipse a malterba, azért nem jön iskolába.," Röhögés támadt, mert sokan tudták az osztályban, hogy nyaranként apád mellett rakod a falat... De aztán, még mielőtt én beavatkozhattam volna, fölpattant a helyéről a kis Csonti és alaposan lehordta ezt a kikent-kifent úri kölyköt! Mire bejött az öreg Citrom, már majdnem hajbakaptunk mindnyájan. Engem az iskola felelevenedő emlékei fokozottan töltöttek el sóvárgással. Tudtam, hogy Laji csak a késő éjszakai órákban jut hozzá, hogy valamicskét készüljön a másnapi órákra. Azt is tudtam, hogy mint mindig, most is néhány összeszíjazott „saláta" jutott neki tankönyvül, s tudtam, hogy apjától örökölt nagyülepű vasutas-nadrágját sem éppen gimnazistára szabták. És azt is jól tudtam, hogy az én sorsom még nehezebb lenne ott, mint az övé... Mégis nagyon szerettem volna elfoglalni régi helyemet a padban, Mert azért magyar órán az én dolgozatom olvastatta fel legtöbbször a szigorú Udvardi Jóska bácsi mintának! Történelem-órán meg Laji „uralkodott a mezőnyön ..." A komám, mintha kitalálta volna gondolatomat, így folytatta: — Ide figyelj, legény! Ma reggel, Iskolába menet a Lőrinczy-patika előtt összefútt a szél Udvardival. Együtt siettünk az iskola fele. Én rettentően feszengtem, nem igen tudtam az öreggel értelmesen beszélgetni, tudod egy kicsit mindnyájan tartunk a szigorúságától. • Most sem volt éppen nagyon barátságos, mikor újra fölhozta azt a homályos históriát a futball-labdával betört iskolaablakról. De aztán csak egyszerre azt kérdi: . Mi van Bánszkival?" Elmondtam, ami kósza hírt hallottam rólad, hogy kimaradtál, ö hümmögött valamit, aztán azt mondta: „De nagy kár, de nagy kár! Miért éppen Bánszkinak kell kikerülnie az iskolából?" Fejét csóválta... (Folytatása következik) tűnt fel. Lermontovot a Kaukázusba száműzték. Száműzetése után Lermontov visszatért Pétervárra, de csupán két esztendeig maradhatott I. Miklós cár fővárosában. 1840-ben ismét száműzték a Kaukázusba azzal az utasítással, hogy a katonatiszt-költőt ne engedjék leszerelni és a harcos hegyilakókkal folytatott csatározások legveszélyesebb pontjaira küldjék. Egy esztendő múlva Lermontovot párbajban megölte Martinov, akit ugyanazok a -szabadság, génius'z és dicsőség hóhérai* irányítottak, akik Puskin halálát okozták. Lermontov gyűlölte a nép élnyo* móit, a szabad gondolat ellenségeit, az emberiség börtönőreit. Saját szavai szerint -a világtól üldözött vándor* volt, aki átélte a hosszú üldöztetés minden keserűségét és a száműzetés nehéz szenvedéseit. De minél tudatosabbá vált benne, hogy költő és kiválasztott, annál boldogabban nevezte magát nagy népe fiának, -oroszlelkű* költőnek. -Dal Kalasnyikov kereskedőről* című művében mintegy új hősi éneket ír az egyszerű orosz emberről, aki méltósága ós becsülete megvédéséért harcba száll a -legfélelmetesebb cárral*. Az -Orsa bojár* című költeményében Lermontov két szilárd orosz jellemet ábrázol: Az öreg bojár elhagyja a cári udvart, mert nagyra értékeli függetlenségét, szolgája, a fiatal Arszenyij pedig saját szabadságáért és szabad emberi sorsáért száll harcba — a bojárral. ¥ ermontov nagy tehetsége ugyanilyen erővel nyilvánul meg színműveiben és prózai alkotásaiban. Gogoly nagyra értékelte -Korunk hőse* című regényét: -Még senkisem írt nálunk ilyen hibátlan, gyönyörű, jóízű prózát* — írta a -Revizor* szerzője. Sz. Durilin. a nyelvészeti tudományok doktora